Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-30 / 18. szám
Dártszervezetet. A kommunisták példamutatóan dolgoztak. Részt vettek a szakszervezet, az ifjúsági szervezet és a CSSZBSZ munkájában is. — A párttagok ma is példát mutatnak — mondja Stefan Cekul elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke. A CSKP Központi Bizottságának 11. ülése után azonnal hozzáláttunk a határozatok teljesítéséhez. Irányelveket dolgoztunk ki, melyek tartalmazzák e fontos tanácskozás után vállalatunkra háruló feladatokat. Határozatba foglaltuk, hogy május végéig, június eleiéig a párttagok megismertetik a CSKP Központi Bizottsága 11. ülésének határozatával a tömegszervezetek, főleg a szakszervezet és a Szocialista Ifjúsági Szövetség tagjait. Szervezünk nyilvános pártgyűléseket is, melyeken főleg az idei terv feladatainak a teljesítéséről tárgyalunk majd. Ezeken a tanácskozásokon konkrét feladatot kap mindenki. Az üzemi pártszervezet tehát tökéletesebb formában, nagyobb szervezettséggel ma is a termelés hatékonyságának növelését igyekszik előmozdítani csakúgy, mint 28 évvel ezelőtt. Az elmúlt, közel három évtizedben sok víz folyt le a Vágón. Amikor 1947 januárjában az akkori Púchovi Helyi Nemzeti Bizottság plénuma úgy döntött, hogy Horné Koökovice határában 30 hektár földterületet ad gyárépítésre, a beruházó vállalat 1200 embert foglalkoztató üzem felépítésével számolt. Számuk azóta közel a négyszeresére emelkedett, és ez a pártmunka formáinak állandó tökéletesítését is szükségessé tette. Ez megtörtént, és a vállalat mai jó gazdasági eredményei nagymértékben köszönhetők ennek is. 1960-ban a második, harmadik és negyedik negyedévben megkapták a kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsának vörös vándorzászlaját, 1968 áprilisában az Építésben szerzett érdemekért állami kitüntetést és nemrég a Munkaérdemrendet. És a legfrissebb hír: Nyikolaj Goncsarov elvtárs, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja ez év március 30-án az exportfeladatok példás teljesítéséért a szaratovi és a Ívovi munkamódszer széles körben történő alkalmazásért szovjet kitüntetést adott át Vojtech Agner elvtársnak, a púchovi Május 1 Gumigyár eladási osztálya vezetőjének. A tavalyi jó gazdasági eredmények a vállalatban dolgozó 2665 tagot magába tömörítő szocialista munka- brigád-mozgalomnak is köszönhető. Az említett több mint két és fél ezer munkás, technikus, vezető beosztású mérnök 92 csoportban versenyez a cím, vagy annak bronz, ezüst és arany fokozata elnyeréséért. A vállalat dolgozói az egész világon ismert és elismert gumiabroncsok, tömlők gyártásán kívül mind a hazai, mind a külföldi piacon igen keresett terméket, a szállítószalagot is sikeresen gyártják. A PA-500/150-es jelA tömlőket elszállítás előtt a szocialista munkabrigád címért versenyző Valéria Papanová vezette csoport tagjai ellenőrzik Gumiabroncsok préselése. A gépnél ]án Loduha, a részlegen dolgozó szocialista munkabrigád vezetője (Vladimír Vavrík felvételei) zésű szállítószalag jól bírja a megterhelést. Nagy és nehéz darabokból álló szállítmányok gyors továbbítására használják. Üzemeltethető mínusz 25 fokos hidegben és plusz 70 fokos melegben. A vállalat dolgozóinak sikerült a szalagot az előző években gyártott hasonló termékekhez viszonyítva a félszeresére vékonyítani, ami nemcsak „fürgébbé“ teszi a szalagot, hanem szállítása, szerelése is könnyebb, nem is szólva a gyártásban felhasználásra kerülő anyagok jelentős meny- nyiségű megtakarításáról. A nemrég kifejlesztett TA 700/150- es típust a megrendelők kérésére olyan speciális gyártási technológiával állítják elő (és természetesen olyan alapanyagokból), hogy az még plusz 130 fokos hőmérsékleten is üzemeltethető. Mivel az anyagmozgatást a vállalatokban, üzemekben és a bányákban mindenütt igyekeznek gépesíteni, a szállítószalagokkal szemben támasztott igények is nőnek. A púchovi gumigyár is lépést tart a követelményekkel, ezért 1980-ban megkezdik a rendkívül nagy szakító szilárdságú acélszálas szállítószalagok gyártását. Az acélszálakat alul és felül jól szigetelt „gumifalakba“ építik be. Ebben a munkába eredményesen bekapcsolódnak a vállalat fiatal szakemberei is. — Nemcsak a vállalaton belül igyekszünk kikísérletezni a többtermelést eredményező, haladó munkamódszereket, szívesen tanulunk másoktól is — mondja Pavel Vidan, a SZISZ üzemi szervezetének elnöke. Gyakran járunk Budapestre is, ahol a púchovi fiatalok nemcsak az ottani testvérüzem munkamódszereit figyelik meg és cserélik ki egymással tapasztalataikat, hanem részt vesznek a KGST-országokban működő gumigyárakban dolgozó fiatalokat tömörítő baráti társaság ülésdin is. Ezeken a nagyobbrészt Budapesten sorra kerülő tanácskozásokon a gumigyártás gyakorlati kérdésein kívül foglalkoznak a fiatalok eszmei nevelésével és sok más, a fiatalokat közvetlenül érintő kérdéssel. A budapesti Taurus Gumigyár fiataljai is ellátogatnak hozzánk tapasztalatcserére, baráti megbeszélésekre főleg télen, amikor a Magas- Tátrában síelhetnek is. 1947. szeptember 7-én tették le a púchovi gumigyár alapkövét, és 1950. május 1-én kezdődött meg a teljes értékű termelés. Éppen a munka ünnepének napján. Ezért a vállalat dolgozói úgy határoztak, hogy felveszik a Május 1 nevet. Így a munka ünnepe ebben a vállalatban kétszeres ünnep, melyet — mint a vállalat fennállása óta eltelt években — az idén is mun- Kasikerekkel ünnepelnek meg. KOMLÚSI LAJOS bérré válásban, a misztikus hordalékoktól való letisztulásban, az illúziók elutasításában és a realitások tudomásul vételében egyre jobb eredményeket érünk el. Az élet értelmének vallásos interpretációja, a homályos reménységekbe való fogódzás és a biblikus látomások kergetése nem felelnek meg a korszerű és művelt ember igényeinek. És ez nem a véletlen műve. A szemléletbeli változás a huszadik század termelési, kulturális, tudományos és társadalmi átalakulásával szorosan összefügg. De a gondolkodásmód megváltoztatásához az egyén tapasztalatai is hozzájárultak. Szocialista rendszerünkben semmi sem gátolja az egyén sokoldalú fejlődését. A puszta lét, a fennmaradás biztosítása már nem köti le az energiánk döntő többségét, ma már mindany- nyian szabadon kereshetjük életünk értelmét. Természetesen, még nem állíthatjuk, hogy nálunk ezt a kérdést már mindenki számára automatikusan megoldottuk, hogy az élet értelmének keresése minden esetben simán, problémamentesen, csalódás nélkül megy végbe. Mindennapi tevékenységünkben konfliktusok is adódnak, amelyek megoldásához bátorságra, a félelem leküzdésére van szükség. És a jő és a rossz, a tisztaság és a hamisság mérkőzésére. Az élet értelmének keresése hosszú folyamat lehet, amelyben az igaz ember visszautasítja a hazugságot, az áruló elárulja az igaz ügyet, a kispolgár reményét veszíti. A hős pedig — küzd az igaz ügyért. És küzdeni is kell az igaz ügyért, hiszen bonapartisták, hatalomra éhesek, önbíráskodók is élnek közöttünk, akik minden különösebb indok nélkül basáskodni szeretnének. Van, aki a vagyongyűjtésben és a fösvénységben látja az élet értelmét. Az ilyenek a társadalom rovására szeretnének meggazdagodni, és vélt igazuk érvényesítése érdekében akár tulajdon testvérüket is feláldoznák. Az ilyenek számára idegen a barátság, a testvériség érzése, az ilyenek nem igénylik a kulturált és a társadalmat gazdagító életet. A vagyongyűjtők csak a pénz csengését hallgatják szívesen. Ne csodálkozzunk ezért, ha közülük nem kevesen a börtön rácsai mögött találják magukat. Az ilyen élet csak vakvágányra vezethet. „Az életem teljesen egyszerű,“ ismételgette örömmel nagyanyám a pihenés perceiben ölbe tett kézzel. „Életemnek mindig világos volt az értelme: munka, gyermekek, család.“ Milyen gyönyörű fokozás — munka, gyermekek, család. Annak az ártalmas elméletnek az ellensúlyozására hangsúlyozom ezt, amely azt bizonyítja, hogy az élet értelme csak és csakis a munkában rejlik. A fordítottja az igaz. Az élet értelme nem csupán a munkában van. Igaz, az a munka, amely az embert. érdekli, egyúttal boldoggá is teszi. Ilyen boldog ember például Milan Balora mérnök, a Presovi Ipari Automatizációs Művek dolgozója, hat találmány szerzője is. Nyitott szemmel tud járni, feltárja az alkotó munka forrásait, és annak ellenére, hogy nem kellene, részt vesz a termelésben, amelyből e forrásokat táplálja. Hasonló elégedettségérzést ismer Rudolf JanuSka is, a Trenöíni Merina vállalat legjobb dolgozója cím viselője. Olyan ember, aki egy pillanatig sem tud ölbe tett kézzel ülni. Falujában is élénken bekapcsolódik a munkába. Segített az út javításában, a művelődési otthon, az üzlet és az ifjúsági klub építésében. A munka iránti elfogultság ellenére nem lehet állítani, hogy az élet értelme csupán a munka és csak a munka. Az élet legalapvetőbb értelmét mégis a boldogság adja. A boldogság azonban összetett dolog. Tarka mozaikkockákból tevédik össze, nem csupán a munka eredményeiből. Végül is a szocializmusban végzett munka egyelőre még inkább szükségszerűség, mint elsőrendű életszükséglet. Éppen ezért életünknek nem az egyedüli értelme és célja a munka. Az embernek kisebb és nagyobb örömei a munkán kívüli szférában Is vannak. Örömmel utaznak, örömmel végzik szülői kötelezettségeiket, örömmel játszanak, szívesen járnak színházba, szeretnek, sportolnak, verseket írnak, vagy élvezettel vezetik az autót. Ez mind a munkán — a haladás anyján — kívül fontos része az emberi életnek, mert értelmet ad az álmainknak. Marx szerint a kommunizmusban végzett munka örömmé és elsőrendű életszükségletté válik, de nem állítja, hogy a munka lesz az ember egyedüli öröme és az egyedüli életszükséglete. Ellenkezőleg, az ismert tételével — ember vagyok, és semmi sem idegen tőlem, ami emberi — hangsúlyozza a kommunista korszak embere valamennyi szükségletének, képességének, hajlamának és rátermettségének szükségszerű érvényesítését. Az élet értelmének keresését akár le is zárhatjuk. Ahhoz, hogy ismerjük az élet értelmét, tudnunk kell, hogy miért élünk, egyszerűen tudnunk kell, hogy a társadalom számára hasznosak vagyunk. Tartalmas életet kell élnünk, káros szélsőségek nélkül, s ha szükséges, a kedves értelmetlenségeket is el kell fogadnunk. Eredményeinkkel bizonyítsuk, hogy szükségesek vagyunk a társadalomnak. Cicero mondta, hogy a rövid élet elegendően hosszú a jó és a becsületes élethez. Azon kell eltöprengenünk, hogy okosan vagy értelmetlenül, illetve hasznosan aknáztuk-e ki, vagy csupán értelmetlenül elpazaroltuk. A szocializmus szinte megköveteli az egyén sokoldalú tevékenységét. Egyetlen esetben sem szorítja háttérbe az egyén sokoldalúságát a társadalom érdekében. Elhatárolja magát azonban az individualizmustól, az önzéstől. Az élet értelme kérdésének megoldása gyakran attól is függ, hogy helyes álláspontra tudunk-e helyezkedni a váratlan fordulatokkal szemben. Ha mellőzzük azokat és semmi iránt sem tanúsítunk érdeklődést, a „vak sors“ játékszereivé válunk. A legnehezebb helyzetekből is van kiút. Ne dobjuk a gyeplőt a lovak közé. Az akadályok ellenére mindig meg kell keresnünk és találnunk az élet értelmét, a megfuta- modásnak nincs helye. Szilárdan kell állni a talajon. Igaz, mindig a kor adta lehetőségekből és saját magunkból kell kiindulnunk. Az az ember, aki a saját erejét meghaladó célokat tűz ki, hamar elveszíti az élet értelmét, nem tudja, mihez fogjon. A marxista értelmezés szerint azonban az élvezethajhászás, a mások rovására való haszonszerzés összeegyeztethetetlen az emberséggel. Ezt az elmélkedésemet Remarque A diadalív árnyékában című regényéből vett szavakkal fejezem be: „Tisztelt uraim, éljen az élet. Akarom mondani, jó, hogy élünk.“ JÁN PODHRADSKY
