Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-30 / 18. szám
t TUDOMÁNYI TECHNIKA KEMIZÁLÁS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM I. A JÓVÁTEHETETLEN KÁROK MEGELŐZHETŐK Az utóbbi 30—40 évben hatványozottan megnőtt az ipari és mezőgazdasági termelésben, valamint a mindennapi életben használt kémiai anyagok meny- nyisége. Miután ezek egy része az élőlényekre kisebb-nagyobb mértékben veszélyes, világszerte elterjedt az az aggodalom, amely szerint a vegyszerek, tehát a kemizálás az élőlények kipusztulásához, a földi élet megszűnéséhez fog vezetni. Ezért kezdték követelni különböző fórumokon, hogy a vegyszerek használatát, tehát a kemizálást világszerte be kell tiltani, meg kell szüntetni. Való igaz, hogy a kemizálás (pontosabban a helytelen kemizálás! ) következtében hasznos madárfajok kezdtek kipusztulni, hasznos rovarok károsodtak, emberék szenvedtek halálos mérgezést, tehát az élő természet egyensúlyában veszélyes változások, nemkívánatos folyamatok indultak el. Azt sem lehet sajnos állítani, hogy ilyen vagy még jelentősebb károsodás a jövőben már nem fog előfordulni. Ennek ellenére'nagyon határozottan le kell szögezni, hogy a kemizálást nem lehet megszüntetni! Indokainkat a mezőgazdaság kemizálásának területéről vesz- szük. Napjainkban 4 milliárdot meghaladó számú ember él a Földön és ha a demográfiai számítások helyesek, a század- fordulóig ez a szám .meghaladja a 6 milliárdot. Az emberiségnek körülbelül 20 százaléka jelenleg éhezik — közülük sok millióan éhen halnak — és újabb 20—25 százalék alultáplált, vagyis a legfontosabb élelmiszerekből nem kapja meg rendszeresen azt a mennyiséget és választékot, amely az orvos- tudomány szerint optimális lenne. A világ mezőgazdasági termelése nem növekszik nagyobb ütemben, mint a népesség létszáma, tehát várhatóan nem javul lényegesen. Ha a kemizálást, tehát a műtrágyák és a növényvédőszerek felhasználását fokozatosan megszüntetnénk, a mezőgazdasági termelés színvonala a mainak harmadára, vagy még kisebb részére esne vissza, s így az emberiség nagy része az éhhalálnak nézhetne elébe. A kemizálás fenntartása és továbbfolytatása természetesen nem jelenti azt, hogy az eddigi hibákat meg kellene ismételni és a felelőtlenség szabad kezet kapna. Kissé tréfásan .fogalmazva úgy lehetne legjobban érzékeltetni a tennivalókat, hogy először a fejeket kell kemizálni, vagyis csak olyan ember nyúlhasson vegyszerekhez, csak olyan ember végezhessen tevékenységet a kemizálás területén, aki a megfelelő kémiai ismeretek birtokában van, mert akkor sókkal kisebb a veszélye annak, hogy megfontolatlan, szakszerűtlen megoldás eredményeként jelentős, netán orvosolhatatlan kár történik. Másik példánkat a hőerőművek területéről vettük. A legtöbb ásványi szén és a nyers- olajtermékek aránylag magas kén tartalmúak s így elégetésükkor nagyon sók kéndioxid (részben kén-trioxid) kerül a levegőbe. Ez az ember szempontjából sem veszélytelen, a növényzet számára azonban — elsősorban a hőerőmű közelében — igen nagy kárt okoz: az érzékenyebb fák és más növények elpusztulnak. A környezetszennyeződés egyik tipikus példája az állóvizek és folyóvizek beszennyezése a vegyipar termékeivel, illetőleg melléktermékeivel. Ez nemcsak azért káros, mert az ilyen szennyezett vízben elpusztulnak a halak és más vízi élőlények, hanem elsősorban azért, mert az emberiség életéhez nélkülözhetetlen tiszta ivóvizet ezekből a természetes vizekből nyerjük. Ha a folyóvizekben megnő a fenol-származékok és más mérgező hatású anyagok mennyisége, még jelentős (és költséges) tisztítási műveletek után sem mindig’ tudjuk ivóvíznyerésre azokat felhasználni. E szennyeződésnek van egy másik, talán még veszélyesebb következménye is. Közismert, hogy a világtengerek vizében milliárdszámra lebegnek mik- roszkőpikus élőlények, amelyeket gyűjtőnéven planktonnak nevezünk. A plankton nemcsak abban játszik szerepet, hogy a tenger élőlényei egy része számára a mindennapi táplálékot jelenti, hanem abban is, hogy e .kis élőlények élettevékenységük közben oxigént tesznek szabaddá. A nagy erdőségek fáinak tevékenysége mellett ezek adják a Föld légkörében levő és számunkra nélkülözhetetlen oxigén egy igen jelentős részét. Ha a tengerek vize vegyszerekkel szennyeződik, vagy nagy felületen olajfoltok kerülnek a vízre, a plankton életfeltételei megszűnnek, és az „oxigéngyárak“ beszüntetik működésüket. Ennek káros következményei ma még szinte beláthatatlanok! A környezetszennyeződés egyik elég közismert és nagyon veszélyes lehetősége az ember számára is mérgező fémek fel- dúsulása a környezetben. Ilyenek például az ólom, a higany és a Kadmium. E fémszennyezések eredményeként, elsősor- oan a Japán környéki tengerek vizéből kifogott halak és más vízi élőlények fogyasztása káros lehet, pedig az ott élő emberek egy jelentős része számára ezek fő táplálékbázist jelentenek. Ugyancsak jelentős környezetszennyezést jelentenek az autók és más gépjárművek kipufogó gázaiban lévő mérgező, rákkeltő hatással gyanúsított anyagok: a benzpirén és más hasonló vegyületek. Lehet a példákat tovább sorolni, de cikkünkben nemcsak a veszélyekről, hanem azok leküzdésének módjairól is szót kell ejtenünk. Ezt annál inkább is megtesszük, hiszen — a mezőgazdaság példájához hasonlóan — senki sem gondolhatja komolyan, hogy az erőmüveket le kell állítani, tehát a mai élethez hozzátartozó elektromos energiáról lemondunk és visszatérünk a mécsesek és gyertyák világítási korszakához, vagy leállítunk minden gépjárművet, hisz az a mai élet, a közlekedés teljes megbénításához vezetne. A feszítő problémák megoldásának más útjai vannak: ez pedig az előrelátó, tudatos környezetvédelem. A háztartások és elsősorban az ipari üzemek által az élővizekbe kerülő szennyeződések visszatartásának legjobb módja a korszerű szennyvíz- tisztító telepék létrehozása. Igaz, hogy ezek létesítése és fenntartása igen jelentős őszszegeket emészt fel, de a jövőnk érdekében mást nem tehetünk. Szinte tragikus, hogy ma még gyakran jobban megéri az üzemeknek a nem jelentéktelen, több milliós bün- tetéspénzek kifizetése, mint a szennyvíztisztító telepek megépítése, de azért, kormányzati erőfeszítések eredményeként is, a helyzet ma már napról napra javul. Ellenkező esetben ugyanis a ma befektetésre kerülő összegek százszorosa sem lenne elég az adott terület népessége számára szükséges jó minőségű víz biztosításához. Aggasztó nézni a cementgyárak és más hasonló üzemek 'kéményein a levegőbe kerülő, évente több ezer tonnát kitevő finom por kiáramlását, amely a környező területek növényzetének levelére lerakódik, a zárt ablakon keresztül is beszivárog a lakásba, az ott élő emberek tüdejébe és helyrehozhatatlan károkat okoz. Pedig tudományosan ismeretesek azok a módszerek, amelyek a por elektromos és más szűrők segítségével történő eltávolítására alkalmasak. Ez kettős nyereséggel járna: megszűnne a környezetszennyezés, továbbá a visszanyert anyagot a gyártásban újra hasznosítani lehetne. Bármilyen növényvédőszer, sőt műtrágya félhasználásának megkezdése előtt nagyon szigorú és sokoldalú vizsgálatokkal kell eldönteni, hogy annak bevezetése nem okoz majd olyan károsodást, melynek kivédése igen sok törődést és költséget igényel. Ezért van az, hogy a legtöbb ország igen szigorú környezetvédelmi intézkedéseket hozott és ezek megtartásán igen komoly szakemberhálózat segítségével őrködnek. Vitathatatlannak tartjuk, hogy a helyesen végrehajtott kemizálás — a nagyon gondos környezetvédelmi ellenőrzéssel párosulva — nem okoz az egész emberiség, de még egy-egy lokális réteg számára sem olyan gondokat, amelyek a múltban sok keserűséget eredményeztek és a kemizálás- sal szembeni negatív közhangulat kialakulásában jelentős szerepet játszottak. Dr. PAIS ISTVÁN DrSc. Dr. SIMON <LÁSZLÚ CSc. Következik: II. Azonos gondok, közös feladatok VÍZTISZTÍTÓ ALGÁK Már régebben felfedezték, hogy az algák ártalmas nehézfémeket halmozhatnak fel szervezetükben. A giesseni (NSZK) egyetem növénytáplálkozási intézetének munkatársai Chlorella pyrenoidosa algákkal kísérletezve most kimutatták, hogy az algák higannyal, kadmiummal vagy nikkellel való szennyeződése nem akadályozza növekedésüket, sőt, az algák bizonyos mértékig alkalmazkodhatnak is ehhez a szennyezéshez. Ez új lehetőséget tár fel ahhoz, hogy az algákat biológiai szűrőként felhasználhassák a nehézfémekkel szennyezett vizek tisztítására. A NITRÁTTARTALOM KIMUTATÁSA Néhány éve több európai országban felfigyeltek arra, hogy a tavak, folyók, de még a föld alatti vizek nitráttartalma is megnövekedett. Ez a növekedés néha meghaladja a 44 mg/liter küszöbértéket is. A biológusok a szennyezést a fokozott műtrágyázásra vezetik vissza. Franciaországban 1977-ben két kongresszuson is foglalkoztak ezzel a problémával, mivel a vizek nitrátos szeny- nyezése az emberre több szempontból is káros. Ezért egy új nitrátmeghatározási módszert dolgoztak ki, amivel a megnövekedett nitráttartalom mennyisége pontosan kimutatható. KRÖMELVONÖ BAKTÉRIUMOK Az ipari szennyvizek nagy részében számottevő mennyiségben vannak mérgező krómtartalmú vegyületek, főleg kromátok és bikromátok. Eltávolításuknak az az alapelve, hogy e vegyületek hat vegyértékű krómatomjait három vegyértékűvé kell átalakítani; az utóbbiak ugyanis a vízzel reakcióba lépve oldhatatlan króm-hidroxidot alkotnak, s így leülepedő csapadék formájában kiválnak a vízből. Ezt az átalakítást eddig kémiai, elektrokoagulációs és ioncseréléses eljárásokkal végezték el. Mindhárom eljáráshoz bonyolult berendezésekre van szükség, ezért igen drágák. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Vízbiolőgiai Intézetében azonban kitenyésztettek egy olyan baktérium- törzset, amely a sok krómot tartalmazó ipari szennyvizekben is megél, sőt e baktériumok életműködésük során a króm-oxidok és bikromátok oxigénjével oxidálják a tápanyagukul szolgáló szerves vegyületeket, s eközben a hat vegyértékű krómot három vegyértékűvé redukálják. A három vegyértékű króm a vízzel reagálva króm-hidroxiddá alakul, s kicsapódik a szennyvízből. A krómvegyületeket redukáló baktériumtörzset két éve alkalmazzák már a Zaporozsec autógyár szennyvizének tisztítására. A szennyvizet olyan eleven iszapon vezetik át, amely e baktériumokat nagy mennyiségben tartalmazza. Az életműködésükhöz szükséges szerves anyagokat városi szennyvízből adagolják. A Zaporozsec autógyár víztisztító berendezése óránként 50 m3 vizet krómtalanít. A szovjet mikrobiológusok olyan baktériumtörzseket is elkülönítettek, amelyek némely más mérgező hatású vegyü- letet, például klorátokat és perklorátokat is át tudnak . alakítani ártalmatlan vegyületekké. TERMÉSZETVÉDELEM KENYÁBAN A kenyai kormány elhatározta, hogy felszámolják, illetve az Indiai-óceánhoz közel fekvő Mombasába telepítik át a jelenleg a Nakuru-tó közelében működő vegyiművet. A gyár egyik legfontosabb terméke, a gombaölő hatású, réz-oxiklorid ugyanis szennyezi a környék levegőjét, talaját, a tó vizét, veszélyezteti a tó és a környék növény- és madárvilágát. A Nakuru-tó környékén számos madárfaj él: rózsaszín flamingók, pelikánok, kormoránok, kócsagok, gólyák, vad- ludak és még többféle gázlómadár. A vidéken 1973-ban 50 ezer hektáron nemzeti parkot létesítettek. A szennyezés következtében a Nukuru-tóban rohamosan pusztultak az algák és a halak. A madarak jelentős része vagy éhen pusztult, vagy más vidékre vándorolt. A szakemberek szerint a vyár leállítása után nyolc-tíz hónap szükséges ahhoz, hogy a Nakuru-tónak és vidékének eredeti ökológiai állapota visszaálljon. RÁKVESZÉLY AZ AUTÓUTAK MENTÉN A gépkocsimotorokból kikerülő gázok, káros vegyületek miatt az autóutak mentén az átlagosnál lényegesen nagyobb a rákbetegség kockázati veszénye — állapították meg a zürichi egyetem kutatói. Egy hegyi város 1958—1970 közötti egészségügyi statisztikáját elemezve, a svájci kutatók megállapították, hogy a rákbetegség kilencszer gyakoribb a forgalmas autóút közelében, mint a távolabb élő lakosok között. Ez valószerűsíti az okozati összefüggést a rákbetegség gyakorisága és az autóforgalom okozta rákkeltő vegyületek között. A svájci kutatók az autóút közeléből és távolabbról származó talajmintákat is elemeztek és ahogyan várták: az autóút közelében lényegesen több rákkeltő vegyületet találtak a talajban, mint az autóúttól távolabb. A liilinai járás és egész Észak-Szlovákia legnagyobb kertészetében, a Kotesovái Efsz sveder- níki üzemében több mint 2000 m2 területű fűtött üvegházban, továbbá 5000 m2 fóliasátorban főleg hajtatott paprikát, paradicsomot és uborkát termesztenek. Éilina és környékének lakossága így közeli forrásból kapja a friss zöldséget. A CSTK felvétele m
