Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-30 / 18. szám
[JSZÓ A szocialista parlament a népi hatalom eszköze írta: Alois Indra, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke /Az írás első résiét az Oj Szó előző vasárnapi számában közöltük.) 2 Parlamentünk szocialista ielle- ■ ge immár csaknem 30 éve elsősorban munkája öperatív stílusában nyilvánul meg. Meg kell említenünk, hogy a burzsoá parlamentek, amelyek heteken, hőnapokon át üléseznek, gyakran semmiféle konkrét eredményt nem tudnak felmutatni. A mi képviselőinknek nem kell egymás közti politikai csatározásokra fecsérelniük az idejüket és energiájukat. Minden tehetségüket és erejüket a bizottságokban, a kamarák plenáris ülésein folyó konstruktív, épí- tőmupkára, a választók körében kifejtett politikai tevékenységre összpontosíthatják. A szocialista parlament másik jellemző vonása, amelyet szeretnénk kiemelni: állandó kapcsolata a dolgozókkal A szocialista társadalomban nehéz elképzelni, hogy egy képviselő csak a választási előkészületek során törődik választóival, utána pedig megfeledkezik róluk. Jellemző az is. hogy a mi képviselőjelöltjeink választási beszédeiben nincsenek hangzatos ígéretek, olyanok, amelyeket nem támasztanak alá konkrét akcióprogramok. Képviselőjelöltjeink a CSKP-nak és a CSSZK Nemzeti Frontjának politikáján alapuló realista programokkal állnak ki a választók elé. E programok végrehajtási) állandóan széles körű társadalmi ellenőrzés alatt áll, a képviselők a végrehajtás menetéről kötelesek rendszeresen beszámolni a választóknak. Ez a gyakorlat szembeszökően különbözik sok burzsoá parlamenti képviselő tevékenységétől, akik gyakran hamarabb elfelejtik választási ígéreteiket, mint ahogyan a szél letépdesi a választási plakátokat. Képviselőinknek a választókkal való közvetlen és szoros kapcsolatát egyebek között az is biztosítja, hogy képviselői megbízatásuk mellett továbbra is betöltik korábbi munkakörüket, ugyanígy élnek és dolgoznak, mint a többi választópolgár, osztoznak örömeikben, ismerik gondjaikat. Munkatársaiktól csak abban különböznek, hogy több a kötelezettségük, nagyobb a felelősségük. A képviselőknek a választókkal szembeni felelősségét, a társadalmi ellenőrzés szerepét még az is hangsúlyozza, hogy a választóknak joguk van bármikor visszahívni képviselőjüket, ha nem teljesíti ígéreteit és kötelességeit, amelyeket a képviselői mandátum átvételével vállalt, vagy ha megsérti a szocialista erkölcs elveit. Harmadszor, a szocialista parlament jellemzője a képviselők elvi-politikai egysége. A CSSZK-ban a helyzet történelmileg úgy alakult, hogy a CSKP mellett a Nemzeti Front keretei között további négy politikai párt működik, amelyek bizonyos néprétegek érdekeit fejezik ki. Ezenkívül a CSSZK Szövetségi Gyűlésében a képviselők 20 százaléka nem tagja semmilyen pártnak sem. De valamennyi képviselőt — a kommunistákat éppúgy, mint a nem kommunistákat — egyesíti az a törekvés, hogy minél jobban szolgálják a választókat, képviseljék érdekeiket és teljesítsék akaratukat. Mivel pedig a CSKP politikája és a Nemzeti Front programja ezt a célt szolgálja, egészen természetes, hogy a képviselők támogatják ezt a politikát és programot. A képviselők politikai egységének az az eredménye, hogy hívek a szocializmus eszményeihez és ügyéhez, igyekeznek elősegíteni hazájuk felvirágoztatását, meg vannak győződve arról, hogy a Szovjetunióval és a szocialista közösség más államaival kötött szövetség létfontosságú. Képviselőinkben mélyen gyökerezik az internacionalista szolidaritás a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal, minden anti- imperlallsta, haladó, békeszerető erővel. Soknemzetiségű államokban a hatalomra jutott munkásosztály egyik legfontosabb és halaszthatatlan céljának tekinti, hogy megoldja a nemzetek és nemzetiségek közti bonyolult és kényes kapcsolatokkal összefüggő feladatokat. Ezek közé az országok közé tartozik Csehszlovákia is. Amikor hozzáláttunk a nemzetiségi kérdés megoldásához, a világ első szocialista államának gazdag tapasztalataira támaszkodtunk. Ezek a tapasztalatok cá- folhatatlanul bizonyítják, hogy a nemzeti kérdés igazságos megoldása csak a proletár internacionalizmusnak, a nemzetiségi kérdésre vonatkozó lenini tanításnak az elvei alapján lehetséges. A CSKP már a háború előtt meghirdette a valamennyi nemzet és nemzetiség egyenjogúságának követelését, a szocialista forradalom végrehajtása után pedig óriási munkát végzett ennek az elvnek következetes megvalósításáért. A CSKP arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemzetek és a nemzetiségek igazi egyenjogúságának biztosítása akkor lehetséges, ha a szocialista forradalom egyidejűleg oldja meg mind a tulajdonképpeni nemzeti, mind pedig a társadalmi osztályfelszabadítás feladatait. Ennek, mint ismeretes, az az igen fontos feltétele, hogy kiegyenlítődjön az egyes régiók gazdasági fejlettségi színvonala, kialakuljon a munkásosztály és a szakképzett káderek rétege a múltban elmaradott szlovák nép és a nemzeti kisebbségek soraiból. Ebben a vonatkozásban fontos internacionalista szerepet töltött be a Cseh Köztársaság és munkásosztálya, amely önzetlen segítséget nyújtott országunk elmaradottabb népeinek. Azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a CSKP a szocialista nemzeti viszonyok diadaláért tett, csúcspontja a föderatív állam megteremtése volt, amelyben a nemzetek önrendelkezése alapján önként egyesültek a csehek és a szlovákok, s valamennyi többi nemzetiség tagjai számára a teljes egyenjogúságot biztosították a társadalomban. Kifejezésre jutott ez a néphatalom új szervezeti struktúrájában is. A föderációt alkotó két köztársaságnak — a Cseh Szocialista Köztársaságnak és a Szlovák Szocialista Köztársaságnak — önálló törvényhozó gyűlése és kormánya van, a Szövetségi Gyűlés pedig két kamarából áll. A Népi Kamarába az egész országból meghatározott számú választó küld be egy-egy képviselőt, a Népek Kamarájában a két köztársaságot egyenlő számú küldött képviseli. A nemzetek egyenjogúságát biztosítja a két kamara egyforma státusa is, ami azt jelenti, hogy minden törvény csak akkor lép hatályba, ha mindkét kamara jóváhagyta. A CSSZSZK alkotmánya megtiltja előnyök nyújtását vagy — megfordítva —■ a személyi jogok korlátozását a nemzeti hovatartozás ismérve alapján. A tapasztalatok meggyőzően tanúsítják, hogy a föderalizá- lás bevált. Lehetővé tette mindkét köztársaságnak, hogy fejlessze sajátos kultúráját, gazdaságát, megszilárdította a csehszlovák állam egységét. E sikerek alkotója és valamennyi kérdés egységes megközelítésének biztosítója a CSKP. Ellenfeleink gyakran tagadják a szocialista parlament hatékonyságát és jogkörét, mivel, úgymond, a szocializmus választási rendszere nem igazán demokratikus, nem biztosítja valameny- nyí népréteg akaratának és érdekeinek kifejezését. Szerintük a szocializmusban a választások azért „nem demokratikusak“, mert a választási hadjárat során nem csapnak össze különféle politikai csoportok és jelöltjeik, nem folynak zajos szőpárbajok a tömegtájékoztatási eszközök segítségével stb. Mit mondhatunk erről? Először is: az effajta okoskodások mögött az a kimondott vagy ki nem mondott törekvés húzódik meg, hogy a szocialista társadalomra ráerőltessék a demokrácia olyan kritériumait, amelyek a burzsoá társadalom politikai életének arzenáljából kerülnek elő és a kapitalista viszonyokat tükrözik vissza. Véleményünk szerint ez a megközelítés elvi szempontból helytelen. A demokrácia osztályfogalom: a szocialista demokrácia elvei és kritériumai minőségileg különböznek a polgári demokrácia elveitől és kritériumaitól, az utóbbiak nem ültethetők át egy az egyben a szocializmus talajába. Másodszor, igaz-e az, hogy a polgári demokrácia, még a legprogresszívebb polgári demokrácia is, a választási rendszer révén lehetővé teszi a dolgozóknak, hogy közvetlenül és hatékonyan befolyásolják a politikai életet? Mi változott például az amerikai munkanélküliek helyzetében attól, hogy a Kongresszus tagjainak, az államok kormányzóinak többsége és maga az Egyesült Államok elnöke demokrata, nem pedig republikánus? És lehet-e egyáltalán az Egyesült Államok elnökét a „nép választottjának“ nevezni, ha a bejegyzett választók szavazatainak csak körülbelül 27 százalékát kapta meg? És ugyan mit gondolt a választóknak az a 47 százaléka, amely nem is vett részt a szavazásban? Mint ismeretes, az Egyesült Államokban nagyon sok politikus, ideológus és hivatásos közvéleménykutató úgy vélekedett, hogy a fontos állampolgári jog gyakorlása iránti érdeklődés e tömeges hiánya annak a jele, hogy a választók kiábrándultak a polgári demokrácia intézményeiből. Nem akarom Ismertetni, hogyan folynak le országunkban a néphatalmi szervek választásai. Csak azt hangsúlyozom, hogy a mi választási rendszerünk ténylegesen garantálja a jelöltek szabad megválasztását. A választók tevékenyen részt vesznek a választások minden szakaszában, bíznak az egész eljárásban és a jelöltekben, és pártunknak az a véleménye, hogy ez a szocialista demokrácia egyik igen fontos előnye. Az 1976-os választási gyűléseken például a köztársaság felnőtt lakosságának több mint a fele vett részt. Ennek a demokratikus megközelítési módnak logikus következménye volt mind a választásokon való tömeges részvétel (noha ez nem kötelező), mind a Nemzeti Front jelöltjeinek egyhangú támogatása. 1976-ban az általános választások előkészítésében és szervezésében több mint egymillió állampolgár vett részt Csehszlovákiában. Politikai rendszerünk demokratizmusáról ékesszólóan tanúskodik az is, hogy parlamenti képviselőinek összetétele visszatükrözi a csehszlovák társadalom szociális és osztályszerkezetét. A Szövetségi Gyűlés képviselőinek több mint 60 százaléka közvetlenül az anyagi termelésben dolgozik, 28 százalékuk nő, csaknem 20 százalékuk a fiatalok soraiból kerül ki. Parlamentünk padsoraiban nincs helyük az ipari tőke, a banktőke és az agrártőke képviselőinek. Ilyenek egyszerűen nincsenek társadalmunkban, mint ahogy nincsenek más kizsákmányoló rétegek sem, következésképpen nincs társadalmi-gazdasági bázisa sem az ellenséges politikai pártoknak, a különféle politikai erők választási küzdelmének, a parlamenti ellenzéknek és a polgári demokrácia egyéb attribútumainak. Ha ezeket újból életre keltenénk, amit buzgón ajánlgatnak nekünk a burzsoá propagandisták, akik a szocializmus „demokratizálását“ áhítozzék, a szocializmussal szemben ellenséges erőket támasztanánk fel, amibe népünk soha nem egyezik bele. Mert hiszen — mint a történelmi tapasztalatok mutatják — a szocialista társadalomban az ellenzék csak olyan ellenzék lehet, amely a szocializmus ellen, a nép munkájával létrehozott és a nép által támogatott rendszer ellen irányul. Hogy nálunk nincs ilyen „politikai ellenzék“, az nem gyöngéje, hanem éppenséggel erőssége a szocialista demokráciának. Egyik bizonyítéka ez annak, hogy országunk gazdája a nép, hogy a dolgozók maguk alkotják és fogadják el a törvényeket, maguk magyarázzák meg őket és gondoskodnak megtartásukról. A számos tőkés államban fennálló gyakorlattól eltérően a mi Szövetségi Gyűlésünk nemcsak törvényhozó szerv, hanem, mint az alkotmány leszögezi, „az államhatalom legfelsőbb szerve“. A Szövetségi Gyűlésnek felelősséggel tartozik tevékenységéért a köztársaság elnöke, a CSSZK kormánya és a kormány minden egyes tagja, a legfőbb ügyész és a legfelsőbb bíróság. A Szövetségi Gyűlésnek köteles megadni minden szükséges adatot valamennyi szövetségi állam és gazdasági szerv. Parlamentünk meghatározza a gazdasági fejlesztés céljait, elosztja a nemzeti jövedelmet. Ezzel a helyzettel összhangban van a Szövetségi Gyűlés, a kamarák, a bizottságok és az egyes képviselők munkájának tartalma és módszere. A törvényhozó tevékenység kiegészül az ellenőrzésnek — a /Folytatás a 4: oldalon) 1978. IV. 30. Nők a termelésben A holeSovicei Tesla üzem szepsi (Moldava nad Bodvou) üzeme jelentős munkasikereket ér el. Az üzemben többnyire nők dolgoznak. Felvételünkön Magdaléna Hubiová, a szocialista munkabrigád tagja, az üzem egyik legjobb dolgozója látható. A másik képen Zia- tica Adulová az ój gyártmányt ellenőrzi (A. Hasíák — CSTK felvétele)
