Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-16 / 16. szám
4 CÉLUNK! AZ ÖNELLATASI PROGRAM MEGUALOSlTASA írta: Stefan Ferencei miniszter, a Szlovák Népi Ellenőrző Bizottság elnöke Az élelmiszergyártás népgazdasági jelentősége egyre növekszik. Ez a megállapítás nemcsak hazánkra érvényes, bízvást elmondhatjuk, hogy objektíve és a világ minden táján ható folyamatról van szó. Az ez irányú tevékenység sikere érdekében pontosítani és fokozni kell a mezőgazdaság feladatait, ás helyes utakat kell kijelölni, megfelelő formákat és módszereket kell alkalmazni a feladatok végrehajtása érdekében. A CSKP XIV. kongresszusának határozatai — amelyeket a CSKP KB 1973-as áprilisi plénuma és a későbbi plénumok konkretizáltak — megjelölték a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételének útjait. A feladat lényege az, hogy a mezőgazdasági termelés intenzitásának további fokozásával, a bruttó mezőgazdasági termelés és az árutermelés növelésével a gabonafélék tekintetében biztosítani kell az önellátást. Később fokozatosan az élelmiszerek viszonylatában is az önellátás elé- I rése a cél. Az áprilisi KB plénum rámutatott, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelésből adódó lehetőségek kiaknázására és fejlesztésére van szükség. Tehát a termelés koncentrációjában és a szakosításban rejlő adottságok kiaknázása, a kooperáció és az integráció különböző formáinak a következetes hasznosítása a cél. Ez a program egyrészt azt bizonyítja, hogy egyértelműen helyes az SZLKP Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Bizottságának politikai-gazdasági koncepciója, másrészt pedig hatalmas mértékben növekedett a politikai és társadalmi felelősségünk. Felelősségünk a program megvalósításáért. Egyúttal ösztönzést is kaptunk a további céltudatos előrehaladáshoz, a járás még korszerűbb nagyüzemi mezőgazdasági termelésének kialakításához. Az áprilisban hozott határozatok alapgondolata a következő: a termelőerők színvonalának állandó fejlesztésével, a hektáronkénti hozamok növelésével, az élő és a tárgyiasult munka leggazdaságosabb kihasználásával kell végrehajtani a hatékony inten- zifikálást. Az alapgondolat megvalósítása a legfőbb cél, ennek érdekében mozgósítja a járási pártbizottság a rendelkezésére álló összes anyagi és szellemi erőforrást a járások területi átszervezése óta. Három évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek a járás mezőgazdasági szakemberei, akik felismerték, hogy a termelés fejlesztése a termelőerők gyarapításának függvénye. És itt nemcsak a termelés egyes alkotóelemei fejlesztésére gondolunk, hanem komplex és arányos fejlesztésre törekszünk. Három fő területről van szó: a dolgozó ember szellemi és anyagi gyarapításáról, a munkaeszközök és a munkatárgyak fejlesztéséről. A mezőgazdaság szocialista átépítésének és fejlesztésének kezdetétől fogva szem előtt tartották ezt. A járás e tekintetben az elsők között szerepelt, és ma már megállapítható, hogy az első évek éppen azért voltak oly nehezek, mert hihetetlenül elmaradott mezőgazdaság átépítéséhez fogtak hozzá. Nem voltak szakemberek, az egyes üzemek csak minimális termelőeszközökkel voltak felszerelve, és a hozamok is katasztrofálisan alacsonyak voltak. Mindemellett egyáltalában nem volt a járásnak ipara, a szolgáltatások mennyisége elenyésző volt. A lakosság teljesen a mezőgazdasági termelésre volt utalva, illetve a járás határain kívül kényszerült munkavállalásra. Az újonnan létrehozott vállalatok konszolidálása és megszilárdítása hatalmas mennyiségű áldozatkész munkát igényelt. Az egész munkásosztály és a proletárállam összpontosított politikai, szervezési és gyakorlati segítségére volt szükség. Felmérhetetlenül értékes volt ez a munka és ez a segítségnyújtás. Biztonságérzetük abból a meggyőződésből táplálkozott, hogy az áldozatkész munkával lehetővé teszik a termelőerők fejlődését, ehhez megfelelő teret hoznak létre, és az új termelési viszonyok alapján később hatékonyabban termelhetnek, hatékonyabban aknázhatják ki a rendelkezésükre álló lehetőségeket. A gyakorlat csakhamar igazolta is ezt a felismerést. Igazolta azt is, hogy feltétlenül szükség van a termelésben részt vevő erők szerepéről és struktúrájáról szóló marxi tanítás következetes érvényesítésére. . A dolgozó ember egyéniségének sokoldalú és rendszeres kibontakoztatására, a leghaladóbb politikai és szakmai ismeretekkel való felvértezésére, a mezőgazdasági vállalatok egyre nagyobb teljesítményű termelőeszltözökkel való ellátására a járásban mindig is nagy súlyt helyeztünk. Minden igyekezetünk ezekre a területekre összpontosult. Röviden ezt így foglalhatnánk össze- tervszerűen és céltudatosan folyt az emberekbe és a termelőeszközökbe való beruházás és ezeknek a beruházásoknak összehangoltan és a lehető legkövetkezetesebben való hasznosítása. Gyakorlatilag ez a tudományos-technikai forradalom eredményeinek rendszeres alkalmazását jelentette. A leghatékonyabb technikai eszközök és a leghaladóbb szervezési módszerek alkalmazásáról volt sző. Nyilvánvaló, hogy az alapvető célkitűzéseket, a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztését több szakaszban érték el és hajtották végre. Az egyes szakaszokban különböző volt a színvonal, más a munka tartalma és különbözőek a körülmények. A humán szférában — más szóval a szakemberképzésben az első időszakban a középfokú mezőgazdasági káderek képzésére, a tömeges politikai és szakmai képzésre, a mezőgazdaság „sorkatonái“ ismereteinek fejlesztésére összpontosítottunk. Napjainkban már a specialisták és a főiskolai képzettségű szakemberek képzésére koncentrálunk ezen a téren. Az anyagi beruházások terén — az összes többi járáshoz hasonlóan — a közös gazdálkodást fejlesztő objektumok építésére irányítottuk a figyelmet. Tehát istállókat építettünk az állattenyésztés igényeinek kielégítésére, majd a traktorállomásoktól' átvettük a gépeket, és kiegészítettük a gépparkot. Később a beruházások más területein is tevékenykedni kezdtünk. Elég korán felismertük, hogy mennyire szükség van öntözőművek építésére, gyümölcsösök és szőlőskertek telepítésére. Ezek a feladatok a járás különleges adottságai, a talajszerkezet és az éghajlati viszonyok miatt merültek fel. A járás mezőgazdasági területének csaknem egyhar- madán vékony rétegben húzódik csak a termőtalaj, alatta pedig kavics van. Az is fontos körülmény, hogy (50 éves átlagot számítva) járásunkban az évi csapadékmennyiség nem haladja meg a 350 mm-t. Ráadásul a csapadék évszakonkénti megoszlása is rendkívül kedvezőtlen. Ilyen körülmények között az öntözésre feltétlenül szükség van a termelési biztonság megteremtése érdekében. Másrészt még azt is megemlítjük, hogy az alacsony termőképességű talajon a szőlőskertek létesítése a leghatékonyabb intenzifikációs tényező. A járás az ország napfényben leggazdagabb tájai közé tartozik, így érthető, hogy nagy súlyt helyezünk a gyümölcstermesztés fejlesztésére. A mezőgazdasági beruházásokra mindig is különös figyelmet fordítottunk. Eközben abból a tény-' •bői indultunk ki, hogy a beruházások egyrészt jelentős pénzeszközöket igényelnek és kötnek le, másrészt hosszú időre meghatározzák a termelési technológiát. A beruházások a műszaki fejlődés hordozói, biztosítékai lehetnek, de — mivel élettartamuk jelentős — az elavult technológia és termelési mód konzerválóivá is válhatnak. Hogy ez mennyire így van, azt a hatvanas évek közepén tapasztalhattuk leginkább, amikor befejeződött a konszolidációs folyamat, amikor az efsz-ek már mind megerősödtek és — a Dunatőkési (Dunajsk^ Klatov) Állami Gazdaság kivételével — a földterületek vállalatok közötti elosztása is befejeződött. Ebben az időszakban már megteremtődtek a mezőgazdaság intenzív fejlesztésének alapfeltételei. Ebben az időszakban általánosan meggyorsult a tudományos-műszaki fejlődés, egyre fontosabb szerepet kapott a biológia, a kémia, a legfejlettebb szervezési technikák összessége, az irányítás, a pszichológia, a szociológia stb. E folyamat törvényszerű velejárója volt, hogy egyes mezőgazdasági ágazatok műszaki és technológiai szempontból önállósultak. Ez szükségszerűen megkövetelte a, termelési folyamat szakosodását, mégpedig a jelenség összes következményével együtt. Az is a velejárója ennek, hogy meggyorsult a termelőeszközök erkölcsi elhasználódása, mégpedig a műszaki fejlődés meggyorsulása következtében. Egy másik felismeréshez is eljutottunk. Ennek döntő szerepe van a mezőgazdasági termelés műszaki bázisa építésének szempontjából, és szintén a tudományos-technikai fejlődéssel függ össze. Arról van szó, hogy önállósultak az egyes mezőgazdasági ágazatok. Az univerzális termelőeszközök helyett a szakosított termelőeszközök lépnek előtérbe. Ezek hatékonysága és felhasználhatósága egyre szűkebb területekre korlátozódik, és tevékenységük szorosan összefügg a termelési folyamat többi tényezőjével. A beruházások — az építkezési beruházások és a gépi beruházások egyaránt — egy adott termelési folyamat szerves alkotóelemeivé váltak. Már jó ideje rájöttünk, hogy a beruházásokkal kapcsolatos vállalati döntéseket összhangba kell hozni a termelési folyamat többi elemeivel, mert manapság szinte már egyetlen beruházás sem lehet elszigetelt tevékenység. Ellenkezőleg, a beruházások egy kölcsönösen összefüggő rendszer láncszemeivé — igaz, fontos láncszemeivé — váltak. Tehát egy adott ágazat termelési rendszerének összefüggéseit kell szem előtt tartanunk. Még inkább érvényes ez a megállapítás az egyes termelési rendszereken belüli beruházások viszonylatában. Ennek az alapvető gazdasági realitásnak a semmibe vételét mind az érintett vállalat, mind pedig az egész társadalom drágán fizeti meg. Itt konkrétan az épületek és a technológiai berendezések közötti összhang hiányára gondolok. Komoly károkat okoz, ha a mezőgazdasági vállalatoknak eladott gépek nem komplex gépsorként, rendszerként érkeznek a helyszínre, hanem az esetek többségében egyedülálló gépekként. Még az is jobb lenne, ha a vásárolt gépek legalább egy komplex gépsor konkrét láncszemét alkotnák. Ezekhez a felismerésekhez saját tapasztalataink alapján jutottunk el. Gyakorlati intézkedéseket tettünk a járás mezőgazdasága fejlesztési koncepciójának pontosítására, a megvalósítás módjának meghatározására. Határozataink, intézkedéseink lényege a következő: 0 A főfeladat-megoldási módszerek alkalmazásával kidolgoztuk az alapvető ágazatok intenzívebbé fejlesztésének programjait, miközben a lehető legszélesebb körben alkalmazni kívánjuk (a technológiában és a szervezésben egyaránt) az ipari elemeket. így dolgoztuk ki a búza, az árpa, a kukorica és a fehérje, valamint a cukorrépa, a gyümölcs és a zöldség komplex termelési programját. Az állattenyésztésben kidolgoztuk a tojástermelés, a baromfihús-termelés, a szarvasmarha-tenyésztés és a sertéstenyésztés részletes komplex programját. Az egyes komplex termelési programokat illetően meghatároztuk, hogy mely vállalatok lesznek a megvalósítás gazdái, hogy mely programokat valósítjuk meg kooperációval és melyeket realizáljuk közös specializált vállalatok keretében. Eközben szem előtt tartottuk a termelési folyamat iparosít- hatóságának fokát egy-egy komplex termelési program keretében. E határozatok értelmében: 0 a búza-, árpa- és cukorrépa-termelés komplex programját kizárólag olyan mezőgazdasági vállalatokon belül valósítjuk meg, amelyek a termelésben csak hagyományos módon, kölcsönös segítségnyújtás révén működnek együtt. 0 Ami a fehérjetermelést illeti, a nyersanyag előállítása mezőgazdasági vállalatok keretében valósul meg, a szárítás és a feldolgozás azonban többnyire kooperációs keretek között működő szárító üzemekben történik. A kukoricatermesztésben a járási mezőgazdasági igazgatóság által kidolgozott technológiai rendszert alkalmazzák, teljesítését pedig a közös agrokémiai vállalat szakemberei ellenőrzik (a termelők az agrokémiai vállalat részvényesei). 0 A zöldség- és gyümölcstermelési program meg valósítását a befejező szakaszok munkálatai jellemzik. A vállalkozás gesztora és szakmai tanácsadója az Agrofrigor vállalat. Emellett ez a vállalat önállóan is termel zöldséget, és a társult szervezeteket ellátja ültetőanyaggal és egyéb szükséges termelési eszközzel, továbbá gondoskodik terményeik raktározásáról és értékesítéséről. 0 A tojástermelést önálló termelési egységekben, 2 állami gazdaságban és a Csilizköz (Medzicilizie) Efsz-ben végzik. 0 A baromfihús-termelésről központilag a Máso- spol vállalat gondoskodik, amely pillanatnyilag a járásra eső sertéstenyésztési feladatok 5 százalékát is teljesíti. A jövő évtől a marhahús-termelési feladatok 1/3 részét is ez a vállalat teljesíti. 0 a sertéstenyésztési és a marhahús-termelési feladatok többi részét a mezőgazdasági vállalatok teljesítik. A termelési feladatok elosztásában a járást egy egész termelési-gazdasági egységként szemléltük. Éppen ezért a földművesszövetkezetek és az állami gazdaságok az objektív termelési feltételek figyelembe vételével osztották meg a feladatokat, nem pedig aszerint, hogy az ágazaton belül melyik szektorhoz tartoznak. A legjelentősebb eredményeket eddig a következő munkaszakaszokon értük el: 0 a tojástermelési programot az állami gazdaságok és a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Üzemek együttműködésével országos viszonylatban is az elsők között hajtottuk végre; 0 sikeresen folytatjuk a szarvasmarha- és sertéstenyésztési biológiai program megvalósítását, és ezzel párhuzamosan folyik a megfelelő színvonalú és befogadóképességű istállók építése; 0 a jövő év végén a Másospol vállalat 7600 férőhelyes szarvasmarha-hizlaldát helyez üzembe. A Másospol vállalatnak évente 1000 tonna sertéshús előállítását írja elő az állami terv. A növénytermesztésben: 0 a búzatermesztésben egységes termelési rendszert dolgoztunk ki és valósítottunk meg, miközben tökéletesen összehangoltuk a termelés összes elemét; 0 ugyanez vonatkozik az árpatermelési rendszerre is; 0 a fehérjetermelés terén hektáronként 106 q lucernát állítunk elő 9000 hektáros területen. Az egész mennyiség 35 százalékát vitamintartalmú takarmánylisztté dolgozzuk fel. A takarmányliszt 18 százalék fehérjét tartalmaz. Eddig csupán szerény kezdeti eredményekről adhatunk számot, de már ezek is alátámasztják a mezőgazdasági termelés tudományos-technikái alapokon történő fejlesztésének helyességét. Ennek megvalósítása során az az alapvető szempont, hogy meg kell teremtenünk a nagyüzemi termelés műszaki, technológiai és szervezési feltételeit. 0 vagy egyesítéssel, vagy kooperációval, vagy közös szakvállalatok létrehozásával. A fő figyelmet a tartalomra — főleg pedig a feltételek komplex módon való megteremtésére — és nem a megvalósítás formájára helyezzük. (Miközben a koncentráció és a szakosítás feladatát objektíve korlátozott körülmények között valósítjuk meg: járásunk területének döntő többsége az országos jelentőségű föld alatti ivóvíz-tartalékok térségében fekszik, így az állattenyésztés koncentrációja és a növénytermesztés ipari rendszerré fejlesztése előtt jelentős korlátok állanak. Itt elsősorban a kemizálás, a vegyszeres növényvédelem és általában a műtrágyázás korlátáira gondolok.) A szövetkezetek egyesítésénél nem a frontális megoldás módszerét alkalmaztuk. Nem számoltunk azzal, hogy ilyen módszerrel egy csapásra optimális nagyságú vállalatokat hozunk majd létre. Az optimális nagyság ugyanis ágazatonként különböző. Az említett módszert csak ott alkalmaztuk, ahol á frontális egyesítéshez már előzőleg megfelelő feltételek alakultak ki, főleg ami a tehetséges szakemberekkel és a belső szervezéssel, az irányítási rendszerrel való ellátást illeti, és ahol a termelési ágazat megválasztásával kapcsolatos kérdéseket már előre tisztáztuk. Ennek köszönhetjük, hogy az egyesített szövetkezetek a felmerülő problémákat már az első évben megoldották, leküzdötték, és — mind a termelésben, mind a gazdasági mutatók alakulásában — jelentősét léptek előre. A Vásárúti (Trho- vé Mfto) és a Csilizköz (Medzicilizie) Efsz-ben — de máshol is — egyaránt ezt tapasztalhattuk. A tapasztalatokból kiindulva indokoltnak látjuk az efsz- ek további egyesítését, de csak abban az esetben, ahol erre megértek a feltételek, ahol biztosan tudjuk, hogy az egyesítéssel nem csökken a termelés és a gazdaságosság színvonala, hogy nem romlanak az emberi kapcsolatok és nem romlik az alkotó szövetkezeti demokrácia légköre. Egyértelműen arra törekszünk, hogy a szövetkezetek tagsága továbbra is — az egyesített gazdaságokban is — sajátjának érezze a szövetkezetét. Semmi esetre sem egyesítjük a szövetkezeteket, ha úgy látjuk, hogy a meg1978. IV. 16. N C/3 ■-D o 14
