Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-16 / 16. szám
• GAZDAG PROGRAMMAL várja a világ filmművészetének képviselőit a június 29- töl július 12-ig lezajló XXI. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál, amelyet az idén egybekötnek a csehszlovák filmezés létrejötte 80. évfordulójának megünneplésével. Az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválnak is a csehszlovák szövetségi kormány lesz a fővédnöke. * • YETI A HŐSE Frank Kramer rendező szörnyfilmjének. Yeti, ez a félig ember, félig állat gigantikus teremtmény: kb. 10 méter magas és 10 tonna súlyú, műanyagból készült, testét szőr fedi, mozgását elektromos számítógép szabályozza. A külföldi híradás szerint majdnem valódinak tűnik. A filmben Yetit egy hatalmas jéghegy tetején találják meg, majd emberek közé kerül, lakott területre. K arcsú, magas nő, képlékeny arcát vállig érő, dús sötétbarna hajkorona fogja keretbe. Percek alatt többféle embertípus ábrázolására képes. Kedvtelen, játékosan suta vagy sóvárgóan szerelmes éppúgy tud lenni, mint ellenállhatatlanul - bájos, - szánalmas vagy akár kikapós. Galina Jackináról keveset tud a hazai mozinéző. Pedig az epizódszerepeken kívül csaknem tíz film főszerepét játszotta el.. — Tizenhat éves voltam, amikor megkaptam az első filmszerepet, tehát nem kellett sokáig törnöm a fejemet, hogy milyen pályát választok. Kezde tény, hogy ez a szerep nagy önbizalommal vértezett fel, s ennél szebb, összetettebb figurát indulásként nem is kívánhattam volna magamnak. Jozef Budsky lehetőséget adott arra, hogy valamennyien kibontakozhassunk egy közös ügy érdekében. Egész lényünket „felhasználta“, és semmiféle koncepcióba nem erőszakolt bele bennünket, mert tudta, hogy emberekkel dolgozik, akiknek megvan a maguk külön sorsa, egyénisége. Igényes és egyben ideális rendezőnek tartom őt ma is. — A drámai hősök megformálása mellett komédiázásra is lehetősége nyílott. Pályája detben leginkább az tetszett a filmezésben, hogy a smink és a korabeli ruhák segítségével mindig más valaki lehettem. Később jöttem csak rá, hogy a maszknak és a jelmeznek van a legkevesebb köze a színészi játékhoz, és a külső átváltp- zásnál sokkal fontosabb az érzelmi skálám. — Ügy tudom, a főiskola elvégzése után Antigoné szerepében mutatkozott be a moszkvai közönségnek. — Nagyon kedves emlékek fűznek ehhez a szerephez. Elsősorban azért, mert a drámát vendégként Jozef Budsky szlovák rendező alkalmazta színpadra. Ma sem tudom, miért éppen rám esett a választása, kezdetén nem gondolt arra, hogy a szovjet vagy a világirodalomból feltétlenül életre szeretne kelteni valakit? — Nem voltak szerepálmaim, és mégis sikerült eljátszanom Oféliát, akivel sok kolléganőm akar vagy akart találkozni pályáján. Szerintem a színész sose tervezzen, hiszen a tervek úgyis a rendezők kezében vannak. Nagyon szívesen alakítanék egy olyan mai nőt, akinek gazdag lelkivilága mellett ellenszenves vonásai is vannak, és a sors valamivel több nehézséget zúdított rá, mint másra. — Megtörtént már, hogy visszautasított valamilyen munkát? — Igen, nemegyszer. Ha nem tetszik a forgatókönyv, könnyű szívvel le tudok mondani a szerepről. Még akkor is, ha ezáltal ritkábban állhatok a felvevőgép elé. — Így tehát a családja körében is több időt tölthet... — Hatéves fiamnak szüksége is v,an rám, hiszen éppen most van abban a korban, amikor a kérdések százaival ostromol bennünket. A család, a színház, és a fiam mellett azonban még egy elfoglaltságom van: színészmesterséget tanítok a főiskolán. És mert ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet végezni — nagyon be kell osztanom az időmet. Szerencsére a férjem mindent megtesz azért, hogy ez sikerüljön. — Legújabb szerepéi' Vagyim Abdrasitov alkotásában. A védelemé a szó című filmben kapta. — Irinát, az ügyvédnőt alakítom, aki mielőtt ítélkezne a súlyos bűntettel vádolt Valen- tyina felett, átgondolja saját életét, és a vőlegénye iránt érzett szerelmét. Első látásra boldog, hiszen mindene megvan, mégis belső elégedetlenség gyötri őt. A film a mai harmincévesek problémáiról szól, ezért bennem is igazi érzéseket kavart fel, ami nagyban hozzásegített az Irinával való tökéletes azonosuláshoz. Galina Jackina a szovjet filmek Rigában megrendezett fesztiválján a legjobb női alakítás díját nyerte el ezzel a szereppel. G. SZABÓ LÁSZLÓ VÁLSÁG - KÖNNYŰ FOGYASZTÁSRA ÜJ OLASZ FILMEK S zaporodnak azok a jelek, amelyek az olasz filmipar válságát látszanak igazolni. Ezek egyaránt megmutatkoznak a gyártásban és a forgalmazásban. A Cinecitta csak jelentős állami támogatással tudja fenntartani magát évek óta. A legújabb tervek szerint pedig a hatalmas filmgyárnak a jelenleg üresen tátongó részét az olasz TV foglalná el, de ennek fejében a RAI nagyobb beleszólást kíván a filmgyártásba. A tervezet megvalósítása ellen a legismertebb olasz és Olaszországban dolgozó rendezők kiáltványt szerkesztettek. És míg az olasz filmgyár kapacitása kihasználatlan, híres olasz rendezők Amerikában forgatnak amerikai pénzen. Az USA-ban készíti filmjét Bertolucci (A hold), Ferreri (Szevasz majom). Ott készült el Lina Wertmüller legújabb filmje. Egy esős éjszakán, amelyet a nyugat-berlini filmfesztiválon mutattak be. Rohamosan csökken az olasz mozik látogatottsága (1977-ben 20 százalékkal), egyre több olasz mozi bejáratára kerül ki a tábla: zárva. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a mai olasz filmek fő témája a válság. Persze a válságot különböző mélységben és összefüggésben is lehet ábrázolni; a legegyszerűbb felszínesen, leegyszerűsítve, könnyű fogyasztásra alkalmassá tenni. Sajnos, sok olasz rendező így is tesz. A legkirívóbb példák közül kettő: Luciano Salce (az egyik legrutinosabb olasz vígjátékrendező) a Szép kis ország! című legújabb filmjének riadt főhőse fPaolo Villaggio küszködik a szereppel) többéves, távolban végzett munkája után hazatér szülővárosába, Milánóba. A városban mindenütt félelem uralkodik, az utcákon zajos csetépaték zajlanak és a rendőrség mindezt tehetetlenül nézi. Salce hőse az egészből semmit se ért, s csak akkor döbben rá a valóságra, amikor megspórolt pénzén vásárolt óraüzletét egy hippitársaság szép csendben kiüríti. Salce meg se próbálkozik a jelenségek mélyebb vizsgálatával. Tiltakozik mindenfajta radikalizmus ellen. Az egyébként jelentős veszélyt képviselő szélsőséges csoportokat holmi nevetséges hőbörgő fiataloknak tünteti fel. Ez megnyugtathatja az olasz kispolgárokat. Nem jár el másképp Sergio Cor- bucci sem új vígjátékában, az íme mi például című, Renato Adriano Ce lentano Pozzetto főszereplésével készült filmjében. A történet szerint a tehetséges, £le meg nem értett falusi költő szerencsét próbál a városban, ahol megismerkedik egy valamikor iobb napokat látott, lecsúszott fotóriporterrel. A riporter, alias Celenta- no. az ügyefogyott fiatalembert bevezeti a nagyváros életébe, a zajló eseményekbe. Közben — a háttérben -- politikai megmozdulások, feminista tüntetések zajlanak, de a két főszereplő mindebből mit sem ért, nem is igen törődik vele, s csak saját egyéni boldogulását keresi a zűrzavaros légkörben. Az igazsághoz tartozik, hogy a legutóbbi hónapok filmjei között akadnak más jellegű filmek is. Közülük talán Damiano Damiani Félek című politikai krimijét említhetjük elsősorban. Főszereplője Gian Maria Volon- té, aki ezúttal egy, a sok sikertelenségtől megcsömörlött rendőrt játszik. Egy ügyész mellé osztják be testőrnek. Az ügyész egy véletlen során rájön arra, hogy igen veszélyes fegyvercsempész banda nyomára bukkant. Hiába inti őt elővigyázatosságra testőre, az ügyész végül is az életével fizet alapos gyanújáért. Az ügész utóda viszont a banda egyik tagja lesz, s ezzel elszánt párbaj kezdődik a sokat tudó rendőr és az ügész között, ami aztán mindkettőjük halálával ér véget. Damiani igen termékeny rendező, legújabb, Goodbye és Amen című krimijét is vetítik már az olasz mozik. Nos, ez az amerikai bestseller regényből készült bűnügyi történet sem nélkülözi a haladó politikai mondani valót, bár a film lényegében csak egy „egyszerű“ krimi. Az egyszerre két szálon futó cselekmény egyik főhőse a római amerikai követségen dolgozik, és a CIA ügynöke. A másik főhős is valaha a követségen dolgozott. Most két túszt tart fogva az egyik elegáns szálloda szobájában. Sok-sok váratlan fordulat után az áruló CIA-ügynök és a fegyveres behatoló egymást öli meg az éjszaka leple alatt. Az 1963-ban készült Szörnyetegek sikere arra késztette Dino Risit, hogy Mario Monicellivel és Ettore Scolával újra próbálkozzék az epizódvígjáték műfajában. Vittorio Gassmanra, Alberto Sordira, Ugo Tognazzira bízta a főszerepeket, de a siker elmaradt. Az új változat nélkülözi a gondolati mélységet (éppen ebben rejlett az egykori film sikere), és csupán nagyszerű szereplehetőséget kínál a három nagy komikus számára. A túlírt, túl hosszú, 14 epizód felvillantja ugyan a mai olasz élet problémáit, de a film csak halvány visszfénye marad a Szörnyetegeknek. Luigi Comencini jól sikerült komédiája, A macska két főhőse Ofelia I Mariangela Melatoj és testvére Amadeo (Ugo Tognazzi). Egy házat örökölnek, de a remélt nagyobb pénzhez csak úgy juthatnak hozzá, ha a házat „megtisztítják“ a bérlőktől. Kapóra jön szándékukhoz a kedvenc macska rejtélyes halála. Nyomozás indul, melynek során a lakók elhagyják a rendőrség zaklatásai miatt a házat. És ekkor közbeszól a sors: visszatér a házba a szépséges titkárnő, és minden kezdődhet elölről. Fergeteges humorú családi négyszögtörténetről szól Giorgio Capitani Akiket forró szenvedély hevít című pikáns filmje, mely nem is annyira a házasság intézményét veszi célba, mint inkább a házastársak felelőtlen kalandvágyát. A boccacciói történet két családfője feleséget cserél, hogy aztán mindegyikük rájöjjön, mekkora szamárságot csinált. Mert az eredetileg választott feleség volt az igazi. Capitani filmjének legnagyobb erénye a négy színész (Jane Birkin, Aldo Maccione, Catherine Spaak és Co- chi Ponzoni) nagyszerű játéka. SÚLYOM GÁBOR Tony Musante és Gian Maria Volonté (jobbra) a Félek című film egyik jelenetében 1978. IV. 16. io
