Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-16 / 16. szám
ozsrn k Sz áznegyvenöt országban, harmincnégy nyelven Húszéves a Béke és Szocializmus című folyóirat O lvasóink közül viszonylag kevesen mondhatják magukat a Béke és Szocializmus című folyóirat előfizetőjének, a lapot mégis sokan ismerik, cikkeit olvassák. A kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata nem az átlagolvasóknak, hanem inkább a pártok tisztségviselőinek, a kommunista és munkásmozgalom kérdéseivel foglalkozó szakembereknek készül, íródik. Az Űj Szó olvasói a Béke és Szocializmus című folyóirattal többnyire azáltal kerülnek kapcsolatba, illetve olvassák a lap írásait (mint például a jelenlegi számban is), hogy a lapnak gyakran átvesszük egy-egy — a mi olvasóink körében is érdeklődésre számot tartható — cikkét, tanulmányát. Tesszük ezt egyrészt azért, hogy olvasóinkat széleskörűen tájékoztassuk, másrészt azért, hogy bepillantást nyújtsunk a kommunista és munkáspártok életével kapcsolatos társadalomtudományi kérdésekbe. A lapra most azért hívjuk fel külön is az olvasók figyelmét, mert a testvérpártok harcos folyóirata fontos jubileumhoz érkezett: húszéves. A folyóiratot 1958 márciusában húsz kommunista és munkáspárt képviselője alapította. Ekkor dolgozták ki a lap tervét, koncepcióját. A Béke és Szocializmus első száma 1958 szeptemberében jelent meg. Szerkesztősége Prágában van. Szerkesztő bizottsága és szerkesztőségi tanácsa jelenleg 57 kommunista és munkáspárt képviselőjéből tevődik össze. A folyóirat különböző formában tartós kapcsolatot tart fenn számos további kommunista és munkáspárttal, valamint forradalmi és nemzeti felszabadító szervezettel és mozgalommal. A folyóirat indulásakor, 1958-ban 19 nyelven jelent meg. Mostanában viszont már 34 nyelven jelenik meg. Érdemes megemlíteni azt is, hogy indulásának első éveiben a folyóiratot 80 országban terjesztették. Jelenleg viszont már 145 országban terjesztik. Egyszeri példányszáma több, mint félmillió. A lap példányszámainak többsége a tőkésországokban kerül az olvasók kezébe. Mindezek ismeretében joggal állíthatjuk: a kommunista mozgalom eddigi történetének a Béke és Szocializmus a legtekintélyesebb és a legbefolyásosabb világszerte terjesztett folyóirata. A Béke és Szocializmus sajátos típusú lap. Nem valakinek (egyetlen szervnek, pártnak, vagy vállalatnak), hanem azoknak a kommunista és munkáspártoknak a kiadványa, amelyek önként állapodtak meg a kiadásáról. Konsztantyin Zarodov, a lap főszerkesztője egyik nyilatkozatában találóan mondta: a Béke és Szocializmus című folyóirat a testvérpártok gyermeke. Munkássága és az általa megtett út elválaszthatatlanul összekapcsolódik a kommunista és munkáspártok, a kommunista világmozgalom tevékenységével. A folyóirat a testvérpártok elméleti munkásságának tapasztalataira támaszkodva nemcsak aktívan propagálja a marxizmus—leninizmus alapvető tételeit, hanem hasábjain a testvérpártok vezető képviselői, marxista tudósok kollektíván (s dolgoznak e tételek mai viszonyokra való alkalmazásán. A folyóirat gyakran bírál, vitatkozik. Következetesen harcol a marxizmus—leninizmussal szembeni ellenséges eszmék és koncepciók ellen. A lap hasábjain fontos helyet foglalnak el azok a cikkek, amelyek kritikusan elemzik az állammonopolista társadalmat és mai — a történelemben példátlan — válságát. Leleplezik a burzsoá ideológiát, és ennek az ideológiának és a burzsoázia képviselőinek a kommunisták, a Szovjetunió és a szocialista országok, valamint a reális szocializmus elleni rágalomhadA jubiláló Béke és Szocializmus című folyóirat ez idei első számának borítólapja járatát. A lap szerzői külön figyelmet fordítanak az ellenfél az irányú aknamunkájára és visszaverik azokat a, kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy ellenfeleink meghamisítsák a kommunisták álláspontját, aláássák a kommunisták egységét, internacionalista összeforrottságunkat. Élesen szembeszáll a folyóirat a mai revizionizmussal, a reformizmussal, a jobb- és baloldali opportunizmussal, az eurokom- munizmussal és valamennyi politikai kalandorság- gal. A Béke és Szocializmus című folyóirat cikkeit általában az jellemzi, hogy védelmezi mozgalmunknak, a kommunista és munkáspártok proletár internacionalista platformján álló mozgalomnak a közös érdekeit és céljait. Egyszersmind arra törekszik, hogy a jelen társadalmi fejlődés által felvetett új problémák marxista-leninista elemzésével meggátolja eszmei ellenfeleink fellépését, befolyását. A születése óta eltelt húsz év alatt a lap több mint száz eszmecserét, kerekasztal-beszélgetést szervezett. Az utóbbi időszakban megtartott eszmecseréi közül különösen A Nagy Október és a mai világ, valamint A proletár internacionalizmus időszerűsége című eszmecserék váltottak ki nagy érdeklődést. A Nagy Október és a mai világ című eszmecserében 76 kommunista és munkáspárt, valamint demokratikus és forradalmi szervezet, illetve mozgalom vett részt. A proletár internacionalizmus időszerűségéről folytatott eszmecsere a sok egyében kívül abban nyújtott igen nagy segítséget, hogy előrelépjünk annak feltárásában: mi a mai tartalma a kommunisták internacionalizmusának. Egyben segített azoknak a vitás kérdéseknek a megértésében is, amelyek a proletár internacionalizmuson belül a demokratikus és a szocialista vonatkozások dialektikáját érintik. A Béke és Szocializmus című folyóirat rendszeresen közöl cikkeket a testvérpártok életéről, munkájáról, kongresszusairól, határozatairól. Munkássága révén a világ kommunistái kicserélik és megismerik egymás tapasztalatait, sok tekintetben tudomást szereznek arról, hogy a békéért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért milyen eszközökkel és milyen eredménnyel folyik a világméretű harc. A megalakulása óta eltelt húsz év sok sikerrel övezte a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóiratának munkáját, törekvését. A Béke és Szocializmus szerkesztősége a jubileumi évben is új és fontos feladatok elvégzésére készül. A közeljövőben a marxizmus—leninizmus és a világ megújítása; a béke, a háború és a forradalom dialektikája; a szocializmusba vezető átmenet útjai és formái; a reális szocializmus tökéletesítésének és a szocialista világrendszer fejlődésének útjai; a tőkés világ válságának elmélyülése és az osztályharc; a nemzeti felszabadító mozgalom mai szakaszainak problémái; a kommunisták és a tömegek tudata; a kommunisták és korunk globális problémái, valamint számos más elvi jelentőségű témáról szándékszik eszmecserét rendezni, cikkeket, elemzéseket közölni. M i ezúttal köszöntjük a jubiláló Béke és Szocializmust, á kommunista világmozgalom harcos szócsövét. Továbbra is érdeklődéssel várjuk — és olvassuk majd — a gazdag ismeretekre épülő, megbízható, sokrétűen tájékoztató, harcunkat eredményesen elősegítő írásait. BALÁZS BÉLA A szocialista nemzetek virágzása Nemzetiségi viszonyok a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a fejlett szocializmus építésének szakaszában Irta: VILIAM SALGOVlC, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke (A tanulmány első részét az Oj Szó előbbi vasárnapi számában közöltük.) A két nemzet és az ország többi nemzetisége egységének erősödése a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában objektív folyamat, amely a fentebb említett változásokon alapul. Ugyanakkor e törvényszerűség érvényesülése szempontjából igen nagy jelentőségű a párt és a munkásosztály szerepének további növekedése. Csehszlovákia Kommunista Pártja hű a proletár, szocialista internacionalizmus elveihez. A párt egyesíti a két nemzet és a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő valamennyi többi nemzetiség kommunistáit. Az egységes CSKP ke-' rétében mint területi szervezet működik Szlovákia Kommunista Pártja is. Nekünk, szlovák kommunistáknak, saját sajtónk van, nemcsak szlovák nyelven, hanem a többi nemzetiség nyelvén is folytatunk tömegpolitikai, propaganda- és agitációs munkát. Az internacionalizmus elveit tükrözik a kongresszusi dokumentumok és a párt határozatai. Ugyanakkor a CSKP a maga egészében, egy szocialista föderatív állam viszonyai között működve, egységes, nem pedig föderalizált pártot alkot. 1969-ben a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szocialista föderációvá alakult át, amelynek alapja az egyenjogú, szuverén nemzeti államok — a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság — önkéntes szövetsége. Ennél a változásnál felhasználtuk saját tapasztalatainkat és azokat a gyümölcsöző tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunió szerzett a föderáció elvein alapuló állam építésében. Most, 10 év elteltével joggal mondhatjuk, hogy a szocialista föderáció bevált országunkban. Elmélyítette a cseheknek és a szlovákoknak, az ország többi népének egységét, elősegítette további közeledésüket, lehetővé tette, hogy a legcélszerűbben párosítsuk a nemzeti és az internacionális érdekeket, vagyis a csehszlovák államiság érdekeit. A föderatív rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság valameny- nyi nemzete és nemzetisége dolgozóinak figyelmét a közös célokra, a fejlett szocialista társadalom építésének közös feladataira összpontosítsák, elősegíti, hogy erősítsük országunk együttműködését a szocialista közösség más államaival. A csehszlovák szocialista föderációt a népek önrendelkezési jogának, közös szocialista államban való önkéntes egyesülésük elvének szigorú tiszteletben tartásával hoztuk létre. Föderációnk építésének és fejlesztésének alapja továbbá a demokratikus centralizmus elve, amely a legjobb lehetőségeket nyújtja arra, hogy a szocialista társadalom irányításában a központosítás elvét összekapcsoljuk a helyi kezdeményezés maximális felhasználásával. A nemzeti viszonyok fejlesztésében ez az elv optimális kapcsolatot biztosít a szövetségi állam — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság — és a nemzeti köztársaságok — a Cseh Szocialista Köztársaság és a Szlovák Szocialista Köztársaság — között. Ugyanakkor a demokratikus centralizmus a két köztársaság állami felépítésének szervezeti elve és a nemzetiségek politikai helyzetének elve is, minthogy segítségével világosan elhatárolhatók egymástól a föderáció kizárólagos illetékességének, a föderáció és a köztársaságok közös illetékességének és a köztársaságok kizárólagos illetékességének a szférái. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szerve, a Szövetségi Gyűlés, két egyenjogú kamarából áll: a Nemzetiségi Kamarából és a Népi Kamarából. Az ország választott hatalmi szerveinek egész rendszerében érvényesül a népek egyenjogúságának elve, — amely mind jogilag, mind ténylegesen biztosíttatik — a képviseleti szervek megfelelő társadalmi és osztályösszetételénél és nemzeti összetételénél fogva. E szervek a munkásosztály hatalmát testesítik meg, amelyet a szövetkezeti parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel szövetségben gyakorol. Egyszersmind kifejezik a cseh és a szlovák nép, valamint a többi nemzetiség érdekeit is. Vegyük például az államhatalom képviseleti szerveibe 1976 októberében megtartott választások eredményeit. A Népi Kamara 200 képviselői helyére 131 esettet, 59 szlovákot, 6 magyart, 2 Ukránt, 1 lengyelt és 1 németet választottak meg. A Nemzetiségi Kamarában helyet foglalnak cseh nemzetiségű (72), szlovák (64), magyar (10), ukrán (2), lengyel és német (1—1) nemzetiségű képviselők. Hasonló nemzeti összetétele van a szlovák és a cseh nemzeti tanácsnak, valamint a nemzeti bizottságoknak — a helyi államhatalmi és igazgatási szervekben. Például a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzeti bizottságaiban a küldöttek 83,1 százaléka szlovák, 12,5 százaléka magyar és 3,4 százaléka ukrán. Az egybeforrasztó internacionalista erő döntő szerepét a soknemzetiségű államban a munkásosztály tölti be. „Mint vezető osztály — mondotta a CSKP XV. kongresszusán a KB beszámolójában Gustáv Husák, pártunk Központi Bizottságának főtitkára — egyre jobban befolyásolja a társadalom életének valamennyi területét. Aktivitása a politikában és a munkában olyan tulajdonságokat érvényesít, amelyek fokozatosan a nép cselekedeteinek ' és gondolkodásának jellemzőjévé válnak. Ez a jellemvonás elsősorban a munkához való öntudatos és alkotó hozzáállás, a társadalmi felelősségérzet, a szervezettség, az áldozatkészség, a kollektivitás, a kitartás, a nehézségek leküzdésének képessége, valamint az új és a haladás iránti érzék. A munkásosztálynak a szocialista társadalomban betöltött szerepének növekedésével párhuzamosan fejlődik a munkásosztály alkotó ereje, új gondolkodási stílust sajátít el, új módon viszonyul az életkörülmények megvál- (Folytatás a 4. oldalon)
