Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-09 / 15. szám
TUDOMÁNY —iw« TECHNIKA Kutatási és fejlesztési alapunk nagy lehetőségei A kutatás és a műszaki fejlesztés szerepét a társadalom fejlődésében és a gazdasági növekedésben, valamint a kutatásra és a fejlesztésre fordított költségek növekedését már több éve tanulmányozzák mind a szocialista, mind a tőkésor- szágokban. Néhány kivételtől eltekintve a tudományos kutatásra és a műszaki fejlesztésre fordított költségek általában gyorsabb ütemben növekednek, mint a létrehozott nemzeti jövedelem, ami azt jelenti, hogy növekszik a részesedési arányuk a nemzeti jövedelem fel- használásában. A kutatásra és a fejlesztésre fordított eszközök abszolút és relatív növekedése az egyes fejlett államokban és nemzetközi szervezetekben felkeltette az érdeklődést az említett költségek növekedése és a nemzeti jövedelem növekedése közötti összefüggések vizsgálata iránt. Figyelembe kell venni természetesen azt a körülményt, hogy a vizsgálat alapjául szolgáló időszak egyelőre túlságosan rövid, s emellett azt is, hogy aránylag hosszú idő telik el az eszközök befektetése és azok megtérülése, illetve a nemzeti jövedelem növekedésében megmutatkozó hatása között. A kutatásra és fejlesztésre felhasznált források terjedelmének nemzetközi összehasonlításaiban azonban bizonyos eltéréseket is figyelembe kell venni. Csehszlovákiában például minden olyan jellegű kiadást beszámítunk ezekbe a költségekbe, amelyek az úi gé pék, műszerek, berendezések és termékek gyártásának előkészítésével összefüggnek. Más országokban nem számítják be teljes mértékben ezeket a kiadásokat a tudomány és a technika fejlesztési költségeibe. Ami a kutatásra és a fejlesztésre fordított költségeknek a nemzeti jövedelemből való részesedési arányát illeti, a szocialista államok között a Szovjetunió és az NDK után mindjárt a harmadik helyet foglaljuk el, s a tőkésállamok közül csak az Egyesült Államok és Anglia előz meg minket. Csehszlovákiában 1975-ben a kutatásra és a fejlesztésre fordított költségek részaránya a nemzeti jövedelem felhasználásában 3,7 százalékos volt (ezen belül Szlovákiában 3,1 százalékos), míg a Szovjetunióban 4,8 százalékot, Lengyelországban 3,0 százalékot, Magyarországon 2,5 százalékot ért el. Amíg Csehszlovákiában a kutatási és fejlesztési költségek évente 8,5 százalékkal növekednek, addig például Lengyelországban ez az évi növekedés 17,9 százalékot ér el. A legutóbbi 15 év alatt- a kutatási és fejlesztési költségek Csehszlovákiában 4,2-szeres (Szlovákiában 7,6-szoros), a Szovjetunióban 4,5-szeres, mértékben növekedtek. A szocialista országokban a kutatási és fejlesztési költségek évi átlagos növekedési üteme gyorsabb, mint a nemzeti jövedelem növekedésének évi átlagos üteme. Ha a kutatás és a fejlesztés területén alkalmazott dolgozóink létszámát más országokéhoz hasonlítjuk, megállapíthatjuk, hogy a csehszlovák kutatási és fejlesztési alap létszámkapacitása megközelíti Angliáét, az NSZK kapacitásának csaknem a felét, Lengyelországénak csaknem 80 százalékát, Franciaországénak 70 százalékát, az Egyesült Államok kapacitásának körülbelül negyedrészét, a Szovjetunió kapacitásának pedig körülbelül 5 százalékát képezi. Még érdekesebb adatokat kapunk, ha kutatási és fejlesztési alapunkat az iparilag fejlett kisebb nyugat-európai országokéhoz hasonlítjuk. Csehszlovákiában például 11—12-szer több dolgozót foglalkoztatunk a kutatásban és a fejlesztésben, mint például Dániában vagy Finnországban, 7,8-szor többet, mint Svájcban, 6-szor többet mint Belgiumban, 4-szer többet mint Svédországban, 2,5'-szer többet mint Hollandiában. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyes tőkésországok adataiban nem szerepelnek a kutatásban alkalmazott segédmunkaerők, valamint a társadalomtudományok területén alkalmazott dolgozók. Számunkra igen kedvező képet kapunk akkor is, ha a 10 ezer lakosra számított tudományos-kutatási dolgozók létszámát vesszük alapul. Csehszlovákiában 1975-ben tízezer lakosra 105 kutatási és fejlesztési dolgozó jutott (Szlovákiában 79), a Szovjetunióban 1974-ben 154 dolgozó, ám az NDK-ban már csak 93, Lengyelországban 1973-ban 86, Magyarországon és Bulgáriában 1972-ben 72 dolgozó. Az említett adatok alapján elmondhatjuk, hogy Csehszlovákiát aránylag hatalmas kutatási és fejlesztési alappal rendelkező országnak kell tekintenünk, habár a jelenlegi időszakban már lelassult a csehszlovák kutatási és fejlesztési potenciál alapvető mutatóinak növekedési üteme. Ezekből az összehasonlításokból arra következtethetünk, hogy Csehszlovákiában és főleg Szlovákiában a kutatási és fejlesztési alap további növekedése keretében következetesen végre kell hajtani azokat a szerkezeti változásokat, amelyek a KGST-országok szocialista integrációjában megvalósuló nemzetközi munkamegosztással és szakosítással függnek össze. Növelni kell továbbá a szabadalmak vásárlására fordított költségeket, az ipari termékek, főleg a gépek és a berendezések behozatalát. Saját erőinket és eszközeinket a tudományos-műszaki haladás legfontosabb területeinek fejlesztésére kell összpontosítani, s egyúttal korlátozni kell egyes további szakágazatok hazai fejlesztését. Ezzel párhuzamosan szűkíteni kell a gyártott termékek választékát, mert azok jelenlegi terjedelme mellett, főleg a gépiparban, a kutatási és fejlesztési dolgozók létszámát legalább négyszeresére kellene emelni ahhoz, hogy a gyártott termékek teljes skálája megfeleljen népgazdaságunk szükségleteinek és a külkereskedelem igényeinek, s lehetővé tegye a gyártmányfejlesztés jelenlegi lassú ütemének felgyorsítását. Befejezésül azt is megállapíthatjuk. hogy amennyiben a kutatás és a fejlesztés vívmányai csak bizonyos idő elteltével hasznosulnak az anyagi termelésben, a csehszlovák kutatási és fejlesztési potenciálban ilyen értelemben nagy lehetőségek rejlenek. JOZEF HRIC. RUDOLF DEMOVlC LÉGI „KATAMARÁN” A nagy terhek szállítására mostanában olyan új gép kifejlesztésén fáradoznak a mérnökök, amelynek tulajdonképpen több mint fél évszázados múltja van. Etienne Oechmichen ugyanis már a húszas évek kezdetén foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a helikoptert léghajóval kombinálja. Abban az időben a helikopter még megbízhatatlan, veszélyes közlekedési eszköznek számított. Oechmichen tulajdonképpen a, biztonság kérdését akarta a léghajó segítségével megoldani. A tulajdonképpeni repüléshez Oechmichen spirálfelületű légcsavart használt. Jó eredményei voltak, s bár 1934-ben heliosztatjának már a hatodik típusát is elkészítette, ez a berendezés nem állta ki a versenyt az egyszerű helikopterekkel. Az utóbbi öt évben a helikopter és a ballon egybekapcsolásának a gondolatát ismét felújították. A katamaránhoz hasonlítható gép nagyon jó szolgálatokat tenne a nehéz tárgyak szállításánál, különösen olyan terepeken, ahol hiányzik az úthálózat. Oechmichen emlékére ezt a fejlesztés alatt álló gépet szintén helikosztatnak nevezik. Érdekes felhasználási területe lehetne például a fakitermelés. Amint a francia Sciences et aitenir folyóirat írja, Franciaországban évente 350 000 köbméter fa megy veszendőbe a hozzáférhetetlen hegyi erdőségekben. A csaknem egytonnas teherbírású helikopterdarukkal folytatott kísérletek a francia Alpokban és a Pireneusokban eredményesek voltak: a Lama helikopterdaru például egy év alatt 6000 tonna fát emelt ki az erdőből. A jelenleg fejlesztett helikosztatot sokkal gazdaságosabban lehetne felhasználni ezekre a munkákra. A légi katamaránhoz két vízcsepp alakú, egyenként 1500 köbméter űrtartalmú, héliummal töltött ballon tartozik, s a légcsavarokat egy 560 kW teljesítményű dugattyús motor hajtja. A légi katamarán 2,5 tonnányi önsúlya nem támaszt energetikai igényeket a motorral szemben, erre a ballonok emelő teljesítménye is elegendő. A légi katamarán gyorsasága és emelő teljesítménye kielégíti majd a szállítási igényeket. A tervek szerint két éven belül üzembe helyezik az első kísérleti példányokat, s a további fejlesztésük a teherbírás növelésére fog irányulni. —pav— TIZENÖT TONNÁS BALLONDARU A Szovjetunióban egy 15 tonnányi teher emelésére tervezett ballondarut próbáltak ki, egy olyan emelőberendezést, amelynek a fő része a léghajóéhoz hasonló, gázzal töltött ballon. A ballondarut olyan helyeken alkalmazzák majd, ahol nincs hely a hagyományos daru számára. A kísérleteket egy 200X500 m-es területen hajtották végre. A ballondarut a terület határán három csörlőhöz rögzítették acél horgonykötéllel. Az üzemeltető a ballon helyzetét egy szabályzópulttól irányítja a drótkötelek hosszának változtatásával. A ballon alsó feléhez egy 500 kg-os állandó terhet erősítenek, hogy szélben ne legyen nagy a kilengése. Ez alatt fogják be az emelendő terhet. Az első kísérletek nagyon jól sikerültek, s így a tervezők már egy 100 tonnás ballondarunak a tervein dolgoznak. (International Construction) Az új energiaforrások kérdése állandóan foglalkoztatja a technikusokat és a közgazdászokat. Terveikben a szélmalmok is jelentős szerephez jutnak. A szélenergia gazdaságos felhasználásának egyik feltétele az olyan helyek kihasználása, ahol állandó jellegű és eléggé erős a légáramlás. Ilyen feltételek különösen Dániában vannak. A meteorológiai megfigyelések szerint itt az év 300 napja szeles, s az eddigi leghosszabb szélcsendes idő mindössze 7 napig tartott. Dániában már 1900-ban körülbelül százezer szélmalom működött. Ezek mindegyikét nem használták gabona- őrlésre, hanem egy részük vízszivaty- tyúzásra, további jelentős részük pedig egyenáram fejlesztésére szolgált a helyi szükségletek fedezéséhez. Amikor azonban a harmincas években a vidéket is villamosították, s az áramot nagy hőerőművekben termelték, a szél- aggregátok üzemeltetését beszüntették. Dániának azonban nincs semmiféle fosszilis tüzelőanyag-forrása, sem uránja, vízi erőművek építéséről sem lehet szó, így a tüzelőanyagok vásárlása a mai magas árak mellett nagy tehertételt jelent a dán fizetési mérlegben. Ezért a dán kormány a kedvezőtlen energetikai távlatok mérlegelése alapján úgy döntött, hogy a nyolcvanas evekben fokozatosan üzembe helyezik a régi szélaggregátokat, természetesen a korábbinál sokkal magasabb műszaki színvonalon. A Dán Tudományos Akadémia különbizottságot hozott létre a szélenergia hasznosítására. A dán szakemberek jelentései azt bizonyítják, hogy a szél- erőművek versenyképesek lesznek a hagyományos hőerőművekkel és az atomerőművekkel, amit korábban nem ismertek el. Bent Sorensen például, a Nielse Bohr intézet dolgozója kimutatta, hogy a ZION 1 korszerű atomerőműben a teljes idő 63 százaléka alatt termeltek csak áramot, s az egyik elavult szélerőmű a teljes idő 40 százaléka alatt üzemelt. Ez azt jelenti, hogy mindkét esetben szükség van akkumulációs berendezésekre a folyamatos áramellátáshoz. Az NSZK-ban. a dán határoktól délre a szélerőművek akkumulációs rendszeréhez az elhagyott sóbányákat használják fel, amelyekbe levegőt sűrítenek. A kis szélerőműveknél részben légüres térben forgó lendkerekekben keresik a megoldást. Nagyobb arányokban lehetőség nyílik a szélaggregátok bekapcsolására a területi, esetleg nemzetközi energetikai rendszerekbe, ami úgyszintén kiegyenlítheti a szélerőművek teljesítményében előforduló kilengéseket. A világ legnagyobb szélerőművét az Ulfborg melletti Tdindei Egyetemen tervezik üzembe helyezni. Az 54 méter magas tornyon elhelyezett légcsavarnak két 27 méter hosszú, 3 tonna súlyú lapátja lesz. Eleinte arról volt szó. hogy ezt a szélmalmot csupán vízmelegítésre fogják használni, éspedig az áttételekben keletkező dörzsölési hő elvonása alapján, később azonban rájöttek, hogy sokkal gazdaságosabb és előnyösebb a villamos energia termelése. Az akkumuláció kérdését részben az energetikai hálózatba való bekapcsolással, részben pedig 8 tonnás lendkerék üzemeltetésével akarják megoldani, ami körülbelül egyhetes készletet tudnia tárolni. A tvindi szélerőmű tervezői műszaki megoldásaikat nem tervezik szabadalmaztatni. Éppen ellenkezőleg, tervdokumentációikat bárkinek átadják, mert ezzel is támogatni akarják a szélerő- művek fejlesztését Dániában. Az említett szélerőműben évente 3,6 millió ki- lovattóra villamos energiát terveznek termelni, ami körülbelül 400 tonna fűtőolajat pótol. Az új berendezés építését ezért a kormány és a széles közvélemény nagy érdeklődéssel figyeli. — eh 1978. IV. 9. N C/3
