Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-02 / 14. szám

Kissé vontatottan indul a beszél­getés Borka Bélával, a szímöi (Zem- né) Haladás Efsz zootechnikusával. Kérdéseimre nem válaszol azonnal, hosszan elgondolkozik, és csak utá­na mond véleményt. Visszatekint az elmúlt évekre, értékeli a tapaszta­latokat, és ezek alapján fejti ki né­zetét az állattenyésztők nitrai kerü­leti értekezletén elfogadott határo­zatról. — Szerintem — mondja — a nyu­gat-szlovákiai kerületben meg lehet teremteni a kedvező feltételeket a tejtermelés növelésére. Elérhető a te­henenként! évi 3300 literes átlag. Fejtegeti, hogy a tejhozam növe­lése szövetkezetükben sem megy könnyen. Betegség miatt ki kellett cserélni a tehénállományt. Az 1100 tehén nagy része fiatal, egyharmada keresztezett. Nagyon sok erőfeszítés­be került, hogy a tejtermelést meg­felelő szintre emeljék. Naponként kell intézkedni, hogy minden istál­lóban jó takarmányt etethessenek az állatokkal. Ö az efsz-ben a takar­mányfelelős. Az agronőmusok mun­káját irányítja, hogy elegendő és jó minőségű takarmányt biztosítsanak. Mindig van valami probléma. A múlt évben később vetették el a silókuko­ricát, ezért a betakarításkor még nem volt megfelelő érésű. Már vet­tek belőle mintát, minősége nem fe­lel meg a követelményeknek. Szaszák György, a szímöi gazdasá­gi részleg zootechnikusa is a takar­mánygondokról beszél. — Bizony gyenge volt a silókuko­rica és kevés is termett belőle. A növénytermesztő csoport csak 150 mázsát takarított be hektáronként. Ügy látszik, visszafelé haladunk. Pár évvel ezelőtt még 400 mázsa volt a silókukorica hektárhozama. Remé­lem idén jobb lesz a termés. Úgy tu­dom, hogy a növénytermesztők 300 métermázsás hektárhozamot tervez­tek. Mindkettőjüknek elborul az arca, -amikor arról beszélnek, hogy a lu­cerna elég rosszul telelt. Az egerek okozta kár miatt jó pár hektárnyit ki kell szántani. Nincs más megol­dás, az egyéves takarmányokkal kell pótolni a hiányt, ősszel és tavasszal mintegy 120 hektárt vetettek. Bíznak a hatvanhektáros rétben, amelyet a múlt évben létesítettek. Számításuk szerint hatszor is lehet kaszálni. Per­sze, öntözni kell. — Ilyen feltételek mellett bizony egy kicsit feszített a terv — álla­pítja meg a zootechnikus. Félmillió liter tejjel többet akarunk eladni, mint a múlt évben. Ehhez bizony nagyon jó takarmányalapra van szük­ség. Ojra a takarmányfelelős veszi át a szót. Egy kis betekintést nyújt a gazdálkodásban mutatkozó ellenté­tekre. Egyrészt minél több szemest akarnak termelni, de siló és szálas takarmányra is szükség van. Idén a silókukoricát jó sűrűn vetik, ne­hogy túl nagy csöveket hozzon. A szemes takarmánnyal való taka­rékosságról folytatjuk a beszélgetést. Elmondják, hogy szerencséjükre megfelelő berendezéseik vannak zöld­liszt és takarmánypogácsa készítésé­re.' Kantár Imre vezetésével a csoport zöldlisztből, takarmánykeverékekből, szalmából és melaszból havonta mint­egy 15 vagon pogácsát készít. Olykor a minőség nem a legmegfelelőbb, mert kevés a melasz és vízzel hígít­va használják fel. A pogácsa készí­tésekor a kukorica és naproforgóhul- ladékot is felhasználják. Ennek kö­szönhető, hogy egy liter tej előállí­tásához csak huszonkilenc deka szemes takarmányt etettek fel. A két zootechnikus minden szavá­ból arra következtetek, hogy értik szakmájukat és többféle módon ke­resik a megoldás kulcsát a tejterme­lés növelésére. A múlt évben 3150 li­ter volt a tehenek átlagos tejhoza­ma. Idén jóval többet akarnak elér­ni. Az érsekújvári (Nővé Zámky) já­rásban a feldolgozó üzemek a leg­jobb minőségű tejet szállították. Meg­felelt a higiéniai követelményeknek és zsírtartalma közel négy százalék volt. Ezért literenként még negyven fillér prémiumot is kaptak. Jó hírne­vüket továbbra is meg akarják őriz­ni. Ez nagy mértékben függ az ete­tőktől és a fejőktől is. Az állatte­nyésztésben dolgozó három szocia­lista munkabrigád tagjai máris ver­senyt indítottak a tervek túlteljesí­téséért és a minőség további javí­tásáért. A kettes számú istállóban dolgozik a szövetkezet két legjobb fejője Jóba Imre és felesége. Mint a nemrég alakult szocialista munkabrigád tag­jai vállalták, hogy 3000 liter tejjel fejnek többet a tervezettnél. Nem könnyű feladat, mert a múlt évben is 4200 liter tej volt a tehenenkénti átlag. Mégis többet akarnak. A férj fejtegeti, hogy mi a „titka“ a nagy tejhozamnak.- A mi istállónkban van olyan tehén is, amely naponta huszonhét­huszonnyolc liter tejet ad. A jó ete­tésen és takarmányozáson kívül nagy gondot fordítunk a fejésre. A gépek után — főleg a fiatal üszőktől — még 4—5 liter tejet is kifejünk darabonként. Ha ezt bennehagynánk a tőgyben, akkor könnyen gyulladást okozhatna. Felesége is a szakszerű fejést tartja a legfontosabbnak és termé­szetesen a megfelelő gondozást is kiemeli. — Inkább a házkörüli munkát hagyjuk későbbre, de munkahelyün­kön mindig pontosan megjelenünk és addig tartózkodunk ott, amíg mindent rendbe nem teszünk. Szép fizetést kapunk a szövetkezettől. A zootechnikusok elmondják, hogy ez a házaspár végzi a legjobban a munkáját. A hozzájuk hasonló ete­tőkben, fejőkben bízva merték vál­lalni hogy félmillió liter tejjel töb­bet adnak el, mint a múlt évben. BÁLLÁ JÓZSEF Borka Béla és Szaszák György még jobb minőségű takarmányt vár a növény- termesztési csoporttól A Jóba házaspár háromezer liter tejjel többet akar kifejni a tervezettnél (A szerző felvételei} 1978. IV. 2. HOGY CSÖKKENJEN A HIBÁK SZÁMA Újítások, ésszerűsítések az építőiparban A 6. ötéves terv első két évében a mennyiséget illetően elégedettek lehetünk az építők munká­jával, minőségi téren azonban tevékenységük el­marad a követelményektől. Ezt jól tudják az épí­tők is, mert munkájuk minőségi színvonalának emelése érdekében többek között mind szélesebb körben alkalmazzák a haladó munkamódszereket. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és a Győzelmes Február 30. évfordulójának tisztele­tére vállalt kötelezettségeik nagy többségükben a munka minőségének javítására irányultak. Vladimír Mikulás mérnök, a Szlovák Szocialista Köztársaság műszaki és beruházásfejlesztési mi­niszterének első helyettese a közelmúltban újság­írók előtt elmondotta, hogy a Februári Győzelem óta eltelt 30 év folyamán a Szlovák Szocialista Köztársaság területén élő emberek 60 százaléka kapott új lakást. Ez a tény kétségtelenül dicséri az építőket, a kollaudációs bizottságok — és ké­sőbb a lakók — viszont olyan hibákat találtak az épületeken, melyeknek új lakásokban nem sza­badna előfordulniuk. Ennek egyik oka az — mondotta a miniszter- helyettes —, hogy ,az építkezések tervrajzát sok esetben utólagosan módosítják. Olyan változtatá­sokat eszközölnek rajtuk, melyekre az építők nem számítottak és így nem is rendezkedtek be reali­zálásukra. És ebből logikusan következik, hogy ezeken az építkezéseken kapkodásra, rögtönzésekre, toldo- zásra-foldozásra kerül sor, ami semmiképpen nem mozdítja elő a minőség javítását. Bratislavában — mint ismeretes — az utóbbi években sok lakás épült. Ha ezekhez hozzáadjuk az elmúlt két évtized alatt épült lakótelepeket (Kútiky, Záluhy, Dúbravka, Dőlné Hony stb.), ak­kor rajzolódik ki előttünk, mennyire igaz az az állítás, miszerint a már említett mennyiséggel nincs baj. Ezekre a nagyszabású építkezésekre azonban nem készültek fel kellően a panelgyárak. Több helyen elöregedett, korszerűtlen berendezé­seket üzemeltetnek, és előfordulnak olyan esetek, hogy a normáknak nem megfelelő, harmadosztá­lyú panelt kapnak az építők. Ezt pedig valójában nem is szabadna beépíteni a lakásokba. Az sem lenne célszerű és főleg kifizetődő, ha más kerületből telepítenének korszerű és ott nem eléggé kihasznált panelgyárat a szlovák főváros­ba, mert ez mintegy 8 százalékkal növelné a la­kásépítés költségeit. Munka közben történő kor­szerűsítést kell végezni a berendezéseken. Egysze­rűbben fogalmazva: úgy kell elvégezni a termékek minőségi színvonalát emelő felújítási munkálato­kat, hogy ne álljon le a termelés. Ha javul a pa­nelek minősége, ennek természetesen velejárója­ként javul az épületek minősége is. Persze vannak más problémák is. Ezek egyike az épületek szigetelésével függ össze. Nemrég ír­tunk a rosszul záródó ablakokról. Ez a probléma még rrtindig fennáll és jelentős energiapocséko- láshoz vezet. Hiába fűtik a lakásokat, ha a rosz- szul záródó ablakok résein az utcára illan a me­leg. Előfordulnak esetek, hogy a lakó megjavítja az ablakot és nem fázik, sőt melege van. A fűtést azonban nem tudja szabályozni. Ha elzárja a fű­tőtestet, hideg lesz a szobában, ha bekapcsolja, az ontja a meleget. A minőségileg kifogástalan, kor­szerű lakásokban ez a technikailag alacsony szín­vonalú megoldás természetesen nem felelt meg a követelményeknek, ezért kifejlesztettek egy olyan nyitó-záró szerkezetet, melyet a kívánal­maknak megfelelően lehet szabályozni. Ezeket már kisebb mennyiségben gyártják is. Ha majd elegendő mennyiség áll belőlük rendelkezésre, az új lakásokba beépítik őket és ezzel is növelik a komfortot. Az elkövetkezendő időszakban az eddiginél lé­nyegesen több figyelmet fordítanak az építő1' a lakások minőségével kapcsolatos feladataik tel­jesítésére. Az SZSZK Műszaki és Beruházásfejlesz­tési Minisztériumának dolgozói az eddiginél szoro­sabban együttműködnek a Cseh Szocialista Köz­társaságban levő testvérintézménnyel és az építők ott bevált módszereit szélesebb körben alkalmaz­zák a minőségi színvonal további emelése érdeké­ben. (k. l.J NÉGYEN HOZZÁSZÓLNAK A közösben végzett munka az első

Next

/
Thumbnails
Contents