Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-02 / 14. szám
ÚJ szó Vi tányi Iván 1978. IV. 2. KULIDRA - JÖUÜKUTATAS - TERVEZÉS Nemcsak divat az, hogy egyre több szó esik a kultúra fejlődésének prognózisáról és tervezéséről. Nem pusztán divat, mert ha valóban számot akarunk vetni jövőnkkel, ha valóban használható és végrehajtható terveket akarunk készíteni gazdasági és társadalmi életünk fejlődéséről, akkor nem hagyhatjuk ki belőle a kultúrát sem. Itt azonban rögtön meg kell kérdeznünk, hogy miért. Van ugyanis egy olyan szűk felfogása a dolognak, amivel ma egyes szigorú közgazdák is jóváhagyólag veszik tudomásul a kultúra tervezését. Ez a szűk felfogás két érvet vesz figyelembe: 1. A kultúra pénzbe kerül, előre meg kell tervezni, mennyit fordítunk, pontosabban: a népgazdaság adott helyzetében mennyit tudunk fordítani rá (de ennek mértékét egyedül a gazdaság nem tudni, iríilyen alapon kiszámított teherbíróképessége szabja meg). 2. Ha már úgyis mindent megtervezünk, készítsünk tervet a kulturális „ágazat“ fejlődéséről és fejlesztéséről is. Miért nevezem ezt a felfogást szűknek? Azért, mert széplélek dolga volna, ha a kultúra jövőjében csak a kultúra jövője izgatna bennünket. Nem. A kérdés a nemzet jövője, a kultúráról azért kell beszélnünk, mert alakító tényezője a nemzet jövőjének, éspedig a kultúra tágabb értelmében nem kisebb hatású tényezője, mint a gazdaság szorosabban vett fejlődése (mert nemcsak a művészet tartozik ide, hanem az anyagi és munkakultúra is, a kultúra tehát nemcsak „felépítmény“, hanem „alap“ is.) Ha nem így volna, ha a kultúra csak bokréta lenne kalapunk mellett, felesleges dísze a már kielégített étvágyú életnek, akkor a nemzet jövőjéről gondolkozóknak törődniük sem kellene a kultúrával. Ez esetben valóban ízetlen akadékoskodás lenne olyan kérdésekről vitatkozni, hogy kaphat-e a kultúra néhány ezrelékkel — vagy nagyon kedvező esetben: százalékkal — többet a nemzeti jövedelemből. A problémát ezek után az adja, hogy ha a kultúra fejlődését valóban érvényes módon akarjuk megtervezni, akkor előszűr is ki kell dolgoznunk a kultúra prognosztikájának saját módszertanát, amely nemcsak a kultúrát vizsgálja, a gazdaságot is a kultúra vetületében. Nem annyira arra kíváncsi, mennyi pénz szükséges a kultúrához, hanem legalább annyira arra, mennyi kultúra szükséges a pénzhez (az adott pénzforrás optimális felhasználásához.) Nem elégséges, ha csak a kultúra feltételeit, kereteit, formáját vesz- szük figyelembe, tartalmi fejlődéséből kell kiindulnunk. Ez azonban olyan további kérdéseket vet fel, amely a tervezés, egész metódusát érinti. A művelődés prognosztikájának egy formára és egy tartalomra orientált változata lehetséges. Lényege szerint az első polgári, a második szocialista (noha, jelenleg többnyire még a szocialista országokban sem jutottunk túl a formai fokon). Az eddigi adatok extrapolálásával, más országok fejlődésének elemzésével meg lehet például adni, hogy egy országban, mondjuk épp Magyarországon, egy évtized múlva milyen lesz a szakmunkások, betanított munkások és segédmunkások aránya, vagy, hogy hányán végeznek majd felső-, közép- és alsó- fokú iskolát. Ezek az adatok igen sokat jelentenek a jövő kultúrája szempontjából. Sokat, de nem mindent. Ennél is fontosabb, hogy a jövő munkásainak milyen lesz a világnézete, szocialista öntudata, vagy, hogy a jövő iskoláiban milyen világnézetre, milyen kultúrára nevelik őket, és milyen mélységben, milyen hatásfokkal. * # * A fejlődésnek ezek a tényezői korántsem elhanyagolhatók, hiszen magára a társadalmi, sőt a gazdasági fejlődésre is visszahatnak. Számításokat végezhetünk arról, hogy milyen lesz a termelés növekedése valamely Iparágban, de számításunkat módosítani fogja, hogyan alakul a munkások köztulajdonosi viszonya (menynyire érzik magukénak a gyárat). Rövid távon ugyan talán nem lényeges különbség, hogy a termelésben résztvevő ember milyen tudattal végzi munkáját. De hosszabb távon ezek a különbségek felhalmozódhatnak, sőt szükségszerű, hogy felhalmozódjanak, s ezzel befolyásolják a fejlődés egész menetét. Érthető, ha a polgári jövőkutatás elhanyagolja a fejlődésnek ezeket az összetevőit. Azért teszi, mert minden fejlődést csak az adott gazdasági alapon képzel el — a tartalom ezért szükségképpen kívül marad látókörén, illetve csak az adotton belül jelentkezik. A szocialista tervezés azonban nem elégedhet meg ennyivel. Kiindulópontja nem a szocializmus apologe- tikája, sőt nem is az adott fenntartása, hanem — az eddig elért eredmények alapján — mélyreható megváltoztatása, továbbfejlesztése. Éppen ezért prognosztikai és tervező munkánkban is arra kell törekedni, hogy egyrészt megfelelő összhangban álljon a forma és a tartalom, másrészt — ezzel összefüggésben — egyaránt figyelemmel legyünk a központi döntésekre és a társadalom demokratikus folyamatainak, magának a társadalmi demokratizmusnak a fejlődésére. Megvan-e egyáltalán a mód a tartalmi fejlődés előrejelzésére és megtervezésére? Sokan úgy látják, ehhez még hiányoznak az eszközeink. Kétségtelenül nem vagyunk rá kellőképpen felkészülve, mégis úgy vélem, hogy ki lehet alakítani módszereit, ha nem egyszerűen hozzácsapjuk a tartalmat a formai tényezőkhöz, hanem magának a tartalomnak a problémáiból indulunk ki. Ennek érdekében számos kérdést kell tisztáznunk. Most csak egyet ragadok ki közülük. Hogyan függ össze egymással a gazdasági és a kulturális fejlődés? Kapcsolatunknak van egy sajátos dinamizmusa — éppen a tartalom vonatkozásában. Két törvényt is felállíthatunk: a) A gazdasági fejlődés szükségszerűen kivált, illetve megkövetel bizonyos kulturális előrehaladást, de nem határozza meg egyértelműen tartalmát. (Pontosabban csak bizonyos tartalmi elemeket határoz meg, s azokat is inkább az ipari fejlődés korábbi szakaszaiban, gazdasági fejlődésünk jelenlegi szintjén már éppen a leglényegesebbeket nem.) Magyarországon a következő évtizedben várható gazdasági fejlődés például mindenképpen a közműveltség fokozódásának irányába hat, ez azonban — ha csupán a gazdasági fejlődés külső mutatóit nézzük — megoldható a nyugati típusú fogyasztói tömegkultúrával is. Sőt még azt is mondhatjuk, hogy spontán vagy automatikus kapcsolat esetén a gazdasági fejlődésben van egy tendencia a fogyasztói tömegkultúrával való megelégedésre. b) A kultúrális fejlődés viszont éppen tartalma útján hat vissza a gazdasági fejlődésre. A megvalósult kultúra ugyanis mindig tartalom és forma egyszerre, s a kettő viszonyában a tartalom az aktív. Az a kultúra, amit az emberek elsajátítottak, áthatja egész életmódjukat, szemléletüket, ezáltal munkához való viszonyukat — egyaránt beleértve ennek objektív és szubjektív oldalát (tehát a meghatározott munka elvégzésére való képességet és a munkában való felelősség- érzetet). A népi tömegek kultúrájának fejlődésében — idézek ezzel kapcsolatban A. Romanovnak a Kommunyísztban megjelent cikkéből — végső soron csak két alternatíva van: az egész népre kiterjedő szocialista kultúra vagy a fogyasztási kultúra. Végső soron — mondom, mert a valóság természetesen számos átmeneti lehetőséget hoz, van egy sajátos dinamizmusa —, éppen a tartalom vonatkozásában. Két törvényt is felállíthatunk: a) A gazdasági fejlődés szükségképpen kivált, illetve megkövetel bi-. zonyos kulturális előrehaladást, de nem határozza meg egyértelműen tartalmát. Pontosabban csak bizonyos tartalmi elemeket határoz n;eg, s a gazdasági fejlődés előrehaladásával kevesebbet, mint annak előtte. A feudalizmusról a kapitalizmusra, a mezőgazdasági-falusi jellegű gazdasági struktúráról az ipari-városi struktúrára való áttérés egy tartalmában is egyértelmű kulturális átalakulást követelt meg, a polgári kultúra kialakulását. Népgazdaságunk fejlődésének jelenlegi szintjén más a helyzet. Magyarországon a következő évtizedekben szükséges és várható gazdasági fejlődés megkívánja a közműveltség fokozódását, nélküle nem is lehetséges, de nyitva hagyja azt a kérdést, hogy milyen tartalommal. Csupán a gazdasági fejlődés szempontjából elegendő, ha a megkívánt kulturális fejlődést tartalmilag az amerikai típusú fogyasztói tömegkultúra elégíti ki, hiszen az ebből a szempontból előttünk járó fejlett tőkésországokban is ez történt. Éppen ezért azt is mondhatjuk, hogy a gazdaság fejlődésének során automatizmusa ennek a fogyasztói tömegkultúrának kedvez. b) A kulturális fejlődés viszont éppen tartalma útján hat vissza a gazdasági fejlődésre. A kultúra ugyanis ebben az összefüggésben semmiképpen sem korlátozódik, mondjuk a művészeti ízlésre, de még az ízlés sem áll önmagában, ezer szállal kötődik szervesen a világképhez, világnézethez, társadalmi tudathoz. Végső soron az elsajátított kultúra tartalmától is függ tehát, hogy az emberek milyen tudattal, a társadalom egészéhez, fejlődéséhez való, milyen viszonyban végzik munkájukat is, ez pedig, mint Marx mondja, anyagi erővé válik. Ha a kultúrán a lakosság egészének (a népnek) kultúráját értjük, végső soron — a sokféle átmenetet leszámítva — csak két alternatíva áll előttünk: az egész népre kiterjedő szocialista kultúra, vagy a fogyasztási kultúra. És itt érkezünk el a tervezéshez. A kulturális fejlesztés tervének nem elégséges feladata a kultúra általában vett fejlődésének biztosítása, ennél többet kell tennie: annak feltételeit kell megteremteni, hogy a lakosság kultúrája a nép kultúrájává, szocialista kultúrává fejlődjék. Ha arról Is beszélnünk kell, hogy ennek érdekében szükséges nagyobb erőt koncentrálnunk a kultúrára, ezért tesszük. Mert ha valóban nem bármilyen, hanem kifejezetten a szocialista kultúrát akarjuk fejleszteni, az nem megy az erőforrások fokozott igénybevétele nélkül. A nagyobb erő természetesen több pénzt is jelent, sőt sok esetben nem is elsődlegesen azt. Legalább annyira fontos az adott pénzügyi lehetőségek koncentrált fel- használása, ma ez még sok esetben hiányzik, ezért a megvalósítás alatta marad a már megadott feltételeknek. A koncentráció két irányát együtt kell alkalmaznunk. Nem a gazdaságtól kell ezt az erőforrást elvonni, hanem a gazdaság egy speciális tényezőjére, az anyagi erővé való tudatra kell fordítani — ellenkező esetben a hiány belátható időn belül a gazdasági életre üt vissza. Más kérdés, hogy a jövő kultúrájáról való gondoskodásunk elérte-e már ezt a szintet. Még nem, de nem is vagyunk már azon a nullponton sem, mint pár évvel ezelőtt. Csak természetesen a problémák ilyen komplex egységben látása jelentős tudományos erőfeszítéseket is igényel. Reméljük mégis, hogy az e tárgyban megkezdett munkánk biztató eredményeket hozhat ezen a téren is. Szilva József: FARNADI MOTÍVUMOK * 9
