Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-26 / 13. szám
ÚJ szú BÉ KÉT, HÁBORÚKTÓL MENTES VILÁGOT emberek békevágya, a haladó erők egy olyan viláfe iránti vágyakozása, amely háborúktól mentes, az emberiséggel egyidős. Ennek ellenére az emberiség sok ezer kisebb-nagyobb háborút megért, s az utóbbi évtizedekben két világégést is. A háborúk óriási anyagi és emberáldozatot követeltek. Háború, háborús előkészületek, aztán megint háború — ez volt eddig a történelem kerekének könyörtelen forgása, legalábbis a kizsákmányoló társadalmi rendszerekben. Ez azért volt így, mert a háború a kizsákmányoló társadalmi rendszer, főleg a kapitalizmus lényegéből ered. A fegyverkezés fokozódása, a piacokért vívott harc, a politikai, a gazdasági és a katonai érdekszférák felosztása mindig elkerülhetetlenül háborúkhoz vezetett. A háború tulajdonképpen a politika folytatása erőszakos eszközökkel. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom a történelmet ebből a szempontból is módosította. Mindenekelőtt megmutatta az első világháború befejezéséhez vezető reális utat. A világ népeinek megmutatta a kiutat a háborúk káoszából, amelybe a kizsákmányoló társadalmi rendszerek hajtották őket. étrejött a világ első szocialista országa, amely a szocialista változások megvalósítása során felszámolta a kizsákmányoló társadalmi osztályokat, az őket szolgáló társadalmi rétegeket, azokat, amelyeknek érdekük fűződött a háborúk kirobbantásához. Ezzel megtették az első lépést a történelemben a militarizmus és a háború szociális, gazdasági és politikai forrásainak megszüntetéséhez. A nemzetközi élet színterén egy olyan ország tűnt fel, amelynek nem fűződött és nem fűződik politikai és gazdasági érdeke a fegyverkezéshez, idegen területek meghódításához, idegen népek rabságba döntéséhez, egyszóval: a háború kirobbantásához. A háború számára teljesen idegen. Az emberiség korábbi történelme nem ismer ilyen államot. A nemzetközi életbe minőségileg új tényező vonult be, melynek jelentősége évről évre növekszik. A militarizmus és a háború szociális és gazdasági bázisa a máso'dik világháborút követően tovább szűkül annak következtében, hogy a világ számos országában győzött a szocialista forradalom. A Szovjetunió létrejötte hatalmas változást idézett elő a világ szociális, gazdasági és politikai életében és a nemzetközi kapcsolatok szerkezetében. Az államilag szervezett proletariátus a nemzetközi élet színpadára lépett, közvetlenül tudort hatni a nemzetközi politika alakulására, a háború és a béke kérdésének rendezésére. Az Októberi Forradalommal elkezdődött a nemzetközi kapcsolatok rendszere demokratikus átalakulásának bonyolult és hosszan tartó folyamata. Érvényesülni kezdtek az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének lenini elvet. További szocialista országok létrejöttével tovább fokozódott annak lehetősége, hogy a munkásosztály érvényesítse szavát a külpolitikában. Ma már ott tartunk, hogy a szocialista országok nélkül, főleg a Szovjetunió nélkül egyetlen nemzetközi problémát sem lehet rendezni, s a háború és a béke kérdéséről sem lehet dönteni. Alapvető, azaz stratégiai jelentősége volt annak, hogy a világ első szocialista országának létrejöttéhez fűződik a kizsákmányoló és uralkodó osztályok monopóliumának szétzúzása. A Szovjetunió az imperializmus létezése miatt, a szocializmus védelme érdekében kénytelen volt létrehozni saját fegyveres erőit. gy a kizsákmányoló osztályok fegyveres erői mellett új, osztályszempontból és küldetésüket tekintve is eltérő fegyveres erők, a szocialista fegyveres erők jöttek létre, amelyek szociális, politikai és katonai jellegüknél fogva a nemzetközi életben a béke védelmezőinek történelmi feladatát teljesítették és teljesítik. A Szovjetunió példája nyomán a többi szocialista ország is létrehozta szocialista fegyveres erőit. Ma ezek az országok a Szovjetunió vezetésével óriási katonai erőt képviselnek, amely megbízhatóan védelmezi a szocialista országok népeinek békés épi- tőmunkáját, s ezzel biztosítja a világbékét és a nemzetközi biztonságot. A szovjet fegyveres erők és a Varsói Szerződés többi tagállamának fegyveres erői kiváló harcászati eszközökkel vannak felszerelve, beleértve a rakéta- és az atomfegyvereket is. A Szovjetunió és a többi szocialista ország eddigi történelme során kizárólag azért vett részt háborúkban, hogy megvédje szocialista hazáját az imperialista argesszíő ellen, s most is arra kényszerül, hogy éber maradjon és lépéseket tegyen biztonsága megszilárdításának érdekében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek hatására világszerte nagyszabású forradalmi változások és átalakulások mennek végbe. Ezek a jelen időszakban megteremtik a szociális, a politikai és a nemzetközi politikai feltételeket a háború és a béke kérdésének rendezéséhez. Érvényesül a nemzetközi szocializmus hatalma és befolyása, területi és politikai bővülésének törvényszerűsége. Ezzel párhuzamosan egy ellentétes tendencia is hat: egyre szűkül az imperializmus területi és politikai uralma. ndkét tendenciának objektív bázisa van: egyre újabb országok szakadnak le a kapitalista világrendszerből, fejlődik a nemzeti felszabadító mozgalom, szétesik az imperializmus gyarmati rendszere, és sok tőkésországban egyre fokozódik a munkás- és kommunista mozgalom ereje. A legnagyobb imperialista hatalmak fokozatosan elvesztik egykori monopóliumaikat az ázsiai, afrikai és a latin-amerikai országok ember- és nyersanyagforrásainak kiaknázására. A két világrendszer küzdelme és versengése azt bizonyítja, hogy a szocializmus anyagi potenciálja gyorsabban növekszik, mint az imperializmusé. Kitűnik ez, ha összehasonlítjuk a szocialista és a tőkésországok ipari termelését. A szocialista országok tudományos-műszaki, katonai és egyéb potenciálja gyorsabban növekszik. Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy az Egyesült Államok előnyét a stratégiai fegyverrendszerek terén a Szovjetunió már régen behozta. A szocialista társadalmi rendszer előnyei a tőkés társadalommal szemben egyre nyilvánvalóbbak. A nemzetközi színtéren végbement forradalmi változásoknak, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország által az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért vívott harcnak köszönhető, hogy megváltozott a nemzetközi stratégiai helyzet: az imperializmus elvesztette tör- (ténelmi kezdeményezését, és a fejlődést ma már nem tudja visszafordítani. A háború és a béke kérdése rendezésének új lehetőségeit azok a forradalmi változások teremtették meg, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta következtek be. Ezen új lehetőségek jelentősége állandóan növekszik, különösen a mostani időszakban. Az utóbbi évtizedekben a háború és a béke kérdése elsőrendű probléma lett, amely az egész emberiség sorsát közvetlenül érinti. A termonukleáris fegyverek és az elektronika kora a nemzetközi kapcsolatok hierarchiájában az első helyre hozta a béke megőrzésének és egy katasztrofális konfliktus elkerülésének problémáját. A termonukleáris háború veszélyének elhárítása objektív okoknál fogva a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb feladata a XX. század utolsó harmadában. A jelen időszakban minden nép nemzeti és biztonsági érdekei elválaszthatatlanok a világbéke megszilárdításáért vívott harctól. Ez a harc a társadalmi haladásért és a szocializmusért vívott küzdelem szerves része. Hogy tovább folytatódjon a nemzetközi feszültség enyhülése és katonai enyhüléssel egészüljön ki, azt a szocialista országok az atomháború veszélyének teljes felszámolásáért vívott küzdelem fontos részének tartják. A béke és a nemzetközi biztonság kérdése az SZKP XXV. kongresszusán kitűzött békeprogram gerincét alkotja. A szocializmusnak a kapitalizmussal való történelmi versengéséből fakadó győzelméhez nincs szüksége háborúra. Éppen a halálra ítélt polgári társadalom uralkodó körei félnek a békétől, a fegyvermentes világtól, attól, hogy katonai erő nélkül maradnak, melynek segítségével az imperialista stratégák szerint még ' meg lehet menteni a kapitalizmust. A szocializmust és külpolitikáját a béke és a történelmi optimizmus filozófiája jellemzi. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megtette az első történelmi lépést azért, hogy az emberiség megszabaduljon a militarizmustól és a háborútól, hogy békében élhessen. Azóta már nagyon sokat tettünk e rendkívül nemes és humánus cél elérése érdekében. VLADISLAV RYPECKÍ 1978. III. 26. N em véletlenül látogattam a Losonci /Luéenec) Alapiskolába. A tantestület, melynek mindegyik tagja a pionírmozgalom tisztségviselője, nemrégiben kapta meg a Központi Pionírtanácstól a megtisztelő „Példás pionírvezetők kollektívája“ címet. Ez késztetett látogatásra, mert vallom a szólásmondás igazát: Példát adni jóság, venni okosság. Persze nem lepett meg Szabó Béla igazgató magyarázata. — örülünk a megtisztelő címnek mindannyian, de tudjuk, hogy a munkasikerek kovácsoló! elsősorban a kommunisták voltak, vagyis az iskolai pártszervezet. Önálló. I2-tagú pártszervezete van az iskolának, melynek 31 pedagógusa 470 tanuló oktatásával, nevelésével foglalkozik. A pártszervezet ’ elnöke Sinka Zoltánné. a másodikosok osztályfőnöke. Lunacsarszkii szavait idézve kezdi magyarázatát. — Ha az aranyműves tönkreteszi az aranyat, újra önthető. Ha a drágakövek mennek tönkre, selejt lesz belőlük, de még a legnagyobb gyémánt sem lehet számunkra értékesebb, mint az élő ember. Arról beszél tehát, hogy mit tettek az aranyműves anyagánál is értékesebbel foglalkozó pedagógusok eszmei, politikai felkészültségének tökéletesítése érdekében. — A pártszervezet tagjainak többsége befejezte' tanulmányait a Marxizmus—Leninizmus E^ti Egyetemén, mások most tanulnak. Egyébként saját lektorcsoportunk is van. Megszerveztük a párton kívüli pedagógusok politikai képzését. Arra törekszünk, hogy korszerűsítsük módszereinket. Lektoraink különféle modern segédeszközöket, diavetítőt és egyebeket használnak az előadások alkalmával. Az Igazgató elvtárs a tanítási órákon tett látogatásainak tapasztalataira hivatkozva állítja: — Ennek köszönhetjük, hogy mind a kommunista pedagógusok, mind a többiek nagyszerűen alkalmazzák az oktatási folyamatban a politikai nevelés módszereit. Nincs probléma a politikai nevelés célkitűzéseinek megvalósításakor. 1 A pártszervezet elnöke más szem- ,pont szerint méltatja a pedagógusok politikai képzésének sikerét: — Törvényszerű az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. Esetünkben is kimutatható, mert amióta igényesebb célokért küzdünk eszmei síkon, egyre tevékenyebbek pedagógusaink a gyakorlati nevelömunkában. Az önként vállalt, szombati, vasárnapi foglalkozások alkalmával, a szakkörökben, de mint a pionírcsapat rajvezetöi, tisztségviselői is. Önelégültségről azonban szó sincs. Sőt, saját hibáikat is ismerik, és azokkal kommunistákhoz méltó tárgyilagossággal foglalkoznak. Erre utal a pártszervezet elnökének az ifjú ateisták körének működésére vonatkozó megállapítása: Tavaly megszerveztük, de sikerrel nem dicsekedhetünk. Hibát követtünk el a szervezéskor. Toboroztuk a kör tagjait, de figyelmen kívül hagytuk a szülők egy részénél mutatkozó, a mi szempontunkból nem kívánatos, régi világszemlélet hatását. A jövőt illetően konkrét feladatokat tűzött ki a pártszervezet évzáró taggyűlésének határozata. Ezek egyikét, a pionírvezetőkre vonatkozót, nagyon fontosnak tartja az iskola igazgatója. — El kell érnünk, hogy még eredményesebb legyen a tanulók készségeinek megalapozása. Az iskola a tanítás—tanulás legfontosabb, de nem egyetlen színtere, tehát egyre jelentősebb a pionírcsapat szerepe. Főleg a gyermekek szabad idejének célszerű, okos kihasználásában. A készségfejlesztést tehát a pionírvezető pedagógusoknak kell irányítaniuk. Eddig főleg a szakkörökben értek el sikereket. Sokféle szakkör működik az iskolában. A szikrák és a pionírok, érdeklődésüknek megfelelően. 18 szakkörben tevékenykednek. Említésre méltók a bábjátszók körének, az irodalmi szakkörnek, az ifjú turistáknak és a pionírsportolőknak az akciói. A pártszervezet elnöke ezért hangsúlyozza: — Minden jövőkép annyit ér, amennyi belőle reális, amennyi megvalósíthatónak látszik. Mi tehát a készségfejlesztést nem új formában képzeljük el, hanem az eddig jól bevált szakkörökben. Egyébként a párt- határozat árnyaltan fogalmaz. Egyfelől a naponta megoldandó feladatok fontosságára utal, másfelől pedig arra, hogy a szabad idős foglalkozásokat a szocialista életszemlélet kialakítására kell felhasználni. A legutóbb szervezett akciók is jelzik ilyen irányú törekvéseiket: beszélgetések veterán pártharcosokkal, szovjet katonák látogatása az iskolában, népi milicisták és a pionírok találkozója, az évfordulók alkalmával rendezett vetélkedők. ilvánvaló tehát a „Példás pionírvezetők kollektívája“ címet viselő tantestület eddigi és holnapi sikereinek oka, forrása: elvi-politikai egység a kommunista és a párton kívüli pedagógusok szándékaiban, tetteiben. És persze az egység megteremtője, kovácsoloja a pártszervezet. HAJDG ANDRÁS 3 A béke és a történelmi optimizmus filozófiája Mi a siker forrása? Egy iskolai pártszervezet munkájáról
