Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-26 / 13. szám
TAPASZTALATÉRT A SZOMSZÉDBA MENNI NEM SZÉGYEN Elfogadták a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás tejtermelőinek felhívását A Nitrai Járási Nemzeti Bizottság nagyterme zsúfolásig megtelt állattenyésztési dolgozókkal. Ide jöttéik össze -mindazok,, akik a nyugat-szlovákiai .kerületben a legjobb eredményeket érték el. Fejők, etetők, zoo- technikusok, szocialista munkabrigádok vezetői, a járási mezőgazdasági igazgatóságok és a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságainak azok a dolgozói, akik a l-egtöbbet tették azért, hogy -a -múlt évbe-n a tehenek évi átlagos tejhozama a kerületben 3249 -liter lett. Bizony, jó pár évvel ezelőtt ilyen eredmény elérésére még nagyon kevesen számítottak. Hallgatom a beszámolókat, a felszólalásokat, és kialakul bennem a vélemény: közös összefogással lehetett elősegíteni az állattenyésztés ilyen méretű fejlődését. A mindennapi munka egyre jobban -a tudományos 'ismeretek gyakorlati alkalmazásának alapján folyik. Megfelelő állomány, jó minőségű takarmány és az állatok szakszerű gondozása, etetése. Talán ezek a legfontosabb tényezők. Nem véletlenül hangzott el, hogy a tejtermelésben az állattenyésztési dolgozók a dunaszerdahelyi IDunajská Streda), Bratislava- vidéki, trnavai, topol'őanyi és trenéíni járásban érték el a legjobb eredményeket. Éppen ezekben a járásokban kezdték meg a szarvasmarha-állomány keresztezését, hogy nagy hozamú teheneket tenyésszenek ki. Biztosították -a megfelelő takarmányalapot, és az üzemi tanfolyamokon gyarapították az etetők, fejők tudását. A termelés növeléséhez fokozatosan megteremtették a kedvező feltételeket. Jóleső érzéssel írom jegyzetfüzetembe, hogy a múlt évben a dunaszerdahelyi járásban a tehenek átlagos tejhozama 3727, a Bratisla- va-vidéki járásban 3470, a trnavai járásban pedig 3229 liter volt. A kerületben 17 mezőgazdasági üzemben az állattenyésztési dolgozók már több mint 4000 liter tejet fejtek évente tehenenként. Felsorolják azoknak a nevét is, alkik ötezer liternél is több tejet fejtek tehenenként egy laktáció alatt. De számos kollektíva — köztük a szocialista munkabrigádok is — megközelítette vagy túlszárnyalta ezeket az eredményeket. Ilyen módon születhetett meg a magas kerületi átlag. Itt látom az ismerős arcokat a nagylégi (Leihnice), az illésházi (Novy Zivot), a na-gy- magyari (Zlaté Klasy), a deáki (Diakovce) efsz-ből, a Gombai (Hubice) Állami Gazdaságból -és a Nagy-megyeri Nagyhizlaldából is. Egymás után lépnek az emelvény elé, és átveszik az elismerő okleveleket, a pénzjutalmat a sok-sok, fáradságos munkáért. Először azok, akik már több mint egymillió liter tejet fejtek ki a tehenektől. Utánuk következnek a legjobb eredményt elérő dolgozók, üze-mi és járási zootechnikusok, valamint a takarmánykeverő üzemek vezető beosztású dolgozói is. Felemelt fejjel veszik át az okleveleket, és keményen kezet szorítanak a kerület párt- és állami szerveinek képviselőivel. Ezek a kézfogások azt jelentik, hogy eltökélték: a jövőben -még jobb munkát végeznek, nincsenek megelégedve a mostani eredményekkel, többet akarnak tenni a termelésért. Ez az elhatározás türköződik Takács Józsefnek, az érsekújvári (Nővé ZámkyJ efsz dolgozójának és más efsz-ek legjobb fejőinek -arcán is. Ilyen tömegben, sürgés-forgásban nehéz szóra bírni az embereket. Néhányan mégis kifejtik nézetüket az -értekezleten felvetett kérdésekkel és általában a tejtermelés növelésével ka-pcsolat-ban. Java-slatoka-t tesznek, hogy milyen módon lehetne olcsóbban több tejet termelni. Katarina Kubisová, a podhornicei e-fsz tagja, szintén „milliomos“ (több -mint egymillió liter tejet fejt ki). így beszél munkájáról: — Most is kilenc liter tejet fejek naponta tehenenként, -mert a szövetkezet vezetősége jó takarmányt biztosított az állatok számára. Évek óta megszoktam, hogy pontosan ugyanabban az időben fejem meg a teheneket. Ügyelek arra, hogy a gépek után ne maradjon a tehén tőgyében tej, mert akkor könnyen gyulladás keletkezhet, -és csökken a tejhozam. Szövetkezetünkben sikerült elérni a háromezernyolcszázhatvannégy literes tejhozamot. Idén — vállalásom szerint — még több tejet szeretnék fejni. Kassai Ilona a sárói (Sárovce) Béke Efsz- ben már tizennyolc éve dolgozik mint fejő. Szintén a milliomosok közé tartozik. A harmincegy tehenet szakértelemmel feji. Munkájáról -röviden csak ennyit -mond: — Szeretem az állatokat, nevükön szólítom őket. Vigyázok, hogy munka közben ne idegesítsem őket, mert nagyon érzékenyek. Béres Károly, -a szövetkezet zooteehnikusa elmondja, hogy ez a példás fejőnő háromezernyolcszáz literes fejési átlagot ért el. Azonban a szövetkezeti átlag csak kétezer- kilencszáz liter. Van mit tenni tehát a szövetkezetben a tejtermelés növelésének érdekében. Bugár Eva a Felsőpatonyi (Horná Potöft) Efsz-ben húsz éve fejőnő. Elég sikeresnek tartja a -múlt évet, mert há-rom-ezerkilenc- száz liter tejet fejt tehenenként, de nincs megelégedve. A többiekkel együtt vállalták, hogy idén legalább négyezer literes átlagos tejhozamot érnek el. Ennek meg kell lennie — mondja határozottan. — Nem topoghatunk mindig egy helyben. Ha továbbra is jó minőségű takarmányt készítenek, akkor a tejhozam csak növekedhet. Jurányi Ferenc, a Nagypakai (Vefká Paka) Efsz tehénetetője hallgatja a fejőnők véleményét, és hozzáfűzi: — Igazuk van. Én is azt állítom, hogy jó minőségű takarmányt kell tenni az állatok elé a jászolba. Mi a lucernalisztet felhígítva is itatjuk a tehenekkel. A múlt évben három- ezerhétszáz litere^ átlagot értünk el, de úgy látom, az idén jobbak a kilátások, a lehetőségek a tejtermelés növelésére. További etetők, fejők, zootechikusok fejtik ki véleményüket az elhangzott -beszámolókkal és felszólalásokkal kapcsolatban. Bírálják a lemaradókat. A csúzi (Dubník), szálkái, (SalkaJ, ipolysági (Sahy), zselízi (Zeliezov- ce), Zem-berovcei és -más efsz-ek állattenyésztési dolgozóit, mert még ikétezerötszáz liter tejet sem fejnek évente tehenenként. Az értekezlet résztvevői egyetértettek a dunaszerdahelyi járás kiváló tejtermelőinek levelével és vállalták, hogy idén minden lehetőséget felhasználva kerületi méretben háromezerháromszáz literre emelik a tehenek évi fejési átlagát. A déméndi (Demandice). csúzi efsz, valamiint a Galánt-ai és Hlohoveci Állami Gazdaság képviselői bejelentették, hogy idén tehenenként négyszáz-ötszáz literrel növelik a tehenek -tejhozamát és eléri-k a háromezer literes átlagot. Igyekeznek az élvonalba kerülni. Nagy ígéretet tettek a lemaradók, egész évben megfeszített munkára lesz szükségük, hogy az adott szó -tetté váljon. Az értekezleten hatvanninyolc oklevelet adtak át egyéneknek és ■ a legjobb kollektíváknak. Van tehát kikhez és hová menni jó tapasztalatért, tudásért. Hasznos lenne, hogyha azokból a mezőgazdasági üzemekből, ahol alacsony a tejtermelés szintje, az etetők, fejők, .vezetők tanulmányútra mennének az élenjáró üzemekbe és élbeszélgetnének azok dolgozóival a munkamódszerekről. Hasznos vita bontakozhatna ki a megfelelő takarmány-alap biztosításáról, az etetésről, a fejősről. Régi igazság, hogy tudásért, jó tapasztalatért -a szomszédba menni nem szégyen. BÁLLÁ JÓZSEF utóbbi években egymást soron követő jelentős események jubileuma alkalmával újra és újra felvetődik bennem a gondolat: a megemlékezés és ünneplés közepette kellő arányban fogialkozunk-e a párt politikáját mindig önzetlenül megvalósító emberek múltjával, munkásságával. Többségben azok vannak, akik — miután a munkáshatalom megszilárdításában aktívan részt vettek — már megérdemelt pihenésüket élvezik, őszinte örömmel figyelik régen elkezdett munkájuk eredményeit. Véke (Vojka) községben él Boda Pál, a közel harminc évvel ezelőtt létesített Királyhel- meci (KráT. ChlmecJ Gép- és Traktorállomás első munkásigazgatója. Ott éltem Bodrogközben, alkalmam volt megismerni, évtizedeken át figyelemmel kísérni tiszteletet és elismerést érdemlő munkásságát, kommunista helytállását. Jól megjegyeztem az egyik gyűlésen elhangzott kijelentését: „Elvtársak, úgy kell dolgoznunk, munkálkodnunk, hogy mi, kommunisták, munkások, bármikor felemelt Boda Pál a CSKP IX. kongresszusa után, melyen Bodrogköz kommunistáit képviselve, hetedmagam- mal vettem részt. Akkoriban tagja voltam a járási pártbizottság elnökségének. Legfontosabb feladatunk a földművesszövet' kezetek alapítást, a nagyüzemi mezőgazdaság alapjainak lerakása volt. Ebben igen fontos szerepet játszottak a gépállomások dolgozói. Bizonyítanunk .....hogy bármikor egy más szemébe nézhessünk“ fővel egymás szemébe nézhessünk ...“ Vékén ugyanannak a családi háznak ajtaján kopogtattam, mint sok-sok évvel ezelőtt. Boda Pál nem épített a bodrogközi falvakban újabban meghonosodott emeletes házat, régi, meleg családi fészkében él ma is. A közelmúltban töltötte be het- venegyedik születésnapját. Édesapja a Szmrecsányi-bir- tokon cselédeskedett. A kilenc gyermek egyike, Pali is már tizenhárom éves korában részes aratóként dolgozott, hogy nagyobb darab kenyérhez jusson a népes család. — Az akkortájt csak a nagybirtokokon található gőzgép gyakran magához csalogatott — emlékezik Boda elvtárs. — A hatalmas, vaskerekű „Forson“ traktor nyergébe is felkéredz- kedtem. Ma már tudom, hogy abban az időben köteleztem el magam egy életre a gépekkel. A géplakatosszakmával a húszas évek elején kezdett ismerkedni Királyhelmecen. —- Iváncsó Béla bácsi, a „főnök“, már tanonckodásom kezdetén biztatott: „Csak így tovább fiam, lesz belőled valami.“ Nem tévedett. Innen segédlevéllel a zsebében távozott, majd a vékei birtokon traktorosként dolgozott mindaddig, míg 1927- ben be nem vonult katonának. Onnan hazatérve a cséplőgépekhez „szegődött“. A kommunista Boda Pál életének új korszakát jelentette az 1946-os év tavasza. Oj párttagsági igazolvánnyal a zsebében a perbenyíki volt lengyár udvarán létesített gépállomásra került. A „kereket oldott“ grófok, bárók és földbirtokosok földjeit kellett megművelniük. — Ezt a feladatot később a Királyhelmeci Gép-, és Traktorállomás látta el — jegyzi meg Boda Pál. — Igazgatójává a munkásosztály Februári Győzelme után engem neveztek ki. Igazgatói tevékenységem nem az íróasztal mellett zajlott, hanem a falvakban, a mezőkön. Az új társadalmi rend építése konkrét cselekedeteket igényelt. Látóköröm még jobban kibővült kellett a közös gazdálkodás, a a gépekkel végzett munka előnyeit. Boda elvtárs néhány pillanatra abbahagyja visszaemlékezését, elgondolkodik, majd mosolyogva folytatja: Ma már szinte képtelenségnek tűnik, milyen körülmények között dolgoztunk a párt által megszabott feladatok teljesítéséért. Februárban győzött a munkásosztály, de a harc nem ért véget, összegyűjtöttük a nagybirtokosok, kizsákmányolok gépeit. Míg élek, nem felejtem, ami Kistárkányban történt velem. Az egyik helyről többek között egy teljesen új cséplőgépet is elszállítottunk, miközben kaszával majdnem lenyisz- szantották a fejemet. Másfél év alatt negyvenöt cséplőgépet gyűjtöttünk össze, hoztunk rendbe a gépállomáson. Szakemberünk viszont csak húsz volt. A gépszerelők számára tanfolyamot szerveztünk. Még annyit el szeretnék mondani, hogy akármennyit is fáradoztunk, vitatkoztunk, nem csináltuk hiába, s erre büszke vagyok. — Meddig volt a gépállomás igazgatója? — Saját magam kértem 1953- ban felmentésemet. Fiatalabb, képzett szakemberek jöttek a helyünkbe, akik nagy lelkesedéssel folytatták a megkezdett munkát. Én Boly községbe kerültem, a helyi nemzeti bizottság titkári teendőit láttam el öt éven keresztül. Ott sem az irodában ültem. Hiszen annyi problémát kellett megoldani az emberek körében! Oj, szocialista korszak volt születőben, s azt nem mindenki értette meg egyik napról a másikra. Gondoljunk csak az emlékezetes 1953-as évre, amikor a megingott, sok helyen felbomlott közös gazdaságok ügyében határozottan, megfontoltan kellett dönteni, cselekedni. Vékén tíz éven át láttam el a titkári tisztséget, végül is a szövetkezet gépesítőjeként dolgoztam, onnan a szakmából mentem nyugdíjba tizenegy évvel ezelőtt. Azt már másoktól tudtam meg, hogy a nyugdíjas gépesí- tőt ma is érdekli, hogyan mennek a dolgok a közösben, nincs-e probléma a gépek körül. Ha kell, szívesen ad tanácsot, segít. KULIK GELLÉRT 1978. III. 26. ÚJ SZÚ
