Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-26 / 9. szám

t A munkáshatalom vívmányainak védelmében — tegnap és ma A NÉPI MILfCIA A PÄRT ES A MUNKÁSOSZTÁLY OTŰEREJE y Nem véletlen, hogy a három évtized előtti februári napok­nak rendkívüli jelentőséget tu­lajdonítunk. Dolgozó népünk a marxizmus—leninizmus esz­méit és a Nagy Október pél­dáját követve a szocialista tár­sadalom építésének útjára lé­pett. Az akkori események te­hát határkövet jelentenek ha­zánk történelmében. A MÜLT Dolgozóink igazságos ügyé­nek győzelme a népi milícia érdeme is, amely a kormány- válság napjaiban a CSKP, a munkásosztály és a haladó szellemű lakosság követelmé­nyeinek fegyveres támogatásá­val járult hozzá a reakció le­veréséhez. 1948 februárjának évfordulója tehát a párt és a munkásosztály fegyveres ere­jének az ünnepe is. A 30 év előtti eseményekről és a milícia küldetéséről Mi­roslav Novák ezredessel, a né­pi milícia országos parancs­nokával beszélgettünk. — A döntő összetűzés színhelye Prága és néhány nagyobb vá­ros volt, az izgalmas légkör és a kormányválság hatására vidéken is napirenden voltak a zavargások —- mondja. Novák elvtárs ifjú kora elle­nére — alig töltötte be akkor huszadik életévét — szülővá­rosa, Albrechtice, pártbizottsá­gának tagjaként és a Nemzeti Front akciós bizottságának tit­káraként segédkezett 1948- ban a reakció képviselőinek a közéletből való eltávolításában és az ellenséges politikai pár­tok tevékenységének meg­akadályozásában. Tényleges katonai szolgálatának letölté­se és a Katonai Akadémia el­végzése után a határőrség kö­telékében maradt. A népi mi­líciában 1953 óta fejt ki te­vékenységet, 1966-ban Ostravá- bah a kerületi törzskar pa­rancsnoka lett. Jelenlegi — öt esztendeje betöltött — magas funkciója a társadalom érde­kében folytatott áldozatkész te­vékenységének, a válságos években tanúsított megingat­hatatlan magatartásának, a Szovjetunió iránti feltétlen el­kötelezettségének az elismeré­se. A Vörös Csillag Érdem­rend és több magas állami ki­tüntetés viselője, Husák elv­társ tavaly — 50 éves szüle­tésnapja alkalmából — a Mun­kaérdemrendet adományozta neki. — Noha 1948 februárjában vereséget szenvedett a reak­ció, teljesen nem sikerült ár­talmatlanná tennünk — utal Miroslav Novák az ellenforra­dalmárok' tevékenységére, akik 1968-ban és 1969-ben kommu­nista- és szovjetellenes pro­pagandájukkal a párt vezető­ségébe és az állami szervek­be is beférkőztek. — A februá­ri kudarcok megtorlásának te­kintett támadásaik olyan mé­reteket öltöttek — folytatja — hogy saját erőnkből, nem­zetközi segítség nélkül képte­lenek voltunk azokat vissza­verni. A NÉPI MILÍCIA MEGÁLLTA HELYÉT A milícia a marxizmus—le­ninizmus eszméit hirdetve hív­ta fel a figyelmet a pártot és a munkásosztályt- fenyegető veszélyre. Novák elvtárs ma is jól emlékszik az 1968 júniusá­ban megtartott ruzynéi aktíva izgalmas eseményeire. A gyűlésen a milícia tagjai — ti­zenegyezernél is többen voltak — éles bírálatnak vetették alá a párt vezetőségének re­vizionista politikáját, és a szovjet néphez levelet intéz­tek, amelyet a szovjet sajtó is közzétett. Nem sokáig vártak a válaszra. — Ezrével érkez­tek a szovjet barátaink rokon- szenvéről és támogatásáról biztosító táviratok — mondja Novák elvtárs, majd így foly­tatja: — Kováöik elvtárssal, az ostravai kerületi pártszervezet vezető titkárával együtt a mi osztagunk volt az első, amely a hazánkba érkezett szovjet csapatok fogadtatására kiadta a parancsot. A népi milícia tehát nem húzódott csendes szemlélőként a háttérbe. Ellenkezőleg, el­szántan harcolt a reakció el­len, védte a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. Ezzel magyarázhatók az ellenforra­dalmárok gyakori megtorló ak­ciói és támadásai a sajtóban, a néphadsereggel és a Nem­zetbiztonsági Testülettel együttműködő milícia létjogo­sultságát kétségbe vonva, an­nak felszámolására töreked­tek. — Bebizonyítottuk, hogy a hajsza ellenünk indokolatlan — hivatkozik Novák ezredes a milícia elkötelezett, bátor helytállására és a szovjet csa­patoknak nyújtott segítségé­re. Szövetségeseink áldozatké­szen, életüket nem kímélve harcoltak hazánk felszabadítá­sáért, az 1947-es szárazság idején gabonaszállítmányokkal enyhítettek gondjainkon és a válságos években is segítsé­günkre siettek. Kétségtelen — hangsúlyozza Novák elvtárs — hogy leghűségesebb barátunk­kal, a Szovjetunióval való szo­ros együttműködésünk nélkül nem érhettük volna el azokat az eredményeket, amelyekre politikai, gazdasági és kulturá­lis életünkben ma büszkén te­kintünk. A PÄRT POLITIKAI AKTÍVÁJA A népi milícia, a párt fegy­veres ereje ma figyelemre taéltó tekintélynek örvend. Fő- parancsnoka, Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára. Korszerűen felszerelt egysé­geinek tagjai harci feladataik lelkiismeretes teljesítése mel­lett kiveszik részüket a szo­cializmus építéséből. Parancs­nokait már őt esztendeje a Vyskovi Katonai Akadémián képezik ki. A pártnak és a munkásosztálynak megbízható, öntudatos, politikailag elköte­lezett emberekre van szüksé­ge, olyanokra, akik minden körülmények közt megvédik vívmányainkat. Ezzel az ellen­ségnek is számolnia kell. A testület új alapszabályza­ta értelmében a népi milícia elsősorban a CSKP politikai aktívája, amely éppen ezért nem szigetelheti el magát. Ez­zel magyarázható, hogy tagjai­nak több mint 40 százaléka a párt tisztségviselője. Tízezrek dolgoznak a társadalmi szer­vezetekben, sokan a szocialis­ta munkabrigádok tagjaiként fejtenek ki hasznos tevékeny­séget. Mindig tudják, hol a helyük. Mindenütt jelen van­nak, akár a terv teljesítéséről, akár a balesetek, az árvíz vagy a tűzvész következmé­nyeinek felszámolásáról van szó. A Nemzetbiztonsági Tes­tület nyomozási akcióiból ugyanúgy kiveszik részüket, mint a mezőgazdasági mun­kából. A termés betakarításá­nak idején tavaly például a milícia egységeinek teherautói több mint 120 ezer kilométert tettek meg. EREDMÉNYESEN NEVELIK AZ IFJÚSÁGOT A CSKP KB Elnökségének az egységes honvédelmi nevelési rendszerről szóló határozata alapján a milícia tagjai sza­bad idejükben évente több ■■■■■■ l A MEGGYŐZŐDÉS SZORGALOMMAL PÁROSUL Elmélyítik harcászati és politikai ismereteiket ® Jó munkások — példás milicisták Reggel hat óra az ébresztő ideje. A tanfolyam ügyelete­se nem fúj a sípjába, nem járja sorba a szobákat. Mégis hamarosan megélénkül a fo- íyosó, zümmögnek a villany- borotvák. Húsz perc múlva már rendben vannak a szo­bák, szakaszonként indulnak reggelire. Ahogy elnézem őket, nagy részük 50 év körül le­het, mégis frissen mozognak, tréfálkoznak, amíg az étte­remhez érnek. Egyenruhájuk, piros csillagos sapkájuk elő­írásszerűén áll rajtuk. A népi milíciának Vyskovi Katonai Fő­iskola keretében működő köz­ponti tanfolyamának hallgatói­ról van szó. Az ország külön­böző részéből érkeztek ide, hogy harcászati és politikai felkészültségüket elmélyítsék. A kiadós reggeli alkalmat ad arra is, hogy asztaltársam­mal ismerkedjek. Miroslav Ju- renka, a Frydek-Místek-i hi deghengermű karbantartója, aki a népi milíciának 1961-től tagja. Rajparancsnokként kezdte, most a járási törzskar­ban kapott beosztást. — A gyakorlatok, a felké­szülés sok időt rabol el tő­lem, de nem sajnálom — szö­gezi le. — Hogy a szabad időm egy részét a népi milí­ciának szentelhetem, azt rész­ben a feleségemnek is köszön­hetem. Négy gyermeket nevel­ni, mosni, főzni rájuk nem könnyű, különösen azért nem, mert ő is alkalmazásban van. A házimunkában igyekszem én is segíteni. Ha időnk engedi, hétvégeken kezünkbe vesszük a turistabotot, bejárjuk a kör­nyéket. A turisztika terén egyébként a fiatalokkal Is foglalkoztam, csak nemrég hagytam abba. Annak ellené­re, hogy 49 éves vagyok, már két unokám van. Egy csésze teát önt • magá­nak, majd így folytatja: — Az, hogy immár másod­szor vagyok a tanfolyamon, bizonyítja, hogy a népi milí- piábari továbbra is aktívan akarok tevékenykedni. Az itt­tanultak sokat adnak a min­dennapi életben, mivel a kato­nai főiskola tapasztalattal ren­delkező tisztjei és tanárai ad­nak elő. Az étteremből a körletbe visszavezető utat néhány perc alatt megtettük. Beszélgeté­sünknek a reggeli eligazítás vet véget: — Tanfolyam, vigyázz!... Igazodj!... Fogadás jobbról... — hangzik egy mosolygós te­kintetű, magas, egyenruhás ember ajkáról. Az egység a parancsnok üdvözlésére egy­szerre és olyan hangosan vá­laszolt, hogy szinte megremeg­nek a falak. A jelentést tevő Ctibor Vrbecky a Dél-morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság tanfelügye­lője, akit a februári jubileum alkalmából A szocializmus épí­tésében szerzett érdemekért kitüntetésre javasoltak. — Hogyan került a népi milíciába? — kérdem az el­igazítás utáni rövid szünetben. — A felszabadulás után a brnói Városi Közlekedési Vál­lalatnál kezdtem el dolgozni, 1946-ban itt vettek fel a pártba. Ott értek a februári események, az országos tilta­kozó sztrájk. Apám a népi mi­lícia tagja volt. Engem még akkor nem vettek fel soraik­ba. Egy évvel később elküld­ték a munkásfiatalok főisko­lai előkészítő tanfolyamára, majd a tanárképző főiskolára. Amikor már úgy gondoltam, hogy a pedagógiában kellő ta­pasztalatra tettem szert, Brnó- ba visszakerülve kértem vegye­nek fel első munkahelyem mi- licista egységébe. 1959-ben eleget tettek kérésemnek —> elégíti ki kíváncsiságomat —, azóta ott tevékenykedem, illet­ve jelenleg a városi törzskar politikai csoportjának vagyok a parancsnoka. Hobbija a munkája. Tanfel­ügyelőként a kerületben nagy­mértékben elősegíti a honvé­delmi nevelést, aki csak isme­ri, azt mondja róla, fáradhatat­lan, lelkiismeretes ember. A már felsorolt elfoglaltságai mellett hét éven keresztül egy pionírcsapat vezetője volt. — Ez a tanfolyam nemcsak arra jó, hogy tökéletesítsük tudásunkat, hanem arra is, hogy egymás között kicserél­jük tapasztalatainkat — foly­tatja, miközben órájára néz, nem késett-e még el az elő­adásról. A Banská Bystrica-i szobatársával, Ladislav Calá­A lövészeti gyakorlaton sem vallanak szégyent (A CSTK felvételei) val gyakran vitatkoznak arról,, hogyan dolgoznak odahaza, s s mit lehet még tenni mun­kájuk eredményesebbé tétele érdekében. Félig-meddig a to­vábbi együttműködésről is megállapodtak már. Bár nem szólal meg a csen­gő, nyolc órakor a folyosó el­néptelenedik. A tantermekben ülő egyenruhás emberek szor­galmasan jegyzetelnek, kérges, munkához szokott kezük rója a sorokat. Az órák közti szü­netben, amikor felizzik a ci­garetták tüze, arról, beszélnek, amit az előadáson hallottak, így megy ez délután négy óráig, amikor az előadást az önképzés váltja fel. Csömör Sándort, a párkányi (Stúrovo) Papírgyár vízlágyí­tó részlegének vezetőjét, a já­rási törzskar tagját a 215-ös szobán találom meg. Elgon­dolkodva ül az ágyán. — Talán csak nem a hon­vágy gyötri? — Nem, bár az igazat meg­vallva hiányzik a ház körüli munka, a koránkelés. Néhány nappal ezelőtt érkeztem a tan­folyamra. Elindulásom előtt 2 órával üzemzavar keletkezett. Most az jár az eszemben, si­került-e már a helyettesem­nek ezt kiküszöbölnie. Igazán felhívhattak volna az üzemből. Szombaton, ha kapok eltávo­zást, hazanézek. Mellette hever jegyzetfüzete. Tudja, hogy az otthoni gondo­kat félre kell tennie, mert ta­nulnia kell. A záróvizsgán senkivel sem tesznek kivételt. De hát, mit csináljon, hisz ő nem csak a népi milícia tag­ja, hanem munkás is, aki szí­vén viseli üzemének gondja­it. Tudja, nemcsak a munkás­hatalom megvédése a feladata, hanem az építőmunka is. Hivatalosan este tíz órakor van a takarodó. A tanfolyam hallgatói azonban ezt ritkán tartják meg, sokan éjfélig is tanulnak. Tizenegy óra tájban még fény szűrődött ki az 512- es szobából. Daniel Podhorá- nyi, a 2iar nad Hronom-i SZNF 1978. II. 26. ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents