Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-26 / 9. szám
t A munkáshatalom vívmányainak védelmében — tegnap és ma A NÉPI MILfCIA A PÄRT ES A MUNKÁSOSZTÁLY OTŰEREJE y Nem véletlen, hogy a három évtized előtti februári napoknak rendkívüli jelentőséget tulajdonítunk. Dolgozó népünk a marxizmus—leninizmus eszméit és a Nagy Október példáját követve a szocialista társadalom építésének útjára lépett. Az akkori események tehát határkövet jelentenek hazánk történelmében. A MÜLT Dolgozóink igazságos ügyének győzelme a népi milícia érdeme is, amely a kormány- válság napjaiban a CSKP, a munkásosztály és a haladó szellemű lakosság követelményeinek fegyveres támogatásával járult hozzá a reakció leveréséhez. 1948 februárjának évfordulója tehát a párt és a munkásosztály fegyveres erejének az ünnepe is. A 30 év előtti eseményekről és a milícia küldetéséről Miroslav Novák ezredessel, a népi milícia országos parancsnokával beszélgettünk. — A döntő összetűzés színhelye Prága és néhány nagyobb város volt, az izgalmas légkör és a kormányválság hatására vidéken is napirenden voltak a zavargások —- mondja. Novák elvtárs ifjú kora ellenére — alig töltötte be akkor huszadik életévét — szülővárosa, Albrechtice, pártbizottságának tagjaként és a Nemzeti Front akciós bizottságának titkáraként segédkezett 1948- ban a reakció képviselőinek a közéletből való eltávolításában és az ellenséges politikai pártok tevékenységének megakadályozásában. Tényleges katonai szolgálatának letöltése és a Katonai Akadémia elvégzése után a határőrség kötelékében maradt. A népi milíciában 1953 óta fejt ki tevékenységet, 1966-ban Ostravá- bah a kerületi törzskar parancsnoka lett. Jelenlegi — öt esztendeje betöltött — magas funkciója a társadalom érdekében folytatott áldozatkész tevékenységének, a válságos években tanúsított megingathatatlan magatartásának, a Szovjetunió iránti feltétlen elkötelezettségének az elismerése. A Vörös Csillag Érdemrend és több magas állami kitüntetés viselője, Husák elvtárs tavaly — 50 éves születésnapja alkalmából — a Munkaérdemrendet adományozta neki. — Noha 1948 februárjában vereséget szenvedett a reakció, teljesen nem sikerült ártalmatlanná tennünk — utal Miroslav Novák az ellenforradalmárok' tevékenységére, akik 1968-ban és 1969-ben kommunista- és szovjetellenes propagandájukkal a párt vezetőségébe és az állami szervekbe is beférkőztek. — A februári kudarcok megtorlásának tekintett támadásaik olyan méreteket öltöttek — folytatja — hogy saját erőnkből, nemzetközi segítség nélkül képtelenek voltunk azokat visszaverni. A NÉPI MILÍCIA MEGÁLLTA HELYÉT A milícia a marxizmus—leninizmus eszméit hirdetve hívta fel a figyelmet a pártot és a munkásosztályt- fenyegető veszélyre. Novák elvtárs ma is jól emlékszik az 1968 júniusában megtartott ruzynéi aktíva izgalmas eseményeire. A gyűlésen a milícia tagjai — tizenegyezernél is többen voltak — éles bírálatnak vetették alá a párt vezetőségének revizionista politikáját, és a szovjet néphez levelet intéztek, amelyet a szovjet sajtó is közzétett. Nem sokáig vártak a válaszra. — Ezrével érkeztek a szovjet barátaink rokon- szenvéről és támogatásáról biztosító táviratok — mondja Novák elvtárs, majd így folytatja: — Kováöik elvtárssal, az ostravai kerületi pártszervezet vezető titkárával együtt a mi osztagunk volt az első, amely a hazánkba érkezett szovjet csapatok fogadtatására kiadta a parancsot. A népi milícia tehát nem húzódott csendes szemlélőként a háttérbe. Ellenkezőleg, elszántan harcolt a reakció ellen, védte a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. Ezzel magyarázhatók az ellenforradalmárok gyakori megtorló akciói és támadásai a sajtóban, a néphadsereggel és a Nemzetbiztonsági Testülettel együttműködő milícia létjogosultságát kétségbe vonva, annak felszámolására törekedtek. — Bebizonyítottuk, hogy a hajsza ellenünk indokolatlan — hivatkozik Novák ezredes a milícia elkötelezett, bátor helytállására és a szovjet csapatoknak nyújtott segítségére. Szövetségeseink áldozatkészen, életüket nem kímélve harcoltak hazánk felszabadításáért, az 1947-es szárazság idején gabonaszállítmányokkal enyhítettek gondjainkon és a válságos években is segítségünkre siettek. Kétségtelen — hangsúlyozza Novák elvtárs — hogy leghűségesebb barátunkkal, a Szovjetunióval való szoros együttműködésünk nélkül nem érhettük volna el azokat az eredményeket, amelyekre politikai, gazdasági és kulturális életünkben ma büszkén tekintünk. A PÄRT POLITIKAI AKTÍVÁJA A népi milícia, a párt fegyveres ereje ma figyelemre taéltó tekintélynek örvend. Fő- parancsnoka, Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára. Korszerűen felszerelt egységeinek tagjai harci feladataik lelkiismeretes teljesítése mellett kiveszik részüket a szocializmus építéséből. Parancsnokait már őt esztendeje a Vyskovi Katonai Akadémián képezik ki. A pártnak és a munkásosztálynak megbízható, öntudatos, politikailag elkötelezett emberekre van szüksége, olyanokra, akik minden körülmények közt megvédik vívmányainkat. Ezzel az ellenségnek is számolnia kell. A testület új alapszabályzata értelmében a népi milícia elsősorban a CSKP politikai aktívája, amely éppen ezért nem szigetelheti el magát. Ezzel magyarázható, hogy tagjainak több mint 40 százaléka a párt tisztségviselője. Tízezrek dolgoznak a társadalmi szervezetekben, sokan a szocialista munkabrigádok tagjaiként fejtenek ki hasznos tevékenységet. Mindig tudják, hol a helyük. Mindenütt jelen vannak, akár a terv teljesítéséről, akár a balesetek, az árvíz vagy a tűzvész következményeinek felszámolásáról van szó. A Nemzetbiztonsági Testület nyomozási akcióiból ugyanúgy kiveszik részüket, mint a mezőgazdasági munkából. A termés betakarításának idején tavaly például a milícia egységeinek teherautói több mint 120 ezer kilométert tettek meg. EREDMÉNYESEN NEVELIK AZ IFJÚSÁGOT A CSKP KB Elnökségének az egységes honvédelmi nevelési rendszerről szóló határozata alapján a milícia tagjai szabad idejükben évente több ■■■■■■ l A MEGGYŐZŐDÉS SZORGALOMMAL PÁROSUL Elmélyítik harcászati és politikai ismereteiket ® Jó munkások — példás milicisták Reggel hat óra az ébresztő ideje. A tanfolyam ügyeletese nem fúj a sípjába, nem járja sorba a szobákat. Mégis hamarosan megélénkül a fo- íyosó, zümmögnek a villany- borotvák. Húsz perc múlva már rendben vannak a szobák, szakaszonként indulnak reggelire. Ahogy elnézem őket, nagy részük 50 év körül lehet, mégis frissen mozognak, tréfálkoznak, amíg az étteremhez érnek. Egyenruhájuk, piros csillagos sapkájuk előírásszerűén áll rajtuk. A népi milíciának Vyskovi Katonai Főiskola keretében működő központi tanfolyamának hallgatóiról van szó. Az ország különböző részéből érkeztek ide, hogy harcászati és politikai felkészültségüket elmélyítsék. A kiadós reggeli alkalmat ad arra is, hogy asztaltársammal ismerkedjek. Miroslav Ju- renka, a Frydek-Místek-i hi deghengermű karbantartója, aki a népi milíciának 1961-től tagja. Rajparancsnokként kezdte, most a járási törzskarban kapott beosztást. — A gyakorlatok, a felkészülés sok időt rabol el tőlem, de nem sajnálom — szögezi le. — Hogy a szabad időm egy részét a népi milíciának szentelhetem, azt részben a feleségemnek is köszönhetem. Négy gyermeket nevelni, mosni, főzni rájuk nem könnyű, különösen azért nem, mert ő is alkalmazásban van. A házimunkában igyekszem én is segíteni. Ha időnk engedi, hétvégeken kezünkbe vesszük a turistabotot, bejárjuk a környéket. A turisztika terén egyébként a fiatalokkal Is foglalkoztam, csak nemrég hagytam abba. Annak ellenére, hogy 49 éves vagyok, már két unokám van. Egy csésze teát önt • magának, majd így folytatja: — Az, hogy immár másodszor vagyok a tanfolyamon, bizonyítja, hogy a népi milí- piábari továbbra is aktívan akarok tevékenykedni. Az itttanultak sokat adnak a mindennapi életben, mivel a katonai főiskola tapasztalattal rendelkező tisztjei és tanárai adnak elő. Az étteremből a körletbe visszavezető utat néhány perc alatt megtettük. Beszélgetésünknek a reggeli eligazítás vet véget: — Tanfolyam, vigyázz!... Igazodj!... Fogadás jobbról... — hangzik egy mosolygós tekintetű, magas, egyenruhás ember ajkáról. Az egység a parancsnok üdvözlésére egyszerre és olyan hangosan válaszolt, hogy szinte megremegnek a falak. A jelentést tevő Ctibor Vrbecky a Dél-morvaországi Kerületi Nemzeti Bizottság tanfelügyelője, akit a februári jubileum alkalmából A szocializmus építésében szerzett érdemekért kitüntetésre javasoltak. — Hogyan került a népi milíciába? — kérdem az eligazítás utáni rövid szünetben. — A felszabadulás után a brnói Városi Közlekedési Vállalatnál kezdtem el dolgozni, 1946-ban itt vettek fel a pártba. Ott értek a februári események, az országos tiltakozó sztrájk. Apám a népi milícia tagja volt. Engem még akkor nem vettek fel soraikba. Egy évvel később elküldték a munkásfiatalok főiskolai előkészítő tanfolyamára, majd a tanárképző főiskolára. Amikor már úgy gondoltam, hogy a pedagógiában kellő tapasztalatra tettem szert, Brnó- ba visszakerülve kértem vegyenek fel első munkahelyem mi- licista egységébe. 1959-ben eleget tettek kérésemnek —> elégíti ki kíváncsiságomat —, azóta ott tevékenykedem, illetve jelenleg a városi törzskar politikai csoportjának vagyok a parancsnoka. Hobbija a munkája. Tanfelügyelőként a kerületben nagymértékben elősegíti a honvédelmi nevelést, aki csak ismeri, azt mondja róla, fáradhatatlan, lelkiismeretes ember. A már felsorolt elfoglaltságai mellett hét éven keresztül egy pionírcsapat vezetője volt. — Ez a tanfolyam nemcsak arra jó, hogy tökéletesítsük tudásunkat, hanem arra is, hogy egymás között kicseréljük tapasztalatainkat — folytatja, miközben órájára néz, nem késett-e még el az előadásról. A Banská Bystrica-i szobatársával, Ladislav CaláA lövészeti gyakorlaton sem vallanak szégyent (A CSTK felvételei) val gyakran vitatkoznak arról,, hogyan dolgoznak odahaza, s s mit lehet még tenni munkájuk eredményesebbé tétele érdekében. Félig-meddig a további együttműködésről is megállapodtak már. Bár nem szólal meg a csengő, nyolc órakor a folyosó elnéptelenedik. A tantermekben ülő egyenruhás emberek szorgalmasan jegyzetelnek, kérges, munkához szokott kezük rója a sorokat. Az órák közti szünetben, amikor felizzik a cigaretták tüze, arról, beszélnek, amit az előadáson hallottak, így megy ez délután négy óráig, amikor az előadást az önképzés váltja fel. Csömör Sándort, a párkányi (Stúrovo) Papírgyár vízlágyító részlegének vezetőjét, a járási törzskar tagját a 215-ös szobán találom meg. Elgondolkodva ül az ágyán. — Talán csak nem a honvágy gyötri? — Nem, bár az igazat megvallva hiányzik a ház körüli munka, a koránkelés. Néhány nappal ezelőtt érkeztem a tanfolyamra. Elindulásom előtt 2 órával üzemzavar keletkezett. Most az jár az eszemben, sikerült-e már a helyettesemnek ezt kiküszöbölnie. Igazán felhívhattak volna az üzemből. Szombaton, ha kapok eltávozást, hazanézek. Mellette hever jegyzetfüzete. Tudja, hogy az otthoni gondokat félre kell tennie, mert tanulnia kell. A záróvizsgán senkivel sem tesznek kivételt. De hát, mit csináljon, hisz ő nem csak a népi milícia tagja, hanem munkás is, aki szívén viseli üzemének gondjait. Tudja, nemcsak a munkáshatalom megvédése a feladata, hanem az építőmunka is. Hivatalosan este tíz órakor van a takarodó. A tanfolyam hallgatói azonban ezt ritkán tartják meg, sokan éjfélig is tanulnak. Tizenegy óra tájban még fény szűrődött ki az 512- es szobából. Daniel Podhorá- nyi, a 2iar nad Hronom-i SZNF 1978. II. 26. ÚJ SZÚ
