Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-26 / 9. szám
1978. II. 28. ezer akciót rendeznek, ame- * lyeknek célja az ifjúság öntudatosságra, szocialista hazafiasságra, proletár internacionalizmusra, a párt politikája iránti elkötelezettségre való nevelése. — Ugyanakkor tagjaink harci kiképzését sem hanyagolhatjuk el — utal vendéglátóm a munkaidő utáni, évente legalább 90 órát kitevő gyakorlatozásra. Érthető, hogy ezt az önfeláldozó igyekezetei Husák elvtárs a XV. pártkongresszuson nagyra értékelte és a párt vezetősége nevében megígérte, a milíciát továbbra is tevékenységének megfelelő támogatásban kívánja részesíteni. — A párt ütőerejét természetesen szoros kapcsolatok fűzik a néphadsereghez és a Nemzetbiztonsági Testülethez. Ez az évről évre elmélyülő, ma már megállapodások alapján szabályozott együttműködés a válságos' években lehetővé tette az ellenséges erők felszá- nfcilását. De a honvédelmi szervezetek ezt megelőzően is, már 1948 februárja óta lehetőségeikhez mérten támogatják egymást. Novák elvtárs elmondja, hogy a szocialista országok néphatalmi szerveivel, közöttük a Magyar Munkásőrséggel is szoros kapcsolatot tartanak fenn. Ez utóbbinak a megszervezésében is részt vettek. Azóta folyik köztük a rendszeres tapasztalatcsere. Eredményes együttműködésük nemcsak országos, hanem kerületi és járási szinten, sőt közös államhatárainkon is megnyilvánul. A JÖVÖ A XV. pártkongresszus határozata törvény számunkra. A feladatok teljesítésére konkrét tervet dolgoztunk ki, amelyet igyekszünk hiánytalanul teljesíteni, hogy a XVI. párt- kongresszuson a népi milícia munkája színvonalának további emelkedéséről számolhassunk be — folytatja Novák elvtárs, majd elmondja, hogy a terv szerint nagyobb egységeket képezve készülnek fel hazánk védelmére. Ennek a feladatnak a teljesítése és a milicisták politikai-ideológiai nevelése igényes, de teljesíthető feladat. Az ifjúmunkások, a mesterek, a mezőgazdasági üzemek dolgozói, akárcsak a múltban, ma sem vonják ki magukat kötelességeik teljesítése alól. Nem élnek vissza a bizalommal. Ezt bizonyítják a népi milíciának a Győzelmes Február 30. évfordulójával kapcsolatos értékes kötelezettségvállalásai is, amelyeknek alapján tagjai politikai kampányokban vesznek részt, agi- tációs munkát fejtenek 'ki, hogy megmagyarázzák a testületük küldetését, s rávilágítsanak a három évtized előtti események okaira. — Elvünk, hogy megismertessük a fiatalokat a tanulságos múlttal és olyan szellemben neveljük őket, hogy ha majd elérkezik az ideje, minden tekintetben felvértezve lépjenek a helyünkbe — fejezi be a beszélgetést Miroslav Novák elvtárs. KARDOS MARTA Az ágcsernyői (Cierna nad Tisou) átrakóállomás népi milícia egysége a harci és politikai felkészülésben elért eredményekért megkapta Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést. A terebesi (Trebisov) járásban a legrégibb egységek közé tartozik. Tagjai a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére értékes felajánlást tettek, többek között vállalták, hogy társadalmi munkában 752 órát dolgoznak le. Képünkön: az egység gyakorlat közben (A. Hascák felvétele) Gyár egyik karbantartó csoportjának a vezetője, az üzemi egység felderítő szakaszának a parancsnoka térképrajzolással bajlódik. A megadott utasítások alapján a képzeletbeli ellenség állásait rajzolja be térképére. — A tanfolyam végén értékelik a munkát. Nem szeretnék leégni. Mit mondanék két gyermekemnek, akik az idén érettségiznek és főiskolára készülnek? — fűzi hozzá magyarázatként. Kezében olyan ügyesen mozog a körző és a vonalzó, mint a műhelyben a franciakulcs vagy a csavarhúzó. Húsz éve tagja az üzemi egységnek, több éve a felderítő szakasz parancsnoka. A nyolcadik pártalapszervezetben az idén harmadszor választották meg elnöknek. A szakágazati minisztérium legjobb dolgozója jelvény viselője. A munkában élen jár, és itt sem akar lemaradni. — A tanfolyam hallgatói fegyelmezettek, sohasem kell őket a tanulásra ösztönözni, sőt, egyeseket fékezni kell — jegyzi meg Svätopluk Stavino- ha, a tanfolyam parancsnoka. — A közelmúltban új épületbe költöztünk, kedvezőbbek lettek a feltételek. A terep rendezetlensége miatt azonban naponta dagasztjuk a sarat. Ügy gondolom, senki sem tartja majd dicsekvésnek, ha elmondom, hogy a katonai főiskola parancsnoksága a népi milícia tagjait példaképül állítja a főiskola hallgatói elé — veszi át a szót Oldfich Vincker rendőrőrnagy, a tanfolyam parancsnokhelyettese. — Az igazsághoz tartozik, hogy mi is megkaptunk tőlük minden támogatást, segítséget, legyen az műszaki berendezés, film vagy más szükséges eszköz. Szívesen maradnék még velük, de amint a parancsnok mondja, pihenniük kell, hogy holnapra erőt gyűjtsenek, jól felkészülhessenek a vizsgákra. Mire e sorok nyomdafestéket látnak, a legtöbbjük már újra ott áll a munkapad mellett. Helyükre újak jönnek, ugyanazzal a céllal: a februári hagyományok szellemében tovább növelni a népi milícia harci és politikai felkészültségét. Az ide kerülő emberek önként öltötték magukra a párt katonáinak egyenruháját, s ezt kellően tudatosítják is. Igyekeznek fegyvereik mestereivé válni, de ugyanakkor ügyelnek arra, hogy odahaza a termelő- munkában is az élen járjanak. Elmondható róluk, éppúgy, mint a népi milícia minden egyes . tagjáról, hogy náluk a meggyőződés kitartással és szorgalommal párosul. NÉMETH JÄNOS Ondrej Polomskij már nyugdíjas, mégis régi munkahelyén, a Slavoáovcei Papírgyárban, illetve az üzemi klub épületében találtam meg. Aznap ott gyakorolt, a Győzelmes Február, 30. évfordulójának ünnepségeire készült az 1950-ben alakult tizennégy tagú üzemi fúvószenekar. Mozgalmi indulók dallama fogadott az udvaron. Megvártam, míg véget ér a próba. Csak aztán ismerkedtünk meg Polomsky elvtárssal. Leemelte nyakából a hatalmas réztrombitát, megtörölgette homlokát. — Már csak néhányan maradtunk az alapító tagok közül a zenekarban — tájékoztat. — Én magam már lassan huszonnyolc éve fújom ezt a trombitát, egyelőre nehezen tudnék tőle megválni. Míg bírom, hű maradok hozzá, mert a szórakozáson kívül a forradalmi emlékeket is felidézi bennem. — Akkor éppen jókor jöttünk — vágok a szavába. — Mert bennünket ezek érdekelnének. Közel félévszázad távlatából elevenítgeti a vidékkel, a gyárral, a szakszervezetben, a pártban és a milíciában végzett tevékenységével összefüggő emlékeit. Figyelmünk a februári eseményekre irányul. — Nálunk a gyárban már jóval 1948 februárja előtt mozgalmas napokat éltünk. Egy hónappal korábban a CSKP KB összehívott bennünket, az ország jelentősebb gyáraiban, üzemeiben működő pártbizottságok és üzemi szakszervezeti bizottságok elnökeit Prágába. Ott tájékoztattak a demokraták és más burzsoá pártbeliek munkásellenes spekulációiról. A mi gyárunkban több gyűlést rendeztünk, ezeken tájékoztattuk a dolgozókat a kialakult helyzetről, a tennivalókról. Az egyik ilyen gyűlésen Pavol Potocnft, a pártbizottság elnökét és engem, mint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottságának elnökét küldöttként választottak az üzemi szakszervezeti tanácsok országos kongresszusára. Február 21-én, egy szombati napon indultunk el a fővárosba. Sok barát, ismerős találkozott a vonatban. Szinte megállás nélkül folyt a lelkes beszélgetés, vitatkozás az országban zajló eseményekről. A prágai Ipari Palota öreg kiállítási csarnokában közel nyolcezer küldött jött össze. Nemcsak kommunisták. Főleg munkások, tisztség- viselők, de más pártok képviselői is. A kongresszuson, annak szünetében is arról folyt a beszéd, hogy egységesen kell fellépnünk a reakció ellen. — Milyen élményeket szerzett ezen a kongresszuson? — kérdezem. — Kimondhatatlanul boldog voltam, hogy személyesen tapasztalhattam azt a forró, igazán őszinte forradalmi hangulatot, ami ott uralkodott. Az elnökségi asztalhoz közel ültünk. Előbb Zápotock^ elvtárs mondta el, mi célból jöttünk össze. Néhány mondata után kiéreztük ennek a kongresszusnak történelmi jelentőségét. Majd Gottwald elvtárs szólt hozzánk. Régi ismerősünk, barátunk, aki gyakran járt Gömörben, lelkesített, harcra bátorított bennünket. Annak idején a pelsőci [Plesivecj konferencián is, amikor a mi gyárunk sorsáról is szó volt, helyes utat mutatott. A kongresszuson a küldöttek igyekeztek feljegyezni minden szavát. Lelkesen követeltük a kormány lemondását és megfogadtuk a tanácsokat, mit kell tennünk hazatérésünk után. Mindannyian jól tudjuk, ennek a kongresszusnak a küldöttei annak tudatában tértek haza, hogy a munkásosztály becsületes ügye jő kezekben van, és az adott utasításoknak megfelelően kell eljárni, sztrájkokat szervezni, munkásmilíciát alakítani a gyárak, üzemek védelmére. — Mi először a gyárunkban, majd Gömörhorkán és másutt is tájékoztattuk munkástársainkat, hogy miről van szó — folytatja Polomskf elvtárs. — Elég tapasztalatot szereztünk ahhoz, hogy megfontoltan, helyesen cselekedjünk. A sztrájk ideje alatt a gyár udvarán tartózkodtunk. A gépek közül csak azokat járattuk, amelyek folyamatosan működtek. Persze üres járatban. Tudtuk jól, a gyár már tulajdonképpen a hiténk, a munkásoké, nem szabad megengedni, hogy valami is tönkremenjen. Többen az éjszakát is a gyárban töltöttük. A rádió állandóan szólt, megszakítás nélkül sugározta a híreket. Felragyogott az arcunk, amikor beolvasták: győzött a kommunista párt, a munkásosztály, Bene§ köz- társasági elnök elfogadta a kormány lemondását, s Kle- ment Gottwald elvtársat bízta meg az új kormány megalakításával ... Ezt követően beöltöztünk a munkásmilícia akkori egyenruhájába és fegyverrel a vállunkon éjjel-nappal védelmeztük a gyárat. Polomskí elvtárs megemlíti Ján Breuer, Pavol Poteens, Ondrej Kovác, Ján Németh, Ondrej Stefanko, Ondrej Hanáőík, Ján Tomasík nevét, akik kezdettől fogva a gyári milícia tagjai. « — Ján TomaSík már csaknem negyedszázada parancsnoka egységünknek — jegyzi meg Polomsky elvtárs, majd mosolyogva folytatja. — Az üzemi szakszervezeti bizottság elnöki tisztségét pedig Tomasík elvtárs felesége, Magduska látja el. Jól választottunk, mindketten becsülettel ápolják velünk együtt a forradalmi harcok és a Győzelmes Február örökét. ★ Közel harminc esztendő telt el az emlékezetes februári események óta, az üzemi szakszervezeti bizottság akkori elnöke, Ondrej Polomsky elvtárs még ma is gyakran ellátogat a gyárba, elbeszélget a munkásokkal, a jelenlegi tisztségviselőkkel. Általában elégedett mosollyal az arcán távozik volt munkahelyéről. Mert tudja, a gyárban ma is jó kezekben van a dolgozók ügye. KULIK GELLÉRT MIELŐTT A GYŐZELEM MEGSZÜLETETT Sokan éjfélig is tanulnak
