Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-19 / 8. szám

1978. II. 19. 11 (Folytatás a 9. oldalról] A CSMK szervezettebb és ma­gasabb szintű kiadói tevékeny­séget folytat elődjénél. Szer­kesztői között ott találjuk Cza- gány Ivánt, Walla Frigyest, Si­ma Ferencet, Tóth Tibort és (1954-től) dr. Hubik Istvánt, akiknek szerkesztői képességei és nyelvi, stilisztikai felké­szültsége kellő biztosíték ah­hoz, hogy a csehszlovák—ma­gyar könyvkiadási egyezmény aláírása után a CSMK a ma* gyarországi partnerkiadókkal — egyenrangú félként — eredményesen együttműködhes­sen. A kiadó életének egyik legnagyobb eseménye az 1953- ban Prágában aláírt csehszlo­vák—magyar közös könyvki­adási egyezmény. „A közös könyvkiadás — írja Mayer Judit az 1974. évi Madách-naptárban — szocialista vívmány. Álla­munk művelődéspolitikájának egyik fontos része a nemzeti­ségek kultúrájáról való gondos­kodás. (...) Minthogy azonban a szépen fejlődő hazai magyar könyvkiadás sem volt képes egymagában kielégíteni a cseh­szlovákiai magyar olvasóközön­ség könyvigényét, gondoskodni kellett arról, hogy elegendő magyar könyv jusson a' hazai könyvpiacra. Az ellátás egyik formája a könyvterjesztő válla­latok útján lebonyolított könyvbehozatal, illetve kivitel. Ennek is megvan természetesen a maga jelentősége, de művelő­déspolitikai szempontból jóval jelentősebb, mélyrehatóbb in­tézkedés volt a közös könyvki­adás megszervezése. Célja és értelme kettős: egyfelől bizto­sítja a hazai könyvpiac ellátá­sát, vagyis a csehszlovákiai magyar olvasó hozzájut — a hazai irodalmon kívül — a ma­gyarországi klasszikus és kor­társ irodalomhoz, a világiroda­lom magyar nyelven kiadott klasszikus és új műveihez, más­felől pedig lehetővé válik, hogy a magyarországi olvasó megis­merje a csehszlovákiai magyar irodalmat, valamint fordításban a szlovák és a cseh irodalmat méltán képviselő klasszikuso­kat és kortárs lírókat." A kö­zös könyvkiadási egyezmény azért Js fontos volt, mert főleg a világirodalom kiadásában megszüntette a kétvágányúsá- got. Az együttműködés gyakor­lati megvalósításában jelentős szerepe volt Schiller György­nek. Az önálló Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó 1953. január 1-től 1956 január elejéig mű­ködött. Hároméves munkája során — főként a hazai magyar iroda­lom tehetségeinek felfedezésé­vel — megteremti a folyama­tos, rendszeres és viszonylag jó színvonalú magyar nyelvű könyvkiadást az új népi de­mokratikus Csehszlovákiában, aktivizálja és viszonylag magas színvonalra emeli a közművelő­désünkben oly lényeges szere­pet vivő MKBK tevékenységét, és nem utolsósorban megala­pozza, kiszélesíti és elmélyíti a széles körű együttműködést a magyarországi könykiadőkkal, megteremtve ezzel a csehszlo­vákiai magyar könyvkultúra fejlődésének lehetőségét. A CSMK 1953-ban (a közös kiadásúakkal együtt) 43 művet jelentet meg, melyek közül nyolc csehszlovákiai magyar szerző műve. (Pl. Egri Viktor: Márton elindul, Sas Andor: Történelmi és irodalmi tanul­mányok, Fiatal szlovákiai ma­gyar írók antológiája stb.). A szlovák és a cseh művek között ott található Jankó Jesenskf Kisváros, Ján Kalinciak Restau­ráció, Peter Jilemnicky három könyve (Cukor, Dübörög a föld, Töretlen föld,) Vladislav Van- cura János, a pék, Jan Drda Űr­keze városka című műve. Ezerkilencszázötvennégyben hét szlovákiai magyar mű jele­nik meg, melyek közül kiemel­kedik a Megalkuvás nélkül cí­mű antológia, mely az első Csehszlovák Köztársaság hala­dó szellemű íróit mutatja be. Ekkor jelenik meg a Három fiatal költő című kötet — Ozs- vald Árpád, Veres János és Tö­rök Elemér verseivel, valamint Bábi Tibor Ez a te néped című első verses kötete is. A szlovák irodalomból figyelemre méltó Peter Jilemnicky Két esztendő a Szovjetunióban című riport- könyve, Vladimír Mináö Tegnap és holnap című regénye és a Szlovák költők antológiája. Az 54-es év fontos eseménye, hogy a szovjet, cseh és szlovák klasszikusok mellett a kiadó megindítja a magyar klassziku­sok kiadását is. A CSMK 1955—56. évi tevé­kenységéről nem állnak ren­delkezésünkre pontos adatok, annyit viszont megállapítot­tunk, hogy e két év kiadói ter­vében 65 mű szerepelt, melyek közül 15 csehszlovákiai magyar szerző alkotása. 1955-ben a ki­adó újra megjelenteti Fucík Üzenet az élőknek című művét, és ebben az évben jelentkezik háború utáni első könyvével, A gondolat igazával Fábry Zoltán. 1955-ben jelenik meg többek között Sas Andor két műve (Fejezetek a XIX. század ma­gyar irodalmának történetéből, Pozsony története a reformkor­ban) Szalatnai Rezső Móricz Zsigmond és Szlovákia című monográfiája. A kiadó jelentős tette volt a Cseh klasszikus el­beszélők című antológia megje­lentetése. Ma, amikor a kiadott művek példányszámával és a nyom­dai átfutási idővel kapcsolat­ban nap nap mellett annyi megjegyzés hangzik el, talán nem érdektelen emlékeztetni rá. hogy a Magyar Könyvtár és a Csehszlovákiai Magyar Könyv­kiadó publikációi sok esetben jóval magasabb példányszám- ban jelennek meg, mint a ké­sőbbi Tátrán Kiadó magyar szerkesztőségének és a mostani Madách Könyvkiadó egyes ki­adványai. És az is tény, hogy a Magyar Könyvtár kiadványai­nak átfutási idejen csupán 4—6 hónap volt. Az önálló Csehszlovákiai Ma­gyar Könyvkiadó 1956 elejéig működik, aztán magyar szer­kesztőségként beolvad a Szlo­vákiai Szépirodalmi Könyvki­adóba. Ez már a csehszlovákiai magyar könyvkiadás új fejeze­te, melynek megírása egy má­sik tanulmány tárgya lehet. Mindenképpen emlékeznünk és emlékeztetnünk kell rá, hogy a februári szocialista for­radalom győzelme nélkül a csehszlovákiai magyar könyvki­adás is elképzelhetetlen lett volna. Február nélkül Fábry Zoltán sem mondhatta volna el azt, amit 1955-ben elmondott a CSEMADOK V. országos köz­gyűlésén: „Űj életünk új lehe­tőségeivel élve, a művelődés körét kiterjeszthettük a városi és falusi dolgozók tömegeire. Akik azelőtt sehogy, vagy csak mostoha körülmények között kerültek könyvhöz, azok most állandó könyvolvasók lehetnek: kultúremberek, részesei és gaz- dagítói az ember legsajátosabb történelmi megnyilatkozásának: a tudásnak, művelődésnek és műveltségnek.“ KÜVESDI JÁNOS Mai jugoszláviai szlovák költők versei PALO BOHUS MIROSLAV DEMÄK Rómeó és Júlia (SZEPTEMBER) Az élettel eljegyzettek Már mindenek után vagyunk vajon mi vár még reánk Megtudtam, milyen lehet a gombostűre szúrt bogárnak a sorsa, mikor kapálódzik a lábaival és nem térhet már vissza az életbe, s nem menekülhet a halálba sem. Tátogatja száját a bogár, mint valami néma beszédben, de apró érvei a gombostű fejéig sem érnek; bogarak monológjaiból emlékiratokat írni nem érdemes. Oj félelemmel szúr át minket minden napunk, és gondok lávájával önt le, és nem fürdet meg a feledésben az éj. Torkunkon a kétségbeesés vonójával mindig új kétely hegedül. Akár a meggyűrűzött madarak és a megzabolázott • lovak, mint az átszúrt bogarak, ékesszólással megáldva mi is kapálódzunk csupán. Nem térhetünk már vissza az életbe, s nem menekülhetünk a halálba sem. Az első szeretkezés után tenyeremen pihen Rómeó és Júli.a Csöndesen pillájukra ül a táj Körös-körül szeptemberi reggel hull az érett szőlőszemekre A reggel amely oly rég kezdődött és sohasem ér véget holnapnál hamarabb előlünk a szökőkutakba merül Mab királynő örökre s újra távozik Ilyenkor senki sem óhajt se ki se be Kétségbeejtően magányosak vagyunk A kérdés továbbra is fennmarad És talán ezért szeretem mindenkinél jobban Merkutiót Már mindenek után vagyunk és annyi annyi minden vár reánk Csótő László: Barátok Jó így feküdni és bolondságok hordójából oltani szomjunk, ha nem ugrálhatunk, a gombostű fejét sem ugorhatjuk át. Jó felfogni a szúrásokat feldúl tság és meghatódás nélkül. MICHAL BAB IN KA Itt úgy nő föl az ember mint a csilingelő fagyok kiáltása az értelmetlenségektől tarka reggel határán Ezért csendes és szemérmes apró titkai gúnyos rombolásakor Így mos aranyat a magányban hozzáférhetetlen rögöktől saját súlyával morzsolja szét a kóbor madárfajt tenyerében ökleiben hogy elbűvölje a vérben megőrzött cilerák csodálatos árkádiáját hogy meghaljon vagy feltámadjon halottaiból mint a szeptemberi gyászünnepélyek Itt úgy növekszik az ember mint a fatörzsek panaszai a dombokon amikor szeszélyes nedvek ébresztik őket és ezért nem ismeri önmagát s kétségbeejtő nem hallható kiáltását sem JÄN LABÄTH Összeesküvők Ősz elején minden lépésen találkoztok velük bor mellett a szerelemben a napos Oldalon sorakoznak És leggyakrabban a s.aját testetekben Az arcukon finom Rejtett vonások meggondoltság és szentek arckifejezése De a szemük nem e világból való és eflismeritek őket a járásukról Nézzétek mily hóbortosán kúsznak A keresés éles tornyán És nem sodorja le őket a mélybe a kétely szele Nem csípik meg őket a bosszantó méhek Nyakuk köré koszorút Fonnak a vándorló fecskék A csend ütőerén keresztül hírül adják nekik sorsukat az éjjeli baglyok És továbbtolják az órák mutatóját Játszadoznak a szemaforokkal Alattomos összeesküvéseken vesznek részt a lelkiismeret padlásszobáiban Belsejükben örök tűz és fejükben Méhkas zsibong az az átok amit egyedül örököltek az anyjuktól Amely űzi hajtja őket s nem engedi hogy meghátráljanak S hogy megöregedjenek És ezért egyformán jelen vannak minden égtájon Ezért egyformán kiűzik őket a barbárok közé minden történelmi Róma Erődítményeiből Az ő igazságuk nem e világból való A szemük egy távoli kihúnyt csillagról származik KULCSÁR TIBOR fordítása FEBRUÁR ­ÍS KÖZMŰVELŐDÉSÜNK

Next

/
Thumbnails
Contents