Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-19 / 8. szám

A Februári Győzelem ha­zánk történelmének ta­lán legfényesebb szaka­sza, hiszen dolgozó népünk a kommunista párt vezetésével felszámolta az országban a ki­zsákmányolást és a szocialista építés útjára lépett. Az ese­mény — korszakindító jelentő­sége miatt — nem maradhatott visszhang nélkül a kultúra — s ennek részeként a filmművé­szet — terén sem. A Februári Győzelemmel foglalkozó régeb­bi filmek közül említsük meg legalább a Habetín úr, a Cipő­gyár és a Brych polgár című alkotásokat. A Győzelmes Február 30. év­fordulója tiszteletére a barran- dovi stúdió három új filmet ké­szített; az alkotások a témát különféle megközelítésben dol­gozzák fel, s reméljük, hogy az új művek — a fentebb említettek­hez hasonlóan — új értékekkel gyarapítják hazánk filmtörténe­tét. Elsőként A győzedelmes nép című filmet, Vojtéch Trapl munkáját említjük. Az alkotó abból indult ki, hogy a film té­mája ugyan történelmi, a mű ennek ellenére a jelen és a jö­vő embere számára is tud újat lezésében, mely a kapitalista rend visszaállítására és meg­erősítésére irányult. A film nem csupán kommentálja a történelmi tényeket. Mondani­valója ma is időszerű, hiszen megmutatja, mire törekedtek akkortájt az emberi jogok vé­delmezői és mire törekszenek még napjainkban is. A néző sa­ját maga döntheti el, kinek az oldalán van az igazság és a felvetett kérdések bizonyára gondolkodásra késztetik őt. S az alkotóknak kétségkívül ez volt a céljuk. A harmadik alkotás — a Tükröződés — Jaroslav Bálik munkája. A film az emberi kap­csolatokat ‘veszi bonckés alá, s az ember felelősségtudatáról, a társadalmi felelősségérzet prob­lematikájáról szól. Az alkotók lélektani dráma formájában ve­tették fel ezeket a erkölcsi kérdéseket, mégpedig úgy, hogy reflektorfénybe állítják a fő­hős személyiségét és erkölcsi magatartását. A film központi alakja, egy jeles külkereske­delmi dolgozó (Stanislav 2a- czyk lengyel színész játssza), a brnói árumintavásáron egy­kori diákéveire emlékezik. Em­lékezetében felélednek az 1946—48-as évek s az akkori énjét szembeállítja a maival. dékenyeknek lennünk, óv az elkényelmesedéstől s attól a veszélytől, hogy az emberek az élet értelmét csupán az anya­gi javakban keressék. Bár néhány filmről részlete­sebben szóltunk, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a barrandovi stúdió alkotói a töb­bi műben megfeledkeztek volna Február hagyatékáról. Szem előtt tartják, hogy Február örökké élő s természetes, hogy szelleme áthatja a többi filmet is. Számos példát említhetnénk Július Pántik - «lement Gottwald szerepében - A győzedelmes nép című filmben £ BDM Írta: Frantisek Marvan, a barrandovi stúdió igazgatója mondani. Hiszen — mint nyi­latkozta — a dolgozó nép feb­ruári győzelme meghatározta országunk egész fejlődését. Február iránytű volt, az egyet­len helyes utat, a szocializmus útját mutatta meg. A rendező nem dokumentumhűséggel idéz­te fel az eseményeket, de nem is távolodott el a történelmi valóságtól, hanem az igazságot kereste és juttatta kifejezésre a műben. Szinte jelképes, hogy a film főszerepét — Klement Gottwald alakját — Július Pán­tik szlovák színész kelti életre. Az alkotók ezzel a szlovák fil­mesek együttműködését, vala­mint a két nép töretlen barát­ságát példázták. Az évfordulóra készült az Egy csendes amerikai Prágában című film is. A forgatókönyv­író dokumentum-anyagokból merített témát; az alkotás meg­történt eseten alapszik, jólle­het nem dokumentumfilm. Jo- <sef Mach és Stépán Skalsky alkotásának hőse dr. Hácek, akit a második világháború menyasszonyával együtt az események forgatagába sodor. A két hős alakját az alkotók az életből mintázták, akárcsak annak az amerikai kémnek a figuráját, aki közvetlenül a má­sodik világháború után Cseh­szlovákiában működött s az volt a feladata, hogy aknamun­kát végezzen és megakadályoz­za a döntő fordulat bekövetke­zését. A cselekmény az 1946— 48-as években játszódik és be­pillantást enged a kulisszák mögé, híven érzékeltetve az akkori idők bonyolultságát és ellentmondásosságát. Az alkotóknak és a két fő­szereplőnek (Miroslav Zounar- nak és Barbara Brylska lengyel színésznőnek) sikerült meggyő­zően érzékeltetniük dr. Hácek- nak és menyasszonyának a drá- ját, akiket a sorsdöntő esemé­nyek eltávolítottak egymástól. Dr. Háőek bár szereti meny­asszonyát és sokat köszönhet neki, mégis a meggyőződése szerint cselekszik: segít az ál­lamellenes összeesküvés lelep­Barbara Brylska és Miroslav Zounar az Egy csendes amerikai Prágában című fűm főszerepében (Miroslav Peéan felvételei) a közelmúltban vagy most el­készült filmek közül. Például Zbynek Brynych Düh című alkotását, melynek cse­lekménye 1967-ben játszódik, amikor hazánkban meggondo­latlanul bányákat zártak be. Rendkívül időszerű film Jifí Svoboda Pihenő idő című alko­tása is, mely azt a kérdést veti fel, milyen legyen a vezető dolgozó politikai, szakmai és emberi arculata. Antonin Kach- lík rendező sem forgathatott volna filmet a falu kollektivi­zálásáról, ha 1948 februárjában nem győzött volna a munkás- osztály. Hiszen csak a szocia­lizmus győzelme tette lehetővé, hogy falvaink is a szocializmus útjára lépjenek, s szövetke­zetek alakuljanak. Filmjének címe: A morvaföldről. Megemlíthetnénk továbbá Ja- romír Borek munkáját, Az oroszlánok szalonja című fil­met is, mely az új lakótelepek építéséről s ennek kapcsán épí­tőiparunk problémáiról szól. A kohászok életéből meríti témá­A film hőse fiatal éveiben a baloldali diákmozgalom egyik jelentős képviselője volt, tele lelkesedéssel és akaraterővel, hogy új szocialista országot építsen. Aztán szerelmes lett egy lányba, akivel szakított nemcsak származása miatt, ha­nem azért is, mert eltérő szem­léletük éket vert közéjük. Hő­sünk elgondolkozik élete felett, rádöbben arra, hogy elkényel- mesedett s megszokta, hogy kompromisszumokat vállaljon. S ennek tudatára ébredve kész a hibáit és tévedéseit helyre­hozni, hogy hű maradjon egy­kori önmagához. Jaroslav Bálik rendező a filmben — akárcsak korábbi alkotásaiban — hangsúlyozza: a magas életszínvonal nem le­het a szocializmusban élő em­ber kizárólagos célja. Figyel­meztet, hogy nem szabad fele­Vígjátékok mestere Eldar Rjazanov a legnép­szerűbb szovjet rendezők egyike. Legújabb filmjére éppen úgy nem lehet jegyet kapni, mint a moszkvai filmmúzeum Rjazanov-retros- pektív sorozatának előadá­saira. Csaknem egyszerre két magas kitüntetésben ré­szesült nemrég: ötvenedik születésnapján, valamint a Sors iróniája című filmjé­ért. — A születésnapi kitünte­tést és az ilyenkor szokásos visszatekintő filmsorozatot talán ne feszegessünk — mondja. — Az életkor nem különösebb érdem, inkább állapot. A nagyobb örömet a filmvígjátékért kapott ál­lami díj szerezte. Filmvígjáték több, mint húsz esztendeje nem kapott ilyen magas elismerést a Szovjetunióban. Már az a szállóige járta, hogy komé­dia senkinek sem kell a nézőn kívül — tehát nem csinálnak. Amolyan másod- osztályú műfaj volt. Nap­jainkban viszont a Mosz- filmnél már külön vígjáték­stúdió működik, nem kis si­kerrel. Eldar Rjazanov legújabb filmje, a Hivatali regény ja­nuártól 2600 példányban ke­iét Zdenék Sirovy Veszély című filmje. Most készül A tiszta fo­lyó című film, melyben Stépán Skalsktj rendező napjaink egyik égető kérdését, a folyók szennyezettségének problémá­ját veti fel. Távol hazánktól, a Mongol Népköztársaságban for­gatták alkotóink A türkizkék hegyek jegyében című filmet. Az alkotás közös vállalkozás­ban készült a mongolokkal s a csehszlovák és a mongol geo­lógusok együttműködéséről szól. Egy másik csoport viszont Szibéria nyugati részén forgat­ja az Otszakasz című filmet, mely a szocialista országok közötti kooperáció jelentőségét és hasznosságát szemlélteti. Ezek a filmek a Februári Győzelem máig ható eszméit példázzák. Február hagyatéka olyan kútfő, melyből nemcsak erőt, hanem témát is meríthe­tünk. S a dicső hagyaték arra kötelez bennünket, hogy a jö­vőben olyan filmeket készít­sünk, melyek méltók ehhez a forradalmi örökséghez. rült forgalomba. Igazi, tel­jes siker — az,alkotónak a jól végzett munka öröme, a moziknak kasszasiket. A rendező nem tágít korábbi hitvallásától, a szatíra be­csületes és tiszta fegyveré­vel vív könyörtelen küzdel­met a negatív egyéni és tár­sadalmi jelenségek ellen. — Pozitív hősöket indí­tunk újra és újra harcba, hogy védtelenül, az élet ke­gyetlen pofonjaitól meg­edződve, kinevetve és meg­könnyezve végül győztesen búcsúzzanak a nézőtől. A fi­gurák változatlanok. Az Autót loptam, a Sors iróniá­ja, a Hivatali regény után most az Erkölcstelen törté­net következik. (sze) 1978. II. 19. N m >-D lO

Next

/
Thumbnails
Contents