Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-19 / 8. szám
Keserű Józsefné ellenőrzi a vajaskifli vajtartalmát rán fontos tudni, hogy megfelelő részarányú-e a vajtartalom. Ez ellenőrző mérés. Meny- nyiségi, melyet a kivonat minőségi meghatározása kővet majd. Az igazgató persze más szempontból, sokkal gyakorlatiasabban ítéli meg a laboratóriumi munkát. — Akár kimegy az áru, akár bejön a nyersanyag, az élesztő, a liszt, fontos tudni, hogy az előírt normáknak megfelelő-e az összetétele. Ezt itt mondják meg. Sajnos, csak ketten dolgoznak a laboratóriumban, pedig a gyár három műszakban üzemel. Intek, hogy értem, menjünk tovább, mert egyre erőteljesebben érzem a laboratórium vonzását. A párkányi (Stúrovo) kenyérgyárban nem kell kétszer, háromszor megismételni az ismert, nyelvtörő szójáték első részét: Mit sütsz kis Szűcs? Elég egyszer kimondani és Szűcs Ilona, a bronz fokozattal kitüntetett munkabrigád vezetője azonnal válaszol: — Semmit. Még csak nem is dagasztok! Mosolyog persze, amikor jegyzetembe pillantva idézem a Kiss László igazgatótól kapott adatokat: — Háromféle kenyeret, hatféle tejes süteményt, húszféle finomsüteményt, kétszersültet. És még prézlit is készítenek. — Ez mind igaz — mondja —, csak a kérdés nem volt egészen pontos. Eszembe jutnak az adatok, melyeket Malis Irén üzemgazdásztól kaptam. — Évi tervük 5,1 millió tonBeprogramozott automata irányít. Fejes Jenő, a dagasztógép kezelője megmutatja, hogy hiba esetén hogyan állítanak le egy-egy gépsort (A szerző felvételei) na, de a tervet 101 százalékra teljesítették, tudom tehát, hogy több mint 5,2 tonna volt a teljesítményük. Hányfélét, menynyit sütöttek, ezt mind tudom. És ekkor én kapok kérdést: — Tudja, hogy miként, mi* * * Az üvegfalú munkacsarnok pontosan szabályozott hőfokú és páratartalmú levegőjébe szippantva néhány pillanatig még érzem a kenyértészta, a MIT SÜTSZ, KIS SZŰCS ? lyen módszerrel dolgozunk? Hogyan sütünk? Nos, ezt nem tudom. Kapok tehát egy fehér köpenyt, magamra öltöm, és már indulunk is üzemlátogatásra. A sütödébe? Nem. Először a laboratóriumba megyünk. Meg- illetődötten nézek szét, mert hiszen főiskolás koromban kémiát tanultam, könnyen felismerem az eszközöket, otthonos, kedves számomra a laboratórium csillogó rendje. És a sajátos illat is. Keserű Józsefné, a laboránsnő mintha észrevenné otthonosságomat, félreáll. — Tessék ellenőrizni. Az adag pontos. Inkább idegenként kérdezősködöm: — Mit mér? — A zsírtartalmat. — Miért? — A vajaskifli összetételének fajlagos megállapítása sonyers kenyér sajátos, fanyar illatát, de egy-kettőre megszokom. A futószalag munkáját figyelem. Egyik gépsortól a másikig viszi a nyers cipókat. Balogh Teréz néha megigazít egyet-egyet. — Mi csak úgy mondjuk — magyarázza —, hogy a vonalon dolgozunk. Az én feladatom, hogy megigazítsam a cipőt, ha netalán valamelyik véletlenül másként mozog, mielőtt a bölcsőbe kerül. — Mi tehát a beosztása? — Ez. Kezelő a vonalon. Persze mást is megtudok. A bölcsők, azok a kis kosarak, melyek megadják a cipó végső formáját, a szabvány szerint 1 kg-os súlyú kenyértésztára méretezettek. Szükség volna 1,5 kg-os súlyra méretezett bölcsőkre. Külföldről vásárolhatnának, de csak valutáért. Az újítók, Kapuszta Tibor, Harai Imre, Csépe Sándor azonban már foglalkoznak ezzel a problémával. Módosítással, újítással megoldják. — És a vonal munkáját honnan irányítják? Ki irányítja? — — Menjen csak egyenesen. Abban a teremben esetleg talál valakit — mondja. Néhány lépés után visszafordulok. — Csak esetleg? Szelíden megmosolyogja tájékozatlanságomat. — Persze, mert a beprogramozott automata irányít. A kapcsolókkal, gombokkal teli műszerfal előtt ismerős, Fejes Jenő pékmester fogad. — Láttam, hogy errefelé tart, idejöttem én is. Most úgy teszek, mintha kapcsolnék, fényképezhet. Egyébként semmit, de az égvilágon semmit nem kell itt csinálni, ha a vonal rendben működik. Csak hiba esetén kapcsolunk, vagyis kikapcsolunk egy-egy gépsort. Ráérősen magyaráz, pedig a beosztása: a dagasztógép kezelője. Persze a gép automata, csak felügyelni kell. — Problémánk azért akad — mondja. — A kovász sűrűsége nem mindig olyan, mint azt a jó minőség megkívánná. Azután jó volna, ha dagasztás előtt, vagy után levegőztetnénk a tésztát. Meg lehet csinálni. Az újítók másik csoportja. Magyart József, Csáky Rudolf, Németh György és mások már felvetették a problémát: külön berendezést kellene szerkeszteni erre a célra. Állítják, hogy a levegőztetés eredményeképpen magasabb, puhább, lika- csosabb lenne a kenyér. — Meg lehet csinálni azt a szerkezetét, és én tudom, hogy meg is fogják csinálni. Azután csak tessékel tovább. — Menjünk a vonal végére. Balogh Teréz kezelő a vonalon Megmutatom a kenyér bevetését. Valamikor az volt a legnehezebb munka. Ma? Elég, ha odaáll és megnézi. Amikor az üzemlátogatás után levetettem a fehér köpenyt, s azon gondolkoztam, milyen változást jelent a kis sütödékhez viszonyítva a félautomataként működő kenyérgyár, mely csupán 120 dolgozót foglalkoztatva — beleértve a szállítókat, hivatalnokokat is — 84 000 lakos, mintegy 100 helység, település mindennapi kenyeréről, süteményéről gondoskodik. Illő tehát megváltoztatni a nyelvtörő szójáték első részét is, mely szerény véleményem szerint csak ebben a formában korszerű: Hogyan sütsz kis Szűcs? HAJDO ANDRÁS Fejes Jenő ellenőrzi a kenyerek „bevetését“ 1978. II. 19. kalmazzák nagy sikerrel, a minőség javításához járul hozzá a Ívovi tapasztalatok hasznosítása. Ezen felül megtanuljuk, hogy miként kell minden egyes koronát, munkaórát és tonna terméket még hatékonyabban hasznosítani. A gazdaságtalan termelés és a hanyagság gyökeres eltávolítása munkahelyeinken valamennyiünk alapvető társadalmi kötelessége. Hazánk gazdasága és ereje növelésének, valamint a lakosság jóléte szilárdításának érdekében kell még hatékonyabban dolgoznunk. Valamennyien felelősek vagyunk azért, hogy az értékes szovjet tapasztalatok és ismeretek alkotta tőkével hogyan gazdálkodunk, hogyan használjuk ki az előttünk álló lehetőségeket. Fontos, hogy egyetlen hasznos szovjet kezdeményezés se vesszen kárba hazánkban. Néhány évvel ezelőtt az egyik gorkiji üzemben a következő felhívás hangzott el: „Egyetlen lemaradót sem tűrünk meg magunk között!“ Ez nem csupán termelési jelszó, hanem erkölcsi norma is volt. Kezdetben hazánkban számos kollektíva igazodott ehhez a jelszóhoz, de sajnos, ez az értékes kezdeményezés ma már feledésbe merült. Pedig általános érvényesítése hasznára válhatna népgazdaságunknak. Ne hagyjunk felhasználatlanul egyetlen szovjet tapasztalatot sem. Olyan nép észrevételei, kezdeményezései ezek, amely sok próbát állt ki, törhetetlen életenergiája, fejlett kultúrája, nagy tudása van, és tudja ezeket hasznosítani. A szovjet ember mindig következetes internacionalista volt, az ma és az lesz a jövőben is. Továbbá dolgos, kitartó, jószívű, a más nemzetekhez hű, és az elvtár- sias kapcsolatok példás ápolója. Hatalmas üzemeket, óriási gátakat, atomerőműveket, űrhajókat, orbitális állomásokat, gyönyörű új városokat épített, és jelentős műalkotásokat hozott létre. Bjelinszkij, a nagy orosz gondolkodó valamikor meggyőződését fejezte ki afelől, hogy Oroszország nemzetei felszabadulnak az elnyomás alól, saját erőből egy új társadalmi rendszert építenek, haladó kultúrát hoznak létre, és az egész emberiség példaképévé válnak. Több mint 120 éve mondta: „Irigylésre méltó emberek lesznek unokáink és dédunokáink, akik majd 1940-ben élnek Oroszországban. Abban az országban, amely majd a művelt világ élén áll, amely megismeri a tudomány és a művészet törvényeit, és amelynek tisztelettel és elismeréssel adózik az egész haladó világ.“ Hála a Szovjetuniónak, minden szükséges feltételünk adott ahhoz, hogy teljesíthessük a jelenlegi ötéves tervidőszak feladatait. Elegendő kőolajat, gázt, vasércet, gyapotot és egyéb nyersanyagot kapunk a Szovjetuniótól, olyanokat, amelyeket népgazdaságunk nem nélkülözhet. Attól az országtól, amely — egyedül a világon — népgazdaságának fejlesztését saját energia- és nyersanyagforrásaira helyezheti. Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP főtitkára a XXV. pártkongresszuson a következőket mondotta: „A szocializmus világszerte óriási mértékben befolyásolja százmilliók gondolkodását és érzelmeit. A dolgozók számára biztosítja a szabadságot, a valódi demokratikus jogok érvényesülését, a jólétet, az ismeretek széles körű gyarapítását, és a jövőre nézve a biztonságot. A szocializmus biztosítja a békét, minden ország szuverenitásának tiszteletben tartását, és az államok egyenlőségén alapuló együttműködést. A szocializmus a szabadságukért és függetlenségükért harcoló nemzetek támasza. Kétségtelen, hogy a jövő eredményei újból és újból bizonyítják a szocializmus korlátlan lehetőségeit és a kapitalizmussal szembeni történelmi fölényét.“ Annak a pártnak a kongresszusán hangzottak el ezek a szavak, amely hatvan évvel ezelőtt, a világon elsőként győzelemre vezette a proletariátust, megszüntette a kizsákmányolást, és az ember mindennemű megalázását. Október igazságáról mi is ezer és ezer esetben meggyőződhettünk. Számtalanszor meggyőződhettünk róla a szocialista építés harminc éve alatt. Gazdasági, tudományos és kulturális életünkben hatalmas erőforrást jelentenek a Nagy Október eszméi. Mindez azzal is összefügg, hogy a szovjet ember hazafi, de egyúttal internacionalista is, aki hűen teljesíti a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, és az egész világ dolgozói iránti kötelezettségeit. A szovjet ember erkölcsi és politikai tulajdonságait hűen tükrözi például a Szovjetunió alkotmányának 58. cikkelye: „A Szovjetunió állampolgárának internacionalista kötelessége a többi országban élő nemzetekkel való barátság és együttműködés fejlesztésének elősegítése és az általános béke megszilárdítását.“ Aki megértette történelmünk eseményeinek lényegét, aki csak kis mértékben is ismeri, hogy mi történt hazánkban 1948 februárja óta, annak azt is el kell ismernie, hogy biztonságunk, függetlenségünk és a szocializmus építése hazánkban, szorosan összefügg a Szovjetunió létével, a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkkal. „Elárulni szövetségünket a Szovjetunióval — mondotta Klement Gottwald — egyúttal saját magunk, a jövőnk, nemzeteink jövőjének elárulását is jelentené ...“ JÄN PODHRADSKt
