Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
N agyon sok szép toliam van, de egyetlenegy különösen kedves nekem. Nem szép, nem is értékes, nem is több színű, de úgy érzem, hegy belőle szeretet sugárzik felém. Néhanap mosolyogva gondolok arra, hogyan is jutottam hozzá. Türelmetlenül vártam a nevem napját. Sok szép ajándékról ábrándoztam, gondoltam, hogy apa kitesz magáért, meglep egy új korcsolyával. Anya tegnap a városban szép, piros szyettert nézegetett. Gondolom megveszi, mert nekem is nagyon megtetszett. A bátyám szokása szerint tejcsokival ajándékoz meg. Ezenkívül még mindenféle járt az eszemben, s türelmetle nül vártam a következő napot. Az iskolából igyekeztem haza, majdcsak hogy nem futottam. Még a jégpályára sem mentem ki. Majd elmegyek holnap, lehet, hogy már az új korcsolyával. Anya a bátyámmal már vártak. Elhadarták a betanult verseket, és átadták a csomagokat. A szemük láttára kellett kibontanom mindegyiket. Valahol úgy olvastam, hogy ez így illik. Bár én ezt legszívesebben a szobában tettem volna, hogy ne láthassák, milyen meglepett vagy csalódott vagyok. Jaj, hány papirosba csomagolták az ajándékokat! De nem csalódtam! Ez a piros szvetter. Mellette egy új tolltartót is találtam. Nahát, anya, erre nem számítottam! Átöleltem, s már cuppant is a puszi. Azután sor került a bátyámtól kapott csomagra. Hűha, ő sem volt fukar. Szép plüssmac- kót vásárolt. Kabalamackót. Habár elhúzódott tőlem, mégis adtam egy puszit a fülére. Ekkor nyílt-az ajtó, és apa lépett be a szobába. Rápillantottam a mackóra, majd a szvetterre — s ekkor eszébe jutott. EVA COBEJOVÄ s — No nézd! Hiszen ma van a születésnapod. Tudod, hogy valahogy megfeledkeztem erről? Anya kérdőn nézett rá. — Bocsáss meg, de olyan zavart napom volt... Elfelejtettem. Na, vége! — gondoltam, és savanyú képet vágtam. — Azért mégis kapsz tőlem valamit, hogy ne mondhasd! — nevetett, majd táskájából előhúzta a golyóstollát. — Tessék, fogadd el! És használd egész- ségéel! — Megpróbáltam jó képet vágni, de tudom, nem sikerült lepleznem csalódottságomat. Feledékenyek az emberek, tudom, de mégis! Apa sohasem feledkezett meg rólam. Mindig a legdrágább ajándékot vásárolta nekem. Apa nagyvonalú, gavallér, és a lánya, nos a lánya, a gyengéje, a szomszédok legalábbis így beszélik. És most egyszerre bumm! Holnap mehetek a jégre a régi korcsolyával. Régen volt ez. Csaknem elfeledkeztem arról a napról. Ma már csak mosolygok, ha eszembe jut, de apa régi tollára is valahogy másként nézek. A szvettert csakhamar kinőttem, s a mackó is eldobottan hever valahol a polcon. A tollat azonban naponta használom. Sok-sok leckét leírtam vele, levelet, fogalmazást. Ezt a történetet is azzal a tollal írtam. Mindig hűségesen szolgált. Mindig segített. Ma már tudom, hogy akkor igazságtalan voltam apával szemben. Rájöttem már, hogy az ajándék értéke nem az árában rejlik, nem is a szépségében, hanem abban az örömben, amelyet számunkra jelent. Ebben pedig felülmúlhatatlan az én jó, régi, kedves toliam. HAJDO ANDRÄS fordítása Az illusztrációt JAKSICS FERENC készítette Hol, hogyan köszöntik? Az új év köszöntésének szokása 200 év óta ismeretes. Persze 200 évvel ezelőtt nem éppen január elsején köszöntötték, hiszen más naptár szerint számlálták a hónapokat és az éveket. Egyébként Vietnamban még ma sem január elsején, hanem tavaszkor köszöntik az új évet. Burmában pedig áprilisban. Érdekes a vietnamiak köszöntése: csokorba kötött barackVirággal köszöntik egymást az emberek, és a családok tűz mellé ülve beszélgetnek az új év hajnalán. A Szovjetunióban 10 óra hosszáig tart az új év köszöntése. Pillantsatok (csak a térképre, mindjárt megértitek, hogy a Szovjetunió keleti határán 10 órával előbb érkezik el az új év első perce, mint a nyugati határán. Japánban valamivel még előbb. A térkép alapján azt is megállapíthatjátok, hogy Fidzsi szigetének népe mondhatja január elsején elsőként: Boldog új esztendőt! Januárban nagy és jelentős ünnep az év első napja. Előtte három napig nem dolgoznak, készülnek az új év köszöntésére. Az utcákat feldíszítik. A házak bejáratához, a kapukhoz „kadomáca“ kerül. Mi ez? Bambuszbotra kötözött fenyőág. A bambusz a hűség, az állhatatosság jelképe. A fenyő pedig az odaadásé, a kitartásé, az erőé. Éjfélkor 108 harangütés jelzi az új év érkezését, melyet dallal köszöntenek. Bulgáriában éjfélkor az utolsó óraütéskor eloltják a világosságot. Amikor újra meggyújtják, egymást ölelve, csókolva kívánnak boldog új esztendőt az emberek, majd felvágják a háziasszony sütötte kalácsot és mindenki kap belőle egy darabkát. Aki a kalácsban pénzt talál, az új évben meggazdagszik. Aki mazsolát talál, szerencséje lesz a szerelemben. Aki gallyacskára talál, annak mindenben szerencséje lesz — a néphit szerint. Mexikóban az a szokás, hogy édességgel teli agyagkorsót, csuprot kötöznek a szoba középső gerendájára. Éjfél után bekötözik a vendég szemét, pálcát adnak a kezébe, ha leüti, szerencséje lesz. Minden országban dívik valamilyen néphittel kapcsolatos szokás. Régebben nálunk is tiszteletben tartották ezeket a szokásokat. Például: a világért sem fogyasztottak volna új év első napján baromfihúst, mert azt tartották, hogy a baromfik „elkaparják“ a szerencsét. Inkább malac, meg sertéshúst fogyasztottak, mert úgy hitték, tartották, hogy a malac „odakaparja“ a szerencsét. Persze mi már nem hiszünk ezekben a babonás szokásokban. Mi egyszerűen boldog, békés új esztendőt kívánunk egymásnak. Szívből, igazán'. Akárcsak én most nektek. haj. TÖRD A FEJED! „A gyermekek a világ reménységei” Ezt a csodálatosan szép és tömör mondatot Jósé Marti, a kúbai költő, publicista. a nemzeti felszabadító mozgalom harcosa és hőse fogalmazta. így szólt a gyermekekről akkor, amikor hazája és népének gyermekei még az elnyomás terhét viselték. A kubai köztársaság ugyanis csak 1959-ben döntötte meg Batista diktátor hatalmát, és szüntette meg a régi társadalmi rendet. A kubai pionírszervezet (Union de Pioneros Cuba- nos) 1961 áprilisában alakult meg. Tagjai 9—14 éves fiúk és lányok. Szimbólumaik: a vörös zászló, a pio- nírnyakkendő, a pionírjelvény, a köszöntés és a jelszó. A köszöntésük így hangzik: „Pionírok a kommunizmus építéséért!“ A válasz: „Che-t követjük!“ A kubai pionírok egyenruhája fehér ing, illetve blúz, sötétkék szoknya, illetve nadrág, piros sapka, fehérkék nyakkendő. A pionírjelvény háromszög alakú, a kubai zászló színeivel, a piros mezőben csillag, fölötte három lángocska három betűvel — UPC — amelyek a szervezet nevének kezdőbetűi. A Kubai Köztársaság Pionírszervezete a kommunista párt és a forradalmi kormány vezetésével a pionírokat, mint a Kuba legboldogabb nemzedékét felelősség- tudatra neveli. A szocialista forradalom igényes feladatainak teljesítésére ösztönzi. Arra, hogy az ország becsületes, bátor, fegyelmezett dolgozóivá váljanak. Régebben sok volt az írástudatlan. Amikor az írástudatlanság megszüntetéséért küzdöttek, segítettek a pionírok is, hiszen minden pionírnak feladata, hogy példát mutasson a tanulásban. A kubai pionírok módszerei sokrétűek. Gyermek színházakat, bábcsoportokat alakítanak. Megemlékeznek a jelentős történelmi eseményekről, híres, nagy emberek életének jelentősebb évfordulóiról, gyermekrajz- és gyermekfotó-kiállításokat rendeznek. És nagy visszhangjuk van a szavalóversenyeknek is. A táborozás az egyik .legelterjedtebb nevelési forma, amely nagy közkedveltségnek örvend a gyermekek körében. Táborozáskor megismerik hazájukat, annak szép tájait, még jobban megismerik a népet. Felkeresik azokat a helyeket, ahol a nép a spanyol gyarmatosítók és Batista imperialista seregei ellen küzdött. A tenger, a tengerpart is rengeteg kaland és ismeret forrása a kubai gyermekek számára. Egy- egy tengerparti nyaralás alkalmával megismerik titkait, gazdagságát, szépségét. A kubai pionírok vezetői tizenöt évnél idősebb fiatalok, legtöbbjük munkás vagy tanuló. Kiválasztásuk nagy körültekintéssel történik, hiszen a pionírok egyben példaképüket is látják vezetőikben. A kubai pionírszervezet fennállásának másfél évtizede alatt bebizonyította, hogy erős egységgé tudja kovácsolni a hétmilliós ország fiatalságát. Szervezetük méltó társa minden szocialista •'ország pionírszervezetének. Simkó Tibor — Csiribiri — csiribá — csiripeli Feri bá’ — a peredi piacon eladom a malacom: veszek cérnát, ollót, fölcsapok szabónak, cifra mellényt varrók minden pintynek, málinkónak. — Csiribiri — csiribá — csiripeli Feri bá’, — a feledi laposon elcserélem kakasom: kapok érte máiét, máiéba sült öt szöget, aki arra rálép, nyelvet rám nem öltöget. — Csiribiri — csiribá — csiripeli Feri bá’, — Komárócon komoran befogom a szamaram, szerzek hozzá nádat, berket, berek mellé házat, kertet, kertembe két vadgalambot, házam fölé gilíceköszöntő nagyharangot. / A szerző Tikirikitakarak című készülő kötetéből) VÍZSZINTES SOROK: 1. A kívánság első része, a nyíl irányában folytatva 7. Ferde 8. Semmikor 9. Időszámításunk előtt 10. Vigyáz rá 12. Kis betűi felcserélve. 13. Patakocska 14. Gyümölcsnedv 15. Mutatósző 16. Névelő 17. Lopva figyel 18. Személyem 19. Nem egészen mer 20. Lök 23. Folyó a Dunántúlon 25. Alumínium vegyjele 26. Föléje- e? 27. Róka páratlan betűi 28. Kabát 20. Csonthéjú gyümölcs FÜGGŐLEGES SOROK: \ Csurgó 2. Egér közepe 3. Villanykörte 4. Fontos táplálék 5. Etelt ízesít 6. Kötőszó 7. A kívánság második, befejező része 11. Vörösszlnű fém. 14. A mélybe 16. Szovjet repülőgépjelzés 17. Kukucskál 18. Lélegzik 21. Folyékony zsiradék 22. Morzejel. 24. Aki regényeket ír 26. Rovatrész 26 aJFérfinév 29. Vég nélkül kér 31. Izomszalag Beküldendő a vízszintes 1, és függőleges 7. számú sorok megfejtése. A december 18-án közölt rejtvények helyes megfejtése: 1. Abban az esetben ha a kisfiú kinyújtott karral 2 méter magas, elérheti. 2. Tornázni jár 90 tanuló, matematikai szakkörre 60, énekkarra 30. 3. Az edényben csak 25 liter víz lesz, mert a többi kifolyik. — 50 megfejtés érkezett. A helyes megfejtések beküldői közül sorsolással könyvjuta lomban részesülnek a következők: Szépe Árpád, 7. évf., Gúta (Kolárovo), Suplata Judit, 7. évf., Béke (Mierovo), Lély Éva, 8. évf., Dunaszerda- hely (Dunajská Streda), Kovács Norbert, 5. évf., Muzsla (Mu21a), Bognár Tibor, 3. évf., Vásárút (Trhové M^to).
