Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-12 / 7. szám
1973. n. 12. o N V3 A tudománynak nemcsak hazájában, hanem világszerte elismert képviselője, a kiváló marxista történész és pedagógus Zdenék Nejedly 100 évvel ezelőtt született. Amikor hosszú és tevékeny életútjának egyik jubileumán életművének összegezését végezte, megállapította: mindig a nemzet nevelése lebegett szeme előtt. Éppen ezért a csehszlovákiai iskolarendszer, a szocialista iskola fejlesztésében betöltött szerepét nem korlátozhatjuk munkásságának csupán arra a lényegesen kisebb részére, amelyet kimondottan az iskolának, a tanítóságnak szentelt. Valójában egész munkássága az ember, a nép nevelését célozta. Terjedelme, sokrétűsége, belső egysége, gondolati tisztasága, mély demokratizmusa ma is megkapó. A fiatal Nejedig azt Irta: nehéz lesz megírni az életem történetét, mert az én életem az én munkám. A tudomány és az élet kölcsönös harmóniát alkot nála. Tudományos munkássága mindig kapcsolatban volt a jelennel, élete és munkája elválaszthatatlan a társadalomtól. A tehetséges és szorgalmas ifjű tudóst már 27 éves korában kinevezték docensnek, 1919-ben pedig a Károly Egyetem nyilvános tanára lesz. Elsősorban mint történész és zenetudós lépett fel (Fi- bichről, Jirásekről, illetve a huszita korszak dallamairól írt hosszabb tanulmányokat), de nem zárkózott a dolgozószobájába és hamarosan a kultúrpolitika jelentős személyisége lett. Egyike volt azoknak a cseh tudósoknak, akik elsőként megértették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentőségét. Előadásainak a témája, szakterületén túl, az „új Oroszország“ — azaz a Szovjetunió. Társaságot szervezett a fiatal szovjet állammal való gazdasági és kulturális kapcsolat megteremtésére. A Var című folyóirat köré gyűjtötte és nevelte a fiatal marxisták nemzedékét. Közéleti tevékenységének igen jelentős szakasza a szocialista tanítók lapjának, az Uői- telské noviny-nak a szerkesztése. 1933-tól 1939-ig ő adta ki, rengeteg írást közölt benne. Életének ezt a jelentős szakaszát a fasizmus elleni harc fémjelzi. 1939-ben a Szovjetunióba ment, ahol a Tudományos Akadémia tagja, egyetemi tanár lett, rádióbeszédeket mondott rendszeresen a szovjet csapatokkal együtt harcoló csehszlovák katonai alakulatoknak. A II. világháborúban szerzett érdemeiért a szovjet kormány Lenln- renddel jutalmazta. A háború személyi tragédiáktól sem kímélte meg. A felszabadulásért folytatott duklai harcban fia, a tehetséges zenekutató és zeneszerző életét vesztette, vejét meggyilkolták a fasiszták, leánya koncentrációs táborban szenvedett. 1945-ben hazatér, fontos párt- és kormányfel- adatokkai bízzák meg. Iskolaügyi és népművelésügyi miniszteri tárcát kap, kinevezik a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnökének. Egy év múlva a szociális ügyek tárcájával bízták meg, számos fontos szociális törvény megalkotásán igen nagy szerepet játszott. 1948 februárja után ismét iskolaügyi miniszter lett, ezt a funkciót 1953-ig töltötte be. Tevékenységében a koncep- ciozitás és a szervezési elem a döntő ebben az időszakban. Elsősorban, történész volt, ezt nem tagadta meg zeneművészeti, irodalmi tanulmányaiban sem. Pályafutása kezdetének jelentőségét az adta meg, hogy csodálatra méltó önállósággal haladt az akkor meglehetősen sokféle elméletek tömkelegében, abban a korban, amikor a történelmet veszélyesen ítélkező intézménynek tekintették. Ismert szavai: történelem csak egy van, mint ahogy élet is csak egy van, csak emberből van több. Vagy: számomra a tudomány, a művészet, a politika csak egy közös, a társadalom alaprétegeiben gyökerező történelmi valóság megnyilvánulása. Joggal hangsúlyozzák következetes demokratizmusát, népiességét. Igen jelentős helyet foglal el munkásságában a nemzeti szempont. A mi nemzeti gondolatunk alapja nem egyszerűen csak valamilyen nyelvi egységből adódik — írja Nemzeti történelmünk ismerete című beszédében. — Nem azért tekintünk valakit csehnek, mert csehül beszél. A cseh és az igazi hazafi fogalma objektív és eszmei. Kijelöli az iskola feladatát: a haza lehető legalaposabb megismerés© — annyi gazdagság van történelmünkben, amit meg kell tanulnia az ifjúságnak s a pozitívumok mellett negatívumok is vannak, s ezeket szintén meg kell ismernünk, hogy lássuk, mi fékezte a haladást. Közismert, hogy a neveléssel kapcsolatos nézetei' nem nevelési gyakorlatának általánosítása révén jöttek létre, hanem társadalomtudományi és filozófiai elméletekkel összefüggésben, a világban szemlélő tágabb világnézete alapján. Az új ember nevelését történelmi szükségszerűségnek látja, melyhez a feltételeket a munkásosztály biztosítja, mihelyt átvette a hatalmat. Milyen legyen az új típusú ember? Erre a kérdésre többek között így válaszol: Nemcsak tud, akar is a társadalom számára dolgozni. Bizonyára helyénvaló a kérdés, hogy a széles körű tudományos, publicisztikai, előadói, politikai stb. tevékenysége mellett miért fordított olyan nagy figyelmet az iskolára és a tanítóra. Mint a fentebb vázoltakból is kitűnik, érdeklődése nem ötletszerű. A tudást az iskola közvetíti, fejlődése tehát egyben a tudomány fejlődését is elősegíti. Mint főiskolai tanárnak, illetve később mint oktatási miniszternek volt alkalma megismerni az iskola és a pedagógia problémáit. Tagadhatatlanul az első ösztönzést erre még otthon kapta, Lito- myálben, hiszen tanító családból származott, s a századforduló pedagógiai mozgalmait mint ifjú, közelről szemlélhette. A fő indítékot azonban a történelem adta, az iskolának a történelemben betöltött szerepe. A tanítómozgalmak története kapcsán feltárta, hogy a tanítóság ereje mindig abban rejlett, mennyire állt a világ megjavításáért folytatott harc élvonalában. Ezért törekedett arra, hogy tudatosítsa a tanítókkal már az első köztársaság idején: a munkásosztály társadalmiszociális harcában a helyük. Olyan az iskola, mint a tanító — hangoztatta gyakran. Történelmi 'és pedagógiai nézetei, az emberformálásról alkotott véleménye, ifjúságszeretete, széles látóköre, élettapasztalat az egységes iskola koncepciójának kidolgozásában csúcsosodtak ki. Az egységes iskola gondolatát már 1920-ban, a tanítói kongresszuson úgy hangoztatták, mint régi követelményt. Nejedly fejleszti tovább az új feltételek között, illetve ő adja meg konkrét tartalmát. Társadalmi szempontból az új nemzedék nevelésének a programja, a nemzet egységének, a művelődés demokratizálódásának és a nép kulturális színvonala emelésének az eszköze. Csehszlovákia Alkotmányhozó Nemzetgyűlése 1948. április 21-én fogadta el az egységes közoktatás alapvető módosításáról szóló törvényt. Nejedly ekkor kifejezést adott annak az óhajának, hogy váljék ez az iskolatörvény a Csehszlovák Köztársaság nemzeteinek valódi boldogságává, a szebb jövő igazi zálogává. E törvény az ország területén levő iskolák valamennyi típusára, tagozatára vonatkozott (kivéve az egyetemeket, katonai és teológiai tanintézeteket). Jogilag és szervezetileg egyesítette az iskolaügyet köztársaságunk egész területén. Ebből a törvényből származik az iskolában megvalósuló nevelés és oktatás eszmei egysége az állam egész területén. Az egységesség elve biztosítja: minden polgárnak lehetősége van arra, hogy megszerezze a legmagasabb szintű műveltséget, tekintet nélkül származására, társadalmi és felekezeti hovatartozására. Ez a törvény nyitotta meg a nemzetiségi iskolák kapuit újra. Az iskola egységessé tétele — tartalmi és módszertani követelményekkel is jár. Nejedig hangsúlyozta a tananyag gondos kiválasztását, elrendezését, energikusan követeli, hogy minden ballaszt, felesleges papírízű ismeretanyagot kerüljön ki, amely nem bővíti az igazi tudást. Szerinte nem az a fontos, hogy hány órát tölt a tanuló az iskolában, hanem az, hogy jusson ideje saját kedvteléseire is, hogy az iskolában szerzett ismereteket saját szorgalmával tovább bővíthesse, vagyis az iskolán kívül is tanuljon. Az iskola nyissa meg az önművelődéshez és az önneveléshez vezető kapukat. Az iskolarendszer minden fokozatával kapcsolatban kifejtette véleményét. Ismeretes, milyen nagy figyelemmel kísérte az óvoda problémáit, az • iskolakezdés előtti év kötelezővé tételét már ő is hangsúlyozta. Az iskolától azt követelte, az életre készítsen elő, s ő, a történész követelte a matematika, a természettudomány és a technika fokozottabb érvényre jutását. Az értelmi nevelés mellett a testi, a politechnikai és az esztétikai nevelés kérdéseit is érintette. Hangoztatta a művészet erkölcs-, érzelem- és akaratformáló hatását. Nemcsak azért értékelte, mert az „ismeretek élő forrása“, hanem az egész pszichikumra gyakorolt mély hatása miatt, személyiségformáló erőként kezelte. Az első világháború után egyik törekvése, a művész erkölcsi és nemzeti felelősségéért folytatott szenvedélyes küzdelme során Nejedet a tiszta tűz őrzőjének nevezték. Életműve ma is forrást jelent, és kívánatos, hogy tiszta tűzként lelkesítsen és segítsen korunk égető kérdéseinek a megoldásában. Dr. SZEBERÉNYI JUDIT ÚJ VERSEK DÉNES GYÖRGY E* B. Lukác Ügy viszi mosolyában Párizst, mint a nők a kék kalárist Emil Boleslav Lukác. Reneszánsz, barokk paloták sorát építi újra meg újra a pozsonyi utcákon át. A minap küldött egy képeslapot: „Párizsban vagyok, az idő csúnya, de szép a város ...“ Ez a néhány szó besugároz, Istenem ... Párizs. Ö sokszor látta, amit én soha tán, itthon is a múltak vonatán utazik és emlékekkel telve, kelettel nyugattal áldva, verve integet: - Szervusz, barátom, éppen most láttam egy szép Adymonográfiát. Vedd meg, ha érdekel és felemeli ujját és szavát.- Nem jönnél be egy pofa borra, tegnap Párizs, tegnapelőtt Moszkva, holnap mar Pestre várnak... Mindezt el kéne mondani. A Kis-Ferencesekben csillog a pohár, Boleslav rágyújt, mosolyog, szeméből Párizs fénye száll. TÖRÖK ELEMÉR Tavasz-biztató Messzire nyúlnak az árnyak alkonyán a tűnő nyárnak ami fény volt köd-szürke lett varjak szállnak fejem felett szivemből a nyugtalanság szinte hallom hogy fölkiált nézem jön egyre közelebb a tél s fehéren rám mered kár keseregni miatta télből lépünk a tavaszba hol szívünkben a derűs kedv bízom megint majd nőni kezd Mint hófedte csúcs Ezüstös köd lebeg a tá felett őrzi a partja ringó léptedet száll a rét illata puha csendben zsenge füvek közt idelebben mint hófedte csúcs dereng fel bennem szállani veled egykor Így mentem röpített álmaink könnyű szárnya tündökölő hatalmas magasságba hajadban már ezüst csillanás van s apró árnyak arcod mosolyában - ó milyen messzire szállt az a nyár befonta rég kettőnk árnyéka már Luzsicza Árpád: Prágai motívumok
