Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-05 / 6. szám
kolható, hogy még nem mindenütt fektették le a síneket. Szovjet segítséggel eredményesen megbirkóznak a nehézségekkel A prágai metró talán az egyetlen megbízható tömegközlekedési eszköz a fővárosban. Gyors, biztonságos és sohasem késik. Ezért várja a lakosság türelmetlenül a második, az A útvonal ez idén augusztusban tervezett megnyitását. Noha a munka ütemterv szerint folyik, a dolgozóknak van mit tenniük, hogy a még hátralevő 50 millió korona értékű beruházással határidőben elkészüljenek. A szakemberek, elsősorban a kocsivezetők és a szerelők többségét a Szovjetunióban képezték ki. A múlt évben felvett dolgozókat azonban már idehaza tanítják be. AZ A ÚTVONAL Milyen lesz a Lenin utat a Béke térrel összekötő A útvonal? Míg a C vonal állomásain a vörös szín dominál, az új állomásokon különösen jól érvényesülnek majd a zöld szín különféle árnyalatai. Az alagutakban már az iparosok váltakoznak. Míg például a Lenin úton az Armabeton dolgozói éppen fekete latexszel permetezik be a falakat, a Transporta dolgozói több helyütt a mozgólépcsőket szerelik. A hang- és vízszigetelés sem okoz már sehol problémát. A MOLDVA ALATT Az alagutak méretei általában egyformák. Ez azonban csak látszat, mert átmérőjük helyenként néhány centiméterrel, de előfordul hogy egy méterrel is meghaladja a szokásos öt métert. Ez a helyzet főleg a Moldva alatt, ahol a rendkívüli körülmények folytán a faburkolat technikájában bizonyos módosítások eszközlése vált szükségessé. Az alagút a Moldva alatt már a száraz lábbal való átkelést is lehetővé teszi, de az itt-ott még beszivárgó vizet az állandóan működésben levő szivattyútelep lesz hivatott véglegesen eltávolítani. Ezzel indo- Mélyen a föld gyomrában... (J. Sfbek — CSTK-felvétel) A Katonai Építővállalat dolgozói a város szívében jóval előbbre tartanak. Noha problémákban itt sincs hiány, tapasztalataik érvényesítésével könnyebben megbirkóznak a nehézségekkel. Ennek köszönhető, hogy a Műstek-állomás elkészültével ma már a B útvonal itteni átszállójának építésével kapcsolatos előkészületeket is megtették, és a Múzeum-állomáson már javában folyik a C vonal átszállójának az építése. A Béke téri állomás tágas térségeiben pedig az A, a B és C vonal bekötésén fáradoznak a metró építői. A vonalalagutak az A útvonalon már mindenütt elkészültek ugyan, de hátra vannak még a szerelőmunkák, és az utolsó simítások az állomásalag- utakdn, amelyek közül a legmélyebben — 53 m-re a föld gyomrában — a Béke téri állomás fekszik. SZOCIALISTA MUNKAVERSENY A metró dolgozóinak figyelemre méltó teljesítménye a legnagyobb elismerést érdemli. Szocialista munka- versenyük, kötelezettségvállalásaik nélkül elképzelhetetlenek lennének az elsősorban munkájuk minőségében és a határidők csökkentésében megnyilvánuló eredményeik. Ezekről Bo- humil Moravec, a Metrostav üzemi pártbizottságának elnöke így nyilatkozott: — A metró építésének tapasztalatai alapján a gyakorlatban is meggyőződtünk róla, hogy a kommunisták mozgósításának nemhiába tulajdonítunk nagy jelentőséget. Igényes jeladataikat, jó példával előljárva, maradéktalanul teljesítik. Noha a váratlanul bekövetkező nehézségekben ma sincs hiány, a kitűnő munkaerkölcs, a kezdeményezés, nem utolsósorban pedig a vezető gazdasági dolgozók következetes, körültekintő intézkedései valamennyi dolgozóra serkentően hatnak. Ez a biztosítéka annak, hogy a földalatti A útvonalának próbaüzemeltetése a tervezettnél néhány hónappal hamarabb, már ez év júliusában megkezdődik, és a végleges üzembe helyezésre augusztus közepén kerül sor. KARDOS MARTA A próságok tipegnek a járdán. Kettes sorban, egymás kezét szorítva, nyolcszor-tízszer is végigsétálják a hótól tisztára söpört gyalogutak Óvodások valamennyien. A legkisebbik alig hároméves. Kíváncsi tekintetű, aranyos csöppség. Még csak most ismerkedik a többiekkel. Nemrégen hozták. A legidősebb egy fekete szemű, virgonc fiúcska. Előbb két kézzel mutatja, aztán magyarázza, hogy tavaszra mír hatéves lesz. Amint leereszti kezét, apró tenyere szinte teljesen elvész a nagyobb termetre szabott téli- kabát ujjábán. Kissé elpirulva lóbál- gatni kezdi, majd hirtelen észbekap, és elsiet. A nagyszünet végéig pajtásával most ő vezeti a sétáló csoportot. A Tornaijai (Safárikovo) Gyermek- otthon udvarán naponta látják őket a járókelők. Néhányan már a hangjukról is felismerik egyiküket, másikukat. Huszonnyolc éve, amikor a Béke utcai kastélyba beköltöztek az első új lakók, a környéken megszokták hangos hancúrozásukat... A gyermekotthon igazgatója, Katarina Augustíniová később jókora akta- köteget tesz az asztalra. Mielőtt válaszolna, hele-belelapoz. — Amikor 1950-ben idekerültek az első gyerekek, árvaháznak nevezték el ezt a több mint száz évvel ezelőtt épült kastélyt. Akkor bizonyára távlatilag sem számítottak többre 25—30 egyedül maradt gyermek elhelyezésénél. Bár azóta sok minden megváltozott, az egykori elnevezést máig is használják, ahol minket említenek. Pedig már nem helyénvaló. Most harmincöt férőhelyünk van. Szükségmegoldásként azonban több mint negyven gyermeknek kell hogy otthont adjon ez az épület. Tizenöten óvodások, tizenkilencen alapiskolai tanulók, négyen ipari tanulók, hárman pedig már munkaviszonyba léptek. A negyvenegyből harminchat gyermek cigány származású. Nevelésükről, oktatásukról és ellátásukról huszonegyen gondoskodunk. A gyermekotthon lakói közül csak kilenc árva, illetve félárva. A többinek élnek a szülei. A gyerekek legtöbbje azonban már csak keveset tud mondani róluk. Rendszeresen mindösz- sze hét gyereket látogatnak. Tizenegy után azonban évek óta egyik szülő sem jön, de nem is érdeklődik. — Nehéz ezt megérteni. Csakúgy, mint azt a nem kevés bírósági eljárást, hercehurcát, amelyek után legalább egy Ideig megkapjuk a szülőktől a gyerektartási pénzt. Pedig átlagosan csak havi 120 koronáról van szó. Társadalmunk ezzel szemben havonta 1700—1600 koronát juttat minden egyes hozzánk kerülő gyermek ellátására. Ezenkívül ami tőlünk, pedagógusoktól, nevelőktől és a többi itt dolgozó alkalmazottól telik, azt ugyancsak mindig megkapják a gyerekek. A három-, négyágyas, pedánsan rendben tartott szobákból, a klubhelyiségből és az óvodásak tanterméből valóban semmi sem hiányzik. Az ébresztőtől az esti lámpaoltásig mindig szervezetten telik el a nap.' Az unatkozásra, a szomorkodásra véletlenül, sem marad idő. A nagyobbak az iskolában, illetve a munkahelyen töltik a délelőttöt. Délután fél három tájban érkeznek haza. Háromtól esztétikai, erkölcsi, illetve munkára nevelés, vagy torna jelenti a közös foglalkozást. Négykor uzsonna, aztán vacsoráig tanulás, a házi feladat megírása a gyerekek dolga. Ezután szabad foglalkozás, tévénézés, kerti séta, vagy szakköri tevékenység következik. A növénytermesztők, a tánckedvelők és az ügyes kezek körében végzett tevékenység egyaránt érdekes, változatos időtöltés. A naposok addig a konyhában és a mosodában segítenek. Szombaton pedig nagytakarítással telik el a délelőtt. — Ha csak ennyit is említünk, jól látható, hogy mozgalmasan múlik el minden napunk. A legfontosabbat azonban, a szülők szeretetét így sem tudjuk pótolni. Elsősorban a kisebbek érzik ezt. Az egyik fiúcska például szinte mindennap megkérdezi: Nem telefonált még az anyukám? De ugye biztosan eljön értem? Higgye el, nagyon szeretnék neki már igennel válaszolni ... A nagyobbak nemigen kérdeznek hasonlókat. Az egyik fiú, Dusán, már 14 éve a gyermekotthon lakója. Pici gyerek volt, amikor meghalt az édesanyja. Az apja rövidesen megnősült, ő pedig Tornaijára került, öt évvél ezelőtt haza akarták vinni, az apa kérvényét azonban hosszas mérlegelés után elutasította a bíróság. Ű maga is a maradás mellett döntött. Tavalyelőtt a karácsonyi ünnepekre hívta az apja és a mostohaanyja. Nem ment haza. Nem tudja elfelejteni, megbocsátani, hogy évekig nem kellett nekik.. — Tereza ugyancsak pici korában került hozzánk. Itt nevelkedett fel. Hamarosan nagykorú lesz. Most egy közeli gyárban dolgozik. Amikor elvégezte a szakmunkás-képző iskolát, érte jöttek, hazakövetelték a szülei. Hét hónap múlva éhesen, piszkosan, elhanyagoltan jött vissza. Elmondta, hogy nem bírta tovább a szüleinél, ahol összesen tizenhármán voltak a lakásban. Maga jelentkezett az ifjúság- védelmi osztályon. Az egyik legkisebb fiú nevéhez érve félbehagyja a lapozást az igazgató. Megdöbbentő, amit mond. — Stefanko borzasztóan átélt hónapok után került hozzánk. Három nagyobb testvére van. Velük még valamennyire törődött az anyjuk. Öt azonban kimondottan gyűlölte, és egyre többet kínozta. Kétéves sem volt még, amikor már a fáskaihra egyik sarkába dobott papírzsákon aludt. Takaró nélkül. Anyja az ajtót —, miután a legtöbbször agyba-főbe verte — rendszerint rázárta. Egy alkalommal a forró villanyrezsóra ültette rá. Cipője télen sem volt. Amikor a feljelentés nyomán rátaláltak a fáskamrában és kórházba vitték, a rezsótól származó égési sebek mellett fagyási sérülések is voltak a testén. Annyira ki volt éhezve, le volt gyengülve, hogy mozdulni is alig tudott. Beszélni is csak most tanul. .. A lelketlen anya ellen büntetőeljárás indult. A kisfiú fejlődésében azonban kitörölhetetlen mély nyomokat hagynak azok a borzalmas hónapok. — Egy közelben lakó cigányasszonynak négy gyerekét neveljük. A legidősebbik nemrégen töltötte be a tizenötödik életévét. Egészségügyi szakközépiskolába jelentkezett. Szerencsére odakerült. Az anyja ugyanis haza követelte. Napokig azon siránkozott az illetékeseknél, hogy mennyire hiányolTelefonált # «••*♦... ,. az anyukám? 1978. II. 5. # ÚJ SZÚ Te rvszerűen épül a prágai metró
