Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-05 / 6. szám

A mikor öt évvel ezelőtt Ander- ko Évát beválasztották a ri­maszombati (Rimavská So- bota) járási nemzeti bizottságba, egy kissé megijedt. Attól tartott, nem tud majd megbirkózni a kép­viselői feladatokkal. Azok, akik a környéken és szűkebb hazájában, Lőkösön (Levkuska) ismerték, tudták, hogy nem ijed meg a mun­kától, a nehézségektől. Életpályáját is úgy kezdte, hogy először az ál­lami gazdaságban dolgozott, de az voltam a CSEMADOK elnöke, évek óta a Vöröskereszt és a Nőszövet­ség titkáraként dolgozom. Közsé­günknek alig 300 lakosa van, és közigazgatásilag Harkácshoz tarto­zunk éppúgy mint Zsor és Rás. Ez a választókörzetem is. Eleinte a településen fogadónapokat tartot­tam, de nem volt nagy az érdek­lődés. Viszont naponta utazom munkahelyemre, sok észrevételt, megjegyzést hallok az autóbusz­ban, de egyébként is ismerem Ki gondolta volna? első pillanattól kezdve nem mon­dott le arról, hogy pedagógus le­gyen. — Az állami gazdaságban eltöl­tött egy év után mint szakképzett­ség nélküli tanítót felvették a tornaijai (Safárikovo) alapiskolá­ba — vallja magáról. Miután job­ban megismerkedtem a tanulókkal és a tantestülettel,, beiratkoztam a Nyitrai Pedagógiai Főiskola bio­lógia-kémia szakára. A napokban lesz tíz éve, hogy megvédtem a szakdolgozatomat. Rohamosan múlik az idő, azóta sok víz folyt már le a Túrócon. Sok kis nebuló — ma már talán diplomás — került ki .a keze alól, ki tudná mindegyiket számon tar­tani! Nincs is rá idő. Amint véget ér a tanítás, a szülői értekezlet vagy az osztályfőnöki óra, rohan az autóbuszra. Este 5—6 óra táj­ban ér haza. Azelőtt még több volt a munkája, ugyanis 1970-ig a he­lyi nemzeti bizottság képviselője volt. — Ügy van az falun, s ez elég baj, hogy az aktív embereket igyekszenek minél több tisztség­gel megbízni. Nem azért mondom, mintha idegenkednék tőle, de amint a közmondás is mondja, a jóból is megárt a sok. Tíz évig Anderko Éva csaknem minden választómat. Többen, ha valami kérelmük van, megszólítanak: Évike, légy szí­ves ... A választóktól hallott vélemé­nyeket, kérdéseket továbbítja. A helyi nemzeti bizottság minden plenáris és tanácsülésén részt vesz. Nemcsak ő, hanem a többi képviselő is pillanatnyilag azt szorgalmazza, hogy az épülő óvo­da mielőbb elkészüljön, mivel há­rom település gyermekei várnak rá. Gondolnak az utak javítására, a falu arculatának a megváltozta­tására is. Igyekszenek összehan­golni a négy település lakosainak érdekeit. — A járási nemzeti bizottság egyik ülésén szóvá tettem, hogy alapiskolánk, amelyben jómagam is tanítok, négy-öt .helyen van el­helyezve, az épület nem felel meg a korszerű oktatás követelményei­nek. A megjegyzésemre adott vá­lasz nem elégített ki. Ha Geszteté- tébe (Hostice) vagy Bátkába me­gyünk mintatanításra, szinte irigy- li az ember a korszerű tanterme­ket, berendezéseket. Hetenként szerdán este 6-tól 8- ig a helyi könyvtárban van. A gyerekek már várják az autó­buszt, amellyel a munkából haza­tér. Kis könyvtáruk van, de annál nagyobbak az eredmények. A köz­ponti könyvtár Harkácson van. Onnét szokott néha 20—30 köny­vet cipelni, de ez nehéz. A lőkösi könyvtár köteteit pedig nagyrészt már kiolvasták a falubeliek. Szük­ség esetén kikölcsönöz a tornaijai könyvtárból néhány könyvet, hogy eljuttassa őket idősebb olvasóinak. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a kis település járási és kerületi versenyében egyszer már elsők lettek és mindenkor jó helyezést érnek el. Ezzel szemben bármily furcsán hangzik is, akadnak, akik irigykednek. Pedig esténként ott ül a gyengén fűtött helyiségben, hogy kézimunka- és könyvkiállí­tást rendezzen, elkészítse a faliúj­ságot, természetesen mások segít­ségével. — Édesanyámmal egyedül élünk — mondja búcsúzóul. — Egészségi állapota nem a legjobb, így hát a ház körül is akad mun­ka, mosás, tűzifaaprítás ... De hát ennyi mozgás kell az embernek. Tél van, tudom messze még a tavasz, a nyár, a szünidő. Ö azon­ban már az országos biológusna­pokra készül, mert a szakmai to­vábbképzést sem hanyagolhatja el. Közben szétnézek a hóborította udvaron, amely — a szomszédok szerint — rügyfakadáskor virágos- kerthez hasonlít. Amikor betettem magam mögött a kaput, Anderkó néni még utánam szólt: — Szép hivatása van a lányom­nak. Képviselő, tanító, és könyvtá­ros. Ki gondolta volna? ... NÉMETH JÁNOS 1978. II. 5. ja, mennyire szereti legkedvesebb gyermekét. Aztán a fenyegetőzéstől sem riadt vissza. Persze, sehol sem adtak neki igazat. Kiderült, hogy dol­goztatni akarta a kislányt. A mun­káért járó keresetét magának szerette volna. Az már aztán nem is volt meg­lepő, hogy a kisebbek közül egyről sem akart hallani... A gyermekotthonba csaknem min­dennap hoz egy-két levelet, üdvözlő lapot a postás. Az önálló életet kez­det egykori lakók rendszeresen írnak. Annak ugyanis, aki betölti a tizen­nyolcadik életévét, munkahelyet, mun­kásszállói elhelyezést, vagy diákottho­ni szobát szereznek. A helyi ruhagyár vezetői évek óta példásan segítenek ebben. A városban persze mások is szívükön viselik a gyermekek sorsát. — A Nőszövetség, a Vöröskereszt, a városi SZISZ-szervezet és a Gyermek- barátok Körének tagjai rendszeres lá­togatók nálunk. A gyermekotthon fe­lett a Rokkantak Szövetsége rima- szombati termelőszövetkezetének dolgo­zói védnökséget is vállaltak. Amikor eljönnek ide, ajándékokkal kedvesked­nek, az ünnepekre pedig rendszeresen hazavisznek egy-egy gyereket. Nem úgy, mint a szülők, akik közül kará­csony előtt csak kettő jött a gyere­kéért. Pedig őket vártuk a legjobban. — Örökbefogadásra volt már példa? — Hét éve, amióta itt dolgozom, há­rom gyereket vittek el innen az örök­be fogadók. Testvéreket. Két család vállalta őket. Azóta nem jöttek más érdeklődők. Talán azért, mert senki sem akar cigánygyereket. Miközben erről beszélgetünk, apró legényke toppan be az ajtón. Izgatott hangon kérdezi: — Igazgató néni kérem, nem kere­sett az anyukám? Együttérző, biztató mosoly, simoga- tás a válasz. LALO KÁROLY t Az igazgató nénit nagyon szeretjük (A szerző felvétele) A turizmus örömei és gondjai Mind többen látogatnak el a kelet­szlovákiai kerületbe Megismerni egy nép életét, országának szép­ségét — pótolhatatlan élmény. Ezt évről évre mindennél jobban bizonyítja a turizmus iránt' érdeklődők egyre nagyobb száma. Ezért min­den ország arre. törekszik, hogy állampolgárai­nak és a külföldről érkező turistáknak is minél korszerűbb és színvonalasabb szolgáltatásokat nyújtson. Vajon ez a törekvés a kelet-szlovákiai kerü­letben — hazánk legszebb természeti szépsé­gekkel megáldott vidékén — milyen eredmé­nyeket szült, pontosabban fogalmazva: 1977-ben milyen volt a turizmus mérlege? A válaszadást megkönnyíti, hogy ezekkel a kérdésekkel a közelmúltban a kerületi nemzeti bizottság tanácsa is behatóan foglalkozott. Eb­hői kiindulva azzal kezdhetjük, hogy tavaly az esős és eléggé hűvös időjárás ellenére tovább nőtt a Kelet-S2;lovákiába látogató turisták szá­ma. Igaz, a tavakat, a Szlovák Érchegységet, a barlangokat kevesebben keresték fel, mint az előző években, de a Magas-Tátrában a nyári hónapokban több mint négymillióan töltötték szabadságukat. A kelet-szlovákiai tenger — a Zemplínska Sírava — is júliusban és augusz­tusban csalogatta magához a legtöbb látogatót. E két hónap a att közel 900 ezren üdültek itt. A külföldi turisták közül az utóbbi években egyre többen érdeklődnek a Domasai Üdülő- központ iránt. Itt ugyanis a jó fürdési lehető­ségeken kívül arra is mód nyílik, hogy szép és érdekes kirándulásokat szervezzenek. Min­den bizonnyal ennek köszönhető, hogy a nyári turistaidényben több mint 700 000 ember töl­tött el itt kellemes heteket. Az eredmények summázásához tartozik még, hogy Kelet-Szlo- vákia szállodáiban és egyéb elszállásolási lé­tesítményeiben 14 682 ágy állt a turisták ren­delkezésére, s az éttermekben 114 221 személy egyszerre történő étkeztetését tudták biztosí­tani. Kérdés, elegendő volt-e ez a kapacitás, s elégedettek lehetünk-e a szolgáltatások minő­segével? Nos, amint azt a kerületi nemzeti bizottság tanácsa is megállapította, az ered­mények néhány esetben még mindig nem megy' nyugtatőak. A Magas-Tátrában például annak ellenére, hogy felépült a Pátria-szálló, a szál­lottal férőhelyek száma alig nőtt, mivel az OvruC-szálló, a Sokol- és a Tuőek-üdülőház már korszerűtlenné vált. vendégeket itt nem tehetett elhelyezni. A Magas-Tátrában és a Szlovák J’arad csomban további probléma, hogy teljes mértékben még mindig nem sikerült megfelelni a motoros turisták igényeinek. Egy­részt nagyon kevés a kemping, másrészt vég­legesen még nem rendezték, hogy a termé­szetvédelmi követelményeket figyelembe véve, hová nem lenne szabad beengedni a gépko­csikat. Pozitívumként emelhetjük ki viszont, hogy a tavalyi turistaidényben húsz üdülőközpont­ban 2745-tel növelték az éttermi férőhelvek számát, s az éttermeket 602 új, kiváló hűtő- berendezéssel látták el. A turisták mindezt örömmel fogadták, de sok esetben kifogásol­ták a felszolgáló személyzet udvariatlan, sőt goromba magatartását. Az éttermekben meg­valósított ellenőrzések során megállapították, hogy az előírt választéktól eltérően csak két- háromféle ételt főztek, s kínáltak a vendégek­nek. arról nem is beszélve, hogy nem tar­tották feladatuknak hűtött italok árusítását. Mivel a vendáglátóipari létesítményekben és az üzletekben arra is akadt nem egy példa, hogy a vendégeket, illetve a vásárlókat tuda­tosan megkárosították, a Kelet-szlovákiai Ke­rületi Nemzeti Bizottság Tanácsának legutóbbi ülésén ezt a kérdést aprólékosan megvitatták. A jövőben a szolgáltatóüzemek igazgatóira sokkal nagyobb felelősség fog hárulni, gya­koribbak lesznek az ellenőrzések is, mert cé­lunk nem lehet más, mint megelőzni ezeket a hibákat. Kelet-Szlovákia turistaforgalmát illetően fel­tétlenül szólnunk kell a fejlesztéséről, a beru­házásokról. Itt azonnal leszögezhetjük, hogy a kisebb építkezések terv szerint meg is való­sultak. A múlt évben az SZSZK kormánya az ilyen munkálatokra 35 millió koronát irány­zott elő. A presovi, a Spiáská Nová Ves-i, a Koáice-vldéki és a bardejovi járásban ebből az összegből a Z-akció keretében könnyen összeszerelhető szállókat, és más szociális berendezéseked építettek. A nagyobb jelentő­ségű beruházásokról azonban ilyen pozitívan már nem szólhatunk. A szállodák, üdülőköz­pontok, kempingek ütemterv szerinti építésé­ben a kivitelező vállalatok lemaradtak KoSi- cén, Preáovban, TrebiSovban, Svidníken, Herfa- nyban, Stará Lubovfíában és Poprádban is. Ügy érezzük, sokak nevében mondjuk, szí­vesen vennénk, ha az építőipari vállalatok a tervezett turistaforgalmi létesítmények épí­tésében 1978-ban megtartanák a határidőket. SZASZÁK GYÖRGY ■

Next

/
Thumbnails
Contents