Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-05 / 6. szám
A mikor öt évvel ezelőtt Ander- ko Évát beválasztották a rimaszombati (Rimavská So- bota) járási nemzeti bizottságba, egy kissé megijedt. Attól tartott, nem tud majd megbirkózni a képviselői feladatokkal. Azok, akik a környéken és szűkebb hazájában, Lőkösön (Levkuska) ismerték, tudták, hogy nem ijed meg a munkától, a nehézségektől. Életpályáját is úgy kezdte, hogy először az állami gazdaságban dolgozott, de az voltam a CSEMADOK elnöke, évek óta a Vöröskereszt és a Nőszövetség titkáraként dolgozom. Községünknek alig 300 lakosa van, és közigazgatásilag Harkácshoz tartozunk éppúgy mint Zsor és Rás. Ez a választókörzetem is. Eleinte a településen fogadónapokat tartottam, de nem volt nagy az érdeklődés. Viszont naponta utazom munkahelyemre, sok észrevételt, megjegyzést hallok az autóbuszban, de egyébként is ismerem Ki gondolta volna? első pillanattól kezdve nem mondott le arról, hogy pedagógus legyen. — Az állami gazdaságban eltöltött egy év után mint szakképzettség nélküli tanítót felvették a tornaijai (Safárikovo) alapiskolába — vallja magáról. Miután jobban megismerkedtem a tanulókkal és a tantestülettel,, beiratkoztam a Nyitrai Pedagógiai Főiskola biológia-kémia szakára. A napokban lesz tíz éve, hogy megvédtem a szakdolgozatomat. Rohamosan múlik az idő, azóta sok víz folyt már le a Túrócon. Sok kis nebuló — ma már talán diplomás — került ki .a keze alól, ki tudná mindegyiket számon tartani! Nincs is rá idő. Amint véget ér a tanítás, a szülői értekezlet vagy az osztályfőnöki óra, rohan az autóbuszra. Este 5—6 óra tájban ér haza. Azelőtt még több volt a munkája, ugyanis 1970-ig a helyi nemzeti bizottság képviselője volt. — Ügy van az falun, s ez elég baj, hogy az aktív embereket igyekszenek minél több tisztséggel megbízni. Nem azért mondom, mintha idegenkednék tőle, de amint a közmondás is mondja, a jóból is megárt a sok. Tíz évig Anderko Éva csaknem minden választómat. Többen, ha valami kérelmük van, megszólítanak: Évike, légy szíves ... A választóktól hallott véleményeket, kérdéseket továbbítja. A helyi nemzeti bizottság minden plenáris és tanácsülésén részt vesz. Nemcsak ő, hanem a többi képviselő is pillanatnyilag azt szorgalmazza, hogy az épülő óvoda mielőbb elkészüljön, mivel három település gyermekei várnak rá. Gondolnak az utak javítására, a falu arculatának a megváltoztatására is. Igyekszenek összehangolni a négy település lakosainak érdekeit. — A járási nemzeti bizottság egyik ülésén szóvá tettem, hogy alapiskolánk, amelyben jómagam is tanítok, négy-öt .helyen van elhelyezve, az épület nem felel meg a korszerű oktatás követelményeinek. A megjegyzésemre adott válasz nem elégített ki. Ha Geszteté- tébe (Hostice) vagy Bátkába megyünk mintatanításra, szinte irigy- li az ember a korszerű tantermeket, berendezéseket. Hetenként szerdán este 6-tól 8- ig a helyi könyvtárban van. A gyerekek már várják az autóbuszt, amellyel a munkából hazatér. Kis könyvtáruk van, de annál nagyobbak az eredmények. A központi könyvtár Harkácson van. Onnét szokott néha 20—30 könyvet cipelni, de ez nehéz. A lőkösi könyvtár köteteit pedig nagyrészt már kiolvasták a falubeliek. Szükség esetén kikölcsönöz a tornaijai könyvtárból néhány könyvet, hogy eljuttassa őket idősebb olvasóinak. Nem érdektelen megemlíteni, hogy a kis település járási és kerületi versenyében egyszer már elsők lettek és mindenkor jó helyezést érnek el. Ezzel szemben bármily furcsán hangzik is, akadnak, akik irigykednek. Pedig esténként ott ül a gyengén fűtött helyiségben, hogy kézimunka- és könyvkiállítást rendezzen, elkészítse a faliújságot, természetesen mások segítségével. — Édesanyámmal egyedül élünk — mondja búcsúzóul. — Egészségi állapota nem a legjobb, így hát a ház körül is akad munka, mosás, tűzifaaprítás ... De hát ennyi mozgás kell az embernek. Tél van, tudom messze még a tavasz, a nyár, a szünidő. Ö azonban már az országos biológusnapokra készül, mert a szakmai továbbképzést sem hanyagolhatja el. Közben szétnézek a hóborította udvaron, amely — a szomszédok szerint — rügyfakadáskor virágos- kerthez hasonlít. Amikor betettem magam mögött a kaput, Anderkó néni még utánam szólt: — Szép hivatása van a lányomnak. Képviselő, tanító, és könyvtáros. Ki gondolta volna? ... NÉMETH JÁNOS 1978. II. 5. ja, mennyire szereti legkedvesebb gyermekét. Aztán a fenyegetőzéstől sem riadt vissza. Persze, sehol sem adtak neki igazat. Kiderült, hogy dolgoztatni akarta a kislányt. A munkáért járó keresetét magának szerette volna. Az már aztán nem is volt meglepő, hogy a kisebbek közül egyről sem akart hallani... A gyermekotthonba csaknem mindennap hoz egy-két levelet, üdvözlő lapot a postás. Az önálló életet kezdet egykori lakók rendszeresen írnak. Annak ugyanis, aki betölti a tizennyolcadik életévét, munkahelyet, munkásszállói elhelyezést, vagy diákotthoni szobát szereznek. A helyi ruhagyár vezetői évek óta példásan segítenek ebben. A városban persze mások is szívükön viselik a gyermekek sorsát. — A Nőszövetség, a Vöröskereszt, a városi SZISZ-szervezet és a Gyermek- barátok Körének tagjai rendszeres látogatók nálunk. A gyermekotthon felett a Rokkantak Szövetsége rima- szombati termelőszövetkezetének dolgozói védnökséget is vállaltak. Amikor eljönnek ide, ajándékokkal kedveskednek, az ünnepekre pedig rendszeresen hazavisznek egy-egy gyereket. Nem úgy, mint a szülők, akik közül karácsony előtt csak kettő jött a gyerekéért. Pedig őket vártuk a legjobban. — Örökbefogadásra volt már példa? — Hét éve, amióta itt dolgozom, három gyereket vittek el innen az örökbe fogadók. Testvéreket. Két család vállalta őket. Azóta nem jöttek más érdeklődők. Talán azért, mert senki sem akar cigánygyereket. Miközben erről beszélgetünk, apró legényke toppan be az ajtón. Izgatott hangon kérdezi: — Igazgató néni kérem, nem keresett az anyukám? Együttérző, biztató mosoly, simoga- tás a válasz. LALO KÁROLY t Az igazgató nénit nagyon szeretjük (A szerző felvétele) A turizmus örömei és gondjai Mind többen látogatnak el a keletszlovákiai kerületbe Megismerni egy nép életét, országának szépségét — pótolhatatlan élmény. Ezt évről évre mindennél jobban bizonyítja a turizmus iránt' érdeklődők egyre nagyobb száma. Ezért minden ország arre. törekszik, hogy állampolgárainak és a külföldről érkező turistáknak is minél korszerűbb és színvonalasabb szolgáltatásokat nyújtson. Vajon ez a törekvés a kelet-szlovákiai kerületben — hazánk legszebb természeti szépségekkel megáldott vidékén — milyen eredményeket szült, pontosabban fogalmazva: 1977-ben milyen volt a turizmus mérlege? A válaszadást megkönnyíti, hogy ezekkel a kérdésekkel a közelmúltban a kerületi nemzeti bizottság tanácsa is behatóan foglalkozott. Ebhői kiindulva azzal kezdhetjük, hogy tavaly az esős és eléggé hűvös időjárás ellenére tovább nőtt a Kelet-S2;lovákiába látogató turisták száma. Igaz, a tavakat, a Szlovák Érchegységet, a barlangokat kevesebben keresték fel, mint az előző években, de a Magas-Tátrában a nyári hónapokban több mint négymillióan töltötték szabadságukat. A kelet-szlovákiai tenger — a Zemplínska Sírava — is júliusban és augusztusban csalogatta magához a legtöbb látogatót. E két hónap a att közel 900 ezren üdültek itt. A külföldi turisták közül az utóbbi években egyre többen érdeklődnek a Domasai Üdülő- központ iránt. Itt ugyanis a jó fürdési lehetőségeken kívül arra is mód nyílik, hogy szép és érdekes kirándulásokat szervezzenek. Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy a nyári turistaidényben több mint 700 000 ember töltött el itt kellemes heteket. Az eredmények summázásához tartozik még, hogy Kelet-Szlo- vákia szállodáiban és egyéb elszállásolási létesítményeiben 14 682 ágy állt a turisták rendelkezésére, s az éttermekben 114 221 személy egyszerre történő étkeztetését tudták biztosítani. Kérdés, elegendő volt-e ez a kapacitás, s elégedettek lehetünk-e a szolgáltatások minősegével? Nos, amint azt a kerületi nemzeti bizottság tanácsa is megállapította, az eredmények néhány esetben még mindig nem megy' nyugtatőak. A Magas-Tátrában például annak ellenére, hogy felépült a Pátria-szálló, a szállottal férőhelyek száma alig nőtt, mivel az OvruC-szálló, a Sokol- és a Tuőek-üdülőház már korszerűtlenné vált. vendégeket itt nem tehetett elhelyezni. A Magas-Tátrában és a Szlovák J’arad csomban további probléma, hogy teljes mértékben még mindig nem sikerült megfelelni a motoros turisták igényeinek. Egyrészt nagyon kevés a kemping, másrészt véglegesen még nem rendezték, hogy a természetvédelmi követelményeket figyelembe véve, hová nem lenne szabad beengedni a gépkocsikat. Pozitívumként emelhetjük ki viszont, hogy a tavalyi turistaidényben húsz üdülőközpontban 2745-tel növelték az éttermi férőhelvek számát, s az éttermeket 602 új, kiváló hűtő- berendezéssel látták el. A turisták mindezt örömmel fogadták, de sok esetben kifogásolták a felszolgáló személyzet udvariatlan, sőt goromba magatartását. Az éttermekben megvalósított ellenőrzések során megállapították, hogy az előírt választéktól eltérően csak két- háromféle ételt főztek, s kínáltak a vendégeknek. arról nem is beszélve, hogy nem tartották feladatuknak hűtött italok árusítását. Mivel a vendáglátóipari létesítményekben és az üzletekben arra is akadt nem egy példa, hogy a vendégeket, illetve a vásárlókat tudatosan megkárosították, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsának legutóbbi ülésén ezt a kérdést aprólékosan megvitatták. A jövőben a szolgáltatóüzemek igazgatóira sokkal nagyobb felelősség fog hárulni, gyakoribbak lesznek az ellenőrzések is, mert célunk nem lehet más, mint megelőzni ezeket a hibákat. Kelet-Szlovákia turistaforgalmát illetően feltétlenül szólnunk kell a fejlesztéséről, a beruházásokról. Itt azonnal leszögezhetjük, hogy a kisebb építkezések terv szerint meg is valósultak. A múlt évben az SZSZK kormánya az ilyen munkálatokra 35 millió koronát irányzott elő. A presovi, a Spiáská Nová Ves-i, a Koáice-vldéki és a bardejovi járásban ebből az összegből a Z-akció keretében könnyen összeszerelhető szállókat, és más szociális berendezéseked építettek. A nagyobb jelentőségű beruházásokról azonban ilyen pozitívan már nem szólhatunk. A szállodák, üdülőközpontok, kempingek ütemterv szerinti építésében a kivitelező vállalatok lemaradtak KoSi- cén, Preáovban, TrebiSovban, Svidníken, Herfa- nyban, Stará Lubovfíában és Poprádban is. Ügy érezzük, sokak nevében mondjuk, szívesen vennénk, ha az építőipari vállalatok a tervezett turistaforgalmi létesítmények építésében 1978-ban megtartanák a határidőket. SZASZÁK GYÖRGY ■
