Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-05 / 6. szám

VASÁRNAP ESEMÉNYEK KÉPEKBEN 1978. február 5. A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 7.17, nyug­szik 16.56 Közép-Szlovákia: 7.08, nyugszik 16.47 Kelet-Szlovákia: 6.59, nyugszik 16.38 órakor A HOLD kel — 4.58, nyugszik 14.36 órakor NÉVNAPJUKON SZERETETTEL kííszOntjOk ÁGOTA nevű kedves olvasóinkat 1833-ban halt meg Vavri- nec DUNAJSKÍ szobrász ás fafaragó (szül. 1784) £ 1788-ban született KISFA­LUDY Károly költő, a ro­mantikus magyar költészet úttörője, az első magyar novellista ( + 1837) 0 1883-ban született NAGY Lajos, a magyar prózairo­dalom legkiválóbb meste­re, a realista társadaiom- biráló novella hivatott mű­velője ( + 1954) ^ 1968- ban halt meg fán MUD- ROCH festőművész (szül. 1909). AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ vasárnapi SZAMÁNAK tartalmából Emlékeimből Irta: Dénes Ferenc Gazdagítják a választékot Kovács Elvira írása Akupunktúra Kardos Márta riportja Gyökerek Bodnár Gyula riportja a komáromi magyar gimnáziumról A tiszta tűz őrzője Szeberényi Judit írása Zdenék Nejedly születésének 100. évfordulójára Az álomkereskedő Hermynia zur Mühlen elbeszélése I BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Közvetlen kapcsolatban Nemzeti bizottságaink a legszélesebb alapokon nyugvó nép­hatalmi és államigazgatási szerveink. A legutóbbi választá­suknak nemcsak az eredményei, hanem az ezzel kapcsolatban országszerte kifejtett szerteágazó politikai tevékenység tömeg­hatása is ékesen bizonyította, hogy népünk bizalommal tekint munkásságukra. Nem lát bennük rideg hatóságot, ügyeit hol jól, hol kevésbé elfogadhatóan intéző hivatalt, hanem olyan intézményt, amely — minden előforduló fogyatékosság elle­nére — jogos érdekeit képviseli, s azokat szervesen összehan­golja a társadalmi érdekekkel. Ezzel a ténnyel magyarázható, hogy a nemzeti bizottságok rendszere a párt és a nép közti szilárd összekötő kapocs, melynek jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Persze e küldetésük betöltésének alapvető feltétele, hogy a nemzeti bizottságok tevékenysége mind színvonalasabbá vál­jon. Nemcsak abban az értelemben, hogy döntési jogkörükön belül kellő ügyismerettel, szakavatottan, törvénytisztelőén, fe­lelősségteljesen és az emberek problémái iránt fogékonyan fejtsék ki tevékenységüket. Nem kevésbé fontos élni annak minden lehetőségével és eszközével, hogy a választásokban nem örök időkre kivívott bizalmat szüntelenül óvják, szilár­dítsák, fejlesszék. Ezt pedig csak úgy lehet, ha a választópol­gárokkal és általában az egész lakossággal naponta szoros kapcsolatban állnak, más szóval: valamennyi dolgozójuk és képviselőjük ott van az élet sűrűjében. E tekintetben főleg a képviselőkre hárulnak nem csekély feladatok. A megválasztás ugyanis csak a munka, a bizonyítás kezdete. Általában megállapíthatjuk, hogy a képviselők döntő többsége tisztában van vele — a politikai tömegmunkában a pártnak egyik legszámottevőbb és legfontosabb aktíváját képezik és ehhez is igazodnak. Mégis újra és újra helyénvaló figyelmeztetni rá, hogy alapvető kötelességük szüntelenül, minden megfelelő alkalommal élve, elmélyíteni és megszilár­dítani kapcsolatukat választóikkal. A közvetlen érintkezés ugyanis semmi mással nem pótolható. Ez egyformán érvényes az adott nemzeti bizottság plénumúlése előtti és utáni időszak­ra. Az ülés előtt a képviselőnek főleg arra kell törekednie, hogy az emberek minél szélesebb körével tudassa — a nemzeti bizottság milyen lépésekre, intézkedésekre készül. Természe­tesen nemcsak az informálás a célja, hanem egyben az is, hogy átfogó képet nyerjen a választóknak ezzel összefüggő né­zeteiről, állásfoglalásáról. Az ülés után pedig — a képviselői tevékenységnek ez a gyakrabban elhanyagolt területe — fel­adata me<»ma»varózni a határozatokat és az embereket meg­nyerni teljesítésüknek. Nem célunk maradéktalanul felsorolni ennek a munkának valamennyi változatos és sokrétű formáját. A nyilvános gyű­lések, a különféle beszélgetések, a társadalmi szervezetek erre a célra alkalmas egyes rendezvényei éppúgy ide tartoznak, mint például a képviselői fogadónapok, a munka- és a lakó­helyi közvetlen érintkezés, főleg a városokban a polgári bi­zottságok széles körű tevékenysége, és természetesen az is, hogy a képviselő cselekvőén részt vesz a dolgozók panaszai­nak, bejelentéseinek, javaslatainak nemcsak a „feltérképezé­sében, hanem megoldásukban, elintézésükben is. Természetesen a képviselők csak akkor tudnak minden várakozásnak megfelelni, ba erre az illetékes szervek gondo­san felkészítik őket. Ez nem merül ki eszmei-politikai fejlő­désük feltételeinek megteremtésével, hanem egyet jelent tüzetes tájékoztatásukkal, tényekkel és érvekkel való felvér- tezésükkel is. GÄLY IVÁN KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Szövegezik a találkozó záróközleményét Belgrádban nemsokára befejeződik az európai biztonsági és együttműködési találkozó. A küldöttek most a január 17-én megkezdett és körülbelül egy hónapig tartó befejező szakasz­ban végzik a legnehezebb munkát: szövegezik a találkozó zá­róközleményét. A helsinki Záróokmány szellemében konkrét formába foglalják több hónapi munkájuk eredményét. Az új-belgrádi modern kongresszusi palotában, a Sava Cen- tarban az előkészítő értekezlet, mint ismeretes, tavaly június 15-től augusztus 5-ig tartott, majd október 4-e és december 22-e között folytak az érdemi tanácskozások. A tanácskozás első két szakasza — az esetenkénti élesebb viták ellenére is — földrészünk politikai légkörének további javítását célzó törekvések jegyében folyt le. A küldöttségek kifejtették kor mányaik álláspontját a nemzetközi helyzetről, főként a poli­tikai és a katonai enyhülésről, megvitatták a helsinki Záró­okmány végreha.fásának eddigi eredményeit és a soron levő feladatokat, valamint végrehajtásuk iqódját. A belgrádi találkozó jelentőségét nem vitathatja el, eredmé­nyeit nem vonhatja kétségbe senki. Főleg akkor nem, ha ala­posan szemügyre vesszük Európa mai arculatán a Helsinki óta kialakult szembeszökő változásokat, a hetvenes évek eleje és vége közötti különbségeket. Annak idején a Nyugat gyanakodva és kényszeredetten üli le az európai biztonsági és együttműködési értekezlet aszta­lához. Fáradságos két esztendő munkájával papírra vetették harmincöt állam együttműködésének százoldalas dokumentu­mát. Két év telt el azóta, s ma már Nyugaton is nagyon sokan vannak, akik beismerik, hogy érdemes volt. A Záróokmány magába foglalja az érdekek kényes egyensú­lyát. A felek tudomásul vették, hogy Európa országai között politikai és ideológiai különbségek és ellentétek vannak, me­lyek máról holnapra nem küszöbölhetők ki. Ezek figyelembe vételével megtalálták a nézeteltéréseknél sokkal erősebb ösz- szekötő erőt, az európai nemzeteket összekötő kapcsokat. Belgrádban a szocialista országok el akarják érni a politi­kai enyhülésnek a katonai enyhüléssel váló kiegészítését. A szovjet javaslatok elfogadása javítaná az európai légkört, növelné a bizalmat, ha a résztvevők vállalnák, hogy nem alkalmaznak egymás ellen elsőnek atomfegyvert, nem bővítik a katonai csoportosulásokat, meghatározzák a hadgyakorlaton részt vevő egységek létszámának felső határát stb. A harmincöt országot képviselő küldöttek a politikai, gaz­dasági, kulturális, az emberi kapcsolatok legkülönbözőbb te­rületeit érintő 94 előterjesztett javaslat közül kiválasztják azokat a tételeket és megfogalmazásokat, amelyek mindenki számára megfelelők, mert a Belgrádban elfogadandó záróköz­lemény csak így segítheti elő a helsinki Záróokmány jobb, szélesebb körű megvalósítását az elkövetkező években. KODAY BERTA A hét elején munkalátogatásra Moszkvába érkezett Piotr Jaro- szewicz (jobboldalt], a Lengyel Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke. Az állomáson Alekszej Koszigin, az SZSZSZK Minisztertanácsának elnöke és más hivatalos személyiségek fogadták az érkező vendéget (Felvétel: CSTK — TASZSZ) Viliam Záborsky nemzeti művész, a Színművészek Szövetségei Csehszlovákiai Bizottságának alelnöke és Fritz Rödel, az NDK Színművészek Szövetsége elnökségének tagja Bratislavában aláírta a két szövetség idei eqyüttműködésének jegyzőkönyvét (A CSTK felvétele) Mintegy 16 000 nyugatnémet kikötői munkás sztrájkol január 25-e óta. A munka beszüntetésével bérük emelését és munka- körülményeik javítását követelik. A képen a hamburgi kikötő dokkjai láthatók, amelyek forgalmát a sztrájk teljesen meg­bénította (Képtávírón érkezett: CSTK — UPI) EGYMILLIÓ MUNKANÉLKÜLI 1978. n. 5. V ÚJ SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents