Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-29 / 5. szám

I smét Bülent Ecevit alakíthatott kormányt Ankarában. A tavaly iúniusi választások után már kapott egy lehetőséget: akkor a legtöbb szavazatot szerző párt vezetőjeként au­tomatikusan neki járt a megbízatás. Szeren cséje eléggé kétes értékű volt: nem is tudott hosszasan élni vele, mert a tavalyi választáso­kon a török szavazópolgárok nem döntöttek egyértelműen. A szociáldemokratának minősíthető program­mal {ellépő páJ't vezetője, Bűlent Ecevit meg­alakította ugyan a kormányt, de erejéből egyet len maradandó intézkedésre sem futotta. A jobb­oldali, nacionalista, soviniszta pártalakulatokat, az iszlám értékrend visszaállításáéi-: harcoló militáns csoportokat egyesítette az elvakult gyű­lölet, és az első adandó alkalommal megbuk­tatták a kabinetet. Lépésük a török patthelyzet egyik legszembeötlőbb sajátosságára utalt: a szemben álló felek ugyan képesek arra, hogv megakadályozzák egymást a sikeres kormány­zásban, arra azonban már kevésbé, hogy biz­tosítsák maguknak a kiegyensülyozoll, maga­biztos céltudatos vezetés feltételeit. És decem­ber végén bekövetkezett a második menet: ez­úttal Demirel hárompárti jobboldali koalíciója bukott meg. A Törökországban néha egyáltalán nem jelké­pesen határozó történelmi ítélőszékre kacsint­gató Demirel miniszterelnök egyik utolsó beszé­dében szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy nem minden bajért az ő kormányzata a felelős. A közvélemény feltehetően nem egészei így ítéli meg a helyzetet, hiszen az őszi helyható­sági választásokon lesújtó véleményt mondott Demirel konzervatívjairól csakúgy, mini Erba­ECEVIT ui kísérlete kan professzor nációnál istáiról. Ezen az erőpró­bán a Köztársasági Néppárt valóban országos párt lett: nemcsak az európai országrészben, hanem Anatótiában is, nem csupán a városok­ban, hanem a távoleső falvakban is demonst­rálta a szociáldemokraták vitathatatlan fölényét. Igaz ugyan, hogy ezen a választáson mint az akkor még nem ügyvezető Demirel miniszter- elnök lekezelően mondta — csupán íaJubirákat és polgármestereket juttattak mandátumhoz, a szavazópolgárok állásfoglalása mégis tendenciát jelezhet. Nevezetesen azt, hogy a Köztársasági Néppárt a helyi problémák megoldására is von­zóbb megoldásokat kínál, mint ellenfelei. Ezt mérhette fel az az alig tucatnyi helyezkedő kép­viselő, aki a bizalmi szavazáson, dacolva a tuer- kesfasiszták életveszélyes fenyegetőzesével, még­is hátat fordított a jobboldali koalíciónak. A bizalmi kérdést Eceviték vetettek fel: Bü­lent Ecevit kapta az újabb kormányalakítási megbízást is. Úgy látszik, azonban, hogy Török­országban könnyebb kormányt buktatni, mint kormányozni. Ugyanis a parlamenti képlet — a jobboldali^ képviselők ingadozása ellenére — nem változott meg, így az új kormány sorsa is éppúgy a politikai és érzelmi széljárástól függ, mint az előzőeké. Vagyis,: aligha várható, hogy ez a kormány hozzáfog majd végre a legfon­tosabb török kérdések megoldásához. A nemzet­közi valutaalap és a Közös Piac elég szigorú előírásai miatt aligha kerülhet sor rég esedékes szociálpolitikai és foglalkoztatási döntésekre. A ciprusi kérdés tisztázatlansága miatt is nyit­va marad néhány fontos külpolitikai probléma. Az amerikai fegyverszállításokat pótló NSZK- szállítmányok sem oszlathatják el a felhőket Ankara és a Nyugat kapcsolatai fölött. A fojtó sűrűségben halmozódó problémák megoldása szi­lárd, magabiztos kormányzást követel, megbíz­ható parlamenti bázissal. Erre ez idő szerint Ecevit sem számíthat. így félő, hogy ha nem ke­rül sor az idő előtti választások kiírására, egy vá'asztás'i ciklus teljesen veszendőbe megy Tö­rökország számára. A török kérdések megoldat­lansága aztán tovább gyűrűzik, egyéb problé­mákat hagy nyitva majd túlzottan is hosszú időre. Köztük is elsősorban a ciprusi kérdést és a görög—török kapcsolatok más, forró prob­lémáit. A török stabilitáshiány — ami a nemzetközi hatását illeti — különösen súlyos következmé­nyekkel járhat éppen görög vonatkozásban. Pil­lanatnyilag Athénban a helyzet török nézőpont­ból irigylésre méltó. A kormányzó Üj Demokrácia még koalíciókra sem kényszerül más pártokkal jóllehet csekély kompromisszumkészséggel bázisát még tovább bővíthetné. Ám lassan ez a kor­mányzati bázis is zsugorodik: az őszi választá­sokon már nem sikerült megismételni Karaman- lisznak a három évvel ezelőtti „bravúrt“. Az erők polarizálódását a baloldal előretörése jel­zi. A centrista görög baloldal pedig éppen a török kapcsolatokat illptően vall meglehető­sen szélsőséges nézeteket. Márpedig: ha a je­lenlegi tendencia mindkét országban tovább erősödik, akkor görög—török vonatkozásban nem bizonyos, hogy a szocialista-szociáldemok­rata pártok egyidejű hatalomrakeriilése ugrás­szerűen megjavítaná a helyzetet. Ám ez még a távolabbi jövő zenéje. Nyilván­való, hogy Ankara képtelen tartósítani a Cip­ruson jelenleg birtokolt, túlméretezett pozíció­Ankara közelében gerendákból, kőből és agyag­ból készült viskókban nyomorognak az emberek ját. Elérkezett az engedmények és az alku ideje. Azonban az alkuhoz erős parlamenti pozíciók nélkül nem lehet hozzáfogni: ezzel csak az ép­pen soronlevő kormány bukását gyorsítanák meg. Vagyis: a mostani parlamenti számtan sze­rint nehéz elképzelni a biztató kibontakozást. Ecevit azonban úgy határozott, hogy változtat a parlamenti számtan Ankarában nem tűi merev szabályain, s legalább technikailag biztosít bizo­nyos életképességet kormányának. A manőver egyáltalán nem szokatlan a polgári parlamenti demokráciák történetében. Az történt, hogy a decemberi bizalmi szavazáson Demireléknek há- tatfordító képviselőket megpróbálja szilárdan maga mellé állítani. Méghozzá anélkül, hogy az alku során számottevő politikai engedmé­nyekre kényszerülne. A megoldás látszólag rop­pant egyszerű: megfizeti a honatyák pálfordu- lását. Miniszteri tárcákkal jutalmazza a legér­tékesebb voksokat és bársonyszékhez juttatja a mögéje felsorakozó töredékpártok vezetőit is. így a kormány természetszerűleg- kibővül — de a minisztertanácsban a döntés a tárcák nagyob­bik részét birtokló szociáldemokraták kezében marad. Ecevit maga is érzi: az így létrehozott kormányzati képlet korántsem biztosítana szá­mára olyan játékteret, mint a szavazók egyér­telmű felhatalmazása. Éppen ezért programja szerényebb, mint amit tavaly ígért a választók­nak, de egy tekintetben frontáttörést ígér. Ne­vezetesen a ciprusi kérdésben. A jő taktikai érzékre valló helyzetfelismeré­sen kívül valószínűleg az is erre kényszeríti az új miniszterelnököt, hogy az üt támogató kép­viselőkkel könnyebb volt megegyezésre jutni kül­politikai kérdésekben, mint a számukra esetleg aggasztóan „vörösnek“ ható szociáldemokrata program belpolitikai passzusaiban. Az új kor­mányt alakító pártok és tömörülések közös nyi­latkozata éppen Ciprust teszi első helyre a prio­ritások listáján, mint ami megnyithatná az utat a többi görög—török probléma megoldása előtt is. Ecevit új kísérlete — amely lényegében gyen­geségéből adódik — talán elvezet új megoldá­sokhoz. Bátor lépéseivel megkönnyítheti a sza­vazók helyeslő döntését a legközelebbi válasz­tásokon, amikor is igényesebb program teljesíté­sére is vállalkozhat majd. KKAJCZÄR IMRE i A XIV. századból származó volt gótikus székes- egyház, amelyet a törökök mecsetté változtat­tak. Építészeti szempontból ez a változás az épület egyik romos tornyához épített minaret, a gótikus művészet egyik legértékesebb alkotása (CTK-felvételek) A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ELETEKÜL Gazdasági segítség Vietnamnak A Német Demokratikus Köztársaságban nem puszta szó a szolidaritás a háború sújtotta Vietnam népével; az itteni gyárak dolgozói sokat tesznek azért, hogy Vietnam meglevő ipari üzemeit újra üzemképessé tegyék, s az új gyárak építésénél is sokoldalú segítséget nyújtsanak. Az NDK-—vietnami gazdasági megállapodás értelmében az NDK összesen 42 ipari üzem helyreállítását vállalta. Ezek közül 24 már 1974 óta üzemel Hanoiban, Haiphongban, Nam Dinhben és Vinhben, 1976 végére pedig mind a 42 elkészült, és ezek ellátják a lakosságot olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint kerékpárok, mopedek, rádiókészülékek, varrógépek, ruházati cikkek, építőanya­gok stb. 1977-ben tovább folytatódott ez a gazdasági segítség- nyújtás: újabb 11 kisüzem kezdte meg NDK közremű­ködéssel a termelést Vietnam nyolc városában. Az ak­cióban az NDK különböző megyéi, nagyüzemei vesznek részt. Említést érdemel közöttük Halle megye. Az itt dolgozók szolidaritási vállalásai például lehetővé tették, hogy a közelmúltban nyolc nagy rádió- és televíziótech­nikai műhelyt helyezzenek üzembe Vietnamban. (BUDAPRESS — PANORAMA) Közös ásványkutatás Mongóliában Mongólia észak-kerületi tartományában, a 110-es dél­körtől keletre nemzetközi geológus expedíció ütött tá­bort. A kutatócsoport a KGST-országok szakembereiből áll, s vezetője Zsambin Bjamba mongol graológus. A mongol expedícióvezető nemrég tért haza moszkvai, varsói és prágai körútjáról, ahol aláírták az expedíció munkájával összefüggő megállapodásokat. Zsambin Bjam­ba, aki 1965-ben Moszkvában szerezte geológus-mérnö­ki diplomáját, egyébként rendszeresen úton van az észak-kerületi sztyeppén, hogy összehangolja a nem­zetközi geológus expedíció különböző körzetekben tá­borozó tagjainak munkáját. Ez a körzet — ahol hozzá­vetőleg akkora területen folynak a kutatások, mint Bel­gium — ásványi kincsek szempontjából igen sokat ígér: feltehetően sok itt a színes- és ritka íém, valamint a fluorit. Az expedíció központja és laboratóriuma Ulán­bátorban van. Az ásványkutató expedíció munkájának megszervezé­sében jelentős részt vállalt Tamás Bel csehszlovák köz­gazdász, az expedíció helyettes vezetője, Uwe Matzdorf főmérnök az NDK-ból, Vlagyimir Ivanov szovjet főgeo­lógus, Kiril Hrisztov, a fúrási munkákat vezető főmér­nök Bulgáriából, a magyar Simon András és Hanna Helinska geológus Lengyelországból. Ulánbátorban nemrég értékelték az eddigi kutató­munkát, s megállapították, hogy a szocialista közösség nemzetközi expedíciója sikerrel teljesítette az első ku­tatási szakasz feladatait. (BUDAPRESS — MONCAME) A szabadság második évében A főváros, Viéntiane központjától országúton 150 kilo­méterre van Délkelet-Ázsiu legnagyobb vízi erőműve. Öt esztendővel ezelőtt építették a Nam Ngum folyón. Egyike ez azoknak az üzemeknek, amelyeknek a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormánya fontos he­lyet szán a magasan fejlett mezőgazdaság és a modern ipar megteremtésében. A vízi erőmű felé haladva, az országút mentén végig smaragdzöld rizsföldek húzód­nak. A tropikus növényzet árnyékában cölöpökön, ma­gasan a föld felett, akkurátus kis fa- és téglaházikók bújnak meg. Itt, a főváros környékén nem voltak bom­bázások, a rombolásnak nincs nyoma, az ország többi vidéke azonban másképp néz ki. A hivatalos adatok szerint a háború végén Laosz te­rületén nem volt egyetlen olyan falu sem, amelyet ne romboltak volna le teljesen vagy részben, s ne égettek volna fel napalmmal. A háború következményeit még távolról sem sikerült felszámolni. A Laoszi Népi Demok­ratikus Köztársaság kikiáltása óta rövid idő telt el. Amikor a forradalom népi demokratikus szakasza bé­kés úton győzött, amelynek eredményeképp felszámol­ták a monarchiát, a Laoszt Népi Forradalmi Párt ve­zetésével hozzáláttak a létfontosságú feladatok meg­oldásához. A jelenlegi időszak — a sebek begyógyításá- nak időszaka. Helyreállítják az ipari vállalatokat, nö­velik az alapvető mezőgazdasági kultúrák vetésterü­letét. Még sok gátat és öntözési berendezést kell újjá­építeni, meg kell tisztítani a folyókat és az erdőket az aknáktól, fel nem robbant gránátoktól és bombáktól. Az ország újjáépítése során — annak a társadalmi- gazdasági és politikai programnak megfelelően,- ame­lyet a Népi Forradalmi Párt dolgozott ki, s amelyet a társadalom minden rétege támogat — Laoszt, ahol a keresőképes lakosság 80 százaléka paraszt, modern agrár ipari országgá változtatják. Ezért nagy erőfeszí­téseket tesznek az ipari termelés helyreállítására. Ez nem könnyű feladat. Minden korábban épült s működő üzem — szinte kivétel nélkül — importált nyers- és fűtőanyaggal dolgozott. A nehézségek ellenére Vien- iianeban és más városokban is az üzemek több mint 90 százaléka már dolgozik. Az energiát a Nam Ngum-i vízi erőműtől kapják. Amikor az erőmű második egysége is termelni kezd, kapacitása 150 ezer kilowatt lesz. Akkor egy sor újabb üzemet láthatnak majd el villamos energiával. (BUDAPRESS — APN) J. SZVETLINCSIJ 1978. I. 29. 14 ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents