Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-29 / 5. szám
I smét Bülent Ecevit alakíthatott kormányt Ankarában. A tavaly iúniusi választások után már kapott egy lehetőséget: akkor a legtöbb szavazatot szerző párt vezetőjeként automatikusan neki járt a megbízatás. Szeren cséje eléggé kétes értékű volt: nem is tudott hosszasan élni vele, mert a tavalyi választásokon a török szavazópolgárok nem döntöttek egyértelműen. A szociáldemokratának minősíthető programmal {ellépő páJ't vezetője, Bűlent Ecevit megalakította ugyan a kormányt, de erejéből egyet len maradandó intézkedésre sem futotta. A jobboldali, nacionalista, soviniszta pártalakulatokat, az iszlám értékrend visszaállításáéi-: harcoló militáns csoportokat egyesítette az elvakult gyűlölet, és az első adandó alkalommal megbuktatták a kabinetet. Lépésük a török patthelyzet egyik legszembeötlőbb sajátosságára utalt: a szemben álló felek ugyan képesek arra, hogv megakadályozzák egymást a sikeres kormányzásban, arra azonban már kevésbé, hogy biztosítsák maguknak a kiegyensülyozoll, magabiztos céltudatos vezetés feltételeit. És december végén bekövetkezett a második menet: ezúttal Demirel hárompárti jobboldali koalíciója bukott meg. A Törökországban néha egyáltalán nem jelképesen határozó történelmi ítélőszékre kacsintgató Demirel miniszterelnök egyik utolsó beszédében szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy nem minden bajért az ő kormányzata a felelős. A közvélemény feltehetően nem egészei így ítéli meg a helyzetet, hiszen az őszi helyhatósági választásokon lesújtó véleményt mondott Demirel konzervatívjairól csakúgy, mini ErbaECEVIT ui kísérlete kan professzor nációnál istáiról. Ezen az erőpróbán a Köztársasági Néppárt valóban országos párt lett: nemcsak az európai országrészben, hanem Anatótiában is, nem csupán a városokban, hanem a távoleső falvakban is demonstrálta a szociáldemokraták vitathatatlan fölényét. Igaz ugyan, hogy ezen a választáson mint az akkor még nem ügyvezető Demirel miniszter- elnök lekezelően mondta — csupán íaJubirákat és polgármestereket juttattak mandátumhoz, a szavazópolgárok állásfoglalása mégis tendenciát jelezhet. Nevezetesen azt, hogy a Köztársasági Néppárt a helyi problémák megoldására is vonzóbb megoldásokat kínál, mint ellenfelei. Ezt mérhette fel az az alig tucatnyi helyezkedő képviselő, aki a bizalmi szavazáson, dacolva a tuer- kesfasiszták életveszélyes fenyegetőzesével, mégis hátat fordított a jobboldali koalíciónak. A bizalmi kérdést Eceviték vetettek fel: Bülent Ecevit kapta az újabb kormányalakítási megbízást is. Úgy látszik, azonban, hogy Törökországban könnyebb kormányt buktatni, mint kormányozni. Ugyanis a parlamenti képlet — a jobboldali^ képviselők ingadozása ellenére — nem változott meg, így az új kormány sorsa is éppúgy a politikai és érzelmi széljárástól függ, mint az előzőeké. Vagyis,: aligha várható, hogy ez a kormány hozzáfog majd végre a legfontosabb török kérdések megoldásához. A nemzetközi valutaalap és a Közös Piac elég szigorú előírásai miatt aligha kerülhet sor rég esedékes szociálpolitikai és foglalkoztatási döntésekre. A ciprusi kérdés tisztázatlansága miatt is nyitva marad néhány fontos külpolitikai probléma. Az amerikai fegyverszállításokat pótló NSZK- szállítmányok sem oszlathatják el a felhőket Ankara és a Nyugat kapcsolatai fölött. A fojtó sűrűségben halmozódó problémák megoldása szilárd, magabiztos kormányzást követel, megbízható parlamenti bázissal. Erre ez idő szerint Ecevit sem számíthat. így félő, hogy ha nem kerül sor az idő előtti választások kiírására, egy vá'asztás'i ciklus teljesen veszendőbe megy Törökország számára. A török kérdések megoldatlansága aztán tovább gyűrűzik, egyéb problémákat hagy nyitva majd túlzottan is hosszú időre. Köztük is elsősorban a ciprusi kérdést és a görög—török kapcsolatok más, forró problémáit. A török stabilitáshiány — ami a nemzetközi hatását illeti — különösen súlyos következményekkel járhat éppen görög vonatkozásban. Pillanatnyilag Athénban a helyzet török nézőpontból irigylésre méltó. A kormányzó Üj Demokrácia még koalíciókra sem kényszerül más pártokkal jóllehet csekély kompromisszumkészséggel bázisát még tovább bővíthetné. Ám lassan ez a kormányzati bázis is zsugorodik: az őszi választásokon már nem sikerült megismételni Karaman- lisznak a három évvel ezelőtti „bravúrt“. Az erők polarizálódását a baloldal előretörése jelzi. A centrista görög baloldal pedig éppen a török kapcsolatokat illptően vall meglehetősen szélsőséges nézeteket. Márpedig: ha a jelenlegi tendencia mindkét országban tovább erősödik, akkor görög—török vonatkozásban nem bizonyos, hogy a szocialista-szociáldemokrata pártok egyidejű hatalomrakeriilése ugrásszerűen megjavítaná a helyzetet. Ám ez még a távolabbi jövő zenéje. Nyilvánvaló, hogy Ankara képtelen tartósítani a Cipruson jelenleg birtokolt, túlméretezett pozícióAnkara közelében gerendákból, kőből és agyagból készült viskókban nyomorognak az emberek ját. Elérkezett az engedmények és az alku ideje. Azonban az alkuhoz erős parlamenti pozíciók nélkül nem lehet hozzáfogni: ezzel csak az éppen soronlevő kormány bukását gyorsítanák meg. Vagyis: a mostani parlamenti számtan szerint nehéz elképzelni a biztató kibontakozást. Ecevit azonban úgy határozott, hogy változtat a parlamenti számtan Ankarában nem tűi merev szabályain, s legalább technikailag biztosít bizonyos életképességet kormányának. A manőver egyáltalán nem szokatlan a polgári parlamenti demokráciák történetében. Az történt, hogy a decemberi bizalmi szavazáson Demireléknek há- tatfordító képviselőket megpróbálja szilárdan maga mellé állítani. Méghozzá anélkül, hogy az alku során számottevő politikai engedményekre kényszerülne. A megoldás látszólag roppant egyszerű: megfizeti a honatyák pálfordu- lását. Miniszteri tárcákkal jutalmazza a legértékesebb voksokat és bársonyszékhez juttatja a mögéje felsorakozó töredékpártok vezetőit is. így a kormány természetszerűleg- kibővül — de a minisztertanácsban a döntés a tárcák nagyobbik részét birtokló szociáldemokraták kezében marad. Ecevit maga is érzi: az így létrehozott kormányzati képlet korántsem biztosítana számára olyan játékteret, mint a szavazók egyértelmű felhatalmazása. Éppen ezért programja szerényebb, mint amit tavaly ígért a választóknak, de egy tekintetben frontáttörést ígér. Nevezetesen a ciprusi kérdésben. A jő taktikai érzékre valló helyzetfelismerésen kívül valószínűleg az is erre kényszeríti az új miniszterelnököt, hogy az üt támogató képviselőkkel könnyebb volt megegyezésre jutni külpolitikai kérdésekben, mint a számukra esetleg aggasztóan „vörösnek“ ható szociáldemokrata program belpolitikai passzusaiban. Az új kormányt alakító pártok és tömörülések közös nyilatkozata éppen Ciprust teszi első helyre a prioritások listáján, mint ami megnyithatná az utat a többi görög—török probléma megoldása előtt is. Ecevit új kísérlete — amely lényegében gyengeségéből adódik — talán elvezet új megoldásokhoz. Bátor lépéseivel megkönnyítheti a szavazók helyeslő döntését a legközelebbi választásokon, amikor is igényesebb program teljesítésére is vállalkozhat majd. KKAJCZÄR IMRE i A XIV. századból származó volt gótikus székes- egyház, amelyet a törökök mecsetté változtattak. Építészeti szempontból ez a változás az épület egyik romos tornyához épített minaret, a gótikus művészet egyik legértékesebb alkotása (CTK-felvételek) A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ELETEKÜL Gazdasági segítség Vietnamnak A Német Demokratikus Köztársaságban nem puszta szó a szolidaritás a háború sújtotta Vietnam népével; az itteni gyárak dolgozói sokat tesznek azért, hogy Vietnam meglevő ipari üzemeit újra üzemképessé tegyék, s az új gyárak építésénél is sokoldalú segítséget nyújtsanak. Az NDK-—vietnami gazdasági megállapodás értelmében az NDK összesen 42 ipari üzem helyreállítását vállalta. Ezek közül 24 már 1974 óta üzemel Hanoiban, Haiphongban, Nam Dinhben és Vinhben, 1976 végére pedig mind a 42 elkészült, és ezek ellátják a lakosságot olyan fontos közszükségleti cikkekkel, mint kerékpárok, mopedek, rádiókészülékek, varrógépek, ruházati cikkek, építőanyagok stb. 1977-ben tovább folytatódott ez a gazdasági segítség- nyújtás: újabb 11 kisüzem kezdte meg NDK közreműködéssel a termelést Vietnam nyolc városában. Az akcióban az NDK különböző megyéi, nagyüzemei vesznek részt. Említést érdemel közöttük Halle megye. Az itt dolgozók szolidaritási vállalásai például lehetővé tették, hogy a közelmúltban nyolc nagy rádió- és televíziótechnikai műhelyt helyezzenek üzembe Vietnamban. (BUDAPRESS — PANORAMA) Közös ásványkutatás Mongóliában Mongólia észak-kerületi tartományában, a 110-es délkörtől keletre nemzetközi geológus expedíció ütött tábort. A kutatócsoport a KGST-országok szakembereiből áll, s vezetője Zsambin Bjamba mongol graológus. A mongol expedícióvezető nemrég tért haza moszkvai, varsói és prágai körútjáról, ahol aláírták az expedíció munkájával összefüggő megállapodásokat. Zsambin Bjamba, aki 1965-ben Moszkvában szerezte geológus-mérnöki diplomáját, egyébként rendszeresen úton van az észak-kerületi sztyeppén, hogy összehangolja a nemzetközi geológus expedíció különböző körzetekben táborozó tagjainak munkáját. Ez a körzet — ahol hozzávetőleg akkora területen folynak a kutatások, mint Belgium — ásványi kincsek szempontjából igen sokat ígér: feltehetően sok itt a színes- és ritka íém, valamint a fluorit. Az expedíció központja és laboratóriuma Ulánbátorban van. Az ásványkutató expedíció munkájának megszervezésében jelentős részt vállalt Tamás Bel csehszlovák közgazdász, az expedíció helyettes vezetője, Uwe Matzdorf főmérnök az NDK-ból, Vlagyimir Ivanov szovjet főgeológus, Kiril Hrisztov, a fúrási munkákat vezető főmérnök Bulgáriából, a magyar Simon András és Hanna Helinska geológus Lengyelországból. Ulánbátorban nemrég értékelték az eddigi kutatómunkát, s megállapították, hogy a szocialista közösség nemzetközi expedíciója sikerrel teljesítette az első kutatási szakasz feladatait. (BUDAPRESS — MONCAME) A szabadság második évében A főváros, Viéntiane központjától országúton 150 kilométerre van Délkelet-Ázsiu legnagyobb vízi erőműve. Öt esztendővel ezelőtt építették a Nam Ngum folyón. Egyike ez azoknak az üzemeknek, amelyeknek a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kormánya fontos helyet szán a magasan fejlett mezőgazdaság és a modern ipar megteremtésében. A vízi erőmű felé haladva, az országút mentén végig smaragdzöld rizsföldek húzódnak. A tropikus növényzet árnyékában cölöpökön, magasan a föld felett, akkurátus kis fa- és téglaházikók bújnak meg. Itt, a főváros környékén nem voltak bombázások, a rombolásnak nincs nyoma, az ország többi vidéke azonban másképp néz ki. A hivatalos adatok szerint a háború végén Laosz területén nem volt egyetlen olyan falu sem, amelyet ne romboltak volna le teljesen vagy részben, s ne égettek volna fel napalmmal. A háború következményeit még távolról sem sikerült felszámolni. A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta rövid idő telt el. Amikor a forradalom népi demokratikus szakasza békés úton győzött, amelynek eredményeképp felszámolták a monarchiát, a Laoszt Népi Forradalmi Párt vezetésével hozzáláttak a létfontosságú feladatok megoldásához. A jelenlegi időszak — a sebek begyógyításá- nak időszaka. Helyreállítják az ipari vállalatokat, növelik az alapvető mezőgazdasági kultúrák vetésterületét. Még sok gátat és öntözési berendezést kell újjáépíteni, meg kell tisztítani a folyókat és az erdőket az aknáktól, fel nem robbant gránátoktól és bombáktól. Az ország újjáépítése során — annak a társadalmi- gazdasági és politikai programnak megfelelően,- amelyet a Népi Forradalmi Párt dolgozott ki, s amelyet a társadalom minden rétege támogat — Laoszt, ahol a keresőképes lakosság 80 százaléka paraszt, modern agrár ipari országgá változtatják. Ezért nagy erőfeszítéseket tesznek az ipari termelés helyreállítására. Ez nem könnyű feladat. Minden korábban épült s működő üzem — szinte kivétel nélkül — importált nyers- és fűtőanyaggal dolgozott. A nehézségek ellenére Vien- iianeban és más városokban is az üzemek több mint 90 százaléka már dolgozik. Az energiát a Nam Ngum-i vízi erőműtől kapják. Amikor az erőmű második egysége is termelni kezd, kapacitása 150 ezer kilowatt lesz. Akkor egy sor újabb üzemet láthatnak majd el villamos energiával. (BUDAPRESS — APN) J. SZVETLINCSIJ 1978. I. 29. 14 ÚJ SZÓ
