Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-01 / 332. szám, péntek
A PÁRTMUNKA VEZÉRFONALA A LENINI MUNKASTÍLUS ÉRVÉNYESÍTÉSÉRŐL utóbbi években sűrűn találkozunk a párt élét lenini alapelvei, a lenini stílusú párt munka, a polnikai vezetés lenini módszerei kifejezésekkel —' sajtóban, rádióban, televízióban, a pártoktatásban és a tömegek politikai nevelésének különböző fórumain. Persze e fogalmak tartalmát nem tudatosíthatja egyformán mindenki. Vannak, akik számára gy írkori előfordulásuk ellenére is az általános publicisztikai megfogalmazásoknál alaposabb magyarázatot igénylő fogalmak, sokan elméletileg tisztában vannak vele, pontosan ismerik szinte a definícióit is, de jóval kevesebb azok száma, akik politikai munkájuk gyakorlatában érvényesíteni képesek. Ahogy a marxizmus—leninizmus sem csupán megtanulni való elmélet, hanem a világ megváltoztatásának eszköze, hatalmas eszmei-politikai tartalmú szellemi arzenálja, Lenin munkastílusát is csak egész életművéből s az utána fennmaradt nagy tömegű dokumentumokból — monográfiákból, kortársi emlékezésekből, kiterjedt levelezéseiből —> ismerhetjük meg mélyebben. A lenini munkastílus kérdéseivel foglalkozni a bevezetőben említett okokon kívül is időszerű. Alig néhány héttel ezelőtt ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61< évfordulóját, s a barátsági hónap számos rendezvénye is a történelemfopmáló esemény hatását tükrözi. Ennek az egész világ arculatát, a nemzetközi politikai élet minden további fejleményét megváltoztató for- radalomnk nemcsak elméleti előkészítésében, hanem gyakori lati megvalósításában is mégha■> tározó szerepe volt Lenin zsenialitásának. Kivételes szellemi alkotóerejének csakúgy, mint rendkívüli szervezőképességének és egyedülálló munkastílusának. A lenini alapelvek, módszerek és munkastílus érvényesítésében eddig is gazdag tapasztalatokat szerzett az egész nemzetközi kommunista mozgalom, így pártunk is, de elsősorban a Szovjetnió Kommunista Pártja, s átvételük minden kommunista párt munkájának, szervezeti tevékenységének szüntelen folyamatát ké* pezi. Ebből a szempontból is rendkívül tanulságosak az SZKP XXV. kongresszusának dokumentumai. A pártmunka stílusáról és módszereiről szólj va Leonyid Brezsnyev beszámoz lójában kiemelte: „Természete- sen sem a párt, sem pedig műm kája nem merevedhet meg. Á párt munkája minden szakasz■> ban új tartalommal telítődik. Magától értetődik tehát, hogy a mostani XXV. kongresszuson kijelölt új feladatok a tovább biakban is megkövetelik a pártmunka formáinak és módszereb nek tudományos tökéletesítés sét“ A CSKP XV. kongresszusa is nagy figyelmet szentelt a párt* munka stílusának és módszerei- nek. Pártunknak azóta is alapvető stratégiai célja minden munka minőségének és hatékonyságának fokozása. Mi minden tartozik a lenini munkastílus fogalomkörébe? Az erről szóló elméleti munkák fő vonásaiként elsősorban a forradalmi lendületet, a tudományos hozzáállást, a kommunista tárgyilagosságot, az önállóságot és u személyes felelősséget, a kollektív vezetés tiszteletben tartását, a tömegekkel tartott szoros kapcsolatot, a megkezdett munka befejezését, valamint a szigorú pártfegyelem érvényesítését emelik ki. L enin mindig megkövetelte, hogy a pártmunkában a konkrét helyzetek konkrét elemzéséből kell kiindulni, ha a párt mint egész meg akarja oldani az adott történelmi feltételek közt előtte álló feladatokat, amelyek gyakran rendkívül sajátságosak. Ez a lenini alapelv minden pártszerv és — szervezet munkájára érvényes, s egyaránt vonatkozik a párt gazdasági, ideológiai, politikai és szervezeti tevékenységére. Ebben az összefüggésben a pártapparátus munkájának minősége kerül előtérbe. A pártnak egész apparátusát szüntelenül fejlesztenie kell. Az‘ osztályéllenség, s ideológiai ellenfeleink is, elsősorban mindig a párt apparátusát támadták és támadják a jövőben is. Természetesen némely pártszerv vagy pártszervezet nem kerülheti ki a helytelen döntések eshetőségét — és kockázatos következményeit sem. Ez ellen nincs semmiféle recept. Maga Lenin mondta, hogy olyan emberek s olyan politikai pártok, akik és amelyek sohasem tévednek, egyszerűen nem léteznek. Mindamellett azonban a pártmunkában s minden határozat előkészítése során következetesen érvényesítenünk kell a lenini alapelveket, ha az említett kockázatot minimálisra akarjuk csökkenteni. Arra kell törekednünk, hogy a lehető legkevesebb és legkisebb hibát kövessünk el, s az észlelt hibákat, fogyatékosságokat idejében eltá- volítsuk és megszüntessük. E zért kell határozottnak lenni a káderpolitikában is. Minden pártszervezetben olyan kommunistákat kell tisztségek betöltésére választani, akik amellett, hogy eszmeileg- polítikailag képzettek, tudásukat képesek a gyakorlatban is gyümölcsöztetni, tudnak az emberekkel bánni, személyes tulajdonságaikkal tekintélyt szereztek, tiszteletben tartják a kollektív vezetés elvét, s munj kájuk végzéséhez kellő kritikával rendelkeznek. Ugyanezek a követelmények vonatkoznak a vezető kollektívákra is •— ugyanis a politikai vezetésre való képességet s az ahhoz szükséges tekintélyt meg kell szerezni, azokat nem lehet semmiféle kinevezés által el-1 nyerni. A lenini stílusú pártmunkátóí semmi sem idegenebb, mint a szubjektivizmus, a formalizmus, a bürokrácia, a tervszerűtlenség vagy az információhiány. Sajnos, még ma is találkozhatunk Ilyen jelenségekkel, például a pártmunka olyan fontos terület tén Is, mint a taggyűlések előkészítése, vagy ügyrendi lefolytatása. Azokban a pártszeiv vezetekben, amelyekben olykor csak azért tartanak taggyűlést, hogy a felsőbb pártszerveknek jelentést adhassanak róla, ott elejétől végéig rögtönzéseken alapul a pártmunka. Minden taggyűlésnek, a párt által rendezett minden akciónak mégha* tározóit célja, programja, meg-> oldásra váró napirendi kérdé* sei vannak, amelyeket csak ak^ kor valósíthatunk meg sikere^ sen, ha azokat tervszerűen készítjük elő, s a határozatokba foglalt feladatok végrehajtását is következetesen és rendszeresen ellenőrizzük. A politikai irodalomból ismert tény, hogy Lenin a bolsevik párt vagy a szovjetek minden kongresszusát, minden központi bizottsági ülést, a népbiztosokkal folytatott tanácskozásait, de még a kisebb jelentőségű gyűléseket is gondosan előkészítette. Ha azokon felszólalt, előre összeállított jegyzeteiben pontosan feltüntette, melyek azok a fő problémák, amelyeket meg kell oldani, s melyek azok, amelyeket meg kell vitatni. Mindig világosan, tömören, csak a tárgyra szorítkozva szólt, s ismeretes az is, hogy ezért előadás vagy felszólalás közben maga elé tette az óráját, vagy gyakorta rápillantott. Egész életében, elméleti munkássága során éppúgy, mint a forradalom és a polgárháború idején, vagy a szovjetállam megteremtése, majd építése kezdeti időszakában rendkívül drágának tartotta az időt. Az is köztudott, hogy munkatársaitól is ugyanezt követelte. A népbiztosok tanácskozásain például megszabta, hogy minden felszólaló első ízben 5 percig, másodszor 3 percig beszélhet, s kettőnél többször senki sem szólalhat fel. Ugyanilyen következetes volt a tanácskozások, megbeszélések lebonyolításában is. Ha egy küldöttség a kitűzött időre nem jelent meg, nem fogadta őket, hanem új időpontot jelölt ki a megbeszélésre. Erre a fegyelmezettségre nemcsak abban az Időben, hanem ma is szükség van — s talán még fokozottabban — mert sajnos napjainknak is megvannak az „agyon- ülésezői“, tulajdonképp időrablói, ahogy Majakovszkij emlékezetes versében lényeglátóan jellemezte őket. Ú jságcikkben lehetetlen a lenini munkastílus minden vonását elemezni — akárcsak vázolni is. Olyan hatalmas elméleti és gyakorlati komplexum, amelyet állandóan tanulmányoznunk kell, s a tanultakat gyakorlati munkánk vezérlő módszereivé tennünk, ha napról napra különb kommunistákká akarunk válni korábbi önmagunknál. A lenini munkastílus alkalmazása módszerek láncolatát képezi a pártmunkában, amelyben minden láncszemnek megvan a maga szerepe, az alapszervezetektől a Központi Bizottsőgig. Hasonlóképp az állami, a gazdasági szervekben vagy a tömegszervezetekben is — amelyek nem helyettesíthetik egymőst, nem vállalhatják magukra egymás munkáját. MIKUS SÄNDOR Két járás, a tők éter ebe si (Trebišov) és a vranovi járás, zöldség- és gyümölcseülátásá- ról gondoskodik a ZELENINA nemzeti vállalat perbenyíki (Pribeník) központja. Innen irányítják a felvásárlást, a szállítást, 24 saját üzemeltetésű üzlet működését, a domašai üdülőhely dolgozóinak tevékenységét. Mind az irányító, mind a szervező munkában jelentős a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezetének, üzemi bizottságának a szerepe. Prescsák István elvtárs, a párt- szervezet elnöke ezekkel a szavakkal fejezi ki elismerését: — A szakszervezet vezetőségének és tagságának jó munkáját az eredmények dicsérik, nemcsak mi. És elmondja, hogy a legutóbbi értékelés szerint a pénzügyi tervet 106 százalékra, a felvásárlási tervet 101 százalékra, az eladási tervet 102 százalékra teljesítették. Véleménye szerint külön említésre méltó, hogy a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva, a szakszervezeti vezetők és a tagok is természetes követelménynek tekintik a jó minőségre való törekvést. Szép és követésre méltó példát is említ: — Ogy kell dolgozni, ahogyan a domašai részlegen tapasztalható. Az ottani panasz- könyvben nem panaszok, hanem dicséretek, elismerő szavak találhatók. A jó minőségre való törekvés első mozzanata a felvásárláskor tapasztalható. — Őszintén, kertelés nélkül meg kell mondani a termelők- neik, hogy milyenek a követelmények, ne csak egy termékre specializálják figyelmüket. Biztatni, figyelmeztetni és ösztönözni kell őket. Ez a véleménye, melyhez rögtön hozzáfűzi: — És nagyon helyes, hogy a vállalat dolgozóit erre neveli, biztatja a szakszervezeti bizottság is. Ez amolyan politikai aprómunka, de fontos, nagyon fontos. így kerül szóba a dolgozók politikai képzésének ügye. — Megbízható, kiváló munkatárs ezen a téren is a szak- szervezet — állapítja meg a pártelnök. — Az adott lehetőséghez képest rendszeres a szakszervezeti politikai oktatás, és ami a legfontosabb, a szakszervezet segít a párttag- jelöltek kiválasztásában, nevelésében. így lett párttagjaiéit másfél évvel ezelőtt Kondás Antal, a perbenyíki részleg fiatal, öt évvel ezelőtt érettségizett felvásárlója, akinek a munkájára a vállalati vezetők bátran kimondják a jelzőt: példás. Mondhatják is, hiszen bármikor, szombaton és vasárnap is, számíthatnak munkájára, kiváló szervezőkészségére, ha arra szükség van, ha a vagonok kirakásáról kell gondoskodni. — Megszereltem a kollektívánkat: Máshova a világért sem mennék innen, és ha más munkakört, más feladatot kínálnának, én akkor is ezt a munkát, ezt a kollektívát választanám. Elmondja, hogy a szakszervezeti bizalmi volt az, aki kezdettől fogva törődött azzai, hogy jól érezze magát beosztásában, jó legyen a munkahelyi légkör. A szakszervezeti üzemi bizottság felszólítására vett részt a politikai oktatásban, később a pártoktatásban. Jövőre már a párt középfokú tanfolyamának hallgatója lesz. És érdekes, figyelemre méltó ez a megállapítás: — Magam tapasztalata, meg a többiek példába alapján úgy vélem, hogy a szakszervezet tanított meg bennünket, fiatalokat, egy nagyon-nagyon fontos dologra: az előretekintésre. Gondolom, több ez esetenként alkalmazható módszernél, inkább munkastílus kérdése. És persze- máshol, mások által is elsajátítható. KÄZSMÉR ÉVA Az Osti nad Labem-i Egyesült Vegy- és Kohóipari Vállalatban 44 komplex racionalizációs brigád működik. A vállalat vezetősége által megszabott tematikai feladatokat oldanak meg. Az egyik 10 tagú brigád a vegytiszta hidroxidok minőségének javításával foglalkozik. A képen: Václav Michálek, a vegytiszta nátriumhidrox.dot gyártó berendezést kezeli. (Felvétel: O. Holan — CSTK) MINDIG A1Ó ÜGY ÉRDEKÉBEN Amikor felkerestem Tancsák András tanárt, a nagykaposi (Veľké Kapušany) gimnázium pártszervezetének elnökét, a csengő éppen az óra végét jelezte. Az osztályokból szlovák, magyar szavak szűrődnek ki. Ugyanis közös igazgatóság alá tartozik mind a két tanítási nyelvű gimnázium, a pártszervezetük is közös. A tanárok száma 16„ ebből 10 a kommunista. Megkísérlem egy rövid riportban a tíz kommunistából álló pártszervezet munkáját bemutatni. Beszélgető partnereim Tancsák András pártelnök és Petrik Barna tanár, aki a pártbizottságban a gimnázium ifjúsági szervezetének felelőse, gyakorlott pedagógus. Több mint két évtizede tanítanak, párttagságuk is azzal egyidős. S mivel pedagógusok, optimisták is, mert aki hisz a pedagógiában, az ember — és elsősorban a fiatalok — nevelhetőségében, az csak optimista lehet. így első kérdésem a pártelnökhöz szinte kézenfekvő: — Hogyan tükröződik a pedagógusok optimizmusa a pártmunkában? Egy kicsit gondolkodik, végig simítja erősen őszülő haját, majd mondja: — Nem könnyű kérdés, de a válaszom őszinte lesz. Én például a kommunistát, az embert, és a pedagógust sohasem választottam el magamban. Pedagógusi, emberi és elvi hitem gyökerei mélyek. Éppen ezért hiszek a fiatalok és a felnőttek taníthatóságában és nevelhetőségében. Ezt nyugodtan elmondhatom kollégáimról is. A mi gimnáziumunkban ez nagyon meghatározó, mert a tanulók többsége — szüleik munkások, szövetkezeti dolgozók — nem kapja meg otthon azt a szellemi többletet, amelyet értelmiségi származású társaik. Több, főiskolát és egyetemet végzett egykori tanítványunkkal beszélgettem, s ők mondták, hogy itt még nem, de ott már érezték ennek hátrányát. — S azóta? — Sok minden történt nálunk is. Párt- szervezetünk az igazgatósággal és a pedagógiai tanáccsal közösen kidolgozott egy hosszabb távra szóló komplex tervet az oktató-nevelő, valamint az ideológiai munka színvonalának és minőségének emelésére. A terv lényege az, hogy mind tárgyi, mind politikai ismeretekben a maximális tudást nyújtsuk tanulóinknak. Beszélgettünk arról is, milyen módszerekkel érik el pedagógiai és eszmei céljaikat. Helyet kap-e a tanári munkában a rögtönzés és a kényszerítés? — Mint már mondottam, iskolánkban nagyon átgondolt, tudatos és célszerű oktató-nevelő munka folyik. Pedagógusaink nagy többsége mögött több mint húszéves gyakorlat áll. Ha valami nem megy, vagy nehezen értik meg a tanulók az anyagot, újra és többször is elővesszük, s ha szükséges, egyenként is foglalkozunk a nehezebben tanuló diákokkal. — Tavaly szerveztük meg az osztályok között a szocialista tanulmányi versenyt — szól közbe Petrik Barna tanár. — A célunk ezzel többek között az is, hogy a jobbak segítsék és serkentsék a gyengébb tanulmányi eredményű tanulókat — kivált matematikából és fizikából. — ön szerint tehát a verseny jó hatással van a gyerekekre, s törvényszerűen következik belőle a jó eredmények elérése is? összeráncolja a homlokát, s rám néz. — Sokéves tapasztalatomat összegezem, amikor azt mondom: a tananyag legjobb átadása is meddő erőfeszítés lenne, ha a tanuló nem kiizdene meg a tudásért, s ha nem személyes érdeke vésetné azt agyába. Ennek a tudatnak az állandósítása a legnehezebb pedagógiai feladat, s ebben a versenyszellem kialakítása is segít. Visszakanyarodva az eredeti gondala- tokhoz, a taníthatóság és a nevelhetőség hitéhez, el kell azt is mondanunk, hogy a kaposi gimnáziumban ez is példákkal bizonyítható. Tavaly például a szlovák és a magyar osztályokban érettségizett tanulók 42 százalékát vették fel egyetemre és főiskolára. Megtudtam azt is, hogy több egykori tanulójuk szerzett már diplomát a szomszédos szocialista országok egyetemein is. Jelenleg ketten tanulnak külföldön, az egyik a moszkvai Lomonoszov Egyetem természettudományi karán, a másik pedig a gödöllői Agrártudományi Egyetemen. — Büszkék vagyunk arra is, hogy gimnáziumunkban kiváló a tanári kar és a diákok között a kapcsolat — mondja Petrik Barna tanár. — Pártszervezetünk vezetősége az igazgatósággal közösen minden feltételt megteremtett a szocialista humanizmus és az internacionalizmus szellemének gyakorlati megvalósítására. A SZISZ iskolai szervezetének minden tanulónk tagja, s rendszeres politikai oktatásban részesülnek, azonkívül van egy Lenin- körünk is, melyben Lenin életével, munkásságával ismerkedhetnek meg a tanulóink. Az eredményes marxista és internacionalista szellemben végzet munkánkért tavaly a SZISZ járási és kerületi bizottságától kitüntetést is kaptunk. A járási párt- bizottság is nagyra értékeli ilyen irányú tevékenységünket. S ez további alkotó munkára kötelez. bennünket. Búcsúzóul még ezt mondta a pártelnök: — Mi mindig a jó ügy érdekében dolgoztunk és dolgozunk. Ez a pártmogbíza- tásunk. Szívesen csináljuk TÖRÖK ELEMÉR Az előretekintés
