Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-01 / 332. szám, péntek

A PÁRTMUNKA VEZÉRFONALA A LENINI MUNKASTÍLUS ÉRVÉNYESÍTÉSÉRŐL utóbbi években sűrűn ta­lálkozunk a párt élét leni­ni alapelvei, a lenini stílusú párt munka, a polnikai vezetés lenini módszerei kifejezésekkel —' sajtóban, rádióban, televízió­ban, a pártoktatásban és a tö­megek politikai nevelésének kü­lönböző fórumain. Persze e fo­galmak tartalmát nem tudato­síthatja egyformán mindenki. Vannak, akik számára gy írkori előfordulásuk ellenére is az ál­talános publicisztikai megfogal­mazásoknál alaposabb magya­rázatot igénylő fogalmak, sokan elméletileg tisztában vannak vele, pontosan ismerik szinte a definícióit is, de jóval keve­sebb azok száma, akik politi­kai munkájuk gyakorlatában ér­vényesíteni képesek. Ahogy a marxizmus—leninizmus sem csupán megtanulni való elmé­let, hanem a világ megváltozta­tásának eszköze, hatalmas esz­mei-politikai tartalmú szellemi arzenálja, Lenin munkastílusát is csak egész életművéből s az utána fennmaradt nagy tömegű dokumentumokból — monográ­fiákból, kortársi emlékezések­ből, kiterjedt levelezéseiből —> ismerhetjük meg mélyebben. A lenini munkastílus kérdé­seivel foglalkozni a bevezető­ben említett okokon kívül is időszerű. Alig néhány héttel ez­előtt ünnepeltük a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 61< évfordulóját, s a barátsági hó­nap számos rendezvénye is a történelemfopmáló esemény ha­tását tükrözi. Ennek az egész világ arculatát, a nemzetközi politikai élet minden további fejleményét megváltoztató for- radalomnk nemcsak elméleti előkészítésében, hanem gyakori lati megvalósításában is mégha■> tározó szerepe volt Lenin zse­nialitásának. Kivételes szellemi alkotóerejének csakúgy, mint rendkívüli szervezőképességé­nek és egyedülálló munkastílu­sának. A lenini alapelvek, módsze­rek és munkastílus érvé­nyesítésében eddig is gazdag tapasztalatokat szerzett az egész nemzetközi kommunista mozgalom, így pártunk is, de elsősorban a Szovjetnió Kom­munista Pártja, s átvételük min­den kommunista párt munkájá­nak, szervezeti tevékenységé­nek szüntelen folyamatát ké* pezi. Ebből a szempontból is rendkívül tanulságosak az SZKP XXV. kongresszusának dokumentumai. A pártmunka stílusáról és módszereiről szólj va Leonyid Brezsnyev beszámoz lójában kiemelte: „Természete- sen sem a párt, sem pedig műm kája nem merevedhet meg. Á párt munkája minden szakasz■> ban új tartalommal telítődik. Magától értetődik tehát, hogy a mostani XXV. kongresszuson kijelölt új feladatok a tovább biakban is megkövetelik a párt­munka formáinak és módszereb nek tudományos tökéletesítés sét“ A CSKP XV. kongresszusa is nagy figyelmet szentelt a párt* munka stílusának és módszerei- nek. Pártunknak azóta is alap­vető stratégiai célja minden munka minőségének és haté­konyságának fokozása. Mi minden tartozik a lenini munkastílus fogalomkörébe? Az erről szóló elméleti munkák fő vonásaiként elsősorban a forra­dalmi lendületet, a tudományos hozzáállást, a kommunista tár­gyilagosságot, az önállóságot és u személyes felelősséget, a kol­lektív vezetés tiszteletben tar­tását, a tömegekkel tartott szo­ros kapcsolatot, a megkezdett munka befejezését, valamint a szigorú pártfegyelem érvényesí­tését emelik ki. L enin mindig megkövetelte, hogy a pártmunkában a konkrét helyzetek konkrét elemzéséből kell kiindulni, ha a párt mint egész meg akarja oldani az adott történelmi fel­tételek közt előtte álló felada­tokat, amelyek gyakran rendkí­vül sajátságosak. Ez a lenini alapelv minden pártszerv és — szervezet munkájára érvényes, s egyaránt vonatkozik a párt gazdasági, ideológiai, politikai és szervezeti tevékenységére. Ebben az összefüggésben a pártapparátus munkájának mi­nősége kerül előtérbe. A párt­nak egész apparátusát szüntele­nül fejlesztenie kell. Az‘ osz­tályéllenség, s ideológiai ellen­feleink is, elsősorban mindig a párt apparátusát támadták és támadják a jövőben is. Termé­szetesen némely pártszerv vagy pártszervezet nem kerülheti ki a helytelen döntések eshetősé­gét — és kockázatos következ­ményeit sem. Ez ellen nincs semmiféle recept. Maga Lenin mondta, hogy olyan emberek s olyan politikai pártok, akik és amelyek sohasem tévednek, egyszerűen nem léteznek. Mind­amellett azonban a pártmunká­ban s minden határozat előké­szítése során következetesen ér­vényesítenünk kell a lenini alapelveket, ha az említett koc­kázatot minimálisra akarjuk csökkenteni. Arra kell töreked­nünk, hogy a lehető legkeve­sebb és legkisebb hibát köves­sünk el, s az észlelt hibákat, fo­gyatékosságokat idejében eltá- volítsuk és megszüntessük. E zért kell határozottnak lenni a káderpolitikában is. Minden pártszervezetben olyan kommunistákat kell tiszt­ségek betöltésére választani, akik amellett, hogy eszmeileg- polítikailag képzettek, tudásu­kat képesek a gyakorlatban is gyümölcsöztetni, tudnak az em­berekkel bánni, személyes tu­lajdonságaikkal tekintélyt sze­reztek, tiszteletben tartják a kollektív vezetés elvét, s munj kájuk végzéséhez kellő kritiká­val rendelkeznek. Ugyanezek a követelmények vonatkoznak a vezető kollektívákra is •— ugyanis a politikai vezetésre való képességet s az ahhoz szükséges tekintélyt meg kell szerezni, azokat nem lehet semmiféle kinevezés által el-1 nyerni. A lenini stílusú pártmunkátóí semmi sem idegenebb, mint a szubjektivizmus, a formalizmus, a bürokrácia, a tervszerűtlenség vagy az információhiány. Saj­nos, még ma is találkozhatunk Ilyen jelenségekkel, például a pártmunka olyan fontos terület tén Is, mint a taggyűlések elő­készítése, vagy ügyrendi le­folytatása. Azokban a pártszeiv vezetekben, amelyekben olykor csak azért tartanak taggyűlést, hogy a felsőbb pártszerveknek jelentést adhassanak róla, ott elejétől végéig rögtönzéseken alapul a pártmunka. Minden taggyűlésnek, a párt által ren­dezett minden akciónak mégha* tározóit célja, programja, meg-> oldásra váró napirendi kérdé* sei vannak, amelyeket csak ak^ kor valósíthatunk meg sikere^ sen, ha azokat tervszerűen ké­szítjük elő, s a határozatokba foglalt feladatok végrehajtását is következetesen és rendszere­sen ellenőrizzük. A politikai irodalomból ismert tény, hogy Lenin a bolsevik párt vagy a szovjetek minden kongresszu­sát, minden központi bizottsági ülést, a népbiztosokkal folyta­tott tanácskozásait, de még a kisebb jelentőségű gyűléseket is gondosan előkészítette. Ha azo­kon felszólalt, előre összeállí­tott jegyzeteiben pontosan fel­tüntette, melyek azok a fő problémák, amelyeket meg kell oldani, s melyek azok, amelye­ket meg kell vitatni. Mindig vi­lágosan, tömören, csak a tárgy­ra szorítkozva szólt, s ismere­tes az is, hogy ezért előadás vagy felszólalás közben maga elé tette az óráját, vagy gya­korta rápillantott. Egész életé­ben, elméleti munkássága során éppúgy, mint a forradalom és a polgárháború idején, vagy a szovjetállam megteremtése, majd építése kezdeti időszaká­ban rendkívül drágának tartot­ta az időt. Az is köztudott, hogy munkatársaitól is ugyanezt kö­vetelte. A népbiztosok tanács­kozásain például megszabta, hogy minden felszólaló első íz­ben 5 percig, másodszor 3 per­cig beszélhet, s kettőnél több­ször senki sem szólalhat fel. Ugyanilyen következetes volt a tanácskozások, megbeszélések lebonyolításában is. Ha egy kül­döttség a kitűzött időre nem je­lent meg, nem fogadta őket, ha­nem új időpontot jelölt ki a megbeszélésre. Erre a fegyel­mezettségre nemcsak abban az Időben, hanem ma is szükség van — s talán még fokozottab­ban — mert sajnos napjaink­nak is megvannak az „agyon- ülésezői“, tulajdonképp időrab­lói, ahogy Majakovszkij emléke­zetes versében lényeglátóan jellemezte őket. Ú jságcikkben lehetetlen a lenini munkastílus min­den vonását elemezni — akár­csak vázolni is. Olyan hatal­mas elméleti és gyakorlati komplexum, amelyet állandóan tanulmányoznunk kell, s a ta­nultakat gyakorlati munkánk vezérlő módszereivé tennünk, ha napról napra különb kom­munistákká akarunk válni ko­rábbi önmagunknál. A lenini munkastílus alkalmazása mód­szerek láncolatát képezi a párt­munkában, amelyben minden láncszemnek megvan a maga szerepe, az alapszervezetektől a Központi Bizottsőgig. Hason­lóképp az állami, a gazdasági szervekben vagy a tömegszerve­zetekben is — amelyek nem he­lyettesíthetik egymőst, nem vállalhatják magukra egymás munkáját. MIKUS SÄNDOR Két járás, a tők éter ebe si (Trebišov) és a vranovi járás, zöldség- és gyümölcseülátásá- ról gondoskodik a ZELENINA nemzeti vállalat perbenyíki (Pribeník) központja. Innen irányítják a felvásárlást, a szállítást, 24 saját üzemelteté­sű üzlet működését, a domašai üdülőhely dolgozóinak tevé­kenységét. Mind az irányító, mind a szervező munkában je­lentős a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom szervezetének, üzemi bizottságának a szerepe. Prescsák István elvtárs, a párt- szervezet elnöke ezekkel a sza­vakkal fejezi ki elismerését: — A szakszervezet vezetősé­gének és tagságának jó mun­káját az eredmények dicsérik, nemcsak mi. És elmondja, hogy a legutób­bi értékelés szerint a pénzügyi tervet 106 százalékra, a felvá­sárlási tervet 101 százalékra, az eladási tervet 102 százalék­ra teljesítették. Véleménye szerint külön em­lítésre méltó, hogy a fogyasz­tók érdekeit szem előtt tartva, a szakszervezeti vezetők és a tagok is természetes követel­ménynek tekintik a jó minő­ségre való törekvést. Szép és követésre méltó példát is em­lít: — Ogy kell dolgozni, aho­gyan a domašai részlegen ta­pasztalható. Az ottani panasz- könyvben nem panaszok, ha­nem dicséretek, elismerő sza­vak találhatók. A jó minőségre való törekvés első mozzanata a felvásárlás­kor tapasztalható. — Őszintén, kertelés nélkül meg kell mondani a termelők- neik, hogy milyenek a követel­mények, ne csak egy termékre specializálják figyelmüket. Biz­tatni, figyelmeztetni és ösztö­nözni kell őket. Ez a véleménye, melyhez rögtön hozzáfűzi: — És nagyon helyes, hogy a vállalat dolgozóit erre neveli, biztatja a szakszervezeti bizott­ság is. Ez amolyan politikai aprómunka, de fontos, nagyon fontos. így kerül szóba a dolgozók politikai képzésének ügye. — Megbízható, kiváló mun­katárs ezen a téren is a szak- szervezet — állapítja meg a pártelnök. — Az adott lehető­séghez képest rendszeres a szakszervezeti politikai okta­tás, és ami a legfontosabb, a szakszervezet segít a párttag- jelöltek kiválasztásában, neve­lésében. így lett párttagjaiéit másfél évvel ezelőtt Kondás Antal, a perbenyíki részleg fiatal, öt év­vel ezelőtt érettségizett felvá­sárlója, akinek a munkájára a vállalati vezetők bátran ki­mondják a jelzőt: példás. Mond­hatják is, hiszen bármikor, szombaton és vasárnap is, számíthatnak munkájára, kivá­ló szervezőkészségére, ha arra szükség van, ha a vagonok ki­rakásáról kell gondoskodni. — Megszereltem a kollektí­vánkat: Máshova a világért sem mennék innen, és ha más munkakört, más feladatot kí­nálnának, én akkor is ezt a munkát, ezt a kollektívát vá­lasztanám. Elmondja, hogy a szakszer­vezeti bizalmi volt az, aki kez­dettől fogva törődött azzai, hogy jól érezze magát beosz­tásában, jó legyen a munkahe­lyi légkör. A szakszervezeti üzemi bizottság felszólítására vett részt a politikai oktatás­ban, később a pártoktatásban. Jövőre már a párt középfokú tanfolyamának hallgatója lesz. És érdekes, figyelemre méltó ez a megállapítás: — Magam tapasztalata, meg a többiek példába alapján úgy vélem, hogy a szakszervezet tanított meg bennünket, fiata­lokat, egy nagyon-nagyon fon­tos dologra: az előretekintésre. Gondolom, több ez eseten­ként alkalmazható módszernél, inkább munkastílus kérdése. És persze- máshol, mások által is elsajátítható. KÄZSMÉR ÉVA Az Osti nad Labem-i Egyesült Vegy- és Kohóipari Vállalat­ban 44 komplex racionalizációs brigád működik. A vállalat ve­zetősége által megszabott tema­tikai feladatokat oldanak meg. Az egyik 10 tagú brigád a vegytiszta hidroxidok minősé­gének javításával foglalkozik. A képen: Václav Michálek, a vegytiszta nátriumhidrox.dot gyártó berendezést kezeli. (Felvétel: O. Holan — CSTK) MINDIG A1Ó ÜGY ÉRDEKÉBEN Amikor felkerestem Tancsák András ta­nárt, a nagykaposi (Veľké Kapušany) gim­názium pártszervezetének elnökét, a csen­gő éppen az óra végét jelezte. Az osztályokból szlovák, magyar szavak szűrődnek ki. Ugyanis közös igazgatóság alá tartozik mind a két tanítási nyelvű gimnázium, a pártszervezetük is közös. A tanárok száma 16„ ebből 10 a kommu­nista. Megkísérlem egy rövid riportban a tíz kommunistából álló pártszervezet mun­káját bemutatni. Beszélgető partnereim Tancsák András pártelnök és Petrik Bar­na tanár, aki a pártbizottságban a gimná­zium ifjúsági szervezetének felelőse, gya­korlott pedagógus. Több mint két évtizede tanítanak, párttagságuk is azzal egyidős. S mivel pedagógusok, optimisták is, mert aki hisz a pedagógiában, az ember — és elsősorban a fiatalok — nevelhetőségé­ben, az csak optimista lehet. így első kérdésem a pártelnökhöz szinte kézen­fekvő: — Hogyan tükröződik a pedagógusok optimizmusa a pártmunkában? Egy kicsit gondolkodik, végig simítja erősen őszülő haját, majd mondja: — Nem könnyű kérdés, de a válaszom őszinte lesz. Én például a kommunistát, az embert, és a pedagógust sohasem vá­lasztottam el magamban. Pedagógusi, em­beri és elvi hitem gyökerei mélyek. Ép­pen ezért hiszek a fiatalok és a felnőttek taníthatóságában és nevelhetőségében. Ezt nyugodtan elmondhatom kollégáimról is. A mi gimnáziumunkban ez nagyon meg­határozó, mert a tanulók többsége — szü­leik munkások, szövetkezeti dolgozók — nem kapja meg otthon azt a szellemi több­letet, amelyet értelmiségi származású tár­saik. Több, főiskolát és egyetemet végzett egykori tanítványunkkal beszélgettem, s ők mondták, hogy itt még nem, de ott már érezték ennek hátrányát. — S azóta? — Sok minden történt nálunk is. Párt- szervezetünk az igazgatósággal és a pe­dagógiai tanáccsal közösen kidolgozott egy hosszabb távra szóló komplex tervet az oktató-nevelő, valamint az ideológiai munka színvonalának és minőségének emelésére. A terv lényege az, hogy mind tárgyi, mind politikai ismeretekben a ma­ximális tudást nyújtsuk tanulóinknak. Beszélgettünk arról is, milyen módsze­rekkel érik el pedagógiai és eszmei cél­jaikat. Helyet kap-e a tanári munkában a rögtönzés és a kényszerítés? — Mint már mondottam, iskolánkban nagyon átgondolt, tudatos és célszerű ok­tató-nevelő munka folyik. Pedagógusaink nagy többsége mögött több mint húszéves gyakorlat áll. Ha valami nem megy, vagy nehezen értik meg a tanulók az anyagot, újra és többször is elővesszük, s ha szük­séges, egyenként is foglalkozunk a nehe­zebben tanuló diákokkal. — Tavaly szerveztük meg az osztályok között a szocialista tanulmányi versenyt — szól közbe Petrik Barna tanár. — A célunk ezzel többek között az is, hogy a jobbak segítsék és serkentsék a gyengébb tanulmányi eredményű tanulókat — kivált matematikából és fizikából. — ön szerint tehát a verseny jó hatás­sal van a gyerekekre, s törvényszerűen következik belőle a jó eredmények eléré­se is? összeráncolja a homlokát, s rám néz. — Sokéves tapasztalatomat összegezem, amikor azt mondom: a tananyag legjobb átadása is meddő erőfeszítés lenne, ha a tanuló nem kiizdene meg a tudásért, s ha nem személyes érdeke vésetné azt agyá­ba. Ennek a tudatnak az állandósítása a legnehezebb pedagógiai feladat, s ebben a versenyszellem kialakítása is segít. Visszakanyarodva az eredeti gondala- tokhoz, a taníthatóság és a nevelhetőség hitéhez, el kell azt is mondanunk, hogy a kaposi gimnáziumban ez is példákkal bizonyítható. Tavaly például a szlovák és a magyar osztályokban érettségizett ta­nulók 42 százalékát vették fel egyetemre és főiskolára. Megtudtam azt is, hogy több egykori tanulójuk szerzett már diplomát a szomszédos szocialista országok egye­temein is. Jelenleg ketten tanulnak kül­földön, az egyik a moszkvai Lomonoszov Egyetem természettudományi karán, a má­sik pedig a gödöllői Agrártudományi Egye­temen. — Büszkék vagyunk arra is, hogy gim­náziumunkban kiváló a tanári kar és a diá­kok között a kapcsolat — mondja Petrik Barna tanár. — Pártszervezetünk vezető­sége az igazgatósággal közösen minden feltételt megteremtett a szocialista huma­nizmus és az internacionalizmus szelle­mének gyakorlati megvalósítására. A SZISZ iskolai szervezetének minden tanulónk tagja, s rendszeres politikai oktatásban részesülnek, azonkívül van egy Lenin- körünk is, melyben Lenin életével, mun­kásságával ismerkedhetnek meg a tanuló­ink. Az eredményes marxista és interna­cionalista szellemben végzet munkánkért tavaly a SZISZ járási és kerületi bizottsá­gától kitüntetést is kaptunk. A járási párt- bizottság is nagyra értékeli ilyen irányú tevékenységünket. S ez további alkotó munkára kötelez. bennünket. Búcsúzóul még ezt mondta a pártelnök: — Mi mindig a jó ügy érdekében dol­goztunk és dolgozunk. Ez a pártmogbíza- tásunk. Szívesen csináljuk TÖRÖK ELEMÉR Az előretekintés

Next

/
Thumbnails
Contents