Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-29 / 360. szám, péntek

TUDOMÁNY TECHNIKA A békét szolgáló atom 1. Miért van szükség az atomenergiára? A lizika egyik legizgalmasabb felfedezésével, a radioaktivitás és az atomok természetes bom­lásának kimutatásával a tudományos világ szá­mára megnyílt az új energiaforrások felé vezető út. Bebizonyosodott az atomok tényleges léte­zése, megkezdődött az atomok belsejének fel­tárása. A kutatók azonban eleinte képzeletben sem gondoltak arra, hogy még ebben az év­ezredben milyen nagy szerep vár e felfedezé­sek békés célú gyakorlati hasznosítására, első­sorban az energiatermelés számára. Az atom­fizika egyik legnagyobb művelője, Rutherford még 1936-ban is így vélekedett: bárki, aki az atomenergia technikai hasznosításáról beszél, bolondokat mond ...“ Ma már történelmi tény, hogy a világ ha ladó gondolkodású embereinek nemes harca az atomenergia .békés célú felhasználásáért az első atombomba felrobbantásának időszakában kez­dődött, amiikor a tudományos világ ezt a ti­tokzatos energiát éppen az emberiség elleni felhasználásánál ismerhette meg valójában. E harc élén olyan köz/ismert tudósok álltak, mint például Albe.pt Einstein, Frédéric Joliot Curie, Niels Bohr és még sokan mások. Az atomfegy verek betiltását főleg a szocialista országok követelték, élükön a Szovjetunióval. Kilenc év­vel az első atombomba felrobbantása után, 1954 ben a Szovjetunióban üzembe helyezték a világ e'lső atomerőművét. Ezzel megnyílt az út az atomenergia békés célú felhasználásához. Ma már világszerte több száz atomerőmű üzemel, illetve épül, s Csehszlovákia is jelentős részt vállal a szocialista államok atomenergetikai programjának megvalósításában. A legmegfelelőbb időben A tőkés államok egyes szervezetei és képvi­selői — annak ellenére, hogy már számos or­szágban bizonyítást nyert az atomerőművek üzemeltetési biztonsága és aránylagos tisztasá­ga a (környezetvédelem szempontjából, — gyak­ran felvetik a kérdést, hogy szükség van-e egyáltalán az atomenergiára. Tiltakozásukat az atomerőművek 'kiégési termékeinek nem éppen problémamentes felhasználásával, valamint az zal indokolják, hogy az elkövetkező nemzedékek számára nagy mennyiségű ás radioaktivitású hulladékanyagot hagyunk örökségül, amelyet majd néhány tízezer évig szemmel kell tartania az emlberiségnek. A világ tudósainak és gazdasági szakemberei­nek felmérése alapján azonban bebizonyítható, hogy a maghasadásnál felszabaduló nagy meny- nyiségű energia ipari kihasználásával a legmeg­felelőbb időszakban kezdett foglalkozni az em­beriség. Az atomenergia békés célú felhaszná­lása lehetővé teszi számára, hogy a jelenlegi általános energiaválságon enyhítsen és ezzel megakadályozza, illetve mérsékelje a várható élelmiszer- és nyersanyagszükségleti válságot. Az atomenergia szerepe és feladata a világ energetikai problémáinak megoldása szempont jából a jelen és az elkövetkező évtizedek napi­rendi tárgya lesz. Hogy mennyire indokolt ezek kel a problémákkal és megoldásukkal sürgősen foglalkozni, azt az alábbi tudományos felméré­sek bizonyítják. Fogyatkozó fosszilis készletek Az egy ifőre eső energiafogyasztás egyúttal az életszínvonal meghatározója is. A civilizáció egyik korszakából a másikba való átmenet ha­laszthatatlanul megköveteli az egy főre jutó energiaszükséglet néhányszoros megnövekedé­sét. Az emberiség történelmének első szakaszai ban eleinte néhány ezer, később néhány száz év kellett, hogy az energiaszükséglet többszö rösére növekedjen. A közelmúltban azonban már 20 év is elegendő volt ahhoz, hogy az energiaigény a kétszeresére, sőt háromszorosára nöjjön. Ebben a lakosság számának gyors nö­vekedése is szerepet játszik. A tudományos technikai forradalom hatására az energiafo­gyasztás növekedése szükségszerűen meggyorsul. Földünk 'lakosságának a száma az ezredfor­dulóra valószínűleg eléri a 6,1 milliárdot. A várható primáris energiaszükséglet 850.10!> GJ, ami körülbelü' 31,875.10!) tonna egyezményes fosszilis tüzelőanyagot képvisel. (1 G] = 2,4.105 kcal = 37,5 kg egyezményes tüzelőanyag). A szakemberek az előbbi mennyiségből 50,3 % vi'llaimosenergia-szükségletre számítanak. A világ feltárható fosszilis tüzelöanyagkészle­te — egyezményes súly, valamint ekvivalens energiaegységben kifejezve — a következő táb­lázatban található: felkutatott mennyiség Az 1970 dec. 31-ig tonnában 10!l GJ-ban Az össz- kászlethez mért arány százalékban Szén 5850 . 10” 171 463 93,2 Tőzeg 60 . 10" 1 759 1,0 Prim, kőolaj 108 . 10" 3 165 1,7 Szék. kőolaj 200 . 10" 5 862 3,2 Földgáz 59 . 10!' 1 729 0,9 összesen 6277 . 109 183 979 100,0 Az energiafogyasztás jelenlegi színvonala és várható fejlődése alapján könnyen kiszámítható, hogy ez a fosszilis energiaforrás 2100-ig sem elegendő. Az 1974-es újabb becslések szerint feltárható szémnennyiség a kitermelés évi 5 százalékos növekedése mellett 55 évre, a kőolaj 20 évre, a földgáz pedig 23,3 évre len no ?Ae- gendö. A készletek aránylag rövid élettartama egyéb­ként nemcsak a fosszilis tüzelőanyagokra jel lemző. Az egyes fémnyersamyagok esetében sem jobb a helyzet, mint például a vasérc, az aiu minium (bauxit), ráz, cink, ezüst, molibdán, króm, titán stb. esetében. Figyelmeztető árnövekedés A nyersanyagok világpiaci árnövekedései'’'k egyik okozója éppen a készletek általános és rövid időn belüli kimerülése. Ez az árnövekedés negatívan befolyásolja nemcsak a kőolajjal nem rendelkező fejlődő országok nemzetgazdaságát, de a gazdaságilag fejlett országoknak is ne­hézségeket okoz. A világpiaci árnövekedésre azonban ism te­kinthetünk úgy, mint egyoldalúan negatív fo­lyamatra. Vitathatatlanul pozitív j ’lentőséggel bír az a tény, hogy a világ végre tudatosította az energia „árát“, és rádöbbent, hogy az embe­riség további létezése az energia hatékonyabb és gazdaságosabb kihasználásának a függvénye. Intenzíven tvkezdődött az új energ’aforrásrk kutatása, fejlesztése, s az államok végre komo­lyan foglalkoznak az energiagondok megoldá­sának problémáival. Az energiaválság várható elmélyülése és a világpiaci árnövekedés arra kényszeríti az egyes országokat, hogy különböző rövid és hosszabb távlatú intézkedéseket vezessensk be a takarékosabb energiagazdálkodás és a nagyobb fokú energiafüggetlenség érdekében. Ezeket az intézkedéseket három csoportba sorolhatjuk: a) az energiakihasználás hatásfokának növe­lése és az energiatakarékosság; b) olyan technológiák bevezetése, amelyek kiszélesítik a fosszilis energiaforrások hasznosításának lehetőségeit, mint például a szán cseppfolyósítása és elgázosítása; c) a nem fosszilis energiaforrások kifejlesz­tése és alkalmazása. Az intézkedések első és második csoportja csak rövid időre, esetleg néhány évtizedre biz­tosíthat részleges megoldást az egyre erősödő energiaválságban. A megoldást tehát az intéz­kedések harmadik csoportjában kell keresni. Egyes szakemberek — főleg az atomenergiát ellenzők táborából — nagy reményeket fűznek a megújuló energiaforrásokhoz, mint például a napenergia, a szélenergia, geotermális ener­gia folyami ás tengeri vízi energia (apály-da- gály, höfokkülönbságek), huHadákfa, fotoszin­tetikus energia stb. Ezek azonban egyelőre csak alkalmi és kisegítő energiaforrások, nagyon szoros helyi jelleggel, ezért szintén nem elég­ségesek a világ teljes energiaszükségletének fe­dezésére. Természetesen sok előnyös tulajdonság az ilyen jellegű energiaforrások fejlesztése mellett szól. A fenti kimutatás alapján ás 3 megújuló energiaforrások jelentőségének lebecsülése nél­kül is megállapíthatjuk tehát, hogy a kétezres évek elejéig az emberiségnek feltétlenül meg kell találnia az energiakérdés megoldását. Ez a megoldás korunkban a magfizikai ismereteink és az atomok belsejében rejlő óriási energia kihasználásában mutatkozik. Nélkülözhetetlen tehát az atomenergia, a magreaktorok további fejlesztése és gyors ütemű ipari alkalmazása. FÜRI BÉLA KÖVETKEZIK: Hogyan működik az atomreaktor? A banán A banán őshazája Délke­let-Ázsia csapadékos trópusi övezete. Erőteljes növeke­dése ellenére a Musa sa- pientum nem a gyümölcs­fák, hanem a lágyszárú évelő növények közé tarto­zik. Botanikai nevét az arab elnevezésből kapta. Gyü­mölcsét a mai Guinea terü­letén élő bennszülöttek ne­vezték el banana-nak, ami az egész világon elterjedt. A banán nagy tápértéke kö­vetkeztében a legelterjed tebb déli gyümölccsé vált, világszerte fogyasztják, s a becslések szerint mintegy 800 millió ember fő táplálé­kát képezi a meleg égövi or­szágokban, nyersen, sütve, főzve és lisztnek kiszárítva. Ázsiában már az ókorban is termesztették. Föld alatti hajtásokról szaporítható, amelyek sokáig megőrzik életképességüket, ezért tá­voli helyeken is könnyen elterjeszthették a termesz­tését. Először az arabok vitték el Afrika nyugati partjának trópusi övezeté­be, innen a portugálok vit­ték tovább 1482-ben a Ka­nári-szigetekre. 1515-ben Haitiba, 1616-ban pedig San Domingóba. Később a jelen­leg legtöbb banánt exportá­ló Közép- és Dél-Ameriká- ban is elterjedt. A banán kivitele a mér­sékelt övezetbe a múlt év­század közepén kezdődött. Azóta kifejlődött a banán­szállítás egész világra ki­terjedő hűtőrendszeres Ián colata. A nemzetközi élel­miszer-kereskedelem ben mennyiségét tekintve a ba­nán a gabonafélék és a cu­kor után mindjárt a harma­dik helyen következik, a pénzérték szempontjából pedig a kávé után a máso­dik helyet foglalja el. A KGST-országrk között Cseh­szlovákia importálja a leg­több banánt. Államunk je­lentős mennyiségű valutát fordít arra, hogy a lakos­ság elegendőt vásárolhas­son ebből az értékes déli gyümölcsből. Dél-Amerikában három­szor több banánt termeszte­nek, mint a közép-amerikai országokban, de az ottani nagy hazai fogyasztás miatt az utóbbiak exportálnak többet. Ecuador például 1,5 millió tonnát, Honduras 1 millió tonnát, Costa Rica 1 millió tonnát exportál évente. A nagy banánexpor­tőrök közé tartozik még a Dominikai Köztársaság, Guatemala és Nicaragua, s jelentős az itteni szigetor­szágok, Guadeloupe, Marti­nique, Jamaifta, Kuba és Haiti banántermesztése is. Az ázsiai országok közül Tajvan (400 000 tonna), a Vietnami Szocialista Köz­társaság, Malaysia, a Fülöp- szigetek, India és Kína ex­portálja a legtöbb banánt. Habár e térség termelése kétszerese az amerikainak, sok fogy el a hazai piaco­kon, ezért csak kevés jut exportra. Egyes afrikai or­szágok banánkivitel'e is je­lentős. A banán növénye eléri a 10 méteres magasságot, ezen belül a mintegy 60 cm vastag szár hossza 2—5 mé­ter. Hatalmas leveleinek hossza 1,5—4 méter, széles­sége 0,8—1,1 méter. Egy jól kifejlett banántő súlya az 5 tonnát is elérheti. Föld alatti hajtásokról vegetatív úton szaporíthat­ják. Három hét alatt kifej­lődik az első levél, s nyolc hónap után a banán virág­zik. Sötétlila, 1—1,5 m hosszú virágzata elefánt­agyarhoz hasonlít. Fent he­lyezkednek el a hím-, lent a nőivarú virágok. Beporzás után kifejlődnek a zöld szí­,,Csehszlovák területen“ is terem banán, hanoi nagy­követségünk udvarában (Makrai Miklós felvétele) nű, húsos termések. Egy- egy banánfürtön 200—300 banán fejlődik ki, ezek egy­más fölött elhelyezkedő 10—15 kétsoros csokrokból állnak, egy sorban 10—15 banánnal. Egy banánfürt súlya körülbelül 40 kilo­gramm. Termés után a növény el­hal, nagy zöldtömege kom- posztkészítésre, trágyázás­ra alkalmas. Több fajtáját termesztik, amelyek vagy a cukorbanánokhoz, vagy a zcldségbanánokhoz tartoz­nak. Az étkezési cukorbaná­nok fő fajtái a Gros Michel, a Cavendicb, a Valéry, is­mertebb változatok a La­dy’s Finger, az Apple Ba­nana, a Po-oj és a Lakatan. A növényen fejlődő ba­nánfürtökre újabban fólia­zsákokat húznak a jobb mi­nőség elérése érdekében, valamint a rovarok és ma­darak elleni védelem céljá­ból. A banánt úgy szürete­lik, hogy egy nap alatt a hajóra, húsz nap alatt pe­dig a fogyasztók asztalára kerülhessen. Szüreteléskor a banán hőmérséklete 35 C°, ezt a hajón húsz fokkal lehűtik, s az állandóan szellőztetett helyiségeket 12° és 16 C° között tartják. Amikor a kartonokba cso­magolt banán megérkezik, érlelőkamrákban helyezik el. Érlelés közben a banán megsárgul, közben a gyü­mölcsben felhalmozódott keménvítő mono- és disza- haridokká alakul át. A nálunk forgalomba ke­rülj gyümölcsfélék közül a l'jnánnak van a legnagyobb kalóriaértéke. Kellemes il­lata szerves savaktól szár­mazik. A banán sohasem férges, fogyasztása higiéni­kus, ezért főleg a gyerekek számára kedvező. Gyomor­fekély vagy bélbetegségek esetén szintén előnyös a fogyasztása. Cukortartalmát szacharóz (12,1 %), glukóz (4,2 %), fruktóz (3,2 %) és maltóz (0,5 %) képezi. Ke- ményítőtartalma körülbelül 1 százalék, a túlérett gyü­mölcs nem tartalmaz kemé­nyítőt. Vannak azonban lisztes banánfajták is, ahol a keményíti nem a'a- kii 1 át cukorrá. Az éretlen gyümölcs szilárd szerkeze­tét a nem oldódó protopek- tin okozza, amely érés fo­lyamán oldható pektinné alakul át. Igen jelentős a banán ás­ványianyag- és vitamintar­talma. 100 g gyümölcs 7—15 mg C vitamint, továb­bá A, Bi, B'2, Be, PP, E vita­minokat, karotént, szerves savakat és, fekélygátló anyagot tatrtalmaz. j Az érett banán nagyon tápláló és gyorsan emésztő­dik (kb. 1 óra alatt). A leg­gyengébb gyomor is jól tudja hasznosítani. Tápérté­két tekintve egy kilogramm banán tíz tojás, egy kilo­gramm hal, vagy fél kilo­gramm sovány disznóhús tápértékével egyenlő. FRANTIŠEK JELINEK 1978. XII. 29. N C/3 *-í Ö esi

Next

/
Thumbnails
Contents