Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-29 / 360. szám, péntek
1978. XII. 29. N Vi A természet bőkezű volt Vietnammal szemben, amikor a festői szépségű tájakat világszerte megalkotta. Ennek az országnak nagyszerű adottságai vannak az idegenforgalom fejlesztéséhez, az ide látogató európaiak például télen is nyaralhatnak, fürödhetnek a tenger langyos vizében, gyönyörködhetnek a halászó bárkák pompás látványában Bao Daj császár Do Son-i nyaralójából, hajókiránduláson vehetnek részt az alvó sárkány. Ha Long öblében, ahol több mint háromezer meredek sziklasziget emelkedik ki a tenger égszínkék vizéből. Nem véletlen, hogy a természetnek ezt a párat lan szépségű müvét a világ nyolcadik csodájaként emlegetik. A vietnamiak szívesen kalauzolják el vendégeiket a Hanoitól mintegy 75 kilométerre fekvő Bien Hoa városkába is, illetve annak környékére. Egyrészt azért, mert ez a Vörös-folyó deltájához legközelebb eső hegyvidék, melynek éghajlata egy árnyalattal kellemesebb, valamint azért is, mert ennek a vidéknek gazdag történelmi múltja van, s ma is jelentős a szerepe a vietnami nép életében. Ar ról nem is beszélve, hogy Hoa Binh a Muong nemzetiség által lakott terület központja, ahol a népviselet, a lakóházak sajátos építési stílusa, a népszokások és a népdalok évezredes hagyományokat őriznek. Az ősembereknek is tetszett Vietnami úti programunk keretében kétszer is elindultunk Bien Hoa irányába. Az első alkalommal mintegy negyven kilométer után vissza kellett fordulnunk, mert a felhőszakadásoktól megvadult folyó dühöngő áradata szinte az orrunk előtt vitte el a hidat. Néhány napig eltartott, amíg a folyó megszelídült, s a katonák egy pontonhidat rögtönözhettek az elsodort híd helyén. Persze, nemcsak rögtönzött hídon, hanem rögtönzött utakon is kellett haladnunk, mert a víztömeg súlyától leomlott Így késiül a gyékény alapanyaga, a bambusxhánct hegyoldalak földtömege számos helyen maga alá telhette az úttestet. Mivel ennek eltakarításáról szó sem lehetett, a járművek tengelyig merültek a hevenyészett kisegítő utak vöröses-sárgás agyagtengerében. Ez a 75 kilométeres út egyaránt próbára tette a gépkocsivezető képességeit és utasainak türelmét. Esteledett már, amikor célhoz értünk. Egy cölöpökre épített bambuszház képezte itt a szállodánkat. Az elmaradhatatlan szúnyogháló azonban itt sem hiányzott az ágyakról. A figyelmes vendéglátók egy-egy fürt banánt is elhelyeztek aprócska szobáink parányi asztalára. Banánt azonban akár a közeli fákról is téphettünk volna. Eleinte kissé zavarban voltunk, hogy közvetlen környezetünknek szenteljünk-e figyelmet, vagy pedig az alkonypírban tündöklő táj nagyszerű látványában gyönyörködjünk. Bien Hoa ugyanis egy hatalmas völgykatlanban, 10—15 kilométer átmérőjű kráterben fekszik, melyben rizsföldek és nádas tavak terülnek el. A nyugovóra térő Nap utolsó sugarai még bearanyozták a völgyet övező hegylánc ormait. Mindez csodálatos látvány volt a város fölötti hegyoldalban épült „motelünkből“. A szálláshely vezetője üdítő tea mellett ismertette a környék nevezetességeit a bambuszház társalgójában. Megemlítette, hogy néhány közeli barlangban a régészek kőkor- szakbeli ősember nyomaira bukkantak. Rajzokat is találtak a barlangok A népművészet a környék falusi lakóházainak építésében is megnyilvánul. Egy kirándulás alkalmával a közeli Dam község földmüvesszövet- kezetébe is ellátogattunk, ahol megtekintettük Le Dhuc csoportvezető portáját. Ülőalkalmatosságok hiányában szőnyegekre telepedtünk le a szoba közepén. A szoba egyik sarkában vannak a fekvőhelyek, a másik sarokban pedig egy oltárként tisztelt, vitrinszerű kegyelethely fog lal helyet, a felszabadító harcokban hősi halált halt két fivér fényképeivel, emléktárgyaival. zászlóaljat, hét nehézüteget és két páncélosalakulatot vonultatott fel a vietnamiak által alig védett Hoa Binh elfoglalására. Az akció végrehajtása után a franciák erős védelmi pozíciókat építettek ki a környéken, s nagy mennyiségű katonát és hadianyagot összpontosítottak ide. A vietnami hadvezetés felismerte, hogy itt jó alkalom kínálkozik az összpontosított francia erők megsemmisítésére. December tizedikén egyszerre indítottak támadást a Vörös-folyó deltájában állomásozó franciák, vala mint a Hoa Binh térségében összpontosított egységek ellen. A szüntelenül ismétlődő támadások arra kényszerítették a franciákat, hogy március 23-án kivonuljanak Hoa Binhből, több mint hatezer halottat hagyva maguk után. Ezek az események fordulópontot jelentettek az ország felszabadításáért folyó harcokban. A vietnamiak minden fronton magukhoz ragadták a kezdeményezést, az állandóan visszavonuló franciákat pedig két év múlva Dien Bien Phu mellett érte a megsemmisítő csapás. Épülő erömüóriós a Fekete-folyón A vietnami hegyvidék útjai száraz időben is nehezen járhatók, ezért a közlekedés szempontjából aranyat érnek itt a tekintélyesebb folyók, amelyeken nagy forgalmat bonyolítanak le a dzsunkák — vitorlás halászhajók — a motoros dereglyék és csónakok. Bien Hoa a Song Da, vagyis a Fekete-folyó jobb partján épült, amely néhány kilométerrel lejjebb a Vcrös-folyóba torkollik. A gyékénykészítés alapanyagát, a magasabban fekvő őserdőkben kitermelt bamhuszrudakat is ezen a folyón úsztatják a helyi műhelyek közelébe. A tutajosmesterség itt még ma is megbecsült foglalkozás. Monszunom áradások idején hatalmas víztömegek vonulnak le a Fekete-folyon, s <’z iszaplerakódás nem kis gondot okoz a partokat összekötő kompok személyzetének. A vietnami állami szervek már régóta folgalkoznak azzal a gondolattal, hogy a környék természeti í'dottságait kihasználva hatalmas duzzasztógátat és vízi erőművet építsenek a Fekete-folyón, közvetlenül Hoa Binh mellett. A háborús években azonban gondolni sem leheteti egy ilyen igényes feladat megvalósítására. Az elképzelések ma már a megvalósulás szakaszába jutottak, s rövidesen mintegy harmincezer dolgozó fog serénykedni a gát építésén. Az épülő mű nagyságát néhány adattal is jellemezhetjük. A 125 méter magasságúra és 700 méter szélességűre tervezett gát mögött 198 km2 felületű víztároló keletkezik, amely 9,4 km 3 vizet halmoz fel, ebből 6,1 km5 lesz energetikailag hasznosítható. Az erőmű 208 megawattos blokkja évente 7,5 milliárd kilowattóra áramot fog termelni, ami lehetővé teszi az egész környék gyors ütemű iparosítását. A folyó közlekedési jelentőségére való tekintettel két hajózsilipet is építenek a gát mellett. Az egész mű 11—12 év alatt készül el, amihez az európai szocialista országok sokoldalú anyagi és műszaki segítséget nyújtanak. Hoa Binh szorgalmas lakói tehát nagy jövő előtt állnak, ezért továbbra is méltók akarnak lenni városuk szép nevéhez, hiszen ez a két szó magyarul annyit jelent: a béke városa. MAKRAI MIKLÚS KÖVETKEZIK: A háború mérlege (4) Az egész ház egy csodálatos, mesebeli alkotás. Nem kacsalábon forog ugyan, hanem hat öles oszlop tartja a magasban ezeket a környékbeli erdőkben található különlegesen kemény fából faragták. A nádfedeles tető mennyezetgerendáit az építők díszesen kicsipkézték, ugyanilyen csipBanént és falvédőket éruló asszonyok Hoa Binh piacán (A szerző felvételei) Tanítás utáni tréning Dam község iskolájának udvarán Hoa Binh, a béke varasa falán, amelyekről Colani francia régésznő egyik tanulmányában számolt be. Azóta a régészek a világ legjelentősebb leletei közé sorolva Hoa Binh-i civilizációnak jelölik az itt talált kőkorszakbeli kultúrát. A környéket szemlélve nem is csodálkozhatunk rajta, hogy már az ősembernek is megtetszett ez a vidék, melynek csodálatos panorámája képzőművészeti alkotásra ihlette az itt élő nép korai elődjeit. A házi ipar mesterei Később napjaink alkotóművészetével is megismerkedhettünk a városka szövetkezeti üzemeiben, műhelyeiben. A lányok és az asszonyok főleg selyemkendőket, térítőkét hímeznek, évszázados szövőszékeken eredeti mintázatú szőtteseket készítenek. A férfiak végzik a nehezebb munkát, ők hatalmas bambuszrudakat dolgoznak fel, a csomók közötti sima ízeket fűrésszel kivágják, aztán késsel vékony szalagokat hasogatnak belőle. Ezekből készítik a bambuszházak szellős falait képző gyékényt. Egyébként a művészi kivitelezésű hímzett kendők, szőttesek, valamint a sokoldalúan felhasználható gyékények a vietnami népgazdaság fontos kézműipari kiviteli termékei. Eredetileg csak saját szükségletre készültek, egy esküvői menet alkalmából magunk is láthattuk a muongok sajátos népviseletét. A lakosság ősi tehetsége, ügyessége, találékonysága alapozta meg azt a virágzó háziipart, amely az állam sokoldalú támogatásában részesül. kés ornamentika díszíti az ajtókat, ablakokat, az eresz alját, a szoba belső berendezéseit, különösen a polcokat. Tágas, szellős és kényelmes ez a bambuszház, melynek két helyiségében az egész család elfér. Teázás közben a házigazda elmesélte, hogy a ház a szomszédok segítségével két hónap alatt készült. Itt az a szokás, hogy a családalapító házhelyet kap a szövetkezettől, s a barátok, a munkatársak segítenek neki megépíteni a házat. Közben mindegyik azon igyekszik, hogy ott legyen a keze nyoma valamelyik gerendán, szemöldökfán, így alakulnak ki a szebbnél szebb faragványok, tarkára festett csipkék. Az egészben van azonban bizonyos józan mértékletesség, a díszítő elemek nem lépik túl a jó ízlés határait. Az utolsó francia offenzí^a Visszafelé megálltunk egy francia harckocsi rozsdásodó roncsainál, mellette emléktábla őrzi a harckocsit önfeláldozóan megsemmisítő vietnami hős nevét és tettét. Ez a háborús emlék a franciák 1951-es Hoa Binh-i offenzívájának a hírnöke. Kísérőink elmagyarázták, hogy az amerikaiak által kioktatott de Lattre de Tassigny tábornok 1951. október 14-én öt ejtőernyős zászlóaljat, tizenöt gyalogos
