Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-29 / 360. szám, péntek

1978. XII. 29. N Vi A természet bőkezű volt Viet­nammal szemben, amikor a festői szépségű tájakat világszerte megalkotta. Ennek az országnak nagyszerű adottságai vannak az ide­genforgalom fejlesztéséhez, az ide látogató európaiak például télen is nyaralhatnak, fürödhetnek a tenger langyos vizében, gyönyörködhetnek a halászó bárkák pompás látványá­ban Bao Daj császár Do Son-i nyara­lójából, hajókiránduláson vehetnek részt az alvó sárkány. Ha Long öblé­ben, ahol több mint háromezer me­redek sziklasziget emelkedik ki a tenger égszínkék vizéből. Nem vélet­len, hogy a természetnek ezt a párat lan szépségű müvét a világ nyolcadik csodájaként emlegetik. A vietnamiak szívesen kalauzolják el vendégeiket a Hanoitól mintegy 75 kilométerre fekvő Bien Hoa város­kába is, illetve annak környékére. Egyrészt azért, mert ez a Vörös-folyó deltájához legközelebb eső hegyvi­dék, melynek éghajlata egy árnyalat­tal kellemesebb, valamint azért is, mert ennek a vidéknek gazdag törté­nelmi múltja van, s ma is jelentős a szerepe a vietnami nép életében. Ar ról nem is beszélve, hogy Hoa Binh a Muong nemzetiség által lakott te­rület központja, ahol a népviselet, a lakóházak sajátos építési stílusa, a népszokások és a népdalok évezredes hagyományokat őriznek. Az ősembereknek is tetszett Vietnami úti programunk kereté­ben kétszer is elindultunk Bien Hoa irányába. Az első alkalommal mint­egy negyven kilométer után vissza kellett fordulnunk, mert a felhősza­kadásoktól megvadult folyó dühöngő áradata szinte az orrunk előtt vitte el a hidat. Néhány napig eltartott, amíg a folyó megszelídült, s a kato­nák egy pontonhidat rögtönözhettek az elsodort híd helyén. Persze, nem­csak rögtönzött hídon, hanem rög­tönzött utakon is kellett haladnunk, mert a víztömeg súlyától leomlott Így késiül a gyékény alapanyaga, a bambusxhánct hegyoldalak földtömege számos he­lyen maga alá telhette az úttestet. Mivel ennek eltakarításáról szó sem lehetett, a járművek tengelyig me­rültek a hevenyészett kisegítő utak vöröses-sárgás agyagtengerében. Ez a 75 kilométeres út egyaránt próbára tette a gépkocsivezető ké­pességeit és utasainak türelmét. Es­teledett már, amikor célhoz értünk. Egy cölöpökre épített bambuszház képezte itt a szállodánkat. Az elma­radhatatlan szúnyogháló azonban itt sem hiányzott az ágyakról. A figyel­mes vendéglátók egy-egy fürt banánt is elhelyeztek aprócska szobáink pa­rányi asztalára. Banánt azonban akár a közeli fákról is téphettünk volna. Eleinte kissé zavarban voltunk, hogy közvetlen környezetünknek szenteljünk-e figyelmet, vagy pedig az alkonypírban tündöklő táj nagy­szerű látványában gyönyörködjünk. Bien Hoa ugyanis egy hatalmas völgykatlanban, 10—15 kilométer át­mérőjű kráterben fekszik, melyben rizsföldek és nádas tavak terülnek el. A nyugovóra térő Nap utolsó su­garai még bearanyozták a völgyet övező hegylánc ormait. Mindez cso­dálatos látvány volt a város fölötti hegyoldalban épült „motelünkből“. A szálláshely vezetője üdítő tea mellett ismertette a környék neveze­tességeit a bambuszház társalgójá­ban. Megemlítette, hogy néhány kö­zeli barlangban a régészek kőkor- szakbeli ősember nyomaira bukkan­tak. Rajzokat is találtak a barlangok A népművészet a környék falusi lakóházainak építésében is megnyil­vánul. Egy kirándulás alkalmával a közeli Dam község földmüvesszövet- kezetébe is ellátogattunk, ahol meg­tekintettük Le Dhuc csoportvezető portáját. Ülőalkalmatosságok hiányá­ban szőnyegekre telepedtünk le a szoba közepén. A szoba egyik sarká­ban vannak a fekvőhelyek, a másik sarokban pedig egy oltárként tisz­telt, vitrinszerű kegyelethely fog lal helyet, a felszabadító harcokban hősi halált halt két fivér fényképei­vel, emléktárgyaival. zászlóaljat, hét nehézüteget és két páncélosalakulatot vonultatott fel a vietnamiak által alig védett Hoa Binh elfoglalására. Az akció végrehajtása után a franciák erős védelmi pozí­ciókat építettek ki a környéken, s nagy mennyiségű katonát és hadi­anyagot összpontosítottak ide. A viet­nami hadvezetés felismerte, hogy itt jó alkalom kínálkozik az összponto­sított francia erők megsemmisítésére. December tizedikén egyszerre indí­tottak támadást a Vörös-folyó deltá­jában állomásozó franciák, vala mint a Hoa Binh térségében össz­pontosított egységek ellen. A szün­telenül ismétlődő támadások arra kényszerítették a franciákat, hogy március 23-án kivonuljanak Hoa Binhből, több mint hatezer halottat hagyva maguk után. Ezek az események fordulópontot jelentettek az ország felszabadításá­ért folyó harcokban. A vietnamiak minden fronton magukhoz ragadták a kezdeményezést, az állandóan visszavonuló franciákat pedig két év múlva Dien Bien Phu mellett ér­te a megsemmisítő csapás. Épülő erömüóriós a Fekete-folyón A vietnami hegyvidék útjai száraz időben is nehezen járhatók, ezért a közlekedés szempontjából aranyat érnek itt a tekintélyesebb folyók, amelyeken nagy forgalmat bonyolí­tanak le a dzsunkák — vitorlás ha­lászhajók — a motoros dereglyék és csónakok. Bien Hoa a Song Da, vagy­is a Fekete-folyó jobb partján épült, amely néhány kilométerrel lejjebb a Vcrös-folyóba torkollik. A gyékénykészítés alapanyagát, a magasabban fekvő őserdőkben ki­termelt bamhuszrudakat is ezen a fo­lyón úsztatják a helyi műhelyek kö­zelébe. A tutajosmesterség itt még ma is megbecsült foglalkozás. Mon­szunom áradások idején hatalmas víz­tömegek vonulnak le a Fekete-folyon, s <’z iszaplerakódás nem kis gondot okoz a partokat összekötő kompok személyzetének. A vietnami állami szervek már régóta folgalkoznak azzal a gondo­lattal, hogy a környék természeti í'dottságait kihasználva hatalmas duzzasztógátat és vízi erőművet épít­senek a Fekete-folyón, közvetlenül Hoa Binh mellett. A háborús években azonban gondolni sem leheteti egy ilyen igényes feladat megvalósításá­ra. Az elképzelések ma már a megva­lósulás szakaszába jutottak, s rövi­desen mintegy harmincezer dolgozó fog serénykedni a gát építésén. Az épülő mű nagyságát néhány adattal is jellemezhetjük. A 125 méter ma­gasságúra és 700 méter szélességűre tervezett gát mögött 198 km2 felüle­tű víztároló keletkezik, amely 9,4 km 3 vizet halmoz fel, ebből 6,1 km5 lesz energetikailag hasznosítható. Az erőmű 208 megawattos blokkja éven­te 7,5 milliárd kilowattóra áramot fog termelni, ami lehetővé teszi az egész környék gyors ütemű iparosí­tását. A folyó közlekedési jelentőségére való tekintettel két hajózsilipet is építenek a gát mellett. Az egész mű 11—12 év alatt készül el, amihez az európai szocialista országok sok­oldalú anyagi és műszaki segítséget nyújtanak. Hoa Binh szorgalmas la­kói tehát nagy jövő előtt állnak, ezért továbbra is méltók akarnak lenni városuk szép nevéhez, hiszen ez a két szó magyarul annyit jelent: a béke városa. MAKRAI MIKLÚS KÖVETKEZIK: A háború mérlege (4) Az egész ház egy csodálatos, me­sebeli alkotás. Nem kacsalábon forog ugyan, hanem hat öles oszlop tartja a magasban ezeket a környékbeli er­dőkben található különlegesen ke­mény fából faragták. A nádfedeles tető mennyezetgerendáit az építők dí­szesen kicsipkézték, ugyanilyen csip­Banént és falvédőket éruló asszonyok Hoa Binh piacán (A szerző felvételei) Tanítás utáni tréning Dam község iskolájának udvarán Hoa Binh, a béke varasa falán, amelyekről Colani francia ré­gésznő egyik tanulmányában számolt be. Azóta a régészek a világ legje­lentősebb leletei közé sorolva Hoa Binh-i civilizációnak jelölik az itt ta­lált kőkorszakbeli kultúrát. A kör­nyéket szemlélve nem is csodálkoz­hatunk rajta, hogy már az ősember­nek is megtetszett ez a vidék, mely­nek csodálatos panorámája képzőmű­vészeti alkotásra ihlette az itt élő nép korai elődjeit. A házi ipar mesterei Később napjaink alkotóművészeté­vel is megismerkedhettünk a városka szövetkezeti üzemeiben, műhelyei­ben. A lányok és az asszonyok főleg selyemkendőket, térítőkét hímeznek, évszázados szövőszékeken eredeti mintázatú szőtteseket készítenek. A férfiak végzik a nehezebb munkát, ők hatalmas bambuszrudakat dolgoz­nak fel, a csomók közötti sima ízeket fűrésszel kivágják, aztán késsel vé­kony szalagokat hasogatnak belőle. Ezekből készítik a bambuszházak szellős falait képző gyékényt. Egyéb­ként a művészi kivitelezésű hímzett kendők, szőttesek, valamint a sokol­dalúan felhasználható gyékények a vietnami népgazdaság fontos kézmű­ipari kiviteli termékei. Eredetileg csak saját szükségletre készültek, egy esküvői menet alkalmából ma­gunk is láthattuk a muongok sajátos népviseletét. A lakosság ősi tehetsé­ge, ügyessége, találékonysága ala­pozta meg azt a virágzó háziipart, amely az állam sokoldalú támogatá­sában részesül. kés ornamentika díszíti az ajtókat, ablakokat, az eresz alját, a szoba belső berendezéseit, különösen a pol­cokat. Tágas, szellős és kényelmes ez a bambuszház, melynek két helyiségé­ben az egész család elfér. Teázás közben a házigazda elmesélte, hogy a ház a szomszédok segítségével két hónap alatt készült. Itt az a szokás, hogy a családalapító házhelyet kap a szövetkezettől, s a barátok, a mun­katársak segítenek neki megépíteni a házat. Közben mindegyik azon igyekszik, hogy ott legyen a keze nyoma valamelyik gerendán, szemöl­dökfán, így alakulnak ki a szebbnél szebb faragványok, tarkára festett csipkék. Az egészben van azonban bizonyos józan mértékletesség, a dí­szítő elemek nem lépik túl a jó ízlés határait. Az utolsó francia offenzí^a Visszafelé megálltunk egy francia harckocsi rozsdásodó roncsainál, mellette emléktábla őrzi a harckocsit önfeláldozóan megsemmisítő vietna­mi hős nevét és tettét. Ez a háborús emlék a franciák 1951-es Hoa Binh-i offenzívájának a hírnöke. Kísérőink elmagyarázták, hogy az amerikaiak által kioktatott de Lattre de Tassigny tábornok 1951. október 14-én öt ej­tőernyős zászlóaljat, tizenöt gyalogos

Next

/
Thumbnails
Contents