Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-29 / 360. szám, péntek
H ogy is mondjam?!... Tel szik nekem ez uz ember: magatartása, gondolkodásmódja, egyénisége. A munkája, ame lyért tud, akar időt, energiát áldozni. Szeretettel közeledik az emberhez, a munkájához. És ami a riporternek nem mellé kés: könnyen lehet vele benső séges, bizalmas kapcsolatot te remteni. Sándor Károlyról van szó, a Lévai /Levice j Járási Nemzeti Bizottság múzeumi, műemlékvédelmi és termeszeivé delmi szakfelügyelőjéről, akivel két kellemes napot töltöttem Léván. 1. Mit is írjak Sándor Károlyról?... Elvégezte a Komenský Egyetem levél táros szakát, s hetvenkettőben meg szerezte a filozófia doktora címet, történelmi segédtudományokból. Föl tétlenül el kell mondani róla, hogy egyik alapítója volt a prágai Ady Endre Diákklubnak, hogy hatvanháromban megalakította Léván a Juhász Gyula Irodalmi Színpadot, hogy tíz évig volt CSEMADOK-titkár, hogy jelenleg a CSEMADOK KB történelmi és honismereti szakbizottságának tag ja, hogy a Szlovák Szocialista Aka démia KB póttagja, hogy négy éve elő ad a marxizmus—leninizmus esti egye temen ... És persze azt is, hogy a hat vanas évek derekán az Új Élet című járási újság irodalmi rovatának volt szerkesztője, s hogy ebben az időbpn több verset publikált. 2. — Mi a feladata egy múzeumi, műemlékvédelmi és természetvédelmi szakfelügyelőnek? — Bonyolult, sokrétű, szerteágazó a munkám. De hogy pontosabb legyek: az a feladatom, hogy összegyűjtsük a járás múltját idéző néprajzi, történelmi emlékeket, és természetesen képet adjunk járásunk jelenéről is A legnagyobb hangsúlyt a járási szék hely, Léva múltjának feltárására helyeztük. öt évvel ezelőtt kezdődtek meg a vár konzerválási munkálatai. A várról az első írásos emlék 1316 bői maradt fenn, amikor is Trencséni Csák Máté volt a várúr. Évszázadok folyamán a vár komoly harcok színtere volt, de mindig épségben ellenállt a csatározásoknak, mígnem 1709-ben Vak Bottyán visszavonuló kurucai föl nem robbantották. Azóta fekszik ro mokban ... A vár alatti sziklafal meg erősítése már befejeződött, jelenleg a felső várfal konzerválása folyik, utá na a bástyákat, a föld alatti helyisé geket szeretnénk helyreállítani. Hogy lássam is, amiről beszél, ki lépünk a jnb épületéből, és elindu lünk a városon keresztül a vár irá nyába. Beszélgetünk a város történél mérői, múltjáról. Sándor Károly kitűnően ismeri Lévát, jelenét, múltját, már csak azért is, mert doktori disszer. tációs munkáját a „Lévai céhek tör ténete“ címmel írta. Megkérem őt, me séljen a lévai céhekről. — Léva a XVII—X V111. században jellegzetes kézmüvesiparos város volt. A lakosság nagy részét iparosok alkották. Messzi földön híresek voltak a lévai csizmadiák. Volt időszak, hogy csak csizmadiából 139 volt a város ban. Alig tudunk belemelegednt a témába, mert máris elhaladunk a Schu bert-emlékmúzeum előtt: — A parkot, az emlékszobát a zeneszerző halálának 150. évfordulója al kaiméból teljesen átalakítottuk, új köntösbe öltöztettük. Ez is egy része a munkánknak, csak azért említem. Még néhány szót váltunk Schubertról, amikor feldereng előttünk a lé vai vár. Közelebb érve megtudom, hogy a várépületek egyikében jelenleg diákotthon van. de a diákok néhány éven belül egy korszerű épületbe költözhetnek. A hajdani várkapitány épületében múzeum található. — Melyik vállalat végzi a vár konzerválási munkálatait? — Szerencsénkre sikerült jó kivi telezőt találnunk. A rimažovi Geologický prüskum nagyon jó, gyors munkát végez, eddig még minden határidőt megtartottak, és a lehető leg gondosabb, legszakavatottabb munkát végezték. Nagyon sok ertek kárba veszett, vagy annyira megrongálódott, hogy ma már csak nagy anyagi befektetések árán tudjuk legértékesebb kincseinket meg menteni. Hetven előtt a műemlékvédelemre alig jutott évi kétszázezer korona, ami ilyen gazdag kincsekkel rendelkező járásban elenyésző összeg. De harcot kellett vívni azokkal is, akik nehezen akarták megérteni, hogy a műemlék- és természetvéoelem kulturális politikánk szerves része, nem szabad elhanyagolni. A sók viasko- dásnak meg is lett az eredménye: ma már minden új építkezésnél, terület- rendezésnél kikérik a véleményünket, s egyre több pénz áll rendelkezésünkre. Sajnos, egy nagyon komoly prob léma még mindig nem oldódott meg: nincs elegendő szakember, akik műemlékeinket konzerválnák, tataroznák. Néha nem tudjuk elkölteni a rendelkezésünkre álló pénzt. De azért büszkélkedhetünk már néhány komoly eredménnyel. Pukanecen felújítottuk a kútásó Többször körüljárjuk a várat, mindenütt alaposan szétnézünk, megte kíntjük a múzeumot, majd Sándor Károly sajnálkozva ugyan, de elköszön. Sietnie kell, már így is majdnem elkésett: tagja a lévai magyar tanítási nyelvű alapiskola szülői munkaközösségének, annak keretében is az esz mei-politikai nevelés bizottságának elnöke, amely most tartja ülését. Elkísérem őt az iskoláig, s annyit még megtudok útközben, hogy ebbe az iskolába jár tizenkét éves lánya és hétéves fia, akikkel nagyon sokat fog lalkozik, hétvégeken kiviszi őket a természetbe, gyakran jár velük kirándulni. Megegyezünk, hogy másnap találkozunk. — Mi a helyzet a néprajz területén, hogyan folynak a munkálatok? — kérdezem tőle másnap a munkahe lyén. — Két fiatal etnográfus már össze gyűjtötte a környék főleg szlovák népviseletét. Nemrég kezdődött meg a járás magyarlakta vidékének feltárása is. De ezzel egy időben dolgozunk a közelmúlt emlékeinek összegyűjtésén is. Éredekességként megemlíteném, hogy Horša községben megvásároltunk egy parasztportát, s tájházzá alakítottuk át. — Van mit összegyűjteni, konzer válni? — Fájó kérdés ez, nehéz róla beszélni. Tudniillik, a hatvanas évek végéig a néprajz, a műemlék- és természetvédelem mostohagyermek volt. Sok előítélettel, hozza nem értéssel kell megküzdenünk (A szerző felvétele) Szlovákia leghosszabb, ötszáz méter hosszú városfalát, zsindellyel befedtük a varsányi román stílusú kastély tetejét és tornyát, felújítottuk a Siklós dombon levő Malinovszkij-emlék művet, most folyik az alsópéli kastély tatarozása és a bohunicei vízimalom helyreállítása. — Dél-Szlovákia műemlékekben egyik leggazdagabb vidéke megőrz/ tehát a jövőnek kincseit? — Természetesen! Sokat tettünk már, de még többet kell a jövőben tennünk. És sürgős nagyon a mun kánk, mert az idő ellenünk dolgozik. Anht nem végzünk el ma, az holnap már késő lehet. Ezt főleg a természet- védelemben érezzük. Itt is elsősorban azt kell elérnünk: figyeljenek a sza vunkra. Hetvenhat novemberében i' jnb elfogadott egy tervjavaslatot ;> természetvédelemmel kapcsolatban. Sajnos, természetvédelmi tevékeny ségünket nemcsak az egyes ipari vá! lalatok nehezítik meg, hanem az ént berek, a természetjárók is. Felelőtle nül viselkednek a természettel szem ben, nem is tudatosítják, hogy egy-egy meggondolatlanságuk felbecsül he tel len károkat okozhat. A természetet nem elég úgy védeni, hogy azt mi vé detté nyílvánítjuk, hivatalból ügye lünk rá. Tudatosítanunk kell, hogy a műemlékek, a természet közös kin esünk, így megóvása is közös ügyünk. Egyének, vállalatok, hivatalok közös összefogása, erőfeszítése és megér tése kell ehhez. Szerencsénkre szin te minden faluban, minden természn ti szépségekben bővelkedő tájon találunk néhány áldozatkész embert, aki segít a munkánkban. Például Palás ton megemlíteném Oroszlány József pedagógust, aki sokat fáradozik a néprajzi hagyaték összegyűjtésében, de rajta kívül még nagyon sokan, vannak, akik felhívják figyelmünké; egy-egy néprajzi vagy természet1 kincsre. — Sokrétű a feladat, bonyolult ez a munka. Hogyan győzi? — Ezt a munkát nem lehet nyolcórás keretek közé zárni. Ha kicsit elciépelten is hangzik, ezzel hajnaltól estig kell foglalkozni. Nagyon gyak ran kijárok a falvakba, újra és újra elmegyek az egyes létesítményeinkbe, múzeumokba, beszélgetek a falusiak kai, gyűjtöm az emlékezéseiket, hi rzen már olyan kevés öreg él, aki jól emlékszik a hajdani életformákra. S érzem, bármit is teszek, nagyon nagy felelősség hárul rám, ránk. mert feltáró, gyűjtő munkánkkal egyetem ben népművelő munkát is végzünk S ez van olyan fontos, mint az előbbi. És aztán mindig adódik valamilyen problém-i, aminek a megbeszélésénél, megoldásánál ott kell lenni, dönteni kell. De nem félek a sok problémától. Már csak azért sem, mert a járás iile fékes vezetői a legmesszemenőbben támogatnak, hallgatnak a szavamra, megértik, hogy nem öncélú a mi mun kánk. És azért sem, mert a véremben van, szeretem, amit csinálok, nem tud nék élni nélküle. — Tudom önről, hogy nemcsak hi vatalból szereti a természetet... — Igen, a természet csodálatos va lami, sohasem lehet betelni vele. A természettel együtt kell élni, akkor lehet csak megérteni, mit is jelent az ember számára. Van egy kis nyolc áras szőlőtelkem, ahol fölépítettem egy présházat, vagy ahogy erre felé mondják, hajlakot. Egyik legnagyobb örömöm az volt, hogy hétéves kutatómunka után tizenhat méter mélységben sikerült vizet találnom. Ami kor felbuggyant a víz, megértettem, milyen örömet jelent a kitartó, szí vós munka. Ezen keresztül megértet tem azt is, hogy a mi feltáró, gyűjtő és konzerváló munkánk — ami pon tosan olyan szívós, mint a kútásás — milyen örömet jelenthet majd évtizedek múltán az utókor számára. ZOLCER JÁNOS |£ óra reggel toppantam be a pelsőci (P lesi - vec) Vörös Csillag Földmúvesszövetkezet farmjára. Fejes Győzőt, a gépesítő részleg vezetőjét a műhelyben emberek gyűrűjében találtam. Amióta ismerem, mindig valamilyen tisztséget töltött be. Az ötvenes évek végén fiatal párttagként az Ifjúsági Szövetség elnöki tisztségét. A helyi nemzeti bizottság képviselőjének először 1960-ban választották meg. Azóta mindig újra rá szavaztak a csoltóiak (Coltovo). — A sors úgy hozta, hogy az egyik megbízatási időszakban a lakóhelyemen a hnb elnöki funkciót kellett betöltenem — kezdi el a beszélgetést. — Amikor már megszoktam, 196ö-ban az efsz elnöki posztjára választottak meg. Már a második meg bízatási időszakban vagyok a jnb képviselője. Azok közé az emberek közé tartozik, akik szívükön viselik a község, választókörzetük fejlődé sét. Nem idegenkedik a társadalmi munkától. Rendszeresen eljár a Csoltói és a Lekenyei ( Bohú ííovo) Hnb plenáris üléseire. Mindkét községben fogadónapokat tart, nyáron kéthavonként, télen pedig havonta. — Kevés ember fordul hozzám panasszal - folytatja. — Szerintem ez azért van, mert a nem zeti bizottságokon jó az ügyintézés. Csoltón a vá lasztási programot eddig 100 %-ra teljesítettük, portalanítottuk az utakat, járdát építettünk, és kö rülkerítettük a temetőt. A következő évben ruvatu lozót kellene építeni, de eddig az illetékesektől nem kaptuk meg ehhez a szükséges pénzt. — Miért? — A járási építőipari vállalat nem végzett el néhány szakmunkát. A jnb plénumán interpellá ció keretében ezt többször szóvátettem, de nem értük el a várt eredményt. Az a véleményem, ha a Lekenyei Hnb jobban törődött volna a dolgok kai, akkor ma már más lenne a helyzet. Felsorolja, hol melyik szakbizottság dolgozik jól, s melyik munkáját kell a közeljövőben akti vizálni. Mindez arra vall, hogy a választókörzeté ben érdekli a nemzeti bizottság tevékenysége épp úgy, mint az, hogy mi történik a munkahelyén, üzemképesek-e a gépek, van-e elég pótalkatrész. — A képviselői funkciómból adódó feladatok havonta 5—6 estémet rabolják el — mondja —. A gyerekek már nagyok, úgyhogy nem okoznak sok gondot, minden időmet a közösségi munká nak szentelhetem. — Szabad idejét hogyan használja ki? — Nyáron kora reggeltől késő estig dolgozunk, még munkaszüneti napokon is. Télen minden má sodik szombat szabad. Ha akad szabad időm, eljárok vadászni, és szeretek olvasni is. Fejes Győzőnek az említetteken kívül más funkciói is vannak. Tagja a művelődési otthon, a CSEMADOK helyi és járási vezetőségének. Ez további megterhelést jelent, de amint mondja, kul turális téren is tevékenykednie kell. Az ember fa lun nem átjáró vendég, mindenki ismeri, és ez. arra kötelezi, hogy minden téren helytálljon, kii lönösen akkor, ha párttag és képviselő is. Beszélgetés közben többször az órájára néz majd mentegetőzve mondja. — A szövetkezeti munkaiskolába kell men nem ... az ember sohasem okos annyira, hogy ne kelljen tanulnia. NÉMETH JÁNOS 1978. XII. 29. ÚJ SZÚ o SZ IVÉN VISELI A KÖZÜGYEKET — Úgy tudom, Lekenyén művelődési otthonnal gyarapodtak — vetem közbe. — Sajnos, nem egészen így van. A szóban for gó létesítményt már a múlt évben át kellett vol na adni rendeltetésének, de a helyzet olyan, hogy az idén sem adják üt.
