Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-28 / 358. szám, csütörtök
úfjstó 1978 XII. 28. 5 Lányok a kaszárnyában A kerítésen túl, példás rendben alacsony, egyszintes épületek sorakoznak. Egyszerűek, ám a szinte ligetet alkotó hatalmas fák alatt otthoníasaknak tűnnek. A szemlélő sok mindennek nézhetné, csak éppen ipari „objektumoknak“ nem, ha a bejáratnál nem hirdetné cégtábla: A Pieta šahyi üzeme. Ma itt műszakkezdéskor és munka után csinos női csapat cipellői kopognak az aszfalton, pedig nem egész két évtizede még egyenruhás fiatalemberek csizmái dobbantak a kövezeten. Mert akkor még kaszárnya volt itt, de a katonákat „kiszorította“ innen a gyengébb nem, a pattogó vezényszavakat felváltotta az alkotó munka. — Hogyan telik az élet, mióta „nő uralom van a volt kaszárnyáoan? — kérdezem Mária Jáderníková mérnököt, a szocialista munkaverseny felelősét és Éva Kunjáková mérnököt, az üzem gazdasági vezetőjét. A gyakorlatozást termelőmunka váltotta fel — mondja Éva Kunjá- ková, kapcsolódva a megkezdett gondolathoz. De azért valami maradt itt a régiből: a fegyelem, ami munkánknak egyik alapvető meghatározója. A fegyelem, ami ma már nem parancsszóra születik, de egyre inkább dolgozóink öntudatából fakad. Tapasztalható ez minden téren: a gépek' melleit, a tervteljesítésnél, de a vállalt kötelezettségek valóra váltásánál is. — És a szocialista munkabrigádok tevékenységében — egészíti ki Mária Jáderníková. — A 17 szocialista munkabrigád 308 tagja különös figyelmet fordít nemcsak arra, hogy a tervfeladatokat maradéktalanul teljesítse, hanem arra is, hogy a termelt áru minősége is kifogástalan legyen. Igyekezetük eredményes, amit meggyőzően bizonyít az a tény, hogy jó munkájuk nyomán egyre több közösség szerzi meg valamelyik versenyfokozatot. A szabászaton a Gizella Kurieová vezette „A CSKP megalakulása 50. évfordulója“ munkabrigád már ezüstfokozatot ért el. Nyomában halad a Matilda Klimentová vezette „Augusztus 29“, valamint az Olczár Ágnes irányította „A. Zápotocký“ szocialista munkabrigád is, mely a bronzfokozat tulajdonosa. — A munkabrigádok eredményei mindenütt hatékonyan befolyásolják a termelés alakulását. Hogyan nyilvánul ez meg itt? — Üzemünk 600 dolgozójának több mint a fele bekapcsolódott a versenymozgalomba, s ennek jelentős szerepe van abban, Hogy termelési tervünket évről évre teljesítjük. Az 1977-es évben 100,2 százalékot értünk el, s hasonló eredményt várunk az idén is. — Mi készül az üzemben? — Gyermekek és felnőttek részére készítünk felső kötöttárut: pulóvert, szvettert, nadrágot stb. Évente átlag kétmillió darabot indítunk útnak. Nem kis mennyiség ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy olykor az anyagellátás is fékezi munkánkat. Kötödénk ugyanis nincsen, az alapanyagot Banská Stiavnicáról kapjuk, s bizony nem zökkenőmentesen. Nagyon jó munkaszervezésre van szükség ahhoz, hogy kötelezettségeinket teljesíthessük. — Van elegendő munkáskéz? — Mivel a környéken más, nőket foglalkoztató jelentősebb üzem nincs, elegendő a munkaerőnk. Évente 30— 35 tanulót is felveszünk, így az utánpótlásról is gondoskodunk. A tanulóközpontunk, melynek vezetője Zita Podolayová, jó elméleti alapokkal látja el a fiatalokat, az üzemben pedig ' kiváló mesterek irányítják őket, hogy a jövőben munkájukat példásan végző dolgozókká váljanak. — Jelent-e hátrányt a termelésben, hogy az üzem dolgozóinak 90 százaléka nő? — Hátrányt nem, hiszen az itt folyó munka női kezeket igényel, de gondot igen. Az anyai hivatás betöltése következtében sok dolgozónk válik ki a munkából, akik helyébe újakat kell állítanunk. Viszont bizonyos idő után válnak csak teljes értékű munkaerővé, hiszen előbb megfelelő gyakorlatot kell szerezniük. Ez bizony fékezi a termelés menetét, megbontja folyamatosságát. De mivel ez a jelenség üzemünkben rendszeres, már természetesnek vesz- szíik és eredményesen meg is oldjuk. — Ahol ennyi szorgalmas nő dob gozik, ott bizonyára munkaidő után is végeznek közös munkát. —> Örömmel kell mondanom, hogy nehéz felsorolni a közös akciókat. Csaknem valamennyi dolgozónk bekapcsolódik a műszak utáni rendezMária Jáderníková és Éva Kunjáková vényeink valamelyikébe. Igen eredményes a munkahely szépítése, s számos órát dolgoznak a város csinosításánál is. Mlndamelktt kirándulásokat szerveznek, melyek között testvérüzemek látogatása, emlékhelyek felkeresése is szerepel, továbbá megemlékeznek a brigádtagok jelentős évfordulóiról. Az eseményeket gondosan vezetett brigádnaplókban örökítik meg. — Üzemünk dolgozói között számos önkéntes véradó is van. Tavaly 44- en jelentkeztek térítésmentes véradásra. Ezek közül elsőként kell említeni Kubran Antalnét, aki számos alkalommal adta már vérét embertársai megmentésére. De említhetjük Mária Olejárovát, Báli Valériát, Káda- si Gyulánét és a többieket, akik megértették a véradás fontosságát. E rövid beszélgetés alatt is oly sokat hallottam az ipolysági Piéta dolgozóiról, hogy szinte nem is fedeztem fel újat az üzem megtekintése során. A gépek mellett szorgoskodó lányok, asszonyok munkaüteme igazolta mindazt, amit hallottam róluk. S akik így dolgoznak munkahelyükön, azok érthető, hogy szívesen vállalnak egy kis többletet is, mellyel környezetüket szebbé, jelenüket tartalmasabbá, embertársaik életét teljesebbé teszik. BÖJTÖS JÁNOS KÉSZÜL A KORSZERŰ KARBANTARTÓ MŰHELY Idény után javítják a gépeket Fagyos földben gyorson kopik oz ekevas $$ Szakosították a gépjavítást © Jobban ki kellene használni a gépek erejét Az ipolyszakállasi (Ipeľský So- kolec) Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz javítóműhelyének udvarán hideg szél pásztázza végig a gépeket és az embereket. Aki csak teheti, behúzódik a zárt: helyiségekbe. Igaz, azokban sincs túl meleg, mert a javítórészleg egy részét átalakított garázsokba helyezték át. — Ilyen körülmények között dolgozunk — panaszkodik Smolka János műhelyvezető, aki szinte állandóan jár-kel, mert mindig akad valami probléma, amelyet a szerelőkkel együtt kell megoldaniuk. — Egyre több a bonyolult gép az egyesült szövetkezetben, de ennek ellenére nehezen épül ki az igényeknek megfelelő központi műhely. Mégis dolgozunk, ahogy lehet. A műhelyrészlegek megtekintésé közben mondja el, hogy a javítási munkákat a gépekről készített „beteglapok“ alapján végzik. A lehetőségeknek megfelelően szakosították a munkákat. A pásztói (Pastovce) részlegen pl. a vetőgépeket javítják. Ügy gondolják, ilyen munkamegosztással jó minőségű munkát végezhetnek a szerelők. Azt fejtegetik, hogy jól bevált módszer, ha a traktoros egy szerelővel együtt hozza rendbe a gépeket. Mindjárt mutat is egy példát. Samko György traktoros, Adamko László szerelővel javítja a háromsoros cukorrépa-kiszántó gépet. Elmondja, hogy a javítást már a cukorrépa betakarítása után megkezdték. Mindjárt előhozza a kiszánrógép beteglapját. Kezelője jelentése szerint általában a tisztító és szállítóhengerek hibásodtak meg legtöbbször. Ezért már három hengert ki is cseréltek. Más alkatrészeket is szét kellett szedni, vagy újakat szereltek be helyettük. — Munka közbein még sok hibára rájövünk — mondja Adamko László — igyekszünk a gépeket teljesen üzemképessé tenni. Megtekintjük az alkatrész- raktárt is. Én úgy látom, hogy elég sok alkatrészt tárolnak. A műhelyvezető viszont elégedetlen és azt állítja, hogy épp olyan alkatrészek nincsenek, amelyekre máris szükségük lenne. Egyes alkatrészeket viszont már évek óta őriznek. A hosszú műhelyudvar végén egy könnyű elemekből épült hangárszerű épület magasodik. — Ehhez nagy reményeket fűzünk, mondja a műhelyvezető. Többek közölt helyet kap benne a traktorokat karbantartó részleg. Szakképzett dolgozók veszik át majd a munkából hazatérő traktorosoktól a gépeket. Figyelmesen átvizsgálják, esetleg kicserélik az olajat. Másnap reggel a traktorosok — Naponta többször kell cserélnünk az ekevasat —- mondja Smolka János műhelyvezető idejében indulhatnak a határba vagy más munkába. Nem kell bajlódniuk a karbantartással. Viszont nem is hivatkozhatnak arra, hogy javítás miatt kezdték később a munkát. Az új épületben korszerű berendezésekkel tisztítják a gépeket. A mosáskor keletkezett szennyvizet egy tartályba gyűjtik és centrifugával tisztítják. Ily módon ezt a vizet még egyszer fel lehet használni mosásra. A belőle kivont olaj sem kerül a talajba. Az udvaron egy teherautó begyújtásával bajlódnak néhá- nyan. Varga István, a mozgóműhely vezetője vontatja. Amikor végre felbúg a motor, máris indulni akar a határba. Siet, mert lánctalpas traktorokkal mélyen szántják a földet szőlő- telepítés alá. Meg kell őket látogatni, mert a fagyos földben nagy erővel húzzák a gépek az ekéket, és bizony akad javítanivaló. Pár percig elbeszélgetünk, aztán máris elrobog a teherautóra szerelt mozgóműhellyel. Az udvar felső végén Meli- cher Béla és Vladimír Chitil egy Kirovec-traktor ekéjét javítják. Elmondhatják, hogy két műszakban dolgoznak. Nem nagy a teljesítményük, naponta mindössze 4—5 hektár. Főleg azért, mert négyes Lajta- ekével kell szántani. Hamarosan megtudom, hogy miért. Készségesen elmagyarázza. — A Lajta-eke magas és a földbe szántható vele a még lábon álló kukoricaszár. — Miért szántják be a ku- koricakórót? — kérdezem. Hiszen azt fel lehetne használni takarmányozásra, vagy más célra is? — Magunk se tudjuk, miért. Valamikor mind elszállítottuk a határból. Elégedetlenkednek, hogy három Kirovec traktorjuk is van — sokkal több a gépük mint pár évvel ezelőtt — mégsem tudnak idejében megbirkózni a munkával. Ügy vélik, talán a munka szervezése nem elég rugalmas. Újabb traktor érkezik az udvarba, szintén elhajlott az ekevas és cserélni kell. Zsörtölődik, miért kell ilyen időben szántani. A hideg szél hópelyheket kerget maga előtt. Eltakarják a szántásokon messzire sárgálló kukoricaszárat. De egyes parcellákról elhordja a havat, és újra látszik a rosszul végzett munka nyoma. BALLA JÓZSEF — Lajta ekével szántjuk be a kukoricakórót — magyarázza Me- licher Béla traktoros Varga István, a mozgómühely vezetője a határban szántó lánctalpas traktorokhoz igyekszik IA szerző felvételei) Kifogástalan a minőség — mondja Abali Valéria, Csala Sándorné és Margita BeneSová JA szerző felvételei)
