Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-28 / 358. szám, csütörtök
Munkára nevelés a családban A munka igen nagy hatással van a gyermek ismeretszerzésére, értelmi, érzelmi fejlődésére, testi, fiziológiai stb. ne- velődésére. Munkavégzés közijén alakul megfigyelő, fígye- lemösszpontosító, kombináló képessége, kritikai érzéke, megismerkedik a különböző anya gok sajátosságaival, a munka menet szabályaival stb. A munkát a szocialista pedagógia mint a nevelőhatások kiszéle- sítőjét értékeli,, úgy látja, nem annyira a társadalomnak van szüksége a gyermek munkájára, sokkal inkább a gyermeknek a munkára, sokoldalú erkölcsi feilődése érdekében. A családban számos alkalom van a gyermek munkára nevelésére, hiszen a házi munka kitűnő lehetőség erre. A feladatokat különbözőképpen jelölhetjük ki. Sok családban már az előző nap megmond ják, hogy másnap milyen munkák adódnak, é$ ki mit végez el belőlük. Egyes anyák felírják minden gyermeknek, mi a teendője, mások megbízzák például azzal, hogy minden, reggel a gyermek vásárolja meg a szükséges dolgokat. Előfordul, a gyermek alkudozik, hogy megszabaduljon a megbízatástól. A szülő erre úgy reagál, hogy a gyermeknek vagy az értelmére akar hatni, hangsúlyozva a munka fontosságát, vagy a szívére, érzelmileg próbálja rábírni a munka elvégzésére. Ha mindez eredménytelen, a határozott utasítás, az ellentmondás nem tűrő parancs következik. Ez akkor eredményes, ha nyugodt, tárgyilagos hangon adjuk ki és nem ingerülten, emuit hangon. Sok szülő méltatlankodik azon, hogy a mai gyermekeknek nem lehet parancsolni, meri csak azt végzik el, amihez kedvük van. Ennek gyakran a szülői eljárások a forrása, például a megbízássai tanulás közben zavarják meg <i gyermeket. Sokan a konzerva tív-te-' kintélyi szemléletmód alapján gyakrabban parancsolgatnak, gyakrabban kényszerítik a gyermeket* mint okvetlenül kellene. Ismeretes, hogy a kisgyermek még szinte természetesnek veszi és megteszi, amit mondanak neki. Tízéves életkor után az egyszerű felszólítás vagy parancs nem mindig elég, mert a gyermek maga is mérle geli saját feladatait, a többi családtag kötelezettségeit, próbálja az igazságosságot keresni az elosztásban. Arról sem feledkezhetünk el, hogy a mai iskolásoknak is annyi a kötelezettségük, hogy nekik sincs lényegesen több szabad idejük, mint a felnőtteknek, sőt néha kevesebb! Mindezt figyelembe véve arra kell törekedni, hogy a győrinek lássa: nem arról v<m szó, hogy tetszik e neki a munka, van-e kedve hozzá, hanem arról, a munkát el kell valakinek végezni és az adott eset ben az igazságosság objektív 'megítélése szerint épp őrá hárul e feladat. A munka elvégzésének módjára, fogásaira meg kell tanítani a gyermeket. Az első lépés az, “amikor a gyermeknek a munkavégzést bemutatjuk, például kivasaljuk az inget, megvetjük az ágyat stb. Egyesek szerint nem kell megmutatni, magyarázgatni, tanulja mog a gyerek a saját kárán, melyik a leghelyesebb munkavégzési mód. Ez a felfogás azt a régi „pedagógiai“ szemléletmódot tükrözi, amikor az inasnak el kellett lesnie a mesterétől a fogásokat, mert az szándékosan nem mutatott, magyarázott meg neki semmit. A túlzott szájba rágás, segítés a saját elképzelésnek ;i gyermekre való erőltetése ažonban épp oly káros, mintha azt akarnánk, hogy a gyermek „ösztönösen“ tanulja meg a munka különféle fogásait. Nagyon fontos, hogy az elvégzett munkát értékeljük. Kedvezően hat a gyermekre, ha látja: szülei örülnek a munkájának, ha lelkesítést, bátorítást tapasztal, például így: „Én sem tudtam volna különbül megcsinálni“, vagy: „Te vagy az én jobbkezem“. Dr. SZEBERÉNYI JUDIT Fődíj a „Képek“-ért A galántai Vág irodaimi Színpad trenčíni sikeréről A közelmúltban Trenčíriben rendezték meg a szlovák amatőr irodalmi színpadok nyugatszlovákiai kerületi fesztiválját, amelyen két kategóriában tizenhat együttes mutatkozott be. Hazai magyar irodalmi színpadi mozgalmunkat a kis- színpadi formák kategóriájában a galántai Vág Irodalmi Színpad képviselte, Képek című műsorával. Bemutatkozásuk váratlan sikert hozott, hiszen a lévai (Levice) Anímato Irodalmi Színpaddal megosztva kapták a fesztivál fődíjűt. Kiemelkedő, hogy a galántai- ak műsora vitathatatlanul a fesztivál egyik legjobb bemutatóját eredményezte. Bebizonyította. hogy hazai magyar irodalmi színpadi mozgalmunk nemcsak megállja helyét a szlovák irodalmi színpadok kötiLlanatkép az előadásról (Karol Surmár felvétele) zött, do azoknak mind tartalmi, mind formai szempontból képesek irányt szabni. Az értékelő bizottság szerint „ Képek eírnü műsor állásfoglalás az emberi erőszak, az önzés ellen, s azért arathatott olyan sikert, mert társadalmunk legfontosabb problémáiról korszerű kifejező eszközökkel szól“. Ez a műsor már másodízben bizonyított, hiszen Trnaván a „Gymnaziáda 78“ elnevezésű országos fesztiválon második helyezést ért el. A műsort Szabó Frigyes állította össze, ám a csoport tagjainak lelkesedése és összetartása nélkül elképzelhetetlen lett volna elérni ezeket a sikereket. Az együttes másik rendezője Pék László tanár, akinek ugyancsak nagy szerepe van abban, hogy a galántai Vág, irodalmi színpadunk élvonalába küzdötte föl magát. A trenčíni siker, amellett, hogy további alkotómunkára ösztönzi a csoport tagjait, egyben lehetővé teszi, hogy a galántai Vág bemutatkozzon Poprádon a jövő év májusában sorra ke riilő országos irodalmi színpadi fesztiválon. Reméljük, ott is helytállnak. MOLNÁR IMRE Huszmts timmuívmúm i/ LÄSZLÓ-<í5YULA „KETTŐS HONFOGLALÁS" CÍMŰ KÖNYVÉRŐL A budapesti-jóvoltából már több hété figyelemmel kísérhetjük „A magyarok elődeiről és a honfotglalásról“ című érdekes sorozatot, amely honfoglalás-történetünk adatait vizsgálja. Az e körben kutatók általános véleménye szerint többféleképpen magyarázhatjuk őstörténetünket. A neves régész, László Gyula szintén elénk tárja gondolatait, feltevéseit a „Kettős honfoglalás“ című dolgozatában, amely elsődlegesen ásatásokra támaszkodik, de figyelembe veszi a történelemtudomány és a nyelvtudomány eredményeit is. Munkáját, mint az ezt megelőzőeket is, csupán vázlatnak tekinti, s feltételezi, hogy nagyon sok részletkérdést kell még tisztázni az általa feltételezett kettős honfoglalásról. Mondanivalóját A „kései avarok“ és Árpád népének honfoglalása; A „kései-avarok“ mitológiája és nyomai a magyar néphitben; Művelődéstörténeti szavaink és a régészet; valamint a Korábbi elméletek a „kettős honfoglalás“-ról című fejezetekben fogalmazza meg. Az első két fejezet azonos témát tárgyal annak megmutatására, hogy a magyar régiségben vannak olyan jelenségek, amelyek nem az Árpád-féle (860) hagyatékhoz, hanem a „griffes-indások“-hoz (568— 670) vezetnek. Míg az első részben a „griffes-indás“ leletek megfigyeléseit négy ‘térképen összegezte — s feltevéseit ezzel támasztja alá a szerző —, addig a második részben, szerinte, három mitológiai jelenségről van szó. Az „égig érő fa“, a csodaszarvas-monda, s a Szent László-legenda azonban szintén olyan területek felé vezetnek, mint a „griffes-indá- sok“-ról való elmélkedések. A szerző a harmadik részben egyetlen példa segítségével mutat rá az életkörülmény, a műveltség és települések vizsgálatára, s leszögezi, hogy „nagyon nagy szükség lenne a szavak és tárgyak egyeztetésére, tehát a régészet és a nyelv- tudomány, a néprajz megszervezett együttműködésére“. Korábbi elméletek a „kettős honfoglalásáról című fejezetben a tények és adatok egész sorát tárja elénk. A nyelvtudományi, régészeti és embertankutatási feltevések közös nevezője szerint a magyar nép etnogonezisánek folyamata hosszadalmas és több szálból fonódik össze. A mai Baskíria területe, és a Kárpát-medence döntő színtere ezeknek a folyamatoknak, amelyek alapján a „több fázisban történt magyar honfoglalás“ látszik leginkább elfogadhatónak. A könyvben ellenvetésekről is olvashatunk, amelyek a szerző feltevéseinek gyenge pontjaira mutatnak rá. Főleg Győrffy György — őstörténetkutatásunk -nagy egyénisége — ellenérvei erősek, de a szerző sem ellene, sem a többiek ellen nem adja fel gondolatait. A dolgozat — ahogy a szerző nevezi — sejtéseken, feltevéseken alapszik, de számtalan megdönthetetlen adatot is tartalmaz. A még nem teljesen tisztázott, kiforrottlan kérdések megfejtése még sok munkát igényel, hiszen „voltaképpen ez a kis tanulmány is inkább vitaindító szeretne lenni, semmint lezáró(Gyorsuló idő, 1978.) KOVÁCS GYULA Tudása: akár a számológépe Hetvenöt éve született Neumann János matematikus Neumann János, a huszadik század egyik legkiemelkedőbb matematikusa hetvenöt évvel ezelőtt, 1903. decemhen 28-án született Budapesten. Munkássága rendkívül sz«rteágazó (a matematikán és a fizikán belül); világviszonylatban jelentősei alkotó. Tudományos kutatásai elején halmazelmélettel, a matematika alapjaival és matematikai logikával foglalkozott. Tőle származik a halmazelmélet egzakt megalapozása. Bevezette az ún. „tiszta“ kvantumtechnikai állapotok fogalmát, amely a fizikai mennyiségek mérése elméletének matematikai alapja, a kvantumelmélet klasszikus értékű eredménye. Ezen vizsgálataival kapcsolatosak a Hilbert- tér operátorainak elméletben végzett kutatásai. Ô volt az, aki megtette az első lényeges lépést a Hibert féle úgynevezett ötödik probléma megoldásához. Tőle származik a Bohr féle majdnem periodikus függve nyék elméletének kiterjesztése a topologikus csoportokra. Ö hívta életre a játékelméletet és ezzel együtt a közgazda- sági jelentőségében azóta általánosan elismert operációkutatást. Először 1928-ban, Göttin- genben a Zűr Theorie dér Gesellsehaftspiele című folyóiratban fejtette ki új elméletét, a „játékok“ matematikai általánosítását taglalva. A szigorúan determinált játékok vizsgálatával kezdte (pl a sakk), amelyekben az ellenfél terveinek előzetes ismerete nincs hatással a saját stratégiára, majd az elméletet általánosította a nem szigorúan determinált játékokra (pl. a bridzs, a póker stb] és kiterjesztette a kettőnél több játékossal lebonyolódó játékokra. A játékelmélet és a gazdasági magatartás című művében (1944) Neumann Oscar Mor- gensternnel együtt kimutatta a játékfilmé let és a különböző gazdasági helyzetek közötti analógiát. Neumann a „racionalitás“ mennyiségi, számszerű meghatározására egy olyan matematikai rendszert fejlesztett ki, amely pontosabb és rugalmasabb a „klasszikus“ köz* gazdaságtan által ajánlottnál. Ezen elméleti eszköz előnyei gyorsan nyilvánvalóvá váltak és a játékelméletet azóta széles körben alkalmazzák a társadalom-tudományok területén. Neumann János az elektroni- kus számológép-elmélet és -tervezés egyik úttörője. Fontos szerepet játszott az automaták logikai elméletének fejlesztésében. Tőle származnak az elektronikus számológépek leglényegesebb alapelvei, pl, a kettes számrendszer alkalmat zása, a programlárolás, a memória, az utasításrendszer. Az elekronikus számológéped területén nagy előrehaladást jelentett .i MANIAC I. Ez az etekro- nikus számológép, amelyet Neumann János és munkatársai terveztek és építettek 1952-ben, az Institute fur Advanced Stu? dy ban, volt az első, amely rugalmasan tárolt program feli- használásával működött: Neumann János feltárta az elektronikus számológépek és az ideg5- rendszer közötti hasonlóságot és ő fejtette ki elsők között až önmagát újratermelő (self rer producing j gépek elméletét. lelentös szerepe volt az atomenergia felszabadítására vonatkozó elméleti feladatok megoldásában is. Több matematikai folyóirat szerkesztőjeként is ismert. 1951 —53-ban az Amerikai Matematikai Társulatnak az elnöke volt. Számos tudományos testületnek, az USA, Olaszország, Hollandia akadémiáinak tagja, nagy hírű egyetemek, (Princeton, Harward, Columbia stb.) díszdoktorává avatták. 1957-ben megkapta az Atomenergia Bizottság Ehrico Fermi-díját. A fentiek alapján is — ami csak ízelítő Neumann János életútjából, tudományos munkásságából — előttünk állhat a huszadik század egyik nagy tudósa, aki a matematikát a kor igényeinek megfelelően, szinte mindig a felhasználhatóság óhajával művelte, és közben hallatlanul fontos elméleti eredményeket tett közzé, egészen 1957 ben bekövetkezett halálá- igK/VLÄCSKA JÖZSEF FIATALOK A SZOVJET SZÍNHÁZAKBAN Manapság a fiatal rendezők, drámaírók és színészek határozzák meg jelentős mértékben a szovjet színház művészi színvonalát és kereséseinek irányát — így vélekedik Jevgenyif Zajcev, az Orosz Szovjet Szövetségi Köztársaság kulturális miniszterének első helyettese. Zajcev nyitotta meg Moszkvában „Az ifjúság a szovjet színházművészetben“ témáról rendezett konferenciát. A legutóbbi időben 15 drámai színház létesült Jakutföl- dön, a Mordvin, az Udmurt és a Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban, ahol az 1917 évi Októberi Forradalom előtt egyáltalán nem ismerték a színházművészetet. Ezek az új társulatok főként a nemzetiségi színiiskolák, a moszkvai és a leningrádi szín- művészeti főiskolák végzett növendékeiből állanak. Nem csupán a színházi dolgozók nemzedékváltásáról van szó, hanem a folyamatosságról is, arról, hogy az ifjú mesterek az idősebb nemzedék gazdag tapasztalatait felhasználva, tovább folytatják és alkotó szellemben fejlesztik a szocialista művészet forradalmi hagyományait. A legkiválóbb szovjet rendezők és színészek segítenek a fiataloknak szakmai tudásuk tökéletesítésében. Sok rendezőt és színészt nevelt például Andrej Goncsarov, a moszkvai Majakovszkij Színház vezetője. Volt növendékeinek — a Szín- művészeti Főiskola hallgatóinak — egy csoportja nemrég bemutatta ebben a színházban a „Bennünket az ifjúság vezérelt“ című darabot. Ilyen fontos dolognak tartja az ifjúsággal való munkát Oleg Tabakov, a Szovremennyik Színház tehetséges színésze. Egy néhány évvel ezelőtt rendezett verseny után, amelyben több mint négyezer fiú és lány vett részt, Tabakov a moszkvai Pionír Palotában működő színjátszó körben foglalkozni kezdett a győztesekkel. Tabakov neveltjei manapság a Színművészeti Főiskolára járnak, és továbbra is az ő vezetésével tanulnak. A színész úgy véli, hogy ennek a csoportnak a vizsgaelőadása egy új ifjúsági színház létrehozásának alapjául szolgálhat. Hiszen annak idején a Szovremennyik Színházat is a Művész Színház színiiskolájának végzett növendékei alapították. fevgenyij Zajcev közölte, hogy a legutóbbi években fiatal drámaíróknak több mint 80 darabiát mutatták be szovjet színpadokon. E tekintetben nagy érdem illeti többek között Alekszej Arbuzov drámaírót, aki néhány éve a kezdő drámaírók szemináriumát vezeti és sokat tett annak érdekében, hogy darabjaikat bemutassák a moszkvai és a leningrádi színházakban. GELLERT GYÖRGY I97B XII. 28.
