Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-23 / 354. szám, szombat
Teljes nézetazonosság ELNAPOLTÁK AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉST Határozatok Namíbiáról r 'fFoti/tatás az 1. oldalról/ nizmus és a szocialista internacionalizmus elvein alapuló sokoldalú együttműködés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Bolgár Népiköztársaság 'között egyre mélyül és bővül valamennyi területen a két állam népei javára, a szocialista közösség egységének megszilárdítása érdekében. Bohuslav - Chňoupek és Petr Mladenov miniszterek kiemelték Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a CSSZSZK elnöke, valamint Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke találkozóinak és tárgyalásainak rendkívüli fontosságát a sokoldalú csehszlovák-bolgár kapcsolatok fejlesztése szempontjából. Ezzel összefüggésben nagy megelégedéssel értékelték azt a tényt, hogy e tárgyalások eredményei sikeresen megvalósulnak. A csehszlovák—bolgár kapcsolatok minőségileg magasabb foka egyúttal új, még szélesebb távlatokat és lehetőségeiket nyújt a-kölcsönös együttműködés további hatékonyabb módszereihez és formáihoz, beleértve a kooperáció és a szakosodás elmélyítését a kölcsönös érdeklődésre számot tartó valamennyi területen. A két miniszter újból megerősítette, hogy a CSSZSZK és a BNK külpolitikájának szilárd alapja a békés egymás mellett élés elveinek következetes és alkotó szellemű érvényesítése, a Szovjetunióhoz és a szocialista közösség többi országához fűződő megbonthatatlan barátság és a testvéri együttműködés, a Varsói Szerződés szervezetéhez és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához való közös hozzátartozás. A csehszlovák küldöttség nagyra becsülte a Bolgár Nép- köztársaság aktív és következetes politikáját, amely világszerte a béike és az együttműködés erősítésére és főként a Balkánon a jószomszédi kapcsolatok fejlesztésére irányul. A bolgár küldöttség nagyra értékelte a Csehszlovák Szocialista Köztársaság aktív és elvhű külpolitikáját, hozzájárulását a világbéke, a biztonság és az együttműködés megszilárdításához, főként Közép-Euró- pában. A minisztereik állást foglaltak a szocialista közösség országai tevékenységének fokozott további egybehangolása mellett az élet valamennyi területén. Síkra szálltak a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testülete által, valamint a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében kidolgozott Intézkedéseik következetes megvalósításáért. Hangsúlyozták, hogy a Politiikai Tanácskozó Testület 1978. november 23-án Moszkvában aláírt nyilatkozata a tagállamok azon akaratának további erőteljes megnyilvánulása, hogy aktívan munkálkodjanak az enyhülési folyamat megszilárdításán, a leszerelésért, a tartós bőkéért és a nemzetközi biztonságért, a népek közötti együttműködésért és a társadalmi haladásért az egész világon. Teljesen egyetértenek azzal a nézettel, hogy az enyhülési politika megvalósításának további biztosítása az útjában álló akadályok és bonyodalmak leküzdése szempontjából elvi jelentőségű, hogy a szocialista közösség országai szüntelenül fejlesszék sokoldalú együttműködésüket az élet valamennyi területén, tökéletesítsék a Varsói Szerződés szervezetének tevékenységét, tovább szilárdítsák a tagállamok biztonságát és védelmi erejét. Határozottan elítélték az imperialista és a reakciós erők, a NATO militarista körei, valamint a jelenlegi kínai vezetés mesterkedéseit, amelyek ex- panzionisla és hegemonisztikus célok elérésére irányulnak. Teljes mértékben egyetértettek abban, hogy felelőtlen és kockázatos dolog volna meghátrálni ezen erők elől és lebecsülni akcióikat. Szemtől szembe e veszéllyel még időszerűbbé válik a világ összes haladó, demokratikus és békeszerető erőinek további egyesítése a béke és a nemzetközi biztonság aktív megszilárdítása érdekében. Megállapították, hogy jelenleg kulcsfontosságú feladat gyökeres fordulatot elérni a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a reális leszerelés elérése irányában. A két fél állást foglalt hatékony intézkedések foganatosításáért az atomháború elhárítására, az atomfegyver alkalmazásának és gyártásának, valamint e fegyverkísérleteknek betiltására, továbbá az újfajta tömegpusztító fegyverrendszerek, mint a neutron fegyver fejlesztésének és gyártásának megtiltására. A miniszterek ugyancsak hangsúlyozták, hogy a háborús világkonfliktus veszélyének elhárításához, az enyhülési irányvonal, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításához lényegesen hozzájárulnak a stratégiai támadófegyverek korlátozásáról kötendő második egyezményről folytatott szovjet—amerikai tárgyalások mielőbbi befejezése és áttérés az e fegyverek csökkentéséről kötendő újabb egyezmények megkötésére. Ehhez az egyezményhez más atomhatalmak is csatlakoznának. Ami a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokat illeti, a két miniszter kifejezte reményét, hogy e tárgyalásokon a nyugati partnerek mielőbb pozitív választ adnak a szocialista országok ez év június 8-1 javaslataira, valamint az ez év november 30-i új módosító javaslatra, és kifejezték meggyőződésüket, hogy ezen az alapon a bécsi tárgyalásokon rövidesen haladást lehetne elérni. Hangsúlyozták az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának pozitív eredményeit és teljes mértékben támogatták a leszerelési világ- konferencia mielőbbi összehívására tett javaslatát. A két miniszter hangsúlyozta az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányának nagy jelentőséget és azt, hogy annak elveit és ajánlásait azok egészében aktívan és teljes mértékben alkalmazni kell a kölcsönösen előnyös együttműködés további fejlesztése, az európai kontinens és a világ tényleges biztonságának elérése érdekében. - Megerősítették szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Ame- rika népeinek harcával az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen. A két fél testvéri szolidaritását nyilvánította a hős vietnami néppel, annak harcával a jelenlegi kínai vezetés részéről megnyilvánuló mesterkedések, nyomás, provokációk és beavatkozási kísérletek ellen. A csehszlovák és a bolgár külügyminiszter megbeszélései a hagyományos elvtársi és szívélyes légkörben s valamennyi megtárgyalt kérdésben a teljes nézetazonosság jegyében folytak le. Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter Petr Mladenov bolgár külügyminisztert meghívta hivatalos látogatásra Csehszlovákiába. A meghívást köszönettel elfogadták. (ČSTK) — Genfben tegnap folytatódtak Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének tárgyalásai Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel. A két külügyminiszter a hadászati támadótegy- vecek korlátozásáról szóló megállapodás (SALT-II.) kidolgozá(CSTKJ — Az ENSZ-közgyűlés plénuma az irányító bizottság javaslatára úgy döntött, hogy az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakát december 21-én megszakítják jövő év január 15-ig. Ekkor ülnek ismét össze a küldöttek, hogy befejezzék a Közgyűlés programja fennma- madt pontjainak megtárgyalását, és jóváhagyják a megfelelő határozatokat. A tanácskozás legkésőbb január 25-én fejeződik majd be. Az ENSZ-közgyűlés utolsó ülésén túlnyomó többséggel három határozatot hagyott jóvá Namíbiáról. Ezekben megerősítette, hogy a területnek valódi függetlenséget kell biztosítani, és a nemzetközi szervezetnek jogában áll minden eszközt felhasználnia, hogy felszámolja Namíbia törvénytelen megszál(ČSTK) — A libanoni kormány az ENSZ-ben határozottan tiltakozott az izraeli légierők és nehéztüzérség dél-libanoni provokatív támadása ellen. A Kurt Waldheinihez intézett levélben a libanoni kormány közölte, hogy csütörtökön nyolc izraeli harci repülőgép bombázta és rakétákkal lőtte Dél-Li- banont. A támadás következtében három ember életét vesz tette, lG-an pedig megsebesültek. A libanoni kormány megállapította, hogy Izrael ismét agressziót követett el a független és szuverén Libanon ellen, s ezzel az ENSZ-közgyűlés és a sa befejezésével összefüggő kérdésekről tanácskozik. Mindkét fél már előzőleg kijelentette, hogy a SALT-II. miméi előbbi megkötését szorgalmazza. Ebben a szellemben konkrétan megvitatják a még fennálló kérdéseket egy kölcsönösen elfogadható megoldás elérése céljából. lását a dél-afrikai rezsim által. A Közgyűlés első határozatában megerősítette az ENSZ Namíbiával szembeni felelősségét mindaddig, amíg az ország népe eléri valódi önredelkezését és függetlenségét az egész területen, beleértve Walvis Bay kikötőt is. A második határozat elítéli a dél-afrikai rezsimet azért, hogy a Biztonsági Tanács határozatával ellentétben december elején egyoldalú választásokat rendezett Namíbiában. A választások eredményeit érvénytelennek minősítette. Felszólított minden országot, hogy ne ismerjenek el semmilyen szervet, amelyet az említett választások alapján hoznak létre. A harmadik határozat az ENSZ Namíbia-bi- zottsága munkájának programját tartalmazza. Biztonsági Tanács határozatait is megsértette, amelyek célja a helyzet stabilizálása Dél-Li- banonban. Á Libanonban állomásozó ENSZ-egységeket a feszült helyzetre való tekintettel harci készültségbe helyezték. Az Izraeli Kommunista Párt képviselője is élesen elítélte az izraeli katonai egységek legutóbbi támadásait a dél-libano-i ni palesztin menekülttáborok ellen. Elmondotta, hogy az Izraeli KP követeli Begin kormányától a fegyveres akciók azon-? nali beszüntetését. Az akciók célja az, . hogy eltereljék a figyelmet az Egyiptommal való különtárgyalásokról. A KÜLÜGYMINISZTEREK A SALT—II. MIELŐBBI MEGKÖTÉSÉT SZORGALMAZZÁK ÚJABB IZRAELI AGRESSZIÓ LIBANON ELLEN Az Izraeli KP állásfoglalása 1978 XII. 23. A kubai forradalomhoz szorosan kapcsolódik a szocializmus megszületése az amerikai földrészen. A húsz évvel ezelőtti győzelmes forradalom tényleges jelentőségét csak akkor tudjuk igazán felmérni, ha ismerjük azokat a bonyolult viszonyokat, amelyek között győzött, és megkezdődött Kubában a marxista—leninista eszmék gyakorlatban való alkalmazása. A forradalom előtt az Egyesült Államok és a hazai oligarchia azt a hamis elméletet terjesztette, miszerint az elmaradott gazdasági rendszerű latinamerikai államoknak nincs reális lehetőségük a gazdasági és politikai függetlenség kivívására. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a tény, hogy az ötvenes évek végén a világreakció fő bástyájaként az Egyesült Államok tartotta ellenőrzés alatt a nyugati féltekét. Az egyik statisztikai hivatal adatai szerint Latin-Ameri- ka percenként 4 ezer dollár tiszta hasznot jelentet az Egyesült Államoknak. Érthető tehát, miért igyekezett az USA az elmaradott országokat neokolo- nialista függőségben tartani akár politikai, akár katonai eszközökkel. 1954-ben a földrész csendőrének szerepében olyan nyilatkozatot kényszerí- tett a latin-amerikai országokra, amely elítélte a nemzetközi kommunizmusnak az amerikai belügyekbe való állítólagos beavatkozását. Az Egyesült Államok érdekeinek semmilyen forradalom — sem a burzsoá demokratikus, sem a szocialista forradalom — nem felel meg, mert mindegyik csökkentené a nyereségét. Amikor a guatemalai a tömeges prostitúció, az éhség és a faji megkülönböztetés jellemezte. Az Egyesült Államok és Kuba viszonyában meghatározó szerepet játszik az a tény, hogy a két országot csupán 90 tengeri mérföld választja el egymástól. A kubai forradalmárokA kubai foiradalom útja köztársasági elnök megkezdte a földreformot, az amerikai kormány kommunistának nevezte az országot. Ez pedig már elég volt a katonai beavatkozáshoz. Az „észak-amerikai érdekek védelmének“ leple alatt az Egyesült Államok nemegyszer katonai intervenciót indított Kuba ellen. Amikor 1952-ben Fulgencio Batista összeesküvést szervezett, maga mögött érezhette az Egyesült Államok katonai és gazdasági támogatását. Az észak-amerikai monopóliumoknak nem volt érdekük a kubai gazdaság fejlesztése. Az ország gazdasága teljesen függő viszonyban volt az Egyesült Államoktól. A neokolonializmus követelményei kegyetlenek voltak. Az országot a diktatúra, az elmaradott, a cukornádtermesztésen alapuló monokultúrás rendszer, a munka- nélküliség, az írástudatlanság, kai szemben így nemcsak a diktatúra 50-ezres hadserege állt, hanem az Egyesült Államok egész imperialista rendszere. Kubában ekkor már létezett ugyan marxista—leninista párt, de ez nem valósíthatta meg a fegyveres felkelést, mert a párt tagjait kegyetlenül üldözték, s kizárták őket a politikai életből. A forradalmat olyan ifjú kommunistáknak kellett megvalósítaniuk, akikről nem tudták, hogy a párt tagjai. A fegyveres harc 1953. július 26-án kezdődött. 165 fiatal forradalmár Fidel Castro vezetésével megtámadta a Moncada kaszárnyát. A csoport általános sztrájkot és felkelést hirdetett Batista rezsimje ellen. Mint tudjuk, az első fegyveres akció sikertelen volt. Több forradalmárt megöltek, néhányat — köztük Fidel Castrot — bíróság elé állítottak. Castro a bíróságon a vádlottból az egész neokolonilista rendszer vádlójává vált. Marxista—leninista alapon elemezte a Batista- rendszert, leleplezte a kubai nép súlyos helyzetének okait, s rávilágított a forradalom céljaira. A Moncada-programot ugyan még nem nevezhetjük kommunista programnak, de teljesítette az értelmi szerzők szándékát: fegyveres harcba szólította az ország népét. Megmutatta, mely osztályok és társadalmi rétegek alkotják a társadalmi átalakulások meghatározó erőit, s melyek azok, amelyek gátolják a fejlődést. A börtön és a száműzetés után Castro és harcos társai Oriente tartományban partra szállva folytatták a fegyveres harcot. A Batista-seregek megtámadták a forradalmárokat, akik a hegyekbe menekülve megalapították azt a hadsereget, amely 20 évvel ezelőtt győztesen vonult be Havannába. 1959. január 1-én Kuba elnyerte nemzeti függetlenségét. A következő cél a kapitalista rendszer felszámolása volt. A forradalmi kormány földreformot hirdetett, államosította a kőolaj-finomítókat, a cukorgyárakat, bankokat és a külkereskedelmet. A forradalom győzelme után nem egész két évvel valóra vált a Moncada- program. Az Egyesült Államok szabotázscselekményeket, merényleteket és katonai akciókat szervezett és totális gazdasági blokád alá helyezte Kubát. A forradalmat azonban még így sem sikerült elfojtani. Fidel Castro 1961 áprilisában a forradalmat szocialistának hirdette meg, s a népet a forradalom megvédésére szólította fel. Ekkor teremtődtek meg a feltételek ahhoz, hogy 1965. október 3-án megalakuljon a forradalmi erők pártja, a Kubai Kommunista Párt. A szocialista szigetország ekkor már maga mögött érezhette a Szovjetunió és Csehszlovákia támogatását. A Szovjetunió mindent meglett azért, hogy a karibi válság leküzdése érdekében az Egyesült Államok kössön meg nem támadási szerződést Kubával. Kuba túlélte az imperialista blokádot, s ma a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatásával szép sikereket ér el a szocializmus építésében. Ugyanakkor önzetlenül támogatja azokat az országokat, amelyek a fejlődés nem kapitalista útját választották. Nem az a probléma, hogy kit küldjenek Angolába, Etiópiába vagy Vietnamba, hanem az^ hogy a sok önkéntes közül kit válasszanak ki. Ez a kubai nép ideológiai fejlettségét és a forradalom magas színvonalát bizonyítja. A kubai forradalom az amerikai földrészen bizonyította be a marxizmus—leninizmus törvényeinek általános érvényességét. ÍP-kl tma TÁRGYALÁSOK A TÁRGYALÁSOKRÓL (ŰSTK) — Mose Dajan izrae li külügyminiszter csütörtökön Brüsszelben találkozott belga kollégájával, Henri Simonet- vel, majd később Josep Lmissal, a NATO főtitkárával. A második találkozót, amelyről részleteket nem tettek közzé, a megfigyelők meglepőnek minősítik. Nem hivatalos források szerint Dajan Lunssal a Földközi-tenger keleti térségének biztonságáról tárgyalt. Az izraeli külügyminiszter belgiumi látogatásának célja a Közös Piac és Izrael közti együttműködés megvitatása és mindenekelőtt a szombati talál-* kozó Musztafa Khalil egyiptomi miniszterelnökkel és Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel az egyiptomi—izraeli kü- löntárgyalások további sorsáról. Dajan szerint ezt a találkozót nem lehet a „békeszerződésről“ folyó megbeszélések folytatásá-- nak tekinteni, hanem csak „a tárgyalásokról folyó tárgyalások“ lesznek.
