Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-23 / 354. szám, szombat

HASZNÁLJUK KI JOBBAN AZ ÉPÍTŐIPARI GÉPEKET A nagyméretű építkezés nem csupán az építőanyagok ellá­tásával szemben igényes. Ele­gendő gépre is szükség van, amelyeket azonban rendszere­sen és célszerűen kell kihasz­nálni. Az SZSZK Építésügyi Minisztériumában az ezzel kap­csolatos kérdésekre Stanislav Kutlák mérnök, a.gépesítési és energetikai osztály vezetője válaszolt. — jelenleg hány gép áll az építőipar rendelkezésére Szlo vákiában? — A gépek összértéke 5,7 milliárd korona, ebből a szál­lítógépek 37,2 százalékot, az emelődaruk és más emelőgépek 21,2 százalékot, a földmunká­kat végző gépek 22,1 százalé­kot, a betonkeverőgépek pe­dig 11,6 százalékot tesznek ki. Lényegesen több gép áll ma a munkások rendelkezésére. Pél­dául a Magasépítő Vállalatok­ban egy dolgozóra 69 303 ko­rona, az Ipari építkezésben 64 183 korona, a mélyépítő vál lalatokban pedig, ahol rendkí­vül magas a gépekkel való fel­szereltség, 124 000 korona érté­kű gép jut. A gépipar műszaki fejlődése következtében minő­ségi változások Is történtek. Ma már az építőipari gépek mű­szaki színvonala sokkal- maga­sabb, az emelőgépeket hidrau­likával látták el. — Kihasználják-e a gépeket és berendezéseket? — Nem mindenütt. Jól ki­használják például a Mélyépítő Vállalatokban, a Jaslovské Bo- hunice-1 Atomerőmű, á Fekete- Vagon épülő erőmű szivattyú- állomásának építkezésein. Ezekre a beruházásokra össz­pontosították tulajdonképpen a legkorszerűbb építőipari gépe­ket. 1977-ben pl. a buldózerek átlag 2041 órát dolgoztak. Ez azt jelenti, hogy a tervezett 1600 óra keretében 1 műszak­ban minden buldózer nyújtott, vagy második műszakban is dolgozott, ami 441 túlórát je­lent. További gépekből a moz­gó emelődaruk 2180, a torony­daruk pedig a Magasépítő Vál­lalatokban 2561 órát dolgoztak. Másrészt nem eléggé hasz­náljuk ki a gépeket az Ipari Építővállalatok termelési-gaz­dasági egység keretében is. Például a košicei Hydrostav vállalatban és a bratislavai Doprastav vállalatban egyaránt kedvezőtlen e szempontokból a helyzet. További lehetőség is van a gépek jobb kihasználására, csak meg kell keresni a műszakokon belüli tartalékokat — bizonyít­ják a gépek teljesítményei és a helyzetelemzés is. A gépek rossz műszaki állapota követ­keztében történő veszteségek csökkentésére több intézkedést tettek, főleg a gépek karban­tartására vonatkozóan. A mű­szakokon belüli tartalékok ki­használásakor, és a főleg szer­vezési okokból bekövetkezett gépállások alkalmával, jobban kell foglalkozni az emberekkel és ki kell használni tapaszta­lataikat. — A fentieken kívül még mi­lyen fogyatékosságokkal és problémákkal küzdenek? — Ide tartozik a gépkezelő munkások és gépmesterek ne­héz munkája, akik a nagy tel­jesítményű motorok okozta zaj­ban és rezgő gépeken dolgoz­nak. Mindezt még fokozza a túlórák számának egyre na­gyobb növekedése, amelyet csupán két műszakban való munkával lehet megszüntetni. Itt azonban nem érnek el jó eredményeket. A bratislavai Hydrostavon és a žilinai Váho- stavon kívül csak kevés vállalat tudja az építkezéseken átfo­góan megszervezni a munkát két műszak keretében. A többi vállalatnál ugyan a fontos gé­pek második műszakban is dol­goznak, mivel azonban ez a munka önálló, elszigetelt, tech­nológiai szempontból nem kapcsolódik más gépek mun­kájára, ezenkívül a gépmeste­rekről való szociális gondosko­dás sem kielégítő, az első mű­szakban még 75 százalékos tel­jesítményt sem érnek el. Épít­kezéseinken a termelés szerve­zőinek ezért komolyan foglal­kozniuk kellene e tényekkel, meg kellene tenni a hatékony intézkedéseket. — Mit tesznek a gazdasági és szakszervezeti szervek a helyzet javítása érdekében? — Ezeknek már több intéz­kedést javasoltak. Elsősorban azt tartották szem előtt, hogy a gépi állóeszközök értékét és az egész termelési potenciált a lehető legnagyobb mértékben kihasználják és hozzájárulja­nak a 6. ötéves tervidőszak Igényes feladatainak pozitív teljesítéséhez. Ezt a célt tar­totta szem előtt az építőipar­ban működő gépek és szállító- eszközök kezelőinek az idei szakágazati aktívaértekezlete, amelyet Bratislavában rendezett meg a Szlovák Építőipari Mi­nisztérium és az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Szö­vetségének Szlovákiai Bizottsá­ga. Az aktívaértekezlet résztve­vői a beszámolókban és vita­felszólalásokban hangsúlyoz­ták, hogy javulást a Zlobin- módszerrel dolgozó munkakol­lektívák tagjainak a jobb mun­kaszervezésre vonatkozó javas­latai hozhatnak. E feladat tel­jesítésében érdekeltté kell ten­ni, ösztönözni kell a szocialis­ta munkabrigádokat is, melyek-- nek tagjai szocialista gondo­zásba veszik a gépeket. Továb­bá hangsúlyozták: az építőiparí gépek egyre növekvő műszaki színvonala azt Is megköveteli, hogy magasabb szinten szervez­zék meg a gépmesterek és a gépkezelők oktatását. Szakmai színvonaluk fokozását le kell szögezni a kollektív szerződé­sekben is. — Az aktívaértekezleten ver­senyt hirdettek meg. Mi a cél- ja? Elsősorban a gépek jobb ki­használása. Az 1979—1980-as évekre egy programot is elfo­gadtunk, mely szerint átlago­san 2 százalékai növeljük az építőipari gépek igénybe véte­lét. A feladat teljesíthető, meg­követeli azonban, hogy a gépek kihasználását befolyásoló vala­mennyi tényezővel szemben cél­tudatos álláspontra helyezked­jünk. A verseny és a program feltételeit személyes és szem­léltető agitáció segítségével el kell juttatni a munkahelyek­re, az építkezésekre. Ezzel kapcsolatban a szakszervezeti üzemi bizottságok vizsgálják meg, hogy ezt a versenyt a vállalatokban és üzemekben miként propagálják, fejlesztik, használják ki. Rendkívüli figyelmet igényel az építőipari gépekkel dolgo­zók jutalmazása. Itt elsősorban az anyagi érdekeltség érvénye­sítéséről van szó. Ezzel a szak- szervezeti bérbizottságoknak kell behatóan foglalkozniuk. Ily módon biztosíthatjuk te­hát a meghirdetett verseny ér­vényességét, melynek legfőbb célja, hogy az építőiparban az összes gépeket a lehető legna­gyobb mértékben kihasználják az 1979—1980-as évi feladatok, valamint a 6. ötéves tervidő­szak feladatainak teljesítése és túlteljesítése érdekében.-mtS­Számvetésre készülődnek Ä téliesre fordult decemberi napokkal a felső-csallóközi mezőgazdasági üzemekben is véget értek az őszi mezei mun­kák, s ezzel párhuzamosan megkezdődött a gazdaságokban az idei eredmények számba­vétele, valamint a jövő évi terv­feladatok kidolgozása. Ilyen témákról beszélget­tünk Jaroslav Tabačák mérnök­kel, a Gombai (Hubice) Álla­mi Gazdaság központi gazdasá­gának vezetőjével. Elmondotta, hogy 580 hektáron még a rossz idők beállta előtt végez­tek az őszi mélyszántással. El­ismerő hangon szólt a gazda­ság dolgozóiról, akik becsületes helytállást tanúsítottak a be­takarítási munkák idején. Kü­lön kiemelte Mikőczi Zoltán traktoros szorgalmát, aki időt és fáradságot nem kiméivé Skoda 180-as gépével 360 hek­táron végezte el az őszi mély­szántást, s első lett a gazda­ság traktorosainak versenyé­ben. — Valamennyi a központi javítóműhelybe kerül, ahol a Zsigó Antal vezette bronzér­mes szocialista munkabrigád tagjai elvégzik rajtuk a szük­séges javításokat, összesen 20 kerekes traktort, 2 lánctalpas erőgépet és számos egyéb gépi eszközt kell a téli hónapokban a központi műhely dolgozóinak megjavítaniuk. Az állami gazdaság üzem­egységeiben már megkezdték az idei gazdasági eredmények számbavételét, s már bizonyos, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is eredményes gazdál­kodásról számolhatnak be. Például a központi gazdaság növénytermesztési ágazatában terven felül 600 ezer korona többlettjövedelemre tettek szert. Búzából a tervezett 41 helyett 44 mázsa, árpából a tervezett 42 helyett szintén 44, míg az őszi repcéből a rekord- termésnek számító 24,10 má­zsát értek el hektáronként. E szép siker jelentőségét csak nö­veli, hogy gyenge minőségű, kavicsos talajon érték el, a korszerű agrotechnikai mód­szerek és az öntözőberendezé­sek maximális hasznosításával. A szőlészet is elsősorban az ön­tözésnek köszönheti, hogy 66 hektáron a tervezett 80 he­lyett 109 mázsás hektárhoza­mot értek el. Az állattenyész tők szorgalmát bizonyítja, hogy már november 30-án tel­jesítették a tervezett 29 vagon disznóhús eladási tervét, s az év végéig még 120 mázsa húst adnak el terven felül. MERI ISTVÁN Naponta több mint 400 000 tonna acélt olvasztanak a Szovjetunió kohóipar! üzenteiben. A szovjet kohászokra a mostani 10. ötéves tervidőszakban igényes feladatok várnak. 1080-ig a Szovjetunió évi acéltermelése eléri a 170 millió tonnát. Felvé*e<nnk az Anvur- sztal kohóüzemben készült, a Távol-Keleten. (Felvétel: ČSTK) NYELVŐR Csdkijon vagy csukoljon? Bizonyára sokan megtorpantak már, amikor a csuklik igének egy-egy felszólító módú alakját ki akarták monda­ni vagy le akarták írni: hogyan is ejtsék: illetve hogy is írják? Mert a szabályos ez lenne: csukljam, csukljál, csukl- jék vagy csukljon, csukljunk, csukljatok, csukljanak. Igen de ezt nagyon nehéz kiejteni. A magyar egyébként sem szereti a mássalhangzó-torlódást; itt pedig az van: három mássalhangzó egymás mellett. Ha viszont így ejtjük vagy írjuk: csukoljon, hámoljon — nagyon furcsa alakot hozunk létre. Mégis abból a tényből kell kiindulnunk, hogy a magyar­ban ahol csak lehet, Illetve ahol a kiejtés ezt szükségessé teszi, feloldjuk a mássalhangó-torlódást, mégpedig úgy, hogy egy magánhangzót iktatunk be az első és a második mássalhangzó közé. Például a mai gyakorol, káromol, té- kozol igéknek is így hangzottak régebben a felszólító mó­dú alakjai: gyakorolja, káromolja, tékozolja. Mivel azonban nehézségbe ütközött a kiejtésük, egy magánhangzó betol­dásával feloldották a torlódást: gyakoroljon, káromoljon, tékozoljon. A csukoljon, hámoljon alakok csak azért furcsák, szokat­lanok,. mert igen ritkán használjuk őket. Maguk az igék is ritkán fordulnak elő nyelvhasználatunkban, s akkor is általában a kijelentő módú alakjaira van szükségünk, tehát ezekre: csuklóm, csuklasz, csuklik; csuklottam, csuklott stb. A felszólító módú alakjaikat ritkán használjuk, hiszen ritkán szólítunk fel valakit ilyen formában: Ne csukolj már annyit! A hámlik igének a felszólító alakjai meg leg­feljebb ilyenfajta mellékmondatokban fordulnak elő: Ne hagyd, hogy hámoljon róla a bőr! De ha szükség van rá­juk, bátran használhatjuk őket, mégpedig ezeket a ma- gánhangzó-betoldásos alakjait. Gondoljunk arra, hogy pél­dául a siklik igének is így kellene ejtenünk a felszólító módú alakjait: sikljanak, sikljál, sikljon stb., de ma már nyugodtan így ejtjük őket: sikoljak sikoljál, sikoljon. Sőt ezek közé az igék közé tartozik a botlik ige is. Ha va­lakit figyelmeztetünk, hogy ügyeljen a lépésére, kerülje el a megbotlást, nyilván így figyelmeztetjük: Vigyázz, meg ne botoljl — nem pedig így: Vigyázz, meg ne botlj! Gondoljunk csak.arra, hogy Petőfi — aki igazán ügyelt a magyar nyelv szabatos használatára — a botoljék, nem pedig a botljék alakot használta A Tisza című versének ebben a mondatában: „Nem akarta, hogy a nap sugára Megbotoljék habjai fodrába“ — holott a régi nyelvben bi­zony előfordult a szabályosabb botljék alak is. Dr. JAKAB ISTVÁN Szókincsünk nagysága Igen sokan föltették már a kérdést: Hány szó van nyel­vünkben? Lehetetlen pontosan megmondani, hány szó van egy nyelvben. Nincs ugyanis olyan eszközünk vagy módszerünk, amellyel egy élő nyelv valamennyi szavát meg tudnánk számolni. Nehezíti a dolgot az is, hogy nem könnyű éles határvonalat húzni a szó és a szóalak között (pl. nehéz eldönteni, hogy a szép és a szépen, a lát meg a látó egy vagy két szónak számít-e), ezenkívül pedig az is vitás, hogy a kihalt, idegen vagy zsargonszavak beletartoznak-e és meddig tartoznak bele a nyelv szókincsébe. De ha pontosan nem is lehet megadni egy nyelv szavai­nak számát, több módszerrel következtetni tudunk rája. Ehhez jó segédeszközeink a szójegyzékek és a szótárak. Vegyük pl. a magyar nyelvet. Ennek ez idő szerint leg­gazdagabb szókészletét a készülő akadémiai nagyszótár gyűjteménye tartalmazza. Pontos számadatunk ennek a szó­kincséről sincs, de más szótárakkal való összehasonlítás alapján kb. félmillióra tehető a szavainak száma. Most ve­gyük figyelembe azt, hogy a nagyszótár csak a magyar irodalmi alkotásokban előforduló szavakat tartalmazza, hiányzik belőle a nyelvájársok, a szaknyelvek és egyéb nyelvi rétegek csaknem minden szava. Ha ezeknek a ki­rekesztett szavaknak a számát nagy óvatossággal és szigo­rúsággal ugyancsak félmilliónak vesszük, nem követünk el nagy hibát, ha a mai magyar nyelv szókincsét legalább egymillióra becsüljük. P. BALÁZS JÁNOS Hogy is mondjuk? 1978. XII. 23. 4 motorové vozidlo automobil nemotorové vozidlo pohotovostná hmotnosť užitočná hmotnosť okamžitá hmotnosť celková hmotnosť autoškola cvičiteľ cvičné vozidlo stav cesty dopravné zariadenia zvislé dopravné značky vodorovné dopravné značky aquaplaning nebezpečenstvo šmyku prevádzkovo spolahlivé vo­zidlo nespôsobivé vozidlo snehová služba viditeľnosť ovládanie vozidla dychová skúška krvná skúška skrytá kontrola spotreba pohonnej hmoty hmotná škoda jazda vpred jazda vzad nesprávne predchádzanie motoros jármű (gépjármű) gépkocsi motor nélküli jármű önsúly hasznos terhelés tényleges összsúly megengedett legnagyobb összsúly autóiskola (autóközlekedési tanintézet) szakoktató tanulókocsi a közút állapota közúti létesítmények függőleges közúti jelzések (közúti jelzőtáblák) vízszintes közúti jelzések (útburkolati jelek) vízfilm csúszásveszély üzembiztos jármű forgalomra alkalmatlan jár­mű hóügyelet látási viszony a jármű feletti uralom alkoholszonda vérvizsgálat rejtett ellenőrzés üzemanyag-fogyasztás dologi (anyagi) kár előremenet hátramenet szabálytalan előzés (kis)

Next

/
Thumbnails
Contents