Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-21 / 352. szám, csütörtök

Harminc év a „Metzenino" völgyében A kanyargó, szerpentinem üt egyre emelkedik. Az utat sze- gelyező dombokon felhők ül­nek. A fenyőfák fényért nyúl­nak a magasba, s zöldben izzó levelükre tapgdnak a sűrán hulló hókristályok. Minél fel­jebb jutunk a kanyargó völgy­ben, annál csillogóbb, szilár­dabb a hőtaikaró. Mint egy nagy fehér abrosz csúszik a ke­rekek alá a túij. Áthaladva a vasúti síneken, Meeenzéfre (Medzev) .érke­zünk, ebbe az érdekes múltú, Jókai Mór, a nagy mesemondó által oly szépen megénekelt kisvárosba. Hagyományt őrző, jelent és jövőt lelkesen építő városka ez. Például még a há­morok közül is üzemel egyné­hány, öreg szakik mutatják be a régi mesterséget az ámuló turistáknak és az egyre gyak­rabban idelátogató iskolák nö­vendékeinek. A hatalmas, fá­ból készült kerekeket a mes­terséges kis tavak lezúduló vi­ze hajtja, s a súlyos vaskala­pács alatt alakul a formátlan anyag kapává, lapáttá, csá­kánnyá. A régi hagyományokat modern technikai megoldások­kal folytatja a Strojsmalt üze­me. Innen jutnak az ország minden részébe és nagyon sok külföldi megrendelőhöz a leg­keményebb talajjal is megbir­kózó kézi szerszámok. A város peremén alakult meg ezelőtt harminc évvel a Mező- gazdasági Szaktanintézet. A régi épületeket felújították, itt vannak a tantermek, középen az emeletes diákotthon, s a mö­götte levő szárnyon a jól fel­szerelt műhelyek. Szilágyi László igazgatóhe­lyettes tájékoztatott az oktató munkáról. — Tizenöt pedagógus és ti­zenhat mester oktatja a tan­intézet 356 diákját. A tizenhét osztályból hatban folyik ma­gyar nyelven az oktatás. Ezek mezőgazdasági irányzatúak. Ko­vácsokat, lakatosokat, mező­gazdasági gépjavítókat képe­zünk. Tanulóink a három év alatt a gépkocsi-vezetői jogo­sítvány „C“ fokozatát is meg­szerzik. Sajnos, az ipari irány­zatú osztályokban nincs ma­gyar nyelvű oktatás, pedig igény volna rá. A szepsi (Mol­dava nad Bodvou) Tesla üzem részére esztergályosokat, ma­rósokat képezünk ki. A diákok nagy része magyar anyanyel­vű, és sokan félnek a nyelvi nehézségektől. Ezek megnyug­tatására mondom, hogy minden erőnkkel segítünk az esetleges nyelvi nehézségek leküzdésé­ben. Tanáraink többsége töké­letesen bírja a magyar nyel­vet is. lünk. Nagy lelkesedéssel és jó eredménnyel vesznek részt a munkában a lányok is. Kísérőmmel, Nagy Imre ta­nárral járjuk végig az épületet. A műhelyek tiszták, jól felsze­reltek. A diákotthon szobáiban katonás a rend. Az udvaron diákok sürögnek. A jégkorong­pályát készítik elő. Az iskola jégkorongozói jól szerepelnek a versenyeken, ez mondható el az atlétákról is. A városban Mester és tanítvány: „Jó tett-e a munkadarab?“ Szeptember elsején új osz­tállyal bővült az iskola, meg­nyitották a Dolgozók Szakkö­zépiskoláját. Ide azok jelent­kezhettek, akik szakközépisko­lai végzettséggel rendelkeznek, és már munkaviszonyban van­nak. Az SZSZK-ban ez az egye­düli magyar nyelvű osztály, szlovák nyelven Zlaté Morav- cén nyílt hasonló. Az osztály­ban Dél-Szlovákia minden ré­széből vannak tanulók. Az iskolában nagy gondot fordítanak a honvédelmi neve­lésre. A honvédelmi kör veze­tője immár 16 éve Soller Ti­bor tanár. — Eddig hétszer vettünk részt országos verse­nyen, mindig nagyon szép eredménnyel — tájékoztat. — Tavaly első helyen végeztünk, most kerületi versenyre készü­Pihenő aiz in terná tusi szobában megkezdték a műjégpálya épí­tését, ez nagyban segíti majd az eddig is szépen szereplő fel­nőtt és ifjúsági jégkorongozók fejlődését. A diákok szellemi és testi fejlődésének feltételei adottak. Kitartásban, lelkesedésben nincs hiány sem a diákok, sem a tanárok részéről. Szajkó László, az Intézet leg­régibb pedagógusa, a „Példás Tanító“ kitüntetés tulajdonosa, nem kis büszkeséggel mutatja az emlékszobát. Két helyiségből áll. Az elsőben a város forra­dalmi múltját idéző dokumen­tumok, a honvédelmi kör által nyert számtalan értékes díj. Krónika, emlékkönyv, s a fala­kon a már említett híres me- cenzéfí fekete szerszámok. — Csak 42 darab van belő­le — mondja Szafko elvtárs — igyekszünk többet is beszerez­ni, mert száznál is több félét készítenek itt. A másik helyiség a „Barát­ság Szobája“. Szoros barátsá­got tartanak fönn hasonló szovjet és magyarországi intéz­ményekkel. Itt gyűjtötték ösz- sze az ajándékokat, mindegyi­ken látszik, hogy szívvel, nagy szakértelemmel, szeretettel ké­szültek. Többször jártak már a diákok a Szovjetunióban, feled­hetetlen élményeket, nagysze­rű barátokat szereztek. így értelmezik az iskolában az internacionalista nevelést, ahol nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. A diákok kö­zött négy nemzetiség él, tanul, dolgozik együtt közös célért, szocialista hazánk felvirágozta­tásáért. Szlovák, magyar, uk­rán, német nemzetiségűek. FECSÚ PÁL 1978 XII. 21. A ligha készült ez idáig olyan szótár, amelyben e furcsa, idegen kifejezés jelen­tését avagy magyarázatát meg­találhatnánk. Akadnak persze szép számmal olyanok, akik tudják jelentését értelmező szó­tár nélkül is, mégpedig a ruha­iparban dolgozók. Egy új sza­bástechnológia elnevezése a „MARKAMATIC“, amelyről azt mondják a szakemberek, hogy „lepipál“ minden eddigi szabá- szati eljárást. Mi is tehát a lényege? Talán lassan már magától értetődő lesz, ha egy technológiai leírás magyarázatát úgy kezdjük, hogy van tehát a számi tó­gép ... Nos, itt is van, és ebbe a számítógépbe beprogramoz­zák a gyártandó ruházati cik­kek egyes részeinek méreteit, valamint a rendelkezésre álló szövetáru méreteit. A számító­gép ezután „fejben“ kiszámítja, hogy az egyes ruharészek mi­lyen elhelyezése esetén lehet a leggazdaságosabban kiszabni a vég szövetekből a szükséges darabokat. Leggazdaságosabban, tehát a lehető legkeveseNb hul­ladékkal, vagyis, hogy a lehető legtöbb ruharész jöjjön ki! A '^'■mítófíén által nyert adato­kat ezután egy fénymásoló Markamatic rendszer a szövetszélességnek megfelelő papírtekercsre má­solja — sokszorosítja, amelyet aztán elég ráhelyezni az egy­másra rakott szövetrétegekre, és kezdődhet a minden eddigi­nél gazdaságosabb szabás, a számítógép által megrajzolt vé­kony vonalak mentén. A vé­kony vonalak hangsúlya nem véletlen, hiszen ahol havonta 150 ezer méter szövet fogy — mint például a tornaijai (Šafá­rikovo) ruhagyárban —, ott a krétavastagság is nagyon sokat „tesz“ a végső elszámolásnál. S ha már a tornaijai gyárat említettük, folytassuk ugyanott: októberben például 82 ezer ko­rona megtakarítást eredménye­zett ez a gyárnak a régivel szemben. Mindez anyagmennyi­ségben kifejezve: 1176 méter. Ennyit jelent az egyes részek leggazdaságosabb elhelyezése, meg a vékony vonalak a sza­bókréta húzta vonalak he­lyén ... A számítógépes szabási tech­nológia előnyei tehát meggyő­zőek Persze igényei is vannak, mégpedig a szövetszélesség pontos megtartása az alap- anyaggyártó részéről, mert a jelenlegi normák megengedte több centiméteres eltérések korlátozzák e módszer alkalma­zását, vagyis a „MARKAMATIC“ nemcsak a másodtermelőnek jó, hanem számolni kell vele a szövetgyártásnál is. M ég néhány szó arról, mi minden van e technoló­gia előnyeit bizonyító két szám­adat mögött: Nyilvánvaló, hogy munkaerőt takarítunk meg általa, hisz az eddigi szabásvonal-rajzolás fö­löslegessé vált. A munkaerőn kívül időt is nyerünk, s az idő — pénz. A megtakarított pénz­összeg, mint ahogy az az álta­lunk említett példából is kitű­nik, az év végére szép össze­get tesz majd ki. Ezt sok min­denre fel lehet használni, pél­dául a munkakezdeményezés fokozására is, mert ha valahol gyorsabban teszik ugyanazt, mint eddig, akkor nyilván jó­val több nadrágot, zakót vagy eevéb ruhaneműt tudnak ki­szabni. Azt pedig meg kell varrnia valakinek. MÉSZÁROS JÁNOS Szorgalom és hozzáértés SZÁMVETÉS EGV SIKERES ÁLLATTENYÉSZTÉS TITKAIRÓL A három és fél ezer hektár szántón gazdálkodó érsekújvári (Nové Zámky) Fejlődés Egysé­ges Földművesszövetkezet állat- tenyésztése a tőle megszokott, mondhatni hagyományos módon zárja az évet: teljesíti, sőt túl­teljesíti valamennyi tervmutató­ját. Olyan arányban, amilyenben az idén járásonként csak egy­két mezőgazdasági üzemnek si­került. A számokat Josef Horváth mérnök, a földművesszövetke­zet termelésfelelőse részletezte. — Az igényes társadalmi megrendelés minket is nagy fel­adatok teljesítésére késztetett. Tejből 2 millió 830 ezer liter, sertéshúsból 82 vagon, marha­húsból 3170 mázsa volt az ela­dási tervünk. A fejők november 7-én teljesítették évi tervüket, az állattenyésztés — mint egész — pedig december elején, s így az utolsó hónapot arra hasznosíthattuk, hogy évi 24 millió koronás termelési ter­vünket mintegy másfél millió­val megtoldjuk. Azonos feltételek — jobb eredmények Ha az elmondottakhoz még hozzátesszük, hogy a takar­mányalapot illetően az érsek- újváriak minden gond nélkül kezdték a téli Időszakot, hi­szen annyi silózott takarmá­nyuk van, hogy még nyárra is marad belőle, akkor már lehe­tetlen nem feltenni a kérdést: Vajon mindez miként sikerült? Annál inkább, mivel vannak me­zőgazdasági üzemek, ahol már most csökkentett takarmány­mennyiséget kénytelenek adnia szarvasmarháknak, hogy a hiá­nyos alap valahogy kitartson az újig. A tervteljesítés és a jó takar-, mányalap mögött persze hiába keresnénk valamilyen, kivétele­sen az érsekújvári földműves­szövetkezetnek juttatott privi­légiumokat. Ilyesmiről szó sincs, s amint Barák László mérnök, a szövetkezet főzoo- technikusa tréfásan megjegyez­te, például az ő határukban is a másutt érvényesült időjárás uralkodott. Komolyabbra fordítva a szót, elmondta, hogy sajnos náluk is kevés a férőhely, a jelenlegi állomány kétharmadának sem lenne sok, az istállók közül pe­dig a legnagyobb jóakarattal és egyetlenegyet sem lehet újnak mondani. Ök is csak nagyritkán jutnak hozzá a berendezések javításához szükséges pótalkat­részekhez, és egyelőre, sajnos, csak remélik, hogy egyszer kel­lő alkatrész birtokában nagy­javítást végezhetnek a fejőbe­rendezéseken, s valamennyi te­hénistállóban mindig azonos lesz a levegősűrítés mértéke, ami a jó fejési átlag egyik feltétele. A titkok sorában, amelyek se­gítségével az érsekújvári föld­művesszövetkezet állattenyész­tői jobb eredményeket érnek el, mint számos, velük azonos feltételek között termelő mező- gazdasági üzem állattenyész­tői, más tényezők szerepelnek. Hogy melyek ezek, az a terme­lésfelelős, illetve a főzootechni- kus szavaiból egyértelműen ki­tűnik. Építőcsoport — 300 százalékos teljesítmény A termelésfelelős kezdte: — Az első számú tartalék, amire sikereink épülnek, a dol­gozók munkaikezdeményezése. A széles körű munkaverseny a dolgozókat anyagilag is érde­keltté teszi a jó termelési ered­mények elérésében. A feladato­kat mindig egyének szerint ha­tározzuk meg, és az állatgon­dozók rendszeresen, a fejők például naponta megtudják, hogy teljesítményük a megha­tározott mennyiségnél mennyi­vel nagyobb, illetve mennyivel kisebb. Mindennek nem kis ré­sze van abban, hogy a járás­ban például mi vagyunk az egyedüli földművesszövetkezet, ahol nyereséggel termelik a te­jet. És persze az sam véletlen, hogy a sertéseknél mindössze négy százalékos az elhullás, 18.06 a malacelválasztási átla­gunk, és a hízó marháknál da­rabonként 1,05 kilagramm az átlagos napi súlygyarapodás. A jó eredményeik elérésében mindenki érdekelt, még a föld- művesszövetkezetnek azok a dolgozói is, akiknek munkájá­tól csak közvetve függ az állat- tenyésztés. E tény játszott köz­re abban, hogy a hatvantagú építőcsoport az év folyamán 300 százalékra teljesítette tervét, annak ellenére, hogy mindössze tizenöt, már nyugdíjas taggal bővítették létszámát. A felada­tok túlnyomó többségét re­konstrukciós munkák tették ki. — Januárban tudtuk meg, hogy 76 vagon sertéshúseladási tervünket 82 vagonra emelték. Malacfölöslegünket még decem­berben eladtuk, így a hízóser­tés-állományból kellett 90 anyá­nak használható egyedet kie­melni, s amiben először mi sem bíztunk — február tízig sike­rült valamennyit befedeztetni — mondta a főzooteclinikus, majd kollégája folytatta: — Ezzel persze csak a kő fe­le esett le a szívünkről, hiszen a férőhely továbbra is megol­datlan maradt. A kilencven anyának hfflý kellett, a mala­cokról nem is szólva. Megol­dás csak egy kínálkozott: ter­ven felül átalakítani, felújítani régi, üzemen kívül helyezett épületeket. A hízó sertések szá­mára egy raktárnak használt volt tehénistállót építettünk át. Egy leírt volt lóistállót és egy borjúneveidét szabadtartásos marhahizlaldává alakítottunk át, és egy tehénistállót korsze­rűsítéssel 90 férőhelyesről 112 férőhelyesre bővítettünk. Az át­alakítással nemcsak a sertés­hizlalás számára nyertünk új kapacitásokat, hanem a szako­sítást is folytattuk. Az 1979-es terv már 86 vagon sertéshús és az ideinél 300 mázsával több marhahús eladását irányozza elő, így sajnos a rekonstrukció után is ott vagyunk, ahol ta­valy ilyenkor: kevés a férő­hely. Megoldás persze ezúttal is van, és mi meg is találjuk. Hasznosított tartalékok Amíg néhány helyen csak emlegetik a tartalékok értéke­sítését, addig az érsekújvári földművesszövetkezetben, ke­vés szóval, de annál többet tesznek hasznosításuk érdeké­ben. — Nem igényel befektetést, szervezés kérdése csupán, hogy mi az egész téli időszak­ban ugyanazt az összetételű ta­karmányt etetjük, vagyis min­dig arányosan keverjük az egyes silófajtákat. Ide tartozik, hogy a siló minőségét sem bíz­zuk a véletlenre. Például ami-1 kor a cukorgyári répaszeletet silóztuk a kukoricaszárral, az egyenletes rétegek érdekében a nehezebb fajsúlyú szeletet is- tállótrágya-szóróval terítettük szét. Kukoricaszár volt bőven, hiszen szemes kukoricát 1860 hektáron termesztettünk, és a terület negyedéről a szárat is betakarítottuk. A termelésfelelős azt is el­mondta, hogy milyen gépekkel dolgoztak. Amikor pár éve ösz- szevásároltak egy tucat szárzú­zót, amely a pótkocsiba fújja a kórószecskát, sokan moso­lyogtak rajtuk, hogy ócskavasat gyűjtenek. A gépeket megjaví­tották, volt úgy, hogy kettőből, háromból hoztak össze egyet, de megérte. Hasonló előrelátásnak és az építéssel járó tübbletgondok vállalásának az eredménye a takarmánypogácsázó. Annyi po­gácsát tudnak gyártani, hogy a tehenek télen, a hízó marhák pedig rendszeresen kapnak. Több pogácsa is készülhetne, ha lenne mivel „meggyúrni“. Saj­nos nincs, a melasz nagyon ke­vés, a csökkentett üzem ellené­re is rövidesen elfogy. — És hogy három legyen a példa, végezetül a főzootechni- kus szavai: — A hízóknál a több mun­kát adó nedvesetetést alkalmaz­zuk, s így értékesíteni tudjuk a tejipar melléktermékét, a savót. Nemcsak pótoljuk vele a koncentrált takarmányt, hanem egyben étvágygerjesztő hatásá­nak is hasznát látjuk, hiszen ál­latgondozóink pontos munkáján túl a savó is szerepet játszik abban, hogy hízóink mind ’gyi- ke naponta élagosfli q75 gr^m- mal gyarapítja EGRI FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents