Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-16 / 347. szám, szombat
Jozef Marko Pavel Ivanič Robert Slobodník A nagykürtösi (Vefký Krtíš) Dolina Bánya w Prievidzai Szén- és Lignitbányák egyik legnagyobb konszernvállalata. Évi termelési terve 980 000 tonna szén. Tervieladatait a vállalat az elmúlt két évti zedben mindig teljesítette, t előreláthatólag ez idén is teljesíti. Pedig számos tényező nehezíti a Dolina dolgozóinak munkáját. Ezskről, a bányászok helytállásáról és a vállalat pártszervezeteinek munkájáról volt szó azon a kerekasztal-beszélgetésen, melyen részt vett JOZEF MAR KO, az üzemi pártbizottság elnöke, PAVEL IVANIČ, az üzemi pártbizottság alelnöke, ROBERT SLOBODNÍK, az első részleg pártalapszervezeté- netk elnöke, DANIEL ČONKA, a második részleg pártalap- szervezetének elnöke, ONDREJ ZEĽO, a vállalati igazgatóság pártalapszarvezetének elnöke, ALBÍN SALKO, a közlekedési részleg pár talapszervezetének elnöke és František Svarc, a beruházási részleg pártalapszervezetének elnöke. Szerkesztőségünket a beszélgetésen Fülöp Imre és Hajdú András képviselte. Oj Szó: — Hogyan teljesíthetők az egyre igényesebb feladatok? Jozef Marko: — Ha megteremtjük a teljesítés feltételeit. Mi, kommunistáik sohasem azt nézzük, milyen okokra hivatkozva bújhatunk ki a feladatok teljesítése alól, hanem mindig a megoldást keressük. És mindjárt hozzáteszem, hogy a feladatok megoldásának keresésében, a kezdeményezésben és a helytállásban mindig számíthatunk a pártonkívülieikre is. Vállalatunknak 3QÜ dolgozója van, s ebből 76 párttag. Problémánk bőven akad, hiszen igen nehéz geológiai feltételek közepette kell dolgoznunk. Robert Slobodník: — Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy bányászainknak egy- egy műszak alatt többször is meg kell szárítaniuk a munkaruhájukat. Jozef Marko: — Jó minőségű szivattyúkra volna szükségünk. Továbbá nagyobb teljesítményű kombájnokra, hogy bővíthessük a termelést. Ezek beszerzésére devizaígéretet kaptunk. Robert Slobodník: — Persze, ha nem tudjuk megteremteni a feltételeket, akkor jövőre nem lesz hol fejtenünk. František Svarc: — Egyik gondunk, hogy még mindig nincs üzemi konyhánk. Egyelőre azt sem tudjuk, hogyan biztosítsunk tízórait a bányászoknak. Űj Szó: — Hogyan haladnak a beruházások megvalósításával? Pavel Ivanič: — Termelővállalat vagyunk, de sajnos, építkezéssel is kell foglalkoznunk, mert nincs, aki ezt elvégezze helyettünk. Ez pedig többletgondot jelent számunkra. Építkezési részlegünk egy nagy járási építővé 11alatnak felel meg. Az építkezéshez szükséges anyagok beszerzésében semmilyen elsőséget nem élvezünk. Jozef Marko: — Nagy gondot okoz például a kavics és a cement beszerzése. A beruházások megvalósításában elsősorban a vezérigazgatóság segíthetne. Pavel Ivanič: — Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a fejtés gépesítése mellett a rakodás gépesítése is elengedhetetlen. Albín Salko: — Külön figyelmet érdemel a közlekedés és a szállítás kérdése. Mozdonyainkhoz nem tudunk alkatrészt beszerezni. Javításukat sem vállalja senki. Dolgozóink olykor a ČSAD hibájából nem érkeznek meg idejében munkahelyükre, s Így már nem jutnak le a bányába. Ez igen nagy gondot okoz. Jozef Marko: — Főleg fi' Modrý Kameň-i ČSAD-ról van szó, mely természetesen szintén számos objektív nehézséggel i küszködik. Éppen ezért a ČSAD-t is segíteniük kellene az Illetékeseknek. Az is előfordul, hogy a busz kiesése miatt saját kocsinkon szállítjuk haza dolgozóinkat, van akit 60 km távolságba. Ez legutóbb tegnap fordult elő. Az utazás színvonalának emelése érdekében is sürgősen tenni kellene valamit. Robert Slobodník: — Nekünk minden perc drága. Éppen ezért, ha kell, a műszakváltás is lent megy végbe, hogy a gépek egyetlen percet se vesztegeljenek. Dolgozóink a gépeket szocialista gondozásba veszik. Jozef Marko: — Az emberek tudjáik, milyen drága az idő. Legutóbb például egy elvtárs a gyűlésen rámutatott arra, hogy az újítási javaslatok megvalósítása olykor nem elég rugalmas. A gépek gyártója nem mindig vállalja az újítás megvalósítását. Robert Slobodník: — Az emberek észrevételeinek nagy fontosságot tulajdonítunk. Éppen ezért minden alapszervezet negyedévenként nyilvános gyűlést rendez. Jozef Marko: — Igen fontosnak tartjuk az agitációt és a propagandát is. Az üzemi párt- bizottság erre különbizottságot hozott létre. Falitáblák segítségével naponta tájékoztatjuk a dolgozókat a feladatok teljesítéséről. Név szerint dicsérünk és bírálunk. Igen népszerű a legjobb dolgozók galériája is. A legjobbak közül is a legjobbak neve kerül a városi, illetve a járási pártbizottság tiszteletkönyvébe. Vannak, akik munkájuk jutalmául részt vehetnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom t moszkvai ünnepségein. Egy dolgozónk — az egyik szocialista munkabrigád vezetője — jelenleg kubai jutalomkiránduláson van. ösz- szesen 34 szocialista munkabrigádunk van. Ebből 10 ezüst, 24 bronz fokozatot ér el, további 10 kollektíva pedig versenyez a címért. A munkabrigádok, melyekneik az élén többnyire párttagok állnak, sokat tesznek azért, hogy az emberek ne csak szocialista módon dolgozzanak, hanem úgy is éljenek. Ezt a célt szolgálják azok a rendezvények, melyekre családtagjaikat is meghívják. Tavaly — bányászfestők munkáiból — képkiállítást is rendeztünk a vállalatban. Van zenekarunk, futballcsapatunk. Üj Szó: — A termelés pártirányításának következetes érvényesítésében milyen szerepük van a pártcsoportok vezetőinek? Robert Slobodník: — Aligha kell bizonyítani, hogy bizonyos részfeladatok egyre bonyolultabbak, és ezekben már nem lehet minden apró részletet tekintve üzemi szinten dönteni. Gondoljunk csak a feltárásra, az elővájásra. Ott gyakran adoduaik váratlan helyzetek is. Feltör a víz, kevés a csákány, megváltozik o telep dőlése, a szenet takaró réteg, meg hasonlók. Ha az intézkedések nem olyan gyorsak, mint mi kívánnánk, meg a termelés is megkívánná, az nagy hiba, hiszen nemcsak egyéni, hanem' üzemi, vállalati, sőt, országos érdek, hogy a feltárás, az elő- vájás haladjon. Ilyenkor azonnal tanácskozik a pártcsoport vezetője a technikussal, a brigádvezetővel, és döntenek. Minden váltásban működik pártcsoport, a kommunisták tudják jól, hogy miikor kell a többiek, a pártonkívüliek öntudatára hivatkozva előállni a javaslattal: ezt pedig csináljuk meg! Daniel Con ka: — A mi részlegünkön öt pártcsoport működik. A csoportvezetők készítik elő a gyűléseket, amelyek egyik legfőbb, rendszeresen visszatérő témája a tervfeladatok teljesítése. Az előkészítésről, a felkészítésről van szó ilyenkor. Ebben nagyon fontos a csoportvezető személye. Ahhoz, hogy partnere, irányítója legyen a gazdasági vezetőnek, a munkakollektívának, felkészültség kell. A pártcsoportok vezetői olyanok, akik értenek a bér-, a műszaki, a gazdasági, a politikai kérdésekhez. Albín Salko: — A szállítási részlegen nyolccal kevesebben dolgozunk, mint kellene. Egyébként a létszám: 156. Közülük harminchat dolgozó nyugdíjasként vállalt munkát. Ezért természetesen köszönet jár nekik. Ismert az anyag- és a szén- szállítás problémája. Ebből adódik, hogy a javításokat vasárnap kell elvégezni. Ki szervezi meg ezt a munkát? A pártcsoport vezetője. Megbeszéli a műhelyvezetővel a műszaki kérdéseiket, megbeszéli a nyugdíjasokkal, hogy vasárnap jöjjenek be. Másik fontos feladatunk az osztályozás. Kívánatos lenne, hogy a kitermelt rneny- nyiség legalább 30 százalékát osztályozott szén formájában küldjük el. Még nem értük el a 30 százalékot-, de átlagos teljesítményünk 26—27 százalék, és ez aránylag elfogadható teljesítmény. Az ottani pártcsoport vezetőjének nem kis fáradságába kerül, hogy szót értve a dolgozókkal, biztosítani tudja ezt a teljesítményt. Egyébként ezen a munkarészlegen is érvényesül a közvetlen pártirányítás. Hányszor és hányszor adódik váratlan helyzet: az érkező szén nedvesebb a szokottnál, megtelnek a törők, a bányában a műszak két utolsó órájában megnyomják a munkát, csak jön, jön a szén, vagonok meg nincsenek; az osztályozóban addig mit csináljanak? És az ilyen helyzet akár napokig is eltartana, ha a páirtcsoport vezetője, egyetértésben a műszakiakkal, nem érvényesítené a pártgyűlésen elfogadott, általánosságként hangzó, de nagyon fontos határozatot: úgy kell megszervezni, irányítani a munkát, hogy minél hatékonyabb legyen. Jozef Marko: — Elég gyakori, hogy amiként most itt ülünk, az itt jelenlevő elvtársak mellett ott ülnek a párt- csoportok vezetői is. Tanácskozunk, tájékoztatjuk egymást. Szélesebb körben jobban ki lehôt szűrni, hogy mit tettünk jól, mikor csúszott hiba a tervezésbe, miért akadozik egyik vagy másik probléma megoldása. Lehetővé tesszük a pártcsoOndrej Zeto Albin Salko František Suarc portok vezetőinek, hogy felfedjék azt is, amit esetleg mi nem látunk meg. Ugyanakkor információikat kapnak. Fontos, hogy az információ is széles körben terjedjen. Pavel Ivanič: — Fontos szerepet töltenek be a pártcsoportok vezetői az ideológiai nevelésben. Tudjuk jól, hogy a felépítmény visszahat az alapra és viszont. Ezért említem meg ezt a szerepüket. Ok szervezik, irányítják — természetesen a csoportbeli kommunisták közreműködésével —, az úgynevezett politikai tízperceket. Persze már rég elmúlt az az idő, amikor egyszerűen kézbe vették az újságot, elolvastak belőle egy-egy cikket. Ma már újságolvasók a bányászok is. Nincs szükség felolvasásra. A politikai tízpercek alkalmával a már olvasott írásokról vitatkoznak. Arra azonban szükség van, hogy a vitának irányt adjon valaki. Jozef Marko: — Egyébként úgy szoktuk mondani, hogy a jó pártmunka, a jó pártirányítás lemérhető, az elért gazdasági eredményeiken. Üj Szó: — Hogyan gondoskodnak a fiatalok neveléséről? Mi a véleményük a bányászfia- ta lókról? František Svarc: — Kevesen vannak, többen is lehetnének. A mi bányánkban a dolgozók átlagos életkora 40 év körüli. Nem ártana, ha fiatalodnánk. Ondrej Žulo. — Az utánpótlás nevelését kivették a kezünkből. Évente mintegy harminc fiatalt képeznek a mi bányánk számára a prievidzai szaktanintézetben. Megpróbáltuk, hogy a harmadéves tanulókat itthon, a mi bányánkban foglalkoztassuk a kötelező gyakorlaton, hogy hozzászokjanak a mi viszonyainkhoz, de ez túl költségesnek bizonyult, lemondtunk róla. A központi képzős előnye: olcsóbb, szakszerűbb. Hátránya: lemorzsolódnak áz oda küldött bányásztanulók, vagyis ott maradnak, nem mindegyik jön vissza. A toborzott fiatalok java itt van közöttünk. Miért mondom, hogy a java? Azért, mert aki félt a bányától, az már elment; aki csak a könnyű pénzszerzés reményében jött, szintén elment. Albin Salko: — Igyekszünk jó feltételeket teremteni ahhoz, hogy kellő művelődési, szórakozási, sportolási lehetőségük legyen. Az persze sajátos, helyzeti adottság, hogy nálunk ezen a téren inkább a bánya segít a városnak, Nagykürtösnek, mely másfél évtizeddel ezelőtt falucska volt. Más bányáknak pedig a város segít. Dániel Čonka: — Milyenek a bányászfiatalok? Olyanok, mint más szakmában. Sok jó, törekvő fiatal is található köztük, akad néhány olyan is, akit fegyelmezni kell. De talán a bányászfiatalok között a munka- fegyelem szempontjából több a jó, mint más szakmában. Ezzel az adattal bizonyítom: ebben az évben húsz „lógási“ esetet tárgyaltunk meg. Természetesen mindig közösen, a kommunisták, a szakszervezet, az ifjúsági szervezet közreműködésével. Jozef Marko: — Mi tagadás, igényesek vagyunk a fiatalokkal szemben a követelményeket illetően. Bányánkban az ifjúsági szervezeti életet 11 tagú vezetőség irányítja. Évente kétszer kapunk tőlük jelentést, beszámolót. Közösen megvitatjuk, és persze feladatokat is adunk az ifjúsági szervezet ve- zetősegének. Legutóbb például megmondtuk, hogy elégedetlenek vagyunk a szervezettség arányával. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek a mi bányánkban 250 tagja van, ez azonban korántsem jelent száz százalékos szervezettséget. Feladatunk: egy éven belül elérni a teljes szervezettséget. Persze segítünk is nekik, mindegyik részleg pártszervezete, mindegyik pártcsoport védnökséget vállalt a saját munkaterületén működő ifjúsági szervezet fölött. Megjegyzem, fiataljaink (mivel nagy részük bejáró) elsősorban a lakóhelyükön aktívak. Robert Slobodník: — Tény, hogy igényesek vagyunk a fiatalokkal szemben. Akárcsak magunkkal szemben. Ma már nem elég csak a bányászathoz érteni. Amikor gépekkel, kombájnokkal dolgozunk,a bányász nem szaladgálhat egy csavarral: elromlott, megállt a g<;p. mit csináljak? Saját maga javítja, szereli a gépet. Mesterek legyenek tehát a fiatalok! Ez az egyik fontos, általános követelmény. A másik: az elkötelezettség. Hogyan kívánjuk meg a társadalomtól, hogy ismét fényt, ragyogást adjon a jelszónak: Bányász vagyok, ki több nálam? Csak akkor kívánhatjuk meg, ha elsősorban mi magunk adunk tartalmai és jelentőséget ennek a jelszónak. Hogyan? Jó munkával, elkötelezett munkával. Ilyen igényesek vagyunk önmagunkkal és a fiatalokkal szemben. Jelenleg 56 fiatal párttagjelöltünk van. Ne ve lé sü kikel, irá n y ítá sukkal törődünk. Mindegyikük külön- külön pártfeladaitot kap, mindegyikük tanfolyamon vesz részt, úgy készítjük fel őket. Meggyőződéssel valljuk: olyanok a fiatalok, amilyeneknek neveljük őket. Daniel Čonka: — A munka- fegyelemről szólva, nem hallgathatjuk el, hogy a gyakori túlórázás e tekintetben negatívan hat. A technikusnak ugyanis munkafegyelmi kérdésekben nemegyszer szemet keli hánynia bizonyos fogyatékosságok felett, ha azt akarja, hogy az emberek szombaton és vasárnap is bejöjjenek dolgozni. Pavel Ivanič: — A fiatalok toborzásáról már szóltunk. Munkaerőgondunkat igyekszik megoldani az úgynevezett négyszázas akció, melynek értelmében az üzemek 400 embert küldenek a bányák megsegítésére. Nekünk ennek a mozgalomnak a keretében 80 embert kellett volna kapnunk, de eddig csak 53 lépett be. Üj Szó: — Hogyan szervezik a pártoktatást? Jozef Marko: — Az alapszervezetek keretében — saját előadókkal — alapfokú pártoktatás folyik. Vannak tagjaink, akik esti iskolára járnak, vagy a marxizmus—leninizmus esti egyetemére, akik propagamtisták lesznek. Üj Szó: — A nehézségeket és az egyre igényesebb feladatokat figyelembe véve, hogyan összegezhető az elmondottak lényege? Jozef Marko: — Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a gondos pártmunka, a kommunisták példamutatása kezesség arra, hogy a Dolina Bánya dolgozói a jövőben is minden tőlük telhetőt megtesznek feladataik teljesítése érdekében. (H. A. felvételei) Daniel čonka
