Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)

1978-12-16 / 347. szám, szombat

A kommunisták szilárd egységéért a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján /Föl utat ás a 3. oldalról) irányuló támadás a szocialista állam szerepének gyengítésére irányul. Ezt a bírálatot a reak­ció a megdöntött társadalmi osztályok, az imperialista erők gyakorolják és semmi köze nincs a szocializmus „újjászü­letéséhez“. Az osztályszempontból meg osztott világiban helytelen egy kategóriába sorolni a demokrá­ciát, a szabadságot és az embc- ri jogokat. Ez egyúttal nem marxista hozzáállás is. Nem se­gíti elő a tömegek mozgósítá­sát, de viszont dezorientál, el­vonja a figyelmet az imperia­lizmus ellen, a valódi emberi jogok érvényesítéséért vívott harctól. Moszkvában az elmúlt hónapban a Politikai Tanácsko­zó Testület ülésén elfogadott nyilatkozat világos marxista ala­pokon állást foglal az emberi jogokat, a demokrácia és a sza­badság kérdésében. Igen, a szo­cialista forradalom megdönti a régi rendet, kisajátítja a gazda­gok vagyonát, új törvényeket léptet életbe, új erkölcsöt for­mál. Ez valóban veszélyezteti a kizsákmányoló osztályok „szentesített jogait“. Szempont­jukból éppen ezekről a jogok­ról van szó. Minden más szá­mukra mellébeszélés és ezért igyekeznek a szocialista or­szágok rendjét megingatni, dur­ván be próbálnak avatkozni belügyeikbe. A burzsoá bírálat érthető De Cartertól nem is várhatunk mást. Viszont a kommunisták­nak tisztán kell látniuk, hogy miről Is van szó. Mi nem ve­hetjük át az emberi jogok, a szabadságjogok és- a demokrá cia absztrakt, nem osztályjelle- gű értelmezését. A. burzsoázia természetesen a nálunk létező valóságot a leg­apróbb részletektől kezdve ha­mis, hazug színben tünteti fel azzal a nyilvánvaló céllal, hogy háttérbe szorítsa a szocialista rendszer vitathatatlan előnyeit, hogy paralizálja nemcsak a mi eszméink, hanem a reális szó cializmus példájának vonzósá- gát is. A reális szocializmus előnyei korlátlanok A szocialista rend új típusú, minőségileg magasabb szintű demokráciát, állami életet, poli­tikai szabadságot jelent a pol­gári élet öszehasonlíthatatiannl magasabb életszínvonalát, az ember — állampolgár önmeg­valósításának magasabb szint­jét hozza magával. A dolgozó ember számára olyan jogokat biztosit, amelyekről a kapita­lizmus idején csak álmodhatott. Ezeket gazdaságilag és szociá­lis szempontból egyaránt bizto­sítja. Lehetőséget teremt szá­mára a sokoldalú művelődés te­rén stb. Az ember egészségéről történő gondoskodási előtérbe helyezi, hatalmas eszközöket fordít a család támogatására. Mindezt a jogrend is rögzíti. Az egész szocialista törvényhozás pártunk politikájának fő értel­mét — az ember jólétét tük­rözi. A Szovjetunió új alkotmánya a reális szocializmus korlátlan előnyeinek szemléletes példája, és egyúttal az imperializmus fe­letti történelmi fölényének bizo­nyítéka. Teljes mértékben ma­gába foglalja a Kommunista Ki­áltvány programját, amely le­szögezi, hogy a dolgozó ember felszabadításának alapfeltétele a burzsoázia hatalmának a fel­számolása. „A bur/.:■:*(fs társada­lomban a tőke önálló és sze­mélyhez kötődő jellegű, míg a dolgozó egyén kiszolgáltatott és személytelen. A burzsoázia az említett vjszonyok megszünte­tését a személyiség és a sza­badság felszámolásának minősí­ti! Igaza van. Persze, a burzsoá jellegű személyiség, a burzsoá önállóság és a burzsoá szabad­ságok felszámolásáról van szó“. Marx és Engels ezt már 130 évvel ezelőtt megírta. Tudatában vagyunk annak, hogy elégtelenül propagáljuk a reális szocializmus előnyeit. E téren feltétlen szükség van munkánk hatékonyságának a fokozására. Központi bizottsá­gunk a baráti szocialista orszá­guk pártjai közös határozataira támaszkodva ezzel kapcsolat­ban több intézkedést fogadott el. Lehetőségeink természetesen korlátozottak és éppen őzért szükségünk van a kapitalista országok baráti pártjainak a segítségére is. Idézzük fel, hogy is volt csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a szovjetek kormánya megalaku­lását követően Nemc sak a kom­munisták, de a nem kommunis­ta humanisták és vezető egyé­niségek a Szovjetunióba jöttek, hogy saját szemükkel győződ jenok meg az ott lejátszódó for­radalmi változásokról. Szovjet- Cfroszorszúg annakidején még az imperialista Intervenció és polgárháború okozta éhínség­gel küszködött. Munkások, új­ságírók és írók érkeztek. A Szovjetunióból lelkesedéssel tá­voztak és később a Nagy Ok­tóber lelkes hívei és eszméi­nek népszerűsítői lettek. A Szovjetunió napjainkban már nincs egyedül, a szocializmus ma már világrendszer. Jelentős sikereket ér el az élet minden területén és hatalmas mennyi­ségű bizonyítékot szolgáltat a szocializmus vitathatatlan elő­nyeiről. A Szovjetunióban és a szocialista közösség többi or­szágában megismerhetjük a reális szocializmust, a győzel­mes szocialista forradalmak gyakorlati gyümölcseit. A burzsoá propaganda min­denáron a reális szocializmus­ról alkotott hamis képet akar­ja a közvéleményre rákényszerí­teni. Ez bennünket Csehszlo­vákiát is érint. A munkásosztály országunk jó gazdája A München előtti Csehszlo­vák Köztársaság a világ 10 leg­fejlettebb állama közé tarto­zott. A nemzetközi reakció az­zal az ámítással lép fel, mint­ha munkásosztályunk megakadt volna a fejlődésben. Csehszlo­vákia példáján akarják bebizo­nyítani, hogy az iparilag fejlett ország nem haladhat a lenini úton. A valóság azonban telje­sen más. A munkásosztály or­szágunkban jó gazdának bizo­nyult. Annak ellenére, hogy a fasiszta megszállás után szét­vert gazdaságot örököltünk, s hogy a kapitalista országok megkülönböztető intézkedése­ket alkalmaznak ellenünk, az élet minden területén pozitív eredményeket értünk el. Az ipari termelést a tizenkétsze­resére eqneltük. Jelenleg egy tonna acél gyártása, nyolc ton­na szén bányászása esik egy főre, s az elmúlt tíz év alatt minden tíz lakos számára egy lakást építettünk. Hasonló ered­ményeket nemcsak a gazda­sági életből, hanem a kultúra, az iskolaügy, a tudomány, az egészségügy és az élet más te­rületeiről is felhozhatnánk. Megoldottuk a nemzetiségi kér­dést. Országunknak nincsenek elmaradott részei. A szocialista mezőgazdaság alapjaiban vál­toztatta meg a vidéki emberek életét. Nem ismerjük a válsá­got, sem a munkanélküliséget. Néhány nappal ezelőtt értékel­tük a hatodik ötéves terv első három éve feladatainak teljesí­tését. Gazdaságunk folyamato­san és dinamikusan fejlődik. A lakosság reáljövedelme az em­lített időszak alatt több mint 13 százalékkal emelkedett, a társadalmi fogyasztás pedig 18 százalékkal lett magasabb. Az emberek aktív támogatására és azokra a lehetőségekre támasz­kodunk, amelyeket a szocia­lista közösségben való részvé­tel biztosít számunkra. Nyugaton keveset tudnak po­litikai rendszerünkről. Nálunk a nép valóban egyedül uralko­dik, s minden kerületnek, já­rásnak és falunak népi igaz­gatása van. Keveset tudnak Nemzeti Frontunkról, amelybe Csehszlovákia Kommunista Pártján kívül négy más politi­kai párt is tartozik, s benne tömörülnek a szakszervezetek, az ifjúsági és nőszervezetek, valamint a többi társadalmi szervezet. Nyugaton megjegyzik, hogy azokat, akik a válságos időszak után elveszítették párttagságu­kat, félreállították a politikai életből. Ez egyáltalán nem fe­lel meg a valóságnak. Döntő többségük aktívan tevékenyke­dik a Nemzeti Frontban, a szakszervezetben és más társa­dalmi szervezetekben, s nem­csak a termelésben, hanem az irányításiján is részt vesz. A politikai életből csak azokat tá- volítottuk el, akik abban nem akartak részt venni. Ezek na­gyon kevesen vannak. A bur­zsoá propaganda róluk na­ponta legendákkal árasztja el a világ közvéleményét, hősiessé­gükről, politikai ellenzéki ma­gatartásukról. Az igazság az, hogy az ilyen politikai hajótö­röttek létezéséről és tevékeny­ségerői még legközelebbi hoz­zátartozóik is rendszerint ke­veset tudnak. Ezéťt népünk nem értheti meg, amikor a kommunisták között is arra irányuló igye­kezet mutatkozik, hogy ne is­merjék el jogérvónyesen meg­választott szerveinket, és elő­térbe helyezik az olyan embe­rekkel való tárgyalást, akik nyugatra szöktek. Ezért nem értheti meg az sem, hogy a kommunisták között van olyan, aki fellép szocialista rendsze* rümk ellen, s magát szocialista ellenzéknek nevezi. Ugyanak­kor árulókról és gyakran az imperializmus ügynökeiről van szó. Furcsa, hogy épp azok, akiik oly nagyon hangoztatják a jo­got, hogy minden fél a maga módján értékelhesse országá­ban és a világban végbemenő folyamatokat, ezt a jogot tő­lünk megtagadják. Az objektív tényezők elemzése alapján az 1968-as évet az ellenforradalom kezdeteként, s olyan igyekezet­ként értékeljük, amely arra irá­nyult, hogy Csehszlovákiát ki­szakítja a szocialista közösség­ből. Az ellenforradalmi erők az elmúlt 10 esztendő alatt több­ször bebizonyították, milyenek voltak valódi szándékaik, s ez­zel megerősítették említett kö­vetkeztetésünket. Azok is, akik kezdetben nem értették, 10 év alatt meggyőződhettek az igaz­ságról. Annál inkább megdöb­bent bennünket, amikor az eu- rokommunizmus egyes szószó­lói azt állítják, hogy az új el­mélet forrásául az 1968-as cseh­szlovákiai események szolgál­tak. Milyen irányzat lehet az, amelynek az ellenforradalom és a szovjetellenesség alapján kel­lett megszületnie? Nem állítjuk, nem is gondol­juk azt, hogy nálunk minden ideális, s azt sem mondhatjuk, hogy nincsenek problémáink a gazdasági, a kulturális életben, valamint a szocialista demokrá­cia érvényesítésében. A hiá­nyosságokat nem hallgatjuk el. Csehszlovákia Kommunista Párt­jának nem volt még olyan köz­ponti bizottsági ülése, amely ne foglalkozott volna a hiányossá­gok felszámolásával. Elég bele­lapozni sajtónkba, s mindenki meggyőződhet a lapokban meg­jelenő nyílt bírálatokról. Nincs szükségünk ellenségeink és tá­mogatóink tanácsaira ahhoz, hogyan kell építenünk az új társadalmat, tökéletesíteni és fejleszteni a demokráciát és a gazdaságot. Ellenségeinknek nem érdekük a szocializmus felvirágoztatása. A szocializmus fejlődésével kapcsolatban a ré­szükről megnyilvánuló gondos­kodás üres demagógia. Tisztelt elvtársakl Érthető, hogy akkor, amikor a szocializmus egyre jobban be­folyásolja a világ fejlődését, ellenségeink támadásai minde­nekelőtt a szocialista országok külpolitikája ellen irányulnak. A béke a világ népeinek létérdeke A nemzetközi reakció maxi­mális erőfeszítéseket tesz, hogy befeketítse a Szovjetuniót. Azt a felelősséget, amellyel a Szov­jetunió a nemzetközi problémá­kat igyekszik megoldani, azt a mély internacionalizmust, amely a Szovjetunió minden szándé­kát és tettét áthatja, a nemzet­közi reakció igyekszik valami­féle nagyhatalmi törekvéseik fé­nyében feltüntetni, s mindezt úgy magyarázni, mintha a Szov­jetunió más országokra akarná rákényszeríteni saját akaratát. A Szovjetunió természetesen a szocialista közösségben és a vi­lág forradalmi mozgalmában objektív módon pótolhatatlan szerepet játszik. Reá hárul ay legnagyobb felelősség a szo­cializmus és a béke védelmé­vel kapcsolatban. A nemzetközi feszültségeny­hülés folyamata a szocialista or­szágok békepolitikája ellensé­geinek egyre növekvő ellenál­lásába ütközik. A feszültség enyhülésével szemben az impe­rialista és a reakciós erők szé­les körű frontja van kialaku­lóban. A Varsói Szerződés tag­államainak Politikai Tanács­kozó Testülete marxista—leni­nista módon elemezte a világ fejlődésének jelenlegi szaka­szát, s olyan új ösztönzésekkel és kezdeményezésekkel lépelt fel, amelyek az enyhülési poli­tika továbbfejlesztése, az euró­pai ós más államok közötti együttműködés elmélyítése, va­lamint a népeknek a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott küzdelme fokozása szempontjából határozott ösz­tönző erőt jelentenek. E javas­latokat támogatni és népszerű­síteni annyit jelent, mint har­colni a világ népeinek igazi létérdekeiért. A világ további békés fejlő­dése szempontjából napjaink­ban a kapitalizmus és a szo­cializmus történelmi küzdel­mének viszonyai között nagy veszélyt jelent a kínai vezetés politikája, amely szövetkezett a világ legagresszívabb impe­rialista erőivel. A militarista törekvéseket és azokat a kísér­leteket, amelyek arra irányul­nak, hogy a nacionálsoviniz- must és az ellentéteket bevi­gyék a világ forradalmi front­jába, különböző forradalmi, hazafias és internacionalista frázisokkal leplezi. A kínai külpolitika lényege a szovjetellenesség. A kínai ve­zetés valamennyi akciója gya­korlatilag ezt követi. Az Egye­sült Államok—Kínai Népköz- társaság—Japán tengely kiala­kulása egyetlen embert, de fő­leg egyetlenegy kommunistát sem hagyhat nyugton. A kínai vezetés a szélsősége­kig igyekszik kiélezni az Egye­sült Államok és a Szovjetunió között meglevő ellentéteket, s a két ország éles szembekerü­lését szeretnék kiváltani azzal a reménnyel, hogy ebből Kíná­nak lesz haszna, s eléri nagy­hatalmi céljait. Ezzel a céllal szít konfliktusokat a Szovjet­unió barátaival, s gyengíti az antiimperialista frontot. A kí­nai vezetés legcinikusabb pro­vokációi a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen irányulnak, az ellen a nép ellen, amely még mindig nem heverte ki a kegyetlen, 15 évig tartó hábo­rút és az amerikai katonai In­tervenciót. Vannak emberek, akik szíve­sen a világra kényszerítenék azt a nézetet, hogy a kínai ve­zetők eljárását csupán a kí­nai—szovjet ellentétekkel le­het magyarázni. A kínai politi­ka azonban kellő bizonyítékok­kal szolgál ahhoz, hogy min­denki, aki akarja, lássa: nem Kína és a Szovjetunió ellenté­téről, hanem a kínai vezetés és a haladás, a nemzeti felszaba­dító harc, a szocializmus és a béke ellentétjéről van szó. E reakciós politikát nem látni vagy helyességét igazolni e politika támogatását és a vi­lág közvéleményének félreve­zetését jelenti. Valamennyiünk feladata az, hogy minden po­litikai ék eszmei eszközt moz­gósítsunk a kínai vezetés ve­szélyes politikája ellen. Ez a béke és a biztonság érdekeit szolgálja. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága egyhangúlag elfogadta a Var­sói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének közelmúlt­ban megtartott moszkvai ülé­sén jóváhagyott nyilatkozatot és a többi határozatot. Ezt a nyilatkozatot áldozatos alkotó munkánkkal, konkrét tettekkel fogjuk valóra váltani, gazdagí­tani. Népünk üdvözölte és teljes, mértékben támogatta a Moszkvában a közel-keleti helyzetről elfogadott közös ál* láspontot. Ez az álláspont is* mét megerősítette, hogy a szo­cialista országok támaszt je­lentenek a nemzeti és szociális szabadságért, az imperializmus ellen harcoló erőknek. Elítéljük Izrael agresszív po­litikáját a Közel-Keleten, s tá­mogatjuk az arab népek jogos követelését, azt, hogy Izrael vonuljon ki a megszállt arab területekről, hogy létrejöjjön az önálló Palesztin állam, s a Közel-Keleten megszilárduljon a béke, a kölcsönös biztonság, s hogy tiszteletben tartsák a határok sérthetetlenségét e térségben. Csehszlovákia Kommunista Pártja támogatja a népeknek az önrendelkezésért és fejlő­désért, az újgyarmatosítás, a fajüldözés és faji megkülön­böztetés ellen vívott küzdel^ mét. Tudatosítjuk, hogy e kér­dés is világosan osztályjellegü. Részét alkotja az imperialista nagyhatalmak monopolista nagyburzsoáziája ellen vívott küzdelemnek, s tudjuk, hogy a nagyburzsoázia önkéntesen semmi pénzért sem mond le kizsákmányoló pozícióiról a volt gyarmatokon. Pártunk együttérez a chilei népnek a fasiszta diktatúra el­len vívtot küzdelmével. A chi­lei fasiszta diktatúra élvezi a nemzetközi reakció: az észak­amerikai imperializmus, a dél­afrikai és izraeli fajüldözők és a kínai maoisták támogatását. Azok oldalán állunk, akik az imperializmus, a kapitalista monopóliumok uralma ellen, a kapitalista gazdasági válság sú­lyos következményeinek leküz­déséért s a burzsoázia azon kí­sérletei ellen harcolnak, ame­lyek arra irányulnak, hogy a válság következményeit a munkásokra hárítsák. A CSKP teljes mértékben szolidáris a kapitalista országok kommu­nistáinak harcával. A világ különböző részein kialakult drámai politikai konfliktusok, az imperializmus kísérletei a hidegháború fel­élesztésére, a katonai erővel és a neutronbombával való fenye­getés, a terror alkalmazása azzal a céllal, hogy a történe­lem kerekét visszafordítsák — ezek nem az imperializmus ön­bizalmának, sem ,,korlátlan le­hetőségeinek, hanem mély ál­talános válságának a jelei. Korunk eseményei viharosan zajlanak — mondotta végül Bi- lak elvtárs —, s olyan súlyos problémákat hordoznak, ame­lyek megoldásához elvhűen, felelősségtudattal kell hozzá­látni. Ez a felelősség megkö­veteli, a kommunistáktól, hogy egy vonalban haladjanak, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus el­vei alapján szilárdítsák egysé­günket. (Alcímek: ÜJ SZÚ) Képünkön a szófiai tanácskozás résztvevői láthatók (CSTK-felv.) Ú j-SZÓ 1978. XII. 16. 4

Next

/
Thumbnails
Contents