Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-16 / 347. szám, szombat
A kommunisták szilárd egységéért a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján /Föl utat ás a 3. oldalról) irányuló támadás a szocialista állam szerepének gyengítésére irányul. Ezt a bírálatot a reakció a megdöntött társadalmi osztályok, az imperialista erők gyakorolják és semmi köze nincs a szocializmus „újjászületéséhez“. Az osztályszempontból meg osztott világiban helytelen egy kategóriába sorolni a demokráciát, a szabadságot és az embc- ri jogokat. Ez egyúttal nem marxista hozzáállás is. Nem segíti elő a tömegek mozgósítását, de viszont dezorientál, elvonja a figyelmet az imperializmus ellen, a valódi emberi jogok érvényesítéséért vívott harctól. Moszkvában az elmúlt hónapban a Politikai Tanácskozó Testület ülésén elfogadott nyilatkozat világos marxista alapokon állást foglal az emberi jogokat, a demokrácia és a szabadság kérdésében. Igen, a szocialista forradalom megdönti a régi rendet, kisajátítja a gazdagok vagyonát, új törvényeket léptet életbe, új erkölcsöt formál. Ez valóban veszélyezteti a kizsákmányoló osztályok „szentesített jogait“. Szempontjukból éppen ezekről a jogokról van szó. Minden más számukra mellébeszélés és ezért igyekeznek a szocialista országok rendjét megingatni, durván be próbálnak avatkozni belügyeikbe. A burzsoá bírálat érthető De Cartertól nem is várhatunk mást. Viszont a kommunistáknak tisztán kell látniuk, hogy miről Is van szó. Mi nem vehetjük át az emberi jogok, a szabadságjogok és- a demokrá cia absztrakt, nem osztályjelle- gű értelmezését. A. burzsoázia természetesen a nálunk létező valóságot a legapróbb részletektől kezdve hamis, hazug színben tünteti fel azzal a nyilvánvaló céllal, hogy háttérbe szorítsa a szocialista rendszer vitathatatlan előnyeit, hogy paralizálja nemcsak a mi eszméink, hanem a reális szó cializmus példájának vonzósá- gát is. A reális szocializmus előnyei korlátlanok A szocialista rend új típusú, minőségileg magasabb szintű demokráciát, állami életet, politikai szabadságot jelent a polgári élet öszehasonlíthatatiannl magasabb életszínvonalát, az ember — állampolgár önmegvalósításának magasabb szintjét hozza magával. A dolgozó ember számára olyan jogokat biztosit, amelyekről a kapitalizmus idején csak álmodhatott. Ezeket gazdaságilag és szociális szempontból egyaránt biztosítja. Lehetőséget teremt számára a sokoldalú művelődés terén stb. Az ember egészségéről történő gondoskodási előtérbe helyezi, hatalmas eszközöket fordít a család támogatására. Mindezt a jogrend is rögzíti. Az egész szocialista törvényhozás pártunk politikájának fő értelmét — az ember jólétét tükrözi. A Szovjetunió új alkotmánya a reális szocializmus korlátlan előnyeinek szemléletes példája, és egyúttal az imperializmus feletti történelmi fölényének bizonyítéka. Teljes mértékben magába foglalja a Kommunista Kiáltvány programját, amely leszögezi, hogy a dolgozó ember felszabadításának alapfeltétele a burzsoázia hatalmának a felszámolása. „A bur/.:■:*(fs társadalomban a tőke önálló és személyhez kötődő jellegű, míg a dolgozó egyén kiszolgáltatott és személytelen. A burzsoázia az említett vjszonyok megszüntetését a személyiség és a szabadság felszámolásának minősíti! Igaza van. Persze, a burzsoá jellegű személyiség, a burzsoá önállóság és a burzsoá szabadságok felszámolásáról van szó“. Marx és Engels ezt már 130 évvel ezelőtt megírta. Tudatában vagyunk annak, hogy elégtelenül propagáljuk a reális szocializmus előnyeit. E téren feltétlen szükség van munkánk hatékonyságának a fokozására. Központi bizottságunk a baráti szocialista országuk pártjai közös határozataira támaszkodva ezzel kapcsolatban több intézkedést fogadott el. Lehetőségeink természetesen korlátozottak és éppen őzért szükségünk van a kapitalista országok baráti pártjainak a segítségére is. Idézzük fel, hogy is volt csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, a szovjetek kormánya megalakulását követően Nemc sak a kommunisták, de a nem kommunista humanisták és vezető egyéniségek a Szovjetunióba jöttek, hogy saját szemükkel győződ jenok meg az ott lejátszódó forradalmi változásokról. Szovjet- Cfroszorszúg annakidején még az imperialista Intervenció és polgárháború okozta éhínséggel küszködött. Munkások, újságírók és írók érkeztek. A Szovjetunióból lelkesedéssel távoztak és később a Nagy Október lelkes hívei és eszméinek népszerűsítői lettek. A Szovjetunió napjainkban már nincs egyedül, a szocializmus ma már világrendszer. Jelentős sikereket ér el az élet minden területén és hatalmas mennyiségű bizonyítékot szolgáltat a szocializmus vitathatatlan előnyeiről. A Szovjetunióban és a szocialista közösség többi országában megismerhetjük a reális szocializmust, a győzelmes szocialista forradalmak gyakorlati gyümölcseit. A burzsoá propaganda mindenáron a reális szocializmusról alkotott hamis képet akarja a közvéleményre rákényszeríteni. Ez bennünket Csehszlovákiát is érint. A munkásosztály országunk jó gazdája A München előtti Csehszlovák Köztársaság a világ 10 legfejlettebb állama közé tartozott. A nemzetközi reakció azzal az ámítással lép fel, mintha munkásosztályunk megakadt volna a fejlődésben. Csehszlovákia példáján akarják bebizonyítani, hogy az iparilag fejlett ország nem haladhat a lenini úton. A valóság azonban teljesen más. A munkásosztály országunkban jó gazdának bizonyult. Annak ellenére, hogy a fasiszta megszállás után szétvert gazdaságot örököltünk, s hogy a kapitalista országok megkülönböztető intézkedéseket alkalmaznak ellenünk, az élet minden területén pozitív eredményeket értünk el. Az ipari termelést a tizenkétszeresére eqneltük. Jelenleg egy tonna acél gyártása, nyolc tonna szén bányászása esik egy főre, s az elmúlt tíz év alatt minden tíz lakos számára egy lakást építettünk. Hasonló eredményeket nemcsak a gazdasági életből, hanem a kultúra, az iskolaügy, a tudomány, az egészségügy és az élet más területeiről is felhozhatnánk. Megoldottuk a nemzetiségi kérdést. Országunknak nincsenek elmaradott részei. A szocialista mezőgazdaság alapjaiban változtatta meg a vidéki emberek életét. Nem ismerjük a válságot, sem a munkanélküliséget. Néhány nappal ezelőtt értékeltük a hatodik ötéves terv első három éve feladatainak teljesítését. Gazdaságunk folyamatosan és dinamikusan fejlődik. A lakosság reáljövedelme az említett időszak alatt több mint 13 százalékkal emelkedett, a társadalmi fogyasztás pedig 18 százalékkal lett magasabb. Az emberek aktív támogatására és azokra a lehetőségekre támaszkodunk, amelyeket a szocialista közösségben való részvétel biztosít számunkra. Nyugaton keveset tudnak politikai rendszerünkről. Nálunk a nép valóban egyedül uralkodik, s minden kerületnek, járásnak és falunak népi igazgatása van. Keveset tudnak Nemzeti Frontunkról, amelybe Csehszlovákia Kommunista Pártján kívül négy más politikai párt is tartozik, s benne tömörülnek a szakszervezetek, az ifjúsági és nőszervezetek, valamint a többi társadalmi szervezet. Nyugaton megjegyzik, hogy azokat, akik a válságos időszak után elveszítették párttagságukat, félreállították a politikai életből. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. Döntő többségük aktívan tevékenykedik a Nemzeti Frontban, a szakszervezetben és más társadalmi szervezetekben, s nemcsak a termelésben, hanem az irányításiján is részt vesz. A politikai életből csak azokat tá- volítottuk el, akik abban nem akartak részt venni. Ezek nagyon kevesen vannak. A burzsoá propaganda róluk naponta legendákkal árasztja el a világ közvéleményét, hősiességükről, politikai ellenzéki magatartásukról. Az igazság az, hogy az ilyen politikai hajótöröttek létezéséről és tevékenységerői még legközelebbi hozzátartozóik is rendszerint keveset tudnak. Ezéťt népünk nem értheti meg, amikor a kommunisták között is arra irányuló igyekezet mutatkozik, hogy ne ismerjék el jogérvónyesen megválasztott szerveinket, és előtérbe helyezik az olyan emberekkel való tárgyalást, akik nyugatra szöktek. Ezért nem értheti meg az sem, hogy a kommunisták között van olyan, aki fellép szocialista rendsze* rümk ellen, s magát szocialista ellenzéknek nevezi. Ugyanakkor árulókról és gyakran az imperializmus ügynökeiről van szó. Furcsa, hogy épp azok, akiik oly nagyon hangoztatják a jogot, hogy minden fél a maga módján értékelhesse országában és a világban végbemenő folyamatokat, ezt a jogot tőlünk megtagadják. Az objektív tényezők elemzése alapján az 1968-as évet az ellenforradalom kezdeteként, s olyan igyekezetként értékeljük, amely arra irányult, hogy Csehszlovákiát kiszakítja a szocialista közösségből. Az ellenforradalmi erők az elmúlt 10 esztendő alatt többször bebizonyították, milyenek voltak valódi szándékaik, s ezzel megerősítették említett következtetésünket. Azok is, akik kezdetben nem értették, 10 év alatt meggyőződhettek az igazságról. Annál inkább megdöbbent bennünket, amikor az eu- rokommunizmus egyes szószólói azt állítják, hogy az új elmélet forrásául az 1968-as csehszlovákiai események szolgáltak. Milyen irányzat lehet az, amelynek az ellenforradalom és a szovjetellenesség alapján kellett megszületnie? Nem állítjuk, nem is gondoljuk azt, hogy nálunk minden ideális, s azt sem mondhatjuk, hogy nincsenek problémáink a gazdasági, a kulturális életben, valamint a szocialista demokrácia érvényesítésében. A hiányosságokat nem hallgatjuk el. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nem volt még olyan központi bizottsági ülése, amely ne foglalkozott volna a hiányosságok felszámolásával. Elég belelapozni sajtónkba, s mindenki meggyőződhet a lapokban megjelenő nyílt bírálatokról. Nincs szükségünk ellenségeink és támogatóink tanácsaira ahhoz, hogyan kell építenünk az új társadalmat, tökéletesíteni és fejleszteni a demokráciát és a gazdaságot. Ellenségeinknek nem érdekük a szocializmus felvirágoztatása. A szocializmus fejlődésével kapcsolatban a részükről megnyilvánuló gondoskodás üres demagógia. Tisztelt elvtársakl Érthető, hogy akkor, amikor a szocializmus egyre jobban befolyásolja a világ fejlődését, ellenségeink támadásai mindenekelőtt a szocialista országok külpolitikája ellen irányulnak. A béke a világ népeinek létérdeke A nemzetközi reakció maximális erőfeszítéseket tesz, hogy befeketítse a Szovjetuniót. Azt a felelősséget, amellyel a Szovjetunió a nemzetközi problémákat igyekszik megoldani, azt a mély internacionalizmust, amely a Szovjetunió minden szándékát és tettét áthatja, a nemzetközi reakció igyekszik valamiféle nagyhatalmi törekvéseik fényében feltüntetni, s mindezt úgy magyarázni, mintha a Szovjetunió más országokra akarná rákényszeríteni saját akaratát. A Szovjetunió természetesen a szocialista közösségben és a világ forradalmi mozgalmában objektív módon pótolhatatlan szerepet játszik. Reá hárul ay legnagyobb felelősség a szocializmus és a béke védelmével kapcsolatban. A nemzetközi feszültségenyhülés folyamata a szocialista országok békepolitikája ellenségeinek egyre növekvő ellenállásába ütközik. A feszültség enyhülésével szemben az imperialista és a reakciós erők széles körű frontja van kialakulóban. A Varsói Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testülete marxista—leninista módon elemezte a világ fejlődésének jelenlegi szakaszát, s olyan új ösztönzésekkel és kezdeményezésekkel lépelt fel, amelyek az enyhülési politika továbbfejlesztése, az európai ós más államok közötti együttműködés elmélyítése, valamint a népeknek a nemzeti és szociális felszabadulásért vívott küzdelme fokozása szempontjából határozott ösztönző erőt jelentenek. E javaslatokat támogatni és népszerűsíteni annyit jelent, mint harcolni a világ népeinek igazi létérdekeiért. A világ további békés fejlődése szempontjából napjainkban a kapitalizmus és a szocializmus történelmi küzdelmének viszonyai között nagy veszélyt jelent a kínai vezetés politikája, amely szövetkezett a világ legagresszívabb imperialista erőivel. A militarista törekvéseket és azokat a kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy a nacionálsoviniz- must és az ellentéteket bevigyék a világ forradalmi frontjába, különböző forradalmi, hazafias és internacionalista frázisokkal leplezi. A kínai külpolitika lényege a szovjetellenesség. A kínai vezetés valamennyi akciója gyakorlatilag ezt követi. Az Egyesült Államok—Kínai Népköz- társaság—Japán tengely kialakulása egyetlen embert, de főleg egyetlenegy kommunistát sem hagyhat nyugton. A kínai vezetés a szélsőségekig igyekszik kiélezni az Egyesült Államok és a Szovjetunió között meglevő ellentéteket, s a két ország éles szembekerülését szeretnék kiváltani azzal a reménnyel, hogy ebből Kínának lesz haszna, s eléri nagyhatalmi céljait. Ezzel a céllal szít konfliktusokat a Szovjetunió barátaival, s gyengíti az antiimperialista frontot. A kínai vezetés legcinikusabb provokációi a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen irányulnak, az ellen a nép ellen, amely még mindig nem heverte ki a kegyetlen, 15 évig tartó háborút és az amerikai katonai Intervenciót. Vannak emberek, akik szívesen a világra kényszerítenék azt a nézetet, hogy a kínai vezetők eljárását csupán a kínai—szovjet ellentétekkel lehet magyarázni. A kínai politika azonban kellő bizonyítékokkal szolgál ahhoz, hogy mindenki, aki akarja, lássa: nem Kína és a Szovjetunió ellentétéről, hanem a kínai vezetés és a haladás, a nemzeti felszabadító harc, a szocializmus és a béke ellentétjéről van szó. E reakciós politikát nem látni vagy helyességét igazolni e politika támogatását és a világ közvéleményének félrevezetését jelenti. Valamennyiünk feladata az, hogy minden politikai ék eszmei eszközt mozgósítsunk a kínai vezetés veszélyes politikája ellen. Ez a béke és a biztonság érdekeit szolgálja. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága egyhangúlag elfogadta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének közelmúltban megtartott moszkvai ülésén jóváhagyott nyilatkozatot és a többi határozatot. Ezt a nyilatkozatot áldozatos alkotó munkánkkal, konkrét tettekkel fogjuk valóra váltani, gazdagítani. Népünk üdvözölte és teljes, mértékben támogatta a Moszkvában a közel-keleti helyzetről elfogadott közös ál* láspontot. Ez az álláspont is* mét megerősítette, hogy a szocialista országok támaszt jelentenek a nemzeti és szociális szabadságért, az imperializmus ellen harcoló erőknek. Elítéljük Izrael agresszív politikáját a Közel-Keleten, s támogatjuk az arab népek jogos követelését, azt, hogy Izrael vonuljon ki a megszállt arab területekről, hogy létrejöjjön az önálló Palesztin állam, s a Közel-Keleten megszilárduljon a béke, a kölcsönös biztonság, s hogy tiszteletben tartsák a határok sérthetetlenségét e térségben. Csehszlovákia Kommunista Pártja támogatja a népeknek az önrendelkezésért és fejlődésért, az újgyarmatosítás, a fajüldözés és faji megkülönböztetés ellen vívott küzdel^ mét. Tudatosítjuk, hogy e kérdés is világosan osztályjellegü. Részét alkotja az imperialista nagyhatalmak monopolista nagyburzsoáziája ellen vívott küzdelemnek, s tudjuk, hogy a nagyburzsoázia önkéntesen semmi pénzért sem mond le kizsákmányoló pozícióiról a volt gyarmatokon. Pártunk együttérez a chilei népnek a fasiszta diktatúra ellen vívtot küzdelmével. A chilei fasiszta diktatúra élvezi a nemzetközi reakció: az északamerikai imperializmus, a délafrikai és izraeli fajüldözők és a kínai maoisták támogatását. Azok oldalán állunk, akik az imperializmus, a kapitalista monopóliumok uralma ellen, a kapitalista gazdasági válság súlyos következményeinek leküzdéséért s a burzsoázia azon kísérletei ellen harcolnak, amelyek arra irányulnak, hogy a válság következményeit a munkásokra hárítsák. A CSKP teljes mértékben szolidáris a kapitalista országok kommunistáinak harcával. A világ különböző részein kialakult drámai politikai konfliktusok, az imperializmus kísérletei a hidegháború felélesztésére, a katonai erővel és a neutronbombával való fenyegetés, a terror alkalmazása azzal a céllal, hogy a történelem kerekét visszafordítsák — ezek nem az imperializmus önbizalmának, sem ,,korlátlan lehetőségeinek, hanem mély általános válságának a jelei. Korunk eseményei viharosan zajlanak — mondotta végül Bi- lak elvtárs —, s olyan súlyos problémákat hordoznak, amelyek megoldásához elvhűen, felelősségtudattal kell hozzálátni. Ez a felelősség megköveteli, a kommunistáktól, hogy egy vonalban haladjanak, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján szilárdítsák egységünket. (Alcímek: ÜJ SZÚ) Képünkön a szófiai tanácskozás résztvevői láthatók (CSTK-felv.) Ú j-SZÓ 1978. XII. 16. 4
