Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-16 / 347. szám, szombat
A kommunisták szilárd egységéért a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus alapján !Folytatás az 1. oldalróff resiik az ónálló gazdasági, politikai és társadalmi fejlődés útjait. Olyan forradalmi pártok alakulnak és formálódnak, amelyek a tudományos szocializmust tartják fő eszmei alapjuknak, vagy ,legalábbis annak a la p vet ő '-go n d o la tai köy e t ői nek vallják magukat. Feltételező* sok szerint 2000-ig Földünk lakossága meghaladja az 5 mil- liárdot. Nekünk, kommunistáknak nem lehet közömbös, milyen lesz ex a világ, milyen eszmék lesznek az uralkodóak benne. Már ez a körülmény is feltételezi a szocializmushoz vezető utak különbözőségét, ami persze korántsem jelent ösziönösséget, hanem olyan tudat és magatartás szükségességét tételezi fel, hogy vala- muiinyi számára egyedüli megbízható iránytű Marx, Engels és Lenin forradalmi tanítása. E tanítás alkotó továbbfejlesztése, gazdagítása és érvény- rejuttatása, csakis a többi pártok, az egész forradalmi mozgalom, a reális' szocializmus, a legtapasztaltabb párt a Szovjetunió Kommunista Pártja, Lenin párt>a: mérhetetlenül gazdag tapasztalatainak felhasználásával lehetséges. Mindig is érvényesült az alapelv, hogy más pártok tapasztalatait nem al- ka 1 ina z ha t j uk inec h a iukusan. Viszont nem haladhatunk eredményesen a szocializmus felé, ha e tapasztalatokkal ellentétesen cselekszünk. És teljesen elképzelhetetlen, alapjában véve abszurd azt feltételezni, hogy az antiszovjetizmus útján, vagy legalábbis a szovjetellenes erők pártolásával eljuthatunk a szocializmushoz, mivel ezwk az irányzatok az an tikom- munizinus zászlaját lobogtatva a szélsőséges reakciót képviselik. A nemzetközi reakció taktikájának legalapvetőbb jellemvonása, hogy alá akarja ásni és szét próbálja forgácsolni a világ forradalmi és haladó erőinek egységét. Ebben persze, nincs semmi új. A burzsoázia a forradalmi mozgalom ellen mindig is a terrorral, lélekku- fárok módján lépett fel. Igyekezeteik éle a nemzetiközi kommunista és munkásmozgalom egysége ellen, a forradalmi és nemzeti felszabadító erőknek a szooia lista közösség országaival történő közös fellépése ellen, a szocialista és nem szocialista országok kommunista pártjainak egysége ellen irányul. Kevés az olyanok szauna, akik ezt a tényt eltitkolják, azonban nem elég ezt pusztán leszögezni. Ez ellen harcolni kell, ami csakis közös fe] lépéssel lehetséges. Ezzel nem gyengül, sőt inkább megszilárdul és megsokszorozódik minden párt ereje. Pártjaink önállósága és függetlensége már több dokumentumunkban ls megállapítást nyert. Az 1969-ben Moszkvában megtartott kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásán például elhangzott: ^„Minden párt, amely tevékenységében a marxizmus— leninizmus alapelveiből indul ki és a konkrét nemzeti feltételeket szem előtt tartja, teljesen önállóan dolgozza ki politikáját, szabja meg annak irányát, formáját, harcának módszereit, a körülményekhez mérten választja meg a szocializmus vezető fegyveres, vagy békés átmenetet, csakúgy, mint országában a szocializmus építésének formáit és módszereit. Végezetül a feltételek különbözősége, melyek között a kommunista pártok tevékenykednek, eltérések a gyakorlati kérdések megoldásában, sőt, az egyes kérdésekben mutatkozó ellentétek sem akadályozhatják a baráti országok egyeztetett fellépését a nemzetközi fórumokon, mindenekelőtt az imperializmus elleni harc alapvető problémáit illetően.“ Ez az idézet képezte a berlini konferencián elfogadott dokumentum alapját is. A burzsoázia természetesen ezt a tényt elhallgatja és kiforgatja, tudatosan úgy próbálja feltüntetni, mintha a kommunista mozgalom belül harcolni kellene ezen alapelv érvényre juttatásáért, mintha egyeseknek okuk lenne pártjuk önállóságának és függetlenségének a biztosítására és a többiek ezt elleneznék. A burzsoázia mindig hangoztatta és fogja is hangoztatni, hogy a kommunista mozgalomban valaki diktátumot próbál érvényesíteni. a mozgalmat „Moszkvának“ akarja alárendelni, a kominuaista pártokból „ötödik kolónát“ akar csinálni stb. A burzsoá piopaganda egyúttal a kommunista mozgalom szétforgácsolódásáról, válságáról beszélt és minden bizonnyal továbbra ls fog beszélmokratikus alapokon a csehszlovák állam szuverenitása fel újításának lehetőségeit. Népünk 1948-as történelmi februári győzelmének belső alapfeltétele a Csehszlovák Kommunista Párt eszmei és szervezeti egysége volt. A lenini stratégia és taktika alkotó és következetes érvényre juttatása nélkül — az adott csehszlovák feltételek figyelembe vételével — a párt nem tudta volna megnyerni a maga számára a nép túlnyomó részét. Együttműködésünk a Szovjetunióval e győzelem alapvető külső feltétele volt. Védelmet űr-szó 1978 XII. 16. 3 ni. Megelégedéssel dörzsöli a kezét egységünk minden meggyengülése felett. Történelmi tapasztalatok A mi történelmi tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy a párt önállósága, a harc különböző feltételeinek respektálása nincs ellentétben az internacionalizmussal. Ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy a nemzetit és az internacionálisat ösz- sze kell kapcsolni, hogy az internacionalizmus teljesen összhangban van a hazafisággal és hatalmas segítség minden párt munkájában. A CSKP megalakulása, eszmei és szervezeti egységének megszilárdulása, specifikus és rendkívül nehéz feltételek között történt. A Csehszlovák Köztársaság a világ iparilag legfejlettebb országaihoz tartozott, rendkívül erős polgársággal és kispolgársággal, ahol a szociáldemokrácia erős befolyással rendelkezett és az ország egyes területei között mély szociális és gazdasági ellentmondások léteztek. Harminckét politikai párt működött és széles ikörű polgári demokrácia létezett. Pártunk képviselve volt a parlamentben, a szenátusban a kerületi és községi képviseleti testületekben. Mind a köztársaság, mind a párt több nemzetiségű volt. A pártban 90káig érződött a szo- cáldemokratizmus befolyása. Vajon hol tartanánk ma, ha mindezeket a specifikumokat szigorúan betartanánk, ha csakis a nemzeti különlegességekből indulnánk ki? Csakis az internacionalista hozzáállás a csehszlovák belső feltételek következetes respektálása mellett, a bolsevizáciő felé történő egyértelmű orientáció tette lehetővé, hogy pártunk erős élcsapatpárttá nője ki magát, amely döntő befolyással bír a tömegek körében és vezető szerepet vívott ki a társadalomban. A negyven évvel ezelőtti szégyenletes müncheni árulás kirívó példa arra, hova vezetett a hatalmon levő burzsoázia farizeus „hazafiaskodása“, együttműködése a kapitalista nyugat ún. demokratikus nagyhatalmaival. Nem csupán valamiféle legenda, hanem történelmi tény, hogy a csehszlovák burzsoázia feltette az alapvető kérdést, a tőkét, vagy a hazát? Előnyben részesítette a vagyont és a hazát kiárusította Hitlernek. Hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása együttműködésben a cseh és szlovák nép nemzeti felszabadító harcával megteremtette q népi, első ízben valóban denyújtott számunkra az imperialista beavatkozás elől, amit az ellenforradalmi erők szívesen láttak volna. Ezek voltak Csehszlovákiában a nemzeti és demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba történt átmenet alapfeltételei. A nemzeti és az internacionalista — e kettő egysége, a munkás- osztály és a párt vezető szere pe mindez teremtette meg a fő irányvonalat, a szocialista országépítés alapfeltételeit hazánkban. A szocializmus építésének útja nem volt könnyű A szocializmus építésének útján jelentős sikereket értünk el. Én ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely még ismerte a tőkés kizsákmányolást, a fasizmus elleni harcot, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakának bonyolultságát és ellentmondásosságát. A miikor hozzáfogtunk a háborúban tönkrement népgazdaság felújításához és kitűztük a szocialista építés első programjait, bíztunk abban, hogy biztató és örömteli jövő vár ránk. Sokan romantikusoknak, megvalósíthatatlan tervek követőinek tartottak bennünket. A mai valóság azonban még a mi képzeleteinket is túlszárnyalta. Csehszlovákiában a dolgozó ember valóban szabadon él, országának a szó szoros értelmében az ura. A mi dolgozó emberünk művelt, magas kulturális műveltséggel rendelkező öntudatos hazafi, internacionalista. Nagy és korszakalkotó változások játszódlak le, amelyek során nem kerültünk el néhány hibát és tévedést. Ezeket nem is tagadjuk, hanem tanulni akarunk belőlük. A pártban és a társadalomion a CSKP XIII. kongresszusa után kialakult válságról szóló Tanulságokban hangsúlyoztuk, hogy a szocializmus építésének útja nem volt könnyű, akadályok és nehézségek merültek fel. Társadalmunk gyors és összetett fejlődése során pártunk a munkásosztállyal közösen csak tanulta a vezetés és a kormányzás művészetét, tragikus tévedésekre is sor került. A megoldásra váró feladatok bonyolultságából és új jellegéből eredő nehézségek mellett a szocialista országépítést több szubjektív jellegű hiba is kísérte. Ezek az önelégültségben, Leninnek a párt munkájára és életére vonatkozó alapelvei nem következetes érvényre juttatásában, a gyakorlat és a felgyülemlett tapasztalatok elégtelen szintű általánosításában, a társadalmi problémák megoldásakor az osztályszempont mellőzésében, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia alapelveinek megszegésében nyilvánultak meg. A politikai és az ideológiai munka meggyengülése csökkentette a párt befolyását a polgári ideológiák, a kispolgári tendenciák és az ideológiai diverzió elleni harcban. Ez törvényszerűen a párt és a tömegek közötti kapcsolat meggyengülését eredményezte. Az 1968-as válságos év ismét meggyőzött arról, milyen ve szélyes és milyen gyorsan elhatalmasodik a hazafias jelszavak leple mögé rejtett szov- jetellenesség. Mint közismert, akkor nem „a szocializmus megjavításáról“ volt szó, hanem ajtónyitásról az ellenforradalmi erők előtt, a szocializmus felszámolásáról Csehszlovákiában. És ilyen értelemben az internacionalista segítség nem fenyegetés volt, hanení Csehszlovákia szabadságának, szuverenitásának a megszilárdítása és biztosítása. A Cseli- szlovákia-ellenes 1968-as akció egyúttal támadást jelentett a szocialista közösség egysége ellen, az enyhülési politika meghiúsítását, az európai biztonság és együttműködés aláásá- sát célozta. Több, akkor feltűnt „hazafi“ ma már az osztályárulás szintjére züllött és az antikommunista központok szolgálatába szegődött. Külföldön élő képviselőik már mindenféle álarcot mellőzve nyíltan a szooialistaellenesség platformjára álltak át. Tanúi vagyunk annak is, hogy az imperialisták a kommunista pártokat jókra, kevésbé jókra és rosszakra osztják. Nekünk természetesen sohasem bocsátják meg, hogy Csehszlovákiával kapcsolatban meghiúsultak terveik, hogy kudarcba fulladt az 1948-as februári ellenforradalmi kísérlet csakúgy,- mint a húsz évvel későbbi. Éppen ezért Csehszlovákia támadásaik állandó célpontja. Őszintén aggaszt bennünket, hogy mozgalmunkon belül egyes elvtársak nem értették meg és a mai napig nem akarják megérteni, hogy ezek a támadások Csehszlovákián keresztül a szocializmus, és a többi országokban működő kommunista pártok, a munkás- osztály ellen irányulnak. Ezek a támadások a népek félrevezetésének és a forradalmi erők dezorientálásánaik az eszközei. A csehszlovák népnek nyújtott internacionalista segítség 10. évfordulójára időzített széles körű Csehszlovákia-ellenes kampány nem talált a várt visszhangra. Mint azt Gustáv Husák elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének közelmúltban Moszkvában megtartott ülésén hangsúlyozta, ez a rendkívül széles körű, tudatosan szervezett, irányított, ellenséges kampány kudarcra van ítélve, ha ellene a baráti országok egységes frontban közösen fellépnek. Enyhén fogalmazva, politikai rövidlátásra vallana, ha nem reagálnánk a különféle szovjet- ellenes és szocialistaellenes kampányokra. Ez nem válna sem saját pírtunk, sem pedig a kommunista mozgalom javára. A proletái internacionalizmus objektív szükségszerűség Nyugtalanít bennünket az a tény, hogy néhány baráti párt programjában mellőzi a társadalom forradalmi átalakításának néhány leglényegesebb alapelvét, hogy egyes esetekben lemondanak még a proletár internacionalizmus alapelvéről, és megnyilvánulnak olyan tendenciák is, amelyek a leninizmus mellőzését célozzák. Nem akarjuk megkérdőjelezni egy pártnak sem a saját út meghatározására vonatkozó jogát. De felmerül a kérdés, miért kell programot csinálni éppen abból, hogy mellőzzük tanításunk legfontosabb elveit, (miért adunk a kommunistaellenes központok kezébe érveket a reális szocializmus elleni harcukhoz. Vajon a forradalmi mozgalom és elméletünk gazdagodását eredményezi-e, ha elutasítjuk annak fő alapelveit? Mindennek semmi köze nincs a marxizmus alkotó továbbfejlesztéséhez, sőt ez meghátrálás a szociáldemokratiz- rnus irányában. A proletár internacionalizmus alapelveinek elismerése és érvényesítése nem szubjektív választási lehetőség kérdése, ezért nem lehet a szocializmushoz vezető út egyes összetevőivel kapcsolatos döntés tárgya sem, hanem objektív szükségszerűség. Aki elzárkózik, elszakad a kommunista mozgalom-' tói, aki feladja a proletár internacionalizmus alapelvét, az maga alatt vágya a fát. Ez a megállapítás nem csupán a szónok metaforája, sajnos ez a szomorú valóság. Aki ezt nem tudja megérteni, az az álmok birodalmában él, vagy másokat vezet félre. Teljesen érthető az, hogy a burzsoá propaganda szüntelenül támadja a Szovjetuniót és a reális szocializmus többi országát. Az viszont már kevésbé érthető, hogy ehhez néhány kommunista is csatlakozik. Tulajdonképpen miért és milyen pozícióból érnek bennünket támadások? Először: szemünkre vetnek olyan dolgokat, amely nem a mi hibánkból erednek, hanem « múlt társadalmi rendszerek öröksége, amelyeket szorgalmasan fel próbálunk számolni. Közismert az a lenini gondolat, hogy a szocializmus építése olyan emberekkel kezdődik, akik a korábbi társadalmi rendszerekben az adott társadalomban létező körülmények között nőttek fel. A régi erkölcs, a különböző hagyomá-: nyok, a politikai klerikalizmus csőkévényei stb., mindez egyi szerre nem tűnik el. Ellenkezőleg, befolyását még sokáig érezteti. Az osztályellentétek és az ezzel kapcsolatos jelenségek leküzdése nem képzelhető el az új és a régi éles konf-i rontációja nélkül. Az új, szocialista ember nem valamiféle „speciális laboratóriumokban“ születik. Az élet iskolája, az osztályharc közepette formálódik. Ez összetett, hosszú folyamat, amely nem mentes a hibáktól és a tévedésektől sem. Ez önmagában jelentős mértékben megnehezíti a forradalmi átalakulások folyamatát. Már Lenin is Csernyisevszkijre hivatkozva megállapította, hogy a forradalom megvalósítása nem csupán egy sétát jelent a Nyevszkij sugárúton. Másodszor: bírálnak bennünket azért, mert nem hagyjuk, hogy ártsanak a szocializmusnak olyan elemek, amelyeket az imperializmus ellenünk szervez és felhasznál. Az imperialista világ' létezése tény és az egy pillanatra sem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy befolyási övezetéből kicsúszott több ország, és ily módon elvesztette történelmi kezdeményezőkészségét. Mivelhogy katonailag nem léphetnek közbe, minden lehetséges módon szervezkednek ellenünk, ösztönzik, támogatják, pénzelik és szervezik a burzsoá és egyéb elemeket a reális szocializmus ellen. Ha mi ez ellen védekezünk, azonnal bírálatuk céltáblájává válunk. Tulajdonképpen mit is kívánnak tőlünk? Talán el kellene néznünk ellenségeink tevékenységét, vagy végeredményben magunk teremtsük meg a szocializmus fetbomlasztásának alap- feltételeit? A szocialista állam a munkásosztály harcának fő vívmánya A támadások szocialista államunk ellen irányulnak. Ez pedig nem véletlen. A szocialista államforma a munkásosztály harcának fő vívmánya, a szocializmus építésének és védelmének fő eszköze, az ember békés életének és alapvető jogai érvényre juttatásának a biztosítéka. Valamennyi ellenünk (Folytatás a 4. oldalon)
