Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-11 / 312. szám, szombat
J Korszerűen - nyereséggel Kora délelőtt van. A dombok még a köddel birkóznak. A határban végtelen a csend. Ilyenkor nem sokan járnak e>rre. Igaz, már a munka Is kevés a mezőn. A gabonaféléket elve- lették, a cukorrépa és a kukorica betakarítása Is a vége felé közeledik. Az almaszedést és a szőlő szüretelését is hamarosan befejezik. A rövid határszemle után — melyet azért javasolt Kovács Ferenc mérnök, a Szőgyéni (Svodín) Egységes Földműves- szövetkezet elnöke, hogy saját szemmel lássam a nem könv nyű gazdálkodási feltételeiket —, újra az irodaházban vagyunk. Az asztalon iratok, levelek feküsznek. — Megbocsát, először ezeket átnézem, s aztán nyugodtan folytathatjuk tovább a beszélgetést — mondja udvariasan. Az 5625 hektárnyi földterületen gazdálkodó szövetkezet ma már 18 millió korona tiszta jövedelemmel gazdálkodik. Ebből évente 10—12 millió koronát fordítanak a gazdaság fejlesztésére, korszerűsítésére. Az évi bruttó termelési érték 102 millió korona, öt éve még csak 57 millió korona volt. Az állandó szövetkezeti dolgozók száma 970. A tagság átlagos életkora 42 év. Ez azt is jelzi, hogy a szövetkezetben már sok a fiatal, de a tagság többsége még ugyanaz a paraszti generáció, amely a magángazdálkodás idején is e földön dolgozott. Ez a generáció élte át a szövetkezeti gazdálkodás kezdetének nagy emberformáló élményeit, s emelte a mai szintié a közös gazdálkodást. Megtudtam, s láttam is, hogy itt a gazdálkodás nem könnyű, hiszen a határ nagy része dombos. Az eső, a szél nemcsak a talajt hordja el gyakran, hanem a vetést és a talaj tápértékét is tönkreteszi. A föld megművelése nehéz. Ám a szövetkezet elnöke egyéb gondról is szólt. — Nagy gond számunkra a vízhiány is. Ez megnehezíti az öntözéses gazdálkodást. Az idén például júliustól október közepéig egy szem eső se esett. Ez 5—6 millió korona veszteséget jelent a szövetkezetnek. A vízhiány miatt nem tudjuk a szálastakarmány-alapot biztosítani, így a szarvasmarha tenyésztése még nem gazdaságos. öt éve vagyok e szövetkezet elnöke, de az Öt év alati egy télen se hullott annyi hó, hogy a két víztároló medencénk megtelt volna hólével. Jelenleg csak 150 hektár területet öntözhetünk. — S van-e remény a vízgond megszüntetésére? — Ha felépül a gabčíkovo— nagymarosi vízerőmű, akkor a Garam folyó vize is emelkedik annyit, hogy minden évben teleengedhetjük víztárolóinkat. Addig építünk egy új víztárolót m Kovács Ferenc is, s a három már biztosítaná a maximális vízmennyiséget az öntözéses gazdálkodáshoz. — E gondok ellenére is szép eredményeket mutatnak fel. — Ez igaz, hiszen a járásban már évek óta az elsők között vagyunk. Ha a szarvasmarha-tenyésztés is nyereséges lenne, akkor a legjobbak lennénk. — Mit említene első helyen a gazdaságosság szempontjából? — Általában a növénytermesztést. Ebből már túlteljesítettük vállalt kötelezettségeinket. Búzából elértük az 56,60 mázsás átlagos hektárhozamot, kukoricából pedig a a hatvanat. Fokozatosan rátérünk a Slávia és az SO-2 290- es búzafajták termesztésére, így elérjük majd a hatvan mázsán felüli hektárhozamot is. Volt olyan dűlőnk, amelyen az idén Sláviából megtermett a 74 mázsa hektáronként. Egyébként 150 hektáron termesztünk almát, 250-en pedig szőlőt. Az almatermés felét korszerű hűtőházakban tárolják. A szép almatermés és szőlőből a 120 mázsás hektárhozam bizonyítja, hogy e belterjes kultúráknak itt nagy jövője van. A korszerű, kulturált igényeket támasztó gyümölcs-kertészkedés ma már a szőgyéni dombokon is meghonosodott. — Bár az apám vasutas volt, — folytatja tovább az elnök — én gyermekkoromtól vonzódtam a mezőgazdasághoz, s már harminc éve dolgozom benne. Ez az életem értelme. 18 évesen traktorosként kezdtem. Közben megszereztem az érettségit, majd levelező tagozaton az agrármérnöki diplomát. Most is sokat tanulok, olvasok, főleg mezőgazdasági szakkönyveket. A három évtized alatt rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem tarsolyomba, melyet a munkában mindig alkotóan hasznosítottam. A tanulást másoktól Is megköveteltem. Igv ma már szövetkezetünkben 50 a szakközépiskolát végzettek száma, s kilenc agrármérnökünk van. A korszerű gazdálkodás egyik alapfeltétele a hozzáértő szakemberek biztosítása. Szövetkezetünk nyereséges gazdálkodása jó alapot teremt a legkorszerűbb tudományos módszerek alkalmazására. Mi például műtrágyából 340 kilogrammot szórunk szét hektáronként, a gyümölcsösben és a szőlőben pedig négyszázat. — És a gépesítés? — A mezőgazdaság természetéből adódik, hogy a munka zöme tavasszal, nyáron és őszszel zajlik. Ezt a szigorú természeti törvényt csak a gépesítés oldia némiképpen. Hiszen a gépek télen is dolgozhatnak, vagy ha nem, akkor a javításuk ad munkát. Ennek és a technikához való vonzódásnak tudható, hogy a fiatalok többségét a gépek körül találjuk. Kiváló a kapcsolatunk a brnói Zbrojovkával. A téli időszakban negyven javítónk dolgozik, a traktorgyárban, így továbbképzésük is biztosított. Gép- és alkatrészgondjaink nincsenek. Ezt a külső szemlélő is tapasztalhatja. Hány helyen hallottam már a gép- és az alkatrészhiány miatt a türel-metlen kifakadást! Szőgyénben ezt is célszerűen megoldották. A vezetők tudatosították, hogy a gazdasági élet jelenlegi mechanizmusa, struktúrája és színvonala igényli is a fejlett gépesítést. Tehát a szőgyéni földművesszövetkezet gazdálkodásában és irányításában már kialakultak azok a formák, módszerek és megoldások, amelyek hosszú távon is biztosítják a korszerű és nyereséges gazdálkodást. TÖRÖK ELEMÉR Célhoz vezető kezdeményezések A revúcai LIKOTEX dolgozói teljesítik vállalásaikal A iközel ikétezer embert — 70 százalékban női dolgozót — foglalkoztató, az idén létesítésének 25. évfordulóját ünneplő revúcai LYKOTEX vállalat háncstextilgyárban — az utóbbi éveikben egyre jelentősebb Sikereket érnek el. A vállalat megalakulását követő években a bruttó termelés értélke közel 14 millió koronát tett ki, ami az 1970—1975-ös éveikben közel 240 százalékkal volt nagyobb, az ötödik ötéves tervidőszak végén elérte a 438 millió korona értéket. A 6. ötéves tervidőszak első évében a vállalat árutermelésének értéke 16 százalékkal növekedett, stavaly elérte a 495 millió koronát. Gyors ütemben fokozódott a vállalat exporttevékenysége is. Az idén a háncstextilgyár árutermelése megközelíti a fél- milliárd koronát. Az exportfeladatok 3,6 százalékkal nagyobbak, s a terv alapján a hazai piacra is a tavalyinál 39 millió korona értékű áruval többet juttatnak. Figyelemre méltó, hogy ez a vállalat 1971 óta a gazdasági mérleget minden évben nyereséggel zárja. Az idén 40 millió korona értékű nyereség elérését tervezik. — Ján Debnár gazdasági igazgatóhelyettes segítségével kíváncsian néztünk széjjel a vállalat „háza táján“ — s örömmel állapítottuk meg, hogy a tervezett feladatokat a vállalat dolgozói becsülettel teljesítik. A terv minden egyes mutatóját folyamatosan, 100 százalékon felül teljesíti a vállalat. Bennünket főleg az érdekelt, mineík köszönhetőik Jő eredményeink, mi az a mozgató erő, amely ehhez hozzásegíti a vállalat dolgozóit? Minden kétséget kizáróan azt állapíthattuk meg, hogy a revúcai háncstextilgyár négy üzemében a „Szocialista módon élni és dolgozni“ jelmondat a gyakorlatban a dolgozóik sokrétű kezdeményező munkájával tielítődiik. A kommunisták kezdeményező példamutatása, a jól szervezett, rendszeresen, a nyilvánosság előtt értékelt szocialista munkaverseny egyik záloga a 6. ötéves tervidőszak három évében a tervteljesítésben elért jó eredményeknek. Jelentős méreteket ölt a vállalat üzemeiben a szocialista munkabrigádmozgalom, melybe a dolgozók közel 80 százaléka bekapcsolódott. A közel 1600 dolgozót tömörítő 79 kollektíva közül eddig kilenc nyerte el a szocialista munkabrigád cím ezüst fokozatát. A dolgozók kezdeményezésének, valamint a szocialista munkaverseny eredményeinek értékelését a vállalat minden üzemében erre a célra létesített bizottság végzi. Értékeléseik is arról beszélnek, hogy a vállalat sikeresen teljesíti az SZSZK Iparügyi Minisztériumának vörös zászlaja átvételekor vállalt kötelezettségeket is. Az állami tervfeladatok túlteljesítésén kívül több mint 130 tonna tüzelőanyagot és 13 munkaerőt takarítottak meg. Külön említést érdemel a vállalat üzemeiben széles körben meghonosodó újítómozgalom. A 6. ötéves tervidőszak első évében kilenc újítás megvalósításával közel 1 millió korona értékű megtakarítást vállaltak, amit a valóságban 176 ezer koronával túlteljesítettek. Tavaly ily módon 1,1 millió korona megtakarítást vállaltak a gyár dolgozói, a valóságban ez az értéik több mint 1 millió 350 ezer koronát tett ki. Az idén az újítók vállalásainak értéke 1 millió 181 ezer korona volt, de már a háromnegyedév alatt — ötvenegy újítás megvalósításával — közel 1,06 millió (korona értékű megtakarítást értek el. További 32 újítás megvalósítás előtt áll. A vállalat munkahelyein százhuszonhárom újítót tartanak nyilván, akik közül hat nő. A vállalat revúcai, vajányi, hlin- néi üzemében sikeresen megvalósítják, sőt a vállalt megtakarításokat túl is szárnyalják. Csupán a Kokava nad Ri- mavicou-i üzemben mutatkozik még bizonyos lemaradás, amit igyekeznek pótolni. Október elsejétől kezdve egyéves szocialista munkaverseny kezdődött a vállalat újítói között. Ennek elsőrendű célja: minél nagyobb arányú valutamegtakarítást elérni a kapitalista piacról importált anyagok, alkatrészek mennyiségének csökkentésével, s ezek hazaiakkal történő pótlásával. Ebben az igyekezetben „szót kértek“ a vállalat üzemeiben ■működő hét komplex racionali- zációs brigád tagjai is. A revúcai háncstextilgyár példája azt tanúsítja, hogy menynyire érdemes időt és figyelmet szentelni a felbecsülhetetlen hasznot eredményező mozgalmak fejlesztésének. Fontos dolog ez, nem csupán a feltételezett, illetve az elért anyagi előnyök miatt, hanem a dolgozóik kezdeményezésének felkarolása, megfelelő irányítása érdekében is. Így célhoz vezetnek a kezdeményezések. (knlik) A b©széd és esz írás Majd mindenki úgy érzi, hogy bármit sokkal könnyebb szóban közölni, mint írásba foglalni. A „szóban közölni“ és „írásba foglalni“ fordulatok különbsége maga is tartalmaz valamit az élőszó könnyedebb jellegéből, szemben a másiknek súlyosabb, „veretesebb“ megfontoltságával: a beszéd esetlegesebb, az írás végérvényesebb. De miért, és milyen különbségek is vannak közöttük? Először is: csak a legmodernebb időkben vált lehetővé a beszédhang „konzerválása“, s ehhez bonyolultabb eszközökre van szükség, mint amilyenek az írás kellékei; az írás viszont maradandóbb, és könnyen átalakítható hangos élménnyé, míg a beszéd írássá csak külön eljárással. A beszéd „előnye“ viszont az, hogy nem kíván sajátos eszközöket: mindenkinek vannak beszédszervei, s a hanghullámok közvetítője, a levegő is mindenütt Jelen van. Közvetlenebb a szónak abban az értelmében is, hogy nem kívánja mr.g a közlemény átalakítását betűsorokká, ami lassúbb módja a közlésnek. Ezt akkor vesszük leginkább észre, ha helyesírási problémákba ütközünk. A beszéd és az írás eltérése azonban nemcsak külső megvalósításukra korlátozódik. A beszédnek eleve több kifejező eszköz áll rendelkezésére. Míg a hanglejtés jelzését az írás (pont, kérdőjel, felkiáltójel, vessző stb. kitételével) néhány alapvonulatra korlátozza, addig a beszédben a hanglejtés megannyi finomsága segédkezik a gondolatok és érzelmek kifejezésében. Azt, hogy Na!, rendkívül sokféleképpen mondhatjuk. írásban csak egy-egy betűkülönbséggel jelölhetjük ezt a sokféleséget, pl. így: Nna! Az írásból hiányzik a jelentőségteljes, érzelemgazdag, töprengő stb. szünet: kénytelenek vagyunk megelégedni annyival, hogy az egyes szavakat közzel elválasztjuk, a nagyobb gondolati egységek közé pedig bekezdéseket iktatunk. Élőbeszédünket olyan nem nyelvi természetű közlési segédeszközökkel kísérjük, mint a kézmozdulatok, az arcjáték, bólintás. Csak nagyon szűkösen, eltérő betűtípusokkal, felkiáltójellel adható vissza a hangerő játéka. De a közlemény nyelvtani alakja is más, ha ugyanazt élőszóban mondjuk. Lássunk példát egy hangszalagról: „Mert én tényleg, én bementem, ős akkor ott megbeszéltem ... egy kollégával, az igazgatóhelyettessel, és azt... és ő is azt mondta, hogy.. hogy nem szabad hagyni, mert... mert jöhetnek, följelenthetik.“ A mondat tartalmát az illető írásban körülbelül így közölte volna: „Ugyanis én valóban bementem, s megbeszéltem az igazgatóhelyettessel (a dolgot), ő is azt mondta, hogy nem szabad engedni, mert följelentés lehet a vége.“ Ebből is kitetszik, hogy spontán beszédben több rövidebb mondatot használunk, szavainak átlagos hossza is rövidebb: az írott nyelvben több a jelző, a beszédben gyakoribbak az igék, az utóbbi tehát dinamikusabbnak hat; ezt jelzi az is, hogy a nyelvtani szerkezetek kevésbé bonyolultak, bár az élőbeszédben mondataink „végtelen“ hosszan sorjáztathat- nak tagmondatokat: ez írásban pongyolaságot eredményezhet. A beszéd gyorsabb, és a beszédpartner jelenlétében azonnali reakciót von maga után (egy szerelmi vallomás szavakban és ugyanaz levélben — „beszédesen“ példázza az eltérést). Bizonyára az említett különbségek következménye volt, hogy a modern korban szükségessé vált a közleményeknek hangos rögzítése, s a beszéd ma egyre nagyobb "teret hódít el az írásos közlésformától. Általánossá vált a távbeszélő és a rádió. (A televízióban a rádió élményét kép egészíti ki. Mivel azonban a kép és a hang együttvéve többet ad, csökken a párhuzamos szöveg információja. Ennek ellenőrzésére megkísérelhetjük kép nélkül hallgatni a szöveget: különösen a rádió és a tévé sportközvetítésének összehasonlítása érdekes.) Az írott s a beszélt nyelv különbsége az, ami szükségessé teszi az írás — más, tehát bizonyos szempontból gazdagabb — közlésmódjának megtartását. Nemcsak több érzékszervnek szól, hanem szerkezetét tekintve gazdagabb is. Az emberi szellem igazán nagy hatású, bonyolult szellemi alkotásai írásban vannak megörökítve. Amiért szívesebben fejezzük ki magunkat szóban, annak társadalmi oka is van. Ehhez az említettek csak hozzájárulnak: az írás kötöttebb, felelősségteljesebb. De írásban is lehet „mellébeszélni“. SZENDE TAMÄS Bufet vagy büfé? A kisebb igényű emberek, a sietős turisták vagy utasok, nem vendéglőbe ülnek be ebédelni vagy falatozni, hanem a vendéglátóipari üzemeknek azt a típusát keresik fel, amelyet nálunk széltében-hosszában így neveznek: bufet. Nemcsak a városok vagy nagyobb falvak utcáin lelhető ez fel, hanem az üzemekben, vállalatoknál, intézményekben és más nagyobb munkahelyeken is. Maga a szó francia eredetű; nemrég még a magyarban is így írták; buffet. De mint a franciában a legtöbb szót, ezt is másképpen ejtik, mint ahogyan írják, s ennek megfelelően a magyarban is így ejtették: büffél Ma így írjuk és ejtjük a magyarban: biifé. Több jelentése van a szónak. Jelenti az étel-ital kiszolgálásával foglalkozó vendéglátóipari üzemet, illetve ennek helyiségét, ahol a fogyasztók rendszerint rövid ideig tartózkodnak, s általában állva esznek, isznak valamit. De jelenti a házi mulatságokon azokat az asztalokat a rajtuk tálalt hideg ételekkel együtt, amelyeknél a vendégek állva falatoznak vagy isznak. A magyarban már megpróbálták helyettesíteni a szót a falatozó, talponálló és más szavakkal is, de teljesen nem sikerült kiszorítani. Az első jelentésben vetélytársai lettek ugyan az említett magyar szavak, de még ebben is gyakori a büfé, különösen a vállalatoknál, munkahelyekerf; a második jelentésben, a házi mulatságok hidegtálakkal és italokkal terített asztalainak megnevezésében pedig úgyszólván egyeduralkodó még a büfé. A szlovák nyelvben egy f-fel írják ezt a francia eredetű szót, mert a szlovák nem szereti a hosszú mássalhangzókat, tehát bufet alakban. S mivel az idegen szavakat az írásképeknek megfelelően ejtik, a kiejtésben is bnfet-nak hangzik. A csehszlovákiai magyar dolgozók nagy része is így látja és hallja ezt a szót, így ismerte meg, érthető tehát, hogy maga is így használja. Csakhogy ez nem felel meg a magyarban használt alaknak és kiejtésnek. Márpedig a nyelvi egység fontos szempont az idegen szavak írásában és ejtésében is. Dr. JAKAB ISTVÁN Ľ 1978. XI. 11.
