Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-09 / 310. szám, csütörtök

A JÖVŐ ÉRDEKÉBEN A FORRADALMI SZAKSZERVEZETI MOZGALOM ÉS A CIGÁNYGYERMEKEK NEVELÉSÉNEK PROBLÉMAI Tudjuk jól, hogy a cigány gyermekeik nevelésével, oktató sóval kapcsolatosan nemcsak pedagógiai problémákat, hanem egészségügyi, jogi, művelődés- ügyi, társadalmi és közgazda­sági problémákat is meg kell oldani, ha sikeresen akarunk neve lésükkel, oktatásukkal fog lalkozni. Ezért törekszünk árra, hogy a cigánygyermekek iskolalátogatásának kérdésevei érdemben foglalkozzanak a társadalmi szervezetek is. Első sorban a Forradalmi .Szakszer vezeti Mozgalom. A lévai (Levice) járásban ]6 együttműködéssel már bizonyos sikereket elértünk, a jövő ér­dekében azonban feltétlenül szükséges az együttműködést még hatékonyabbá tenni, mert az iskolalátogatástól függ a pe­dagógusok munkájának ered­ményessége. Részletes felmérést, elem­zést készített a cigánygyerme­kek iskolalátogatásának okta­tásának helyzetéről Jura} Lu- tovský tanfelügyelő. ' Ennek alapján ismeretes, hogy járá­sunkban az elmúlt tanévben 1008 cigánygyermek járt isko­lába. Közülük 843 diák megfe­lelő eredménnyel, 8 diák ki­tüntetéssel fejezte be a tan­évet. A beírt tanulók 83,63 szá­zaléka ez. Nem felelt meg, vagyis megbukott 103 cigány­gyermek {14,22 százalék). Nem kapott bizonyítványt 62 cigány­gyermek {6,15 százalék), mert hiányos, rendszertelen volt iskolalátogatásuk. Az. előzó tanév eredményéhez viszonyít­va 2,23 százalékkal növekedett ugyan azok száma, akik meg­felelő eredménnyel fejezték be tanulmányaikat, de az üdülök jelzik: sok még a tennivaló. Főleg a hiányzások kiküszö­bölése terén. Az elmúlt tanév ben átlagosan egy cigánygyer­mek 91,69 tanítási óráról hiányzott, és figyelmeztető té­nyező — 26,71 tanítási óráról igazolatlanul. Az előző tanévi helyzethez viszonyítva 1.49 órá­val csökkent a mulasztott ta­nítási áfák száma, viszont 2,68 órával növekedett az . igazolat­lanul mulasztott tanítási órák szarna. A hiányzások kiküszöbölés* nemcsak pedagógusok feladata, fis itt kel.) megemlítenünk a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tagságának, tisztség­viselőinek szerepét, közremű­ködését. Sokat segítettek, ami­kor az igazolatlan hiányzáso­kat a szülők részéről megnyil­vánuló kihágásnak, törvénysér­tésnek minősítve intézkedése­ket foganatosítottunk. Meg­előzve a hivatalos eljárást, a múlt tanévben 221 esetet a szülői munkaközösségek neve­léssel foglalkozó bizottságai tárgyaltak meg. Az esetek meg­beszélésekor, megvitatásakor majdnem mindig jelen volt an­nak a munkahelynek a szak- szervezeti bizalmija, ahol a szülő dolgozik. Tapasztalataink szerint csupán megjelenésük­kel is jó hatást váltottak ki, kedvező pedagógiai helyzetet teremtettek. Tudunk azonban olyan megbeszélésekről is, amikor a szakszervezeti bizal­mi fellépése eredményezte a pedagógusok által kívánt vál­tozást: a szülő maga ellenőriz­te gyermekének iskolába já­rását. A BRtGADVEIETŰ BATORSAGA Az életmentő vasutas 0) Mozdonyvezetők és karbantartók Szakszervezeti tisztségvise­lőktől, igazgatóktól, műszaki vezetőktől, de különféle mun­kaikollektívák tagjaitól is gyak­ran hallottam, hogy a brigád- vezetőket így jellemezték: pon­tosak, becsületesek, példásak, szigorúak. Prágában, a Közép- pályaudvar forgalmi irodájá­ban azonban ezt mondták a villanymozdonyokon dolgozó, bronz fokozattal kitüntetett szocialista munkabrigád vezető­jére: bátor. Noteszomba beír­tam tehát Stanislav Zämečnik nevét, feljegyeztem mellé, hogy az E 479 000 3-as számú moz­donyon dolgozik, egyébként František Stejskal mozdonyve­zető segédje. Ezután kimentem a depő forgóhídjálhoz. Érdekes Itt a munka. Jön a mozdony, rááll a forgóhídra. •Fékezés után a vezető kapcsol egyet, robbanásszerűen kisül az áram, közben az áramszedő lehan yat 1 ik. Gombn y omásra mozdul, forog a híd, a túlsó vé­gén rákapcsolják a villanymoz­donyt egy kis motoros vonta­tóra, mely behúzza a csarnok­ba. Karbantartók veszik körül, A mozdonyvezető írásban át­adott feljegyzései, utasításai alapján ellenőrzik, javítják a gépet. Megérkezik a váltás, a munkabrigád két másik tagja, átveszik a mozdonyt. A kis motoros vontató kihúzza a íor- góhídra. Gombnyomásra moz­dul, forog a híd. A mozdony­ban kapcsol a vezető. Az áram­szedők kinyúlnak, felmagasod­nak. Zúg az áram, indul a mozdony. Amíg ezt végignéztem, köz­ben megkérdeztem a művezető­től, a karbantartóktól, a vo?i- tató vezetőjétől, a váltásra ké­szülő mozdonyvezetőktől: — Bátor ember a brigádve­zető? így válaszoltak: — Bátor, mert erélyesen megköveteli a legkisebb hibák kijavítását is. — Bizony az, mert szemünk­be mondja, ha észreveszi, hogy a munka minősége kifogásol­ható. — Bátran hallatja szavát a gyűléseken, akár a tervteljesí­tésről, akár a munkabrigád érdekéről, jogos követelményé­ről van sző. — Bátor, mert nem fél olyan feladatokat is elvállalni, me­lyek az első pillanatban ne­héznek, nagyon nehéznek, m a j dn em teljesí thete 11 en n e k látszanak. Munkatársa, az E 479 000 3- as számú mozdony vezetője, František Stejskal elvtárs azon­ban elmondta azt az esetet is, amikor a brigádvezető nyilván­való tanújelét adta bátorságá­nak. —■ A nyáron történt. Ústí nad Orlici és Dlouhá Trebová között a vasúti átjáró felé ha­ladva észrevettünk valamit a síneken. Lassítottunk, sípol­tunk, és akkor láttuk meg, hogy egy kétéves kislány bot­ladozik a sínek között. Azon­nal fékeztem, de Standa látta, hogy még így sem biztos, hogy idejében állunk meg. Nem so­káig tétovázott, kimászott a mozdony elejére, a védőrácsra, ós onnan előreugorva elkapta a kislányt, és a töltés szélére vetődött. Idejében. A kislány orra vérzett ugyan, de más ba­ja nem történt. Standának sem történt különösebb baja, csak meghorzsolta a kavics. Mire ki­jöttek a mentők és előkerült a kislány édesanyja, csak any- nyi teendőnk maradt, hogy megállapítsuk: brigádvezetőnk bátorságának köszönhetjük, hogy nem került mozdony alá a kislány, nem történt tragé­dia. Találkoztam vele is, a bátor brigádvezetővel. Elmondtam neki, hogy mit mondtak róia a többiek. A dicsérő szavakat hallgatva szeme meg se reb­bent. Úgy látszott, hogy külö­nösebben se nem örvend, se nem bosszankodik miattuk. Mintha nem is érdekelné. — Amit mondtak, mind igaz — bólintott, — dehát én ter­mészetesnek tartom, hogy aki vezető, pontos, becsületes, pél­dás legyen a munkában, és ha alkalom adódik rá, mutassa meg a bátorságát is. Nincs eb­ben semmi különös. Azután felszállt a beálló mozdonyra. Látszólag mogor­ván, csak a tennivalókkal tö­rődve, de amikor zúgva, dübö­rögve megindult a mozdony, ki­hajolt, integetett, és vidáman mosolygott. HAJDŰ ANDRÁS A közreműködésnek ezt a formáját a jövőben még álta­lánosabbá, szokásosabbá kell tenni. Említésre méltó, bogy a já­rási Szakszervezeti Tanács is helyeselte, támogatta javasla­tunkat, amikor kértük: külön jutalmát, fizetésükhöz pótlékot kapjanak azok az iskola Igazga­tók. akik eredményes módsze­reket alkalmaznak a cigány­gyermekek rendszer,es iskolalá­togatása érdekében. Ebben a tanévben a jnb is kolaügyi osztálya a pedagógu­sok szakszervezeti csoportjai­nak közreműködésével feltétle­nül javítani kívánja a helyze­tet a következő módszerek, el­járások alkalmazásával: — Az iskolák pedagógiai ta-r nácsai a szülők munkahelyén működő szakszervezeti bizal- mikkal, tisztségviselőkkel, és persze más közéleti vezetőkkel közösen az eddig szerzett ta­pasztalatokat hasznosítva ala­kítsák ki a legcélravezetőbb intézkedések érvényesítését. — Azokban az iskolákban, ahol a cigánygyermekek isko­lalátogatása, tanulmányi ered­ménye a járási átlagon aluli, az iskolaügyi osztály dolgozói a járási szakszervezeti tanács Illetékes tisztségviselőivel kö­zösen ellenőrizzék az oktató­nevelő munkát. — A pedagógusok szakszer­vezeti vezetőségével közösen a tanév első felében munkaérte­kezletet kell tartani a cigány- gyermekek oktatásával, nevelé­sével foglalkozó pedagógusok és iskolaigazgatók számára. Sokat tett eddig is a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom a cigánygyermekek nevelése érdekében, a nyáron megszer­vezte számukra a speciális küldetésű pionírtáborokat, több esetben egyéni, szociális jutta­tásról gondoskodott, segített szaktanintézetben, diákotthon­ban való elhelyezésükkor. És így sorolni lehetne tovább a segítségnyújtás különféle for­máit, eseteit. Ezért reméljük, hogy a legfontosabb, a leg­alapvetőbb problémának, az iskolalátogatás rendszeresítése pr oblé má j á nak m egoi dásában is segíteni fognak. LADISLAV KMEŤ, a Lévai (Levice) Jnb iskolaügyi osztályának vezetője Kommentáljuk AZ ÉVFORDULÓK ÉS A TÖMEGPOLIT1KA Vannak családi, rokoni vagy baráti ünnepségek, születés­vagy névnapok, házassági évfordulók, amelyek szűkebb kö­rűek s tán intimebbek, de Vannak nagyobb közösségeket, olykor egész társadalmunkat közös tiszteletadásra, emléke­zésre szólító ünnepségeink. Az előbbiekkel személyes örö- miínknek-boldogságunknak, az utóbb említettekkel dolgozó népünkhöz, szocialista társadalmunkhoz tartozásunknak vagy a nemzetközi kommunista és munkáspártok iránti szo­lidaritásunknak, emberi tartásunknak, világnézetünknek, erkölcsünknek, a haladáshoz, a szűkebb-tágabb világhoz való viszonyulásunknak adunk kifejezést. Már a CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozta, majd a CSKP KB 11. ülése is megerősítette, hogy általában az ideológiai munkának s szintúgy a pártoktatásnak a szocialista haza­fiasságra, a proletár és a szocialista nemzetköziségre neve­lés továbbra is elsőrendű feladata. Eszmei-politikai nevelé­sünk szervezett rendszerében az évfordulós megemlékezé­sek sajátosan szolgálják ezeket a magasrendü eszményeket — akár mint önálló tananyagrészek, akár mint érintőleges témafelvetések. A szervezett rendszerű pártoktatás tanter­vei minden évben tartalmaznak kiemelkedő évfordulókról szóló előadásukat, azonkívül kijelölnek témabővítésre szánt tartalékidőt is. A társadalmi, ideológiai és gazdasági szempoutbol egy­aránt megosztott világban, a nemzetközi nsztályharc és a nemzeti felszabadító mozgalmak mai viszonyai között vi­lágnézeti meggyőződésünket, a szocializmushoz ragaszkodá­sunkat, valamint a forradalmi hagyományok iránti tisztele­tünket mélyítik bennünk, másfelől pedig szorosan kapcso­lódnak pártunk, a Szovjetunió Kommunista Pártja s más testvéri kommunista és munkáspártok tapasztalatainak, do­kumentumainak tanulmányozásához. Nyilvánvaló azonban, hogy külön egyéni tanulmányozást is igényel nemcsak a pártoktatásban, hanem a szakszervezet és a SZISZ politikai oktatásaiban részt vevő hallgatóktól egyaránt, de hasonló­képpen az ideológiai munka szervezésével megbízott párt- és tömegszervezeti tisztségviselőktől, valamint a társadalmi ünnepségek rendezésével hivatásszerűen is foglalkozó köz­életi vezetőktől. E kérdésről szólni az évfordulók társadalmi aspektusa ösztönzött. Az évfordulók megtartásának, akár az egyéb tár­sadalmi ünnepségeknek, kialakult formái vannak már. Rendszerint méltató beszédek hangzanak el ilyenkor, kultu­rális műsorok kíséretével, jelentősebb évfordulókon kitün­tetések adományozásával is emelve az alkalom ünnepélyes­ségét. így is illik, azonban némely helyen gyakran egyazon módon s külsőségek között zajlanak az ilyen ünnepségek. Ott bensőségesek és meghittek, ahol nemcsak a pártszer­vek és a nemzeti bizottságok gondja a megrendezésük, ha­nem ahol más szervek és intézmények is hozzájárulnak: az agitációs központok, a Szocialista Akadémia, a CSEMADOK szervezetei, a SZISZ-szervezetek, a műkedvelő kulturális együttesek és az iskolák is. Azonkívül pedig, ha esztétiku­sán és ötletesen díszítik az ünnepség színhelyét, s hason­lóképpen a szemléltető agitáció, a helyi hírközlő eszközök, a hangosbeszélő vagy a helyi sajtó igénybevételével gon­doskodnak a propagandáról is. Bizonyos, hogy ilyen előkészítés után a közönség is sok­kal inkább magáénak érzi az évfordulós ünnepségeket. MIKUS SÁNDOR Hogyan tovább? Kérdések és válaszok Q Megoldásra váró problémák A minőség javítása Aki Füleken (Fiľakovo) az Engels utcában jár, akaratlanul is felfigyel az egyik emeletes, szürke épületből kihallatszó hangokra, mert üvegek csöröm­pölését, gépek monoton zúgását hallja. Az udvarra betekintve katonásan sorakozó, magasra rakott üres üvegekkel teli ládá­kat, hordókat lát. Azután már könnyen kitalálja, hogy a Kö­zép-szlovákiai Sör- és Szóda­gyárak nemzeti vállalat Banská Bystrica-i üzemének részlege működik itt. Kislánykoromban már jártam ebben a „szódagyárban“, de ak­kor csak a szódavíz készítésé­nek módja érdekelt, most in­kább arra vagyok kíváncsi,_ hogy kik dolgoznak itt, milyen problémák foglalkoztatják őket. Benyitok a munkacsarnokba. Fehér kendős és köpenyes asz- szonyok, lányok mossák az üve­geket, a szirupadagolóhoz rak­ják, onnan szalag szállítja az üvegeket a szódavíztöltőhöz, majd a lezárógéphez, mely mel­lől — megint csak kézzel — ládákba rakják. Köztük sürög- forog Szabó László, a részleg 28 esztendős vezetője, ellenőrzi a gépek működését, a munkafo­lyamatot, a minőséget. Neki mondom meg, hogy mire va­gyok kíváncsi. Az irodában folytatjuk a be­szélgetést, mert mint mondja: csak hosszan lehet válaszolni. — Részlegünk törzsgárdája kilenctagú — kezdi — a nyári idényben azonban húszán is dolgozunk, és persze a három karbantartó. Én január óta va­gyok a részleg gyártásvezetője. Az első hónap a szemlélődés, a tapasztalatgyűjtés Időszaka volt. Valójában február óta irá­nyítom a munkát. A dolgozókról szólva elmond­ja, hogy Molnár Józsefné a részleg legrégibb dolgozója, 15 éve végzi munkáját. Alodazt- készen, példásan, munkáját a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium a Kiváló dol­gozó címmel, és a kitüntetés bronz fokozatával jutalmazta meg. — Mennyi a részleg napi tel­jesítménye? — Hosszabbított műszakok­ban napi kétszáz hektoliter üve­ges és hordós málnaszörpöt ké­szítünk. Nagy erőpróba ideje volt számunkra szeptember, mert a rimaszombati részleg termelése leállt, így a szomszé­dos járást is mi láttuk el üdítő italokkal. És ezzel a közléssel bevezet a problémák sűrűjébe. Az erő­próba nagyságának érzékelteté­se céljából elmondja: — Képzelheti, mit jelentett szá­munkra ez a feladat. Részle­günk húsz éve működik, beren­dezése elavult. Az év elején kezdték meg a fő javítást, amit egy hónapra terveztek. Új gé­peket ígértek, s helyettük hasz­nált, javított gépeket kaptunk. Elhúzódott a javítás ideje is. Gyakorlatilag csak május köze­pén indult meg újra a termelés. Négy hónap négyezer hektoliter kiesést jelent. — Mi erre vonatkozólag a dolgozók véleménye? — Itt mindenki szakszerveze­ti tag, tehát az aktivitási terv alapján mindenki arra törek­szik, hogy a termelési feladato­kat maradéktalanul teljesítsük. Hosszabbított műszakok, kom­munista szombatok. Társadalmi munkában takarítunk, fertőtle­nítünk. A szakszervezet irányít­ja a munkaversenyt. Nem hiányzik a munkakezdeménye­zés sem. — Például... — Az idény kellős közepén nem tudtuk a kereslet igényét kielégíteni, mert nem volt te­hergépkocsi. Akadozott a szál­lítás. Igyekszünk saját fuvaro­zási parkot létesíteni. Egyéb­ként a dolgozók a maguk mód­ján minden munkaszakaszon kezdeményeznek. — És a velük való törődés milyen? — Öltöző, szociális berende­zés áll a dolgozók rendelkezé­sére. A vállalat vezetősége gon­doskodik védő- és munkaruhá­val való ellátásukról. Szóba kerül néhány már meg­oldott probléma is: az utóbbi években több vezető váltotta egymást, akik nem törődtek a munkakörnyezettel, főleg a pin­cehelyiség volt elhanyagolt, de már rendbe tették. Korábban a higiéniai követelmények sem bizonyultak megfelelőnek. — Hogyan tovább? — kér­dem. — A terv folyamatos, időbeni teljesítéséhez tárgyi feltételek szükségesek. Kellene egy üj monoblokk és egy új szódamix, hogy termékünk minőségileg és kivitel szempontjából is jobb le­gyen. Kérdések, válaszok révén már tudom tehát, hogy kik dolgoz­nak itt, milyen problémák fog­lalkoztatják őket. A legfonto­sabb kérdésre — Hogyan to­vább? — azonban furcsa választ kaptam: Kellene... Jó lenne, ha erre a kérdésre az üzem vezetősége és szak- szervezeti bizottsága fejlesztési terv formájában pontos választ adna. TÓTH AGNES ÚJ sző 1978. XI. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents