Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-07 / 308. szám, kedd
A Gorkij archívumban qraRW-n^®®®®^®^^®®!^®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®® Szovjet filmek fesztiválja ■10BSS0B00BSSBB00®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®!* FRONT A HÁTORSZÁGBAN Nem minden megindultság n Mik ül léptein be a moszkvai Gorkij Világirodalmi Intézet kapuján. Éppen húsz éve jér tam itt először. Irodalomtörténeti kutatómunkáin nemcsak szakmailag fűz szorosan ehhez az intézményhez - emberi kapcsolataim is mély gyökeret eresztettek. Mintha megállt volna az idő: ahogy megpillantom az Intézet keretében működő Gorkij Archívum vezetőjét, Szeráf ima Szergejevna Ziminát, úgy folytatjuk a beszélgetést, mintha tegnap hagytuk volna abba. Micsoda izgalmas élmény volt annak idején Gorkij kéziratait és a barátaitól, tisztelőitől kapott, nem egy esetben kiadatlan leveleket olvasgatni! A kutatóban egy-egy látszólag jelentéktelen levél, feljegyzés lánc reakciót indíthat el, nem sejtett összefüggések felismerésére késztetheti, s lényegesen módosíthatja, elmélyítheti ez íróról benne kialakult képet. A kutató megtalálja a „rímet“, amelyről Majakovszkij szól Beszélgetés az adófelügyelővel című versében. így vált teljesebbé számomra Gorikij csodálatosan vonzó, összetett egyénisége. Beszélgetésünk során Zimina találóan idézi Gorkij szavait, életrajzírójának, Gruzgyevnek írt egyik leveléből: „...ahogy betűzgetem a leveleket, amelyekkel „Oroszhon“ elhalmoz, irigylem azt az embert, aki turkálni fog archívumomban." Ziminánaik köszönhetem, hogy annak idején olyan baráti fogadtatásban volt részem Gorkij otthonában: felejthetetlen beszélgetéseket folytattam az író feleségével és menyével, nézegettem Gorkij könyveiben saját kezű széljegyzeteit. Mondhatnám: viszonzásul makacs filológusmunkával felkutattam Gorkij rendkívül érdekes nyilatkozatát, amely 1907-ben Ti- rannusok címmel jelent meg a magyar sajtóban, s amely miatt felségsértés címén a cár megtiltotta az író hazatérését Oroszországba. Most sem mentem üres kézzel: az Éjjeli menedékhely bécsi cenzúrapéldányán olvasható cenzori feljegyzések kópiáját vittem az Archívumnak. A Gorikij Archívum és Múzeum most ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. Alig valamivel az író halála után létesítették, hogy itt gyűjtsék össze Gorkij műveinek kéziratait, leveleit, munkáinak cenzúrapéldányait, a hazai és külföldi írók, barátok és tisztelőik hozzá Intézett sorait és minden egyéb, Gorkijjal kapcsolatos dokumentumot. Az állomány legjelentősebb részét Gorikij kéziratai alkotják: legkorábbi írásaitól kezdve a közvetlenül halála előtt papírra vetett feljegyzésekig. Megtalálható Itt csaknem valamennyi szépirodalmi alkotásának kézirata, több művének variánsai is; irodalmi kritikái, különböző tárgyú publicisztikai írásai, napló jegyzetei; számos szerző kéziratai (Jorkij javításaival. Az Archívum alapja az író személyes kézirattára. Gorkij hányatott életet élt, a cári hatalom üldözte, sokat utazott, hosszú éveket töltött külföldön, de ilyen körülmények között is nagy gondot fordított archívumának megőrzésére. Gorkij felesége Jekatyerlna Pavlovna Peskova tudományos munkatársként haláláig részt vett menyevei, Gorkij fiának felesé gével, Nagyezsda Alekszejevná- val együtt az Archívum munkájában, és felbecsülhetetlen ér- tékű dokumentumokkal gyarapította az intézmény állományát. Szakadatlanul folyik a gyűjtés. Az évek során az Archívum egyre újabb anyagokkal gazdagodott: nemcsak a Szovjetunió területén előkerült kéziratokkal; külföldről is áramlanak ide a különböző hagyatékokban megmaradt fontos dokumentumok. Itt őrzik például Romain Rolland Gorkijnak írt levelei mellett a Rolland özvegye által ajándékozott Gor- kij-leveleket a Gladikovnaik címzett írásoktól a közelmúltban elhunyt Fegyinhez intézett rendkívül érdekes levelekig. Ahogy Fegyin megállapította: Gorkijnak egész Oroszország írt; a régi és az új. Az Archívum több mint nyolcezer levelét őrzi; Gorkij egyszer megjegyezte, hogy húszezernél több levelet írt. Az Archívum munkatársai nagy gonddal gyűjtik, légkondicionált helyiségekben elhelyezett széfekben őrzik a felbecsülhetetlen értékű hagyatékot. Az Akadémia leningrádi restauráló laboratóriuma, ameny- nyire lehetséges, helyreállítja és konzerválja a rossz állapotban levő kéziratokat. Valameny- nyiről fotokópia készül; az eredeti kéziratokat csak kivételes esetben veszik elő. A munkatársak katalógusokat Ondrej Zimka grafikus, a telibe találó karikatúrák, a politikai plakátok és a gyermek- könyv-illusztráciők mestere, ezúttal mesélő kedvű festőművészként jelentkezik. Temperával fára varázsolja a népi képzeletből szőtt világot, amely térben és időben nincs is nagy távolságra tőlünk. Szlovákia egykor legelmaradottabb és leg- ínségesebb vidéke, Kysuca, pontosabban Turzovka, Zimka szülőfaluja a színhely. A történések ideje 1937-től körülbelül 1956-ig terjed. Zimkának a Majerník Galériában látható művészi megnyilatkozásai abból a hagyoallítanaik össze, és kiadásra készítik elő a még meg nem jelent szövegeket. 1939-ben indult meg a Gorkij Archívum sorozat, amely folyamatosan közli a kiadatlan kéziratokat: Gorkij szépirodalmi és publicisztikai műveit, levelezését, feljegyzéseit. Nagy tudományos felkészültséget igényelt például a legtöbb esetben datálatlan naplójegyzetek időrendjének megállapítása Gorkij kéziratának, a papír fajtájának és nuís jegyeknek alapján. Az Archívum fennállásának negyvenedik évfordulójára jelent meg a tizennegyedik kötet, amely Gorkijnak Lu nacsarszkijjal, Pokrovszkijjal, Bubnovval folytatott levelezését közli, érzékletes képet nyújtva arról, mekkora szerepe volt Gorkijnak a forradalmat ikövető években a nép kulturális felemelésében. A munkatársak részt vesznek egyéb Gorkij-dokumentumköteteik és az intézet B. Bjalik vezette Gorkij-részlegével együttműködve, a legutóbbi években folyamatosan megjelenő összes művek sajtó alá rendezésében. Ahugy hallgatom Ziminát — aki életének javát szentelte Gorkij.hagyatéka ápolásának, és negyedszázada áll az Archívum élén — arról az áldozatkész munkáról, ahogy a ma már több mint százezer archivális egységet őrző állomány létrejött, szavaiból azt az odaadó alázatot érzem, amely nélkül nem lehet nagy ügyet szolgálni. A többnyire tudatos névtelenségbe burkolózó középkori szerzetesekre és apácákra gondolok, akik évtizedeken át sort sor után róva a kultúra nagy értékeit mentették meg a feledéstől — és Brecht Egy olvasó munkás kérdései című versének sorai jutnak eszembe, Csorba Győző tolmácsolásában: „Hétkapus Théba falait ki rakta? (A könyvekben király-nevek sora.) Királyok hurcolták vajon hozzá a sziklatömböket?“ LENGYEL BÉLA mányközegből fakadtak, amelybe beleszületett, és ahol felnőtt. A technikai és tudományos forradalom vívmányai sokáig elkerülték Kysuca világát. A falusi családok, a szomszédok egymással, egymásnál töltötték a hosszú estéket. A petróleumlámpák meg a hold sápadt fényénél szó szót követett. Csodás történetek, furcsa, tarka mesék hangzottak el. Az emberek még hittek akkor a boszorkányokban, a tündérekben, a jó és gonosz szellemekben, meg a varázslásban. Saját szemükkel vélték látni az ablakon beosonó, a kéményen át távozó kísérteteket. Ondrej Zimka csodálkozó pillantása követte ezeket a lényeket, az emberi ábrázatú állatokat és fűzfákat, amelyek mély odva kincset rejteget, s amelyekben tarka jelenetek Játszódnak le. Nem a szilárd földön mozogtak a különös lények, hanem a levegőben röpködtek. A kunyhók is a magasban lebegtek. A népi világgal tartalmi rokonságban álló események és szokások képezték festőnk élményeit. S az ezekből az élményekből fakadó színes, meseszerű világot mintegy három évvel ezelőtt kezdte Zimka képbe foglalni. A már hasznavehetetlen ablak- és ajtódeszkák, ócska bútordarabok egy-egy kallódó részére fest. Árkok, rovátkák hálózták be a deszkalapot. Egymásba olvadó színekkel ébred rajtuk újra a régi Kysuca tele és tavasza, az Elfeledett kert a Köd előttem, köd utánam röpködő figurái, a Hasbeszélő, és a hegyek helyén hullámzó tenger. Ondrej Zimka a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán Peter Matejka és Jozef Chovan professzoroknak volt tanítványa, 1965 óta több egyéni és még több csoportkiállításon vett részt. A szocialista államokon kívül Bolognában, Ahtén- ban, és Isztambulban, Lisz- szabonban és Algírban, sőt Tokióban, Mexicó-Cityben és Rio de Janeiróban is. BÄRKÁNY JENÖNÉ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából — a korábbi évekhez hasonlóan — az idén is országszerte szovjet filmnapokat és fesztiválokat rendeznek. Bár a jubileumot a filmforgalmazó vállalatok gazdag programmal köszöntik, méreteit és kultúrpolitikai jelentőségét tekintve a legnagyobb rendezvény a film folytatása. Az első két részben Mlinszkij őrnagy egységével a „front mögé“ kerül. Úgy dönt, hogy a bekerített egység az ellenség hátában fog harcolni; a lehető legnagyobb veszteséget okozván, drágán adja majd az éleiét... A másik két rész cselekménye 1943 tele és 1944 nyara között játszódik ip. Miinek’) őrnagv r^^séírével Szovjet színművészek Bratislavában Az idei barátsági hónap egyik kiemelkedő kulturális eseménye lesz a Moszkvai Komszomol Színház bratislavai vendégszereplése. Szovjet vendégeink három este adnak ízelítőt művészi útkeresésükről, s felejthetetlen élményt nyújtó előadásmód jukról. A Moszkvai Komszomol Színház története tulajdonképpen fél évszázaddal ezelőtt kezdődött, amikor megalakult a moszkvai munkások amatőr színpada. Ezek a lelkes fiatalok ugyanazzal a művészi hitvallással léptek a világot jelentő színpadra: a színjátszás sajátos eszközeivel politizálni, a szocialista eszmék szellemében formálni a dolgozók — különösen a fiatalok — gondolatait és érzelmeit. 1932-ben a Moszkvai Művész Színház több művésze szintén ehhez a társulathoz csatlakozott. Ezekben az években már nemcsak a lelkesedést és a nemes célokat emelték ki Rgy-egy előadás értékelésekor, hanem a művészi teljesítményt, a szakmai felkészültséget is. A társulat 1938-ban vált hivatásos együttessé, s elsősorban arra törekedett, hogy repertoárjának zömét kortárs szovjet szerzők alkotásai képezzék. Sok-sok sikert aratott, házi szerzőként tartják számon Konsztantyin Szimonovot, Alekszandr Go- rint, a fiatalabbak közül pedig Borsi Vszlljevet és Ion Druce-1. Moszkvai vendégeink ma este kezdik meg bratislavai vendégszereplésüket. Az Oj Színpadon viszik színre Konsztantyin Szimonov Fickó a ml városunkból című színművét. Holnap a Hviezdoslav Színházban Gorin alkotását láthatjuk, amelyet a Till Eulenspiegel motívumai alapján irt. A harmadik este klasszikus színműnek tapsolhatunk: Csehov Ivanovja kerül színre. Mind a három előadást Mark Zaharov, az együttes művészeti vezetője rendezteö —y—f r. i Vjacseszlao Tyihonov a szovjet film főszerepében szovjet filmek fesztiválja. A seregszemle nyitányaként Bratislavában november 3-án díszelőadást tartottak: szovjet filmművész küldöttség jelenlétében bemutatták a Front a hátországban című alkotást. Mi újat lehet mondani filmen a második világháború vérzivataráról, a Nagy Honvédő Háborúról? A Front a hátországban című kétrészes szovjet film — a rendező szándéka szerint —■ ad újat: a háború itt lehetőséget nyújt az ember sokoldalú ábrázolására. A szovjet filmművészetnek abba a vonalába tartozik ez a film, amely a veszélyben cselekvő, sarokba szo- rítottan is harcoló, a csaknem biztos pusztulás árnyékában is felelősségteljes, értelmes hétköznapi embert mutatja be. Igor Gosztyev olyan filmet forgatott, amelyben a főszerepet maga a háború játssza. A hadicselekmények a több mint háromórás film játékidejének jelentős részét teszik ki, de mert a forgatókönyv érzékeny realizmussal íródott, ennek a filmnek a főszereplői mégis az emberek, hiszen rajtuk múlott minden. Nem plakáthősök azonban a film főszereplői, hanem félelmekkel, egyéni tragédiákkal, kishitűséggel és nemes gesztusokkal megverf-megáldott emberek, olyanok, akik egy meghatározott történelmi helyzetben a kényszerűségből emelkednek önmaguk képességei és esendőségei fölé. A Vörös Hadsereg bekerített osztagának tagjai — Mlinszkij őrnagytól, az egység parancsnokától egészen a közkatonákig — az állandó ellenséges nyomás, az elvá- gottság, a kétségbeesettség és a józan ész okán lesznek „hőssé“, anélkül, hogy elvont, didaktikus figurákká válnának. A Front a hátországban a fasizmus felett aratott győzelem 30. évfordulójára készült Front szárnyak nélkül című kétrészes a partizánok segítségére siet; a környék vasútállomásán szovjet hadifoglyokat szállító szerelvény vesztegel. Meg kell hiúsítani a nácik tervét, hogy a foglyul ejtett embereket Németországba hurcolják és fel kell robbantani tiz lőszerszállító vagont. A hadművelet sikerül.., Majd az 1944-es év hónapjai elevenednek meg a vásznon, amikor a szovjet hadsereg sorozatos győzelmeket arat; láthatjuk a Bagratyion néven ismert hadművelet, vagyis Belorusszia felszabadítását és a szovjet egységek előrenyomulását a lengyel határ felé. Az alkotás azt is bemutatja, milyen szerepet játszott a hírszerzés a hadművelet előkészítésében és sikerében. A film legfőbb erénye, hogy a történelmet vizsgáló nagyító nem elsősorban a többé-kevésbé ismert eseményekre, hanem az emberi kapcsolatokra, a belső tudatvilág formálódására figyel és figyeltet. Ehhez olyan kitűnő színészek segítenek hozzá, mint a Mlinszkij őrnagyot játszó Vjacseszlav Tyihonov vagy a többi főszerepet alakító Oleg Zsakov, Galina Polszkih, Jevge* nyij Matvejev, Ivan Lapikooi Vjacseszlov Tyihonov az őrnagy szerepében kemény katona, olyan ember, aki tökéletes természetességgel teszi a dolgát, de magatartását besugározza a mélységes emberség, a beosztottjainak életéért végtelen felelősséget érző parancsnok féltő szeretete. Igor Gosztyev rendezése híven követi a műfaj már gondosan kitaiiosott ösvényeit: izgalmas — szakavatott kézzel és technikával elkészített — parti- zánharc-jelenetek váltják a líraibb — és néha hosszadalmas — részeket. A film gondolati magvát a rendező helyenként rutinszerűen valósítja meg. Igor Gosztyev munkája gyengéivel és erényeivel együtt a szovjet filmművészetnek a humanista, gondolatgazdag vonalához tartozik. — '/777 —A barátsági hónapban országszerte gyermekfilmfesztiválokat ís rendeznek. A szemle ünnepélyesen holnap kezdődik meg Krupi- nán; bemutatják a Borsóhercegnő című szovjet filmet. A fcépen Jelenet az alkotásból Fűzfákból — kincsek Ondrej Zimka tárlota
