Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-04 / 305. szám, szombat

Vitamingyártók körében Farkasd (Vlčany) a Vág, a Feketevíz és a Kis-Duna közel­ségének köszönheti páradús klímáját. Hajdan ez a gazda­gon termo határ Károlyi gróf birtoka volt. Nőm Is olyan ré­gen még tölgyfaerdő borította azt « részt, ahol ma a számos helyre eljutó sárgarépa terem. — Apáink száraz gallyért se mehettek a grófi erdőbe — mondja a 45 éves Seres Károly. a lurkasdi Haladás Efsz zöld­ség termesztési csoportvezetője. Ez a napbarnított arcú f i a - lalomber valóságos élő króm ka. Mintha könyvből olvasná, oly folyékonyan és szabatosan mondja el az apjától, s nagy­apjától hallott történeteket, amelyek — természetesen — a sárgarépa termesztéséhez kap­csolódnak. Mert Farkasdon már az iikapák Is sárgarépa- termesztők voltak. Igaz, itt sa­ját földje kevés emberneik volt, a lakosság döntő többsé­ge napszámból élt, -sőt, sok volt a summás is. De azért ha máshol nem, hát a kertecské- jükbein sárgarépát is termesz­tettek. Ez volt itt a fő megél­hetési forrás. Sokan pedig föl­det béreltek az uraságtól, vagy a nagyobb gazdáktól. A bérlők a termésnek csak a felét kapták, ilyen feles bérlő volt Seres Károly édesapja is. — Hogy is volt régen? — A szegényebbje — mondja 20—30 áron termesztette fe­lesben a sárgarépát. Az uraság vagy a gazda adta a földet és a vetőmagot. Minden egyéb munkát a feles végzett el, még a vermelést is. Akkoriban ősz­szel elvermelték a sárgarépát és csak telén vagy tavasszal adták el, amikor már az ára is magasabb volt. Persze, a szegé­nyebbje akkor vitte árulni, amiikor éppen rászorult. Ilyen­kor ketten vagy hárman bérel­tek egy szereket, azt megpa­kol iáik sárgarépával es vitték árulni a környező városokba vagy faivakba. Néha két hétig is távol voltak a családtól. Még Tatára is elmentek, és szén­ért adták cserébe a sárgaré- pát. Így cserélték lisztért és egvéh élelemért is. Vásárokra és búcsúkra is eljártak. Ott vették meg a csizmát, nadrá­got és az olcsó ruhát i gyere­keknek. Hát így volt nz kérem aikkoriban, még az én gyerek­koromban is . .. Eddig Farkasd múltjának hangjait próbáltuk kihallgatni, 'szóljunk most a jelenről is. A sárgm’épa termesztésében nemzedékek tapasztalata, szak­értelme párosult a szorgalom­mal és az akarattal. Így a fel- szabadulás után a szövetkeze­tesítés ennek is új feltételeket teremtett. S a farkasdiak alkal­mazkodtak is az új gazdasági és termelési feltételekhez. Er­ről így vall Seres Károly: — Farkasdon a földműves- szövetkezet már 1949-ben meg­alakult. Azóta a sárgarépa ter­mesztése is belterjesebb lett. Szövetkezetünknek a zöldség- termesztés a harmadik tő bevé­teli forrása. Egyébként ter­mesztünk vöröshagymát, ká­posztát, petrezselymet, zellert, dinnyét, paradicsomot és pap­rikát is. Kilenc hektárnyi föld­területen már fólia alatt fo­lyik a zöldségtermesztés. Per­sze, a sárgarépa . termesztése áll az első helyen, 43 hektáron termesztjük. Zöldségből a be­vétel tavaly 10 millió 821 ezer korona volt. Az idén 11 millió e tervünk. — Nehéz-e a sárgarépa megművelése? — Nálunk azt tartják: a sár­garépában bízni kell, amely ugyan sok munka árán, de ke­vés földben is megbízható jö­vedelmet ad. A jó termés meg­határozója a szorgalom és a ta- lajelökészítés. Szinte homokfi- nomságúra el kell dolgozni a talajt. A sárgarépa mélyebb szántást igényel, mint más nö­vény. A vetés géppel történik. A sorközöket géppel sarabol- juk, a többi munkát már kéz­zel végezzük el. Eey szövet­kezeti dolgzó 20 ár sárgarépa megművelését vállalja. Mázsá­jáért hetven koronát kap. — Hol értékesítik wt sárgaré­pa t ? — A rimaszombati (Rimav­ská Sobota) és az érsekújvári (Nové Zámky) konzervgyárral kötünk minden évben szerző­dést. Egyébként mi is verme­lünk el ősszel, hogy tavasszal is legyen. — Kifizetődik e a termeszté­se? — Bár nagyon munkaigé­nyes, de kifizetődik. A sárga­répa nemcsak mezőgazdasá­gunk fontos terméke, ételeink ízesítője, hanem az egyik leg- vitamindúsabb zöldségféle is. A gyerekeknek meg nélkülözhe­tetlen tápláléka nyersen, de főzelékként is. — A belterjes zöldségter­mesztés igényli az öntözést is. Öntözik-e a sárgarépát? — Mi a sárgarépát nem ön­tözzük, s mégis nagyra megnő. Az öntözés növeli a víztartal­mát, az olyan pedig nem tá­rolható sokáig. így több benne a cukor és magasabb a vita­mintartalma is. A betakarítása is könnyebb, s ami lényeges, kevesebb az önköltség, több hasznot hoz a szövetkezetnek. — Szeretik-e Farkasdon a sárgarépát? — Régen az egyik alapvető táplálék volt. Ma se hiányzik az asztalokról. TÚROK ELEMÉR Jól szervezett munkával Ä kedvező időjárást minden szövetkezetben és állami gazda­ságban kihasználják. A jobb fel­tételek és a fokozott szorga­lom eredményeként a két-három héttel ezelőtti helyzethez viszo­nyítva jelentősen meggyorsult az őszi munka. Néhány napos előnnyel végzik a termények betakarítását. Különösen előre­haladtak a cukorrépa begyűjté­sével, amely minden évben nagy feladatot jelent a mező- gazdasági dolgozóknak. Befejezték o búzo vetését Dezider Kolečany mérnök, a Galantal (Galánta) fúrási Me­zőgazdasági Igazgatóság föag- ronómusa elmondta, hogy a 4175 hektáron termesztett cu­korrépát már 3500 hektárról be­takarították. A nádszegi (Trsti­ce), a sókszelőcei (Selice), zsi­gárdi (Ziharec) szövetkezetben, valamint az Orföldi (Slovenské Pole) és Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaság­ban már végeztek ezzel a mun­kával. A hektárhozamokat min­denütt károsan befolyásolta a kedvezőtlen időjárás. A járás­ban 280—290 mázsás átlagos hektárhozamra számítanak. A minőség azonban kárpótolja a terméskiesést. Az egy hektárra tervezett cukormennyiséget el­érik. Nagy segítséget nyújtot­tak a mezőgazdasági üzemek­nek a tanulók és az idénymun­kások. Elsősorban a gyümölcsö­sökben és kertészetekben se­gédkeztek, de találkozhattunk velük a cukorrépa- és a kuko­ricaföldeken is. A kukorica fo­lyamatos betakarítását hátrál­tatja az egyenetlen érés és a magas nedvességtartalom. Ed­dig a Pusztafödémesi (Pusté Űlany), a sopornyai iSoporüa), a zsigárdi és a hidaskürti (Mostová) efsz-ben takarították be a legtöbb kukoricát. A szem­veszteség csökkentése érdeké­ben meghirdették a kombájno­sok, a szállító — és a szárító­munkások szocialista munka­versenyét. November tizenötödi­kéig szeretnék befejezni a ku­korica betakarítását és a siló- zást is. A járásban a tervezett 17 300 hektár helyett 17 960 hektáron vetették el az őszi búzát. Min­denütt az agrotechnikai határ­időn belül került földbe a mag. Gondot okoz o nagy nedvességtartalom A kései érés miatt csupán nemrég kezdték meg a kukori­ca felvásárlását és szárítását a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban. Tóth József elvtárs, a Dunaszerdahelyi Me­zőgazdasági Felvásárló és Ellá­tó Vállalat igazgatója arról tá­jékoztatott, hogy idejében fel­készültek a munkára. A legna­gyobb nehézséget a magvak 35—40 százalékos nedvesség- tartalma okozza. A felvásárló üzemek naponta 140—160 va­gon, a mezőgazdasági üzemek pedig 200 vagon kukoricát szá­rítanak. Hogy meggyorsítsák a munkát, egész nap üzemeltetik a szárítóberendezéseket,. A rak­tározással nincs problémájuk. Saját raktáraikban 5000 vagon kukoricát tudnak tárolni. Ku­koricából a járásban a nagyme- gyeri (Calovo), a nagylégi (Leh- nice), a mihályfai (Michal na Ostrove) és a békéi (Míerovo) efsz-ek teljesítették állami el­adási tervüket. (K-a) Örömet szereztek a kisiskolásoknak Az idei iskolai év megnyitása előtt nagyon sok szülőnek és kisdiáknak szerzett örömet az olyan iskolatáska, amilyet még eddig nem láttunk üzleteink­ben, a kisiskolások kezében, vagy hátán. A színes játékok­kal, állatkákkal telerajzolt tás­kaújdonság a komáromi (Ko­márno) bőrdíszműárut készítő ipari szövetkezet legújabb ter­méke. Sagát István mérnöktől, a szövetkezet elnökétől meg­tudtam, hogy náluk nagyon sok szülő és nagyszülő dolgozik, ők álltak elő a javaslattal, A losonci / Lučenec) járás mezőgazdasági dolgozói a cukorrépát eddig a vetésterület csaknem 90 százalékáról betakarították. A munkát a járás legtöbb földmüvesszövetkezetében teljes mérték­ben gépekkel végzik. A képen: szedik a cukorrépát a Rappi (Ra- povcej Efsz-ben. (Felvétel: T. Babjak — ČSTK) hogy szerezzen a szövetkezet örömet a legkisebb iskolás gye­rekeknek. javaslat is született rövid időn belül olyan iskola­táska elkészítésére, amely — amellett, hogy tetszetős is, — mindenképpen megfelel az is­kolai követelményeknek is. Az ötletet az is segítette, hogy a szövetkezet fehér szövetanyagot kapott a tanyi (Tóň) Len- és Kendergyár textilgyártó részle­gétől. A fehér szövetre vasalás útján kerülnek rá a játékboltok összes játékai és a gyermekek számára legismertebb állatkák. Ez a megoldás olyan tartós, hogy mosással sem kopik le. Ez az anyag képezi az iskolatás­ka és a kis papucstartó táska külsőjét. Amikor az Iskolatáska minta- példányát elküldték nagykeres­kedelmi minősítési próbára, nagy tetszést váltott ki, sőt ki­váló szövetkezeti „termékeként központi kitüntetésre javasol­ták. Persze, nemcsak a minősítési próbán nyerte el a tetszést, ha­nem azóta az üzletekben is. An­nak ellenére, hogy csak későn — augusztusban — került a piacra, a szövetkezet alig győzi a hazai keresletet kielégíteni. Legújabban pedig már kül­földről Is kaptak megrendelé­seket. KOLOZSI ERNŐ Az első szavak A nyelvészetnek egyik sajátos ága, a paralingvisztika, azokkal a nyelvi hanglejtésekkel foglalkozik, amelyek nem a nyelv tagoli egységeinek világába tartozóak, hanem a szavak mélyén, a mondatok árnyékában meghúzódó nyelvi nyersanyagot alkotják. A sírás és a nevetés, a sóhaj, a nyögések és a csodál kozások szintén hangokból állnak, de ezeket nem tudjuk olyan pontosan tagolni, részekre bontani, jelentőségüket megadni, mint azokét a hangokét vagy hangcsoportokét, amelyekkel mondanivalónkat fejezzük ki. A csecsemő első nyelvi megnyilvánulásai is a paraling­visztika körébe tartoznak. A csecsemő valóságos hangorkánt produkál, amikor el­kezd a világgal játszani. Ugyanúgy raccsol, mint a franci­ák. ajakkerekítéses hangokat ejt ki, még ha nem fogja is őket használni anyanyelvében. Végigzongorázza valamennyi emberi hangárnyalat skáláját, hogy aztán a környezet, a szülők példája nyomán válassza ki leendő anyanyelvének alaphangjait. A beszélőszervek kis izmainak örömélménye a gügyögés, gagyogás. A bölcső embere potenciálisan, azaz lehetőségeiben nem­zetközi lény. Ha Kubába költözik szülőjével, azt a nyelvet sajátítja el, ahogy az angolt Angliában, vagy az oroszt Moszkvában. A gügyögés világából kilépő kisgyermekkor általában a gyermek — a második életével kezdődik, és a harmadikkal fejeződik be. Az ordítás, a sírás és a gügyö­gés lassan tagolt hangsorokká alakul át. Gyermekünk rá­ébred arra, hogy hangbeli megnyilatkozásai olyanok, mint a csörgő vagy a keze: emberi kapcsolatokat lehet velük létrehozni. Gyermekeink először a feltűnőbb ellentéteket különböz­tetik meg a hangcsoportok között. A magyar gyermek te­hát hamar megéli anyanyelvének hangtani alapjelenségét: a mély és magas hangrendűség szembenállását Ikorom — köröm, agár — egér). Nyelvünk sűrítve tartalmazza népünk történelmét. Archaikus rétegeit játékos ízű szópárbajaiban őrzi. A ma­gyar kisgyermekeknek szívvidámító élmény például az itt-ott és az ide-oda szavak hangbeli játékos feleselése egymással, közelség és távolság hangszimbolikájaként. A nyelvet nemcsak kommunikációra lehet használni, ha­nem játékra is. A gyermek játszik a hangokkal, később a ragokkal és a mondatszerkesztés szabályaival. A gyer­mek művész. Olyan művész, mint maga az író, aki ugyan­ezekkel a nyelvi jelenségekkel játszik, csak éppen szabály­teremtő, megújító játékossággal, s játéka érvényes az utó­korra. Az első szavak hangutánzó szók. A hu hu, a miau és a tik-tak maradnak meg a kisgyermek tudatában a legéle­sebben. Aztán következnek a rámutató szók (e, a — ez, az helyett) s a mozgást, akaratot kifejező akciószók. A pi pi pi már úgynevezett egyszavas mondat. Többfélét jelenthet, a helyzettől függően, amelyben a gyermek használja. Alany-állítmány kettőssége a második életév legvégén alakul ki. Ragok, képzők, szórend: izgalmas játéktér a fejlődő gyermek számára. Hároméves koráig a gyermek elsajátítja anyanyelvének alapjait. Mire az iskolába ér, birtokában van a nyelvtan is, anélkül, hogy szabályait tudná. Igaz, ez a nyelvtan tovább bővül az elvont gondolkodás fejlődésével, de alapjai már kikristályosodtak. Van a gyermek nyelvhasználatának még egy csodálatos vonása: a visszhangjelenség. A gyermek mondogatja, amit hall, akkor is, ha nem érti, s ez öntudatlanul beleépül beszédébe. Minder fejlődési szint egy-egy ugrás, s a szilárd rendet mindig megelőzi a termékeny káosz. Ebből csinálja nyelvi szapjianbuborékait a kis homo ludens, a gyermek játék­ösztöne. Miért érdemes mindezen gondolkozni? Talán azért, mert másképpen közeledünk a gyermekhez, ha beszédfejlődését megértjük. A gyermek játékos művész, az életre való készü­lődés csapongó mámorában is jól alakítható, nevelhető. Anyanyelvének tanulásával megsejt valamit az anyanyelv mélyében meghúzódó egyetemes nyelvből is. A jó nyelv- használat pedig hozzásegíti emberségének szilárd fejlő déséhez. FÜLEI-SZÁNTÖ ENDRE Szirének és szirénák Zrínyi Miklós, a költő 1651-i verseskönyvének ezt a címet adta: ADRIAI TENGERNEK SYRENA1A. Viszonylag kevesen tudják, hogyan hangzott, s mit jelentett e cím utolsó szava. Lássuk tehát! A középkori latinból több szót vett át nyelvünk, s ezek­ben az akkori latin kifejezés szerint általában úgy ejtettük az s betűvel írt hangot, mint a mai s-et: sors, sekrestye. A költő XVII. századi olvasóközönsége hihetőleg szintén siré- nája alakban mondta ki a SYRENA1A belűtort. Azt Zrínyi kötetének címképe világosan megmagyarázza, mi volt ez a „siréna“: hajót ábrázol, melyen egy páncélos vitéz elbű- völten hallgatja a női felsőtestű, de halfarkú mitikus lé nyék varázslatos énekét. Poétánk tehát kora ízlése szerint jól választott jelképet, mikor a szülőföldjéhez közel eső Adria bűbájos tündéreiként kívánt dalolni. A humanista műveltség terjedésével azonban lassan Ma­gyarországon is mind többen tudták, hogy a ,klassizikus la­tinban sz hanggal ejtették az s betűvel írt szavakat. Ennek megfelelően a XVIII. század végétől sok újonnan átvett szó már sz-es kiejtéssel terjedt el, illetőleg fokozatosan olyan szavakat is sz-szel kezdtünk mondani, amelyek ré gebben s-sel hangzottak. A régi processió helyett pl. a ta­nultak már inkább processziót mondtak, Sőt, a kiejtés „korszerűsítése“ még a latin -su, -a stb. szóvéget is kikezd­te. így lettek tehát Zrínyi sirénáiból strandjaink szirén\ei. A technika fejlődése aztán a mi korszakunkban meg­alkotott egy kevésbé elbűvölő, de nélkülözhetetlen gépi hangforrást, amely ismét a csábító énekű tengeri tündér nevét kapta, már a modernebb, sz-es szókezdettel, de a hagyományosabb latin szóvég megtartásával. Ez a mai sziréna. TOMPA JÓZSEF 1978. XI. 4. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents