Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-21 / 322. szám, kedd
A beruházások végrehajtása - döntő tényező VÁLLALÁSOK NYOMÁBAN Az állóeszközök Összességének, népgazdaságunk termelési bázisának értéke napjainkban elérte az 1,2 billió koronát, és évente 6—7 százalékkal növekszik. Az évi nemzeti jövedelemnek csaknem háromszorosa ez az érték, amely a gazda’ságfej- lesztés biztosítására szánt eszközökben halmozódik fel. Hazánk gazdasági teljesítőképességének növelése szempontjából döntő jelentőségű tényező, hogy mire fordítjuk és miként hasznosítjuk ezeket az összegeket. ' A párt és az állam gazdaság- politikájában tehát elsőrendű tényező a beruházáspolitika, mert hosszú távra, egész nemzedékek számára befolyásolja a termelési bázis minőségét és az életmódot. Ebben az ötéves tervidőszakban — terveink érteimében — 800 milliárd koronával többet ruházunk be, mint az előző, 1971—1975-ös tervidőszakban. Az évente megvalósított beruházások összege a nemzeti jövedelem egyharmad- részét teszi ki, ami — a többi gazdaságilag fejlett országgal összehasonlítva — a felső határt jelenti. Azért van erre szükség, mert a népgazdaság fejlesztését új, a réginél lényegesen igényesebb körülmények között valósítjuk meg, és mert olyan szerkezeti változások végrehajtására van szükség a gazdaság egészében, amelyek révén hatékonyabban bekapcsolódhatunk a nemzetközi kereskedelembe. Ilyen gazdaságpolitika érvényesítésével egyrészt folyamatosan részt vállalhatunk a KGST-n belüli integrációs program megvalósításából, másrészt lépést tarthatunk a világszerte tapasztalható-gyors műszaki haladással. Mindezek miatt a beruházási politikában még átgondoltabban kell terveznünk és irányítanunk, mint a gazdasági élet többi területén. A különleges követelmények abból adódnak, hogy a beruházásokra fordított anyagi eszközök rendszerint nem térülnek meg rövid idő alatt, hanem többnyire csak hosszú távon éreztetik hatásukat. Ezért van e szférában oly nagy szükség a céltudatosságra, a koncepciózus és tervszerű munkára. A beruházások tervezését ezért tekintjük a népgazdasági tevékenység egyik legfontosabb részének. Az Illetékes szervek megkülönböztetett figyelmet fordítanak a kiemelt beruházási feladatoknak minősített építkezések kiválasztására, előkészítésére és lebonyolítására. Főképp azért van erre szükség, hogy a kivitelezési kapacitást és a pénzt a döntő fontosságú akciókra összpontosíthassuk. Sajnos, az ilyen építkezéseken a tervet — noha egészében véve kedvező eredményeket érnek el — az építők nem teljesítik. Magyarán szólva: nem a hosszú távra szóló terveknek megfelelően folyik a beruházás. 1976-ban a kiemelt feladatként Végrehajtandó beruházásoknak csak 62,9 százalékát tudtuk határidőre üzembe helyezni. A múlt évben ez a részarány 80,5 százalék volt, és az idén sem számolhatunk az üzembe helyezési terv maradéktalan teljesítésével. Olyan fontos építkezéseken mutatkozik lemaradás, mint pl. a Považská Bystrica-i Csapágygyár, a ružomberoki húsfeldolgozó kombinát, a Kysucké Nové Mesto-I fémfeldolgozó részleg, a kunčicei központi oxigéngyártó részleg, a RíČanyi Interiér Üzem, a Vysoké Mýto-i Karosa, a Mokrái Cementgyár új részlege és a Nový Jičín-i Autopal gépkocsihűtő- gyártó részlege. Építkezünk, de a gyárak, részlegek üzembe helyezése nem folyik tervszerűen. A 6. ötéves terv irányelvei értelmében a beruházásokban érdekelt minden szervnek és szervezetnek a befejezetlen építkezések számának csökkentésére és az átlagos építési időtartam lerövidítésére kell törekednie. Az utóbbi három év eredményeinek összegezéséből kitűnik, hogy a befejezetlen építkezések száma tovább növekszik, és hogy az ilyen akciókban fekvő (és az üzembe helyezésig „befagyasztott“ összeg) mintegy 200 milliárd koronát tesz ki. A nemzeti jövedelem egy része így kihasználatlanul lekötődik; a béreket kifizettük az elvégzett munkáért, a termelés megkezdése azonban késik. Mindez jelentős kiaknázatlan tartalékokat jelent, mert a beruházások a késedelem miatt megdrágulnak. A próbaüzemeltetés és a termelés késedelmes megkezdése, a tervezett paramétereknél gyengébb színvonalú termelés komoly kieséseket okoz, amelyeket a hazai piac és külkereskedelmünk egyaránt megérez. Ilyen helyzetben — láncreakciószerűen — feszültségek keletkeznek a népgazdaságban, és növekednek az imP portigényeik. A beruházási szférában az alacsony szintű hatékonyság is komoly gondot jelent. Itt arról van szó, hogy a beruházások összessége nem elégíti ki az iránta támasztott összes igényt. Az 6. ötéves tervidőszak első felében azt tapasztalhattuk, hogy a beruházások gyorsabban növekedtek a nemzeti jövedelemnél és a társadalmi terméknél. Aránytalanul gyorsan növekszik az állóeszköz-állomány, miközben csökken az állóeszközök hatékonysága. Másszóval ez azt jelenti, hogy az új beruházások nem eléggé hatékonyak, nem teszik lehetővé, hogy a nemzeti jövedelem gyorsabban növekedjék mint a beruházások összege. 1976-ban pl. 5233 új gépkezelő-munkahelyet létesítettünk. Ugyanakkor a munkások műszakszáma az 1975-ös évi 1,325- ről 1,323-ra csökkent. Tehát csökkent a gépek kihasználtsága. Az ipar gépbázisában — ha azt is számításba vesszük, hogy a műszakszám reálisan 1,5-re emelhető — 210 ezer gépkeze1978. XI. 21. má A füri (Rúbaň) Vöröscsillag Efsz-ben altalajlazító géppel juttatják mintegy 60 centiméter mélységbe a szőlő földjébe a műtrágyát. E munkafolyamat előnye, hogy a záporok a domboldalakról nem mossák le a völgybe a műtrágyát. A szakszerű tápanyagellátás eredménye az is, hoqy a szőlő gazdaq termést adott. Pócs József gépesítő szerint a szőlő átlagos hektárhozama 140 mázsa körül alakult. [Balla József felvétele) lő-munkahely betöltetlen. Ilyen beruházáspolitika mellett ugyan korszerűsödik az ipar, de hatékonysága nem növekszik kellő mértékben. Az Állami Bank a közelmúltban megvizsgálta 31 nagy beruházási akció lebonyolítását. Olyan beruházásokról volt szó, amelyeket 1975-ben fejeztek be. Megállapították, hogy a 31 nagyberuházásból csak 12-t adtak át az eredetileg tervezett határidőre. Tizenkilenc építkezés időtartama átlagosan 21,7 százalékkal elhúzódott. Az építkezések költségvetési kiadásai 4,2 százalékkal lettek magasabbak a tervezettnél, a tőkésországokból származó import értéke pedig 4 százalékkal (44 millió koronával) növekedett. Az Állami Bank ezenkívül 88 nagy építkezésen azt is alaposan elemezte, hogy a beruházások lebonyolítása közben miként tartották meg a tervezett gazdasági mutatókat. Ez ugyanis döntő jelentőségű tényező a létesítményeknek az állami tervbe való beiktatásában. A felmérések eredményei itt is elgondolkoztatóak. Kiderült, hogy az új üzemek tényleges és gyakorlatban elért teljesítőképessége a tervezett teljesítőképességnek csak 90,7 százalékát éri el fe téren a 88 létesítményből 51 kevesebbet termel a tervezettnél). A szocialista országokba irányuló exportban így 42 millió korona értékű kiesés, a nem szocialista országokba Irányuló exportban pedig 153 millió korona értékű kiesés keletkezett. Ráadásul a belső piac árualapjainak feltöltésében is 196 millió koronás hiányt okozott a paraméterek meg nem tartása, és az állam nyeresége 393 millió koronával lett kevesebb a tervezettnél. . Tehát mind a beruházások előkészítésére, mind pedig lebonyolításukra az eddiginél lényegesen nagyobb gondot kell fordítaniuk az érdekelteknek. Minden szinten, az irányítás minden területén tökéletesebb munkára van szükség. Hogy milyen bonyolult a helyzet, azt az is mutatja, hogy az 1978-as végrehajtási tervbe — a 6. ötéves terv eredeti elképzeléseihez képest — bizonyos megszorításokat kellett beiktatni. A beruházási eszközöket elsősorban a döntő fontosságú népgazdasági munkaszakaszok problémáinak megoldására összpontosí- juk, tehát főleg a tüzelőanyag- és energiabázis fejlesztésére koncentráljuk az erőket. A kohó- és gépipart is kiemelten fejlesztjük (főleg a szénbányászati nagygépek, berendezések és pótalkatrészek gyártása érdekében), és ugyanezt állapíthatjuk meg az általános gépiparról (a háttéripar fejlesztése), a vegyiparról, a nukleáris energetikai akciókról-, a csőgyártási programról és más ágazatokról is. Az erőknek a döntő területekre összpontosítása nyomán egyes ágazatokban csökkent a fejlesztés üteme. A korlátozásokat differenciáltan, az egyes építkezések igényeinek figyelembe vételével hajtottuk végre, miközben a tervezési előkészítést és a kivitelezők lehetőségeit is szem előtt tartottuk. A befejezetlen építkezések száma növekedésének megakadályozása is fontos tényezőként játszott itt szerepet. Az utólagos tervmódosítások és az újonnan hozott adminisztratív intézkedések azonban semmiképpen sem pótolhatják a beruházásokban érdekeltek — a tervezők, a kivitelezők és a beruházók — átgondolt és felelősségteljes tevékenységét. A beruházások minden stádiumában erre lenne szükség. Társadalmunk érdekében egyre nagyobb figyelmet kell fordítanunk a távlati tervezés minőségének fejlesztésére és a komplex népgazdasági szemlélet érvényesítésére. Újból itt az alkalom a hibák helyrehozására, a fogyatékosságok felszámolására és a tartalékoknak az ötéves terv teljesítése érdekében való mozgósítására. DR. ĽUDOVÍT VAŠKOVIC mčr^ôk, n Csehszlovák Állami Bank alelnöke TETTEK KÖVETTEK A SZOT Régi hagyomány a széles körű és gondosan szervezett szocialista munkaverseny a Köbölkúti (Gbelce) Egységes Földművesszövetkezetben, az idei év mégis rendkívüliséget jelentett az elmúlt évek sorában. A földmtí- vesszövetkezet a Februári Győzelem nevet viseli, és a történelmi esemény kerek évfordulója arra ösztönözte a tagságot, hogy minden eddiginél értékesebb vállalást tegyen. Hosszú hetek és hónapok múltak el azóta, hogy a közel 600 tagot számláló közösség képviselői Lenárt elvtársnak személyesen átadták a vállalást tartalmazó okmányt, és a nagy család valamennyi tagjának nevében megígérték, hogy azt, amire kötelezték magukat, becsületesen teljesítik. A szónak súlya volt, az elhatározást — miszerint a tervezettnél közel 2,5 millió korona értékkel többet termelnek — tettek követték, s így az év végén a vállalt értékből már akkor is csak egy-két ezer korona hiányozna, ha az elkövetkező hetekben a jelenlegi értékhez már semmit sem tennének hozzá. — Ilyesmiről persze szó sincs — hangsúlyozta Udvardi Mihály, a pártalapszervezet elnöke. — Több részében teljesítettük, sőt túlszárnyaltuk vállalásunkat, és a munkánkkal szemben támasztott igényességből ezek után sem engedünk. Elém tette a vállalás félévi és háromnegyedévi értékelését. Az adatok önmagukért beszéltek, de még ezeknél is többet mondtak azok szavai, akik a számokat írták. Hosszú hónapokon át, nemegyszer késő estébe, sőt éjszakába nyúló műszakokkal, zokszó nélkül vállalt többlet- munkával. SZÁZEZREK FILLÉREKBŐL A pártelnök jelenlegi tisztségét megelőzően a szövetkezet főgépesítője volt, így részrehajlással is meggyanúsíthatná valaki, amikor mindenekelőtt a gépesítési ágazatban dolgozók eredményeit kezdte boncolgatni. Elég volt azonban két adatot említenie, hogy a gyanú alaptalansága teljes mértékben bebizonyosodjon. — A javítók vállalták, hogy az anyagi ráfordítást százezer, az üzemanyag fogyasztást pedig 30 ezer korona értékkel csökkentik. Az előbbi tételt már teljesítették, az utóbbi értéket pedig traktorosaink a háromnegyedév alatt csaknem hétszeresen túlszárnyalták. — Hogyan sikerült — kérdeztem Szlama Tibortól, az állattenyésztés gépesítési csoportjának vezetőjétől. Korábban a műhely vezetője volt, és lelke, irányítója a javítók 28 tagú szocialista munkabrigádjának. — A százezrek filléreket érő cseppekből jöttek össze — mondta és a részletesebb magyarázattal sem maradt adós. — Csekélység ugye, ha az erőgépből kicsit csepeg az olaj, ha a traktoros — mert nem százszázalékos a gyújtás — tíz-ti- zenöt percig, amíg megbeszél valakivel valamit, berregni hagyja a motort, esetleg a tervezettnél pár nappal későbbre marad a porlasztó beállításának ellenőrzése. '— És az anyaglakarékosság? — Az is összejött — vette át a szót a pártelnök. — Legsikeresebb újítóink, Mészáros Lajos, Libárik Attila, Kelemen László, Porubszki Béla és Hóka Imre, számos ötletet valósítottak meg a gyakorlatban. Például az E-512-esekben használt variátorok felújításával darabonként 1800 koronát takarítottunk meg, a Zetorok I. egységesített soránál az első futómű hiánycikk számba menő részeinek felújítása is szép tételek megtakarítását jelentette. AZ ÁLLATTENYÉSZTŐK ÉS A NÖVÉNYTERMESZTŐK SZÁMLÁJA összesítve jó, de bizonyos vonatkozásban gyengébb számlát nyújtottak be háromnegyedévben az állattenyésztők. A legfájóbb pont, hogy — bár elenyésző százalékkal — de adóBili sak maradtak a tejeladásban. Említésre érdemes viszont, hogy a kevesebb tejért is több pénzt kaptak a tervezettnél, mivel a tej túlnyomó többsége az I. minőségi osztályba tartozott. A fejők, élükön Szabó Katalin szocialista munkabrigád- címért versenyző hattagú csoportjával, jelenleg azon fáradoznak, hogy a tej minőségének megtartásával behozzák a lemaradást. Lényegében ugyanez mondható a koncentrált takarmányok fogyasztásáról is. A tervezett mennyiséget nem lépték túl, de az óv elején 300 mázsa megtakarításra kötelezték magukat az állattenyésztők, és a háromnegyedévi számlán „csak“ 113 mázsa volt. A növénytermesztők vállalásait és azok teljesítését Rozsnyó László mérnökkel, a szövetkezet főagronómusával vettük számba. A búza tervezett 45 mázsás átlagos hektárhozamát több mint 8 mázsával lépték túl, a silókukoricánál 445 mázsa volt a hektáronkénti átlag, és a szemes kukorica is megadja a tervezett 52 mázsás átlagot. Túlteljesítés egyáb növényeknél is van, például szőlőből a tervezett 177 vagon helyett 238 vagonnal adtak el. A szeszélyes, nehéz év után önkéntelenül adódik a kérdés, hogy miként sikerült ez. — Több tényező együttes érvényesítésével — kezdte a főagronómus. — Van két komplex gépesítési csoportunk, tagjaik nemcsak magukért, hanem egymásért Is dolgoznak. Segítik egymást például a géphiba eltávolításában. Vettünk két Š-180- ast, jobb minőségű lett a talajelőkészítés. Ha kellett hosszabbított műszakban, sőt éjszaka szántottunk. Most ősszel is Li- bári P.'ter, Vass László, Bábszkt János és Kovács László szántók most is a kukoricabetakarítók sarkában járnak. Pedig az utóbbiak sem lustálkodnak. Este hét óra is van, amikor abbahagyják a munkát, és a gépeken olyan emberek ülnek, mint Mánya Tibor, Takács Géza, Udvardi Géza, Hóka Kelemen és társaik, akik ugyancsak értik munkájukat. További tényként említette a pontos tápanyagellátást és a gondos fajtamegválasztást. Persze ez is kevés lenne ha a vetőgépeket nem bízhatnák olyan emberekre, mint Petrás László, vagy Löki József. Sokat jelent a jól szervezett szocialista munkaverseny is, amit egy-egy munka elvégzése után azonnal értékelnek. Az idén a cukorré- pa-betakarítók közül például Sztanko Pál, Smíd Imre, valamint Dobai Sándor és Ernő végeztek az első helyeken. Az elhullott répákat sem hagyták a földön, minden parcellát kétszer jártak át a böngészők. A komplex gépesítési csoportnak a gépjavítók is tagjai, így az éjszakai javítások sem okoznak különösebb gondot. Ilyen tekintetben a legtöbbet Juhász József és Zahradnicsek Károly vállalta. A végére hagytuk a tudományos ismeretek következetes érvényesítését, amit Kocsis Rudolf mérnök, a speciális növények agronómusa, a szőlőkertészet vonatkozásában részletezett. — A Slušovicei Egységes Földművesszövetkezettel együttműködve évente kétszer levélanalízist, illetve talajvizsgát végeztetünk, és ennek alapján adagoljuk a tápanyagokat. A növényvédelmet Is a kutatóintézet útmutatásai szerint végezzük, amit ők a heti csapadék, illetve hőmérsékleti átlag alapján dolgoznak ki. Szakmájukat értő embereink vannak, ezt bizonyítja, hogy képesek vagyunk to- vábbszaporításra alkalmas területeket fenntartani, s így évente 4—4,5 millió darab szaporító rügyet is eladunk. — Ez együttvéve adja a milliókat. Embereink odaadó munkája, valamint az a tény, hogy lépést tudunk tartani a követelményekkel, megfelelő biztosíték arra is, hogy a jövő, még nagyobb feladatait is sikeresen teljesítsük — summázta a tényeket a pártelnök. EGRI FERENC IDÜÍEI!
