Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-17 / 318. szám, péntek

A MAOIZMUS ELLENSÉGÜNK IDEOLÓGIAI TÉVELYGÉSEK • SOVINISZTA, NACIONOLISTA SZELLEM • SZÖVETSÉG A BURZSOÁZIÁVAL Kína a közvélemény érdeklődésének a középpontjában áll. Az emberek sokasága figyeli, hogy mi történik a kilencszáz­milliós országban, és hogyan alakul a kínai vezetés politikája. A tények azt bizonyítják, hogy a mai pekingi vezetők elárulták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és saját szocialista forradalmuk hagyatékát, a béke elleni harc útjára léptek, az imperializmus igájában állnak, nacionalista, soviniszta, szov­jet- és szocializmusellenes magatartást képviselnek. A mai kí­nai vezetők szerepét é« politikáját a Párt élet legutóbbi számá­ban Pjotr Fedoszejev akadémikus „A Maoizmus — a kínai nagyhatalmi sovinizmus Ideológiája és politikája“ rímmel ter­jedelmes tanulmányban elemzi. Vázolja a maoizmust hátterét és kifejti, mi az oka és a magyarázata annak, hogy Mao Ce tung örökösei téveszméket vallottak és vallanak A tanulmány főbb gondolatait alább ismertetjük. 1978. XI. 17. Kína belső helyzetének a Mao Ce-tung halála utáni elem­zése azt mutatja, hogy az 1976 szeptemberében—októberé­ben történt fordulat után, amely hatalomra juttatta az új csoportot, a mai vezetést, a kí­nai kommunista párt helyzetére továbbra is az ingatagság, a fe­szültség állandó éleződése, a forrongás és a rendetlenség a jellemző. E helyzet igazi okai elsősorban abban rejlenek, hogy a kínai dolgozók elégedetlenek az új vezetőség irányvonalával. A jelenlegi kínai vezetők első­sorban milltarizált szociálsovi- nizmusként igyekeznek meg­őrizni a maoizmust, a naciona­lizmus és a nagyhatalmi hege- monizmus alapján igyekeznek összefogni a „szélsőségeseket" és a „pragmatikusokat“. Az új kínai vezetőség törek­vése kezdettől fogva arra irá­nyul, hogy a maoizmus — mint a párt és az állami tevékeny­ség alapja — megszilárduljon. Mao Ce-tung örökösei „Mao Irányvonala és eszméi“ vélt el­ferdítése bírálatának és lelep­lezésének ürügyén a maoizmus politikájának, hazai es külföldi gyakorlatának összes hibáit igyekeznek az úgynevezett „né­gyek bandájára“ fogni és kiiga­zítani az egyes, iegkompromit- táltabb, maoista téziseket. E szemfényvesztésnek az a lénye­ge, hogy kisebb módosításokkal megmentsék a maoizmus tekin­télyét* AZ ÁLLAMI IDELÖGIA A Mao Ce-tung Összes Művei­nek 5. kötetével kapcsolatos hi­vatalos anyagok olyan változat­ban hirdették a maoizmust, hogy az „ű szocialista forrada­lom és a szocialista építés el­méleti általánosítása a Lenin utáni időszakban*. A Kínai Kommunista Párt XI. kongresz- szusán a Kínai Országos Népi Gyűlés ötödik megbízatási idő­szakának I. ülésszakán a mao­izmust párt- és állami ideoló­giává nyilvánították. A Kínai KP új szervezeti szabályzata, és a Kínai Népköztársaság új al­kotmánya Mao Ce-tung eszméit egy sorba állítja a marxizmus— leninizmussal és a tudományos szocializmus elméletének elvá­laszthatatlan szerves részévé nyilvánítja. Ez a szavakkal űzött zsonglőrködés azonban mit sem változtat a maoizmus antimarxista lényegén, sem Mao Ce-tung utódainak „irányvona­lán“ és politikáján, mely osz­tálylényegét tekintve merőben idegen a proletár ideológiától és egyenesen ellenséges a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal szemben. A maoizmus elsősorban a kí­nai lakosság nacionalista érzel­mű proletár, kispolgári rétegei­ben és a kínai burzsoázia volt népes osztályának maradványai körében talál megértésre és tá­mogatásra. A jelenlegi kínai és világesemények azonban olyan Irányba alakultak, hogy a kínai csúcsvezetőség kénytelen forra­dalmi frazeológiához, a marxiz­mus—leninizmushoz való szín­lelt hűségének hangoztatásához folyamodni, hogy elködösítse a jelenlegi pekingi rendszer társa­dalmi támaszának lényegét, tényleges célját, törekvését. A maoista rendszer osztálylénye­gét tekintve ellenséges a mun­kásosztállyal szemben. Ez az ellenségesség abban nyilvánul meg, hogy a maoisták alapvető­en a munkásosztály társadalmi szerepének sokoldalú korláto­zására orientálódnak, annak megakadályozására törekednek, hogy a munkásosztály a kínai társadalom vezető ereje legyen. A maoisták egyik legszégyen­telenebb demagógiá |a is fi kínai munkásosztályt érinti. A maois­ták propagandájukban kényte­lenek legalább szavakban meg­őrizni hűségűket a marxista— leninista elmélet alapvető téte­leihez, hogy rendszerük ideoló­giai lepleként használhassák a szándékosan úgy meghamisított marxizmus—leninizmust, hogy ez megfeleljen szociálsovíniszta irányzatuknak. Ebből követke­zik a „munkásosztály vezető szerepének“ népámítópropagan­dája, a proletárdiktatúra szi­lárdítása, az osztályharc és a szakadatlan forradalom égé­sién a kommunizmus teljes győzelméig tartó folytatása szükségességének a propagan­dája. Ám a maoisták a „prole­tárdiktatúra“ leple alatt megőr­zik a maguk katonai bürokrati­kus diktatúráját, s a „munkás- osztály vezető szerepének“ lep­le alatt a-kispolgári nacionalis­ták uralmát is. Ä maoisták a kínai paraszt­ság elmaradottságát és patrlal- kális viszonyait is kihasználják. Nem a parasztság forradalmi, haladó hagyományait, hanem inkább a kezdetleges egyenlős^ dl tendenciák, a konzervativiz­mus felé hajlását, nemzetiségi korlátozottságát támogatják. Különleges aktivitást tanúsíta­nak a diákság, a tanoncifjúság és a városi kispolgárság osz- tályingatagságának a kihaszná­lásában. Szítják az ellentéteket és mesterségesen fenntartják a városi középrétegek reakciós hagyományait. A kínai milita­risták hagyományai szellemé­ben különös fontosságot tulaj­donítanak a hadseregnek és a hadsereg támogatásának. Kíná­ban a katonai körök jelentik azt az alapvető erőt, amely Mao Ce-tung csoportját hata­lomra juttatta és mindmáig tá­mogatja a maoista rendszert. HAMIS OSZTÁLYBÉKE Mao Ce tung annak Idején Igyekezett elméletileg megindo­kolni a burzsoáziával való szö­vetséget. Az „új demokrácia“ maoista koncepciója, mely a burzsoázia részvételére számít a „nép diktatúrájának“ megva­lósításában, arra hivatott, hogy bebizonyítsa a kínai burzsoázia „különleges jellegét“, elkendőz­ze tényleges osztálylényegét. A maoista vezetőség nem szorít­kozik csupán a burzsoázia anyagi támogatására, hanem po­litikai konszolidálásához is hoz­zájárul és szerepének növelésé­re törekszik az ország társadal­mi életében. Kínábarf léteznek olyan, úgynevezett „demokrati­kus pártok“, melyek burzsoá elemeket tömörítenék. Működ­nek itt a gyáriparosok, keres­kedők szövetségei, a „demokra­tikus pártok“ tagjainak százai a Kínai Országos Népi Gyűlés képviselői. A mai kínai vezetőség jobbol­dali opportunista nacionalista irányvonalának megindoklására a „népi diktatúra“ maoista kon­cepciójának elveit emlegeti. Ez a koncepció a hazaiak, illetve a „nép“ kategóriájába különféle „demokratikus hazafias ténye­zőket“ és „hazafias érzelmű tő­késeket“ sorol. A burzsoá ele­mekkel való úgynevezett „egy­ségfront elméletét és politiká­ját“ „Mao Ce-tung eszmei rend­szerének és Mao elnök forra­dalmi irányvonalának fontos szerves részévé“ nyilvánították, melyet szükségszerűen fejlesz­teni és érvényesíteni kell. A maoisták nagyhatalmi sovi­niszta irányvonalának indoklá­sában különleges helye van a „három világ“ elméletének, mely alapjában ellenséges a marxizmus-*e-leninizmus alapel­veivel szemben. Ennek alapján a maoisták kinyilvánították, hogy a mai viszonyok között megszűnt a szocialista tábor fennállásának történelmi szük­ségessége is, s a Szovjetuniót „veszedelmesebbnek“ nyilvání­tották az amerikai imperializ­musnál. A maoisták mostaná­ban azt hirdetik, hogy „ha nem állítjuk egy sorba az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót és nem fogjuk hangoztatni, hogy a Szovjetunió veszedelmesebb, el­altattuk a világ népeinek éber­ségét és eltereljük figyelmüket a harc fő célpontjáról“. KÉTES BARÁTOK A fejlődő országok között is hegemóniára törekvő maoisták itt is cselezés és egységbonlás politikájához folyamodnak, me­lyet hangzatos antiimperialista szólamokkal álcáznak. A mao­isták afro-ázsiai és latin-ameri­kai politikája a legreakciósabb rendszerek és szervezetek tá­mogatására számít abban az esetben, ha lepaktálnak Peking- gel. Ennek az irányvonalnak szemléltető példája a pekingi vezetőség viszonyulása a chilei juntához és az angolai nép nemzeti felszabadító harcához. Afrikában egy reakciós fajüldö­ző irányzat, az úgynevezett neoafrikanizmus híveit támo­gatják. Ez az irányzat a világ imperializmussal való együtt­működésre épít. A maoisták szembehelyezkednek azzal, hogy a dél-afrikai nemzetiségek képvi­selői egységes antiimperialista frontban fogjanak össze. A Kö zel- és Közép-Keleten Igyekeznek aláásni az antiimperialista har­cot vívó arab népek egységét. Különösen szembetűnően meg­nyilvánult ez a palesztinjai kér­dés igazságos rendezésének meghiúsítására irányuló törek­véseikben. A maoisták az egy­ségbontás és a cselezés politi­káját Dél- és Délkelet-Ázsiában Is széleskörűen alkalmazzák. Jelentős mértékben az indokí­nai tragikus események is Pe­king uszító politikájának a kö­vetkezményei. S az említette­ken kívül a pekingi vezetés po­litikájának homlokterében je­lenleg a szovjetellenesség áll. A szovjetellenesség a maoizmus számára ugyanolyan osztály­fegyverré vált, mint a munkás- osztály és a szocializmus többi ellensége számára. A maoista vezetőség szovjet­ellenes, antiszocialista irányvo­nala a tőkés világ legreakció­sabb köreinek nyilvánvaló egyetértésével, aktív támogatá­sával találkozik. Az amerikai „héják", a brit ultrakonzervatí­vok, a nyugatnémet revansis- ták, a latin-amerikai fasizáló hóhérok és a dél-afrikai fajül­dözők nagy reményeket fűznek a kalandorok politikájához. A nyugati világ reakciós táborno­kai előszeretettel kokettálnak a kínai militaristákkal és azon törik a fejüket, hogy az impe­rialisták és a maoisták antiszo­cialista, szovjetellenes paktu­mát összeházasítsák. A szovjet­ellenesség azonban egyáltalán nem felel meg a kínai nép nemzeti érzelmeinek és érdekei­nek. A VILÁGBÉKE VESZÉLYEZTETŐJE A maoizmus a nemzetközi fe­szültség enyhülése elleni mes­terkedésével, a forradalmi vi­lágfolyamat különféle áramla: tai egységének megbontásával és egymás elleni szembeállítá­sával a világbéke veszélyeztető­je, az imperializmus cinkosa lett a világszocializmus és az egész felszabadító mozgalom el­leni harcában. A történelmi ta­pasztalatok azonban arra taní­tanak, hogy demagóg és milita­rista fellépéssel egyetlen po­litikai csoport sem maradhat sokáig hatalmon. A kínai mun­kásosztály és az igazi interna­cionalisták, kommunisták, a munkásosztály alapvető érdeke­it kifejezve, bizonyára kimond­ják a maguk igazát azzal a céllal, hogy Kína visszatérjen a szocialista fejlődés törvénysze­rű útjára, visszatérjen a szocia­lista országok hatalmas táborá­ba. jzsa) A libeňi hajógyár látképei (A ČSTK felvétele) EMBEREK ÉS GÉPEK Lektizdik a nehézségeket • A komplex rációnálizációs brigád a gyár erőssége A libefíi híd tőszomszédságá­ban, a Moldva parti fák alatt gyermekek — gyűjtik a vad- gesztenyét. A vízen és a túlsó parton a munkások, techniku­sok és mérnökök keze alól úszó vasóriások nőnek ki. Más üzem dolgozói tágas csarnokokban és udvaron sürgölődnek, de itt, akárcsak valamilyen kikötőben, még a hosszú nyakú daruk is az épülő hajók között forognak. Irány: o Kaspi-tenger — Nem könnyű nálunk a munka — utal Josef Horák a libeňt hajógyár üzemi pártbi­zottságának elnöke a műszaki vízi járműveket télen nyáron a szabad ég alatt szerelő embe­rek életére. — Kánikulában a fémalkatrészekre tűző napsuga­rak 60 fokra is felhevítik a le­vegőt, a fagyok idején pedig tüzelniük kell, ha azt akarják, hogy a hegesztők a szabadban is dolgozhassanak. ■—< Oszó szivattyútelep — mu­tat a hozzánk csatlakozó Vác­lav Ciehovský az 1. pártalap- szervezet elnöke az egyik épít­ményre. Már csak a lakóhelyi­ség vár berendezésre. A mázo­lómunka befejezését és a moto­rok működésének ellenőrzését követően ismét szétszedik a dolgozók, és vagonokba rakják a terméküket, hogy az két hó­nappal határidő előtt megérkez­zen a csehszlovák—szovjet ha­tárra. Az egyik, ugyancsak össze­rakható szívó kotrógép ellenőr­zése éppen folyamatban van. Teljesítőképességére jellemző, hogy három ilyen gép együtte­sen még a Moldvához hasonló folyók medrét is képes lenne megváltoztatni. Öt társával együtt az Elbán és az Oderán Szczecinbe, majd a Balti-tenge­ren, a Volgán és a Kaspi-tenge- ren a Kazah köztársaságba jut­tatják, ahol a folyók medrének kotrásával — a homokot a ka­vicstól elválasztó berendezések jóvoltából — értékes építő­anyagot is termel majd. Az úszó műszaki járművekre azonban idehaza is nagy szük­ség van. Horák elvtárs elmond­ja, hogy a hajógyár speciális uszályain, az észak-csehországi barnaszénmedencéből a chvale- ticei erőmű részére szenet is szállítanak. Az uszályok tarto­zékai a gyár mélníki üzemében előállított vontatóhajóknak. A kommunisták példát mutatnak A hajógyár lelkes dolgozói, a kommunisták és a törzsgár­da, kemény kézzel tartják a gyeplőt. A ő érdemük, hogy az üzem tervfeladataival eddig nem maradt adósa népgazdaságunk- gunk. A tavalyi tervet 101 szá­zalékra teljesítve, az év végén a háromszázadik műszaki jár­művet adták át a Szovjetunió­nak, amely termékeik minősé­gével is elégedett. Nem is ma­radt el jutalmuk. Exportfelada­taik példás teljesítéséért az idén nyáron a szövetségi kor­mány elismerésben részesítette a gyárat. A kommunisták példamutatá­sa, a történelmi évfordulókra vállalt kötelezettségeik teljesí­tése, a szocialista munkabrigá­dok versenyei nélkül elképzel­hetetlenek lennének eredmé­nyeik. Az alapszervezetek egy­más között és a SZISZ üzemi szervezetével való szoros együttműködésnek is nagy je­lentőséget tulajdonítanak. — Igaz ugyan, hogy kevés a párttag — seraink az idén csu­pán tíz fiatal munkással és egy technikussal gyarapodnak, nyolcán pedig nyugdíjba ké­szülnek —, de a 114 párttag és a 26 tagjelölt szívügyének te­kinti a gyár érdekeit. — Nagy segítségünkre van a dolgozók kezdeményezése — jegyezte meg Horák elvtárs. — 90 százalékuk, a 39 szocialista munkabrigád tagjaként — eb­ből 30 csoport már megszerez­te a címet — versenyez a még jobb eredményekért. A két komplex racionalizációs brigád is erőssége a gyárnak. KARDOS MÄRTA SARATOK KOZOTT, NALONK IA szerző felvételeJ A Szovjetunió szaratovi körze­téből látogatók, kedves vendé­gek érkeztek városunkba, Gu­tára f Koláro­vo). Négy kom-, szomolista. Bor­ka János elv- társ, a vnb el­nöke fogadta őket. Városnéző kőrútjuk során megkoszo­rúzták a koncentrációs táborok­ban elhunyt mártírok tiszteleté­re emelt emlékművet, ellátogat­tak a motorkerékpárgyárba, majd a Május 1. utcai alapisko­lába. A forradalmi hagyomá­nyok emlékszobájában Barta- nusz Attila igazgatóhelyettes ismertette meg őket városunk munkásmozgalmi múltjával, bemutatta nekik a néprajzi gyűjteményt is. A városi pionír­házban Marczibál Gézáné, a Pionír utcai alapiskola csapat- vezetője és azok a pionírok kö­szöntötték őket, akik a nyáron szovjet pionírtáborban üdültek. A komszomolisták hosszan el­beszélgettek a fiatalokkal és a pionírokkal. Lelkesen és megha- tódottan szóltak a Lenini Kom­szomol jelentőségéről, őszintén és barátilag saját szervezetük­ről, munkájukról, problémáik­ról. Látogatásuk mege Ssítette a szovjet fiatalokkal kötött ba­rátságot, fokozta a Lenini Kom­szomol iránt érzett tiszteletü­ket, megbecsülésüket. A felvételen kedves vendé­geink, komszomolista barátaink a Május 1. utcai alapiskola be­járata előtt láthatók. SZÉPE EDIT

Next

/
Thumbnails
Contents