Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-17 / 318. szám, péntek
A MAOIZMUS ELLENSÉGÜNK IDEOLÓGIAI TÉVELYGÉSEK • SOVINISZTA, NACIONOLISTA SZELLEM • SZÖVETSÉG A BURZSOÁZIÁVAL Kína a közvélemény érdeklődésének a középpontjában áll. Az emberek sokasága figyeli, hogy mi történik a kilencszázmilliós országban, és hogyan alakul a kínai vezetés politikája. A tények azt bizonyítják, hogy a mai pekingi vezetők elárulták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és saját szocialista forradalmuk hagyatékát, a béke elleni harc útjára léptek, az imperializmus igájában állnak, nacionalista, soviniszta, szovjet- és szocializmusellenes magatartást képviselnek. A mai kínai vezetők szerepét é« politikáját a Párt élet legutóbbi számában Pjotr Fedoszejev akadémikus „A Maoizmus — a kínai nagyhatalmi sovinizmus Ideológiája és politikája“ rímmel terjedelmes tanulmányban elemzi. Vázolja a maoizmust hátterét és kifejti, mi az oka és a magyarázata annak, hogy Mao Ce tung örökösei téveszméket vallottak és vallanak A tanulmány főbb gondolatait alább ismertetjük. 1978. XI. 17. Kína belső helyzetének a Mao Ce-tung halála utáni elemzése azt mutatja, hogy az 1976 szeptemberében—októberében történt fordulat után, amely hatalomra juttatta az új csoportot, a mai vezetést, a kínai kommunista párt helyzetére továbbra is az ingatagság, a feszültség állandó éleződése, a forrongás és a rendetlenség a jellemző. E helyzet igazi okai elsősorban abban rejlenek, hogy a kínai dolgozók elégedetlenek az új vezetőség irányvonalával. A jelenlegi kínai vezetők elsősorban milltarizált szociálsovi- nizmusként igyekeznek megőrizni a maoizmust, a nacionalizmus és a nagyhatalmi hege- monizmus alapján igyekeznek összefogni a „szélsőségeseket" és a „pragmatikusokat“. Az új kínai vezetőség törekvése kezdettől fogva arra irányul, hogy a maoizmus — mint a párt és az állami tevékenység alapja — megszilárduljon. Mao Ce-tung örökösei „Mao Irányvonala és eszméi“ vélt elferdítése bírálatának és leleplezésének ürügyén a maoizmus politikájának, hazai es külföldi gyakorlatának összes hibáit igyekeznek az úgynevezett „négyek bandájára“ fogni és kiigazítani az egyes, iegkompromit- táltabb, maoista téziseket. E szemfényvesztésnek az a lényege, hogy kisebb módosításokkal megmentsék a maoizmus tekintélyét* AZ ÁLLAMI IDELÖGIA A Mao Ce-tung Összes Műveinek 5. kötetével kapcsolatos hivatalos anyagok olyan változatban hirdették a maoizmust, hogy az „ű szocialista forradalom és a szocialista építés elméleti általánosítása a Lenin utáni időszakban*. A Kínai Kommunista Párt XI. kongresz- szusán a Kínai Országos Népi Gyűlés ötödik megbízatási időszakának I. ülésszakán a maoizmust párt- és állami ideológiává nyilvánították. A Kínai KP új szervezeti szabályzata, és a Kínai Népköztársaság új alkotmánya Mao Ce-tung eszméit egy sorba állítja a marxizmus— leninizmussal és a tudományos szocializmus elméletének elválaszthatatlan szerves részévé nyilvánítja. Ez a szavakkal űzött zsonglőrködés azonban mit sem változtat a maoizmus antimarxista lényegén, sem Mao Ce-tung utódainak „irányvonalán“ és politikáján, mely osztálylényegét tekintve merőben idegen a proletár ideológiától és egyenesen ellenséges a nemzetközi kommunista és munkásmozgalommal szemben. A maoizmus elsősorban a kínai lakosság nacionalista érzelmű proletár, kispolgári rétegeiben és a kínai burzsoázia volt népes osztályának maradványai körében talál megértésre és támogatásra. A jelenlegi kínai és világesemények azonban olyan Irányba alakultak, hogy a kínai csúcsvezetőség kénytelen forradalmi frazeológiához, a marxizmus—leninizmushoz való színlelt hűségének hangoztatásához folyamodni, hogy elködösítse a jelenlegi pekingi rendszer társadalmi támaszának lényegét, tényleges célját, törekvését. A maoista rendszer osztálylényegét tekintve ellenséges a munkásosztállyal szemben. Ez az ellenségesség abban nyilvánul meg, hogy a maoisták alapvetően a munkásosztály társadalmi szerepének sokoldalú korlátozására orientálódnak, annak megakadályozására törekednek, hogy a munkásosztály a kínai társadalom vezető ereje legyen. A maoisták egyik legszégyentelenebb demagógiá |a is fi kínai munkásosztályt érinti. A maoisták propagandájukban kénytelenek legalább szavakban megőrizni hűségűket a marxista— leninista elmélet alapvető tételeihez, hogy rendszerük ideológiai lepleként használhassák a szándékosan úgy meghamisított marxizmus—leninizmust, hogy ez megfeleljen szociálsovíniszta irányzatuknak. Ebből következik a „munkásosztály vezető szerepének“ népámítópropagandája, a proletárdiktatúra szilárdítása, az osztályharc és a szakadatlan forradalom égésién a kommunizmus teljes győzelméig tartó folytatása szükségességének a propagandája. Ám a maoisták a „proletárdiktatúra“ leple alatt megőrzik a maguk katonai bürokratikus diktatúráját, s a „munkás- osztály vezető szerepének“ leple alatt a-kispolgári nacionalisták uralmát is. Ä maoisták a kínai parasztság elmaradottságát és patrlal- kális viszonyait is kihasználják. Nem a parasztság forradalmi, haladó hagyományait, hanem inkább a kezdetleges egyenlős^ dl tendenciák, a konzervativizmus felé hajlását, nemzetiségi korlátozottságát támogatják. Különleges aktivitást tanúsítanak a diákság, a tanoncifjúság és a városi kispolgárság osz- tályingatagságának a kihasználásában. Szítják az ellentéteket és mesterségesen fenntartják a városi középrétegek reakciós hagyományait. A kínai militaristák hagyományai szellemében különös fontosságot tulajdonítanak a hadseregnek és a hadsereg támogatásának. Kínában a katonai körök jelentik azt az alapvető erőt, amely Mao Ce-tung csoportját hatalomra juttatta és mindmáig támogatja a maoista rendszert. HAMIS OSZTÁLYBÉKE Mao Ce tung annak Idején Igyekezett elméletileg megindokolni a burzsoáziával való szövetséget. Az „új demokrácia“ maoista koncepciója, mely a burzsoázia részvételére számít a „nép diktatúrájának“ megvalósításában, arra hivatott, hogy bebizonyítsa a kínai burzsoázia „különleges jellegét“, elkendőzze tényleges osztálylényegét. A maoista vezetőség nem szorítkozik csupán a burzsoázia anyagi támogatására, hanem politikai konszolidálásához is hozzájárul és szerepének növelésére törekszik az ország társadalmi életében. Kínábarf léteznek olyan, úgynevezett „demokratikus pártok“, melyek burzsoá elemeket tömörítenék. Működnek itt a gyáriparosok, kereskedők szövetségei, a „demokratikus pártok“ tagjainak százai a Kínai Országos Népi Gyűlés képviselői. A mai kínai vezetőség jobboldali opportunista nacionalista irányvonalának megindoklására a „népi diktatúra“ maoista koncepciójának elveit emlegeti. Ez a koncepció a hazaiak, illetve a „nép“ kategóriájába különféle „demokratikus hazafias tényezőket“ és „hazafias érzelmű tőkéseket“ sorol. A burzsoá elemekkel való úgynevezett „egységfront elméletét és politikáját“ „Mao Ce-tung eszmei rendszerének és Mao elnök forradalmi irányvonalának fontos szerves részévé“ nyilvánították, melyet szükségszerűen fejleszteni és érvényesíteni kell. A maoisták nagyhatalmi soviniszta irányvonalának indoklásában különleges helye van a „három világ“ elméletének, mely alapjában ellenséges a marxizmus-*e-leninizmus alapelveivel szemben. Ennek alapján a maoisták kinyilvánították, hogy a mai viszonyok között megszűnt a szocialista tábor fennállásának történelmi szükségessége is, s a Szovjetuniót „veszedelmesebbnek“ nyilvánították az amerikai imperializmusnál. A maoisták mostanában azt hirdetik, hogy „ha nem állítjuk egy sorba az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót és nem fogjuk hangoztatni, hogy a Szovjetunió veszedelmesebb, elaltattuk a világ népeinek éberségét és eltereljük figyelmüket a harc fő célpontjáról“. KÉTES BARÁTOK A fejlődő országok között is hegemóniára törekvő maoisták itt is cselezés és egységbonlás politikájához folyamodnak, melyet hangzatos antiimperialista szólamokkal álcáznak. A maoisták afro-ázsiai és latin-amerikai politikája a legreakciósabb rendszerek és szervezetek támogatására számít abban az esetben, ha lepaktálnak Peking- gel. Ennek az irányvonalnak szemléltető példája a pekingi vezetőség viszonyulása a chilei juntához és az angolai nép nemzeti felszabadító harcához. Afrikában egy reakciós fajüldöző irányzat, az úgynevezett neoafrikanizmus híveit támogatják. Ez az irányzat a világ imperializmussal való együttműködésre épít. A maoisták szembehelyezkednek azzal, hogy a dél-afrikai nemzetiségek képviselői egységes antiimperialista frontban fogjanak össze. A Kö zel- és Közép-Keleten Igyekeznek aláásni az antiimperialista harcot vívó arab népek egységét. Különösen szembetűnően megnyilvánult ez a palesztinjai kérdés igazságos rendezésének meghiúsítására irányuló törekvéseikben. A maoisták az egységbontás és a cselezés politikáját Dél- és Délkelet-Ázsiában Is széleskörűen alkalmazzák. Jelentős mértékben az indokínai tragikus események is Peking uszító politikájának a következményei. S az említetteken kívül a pekingi vezetés politikájának homlokterében jelenleg a szovjetellenesség áll. A szovjetellenesség a maoizmus számára ugyanolyan osztályfegyverré vált, mint a munkás- osztály és a szocializmus többi ellensége számára. A maoista vezetőség szovjetellenes, antiszocialista irányvonala a tőkés világ legreakciósabb köreinek nyilvánvaló egyetértésével, aktív támogatásával találkozik. Az amerikai „héják", a brit ultrakonzervatívok, a nyugatnémet revansis- ták, a latin-amerikai fasizáló hóhérok és a dél-afrikai fajüldözők nagy reményeket fűznek a kalandorok politikájához. A nyugati világ reakciós tábornokai előszeretettel kokettálnak a kínai militaristákkal és azon törik a fejüket, hogy az imperialisták és a maoisták antiszocialista, szovjetellenes paktumát összeházasítsák. A szovjetellenesség azonban egyáltalán nem felel meg a kínai nép nemzeti érzelmeinek és érdekeinek. A VILÁGBÉKE VESZÉLYEZTETŐJE A maoizmus a nemzetközi feszültség enyhülése elleni mesterkedésével, a forradalmi világfolyamat különféle áramla: tai egységének megbontásával és egymás elleni szembeállításával a világbéke veszélyeztetője, az imperializmus cinkosa lett a világszocializmus és az egész felszabadító mozgalom elleni harcában. A történelmi tapasztalatok azonban arra tanítanak, hogy demagóg és militarista fellépéssel egyetlen politikai csoport sem maradhat sokáig hatalmon. A kínai munkásosztály és az igazi internacionalisták, kommunisták, a munkásosztály alapvető érdekeit kifejezve, bizonyára kimondják a maguk igazát azzal a céllal, hogy Kína visszatérjen a szocialista fejlődés törvényszerű útjára, visszatérjen a szocialista országok hatalmas táborába. jzsa) A libeňi hajógyár látképei (A ČSTK felvétele) EMBEREK ÉS GÉPEK Lektizdik a nehézségeket • A komplex rációnálizációs brigád a gyár erőssége A libefíi híd tőszomszédságában, a Moldva parti fák alatt gyermekek — gyűjtik a vad- gesztenyét. A vízen és a túlsó parton a munkások, technikusok és mérnökök keze alól úszó vasóriások nőnek ki. Más üzem dolgozói tágas csarnokokban és udvaron sürgölődnek, de itt, akárcsak valamilyen kikötőben, még a hosszú nyakú daruk is az épülő hajók között forognak. Irány: o Kaspi-tenger — Nem könnyű nálunk a munka — utal Josef Horák a libeňt hajógyár üzemi pártbizottságának elnöke a műszaki vízi járműveket télen nyáron a szabad ég alatt szerelő emberek életére. — Kánikulában a fémalkatrészekre tűző napsugarak 60 fokra is felhevítik a levegőt, a fagyok idején pedig tüzelniük kell, ha azt akarják, hogy a hegesztők a szabadban is dolgozhassanak. ■—< Oszó szivattyútelep — mutat a hozzánk csatlakozó Václav Ciehovský az 1. pártalap- szervezet elnöke az egyik építményre. Már csak a lakóhelyiség vár berendezésre. A mázolómunka befejezését és a motorok működésének ellenőrzését követően ismét szétszedik a dolgozók, és vagonokba rakják a terméküket, hogy az két hónappal határidő előtt megérkezzen a csehszlovák—szovjet határra. Az egyik, ugyancsak összerakható szívó kotrógép ellenőrzése éppen folyamatban van. Teljesítőképességére jellemző, hogy három ilyen gép együttesen még a Moldvához hasonló folyók medrét is képes lenne megváltoztatni. Öt társával együtt az Elbán és az Oderán Szczecinbe, majd a Balti-tengeren, a Volgán és a Kaspi-tenge- ren a Kazah köztársaságba juttatják, ahol a folyók medrének kotrásával — a homokot a kavicstól elválasztó berendezések jóvoltából — értékes építőanyagot is termel majd. Az úszó műszaki járművekre azonban idehaza is nagy szükség van. Horák elvtárs elmondja, hogy a hajógyár speciális uszályain, az észak-csehországi barnaszénmedencéből a chvale- ticei erőmű részére szenet is szállítanak. Az uszályok tartozékai a gyár mélníki üzemében előállított vontatóhajóknak. A kommunisták példát mutatnak A hajógyár lelkes dolgozói, a kommunisták és a törzsgárda, kemény kézzel tartják a gyeplőt. A ő érdemük, hogy az üzem tervfeladataival eddig nem maradt adósa népgazdaságunk- gunk. A tavalyi tervet 101 százalékra teljesítve, az év végén a háromszázadik műszaki járművet adták át a Szovjetuniónak, amely termékeik minőségével is elégedett. Nem is maradt el jutalmuk. Exportfeladataik példás teljesítéséért az idén nyáron a szövetségi kormány elismerésben részesítette a gyárat. A kommunisták példamutatása, a történelmi évfordulókra vállalt kötelezettségeik teljesítése, a szocialista munkabrigádok versenyei nélkül elképzelhetetlenek lennének eredményeik. Az alapszervezetek egymás között és a SZISZ üzemi szervezetével való szoros együttműködésnek is nagy jelentőséget tulajdonítanak. — Igaz ugyan, hogy kevés a párttag — seraink az idén csupán tíz fiatal munkással és egy technikussal gyarapodnak, nyolcán pedig nyugdíjba készülnek —, de a 114 párttag és a 26 tagjelölt szívügyének tekinti a gyár érdekeit. — Nagy segítségünkre van a dolgozók kezdeményezése — jegyezte meg Horák elvtárs. — 90 százalékuk, a 39 szocialista munkabrigád tagjaként — ebből 30 csoport már megszerezte a címet — versenyez a még jobb eredményekért. A két komplex racionalizációs brigád is erőssége a gyárnak. KARDOS MÄRTA SARATOK KOZOTT, NALONK IA szerző felvételeJ A Szovjetunió szaratovi körzetéből látogatók, kedves vendégek érkeztek városunkba, Gutára f Kolárovo). Négy kom-, szomolista. Borka János elv- társ, a vnb elnöke fogadta őket. Városnéző kőrútjuk során megkoszorúzták a koncentrációs táborokban elhunyt mártírok tiszteletére emelt emlékművet, ellátogattak a motorkerékpárgyárba, majd a Május 1. utcai alapiskolába. A forradalmi hagyományok emlékszobájában Barta- nusz Attila igazgatóhelyettes ismertette meg őket városunk munkásmozgalmi múltjával, bemutatta nekik a néprajzi gyűjteményt is. A városi pionírházban Marczibál Gézáné, a Pionír utcai alapiskola csapat- vezetője és azok a pionírok köszöntötték őket, akik a nyáron szovjet pionírtáborban üdültek. A komszomolisták hosszan elbeszélgettek a fiatalokkal és a pionírokkal. Lelkesen és megha- tódottan szóltak a Lenini Komszomol jelentőségéről, őszintén és barátilag saját szervezetükről, munkájukról, problémáikról. Látogatásuk mege Ssítette a szovjet fiatalokkal kötött barátságot, fokozta a Lenini Komszomol iránt érzett tiszteletüket, megbecsülésüket. A felvételen kedves vendégeink, komszomolista barátaink a Május 1. utcai alapiskola bejárata előtt láthatók. SZÉPE EDIT
