Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-11 / 281. szám, szerda

Hasznos ranecsere o kopcselalok fejteitesán Közös közlemény Enrico Berlinguer moszkvai látogatásáról 1976 X. 11. (ČSTK} — Enrico Berlin­jtuer, az Olasz Kommmunista ľárt főtitkára szovjetunióbeh látogatásának végén közös közleményt adtak ki, amely megállapítja: Az SZKP és oz OKP vezetői részletes eszme­cserét folytattak az időszerű nemzetközi problémákról. Mindkét fél aggodalommal szólt az enyhülési folyamat és a nemzetközi együttműködés totemének csökkenéséről. Ez a kedvezőtlen jelenség bizonyos imperialista, militarista és re­akciós körök tevékenységének következménye, amely a lázas fegyverkezés újabb fordulójá­nak fokozott veszélyét váltot­ta ki. A Szovjetunió Kommunista Pártja és az Olasz Kommunis­ta Párt küldöttsége hangsú­lyozta olyan energikus igyeke­zet kifejtésének szükségessé­gét, amely arra Irányul, hogy üz enyhülési folyamat és a nemzetközi együttműködés új ösztönzést kapjon, hogy Euró­pában megszilárduljanak a helsinki konferencián elért konstruktív eredmények a Zá­róokmány minden cikkelyének íel|es mértékű megvalósítá­sával. E szempontból nagy jelentő­ségűek lennének azok a reális lépések, amelyek megakadá­lyoznák a lázas fegyverkezés fokozódását. Mindkét fél úgy véli, tiogy a cél eléréséhez je­lentős mértékben hozzájárulna <i stratégiai támadófegyverek korlátozásáról folyó tárgyalá­sok mielőbbi befejezése, a Bécsben folyó közép európai iiaderő- és fegyverzetcsökken­tési tárgyalások sikeres előre- vitele. valamint az ENSZ köz­gyűlés rendkívüli leszerelési ülésszaka a jánlásainak követ­kezetes megvalósítása. Az SZKP és az OKP vezetői hangsúlyozták a nemzetközi problémák politikai tárgyalá­sok útján való megoldásának szükségességét az egyenjogú- ság, az igazságosság s minden nép törvényes jogainak tiszte­letben tartása alapján. Ez hoz­zájárulna a feszültség enyhü léséhez és a nemzetközi hely­zet megjavulásához, s jó felté­teleket teremtene az emberi­ség gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésével kapcso­latos legidőszerűbb feladatok megvalósításához. Bírósági ítélet A Tunéziai Biztonsági Bíró­ság a Tunéziai Dolgozók Általá­nos Szövetségének (UGT) fő­titkárát, Habib Asúrt és a szö­vetség ikörzeti titkárát, Abdar- razaik Ghorbalt tegnap tízévi kényszermunkára ítélte a janu­ár 26-i tunéziai általános sztrájk ^Szervezéséért és a tuné­ziai kormány megdöntésére tett kísérletéért. Z árószakaszába lépett az ENSZ-közgyűlés 33. tlésszakának általános Vitája: Addig több mint száz ország küldöttje szólalt fel. Bár a mérlegvonás még korai lenne, idézzük fel Bohuslav Chtiou- peknek, hazánk külügyminisz­terének szavait, aki néhány nappal ezelőtt így jellemezte a világszervezet ülésén el­hangzottakat: „... úgy gondo­lom, a felszólalók még soha­sem óhajtották olyan erősen a nemzetközi békés együttműkö­dés elmélyítését, a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatait és politikai pár­beszédét, a politikai enyhülés­nek katonai enyhüléssel való kiegészítését, mint ebben az évben“. Bármilyen bonyolult Is a je­lenlegi nemzetközi helyzet, a fejlődés irányvonalának meg­határozásakor nincs ok a ború­látásra. A világfejlődés fő irányvonala továbbra is a bé­kés egymás mellett élés elmé­lyítése, a fegyverkezés elleni harc erősödése felé mutat. S ez nem csupán a közgyűlés szó­noki emelvényéről elhangzot­tak alapján mondható el, a felszólalások csupán kifejezik az államok nagy részének tö­rekvését. Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter múlt heti interjújában rámutatott arra Leonyid Brezsnyev és Enrico Berlinguer ismét hangsúlyozta a szovjet és az olasz kommu­nisták szolidaritását a szociális és nemzeti felszabadulásért, a saját sorsukról való szabad és önálló döntési jogért harcoló ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai népek küzdelmével. E népek fejlődéséhez jelen­tős mértékben hozzájárulna az a nemzetközi gazdasági, együtt­működési politika, amely az eszközöket az emberek milliói1- nak az elmaradottság és az írástudatlanság alóli követke­zetes felszabadulása szolgála­tába állítaná, s megteremtené a feltételeket az új nemzetközi gazdasági rend bevezetéséhez. Az SZKP ós az OKP vezetői megállapították: a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének megszilár­dításához és a további enyhü­léshez, valamint a nemzetközi kapcsolatok demokratizálásáért és a társadalmi haladásért ví­vott harc sikeréhez hozzájárul­hat a nyugat-európai országok muukásmozgitlma, a kommunis­ták, a szocialisták, a szociál­demokraták és a többi demok­ratikus erők együttműködése alapján, beleértve a keresztény erőket. , E célok eléréséhez jelentős mértékben hozzájárulhat az el nem kötelezett országok moz­galma. Az SZKP és az OKP vezetői megerősítették nézetüket: a pártok álláspontja között mu­tatkozó bizonyos különbségek nem mondanak ellent egymás­uak, s nem gátolhatják a vi­lág kommunista és munkás­pártjai együttműködésének és internacionalista szolidaritásá­nak megszilárdítását és kiszé­lesítését. E célok elérése ér­dekében a két párt az európai kommunista és munkáspártok­nak 1976 júniusában Berlinben megtartott konferenciáján meg­határozott elvek szerint járnak el. Az SZKP és az OKP képvi­selői tájékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik tevékenységéről. Az Olasz Kom­munista Párt küldöttsége a ter­rorista csoportok kalandor­tevékenységéről szólva, rámu­tatott, hogy a reakciós erők terrorakciókkal igyekeznek megakadályozni a dolgozók és az olasz nép demokratikus vívmányainak fejlődését. A két párt vezetői elítélik e terrorista tevékenységet, amely teljesen ellentétben áll a de­mokratikus és munkásmozga­lom érdekeivel. A két fél eszmecserét foly­tatott a szovjet—olasz kapcso­latok fejlesztésének távlatairól is. Kifejezték egybehangzó vé­leményüket, hogy a kapcsola­tok fejlesztése minden terüle­ten nagyon fontos, s megfelel a két ország és a két nép érdekeinek. Az SZKP és az OKP vezetői kedvezően értékelték a két párt kapcsolatait, s kifejezték készségüket, hogy továbbra Is hozzájárulnak a kapcsolatok fejlesztéséhez. * NAPIRENDEN A KÖZEL-KELETI HELYZET (ČSTK | — New Yorkban az ENSZ-Jiözgyűlés 33. üléssza­kának általános vitájában eddig összesen 107 ENSZ-tagállam küldöttje szólalt fel. Hétfőn délután Tunézia, Thaiföld, Szí­ria és más országok képviselőinek felszólalásával folytató­dott a vita. Nazim Kaddur, a szíriai kül­ügyminiszter-helyettes a legna­gyobb ügyeimet a közel keleti helyzetnek szentelte. A térség az utóbbi időben olyan esemé­nyek tanúja, amelyek az ENSZ Alapokmányának és az ENSZ- határozatoknak a megsértésé­hez vezetnek. Ilyennek minő­sítette a Szadat egyiptomi el­nök jeruzsálemi látogatásával megkezdődött folyamatot és a Camp David-i találkozó utáni fejleményeket. A szíriai küldött figyelmez­tetett arra, hogy a Camp Da­vidben 'aláírt dokumentumok ellentétben állnak az ENSZ és a konfliktusban részt vevő fe­lek érdekeivel, valamint az arab csúcsértekezletek határo­zataival, amelyek megtartására Szadat elnök is kötelezte ma­gát. A libanoni helyzettel kapcso­latban kijelentette: Szíria azért küldött csapatokat az arab békefenntartó erők kontigensé- be, hogy hozzájáruljon a liba­noni harcok megszüntetéséhez és az ország biztonságának szavatolásához. Izrael azonban továbbra is kísérleteket tesz arra, hogy Libanonban zűrza­vart keltsen, s akadályozza a törvényes hatóságok munkáját. • • • New Yorkban az ENSZ szék­házában megtartotta első ülé­sét a leszerelési bizottság, amely mindenekelőtt szervezé­si kérdésekkel foglalkozott. A bizottság létrehozásáról ez év májusában az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési üléssza­kán döntöttek. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár bevezető beszédében figyelmez­tetett arra, hogy a bizottság munkája jelentős lépés a le­szerelési ^ülésszak határozatai­nak megvalósítása felé. Meg­győződését fejezte ki, hogy a leszerelési bizottság a világ- szervezet egyik legfontosabb eszköze lesz a lázas fegyver­kezés leállításának meggyorsí­tása szempontjából. Az apartheid ellen Az apartheid eredetileg faji elkülönítést jelentett, de kez­dettől fogva — törvényszerűen — a hátrányos megkülönböz­tetést is értik rajta. 1963. ok­tóber 11-én az Egyesült Nem­zetek Szervezete határozatban ítélte el az apartheidpolitikát, követelve, hogy a dél-afrikai rezsim feltétel nélkül engedje szabadon azokat, akik az apartheid elleni tiltakozás kö­vetkezményeként börtönben szenvednek. Ezt a napot a dél- afrikai foglyokkal való szoli­daritás és az apartheid elleni harc nemzetközi napjává nyil­vánították. A gyarmatbirodalom szétesé­se után a bőrük színe miatt elkülönített, gazdaságilag és politikailag elnyomott és ki­zsákmányolt milliók egyre kö­vetkezetesebb harcot vívnak az apartheid ellen. A fekete kon­tinens haladó erői megedződ­tek e hosszú és kegyetlen küz­delemben. Ezt ml sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy ma — két kivétellel — Afrika az af­rikaiaké. Az sem mellékes, hogy több mint tíz független ország hivatalosan is szocia­lista irányzatot követ. Persze, a volt gyarmattartók és újkori hasonmásaik mentik a ment­hetőt: az apartheid két vég­várában, a Dél-afrikai Köztár­saságban és Rhodesiában Igye­keznek legalább megőrizni, sőt ha lehet, növelni befolyá­sukat, a nyersanyagforrásokból minél nagyobb hasznot húzni. Esélyeik megcsappantak, s a kontinens déli részébe tolód­tak. Itt még 25 millió színes bőrű kénytelen a kis számban levő fehér telepesek kénye- kedve szerint élni. A fehér te­lepesek mecénásai, az Egyesült Államok, Franciaország és Nagy-Britannia minden lehetőt elkövetnek érdekeik védelmé­re, mert hiszen a tét nagy: az említett három nagyhatalom­nak óriási tőkeérdekeltségei vannak Dél-Afrikában. Lehet, hogy sikerül is meghosszabbí­tani a fehértelepes kisebbség uralmát a Dél-afrikai Köztár­saságban, Rhodesiában — af­rikai nevén Zimbabwében és Namíbiában, de az esemé­nyek mást mutatnak. A gettók kezdetben spontán tiltakozó megmozdulásait bru­tális rendőrsortűz verte szét, azt remélve, hogy a fegyverro­pogást síri csend váltja fel. Ennek megcáfolásául elég megemlíteni a sowetói össze­tűzéseket, amelyeket újak és újak követtek, vállalva az újabb áldozatokat. A kezdetben csak tüntetés formájában ki­nyilvánított tiltakozást egyre gyakrabban sztrájkok váltják fel, ami bizonyos fokú szerve­zettségre utal. Ezt már a vál­lalkozóknak is észre kell ven* niük. A felszabadulásért foly* tatott fegyveres és nem fegy-< veres harc vezető ereje Namí­biában a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO), Rho­desiában pedig a Zimbabwei Afrikai Népi Unió. Angola és Mozambik példája is hatalmas ösztönző erőt jelent. A fajüldöző rezsimek ellen vívott harc egyre erősödik, a nemzetközi szolidaritás növek­szik. Ezt bizonyítja az is, hogy oz ENSZ-közgyűlés most folyó 33. ülésszakának vitájában a felszólalók, a leszerelés kér­dései mellett, legtöbbet az apartheid elleni harc problé­máival foglalkoztak. A Szovjet­unió, a szocialista közösség or­szágai, valamint a világ haladó erői támogatják ezt a küzdel­met. KOVÁCS ILONA Huang Hua Londonban (ČSTK) — Huang Hua kínai külügyminiszter tegnap Lon­donba utazott. Ezt megelőzően ötnapos hivatalos látogatáson tartózkodott Olaszországban. Olaszországi tartózkodása so­rán tárgyalt Arnald Forlani olasz külügyminiszterrel. Hu­ang Huát fogadta Sandro Per­tini elnök és Giulio Andreotti kormányfő is. Köszönet a segítségért (ČSTK) — A Vietnami Szocia­lista Köztársaság vezetői távi­ratban mondottak köszönetét Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének, Alekszej Kosziginnak, a Minisz­tertanács elnökének é» a szov­jet népnek azért a „mély rész­vétért, együttérzésért és gyors segítségért, amelyet a szovjet nép Vietnam árvíz sújtotta tar­tományainak lakossága iránt ki­nyilvánított“. zési hajsza fokozásának szeke­rét tolják. Az amerikai hírügynökségek a leggyakrabban azt a részt idézik a szovjet külügyminisz­ter beszédéből, melyben kifej­tette, hogy Leonyid Brezsnyev hajlandó Carter elnökkel tár­gyalóasztalhoz ülni, természe­Akarat kérdése tétben az előbb elmondottak­kal. Hiszen az említett okok miatt beterjesztett újabb, egy­mással szorosan összefüggő szovjet javaslatok komplexu­mát a világszervezet tagorszá­gainak nagy többsége örömmel üdvözölte, s a szocialista or­szágok mellett a fejlődő orszá­gok és néhány nyugati állam körében Is nagy visszhangra találtak. Amint Gromiko rámu­tatott, a szovjet javaslatokkal szemben csupán néhány kül­döttség foglalt állást, ezeknek a száma azonban egy kezün­kön megszámlálható. Ez ter­mészetesen csak a politikusok­ra vonatkozik, a világ haladó közvéleményének egészen más a véleménye, a kisemberek, a munkások azokban az államok­ban is békét akarnak, amelyek­nek vezető körei a fegyverke­tesen csak akkor, ha előkészí­tik a megfelelő dokumentu­mokat, mindenekelőtt a straté­giai fegyverek korlátozásáról szóló szerződést. Mindenki szá­mára érthető az SZKP KB fő­titkárának az a törekvése, hogy ezen a találkozón valami lé­nyegeset, kötelezőt erősíthesse­nek meg, írhassanak alá. Olyan fontos lépéssel kell végződnie, amely az enyhülési folyamat további elmélyüléséhez vezet­ne, a béke javára válna. A Szovjetunió jó kapcsolatok ki­építésére törekszik az Egye­sült Államokkal. Abból indul ki, hogy a két állam közötti béke békét jelent az egész vi­lágnak, ha ők békében élnek, nem robban ki a harmadik vi­lágháború. A brit Financial Times szerint az új szovjet— amerikai megállapodásról fo­lyó tárgyalások eddigi eredmé­nyei kedvező perspektívát te­remtettek annak megkötésé­hez. Lényeges sajtóvisszhangot kaptak a bécsi tárgyalásokat érintő kérdések Is. A közép- európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentése rendkí­vül fontos világpolitikai prob­léma. A szocialista országok az asztalra tették reális és el­fogadható javaslataikat, a nyu­gati partner azonban minded­dig nem mutatott hajlandósá­got a megállapodásra. Készek ugyan szerződést kötni, de olyat, amely megkárosítaná a szocialista országokat, közöt­tük a Szovjetuniót, s előnyö­ket nyújtana a nyugati part­nereknek, mindenekelőtt az USA-nak, melynek Nyugat-Eu- rópában fegyveres erői és nagy mennyiségű fegyvere van. Ez természetesen nem fogadható el, a mi törekvésünk a had­erők létszámának azonos arány­ban történő csökkentése. Erre is érvényes az, amit Gromiko a katonai költségvetések csök­kentéséről mondott: Csök­kenteni többé-kevésbé össze­hasonlítható összegekkel kell. Ehhez nincs Is szükség semmi­féle intézményekre. Ehhez a kormányok akarata, a politika kormánykerekénél állók akaj rata szükséges és semmi több.“ MALINÁK ISTVÁN MOSZKVAPíN tegnap meg­kezdődött a szocialista orszá­gok sajtó- és hírügynökségei képviselőinek tanácskozása. Ä Csehszlovák Sajtóirodát Otokar Svérčina központi igazgató, az Orbis sajtóirodát Vladimír Vip- ler vezérigazgató képviseli. CSEHSZLOVÁKIA és Ausztria között tegnap érvénybe lépett az a megállapodás, amely sze­rint a tudósok, művészeik, spor­tolók és szakemberek ingye­nes beutazási és átutazási ví: zumot kapnak. Az osztrák sajtó üdvözli a vízumkapcsolatok megkönnyítését célzó megálla­podást, és ezt a két ország köl­csönös kapcsolatai fejlődéséneik újabb lépéseként értékeli. DANIEL ARAP MOIT tegnap hivatalosan is kinevezték Ke­nya köztársasági elnökévé. Ke* nyatta elnök haláláig a köztár­sasági elnök helyettese volt. VORSTER, a dél-afrikai fajül­döző rezsim volt főnöike teg­nap letette a Dél-afrikai Köz­társaság elnökének ünnepélyes esküjét. A Dél-afrikai Köztár­saság fajüldöző kliikikjének kompromittált főnöke, aki állí­tólag egészségi okokból mon­dott le, az elhunyt Diederichs után vette ét az elnöki hiva­talt. A SPANYOL KORMÁNY teg­nap további két területnek, Asztúriának és Murciának kor­látozott autonómiát adott. Az autonóm területek száma így 12-re emelkedett. PIETER WILLEM BOTHA, a Dél-afrikai Köztársaság új kor-* mányfője Ismét megismételte: nem adja át a hatalmat az af­rikai többségnek. Fokvárosban a nacionalista párt nagygyűlé­sén kategorikusan kijelentette, hogy „erről az útról nem tér le“. LENGYELORSZÁGBAN lengyel —csehszlovák ifjúsági barátsá­gi napok kezdődnek október 16-án. A lengyel ifjúsági szövet“ ség meghívására a Szocialista Ifjúsági Szövetség 600 funkcio­náriusa és tagja utazik Lengyel- országba. is, hogy a májusi rendkívüli leszerelési ülésszakon hozott jó határozatok ellenére a fegy­verkezési hajsza tovább tart, s ezért a határozatokat és ja­vaslatokat az államok gyakor­lati politikájává D^ell tenni. A szovjet diplomácia vezetőjének bíráló szavai nem állnak ellen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents