Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-11 / 281. szám, szerda

Sikeres bútorgyártás ANYAGMEG7 AKARÍTÁST EREDMÉNYEZŐ ÚJÍTÁSOK A Gúlái lKolárovo) Szolgál­tatóüzem „Drevo“ elnevezésű bútorgyára 1974 óta üzemel. Azóta a hazai, sói már a kül­földi piacokon is megismerték nevét. A közelmúltban Ondrel Kertai, a Gútai Szolgáltató- •izem igazgatója vezeteti Vé­gig a bútorgyáron és megmu­tatta, hogyan készül a bútor, bemutatta a gyár legjobb dol­gozóit, vs tájékoztatott a lég­ii ja bb eredményeikről ss. Öröm- mel újságolta: a gúlái búto­rok újabb sikert arattak. £■/• úttal a „Brno 78 ‘ elnevezésű, elárusítással egybekapcsolt ki­állításon, amelyen hazánk Jf)8 helyi gazdálkodási üzeme kép viseltette magát különböző ipa­ri termékekkel. A Gútai Szol­gáltatóüzem a még mindig nagy népszerűségnek Örvendő „Igor“ bútorfallal és ü „Mar­cela“ elnevezésű kárpitozott ülőgarnitúrával vett részt e si­keres seregszemlén. Az ered­mény: a kiállítás Ideje alatt 1 885 000 korona értékű „Igor" bútorfalat és 46 ezer korona értékű ülőgarnitúrát adlak el. Sikereikben nagy érdeme van az „Igor“ sorozat tervezőjének, a České Bxidéjovice-i Nepoži* tek mérnöknek. Ám ugyanilyen dicséretet érdemelnek a Drevo bútorgyár asztalosai is, akik elsőrendű, minőségi munkát végeznek. Nem is nagyon ér­kezik hozzájuk reklamáció. Ha igen, többnyire üvegtörés, vagy valamilyen tartozék hiá­nya miatt, ami a szállítás köz­ben keletkezett. Sok esetben a műhelyveze­tők, vagy a mesterek munká­jától függ, hogy milyen lesz az egyes csoportok teljesítmé­nye, a kezek alól kikerülő munkadarab minősége. A gútai bútorgyárban például Rudolf Straöiak mérnök példamutatá­sával egész kollektívákat ké­pes kiváló teljesítmények el­érésére ösztönözni. Hasonlóan jó hatással vannak az egyes munkacsoportokra az olyan mesterek, mint Kürthy Péter, Oláh Arpád és Molnár Ferenc, akik kollektíváik tagjaitól fe­gyelmezett és minőségi munkát követelnek, de a példamutatás­ról sem feledkeznek meg. A bútorgyári részleg dolgozol sikereinek további titka az, hogy sikerült széleskörűen ki­bontakoztatni a szocialista munkaverseny különböző for­máit. Elsősorban az újífómoz galomnak vannak gazdag ha­gyományai. A szolgáltatóüze­szellemében foganatosítottak. Az újítási javaslatok többsége a minőség javítására, a ter­melési költségek csökkentésé­re irányul. Az újítók azonban a munka- védelem tökéletesítésének is nagy figyelmet szentelnek. Be­zár Imre újítási javaslata meg­valósításával például az üzem­ben a minimálisra csökkenthe­tő a tűzveszély, ami egy bú­torgyárban nagyon fontos té­(Paái J. felvitelei j nyező. Kürihy Péter pedig az anyaggal való takarékoskodás érdekében olyan újítási javas­latot nyújtott be, amely min­den megrendelésnél 12 ezer korona anyagmegta hárítást eredményez az üzemnek. Az egyik legértékesebb újí­tási jnvaélat kollektív munka eredményeként született. Ru­dolf Straöiak mérnök és Ve- szelka fános már régóta töp­rengett azon, hogy a külföld­ről drága valutáért vásárolt bútorgyártási alapanyag egy bizonyos része hulladékba ke­rült. Rendszerint eltüzelték. Újítási javaslatuk alapján a forgácsból és a 8—10 cm-es lemezdarabkákból ismét teljes értékű alapanyagot állítanak elő, amelynek minősége is el­éri az eredeti alapanyag szint­jét, így azt 100 százajékosan kihasználják. A módszerrel évente 140—150 köbméter kül­földi alapanyagot takarítanak meg. Az igazgató még elmondta, hogy az „Igor“ típusú bútorok­ra már külföldön is felfigyel­tek. Eben az évben már 2 szo­cialista államba: a Magyar Népköztársaságba és a Német Demokratikus Köztársaságba szállítanak belőle 600 ezer ko­rona értékben. Az igények ugyan nagyobbak, de az aszta­losrészleg 278 dolgozója nem vállalhat több megrendelést, mert nem győzné munkával. Az üzem vezetősége a jövőben bővíteni szeretné a bútorgyár kapacitását az igények kielé­gítése érdekében. 'Az persze sok tényezőn múlik, megvaló­sul-e, vagy sem ez az elgon­dolás. KOLOZSI ERNŐ Kommentáljuk A bányászok helytállása A hatodik, ötéve* tervidőszak egyik legfontosabb feladata a tüzelőanyag- és energiaellátás folyamatossá, zökkenő mentessé tétele. Ennek érdekében, ahogy azt a CSKP XV. kongresszusa is megszabta — a termelés növelésén kiviil — mindenekelőtt a fogyasztást kell ésszerűsíteni, x ahol csuk lehet, ki kell használni a takarékoskodást lehetősége­ket. K követelménynek a kis- és nagyfogyasztóknak egy­aránt eleget kell tenniük. Szükséges, hogy csökkentsük a tüzelőanyag és energia termelés, valamint a tüzelő­anyag és energiafelhasználás közötti feszültséget, amely az utóbbi években keletkezett. E feszültség annak ellené re fennáll, hogy bánya- és energiaipari dolgozóink naponta megfeszített munkává! küzdenek az ellátás zavartaiansá- gnért. Erről « megfeszített, áldozatkész munkáinkról hírközlő eszközeink naponta tudósítanak. A hét elején megjelent lapokban olvashattuk például, hogy a bányákban megsza­kítás nélkül folyik a munka a termelés növeléséért, válla­lásuk túlteljesítéséért. A bányászok nem adják fel a harcot, annak ellenére, hogy sok helyen a múltban eddig még nem tapasztalható nehézségekkel kell megküzdeniük. Kü­lönösen nehéz a helyzet az Észak-Csehországi Barnaszén- medencében, ahol a bányászuk munkáját a szélsőséges időjárás is nagy mértékben nehezíti és hátráltatja. Kedvezőtlenek a fejtési viszonyok a Cigel Bányában is. Tivadar Pál 30 tagú bányászkollektivája ennek ellené­re vállalta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulójának tiszteletére növeli a fejtést, és harminc­egy nap alatt tizenhárom ezer tonna szenet küldenek a felszínre. Ez azt jelenti, hogy egy bányász egy műszak alatt 11,5 tonna lignitet fejt ki. Vállalásuk teljesítésében nem maradnak magukra. A gépi berendezések karbantartói és a szállításban dolgozók is mindent elkövetnek, hogy Tivadar Pál bányászcsoportját hozzásegítsék az újabb csúcsteljesítmény eléréséhez. Az ehhez hasunió segítségben az ország többi bányá­jában sincs hiány. A műszakiak, a karbantartók, az üzemi szállításban és a bányák egyéb munkahelyein dolgozók is tisztában vannak azzal, hogy szén nélkül népgazdasá­gunkban leállna a villanyenergia termelés. A lakótelepek lakásai hitetlenek maradnának, az üzemekben, gyárakban leállna a termelés, megállna népgazdaságunk vérkeringése. A bányaipari dolgozók versenykedvét nem kis mértékben fokozta a szocialista munka hőse címet viselő bányászok júniusi felhívása. E felhívással a kitüntetett bányászok a nem éppen könnyű fejtési tervek teljesítésére és túl­teljesítésére ösztönözték társaikat. A mozgósító jellegű felhívásnak már az év első kilenc hónapjában kézzelfog­ható eredményei születtek. Eredeti szocialista vállalásai­kat módosították — ez alól talán egyetlen bányászkollek­tíva sem kivétel az országban, A módosítás természetesen mindenütt az eredeti vállalásban rögzített feladatok növe­lését jelentette. Az élenjáró bányaipari szocialista munkabrigádok- és a többiek is — kihasználják a technika nyújtotta lehetősé­geket, s minden szakaszon a lehetőleg jobb teljesítmények elérésére törekednek. Nincs kivétel a mélyben dolgozók és a bányaiparban nélkülözhetetlen egyéb műveletek vég­zői között. Szükséges viszont, hogy a bányászok példamutatása a fogyasztókat ésszerűbb tüzelőanyag- és energia-felhasz­nálásra serkentse. Tudatosítania kell minden fogyasztónak, hogy a bőség senkit nem jognsít fel a pazarlásral Minden munkahelyen el kell érni, hogy az ésszerű és takarékos energiafelhasználásra vonatkozó vállalások ne maradjanak csupán a papírun, hanem annak minden egyes pontját valósítsák meg. Ügy, mint azt a bányászok teszik nehéz feltételek közepette. PÄKOZD1 GERTRÜD M indössze 27 éves volt, amikor a Ploštíni Egy­séges Földművesszövet- kezet elnökévé választották. Pavel Vypar ina, a helyi párt- szervezet elnöke akkor azt mondta neki: — Fiatal vagy, de a munká­ban senki sem előz meg. Tudsz dolgozni és agitálni. Ilyen em­berek kellenek a vezető he­lyekre. Rajtad is múlik, hogy egy két éven belül a falunak az a hat gazdája is belássa: a szövetkezetben a helye annak is, aki jelenleg még a maga külön útját járja. Nem szabad elfelejtened, hogy a pártiga- zoivány kötelez. Példaképnek kell lenned. Martin Mikulás, a fiatal ploš­tíni elnök magáévá tette az útmutató szavakat. Ha a rétet kaszálták, ő sem hiányzott' a sorból, és ha vagonban vető­mag érkezett, ő is hordta a zsákokat. Ha kellett, felült a traktorra és a többiekkel együtt szántott, s a burgonya vagy a répa kapálásából is kivette a maga részét. Az embereket persze így sem volt könnyű meggyőzni. — Maroš, te rendes család­ból származol, és mégis a föl­dünket akarod — mondogat­ták az egyénileg gazdálkodók beszélgetés közben. — Azt állí­tod, majd a gépek. De hiszen te Is tudod, a liptói hegyvi­dék nem Csallóköz, itt minden munkát kézi erővel kell elvé­gezni. Majd meglátjuk, hogyan boldogultok abban a szövetke­zetben. Bántotta az emberek tartóz­kodása az újjal szemben, el is kedvetlenedett néhányszor, Mai emberek Az elnök mindig példát mutat de ilyenkor Vyparina elvtárs mindig új erőre ösztönözte. — Nem baj Martin. Eljön az idő, amikor azok is hálásak lesznek nekünk, akik ma nem támogatnak bennünket. Tudod, az új ellen az emberek egy része mindig lázong. Szovjet- Oroszországban sem ment si­mán a szövetkezetesítés. Sok víz folyt le azóta a Vá­gón. Jelenleg a ploštíni határ egy egészet alkot a szomszé­dos Závažná Poruba-i és iía- novi területekkel, s a rajtuk gazdálkodó 180Ö hektáros Lip­tovský Mikulási Egységes Földművesszövetkezet a Cseh­szlovák-Szovjet Barátság büszke nevet viseli. Elnöke Martin Mikuláš, a valamikori ploštíni fiatal elnök. Az ot­tani évekkel együtt 15 évet töltött elnöki tisztségben és 24-ik éve képviselő. Harminc­egy éves volt, amikor első íz­ben megválasztották. Jelenleg a Szlovák Nemzeti Tanácsban képviseli körzetét. A képviselői tisztség sok ta­pasztalattal, ismerettel 'gazda­gította, s ezek sorában első he­lyen említi azt, hogy az embe­rek meghallgatására mindig és mindenhol időt kell szakítani. A közelmúltban éppen a járási pártbizottságra indult, amikor kopogtak irodája ajtaján. A tessékre ajtót nyitó idősebb fejőasszony mielőtt belépett volna az irodába, le akarta húzni a gumicsizmáját. —Ilyen lábbeliben mégsem mehetek be az elnök irodájá­ba — szabadkozott. — Már hogyne jöhetne, nem vagyok én gróf, régen ismerjük egymást. Csak jöjjön nyugod­tan tovább, üljön le és mondja el, mi nyomja a lelkét — buz­dította látogatóját. Az igaz, így a meghívón fal­tüntetett időpontnál negyed órával később érkezett a járási pártbizottságra, mégis örült, hogy időt szakított a fejőasz- szony panaszának meghallga­tására. Amint kiderült, az csak annyit akart, hogy intézze el, fejes idején a zootechnikus is legyen ott az istállóban. — Tudja elnök elvtárs, ha ott van a zootechnikus, az asz- szonyok, elsősorban a fiatalab­bak, jobban ügyelnek a tej tisz­taságára, s nekünk idősebbek­nek sem kell annyit a lelkűk­re beszélni. A mikuláši szövetkezet a legjobbak sorába tartozik Lip- tóban. Egy hektárra számítva 800 liter tejet és 200 kilogramm húst adnak a közellátásba. Bur­gonyatermesztésben is a leg­jobbak közé tartoznak, két év­vel ezelőtt 150 hektáron átla­gosan 286 mázsás hektárhoza­mot értek el. Az elnök nagyon jól tudja, hogy sikereik elle­nére is vannak kihasználatlan lehetőségeik, elsősorban az ál­lattenyésztésben. Például az egyes telepek között még min­dig indokolatlanul nagyok a tejhozambeli különbségek. Amíg az egyik istállóban te­Murtin Mikulás, a szövetkezet elnöke mindig optimista IA szerző felvétele] hononként több mint 3000 li­ter tejet fejnek, máshol 300— 400 liter tejjel kevesebb az évi átlag. — Tehénállományunk 550 darabból áll és célunk, hogy az évet 2900 literes fejési át­laggal zárjuk. Az egyesülés ide­jén szomszédaink átlaga 2200 liter volt. A CSKP KB 11. ple­náris ülése után konkrét intéz­kedéseket hoztunk a tartalékok jobb kihasználására, s örömmel mondhatom, hogy a feladatok megvalósításában a kommunis-. ták jő példát mutatnak. Az igazsághoz tartozik, hogy az eredményekben, sikerekben nem kis mértékben osztozik az elnök, aki — úgy is mondják — az örök elégedetlen. . — És mit gondol, a 3000 vagy a 3500 literes fejési átlag és a 300 mázsás burgonyaát­lag, a végső cél?. Nálunk, a hegyek alján Is lehet többet termelni. Persze, úgy kell dol­goznunk, ahogyan a karamisei barátaink dolgoznak — mond­ta, mintha csak bizonyítani akarná az elégedetlenségével kapcsolatban hallottakat. Amint kiderült, a tulal kör­zet Űj Élet Kolhozára gondolt, amellyel már 15. éve tartanak fenn baráti kapcsolatot, ver­senyeznek egymással, s közben tanulnak egymástól. Az Oj Életben például 4320 liter a fe­jési átlag. Az üzemnek saját bölcsődéje, valamint óvodája van, az állattenyésztők pedig műszakokban dolgoznak. Ezt Liptovský Mikuláson is szeret­nék bevezetni. Az ottani pél­dák alapján javítani akarják rét- és legelőgazdálkodásuk színvonalát, és jobb gabona­fajtákkal még nagyobb átlagho­zamokat akarnak elérni. — Sosem szabad megeléged­ni az ’ elért eredményekkel, mindig előbbre kell lépni, a még jobb eredmények, a még nagyobb hozamok érdekében — hangsúlyozta, és a kommu­nista elnök még sosem került szembe szavaival. Ügy dolgozik, úgy akarja, hogy a holnap mindig többet adjon a mánál. A munkaérdemrend, amit ez év május elsejének előestéjén kapott, további erőt jelent ezen Igyekezetében. SÁTORI JÁNOS 1978. X. 11. Ondrej Kertai, a Gútai Szolgál tatöüzem igazgatója mek között az újítási javasla­tok terén már évok óta folyik a szocialista műn ka verseny. A gútai üzem már kétszer vég­zett az első helyen, jelenleg a második helyen vannak. E mozgalom keretében megvaló­sítanak sok mindent azokból az intézkedésekből, amelyeket az üzem kommunistái a CSKP KB 11. ülése határozatainak A gútai bútorgyárban

Next

/
Thumbnails
Contents