Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-06 / 276. szám, péntek
Nemzetiségi problémák - müncheni árulás Két új könyv TÉNYEK 1968 RÖL H azánk életében a negyven évvel ezelőtti történelmi események katasztrófát jelentettek. A fasizmus előretörése, a burzsoázia áruló politikája juttatta oda a köztársaságot, de tegyük hozzá, hogy a köztársaság urainak helytelen nemzetiségi politikája is elősegítette a dármai események bekövetkezését. Az első köztársaság nemzetiségi politikája burzsoá nemzetiségi politika volt. A nemzetiségek gazdasági, politikai és kulturális elnyomás alatt szenvedtek. Igaz, az 1919-ben meg- kötött békeszerződés kötelezte Csehszlovákiát a nemzetiségek jogainak biztosítására, de az uralkodó cseh burzsoázia ezt igyekezett kijátszani. A választások alkalmával úgy osztották fel kerületekre az országot, hogy a nemzetiségi választókerületekben több választóra jusson egy mandátum. A húszas évek második felétől pedig, amikor az országrészeknek külön képviselőtestületük volt, a kinevezett tagok esetében mellőzték a nemzetiségeket. Az első Csehszlovák Köztársaság fennállásának húsz éve alatt a cseh burzsoázia mindent elkövetett, hogy osztatlan uralomra tegyen szert. Ezt a célt szolgálta többek között az űj valuta bevezetése, a szlovákiai üzemek leszerelése, a bankok, takarékpénztárak állami ellenőrzés alá helyezése, de még a földreform is. „325 852 hektárt, a magyarlakta terület 34,72 százalékát foglalták le a csehszlovák földreform céljaira és ebből ma-' gyár kézbe csak 26 863 hektár jutott, vagyis a lefoglalt magyar terület 20,63 százaléka. 103 417 hektár, vagyis 79,37 százalék került más nemzetiségű polgárok kezébe. 67 000 magyar Tfiezőgazdasági, a nagybirtok volt cselédje, napszámosa, részes aratója él a szertefoszlott uradalmi határok helyén és munkát keres“ — írja a Magyar Nap 1937-ben. A cseh burzsoázia Szlovákiát gyarmatnak tekintette, nem beszélve Kárpátaljáról, ahol még rosszabb volt a gazdasági helyzet. A korabeli statisztikai adatok bizonyítják, hogy Szlovákia az összadók 15 %-át fizette be az állami pénztárba, de költség- vetési részesedése alig haladta meg a 6 százalékot. A cseh burzsoázia nemzetiségi politikája legnagyobb mértékben a munkásosztályt és a parasztságot sújtotta. Bevett szokás volt, hogy a pénzintézetek a magyar, ukrán stb. adóstól nagyobb kamatot szedtek. Az első köztársaság urai nem győzték hangoztatni az ún. csehszlovák nemzetegységet. Hogy ez mennyire erőltetett volt, megmutatkozott már a húszas évek végén. A cseh burzsoázia a cseheket és a szlová kokat egy nemzetnek tekintette, és minden területen erőszakosan terjesztette a csehszlovakiz- mus eszméjét. Az első népszámlálás adatai szerint a következőképpen oszlott meg az ország lakossága: csehszlovák 8 759 186 (ebből 2 millió 759 ezer szlovákJ, német 3 millió 122 ezer, magyar 745 000, ukrán 459 000, zsidó 180 000, lengyel 75 000 és egyéb nemeztiségü 23 000. A lakosság több mint egyharmada nemzetiségekből tevődött össze. M asaryk es Beneš ivem győzte hangoztatni, hogy a szlovákok és a nemzetiségek legyenek boldogok, hogy együtt élhetnek a csehekkel az ön. ,,polgári demokrácia“ Áldásai közepette. A mindennapi gyakorlat azonban azt igazolta, hogy a köztársaság területén élő nemzetiségek tagjait nem tekintették teljes értékű állampolgároknak, s ennek hátrányát a nemzetiségek érezték az élet minden területén. A szomszédos fasiszta és félfasiszta államok l hitleri Németország, Horthy—Magyarország stb.) uralkodó körei felhasználták expanziós törekvéseikhez a csehszlovák burzsoázia nemzetiségi politikájában található fogyatékosságokat, sőt fel is nagyították őket. „Visszautasítjuk — s a jövőben is megtesszük — a magyarországi reakció illetéktelen beavatkozását nemzeti ügyeink rendezésébe. A hatalmon levő magyar nagyúri oszt ál y ok, amelyek Magyarországnak és dolgos népének sorsával is úgy játszanak, mint kaszinói kártyapartik tétjével, ami szépen felépített kiegyezési elképzeléseinket is csak gáncsolni tudták. Nemzetiségi bántódásain- kat és jogaink mellőzésének el- panaszolását mindig csak ugródeszkának tekintették, amelynek segítségével előbbre lendíthetik fegyveres összeütközésekre számító kalandorpolitikájukat ... Megtagadunk minden közösséget a magyarországi uralkodó körök azon számításaival, hogy nemzetiségi kérdéseinket hatalmi eszköznek használják fel más népek és Magyarország népe ellen. A nemzetiségek közötti viszony és az itteni nemzetiségek helyzetének megmásítása csak a köztársaságban élő népek közös műve lehet.“ Magyar Nap 1937, 9. szám. Ha a München előtti Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikájáról beszélünk, meg kell mondani azt is, hogy ha a nemzetiségekre nyomást gyakoroltak is, mégis voltak bizonyos jogaik. „Ez a Csehszlovák Köztársaság burzsoá demokratikus jellegéből fakadt, amely a nemzetiségi kérdést nem tudta (nem is akarta) megoldani, de bizonyos fokú demokratikusai e kérdés megoldásába is vitt.“ Csehszlovákia Kommunista Pártja már a kezdet kezdetén jól látta, hogy a megoldatlan nemzetiségi kérdés egyik oka lehet a köztársaság szétzúzásának, s felemelte a szavát a gazdasági, szociális helyzet megjavítása mellett, a nemzetiségi kérdés, s ezen belül a cseh és a szlovák nemzet viszonya kérdésének igazságos rendezése mellett. Smeral elvtárs mondotta a kommunista párt kasgai l Košice) kerületi értekezletén 1921- ben a következő szavakat: „Mi, cseh kommunisták kötelezzük magunkat, hogy a nemzetiségek jogainak is őrzői leszünk. Tudjuk, hogy csak ha mi teljes mértékben teljesítjük ezt a kötelességet, akkor lesznek képesek a magyar elvtársak arra, hogy saját burzsoáziájuk nacionalista demagógiájával és sovinizmusával sikerrel harcoljanak.* (Kassai Munkás, XII. évf. 134. sz.) U gyanezeket, a gondolat'.': kát fejtette ki a párt nevében a CSKP egyesülési kongresszusán is. „Egy olyan belső felépítésű pártot kell kialakíta- ni» hVfjy ö kisebbségben levő nemzetek munkásainak ne legyen olyan érzése, mint amilyen a cseh munkásmozgalom tagjainak volt az Osztrák-Magyar Monarchia idején a központosított szociáldemokráciában. Könnyen megtörténhetne, hogy a nemzeti kérdéssel szembeni fölényeskedésünk, amely a szociális kérdéshez viszonyítva elenyésző, a más nemzetiségű munkásokban azt a benyomást kelthetné, hogy könnyű azoknak nem beszélni a nemzetiségi ügyekről, akik a kormányhatalmat gyakorló nemzet tagjai. Hogy sorainkba ne hatoljon be a nacionalista idegesség és túlérzékenység, ezt azzal kerülhetik el a cseh elvtársak, hogy síkraszállnak a német, a magyar, a lengyel, az ukrán nemzeti proletártömegek minden egyes követelményéért ... és a nemzeti igazságért folytatott harcot ők maguk vezetik majd őszintén és erélyesen.“ A párt kidolgozta a nemzetiségi politika fő vonalait, ós hangsúlyozta annak szükségességét, hogy „az internacionálé határozatainak értelmében ki kell dolgozni a nemzetiségi politika konkrét irányelveit a gyakorlati élet számára“. Csehszlovákia Kommunista Pártja mindennapi politikájában szem előtt tartotta a marxizmus—leninizmusnak a nemzeti kérdésre vonatkozó útmutatásait és a Szovjetunió Kommunista Pártjának nemzetiségi politikáját. Nem véletlen, hogy a CSKP a legtöbb szavazatot a nemzetiségi területeken kapta. A párt szakadatlanul'rámutatott arra, hogy „a nemzetiségi harc a burzsoáziák között folyik, s ebbe a harcba az uralkodó nemzet burzsoáziájának oldalán az államapparátus is beavatkozik. A CSKP az ország különböző nemzetiségű proletariátusát felvilágosította arról, hogy ebben a harcban nem burzsoáziájuk oldalán van a helyük, hanem közösen kell harcolniuk a cseh, a szlovák és a magyar proletariátusnak a cseh- a szlovák és a magyar burzsoázia ellen“. A burzsoá és az ún. szocialista pártok a CSKP minden ésszerű, reális javaslatát, amely a nemzetiségi kérdés igazságos megoldására és a fasizmus elleni harcra vonatkozott, következetesen elutasították. Csak akkor döbbentek rá a megoldatlan nemzetiségi kérdés súlyára, amikor a német fasizmus már a kapuk előtt állott, de még ekkor is inkább a megalkuvást választották. GYÖMBÉR BÉLA 197b X. B. Tíz éve nehéz napokat éltünk át. Frontálisan támadott a reakció, ellenforradalmi jellegű eseményeknek ^ehettünk tanúi. A CSKP KB 1968 januári illésé után világosan megmutatkozott, hogy az akkori pártvezetés — a gyengeség és a politikai egység hiányában — képtelen teljesíteni a Központi Bizottság által jóváhagyott feladatokat. Ahelyett, hogy kezébe vette volna a kezdeményezést és irányította volna a rohamosan felgyorsult eseményeket, az ösz- tönösségre bízta magát, és fok- ról-fokra meghátrált a jobboldali erők nyomása alatt. Ellenzéki áramlat alakult ki, amely mind több szervezetben és szervben utat tört magának, és igyekezett megteremteni a saját politikai platformját. A jobboldal a januári ülés értelmét és célját saját elképzelésének és politikai tervének megfelelően magyarázta. A párt és az állam vezető szervei gyakorlatilag megszűntek a pártot és a társadalmat irányítani. A jobboldal a hírközlő eszközöket a párt és az állam vezető tisztségviselőinek nyilvánosság előtti tömeges megszégyenítésére, a pártapparálus és az állami szervek lejáratására, a proletárdiktatúra alapvető hatalmi támaszai megbénítására, politikai zsarolásra használta fel. Másrészt a jobboldal dicsfénnyel övezte saját legaktívabb képviselőit. Az ellenzéki csoportok eltérő taktikát alkalmaztak. Egyesek a megfélemlítés, mások az erkölcsi terror, megint mások a „meggyőzés“ eszközéhez folya modtak. Közös platformjuk a Kétezer szó című ellenforradalmi platform lett, amely többek között közvetlen útmutatásul szolgált az erőszakos akciókra és a szocialista társadalmi rend bomlasztására. A Tanulságok... című dokumentum szavaival: „A kommunisták és a párton-, kívüliek, akik tudatában voltak a szocialista rendszerünket fenyegető halálos veszedelemnek, azt követelték a párt- és állam- vezetéstől, hogy határozottan forduljon szembe az ellenforradalmi erőkkel, és védje meg a szocializmus vívmányait. Ilyen sürgető felhívásokat tartalmazott számtalan, a CSKP Központi Bizottságának címzett határozat és levél, ám ezek válasz nélkül maradtak. Abban az időben, amikor Prágában és más városokban az ellenforradalmi erők nyílt támadásba lendültek, hogy megszerezzék a hatalmat, a jobboldal képviselői a pártvezetésben arról biztosították a nyilvánosšáyot, hogy „minden rendben van“ és a „megújhodás és a demokratizació folyamata sikeresen kibontakozik“. A Tények 1968-ról című, most megjelent gyűjtemény azért hasznos, mert a tíz éve történt eseményeket azok előtt is világossá teszi, akik akkor még fiatalok voltak, és a fejleményeket képtelenek voltak felmérni, összefüggéseiben szemlélni, vagy akik kívülről szemlélték Csehszlovákia belső viszonyait, s véleményüket téves információk alapján alkották. A Tények 1968 ról című gyűjtemény a Rudé právoban, a Tri- bunában és a bratislavai Pravdában az 1968-as eseményekkel foglalkozó cikkekből, dokumentumokból közöl válogatást. A Január elkerülhetetlen volt, a Tanúságtételek, Az ellenforradalom támadásba lendül, A szocializmus védelmében és A szolidaritás és az internacionalizmus nevében című fejezetekre osztott kötet meggyőző adatokat közöl az ellenforradalom szerepéről, a hazai reakció és a külföldi diverzíós központok közös fellépéséről. Leleplezi, hogy a jobboldali opportunisták milyen szerepet játszottak a CSKP Központi Bizottságában és máshol. Ismertet azoknak a párttagoknak és pártonkívüliek- nek a különféle fórumokon elhangzott észrevételeiből, akik a válságos időszakban is hűek maradtak a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz, és akik szót emeltek a szocialista rendszert és a szocializmus vívmányait támadó megnyilvánulások ellen. A Tények 1968-ról című gyűjteményt a Rudé právo szerkesztősége állította össze, és a Pravda Könyvkiadó jelentette meg. A kötet nemcsak felidézi, hanem meg is érteti, hogy 1968-ban tulajdonképpen mi történt Csehszlovákiában. A NÉP BOLDOGSÁGÁÉRT ÉS JÓLÉTÉÉRT A kelet-szlovákiai kerület mezőgazdasági dolgozói a burgonya, u silókukorica és más őszi termények begyűjtésén kívül az őszi vetést is sikeresen végzik. A Lemesanyi Efsz-ben az idén ősszel 800 hektáron vetik el a gabonát. - lFelvétel: Gabčo — ČSTK) E kötet mintegy folytatása és kiegészítője a Tények 1968-ról című gyűjteménynek. Tartalmát már alcíme is kifejezi: Tények szocialista társadalmunk 1969 április utáni fejlődéséről. A hat fejezetből álló és többnyire statisztikai kimutatásokat tartalmazó A nép boldogulásáért és jólétéért című gyűjtemény az 1969 áprilisától máig megtett út eredményeit ismerteti. Többek között kifejti, hogy a CSKP új vezetősége 1969 áprilisa után gazdasági téren elsősorban a konszolidálódás megteremtését tartotta legfontosabb feladatának. Gátat vetett a további felfordulásnak, a gazdaságot rendes kerékvágásba terelte, helyreállította a fejlődés dinamikáját, visszaadta a nép bizalmát, megszilárdította a megrendült szociális biztonságot. Mindehhez elsősorban le kellett küzdeni az ösztönössé- get, helyre kellett állítani a központi irányítást és tervezést, újra meg kellett szilárdítani a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatokat, helyre kellett állítani az összhangot a nemzeti jövedelem létrehozása és elosztása között, és meg kellett teremteni a helyes viszonyt a bővített újratermelés anyagi és pénzügyi oldala között. Az említett időszakban a párt szilárdan a gazdaságirányítás, élére állt. A rejlett tartalékok feltárásának szorgalmazásával, a munkatermelékenység növelésével és más intézkedésekkel céltudatosan lépésről lépésre leküzdötte a válságos helyzetet. A dolgozók millióinak aktív segítségével viszonylag rövid idő alatt sikerült helyreállítani a népgazdaság dinamikáját, növelni a nemzeti jövedelmet. Nyugalom állt be a belföldi piacon, feltőltődtek az árualapok, megjavult a kereskedelmi és fizetési mérleg, emelkedett az életszínvonal, megszilárdult a létbiztonság, és visszatért az embereknek a szocialista államba és a párt politikájába vetett bizalma. A kötet kiemeli azt is, hogy az értékelt időszakban különösen a minőségi fejlődés szembeötlő: megkezdődött a termelés szerkezeti átalakítására vonatkozó elképzelések megvalósítása, ami elsősorban a modern tudomány és technika eredményeit hasznosító távlati ágazatok fejlesztésére, a mező- gazdaságban a következetesebb szakosítást és a nagyobb arányú gépesítést előmozdító koncentrációra, a szocialista országokkal folytatott nemzetközi együttműködés új formáira, az integrációra és ezzel kapcsolatban a termelési kooperáció kiszélesítésére és a termelés további szakosítására irányul. A Szövetségi Statisztikai Hivatal és a Szocialista Akadémia munkaközössége által összeállított gyűjtemény tényékké), meggyőző adatokkal fejezi ki és bizonyítja azt, amiről Gustáv Husák elvtárs ez év májusában a CSKP prágai városi konferenciáján ezeket mondta: „Népünk és pártunk jogos büszkeséggel tekinthet az elmúlt időszakra, mert teljes mértékben beigazolódott a kommunista párt eljárásának helyessége, a Tanulság elemzéseinek és következtetéseinek helyessége, a Csehszlovákia fejlesztésére, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő barátságunk megszilárdítására irányuló politikánk helyessége.“ A tárgymutatóval ellátott, kézikönyvként is használható gyűjteményt a Pravda Könyv kiadó jelentette meg. . ! BALÁZS BÉLA niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiniiiiiinii
