Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-24 / 294. szám, kedd

MEGÁLLAPODÁS A KÜLÖNBÉKE JAVASLATÁBAN? (ČSTK) — George Sherman, a washingtoni egyiptomi- izraeli különtárgyalások sajtó­titkára vasárnap bejelentette, hogy az egyiptomi és izraeli küldöttség megállapodott a két ország közti békeszerződés végleges javaslatában és azt jóváhagyásra a két ország kor­mánya elé terjesztette. Sherman azt állította, hogy a fő ellentéteket leküzdötték. A küldöttségek állítólag „meg­nyugtatóan oldották meg“ a Jordán folyó nyugati partja esetleges autonómiájának prob­lémáját is. Egyes hírek sze­rint Egyiptom feltételhez kö­tötte a különbéke javasolt szö­vegével kapcsolatos beleegye­zését, mégpedig ahhoz, hogy a szöveg magába foglalja a pa­lesztin kérdést is. A konferencia sajtótitkára be­vallotta, hogy még megoldat­lan maradt néhány kérdés, melyeket a békeszerződéshez csatolt dokumentumokban fog­nak tárgyalni. Ilyen kérdés például a Sinai-félszigetről származó egyiptomi olaj eladá­sa Izraelnek az egyezmény megkötése után és mások. Anvar Szadat elnök már megismerkedett a békeegyez­mény kilencpontos javaslatával és kijelentette, hogy ezt az egyezményt egyes részeiben még módosítani kell. Nem kö- zölte azonban, milyen változ­tatásokra gondol. Külföldi megfigyelők úgy vá­lik, hogy ha Begin kormány­főnek nem lesznek különösebb észrevételei, a megállapodás­tervezetet már a hét végén Da­jan és Weizman Washingtonba való visszatérése után parafál- hatják. Begin képviselője azon­ban időközben vasárnap eluta­sította, hogy kommentálja a Washingtonból érkező nyilat­kozatot, miszerint a két kül­döttség megállapodott a ja­vaslat végleges formájában. AZ SZKP KB üdvözlő távira­tot küldött Meir Vilnernek, az Izraeli Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága főtitkárának 60. születésnapja alkalmából. A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége Meir Vilner­nek jubileuma alkalmából a Népek Barátsága Érdemrendet adományozta. SZÍRIA tegnap megnyitotta szárazföldi határátkelőhelyeit és légiterét Irak előtt, s így lehetővé tette a személy- és teherszállítást a két arab or­szág között, közölték Damasz­lei 107}) a n ANKER JÖRCENSEN dán kormányfő Lázár György ma­gyar miniszterelnök meghívá­sára tegnap Magyarországra utazott. A budapesti repülőté­ren a vendéget Lázár György és Púja Frigyes külügyminisz­ter üdvözölte. GÖRÖGORSZÁGBAN a közsé­gi választások második fordu­lója a demokratikus tömb győ­zelmével végződött. A tömb az ország haladó pártjait, többek között a Görög Kommunista Pártot tömöríti. E csoportosu­lás jelöltjei a választókörzetek több mint 80 százalékában győztek. MEGKEZDŐDÖTT A CDÜ KONGRESSZUSA (ČSTK) — A Rajna menti Ludwigshavenben tegnap dél­előtt megkezdődött a nyugat­német klerikális Keresztényde­mokrata Unió, a CDU kongresz- szusa. Ennek célja elsősorban jóváhagyni az új „elvi prog­ramot“; ennek révén a CDU szeretne a Német Szövetségi A francia tengerészek és dokkmunkások sztrájkja megbénította Marseille és Dunkerque kikötőket. A sztrájkolok a külföldi ten­gerészek felvétele ellen tiltakoznak. Felvételünkön a tengerészek és dokkmumfclásoik küldöttsége tüntet Párizs utcáin. (CSTK-felvétel) Köztársaságban olyan népsze­rűségre szert tenni, hogy meg- döntené a Szocialista Párt (SPD) és a Szabad Demokra­ta Párt (FDP) képviselőiből ál­ló jelenlegi kormánykoalíciót. A CDU kongresszusára a hes- seni és a bajorországi tartomá­nyi választások után került sor, amikor is a CDU/CSU kle­rikális párt csoportosulásának nem sikerült elérnie kitűzött célját. Nagy meglepetést keltett az a bejelentés, hogy a CDU lud- wigshaveni kongresszusán nem vesz részt Franz Josef Strauss, a CSU, a bajorországi testvér­párt elnöke. Matej Lúčan Moszkvában (CSTK) — Matej Lúčan, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kormányának alelnöke tegnap munkalátogatásra Moszkvába repült. A Sereme- tyevói repülőtéren Vjacseszlav Jeljutyin, a Szovjetunió felső- oktatási minisztere, valamint Vlagyimir Popov szovjet kultu­rális miniszterhelyettes üdvö­zölte a csehszlovák vendéget. Jelen volt Cestmír Lovétínsiký, hazánk szovjetunióbeli nagy­követe is. A politikai akard kérdése 33 évvel ezelőtt lépett életbe az ENSZ Alapokmánya Harminchárom évvel ezelőtt, 1945. október 24-én lépett életbe az ENSZ Alapokmánya. E sokoldalú nemzetközi szer­ződés aláírásával az országok — közöttük hazánk is — ki­fejezték eltökélt szándékukat gátat emelni az új háborús borzalmak elé, s a nemzetközi kapcsolatokban áttérni az olyan együttműködésre, amely meg­felel a népek ősi vágyának békében éini és dolgozni. A közgyűlés 1947-ben októ­ber 24-ét az ENSZ napjává nyilvánította. Amint az Alap­okmány kimondja, a világszer­vezet fő feladata a világ bé­kéjének és biztonságának megszilárdítása, a népek kö­zötti baráti kapcsolatok fej­lesztése, a nemzetközi együtt­működés ösztönzése. Az ENSZ- nek tehát olyan központnak kell lennie, amely összehan­golja a népek tevékenységét e közös célokért. A 33 év alatt az ENSZ tag­országainak száma 51-ról 150 re emelkedett, igazolván, hogy az ENSZ immár a legtekinté­lyesebb, legsokrétűbb nemzet­közi szervezetté vált. Igaz, nem sikerült még minden feladatot teljesíteni, amelyeket az alap­okmány rögzített. Bár a hat­vanas években erőteljesen ki bontakozott a gyarmatrendszer elleni harc, amely sok ázsiai, afrikai és más országnak hoz­ta meg a szabadságot, még napjainkban is sok nép várja függetlenségének elnyerését. Nem sikerült gyökeresen fel­számolni a fajüldözést, a neo- kolonializmust, a más államok belügyeibe történő katonai és egyéb beavatkozásokat. Az ENSZ közgyűlésének jelenlegi, 33. ülésszakán is naponta hangzanak el éles bírálatok az imperialista erők címére, kö­vetelve, hogy számolják fel a dél-afrikai népekkel, a palesz­tin néppel, s egyáltalán a vi­lág haladó erőivel szembeni politikájukat. 1945-ben, amikor véget ért a második világháború, senki sem vonta kétségbe a Szovjet­unió döntő fontosságú szere­pét a fasizmus megsemmisíté­sében. Most, 33 év eltelte uťán seriiki sem vonja kétségbe a Szovjetunió szerepét, melyet a tartós békéért vívott sikeres, de nehéz harcban magára vál­lalt. Az idén májusban került sor az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakára. Az ok­tóber 24-e és 31-e közötti he­tet ott nyilvánították a lesze­relés hetévé. Ezzel a világ- szervezet minden eddiginél erőteljesebben juttatta kifeje­zésre, hogy ez a kérdés nap­jaink legfontosabb feladata. Ahhoz, hogy előrelépjünk a le­szerelés útján, s megoldjuk a nemzetközi élet más időszer’ű kérdéseit, egy rendkívül fontos feltétel teljesítése szükséges. Kurt Waldheim ezt az ENSZ napja alkalmából küldött üd^ vözletében így fogalmazta meg: „Ahhoz, hogy a békéért, a szo­ciális Igazságért folytatott harcban az ENSZ kézzelfog­ható eredményeket érhessen el, a tagországok kormányai­nak politikai hajlandóságot kell tanúsítaniuk e célok meg* valósítására.“ Ez a felhívás teljes mértékben megegyezik a szocialista országok külpoli­tikai törekvéseivel. (C — m) Reális haladást kell elérni a leszerelés terén (Folytatás az 1. oldalrólJ Szovjetuniónak azt a javasla­tát, amely az atomfegyverrel nem rendelkező országok biz­tonsága szavatolásának megszi­lárdításáról szóló nemzetközi megállapodás megkötését cé­lozza. Úgy vélem, hogy az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülés­szakának támogatnia kellene a Szovjetunió javaslatát, fel kellene szólítania az atom- nagyhatalmaikat: kötelezzék magukat, hogy atomfegyverei­ket nem helyezik el olyan ál­lamok területén, amelyek még nem rendelkeznek atomfegy­verrel. Az ENSZ közgyűlésé­nek hatékony intézkedéseket kellene foganatosítania ahhoz, 197a X. 24. Kemény csatát, mintegy 18 hónapos küzdelmet vívott Car­ter elnöik az amerikai törvény- hozással. Megnyerte-e azonban az 530 napig tartó kötélhúzást a Kongresszus két házával szembén? A válasz erre a kér­désre a nyilvánvaló nem. Hi­szen, ha bármely Carter-javas- latot vesszük szem ügy re, első pillantásra szembetűnő, hogy a szenátus és a képviselőház szentesítette, most már törvény­erőre emelkedett rendeletek tartalma alig-alig hasonlít a Carter által beterjesztett erede­ti javaslatokra. Több amerikai lap — köztük a The Wall Street Journal — szerint is a Carter- javaslatokat annyi módosítás érte, hogy ma már alig hasonlí­tanak eredeti formájukhoz“. Persze, a szenátoroknak elég idejűik volt ahhoz, hogy szinte minden szót átírjanak, ugyanis több mint egy évig ültek á ja­vaslatokon és vitáztak róluk. Két hete aztán mintha mind­azt, amit egész évben elmu­lasztottak, egyszerre akarták volna pótolni. Két nap alatt itk- tatták törvénybe az energiatör­vényt, hagytáik jóvá a külföldi segélyprogramokat és a hadiki­adásokat, valamint az adócsök­kentésről szóló törvényt. Ez a sietség mind a képviselőik, mind Carter résziéről indokolt és kívánatos volt: két hét múl­va ugyanis választóik elé áll­nak (november 7-én újravá­lasztják mind a szenátorok, mind a képviselőik egy részét, és január 20-án a Kongresszus már új összetételben kezdi szont teljesen kihagyták a programból a nyersolajadét és a benzin literenkénti egy cen­tes különadóját, pedig Carter ezeket tartotta energiaprogram­ja gerincének és remélte, hogy ez több milliárdos bevételt je­lent majd az államháztartásnak. Az emített adókat a nyersolajat forgalmazó nagytőke fizette Otszázharminc napos kötélhúzás szűkebb hazájába, Georgiába utazik. Mint mondta, rendkívül magabiztosan, büszkén áll a nép’ elé, hiszen siikeres hóna­pokat tudhat maga mögött. Nem titikolta, bíziik abban, hogy túlsúlyban pártjának képviselői foglalják el majd a képviselői és a szenátort helyeket. „Or­szág-világ láthatja: végre hatá­rozottan kezünkbe vettük az energiafelhasználás szabályo­zását“ — nyilatkozta lelkesed­ve energiaprogramja elfogadása után. Arról persze hallgatott, hogy a törvényhozók a prog­ramot az olajkonszerneik szája íze szerint teljesen „kibelez­ték“. Ami végül is a program­ban maradt: büntetik a benzint pazarló gépkocsivezetőket, adó- kedvezményt kapnak az energi­ával takarékosan bánó vállala­tok és a hőszigetelő berendezé­seket használó lakosok, vala­mint ösztönzik az áttérést a szén- és a gázfogyasztásra. Vi­vo Ina. De vajon minek ülnek a Kongresszusban a tekintélyes honatyáik, az olajmágnásokat képviselő érdekcsoportok, ha nem azért, hogy meggátolják egy ilyen javaslat keresztülvite­lét? Egyébként a Carter-opti- mizmus alaptalan voltát bizo­nyítja Schlesinger energiaügyi miniszter kijelentése: „Kétlem, hogy visszafogjuk az olajbeho­zatalt, mert becslések szerint a jelenlegi 7,8 millió barreles be­hozatal 1985-re a 9 milliót is megközelíti.“ Ha pedig így lesz, akkor az elnök egyáltalán nem számíthat arra, hogy csökken a külikeresikedelmi deficit, és megszilárdul a dollár helyzete. A Kongresszusban az ameri­kai „kisemberről“ sem feled­keztek meg. Legalábbis így propagálták az adócsökkentés kérdésében előterjesztett javas­latokat. Az adók csökkentését választási megfontolásból úgy állították be, hogy a széles nép­rétegek szempontjait vették fi­gyelembe. Carter elnök ugyan két évvel ezelőtt a választási kampány során még mélyreha­tó reformról beszélt, amely az alacsony jövedelműeket és a négereket védi. Lám, mint most kiderült, ez csak szavazatszer­zésre volt jó. A most jóváha­gyott adótörvény a nagyválla­latok, valamint a közepes és nagy keresetűeknek biztosít adókedvezményt, de nem tesz említést az éhbéren tengődök százezreiről. (Például az évi 200 000 dolláros jövedelemmel rendelkező négytagú család a törvény értelmében 162 dollá­ros adócsökkentésben részesül.) De vajon mi a garancia arra, hogy ezt az adócsökkentést nem falja-e fel az egyre foko­zódó inflációs hullám? Szinte semmi, hiszen a kormányzat mindeddig tehetetlen a folyto­nos áremelkedésekkel szemben. A jóváhagyott törvény sze­rint 11,7 milliárd dolláros adó­csökkentést hajtanak végre. Az azonban már most biztos, hogy az áremelkedéseik ezt az össze­get besepriik vagy a nagytő­kések zsebébe nyereség formá­jában, vagy pedig az állam­kasszába. Az egyszerű amerikai állampolgár pedig ugyanabban a pénzügyi helyzetben van — ha nem rosszabban —, mint ko­rábban. Lám, mindössze ennyit tudott „érdekében“ tenni az amerikai kormány. P. VONYIK ERZSÉBET hogy az atomfegyverek terjesz­tését tiltó megállapodás egye­temessé váljon. Az atomlesze­relés terén a legsürgősebb fel-i adat az atomfegyver-kísérle* tek teljes és általános betil­tása — mondotta Miloš Vej- voda. Az is halaszthatatlan feladat, hogy a leszerelési bizottság meggyorsítsa az új típusú tö­megpusztító fegyverek és fegy* verrendszerek fejlesztését és gyártását megtiltó megállapo* dás kidolgozását. Csehszlová­kiát — a többi békeszerető országhoz hasonlóan — nyug­talanítják a neutronfegyver gyártásának előkészületeivel kapcsolatos hírek. Szükséges, hogy a leszerelési bizottság fokozott figyelmet szenteljen a tömegpusztító fegyverök teljes betiltásáról szóló egyez­mény kidolgozásának. Mint ismeretes, a szerződéstervezet tét ebben az évben a szocia* lista országok terjesztették a bizottság elé. A csehszlovák külügyminisz* ter-helyettes ezután a közép-! európai haderő- és fegyverzet- csökkentési tárgyalásokról szólt. Figyelmeztetett, hogy a szocialista országok ez év nya* rán ismét bebizonyították* hogy őszintén óhajtják a béc’sl tárgyalások sikeres befejezését. A csehszlovák küldöttség vezetője hangsúlyozta a le­szerelési világkonferencia ösz- szehívásának szükségességét és hozzátette: a 33. ülésszak-* nak határozatot kellene elfo-i gadnia a világkonferencia gya­korlati előkészületeinek meg* kezdéséről, meg kellene alakí­tani az előkészítő bizottságot. Emlékeztetett arra, hogy az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülés­szaka a leszereléssel kapcsola­tos követelményeit az újonnan létrehozott leszerelési bizott­sághoz intézi. Csehszlovákia megelégedéssel fogadba az újabb atomnagyhatalom, Fran­ciaország döntését, hogy részt óhajt venni a bizottság mun­kájában. Miloš Vejvoda bizto­sította a bizottság nyolc új tagját, hogy bármikor számít­hatnak a csehszlovák küldött-* ség konstruktív együttműködé­sére. Csehszlovákia rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a bizottságnak, s mint annak egyik tagja kész minden ere* jével és felelősségtudatával hozzájárulni a bizottság mun­kájának sikeréhez. Összeül az Arab Liga Tanácsa (ČSTK) — Kairóból érkezett Jelentések szerint az Arab Li­ga csütörtökre, október 26-ára összehívta legfelsőbb szervé­nek, a Tanácsnak rendkívüli ülését, hogy döntsön a Liba­nonban elhelyezett arabközi békefenntartó erők mandátu­mának meghosszabbításáról. A MENA hírügynökség szerint Eliasz Szárkisz libanoni elnök kérte az Arab Liga főtitkársá­gát, hogy újítsa fel a mandá­tumot, amely a hét végén jár le. A libanoni kormány politi­kai aktivitása jelenleg a bei- teddini külügyminiszteri ta­nácskozás határozatainak meg­valósítására összpontosul, me­lyek mindenekelőtt az ország biztonságának garantálását és a libanoni állam szuverenitásá­nak biztosítását hangsúlyozták. Kommentárunk meg munkáját). Jelenleg hang­zatos ígéretekkel csábítják sza­vazóikat a választókörzetükben. S kezükben a kártya: lám több, a választókat szolgáló törvényt szavaztak meg. Carter elnök is csak addig marad a fővárosban, amíg nem születik meg az egyiptomi—iz­raeli különbéke, majd azonnal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents