Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-24 / 294. szám, kedd
Warta -parti énekes fiúk Poznan. Történelmi város, az országalapító 1. Mieszko székhelye, a Poznani vajdaság központja. Híres város ma is. nemcsak iparáról, a krakkóival, a wroclawival, a varsóival vote kedő Óvárosi piacteréről, «» több mini félévszázados múltra visszatekintő nemzetközi vásárról, hanem két fiúkórusáről is, Stefan Stvligroszéról és }er- zy Kurczewski jéröl. Tehát két világhírű kórus is működik egy városban, az élénk művészeti életet élő Poznanban, ahol az énekkart mozgalomnak is gazdag hagyománya van, , már a 16. században működött itt fiúkórus. De maradjunk a jelenben, látogassunk el Jerzy Kurczewski műhelyébe, amely tulajdonképpen zeneiskola, méghozzá vt lágviszonylatban is párját ritkító. Drezdában, Lipcsében, Bécsben volt ilyen, amikor Kur czewski kezdeményezésére 1957-ben megalapították, és 22 kilencéves fiúval megkezdődött a tanítás; eszményibb körülmények között művelhették a ze nét, a kórusművészetet, eredményesebben fejleszthette kórusát Jerzy Kurczewski, amelyek ugyancsak ő alapított rögtön a háború után, tizenegy fiúból. Akkor még Miniaturka néven szerepeltek, első külföldi útjuk Budapestre vezetett, 1949 ben, a második Világifjúsági Találkozóra. Azóta bejárták a félvilágot, a lengyel hivatásos együttesek közül az idén ez a kórus tartózkodott a legtöbbet külföldön. Elhoztam magammal a megalakulásának 30. évfordulójára kiadott tartalmas ünnepi kiadványt, melyben fényképeken láthatók a poznani fiúk Európa és Amerika sok nagyvarosának egy egy nevezetes epiilele előtt vagy rangos koncerttermében. Többször jártak nálunk is, több városban. Woiciech Kroppnak, a szimpatikus igazgatóhelyettesnek jóvoltából elhozhattam magammal néhány tekintélyes világlap kritikusának véleményét nm- vészetükről. Mind helyett ide zem a New York Times ban meg jelent írásból a kővetkező mondatot: „Virtuóz együttest hullottunk, amely egyaránt otthon van Mikolaj Zieleŕíski és Krzysztof Penderecki zenéjé ben, bar a két lengyel zeneszerzőt két és fél évszázad i)á- laszt/u el egymástól * Ez a vélemény azért is értékes, mert arról a koncertről fogalmazódott, amelyet a világ legrangosabb hangversenytermében, a Carnegie Hallban adott a Kur- czewski-kórus. Műsorukon 11 — 12. századi francia dalok, gregorián korálisok, továbbá Bach-, Brahms-, Gastoldi-, Mozart-, Scarlattis Britten-, n.n tök-, Ravel-, Suchoň , Soszta- kovics-művek szerepelnek, hogy csak néhány ismertebb nevet említsek a kétszáz közül. És énekelnek Kurczewski-feldolgo- zásokat, az iskola és a kórus igazgatója, karnagya és művészeti vezetője ugyanis: zene szerző. Wojciech Krolopp, egy hatalmas Európa térkép szomszédságában, kérdésemre válaszolva elmondja, hogy jelenleg száznyolcvan tanulójuk van, főként Poznanból, idővel azonban szeretnék elérni, hogy a tanulók fele más városokból, falvakból jöjjön. Az első és második osztályosok nem énekelnek, a harmadikban kezdenek, amikor már mindenki isStockholmban, a királyi palota előtt. Középen Jerzy Kurczewski Jan Misiorny felvétele meri a kottát. A negyedik és ötödik osztályosok kvartettban énekelnek, könnyebb így; és t:sak azután mehetnek a kórusba, persze föltéve, ha elfogad ható szintre jutottak. Mind a nyolc osztályban — a mostani iskolareform után már tízosz tályos lesz ez az iskola is — kötelező hangszer a zongora, de akinek kedve van, választhat magának a fúvóshangsze rek közül is. Természetesen, nemcsak zenét tanulnak itt a gyerekek, hanem minden tan tárgyat, ugyanúgy készülnek az életre, mint a többi általános iskolában. Ha külföldön vannak, nem tanulhatnak a gyerekek. Ho gyan hozzák be a lemaradást? — kérdezem az igazgatóhelyettestől. — Ne gondolja, hogy nem tanulnak. Tanítók is utaznak a külföldi turnékra. A tantervet is úgy állítottuk össze, hogy az minél megfelelőbb legyen számukra. Meg aztán az is tanulás, amit a gyerekek látnak, hallanák a világban, — múzeumokban, világhírű képtárakban, a Pradóban például. Történelemből, irodalomból, földrajzból, a művészetekről szereznek így hasznos ismereteket. Hadd mondjak el egy példát. Tévét néznek otthon a gyerekek. Megszólal az egyik, és azt mondja, Párizs. A testvére, aki nálunk tanul és énekel, kijavítja: — Tévedsz, ez Brüsszel. Elenyésző azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek nem tetszik ez az iskola. A végzősök nagy része magasabb fokú zeneiskolában tanul tovább. Aki időközben rádöbben, hogy a zenénél jobban érdekli más terület, ugyanúgy választhat a különböző magasabb fokú oktatási intézmények közül, mint bármely más iskola tanulója. Jerzy Kurczewski egykori elképzelése tehát megvalósult, az iskolának és a kórusnak elvitathatatlan szerepe van • a lengyel zene, a lengyel énekkari kultúra fejlesztésében, nem beszélve arról az élményről, amelyet a poznani fiúk nyújtanak éneklésükkel — millióknak. Sikerült találkoznom Jerzy Kurczewskivel is, aki számos emléket idézett föl, beszélt a munkájáról. Az ő élete, életműve azonban külön fejezetbe tartozik. BODNÄR GYULA Csodálatos élménnyel gazdagodtam Beszélgetés Kobayashi Ken-lchiróval Ahogy felcsendült Sztravinszkij egyik legnépszerűbb alkotása, Markő Iván Elvarázsolt tűzmadarának szilaj, féktelen szenvedéllyel fűtött tánca jutott az eszembe. De nem a hatásos zenei kifejezéstőll Ko- bajasiról, a karmesterről, akinek egész testét átjárta a zene varázsa. Karjai, ujjal külön életet éltek. A próbán ugyanúgy, mint a koncerten. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy ő vezényli majd a Cseh Fihar- monikusokat — mondta Klára Havliková zongoraművésznő a hangverseny után. — Mindössze két próbát tartottunk, mégis zökkenőmentesen ment minden. Tőle tudom, hogy a SuchoA-művet Prágában hallotta először, s mégis úgy vezényelte, mintha tökéletesen ismerte volna. — Kevés karmester tud úgy alkalmazkodni a szólistához, mint ő. Előtte volt ugyan a mü partitúrája, de bele se nézett. Kívülről tudta az egészet, így aztán nyugodtan átadhattam magam a zenének. ★ Kobayashi Ken-Ichiro, a népszerű japán karmester a Bratislavai Zenei Ünnepségek alkalmából negyedszer vendégszerepeit hazánkban. Legutóbb májusban járt nálunk, a Prágai Tavaszon. Az utolsó pillanatban ugrott be Makszim Sosz- takovics helyett, mégis páratlan sikert aratott. „A bratislavai filharmonikus zenekar régen nem nyújtott ilyen kiváló teljesítményt — írta a Rudé Právo zenekritikusa. — Es az érdem elsősorban a karmesteré.“ — 1974-ben hajlottunk önről először, amikor Budapesten megnyerte a nemzetközi karmesterversenyt. Kérem, foglalja össze pályafutásának első éveit. — Tokióban végeztem el a Zeneművészeti Főiskolát 1964- ben, majd Kazuo Yamada és Akeo Watanabe, a két ismert japán zeneművésznél folytattam tanulmányaimat. 1970-ben, rö. viddel azután, hogy átvettem a karmesteri diplomámat, részt vettem a Ming-on elnevezésű japán zenei társaság által rendezett karmesterversenyen, s itt értem el az első igazi sikeremet. — Azóta bejárta a fél világot. Leggyakrabban Olaszországban, Franciaországban és Hollandiában vendégszerepei. Az utóbbi hónapokban honnét kapott meghívást?. — Az NDK-ból, Svájcból és Görögországból. Persze, Magyar- országon legalább annyit dolgozom, mint külföldön. — Otthon mikor járt utoljára? — Fél éve. Pedig Tokióban is lenne éppen elég teendőin. Decembertől állandó dirigense vagyok a Tokiói Metropolitan Zenekarnak, s a zeneművészeti főiskolán is előadok. — A kisebb-nagyobb megszakításoktól eltekintve három éve Budapesten él. Magyar szókincse is egyre jobban gazdagodik. Otthon is tudja gyakorolni a nyelvet? — Természetesen. A családommal. Egy ideig ők is Budapesten éltek. Aztán amikor a fiam iskolás korú lett, végleg hazautaztak. Hiroki kilenc éves lesz, szépen játszik zongorán és hegedűn, Ayano, a kislány még óvodás, de zongorázni ő is megtanult már. — Sztravinszkij, és Berlioz művei mellett Suchoň Rap- szodikus szvit zongorára és zenekarra című művét is betanulta a Cseh Filharmonikusokkal. Okozott-e valamiféle nehézséget ez a modern zenemű? — Csupán annyiban, hogy ez volt az első találkozásom Su- choňnyal. A hangszerelés technikája azonban nagyban hozzásegített a zene elsajátításához. Leginkább az fokozta bennem a feszültséget, hogy csak három napunk volt a felkészülésre, és ugye, mondanom sem kell, ez nagyon rövid idő. Összegezésképpen mégis boldogan elmondhatom: csodálatos élménnyel gazdagodtam Bratislavában. G. SZABÓ LÁSZLÚ ŰJ FILMEK A STOPOS (cseh) A kispolgáriság' bírálata nem újszerű téma, sokszor és sokan feldolgozták már. A kispolgári életforma azonban olyan jelenség, mely. ellen szüntelenül harcolni kell — nyilatkozta filmjéről Petr Tuőek rendező. S e néhány sor utal az alkotás mondanivalójára, kifejezi a rendezői szándékot. lan is. A hangsúly nem is a cselekményen van, hiszen a történet az alkotó számára csak kiindulópont, hogy általa ítéletet mondjon — nyílt és kegyetlen ítéletet — a kispol- gariságról. A fiatal Petr Tuček a mai kispolgári életforma kinövéseit találóan tűzi gombostűhegyre. Remek típusokat vo................. A W Je lenet a cseh filmből; a képen a történet főszereplői Egy rátermett és sikeres pályát befutott műépítész a főszereplője a kamara-történetnek. Dušek valóban nem panaszkodhat, hogy az élet mostohán bánt vele. Családja van, csodálatos lakása, mesés autója, hétvégi háza, remek állása. S természetesen — „menő fej“ lévén, — szeretője is. Emellett mintaférj és példás családapa. Élete felhőtlen mindaddig, míg egy „kiküldetése“ során a felesege nem derít fényt kettős életére. A gyanútlan néző már- már azt hiszi, hogy a továbbiakban semmitmondó szerelmi háromszög tanúja lesz, a történet ekkor azonban elkanyarodik a sablontól, belép a cselekménybe egy gépkocsijavító, a címadó stopos fiú ... Az új cseh film története egyszerű, mégha kissé szokatPINTEA, A HAJDÚ nultat fel, hiszen a műépítész* főszereplő eleven figura, társai itt élnek közöttünk. Rend- kívül önző, egészségtelenül becsvágyó egyének, akiknek minden lépését a számítás és a pénz szabja meg. Látszatemberek, hiszen csak a külsőségekre adnak, kapcsolataik is őszintétlenek, csupán felszínesek. A rendező azt is megmutatja, hogy a köznapi látszat mögött milyen valóságos erők és indulatok feszülnek. A keserű humorú fim főbb szerepeit Josef Vinkláf, Julié Juríštová, Ivanka Dévátá és Old- rich Navrátil játsszák. A kényes kérdéseket feszegető film a nézőt nem hagyja közömbösen, arra ösztökéli, hogy elgondolkozzon a kétes értékek hierarchiája felett. (román) Jellegzetes betyártörténet ez a film, melyhez hasonló az utóbbi évtizedben a román filmgyártásban — jobb-rosszabb színvonalon — tucatjával készült. A történet a 18. század elején játszódik, abban az időben amikor Rákóczi Ferenc felkelést készít elő Becs ellen. Grigore Pin tea császári tiszt a felkelés hírével érkezik szülőföldjére, Máramaros környékére, ahol találkozik gyermekkori barátaival, a gróf jobbágyaival. Amikor azonban kiderül, hogy apját is a gróf emberei ölték meg, odahagyja a tiszti egyenruhát és az erdőben a törvényen kívüliek élére áll. Mircea Moldovan filmjében a történelmi események nem a színfalak szerepét töltik be, hanem a történet szerves részei. A rendező a cselekményt nem azért helyezte az 1700-as évek elejére, mert ezt a miliőt találta a legmegfelelőbbnek a romantikus történet pergetésére; az alkotásban a hiteles történelmi események a cselekmény lendkerekei, ezek motiválják a betyárvezér tetteit is. Persze, mint minden romantikus történelmi filmben, ebben is, műfaji szempontból meghatározó szerepük van a kalandfilm-elemeknek (attraktív történet, megfelelő izgalomkeltés, látványos jelenetek, a cselekményt színező szerelem és egy ellenfél, aki nemcsak a szerelemben-, hanem a politikai hovatartozás dolgában is ellenlábasa a szegények kapitányának). Az alkotók a romantikus film kellékeit azonban nem tudták mindvégig összehangolni az autentikus történelmi elemekkel, emiatt helyenként meg-megbillen az egyensúly. Mircea Moldovan munkáján lemérhető az a mesterségbeli tudás — jó értelemben vett rutin —, melyet a román filmesek az utóbbi években az ilyen jellegű művek készítésében elértek. Rokonszenves vonásuk, hogy ragaszkodnak a történelmi hűséghez, s kiaknázzák a népi legendák és balladák kincsestárát is. A film főszerepét, a kalandos életű betyárvezért a hasonló típusú román filmekből jól ismert és a nálunk is népszerű Florin Piersic alakítja.-ymA román film egyik szerelmi jelenete; balra Florin Piersic úr sző 1978. X. 24. 4 „Ez volt az első találkozásom Suchoňnyal.. .* (Domonkos Sándor felvétele)
