Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-23 / 293. szám, hétfő

PEKING FEGYVEREI, PEKING TERVEI Kambodzsai támadás Vietnam ellen 1978 X. 23. 3 'Az Utóbbi Időben feltűnően sok nyilatkozat, állásfoglalás érkezett Kambodázsából: Plmoin Penh igyekszik mind többször szembeszegülni azokkal a szé­les körben elterjedt megálla­pításokkal, amelyek saerint a jVietnamot ftígyveresen megtá­madó Kambodzsában, súlyos belpolitikái válság van kiala­kulóban. Pol Pót kambodzsai miniszterelnök hosszú felhívást intézett ,,minden külföldön élő kambodzsaihoz, beleértve azo­kat is, akik rendszer© elől me­nekültek el, hogy térjenek ha­za és meleg fogadtatásban lesz részük.“ A nyugati távirati irodák ál­tal is ismertetett felhívásban szó szerint az áll, hogy „a kül­földi kambodzsaiak- általában nem kívánnak az adott ország­ban élni, csak azért maradtak ott, mert ellenségeink becsap­ták őket“ — a beszéd ezután így folytatódott: „Ha vissza akarnak térni, iní szívélyesen fogadjuk őket, függetlenül at­tól, kicsodák. Még a Lón Nol- rezsim régi funkcionáriusai is többnyire a szövetkezetekben dolgoznak és néhányan közü­lük részt vesznek az új rend­szer irányításában“. A világsajtó ezekkel a kije­lentésekkel kapcsolatban idézi mindenekelőtt a menekülteket '— Vietnamban és Thaiföldön sok ezer ember beszélt arról, hogy milyen környörteleníil ül­dözik mindazokat, akik akár­csak egyetlen gondolattal is a jelenlegi vezetéssel szemben foglalnak állást. Ha megpróbáljuk összeállíta­ni a különböző információkat, különös képet kell rajzolnunk Kambodzsa fővárosáról. Azt mondják: a valaha „á Távol- Kelet Párizsának“ nevezett Phnoin Penh csöndes, kihalt kí­sértetvárossá vált, ahogy egy francia hírlapíró nevezte „né­mely utcájában holdbéli tájra emlékeztető sivárságú vidék. Egyszerűen képtelenség meg­állapítani, hogy hány lakosa van, amelyről így szól az egyik beszámoló: „Vagy tízezer vagy húszezer a lakosok száma a valaha két és fél milliós nagy­városban. Az utcák kihaltak. A jelzőtáblákat fehérre meszel­ték; az utcáknak nincs neve. Nincs áramszolgáltatás rádió­adás csak néha, televízióadás soha. Pénz nincs: a vezetés vé­leménye szerint a pénz fertőző dolog és éppen ezért a bezárt banképületek érintetlen pán­célszekrényeiben valószínűleg milliók hevernek — az egykori nemzeti bank kertjében a föl­dön széttépett részvények és nagycímletű bankjegyek darab­jait mossa a trópusi eső.u Ez az a háttér, amely előtt folyik a Vietnami Szocialista Köztársaság elleni támadó há­ború. Az emlúlt hónapokban jelenlések százai számoltak be a Vietnam elleni támadó hábo­rú részleteiről és arról is, hogy a Pol Pot-rezsim hadseregének teljes felszerelése, a gyalogsági fegyverektől a kisméretű föld- föld rakétákig kínai származá­sú és hongkongi valamint bangkoki jelentések szerint a- hadsereg kiképzésében igen jelentős szerepe van a Peking- ből érkezett tanácsadóknak. Ugyanakkor a kambodzsai pro­paganda több alkalommal* is megkísérel olyan híreket ter­jeszteni, amely szerint „Viet­nam támadott“. Nyilvánvalóan megfeledkez­tek azokról a kijelentésekről, amelyeket ők maguk tettek a közelmúltban. 1976. július 20- án Pol Pót miniszterelnök fo­gadta a VNA vietnami hírügy­nökség egyik vezetőjét, és a vele folytatott beszélgetésben kijelentette: „Mintegy tíz év tapasztalata bizonyítja, hogy a két nép harci szolidaritásának köszönhetően győzhettük le az imperializmust és kiszolgálóit, különösképpen az amerikai imperializmust. Ezért fejleszte­nünk és erősítenünk kell ezt a barátságot és szolidaritást“. Tömör és tulajdonképpen elég­gé általános elismerése ez az antiimperialisťa harcban kiala­kult együttműködésnek. Az az igazság ugyanis, hogy a harc fő terhét, annak idején a viet­nami felszabadító erők vállal ték és a többi között Phnom Penh felszabadítása is Vietna mi seregeknek harcai eredmé­nyeként jöhetett létre. A Kambodzsai Kommunista Pártnak Lón Nol 1970 márciusi államcsínye előtt százfőnyi partizánalakulata volt. A Lón Nol hadsereg elleni fegyveres harcot a Vietnami hadosztá­lyok kezdték meg és fejezték be — kétségtelen tény, hogy menet közben a kambodzsai nemzeti egységfront sikerrel tevékenykedett harci alakula­tuk megszervezésében és ezek a csoportok azonnal harcba is kezdtek, A kambodzsai erők vezetői azok a hazafiak voltak, akik az 1954-es genfi egyez­mény után érkeztek Észak- Vietnamba, hogy elkerüljék a megtorlást a reakciós rezsim oldaláról. Ezek a hazafiak ne­velték fel a kambodzsai nép harcos forradalmár nemzedé­keit, és indították meg a fran­cia gyarmatosítókkal, majd az amerikaiakkal szembeni küz­delmet Is. Azok, akik ma kísértetváros­sá tették Phnom Penht, akik a kínaiak utasítására és Peking- ből származó fegyverekkel megtámadták Vietnamot, olyan emberek, akik nemcsak szem­befordultak a nemzeti egység politikájával, hanem meghami­sítva a Kambodzsai Kommunis­ta Párt helyes, egészséges po­litikai vonalát, kalandor kísér­letekbe kezdtek. Pekingben úgy tekintenek a Pol Pót-rezsimre, mint a Mao- utáni kínai politika legmegbíz­hatóbb támaszára Délkelet- Ázsiában; olyan csoportra, amely mindenre hajlandó Ural­ma megtartása érdekéiben. Még arra is, hogy szembefor­duljon Vietnammal, amely az ország felszabadulásáért vívott harcokban semmilyen áldoza­tot nem sajnált. Az a Pol Pót, aki 1976-ban még a két nép szolidaritásáról beszélt, 1977. szeptember 27- én már azt állította, hogy ez a baráti segítség csak „kiegé­szítő jellegű“ volt. „Az ameri­kai imperializmus ellen vívott népi háborúban használt fegy­verek 80 százalékát az ellen­ségtől zsákmányoltuk“ — mondta ebben a beszédében Pol Pót és most, szeptember végén, amikor egy svéd kül­döttség járt Phnom Penhbén még további történclemhamisí- tó kijelentéseket tett. Nemcsak letagadta a vietnami szerepet Kambodzsa felszabadításában, hanem a következő rágalmazó nyilatkozatot tette: „Az ötéves háború során, amikor a vietna­miak menedéket találtak kam­bodzsai területen, számos ál­lamcsíny-kísérletet szerveztek, hogy megdöntség a Kambod­zsai Kommunista Pártot és egy bábpártot állítsanak ■ he­lyére. Ilyen kísérletekre került sor 1970-ben, 1973-ban és még a felszabadulás előtt, 1975-ben. Miután a Kambodzsai Kommu­nista Párt 1975-ben átvette az ellenőrzést az ország fölött. 1977 végén — 1978 elején egy negyedik kísérletet is megszer­veztek. De az erőpolitika Viet­nam részéről nem érheti el célját, ez mind csak álom, il­lúzió“. Ezek a rágalmak teljesség­gel alaptalanok; az említett időpontok azonban bizonyos szempontból figyelemreméltó­ak. 1970-ben, 1973-ban, 1975­ben és 1978 elején a Kambod­zsai Kommunista Párt egészsé­ges erői megkísérelték a Pol Pot-rezsim elleni fellépést és ami a legutóbbi időpontot il­leti, akkor már megkezdődött a jelenlegi vezetés elleni fegy­veres küzdelem is. , Mind több részletjelentéá áll rendelkezésre a kambodzsai mindennapokról s ezekből las­san összeáll a teljes kép. A rendkívül szigorúan ellenőrzött elosztási szervezőt a valaha hatmillió lakosú ország min­den lakosának (ez a felnőttek re vonatkozik, a gyerekek va­lamivel kevesebbet kapnak) napi 90 deka rizst ad és egy darabka halat.. Bizonyos időn ként húst is adnak, havonta egyszer sót és olajat oszta­nak, évente egyszer kerül sor egy munkaruha-utalványra. A rizstermelő területeken dolgo­zó százezrek (a többség rész­ben a fővárosból részijén a vi­déki városokból elűzött em­ber) harminc főnyi csoportok ra vannak felosztva; a csoport vezetője felel a munkáért is és azért is, hogy semmiféle rendbontás, „üzletelés“ ne le­gyen. Titokzatos dolog, hogy miféle üzletről lehetne szó a rendkívül csekély fejadagok cseréjén kívül.) „A mi népünk már elfelej tett mosolyogni; mindenki a rémület zord légköriben él“ — mondotta egy volt Phnom Penh-i orvos Bangkokban az újságíróknak és a Vietnamba menekült kambodzsai parasz­tok a hanoi rádió riporterének elmondották, hogy „azt, aki nem hajlandó dicsőíteni a vá rosokból elűzöttek elleni haj szát, a táboraikban uralkodó hajcsárkodást, letartóztatják“. Mások — Bangkokban és Vietnamban is — arról számol­nak be, hogy még a nagyon csekély siker-eséllyel kecsegte­tő menekülési utak is állandó­an teli vannak, ir/irl aki szeret­né túlélni Pol Pift rezsimjét, az megkísérel minél hamarabb Vietnamba vagy Thaiföldre jut­ni, még akkor is, ha például a thaiföldi életlehetőségek bizony nem valami vidámak a mene­kültek számára. Szeptember végép, amikor Pol Pót hazahív­ta a külföldre menekülteket, védekezett az ellen a vád el­len, hogy a kormány ki akarná irtani a buddhista vallást. „Az igaz, hogy sok budhista szerze­tes felhagyott vallási tevékeny­ségével, mert a szövetkezetek­ben akar dolgozni, de a budd­hista templomok lerombolását mi ellenséges tevékenységnek tekintjük és azokat a pagodá­kat, amelyek még jó állapotban vannak, a kormány meg fogja védeni.“ — magyarázgatta a miniszterelnök. S amikor szep­tember végén arról beszélt, hogy „a kambodzsai hadsereg helyzete kitűnő“ az AFP fran­cia hírügynökség, elemezve a Vietnamra támadó Kambodzsa helyzetét, feltette a kérdést, hogy „vajon Pol Pót kijelenté­se nem tekinthető-e inkább úgy, mint egy reménytelen helyzetben levő ember nagy­szabású blöffje, mintsem valódi helyzetképnek.“ A rezsim elle­ni ellenállás növekedése azt mutatja, hogy az első megfo­galmazás a helyes. GARDOS MIKLÓS A dobréi Vaskohászati Kutatóintézet, a Trineci Októberi Forra-« dalom Vasmű és a buhumíni Vas- és Drótgyár munkatársai kidül* gőz iák a gumiabroncsokba gyártott hengerelt kordhuzal termeié* si technológiáját. A kord gyártását 1976-ban a bohumíni gyár kezdte el. Korábban az acélkordot Svédországból importáltuk. Az acéldrótot különleges gépek sodorják össze kordhuzallá. (A képen 3 ________________________________(Felvétel: V. Žvorčík — ČTK| A cukorgyári kampány első napjai ált a lábain a nagy mun­kával való ismerkedés jegyé­ben zajlanak. A legalaposabb előkészület és szervezőmunka ellenére szükség van bizonyos időre ahhoz, hogy minden dol­gozó bétámul jón feladatkörébe. A Rimaszombati Cukorgyárban ezt az időt igyekeztek minél rövidebliire szorítom. A munkáról Tadislav Spod niak mérnökkel beszélgettünk. — A vénasszonyok nyara ne­kiülik nem használ. A le rakato­kon gyorsan romlik a répa, aminek a jelenlegi szállítási ütem me l'lett komoly követ koz menyei lehetnek. A mezőgazda sági üzemeket ugyanis sürgeti az idő, hiszen például csak a rimaszombati járás területén 475 hektárnyi répaföldet kell felszabadítaná vetés alá. Ennek következménye, hogy készle­tünk 14 napos, pedig a 7—8 napra elegendő tartalétkanyag az optimálás mennyiség. Min­denütt gépek végzik a betaka­rítást, és a felületes beállítás miatt több helyen nagy meny- nyiségű répalevél marad a fe­jeken, ami a romlást csak meg­gyorsítja. Megfelelő nyersanya­got csak Nagykürtös (Veľký Krtíš) körzetéből, Kelet-Szlová- kiáiból s a rimaszombati járás néhány gazdaságából, így Mé- hiből (Včelince), Gesztetéből, (Hostice), Királyiból (Kráľ) és Feledről (fesenské) szállíta­nak. — El ne kiabáljam — kopog­ja le íróasztalán Pelle Tibor mérnök, gyártásvezető: — a mai napig gyártástechnológiai szempontból nincsenek különö­sebb gondjaink, bár az idei sze­szélyes időjárástól minden „ki­telik“. A répa cukortartama ör­vendetesen magas. Naponta kétszáz vagon répát dolgozunk fel, s ilyen tempó mellett ké­pesek leszünk év végére pon­tot tenni az idei kampány után. Gond, persze, mindig akad. Pil­lanatnyilag például jó minősé­gű oltott mészre lenne szüksé­günk, am.it eddig sem Tiszolc- ról (Tisovec), sem Gombaszög­ről (Gonibasek) nem tudtak biztosítani számunkra, mi pe­dig jó minőségű árut akarunk termelni. G yár 1 átoga tásra i ndulunk, utunk első állomása a főző- csarnok. A hatalmas katlanok mögött negyvenöt fokos hőség-! ben rögtönzött termelésbemu- Datót tartanak a főzőmesterek, Rabik József, Egyiid József és Kovács István, kísérőnk szerint ez a jol>b műszak, valamennyi­en tapasztal cukorgyár! dolgo-< zók. A legfiatalabb főzőmester,. Babik József egy még újnak tekinthető félautomata főzőbe­rendezés műszerfalait szemléli geti: — Tavaly még csak próbál* gattuk, az idén már teljes ka­pacitással üzemel a berende­zés. Nagy előnye, hogy egyen-* letes kristályszemeket produ­kál, jelentős hőenergiát takarít meg, s az egész művelet köny- nyebben áttekinthető. Egyiid József bácsi a cukor-* gyár alapító tagjai közé tar* tozik, nagy tapasztalata sok* szór átsegíti a cukorfőzés so­rán felmerülő nehézségeken. Az első esztendőkben bizony sok-* kai viharosai* kampányokat is megért: , — Másfél évtizedre volt szükségünk ahhoz, hogy a na* pi mennyiségi feladatok telje­sítésén túl a minőség biztosi* tásának szentelhetjük a fő fi* gyelmünket. Ebben a katlanban „finomított kristályt“ főzünk. Ezt a mi kereskedelmünk néni djfferenciálja, ám külföldön drágább a normál kirástálynál* Benézünk a ösomagolóba is, mely a hazai cukorgyárakban szintén újdonságnak számít. A’ modern gépsor teljesítménye többszöröse elődjének, nem is szólva egyéb előnyeiről. A termelési csarnok bejáratá­nál röpke pillantást vetünk még egy szemléltető táblára, melyen Szlovákia tíz cukorgyára van feltüntetve. A testvérüzemek versenyében a gömöri üzem 101 százalékos teljesítménnyel a1 második helyen áll. Ezt az eredményt csak az tudja iga* zán megérteni és értékelni, aki közelebbről ismeri a gyár tör* ténetét. Mert bizony hosszú és göröngyös út vezetett idáig. HACSI ATTILA A mieleci (Lengyelország) szállítóeszközöket gyártó üzem­ben átadták a nyolcezredik AN-2 típusú repülőgépet. A so­rozat gyártását 20 évvel ezelőtt, Lengyel repülőgépgyártás Az év végén új vízi erőmű jelenik meg a Szovjetunió ke­let-szibériai hidroenergetikai térképén: üzembe lép a 6,4 millió kilowatt teljesítményű szajano-susenszki óriási első, 640 ezer kilowattos aggregátja. A szajano-susenszki vízi erő­mű a második lesz a Jenyiszej! vízesésen, a 6 millió kilowatt teljesítményű krasznojarszki több mint tíz évvel ezelőtt ké­szült el. A Nemzetközi Gyapotipari Tanácsadó Bizottság becslése szerint az 1978—1979. gazdasá­gi évben a világ várható gya­pottermése 62 millió bála lesz, 217 kilogrammos bálánként számítva. Az előző évben 63,8 millió bála gyapotot szedtek. A legnagyobb termésvissza­esés az Egyesült Államokban lesz. A termés csak 12 millió bála a tavalyi 14,5 millió he­lyett. Az 1978—-1979. gazdasági év­re várható visszaesés ellené* re a kínált mintegy millió bá* Iával lesz több, mint tavaly, mert megnövekedtek az átho* zott készletek. Lakásépítkezés Romániában Romániában nagyarányú la* kásépítkezést folytatnak. Hiva* talos jelentések szerint a je­lenlegi ötéves tervben több mint egymillió új lakás készül el. A nagyvárosokon és megye- székhelyeken kívül a nagyobb községek is részesülnek az ál­lami beruházásból. EGK: szénfelhasználás Az Európai Gazdasági Közös-1 ség három év alatt 390 millió dollárt fordít a szén erőművi felhasználásának fokozására,és a drága olajtól, valamint az importszéntől való függőség mérséklésére. Az EGK szénter* melése az 1973. évi 250 millió tonnáról 1977-re 218 tonnára esett vissza. A cukwfőzés négy állomása Látogatás a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Cukorgyárban szovjet segítséggel kezdték meg. Ma az üzem univerzális repülőgépeket állít elő, melye­ket a népgazdaság minden te­rületén fel lehet használni. Vízi erőmű a Jenyiszejen Gyapottermésbecslés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents