Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-17 / 287. szám, kedd

Népzene — láncház

A Mákvirág együttes rif>7U's<jk Magyurorszagon, hunom u többi szocialista országban, így nálunk is nagy népszerűségre tett szőri az utóbbi énekben. Többször vendégszerepelt Dél Szlovákia magyarlakta kisvárosai ban, s így nemcsak a radio gyakran közvetítette zenéjük, hunom személyük is ismerőssé vált. Szíjjártó Csuhát, az együttes vezetőiét arra kértük, muiassa be olvasóinknak uz együttest.

— A tagok részben kicseré 1 ölitek, de nem félreértések miatt. Ez törvényszerű lolya- mat. Az érett, tapasztalatokkal rendelkező tagok a kiválás uián tovább folytatják a munkát az egyéniségüknek legmegfelelőbb területen. Ez az osztódás a magyar népzenemozga- lomnak csak a javát szolgálja. Az együttes jelenlegi tagjai: Vas János néprajzos hallgató, Balogh Kálmán a zeneművészeti főiskola cimbalom szakos hallgatója, Király Gyöngyi magyar—népművelés szakos hall- g„'.ó és ifj. Lengyelfi Miklós zenész. Ezúttal sem jósolhatnám meg, meddig fogunk ilyen felállításban játszani.

— Említetted a magyar népzenemozgalmat. Jellemeznéd néhány szóval a mozgalom indulását, formáját, célját, és jelentőségét?

A'j. amatőr népacnemozga- lom két tó részből áll^A népdal- és népitánc mozgalomból* A kettő ősszelogásn, kiteljesedése ii táncházban valósult meg. A táncháznak Európában, sőt, világszerte sokkal régebbi hagyományai vannak, miut nálunk. Ezek a táncházak nem kötődnek szorosan <;gv nemzet hagyományaihoz, hanem több nemzet táncait dolgozzak fel. Nálunk, a mozgalom beindulása után, kevés volt a környező országok folklórhagyományára is figyelő táncház. A másik negatív vonás az volt, hogy kialakult egy sznob réteg, mely a mozgalmat a divat új.ibb hullámának tekingette, mondván: „ez most u menő,

ezt kell csinálni.“ Persze ez a réteg az évek folyamán eltű: nik vagy átalakul, mint ahogy a nemzeti táncházban is teret nyernek a nemzetiségek táncai, zenéje. A régi népi kultú ra, a paraszti folklór megszűnése után a táncház eiső feladata és célja, hogy megőrizze és megismertesse az eltűnő értékeket. Hogy hídként szerepeljen a nemzedékek között. Ez azonban csnk részfeladat. Az igazi cél, hogy a népi hagyományokat transzponálni tudja a mába. Hogy értékeinket ne csak múzeumi emlékként őrizgessük, hanem tegyük valóban magunkévá, éljük,

Hullámzó színvonal

A TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT . . . MÁSODIK ELŐDÖNTŐJÉRŐL

A Tavaszi szél vizet áraszt.., országos népművészeti vetélkedő második elődöntőjére Ipoly- nyéken (Vinica) került sor, ahová nagyon erős mezőny gyűlt össze. Eljöttek Közép- Szlovákia három magyarlakta járásának, valamint a lévai (Levice) és nitrai járás képviselői. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy ez a verseny gyengébb színvonalú volt, mint a tornaváraljai (Turnianské Podhradie).

Az I. kategóriában énekelt a legutóbbi országos verseny győztese, a filleki (Filakovo) Szvorák Katalin, akinek tudása az utóbbi két évben sem kopott meg. Műsorát ismét a gyönyörű csángó dallamklncs- ből válogatta, díszítésüket azonban kissé eltúlozta.

Népzenei szempontból a legértékesebbet a II. kategóriában hallottuk. Szebbnél szebb balladák csendültek föl Gesztéről (Hosťová), Alsóbodokról (Dolné Odbokovce) Bussáról (Bušin- ce), Kolonról (Kolíňany). Nehéz lenne eldönteni, ki énekelt szebben: Brath Margit, Holec Ilona, Bombor Ferencné vagy Sütő Anna. Nem is ez a fontos, hanem az, hogy a szakembereket és a hallgatóságot egyaránt maradandó élménnyel ajándékozták meg.

Az éneklöcsoportok versenyében a harmadik kategóriában fellépők nyújtották a legjobb teljesítményt. Érdekes, egyben figyelmeztető, hogy ott, ahol kiváló hagyományőrző énekesek vannak, nincsenek éneklőcsoportok. A csoportoknál legtöbb esetben nem a müsorválasztás- sal, hanem az előadással volt baj. Zeneileg nagyon sok volt a tisztátalanság, kezdve a hangadástól az intonációig. Az est egyik legszebb műsorszámát a negyedik kategóriában hallottuk a gesztei női éneklőcsoporttól; nagyszerű előadásban szólaltatták meg dalaikat.

A harmadik kategóriában több jól éneklő csoporttal is találkoztunk. A nyitracsehi (Nit- rany) férfikar és a bussai vegyes éneklőcsoport teljesítménye nagyon szép volt. Szeretném kiemelni u lédeci (Ladice) asszonyok gyönyörű népviseletét. Tudom, nincs minden tájnak oly gazdag népviseleti hagyománya, mint a zoboraljai falvaknak, éjjp ezért, az öltözetek megválasztása sok esetben lehetne ízlésesebb. Ritkán lát az ember ennyi aranyzsinórral, filterrel díszített zöld, kék, piros és püspöklila mellényt férfiakon, mint az elődöntőkön.

Ipolynyéken az ötödik kategóriában nagyon jó benyomást keltett a lukanényeiek (Nenice) citerajátéka. Nagyon jól megválogatott dalaikat technikailag remekül megoldották. A jól felhangolt hangszerek együttes játéka feledtetni tudta a ci- tera,hangzásának egyhangúságát. Stílusuk, játékuk meglepően hasonlít a magyarországi sándorfalvi citerások játékához. Márpedig ott ők a legjobbak.

A hatodik kategóriában, a hagyományőrző tánccsoportok versenyében — sajnos — nem volt induló.

A szervezők mindent megtettek annak érdekében, hogy a verseny gördülékeny, zökkenő- mentes legyen. Sajnos, kevés volt a néző. Arról sem ők tehettek. hogy az ipolynyéki művelődési ház szűknek bizonyult ennyi szereplő számára.

A második országos elődöntő színvonala tehát meglehetősen hullámzó volt. Bízom azonban abban, hogy a bíráló bizottság kiszűri majd mindazt, ami ebben az elődöntőben a legszebb, legnemesebb volt, s ami az országos döntőn méltón képviseli majd Közép-Szlovákiát.

IARÁBIK IMRE

építsük tovább szellemét. |ö vőuket múltunk megismerésére, tudatosítására építsük.

— A magyar amatör nép táncmozifH-lom mintegy tízéves múltra tekint vissza. Te a mozdulom beinditói, úttörői közé tartozol.

— Igen, és sok mindent tapasztaltam. Néhány negatív vonásról már beszéltem. A po zitívumok egyrészt a városi fiatalság körében mérhetők le. A fiatalok megtanultak táncolni. Ez eléggé sablonosán hangzik, ám valóság, hogy a népzene részükre már nem idegen, hanem életük szerves ré szévé vált. A legjobb táncházakban mar tudatos zenei nevelés folyik. Sok helyen a táncház szerves része a jól működő népművészeti klubnak. Ľgy ilyen klub lelkes szervező- gárdája az évek folyamán nagyszerű eredményeket képes felmutatni. Az eredmények más. részt népzenei együtteseink jó irányba való fejlődésén, sikerein is lemérhetők. Példaként említhetnék néhány Szlovákiában is ismert együttest, mint például a Kolinüa, a Sebő, a Vízöntő, a Kaláka együttest stb. Ezek az együttesek egyéni stílust felépítve más- mas irányban léptek előre.

— Nálunk már többen és többször hiányolták a néptánc- mozgalom kiszélesítését. Az utóbbi időben azonban már történt egy-egy próbálkozás, sikerrel megrendezett táncház, legtöbbször hivatásos együtteseink kezdeményezésére. Véleményed szerint a most induló klubmozgalom, magával hozhat egyfajta megoldást nálunk is?

— Mi a mozgalom beindulásakor és most is nagyon sokat köszönhetünk az Erdélyben ma is élő hagyományoknak. Ott a táncház természetes, élő népszokás. Gyűjtéseink nagyrészét innen merítettük. Sajnos viszont, hogy a mai Szlovákia magyar hagyományaiból mi is nagyon keveset ismerünk. A népdalgyűjtők megjelentetett anyagain kívül kevésbé ismert a hangszeres zene. A problémát, persze, itt helyben kell orvosolni. A néptáncmozgalom kialakulásához együttesek munkája és a hagyományok feldolgozása az első lépés. A klubmozgalom valóban jó kezdet, hisz a munkát közösen kell végezni, mint ahogy a probléma is közügy. Persze, az indulás, a kezdés mindenütt, mindig nehézségekkel jár. Ezúttal lelkesítsen a tudat, hogy értelme és nagy jelentősége van az ilyen munkának.

MOLNÁR IMRE

SZERB FESTŐ - A SÍKSÁGRÓL

A mai jugoszláv festészet egyiik alapító képviselőjének, a két világháború iközt alkotó Šáva Šumanovičnak a festményei láthatók jelenleg Bratislavában, a Nemzeti Galéria negyedik emeletén. A képeik kirobbanó színei, vakító fényei elsősorban a csallóközi és az alföldi táj ismerőinek tűnhetnek közelineik. A Vajdaságból származó művész a síik vidéik meghitt ábrázolója. Kezdő korában, az impresszionizmuson nevelkedve s a hazai táj napsugaras jellegétől ösztökélve örökre kitárta szívét a levegőnek és a fénynek. Mesebelien kék egei a magyar közönségnek még Csontváry Kosztka Tivadart is felidézhetik, akivel lelki betegsége is rokonítja.

Egyébként Šumanovič Párizsban 1920-ban André Lhote műtermében a konstruktivizmus, majd később a kubizmus híve lett. Kubista képei a jelen kiállításon nem szerepelnek. Addigi hangulati, véletlenen alapuló ábrázolásmódját átgondolt, fegyelmezett képformálás váltotta fel. Cézanne, Poussin, Picasso voltak példaképei. Az akkor még többnyire az akade- mizmus felé hajló hazai képzőművészeti világ az új stílust nem fogadta valami lelkesen. Harmadik éa negyedik önálló kiállítását nyílt nemtetszés fogadta.

Az élet értelmét a festészetben látva, 1925 és 1928 között újra Párizsban tartózkodott, majd lelki betegen visszatért a

jugoszláv Síd nevű városlkába, melyről gazdag tájiképciiklust készített. Ugyanabban az évben ötödik, belgrádi tárlatának sikere újabb párizsi útra bátorította, de két év múlva, betegen, végérvényesen Sídben telepedett le.

1939-ben a nyilvánosság elé vitte alkotómunkájának gyümölcsét, mintegy 420 művet.

Pályafutása 1942-ben ért tragikus végzet: a szriemi Mitrovi- ca községben a fasiszták áldozata lett. A bratislavai kiállításon látható utolsó befejezett képe is, melyet nem sokkal halála előtt festett.

Eddigi becslések szerint életműve mintegy 800 olajképet és 600 vízfestményt, pasztellt, rajzot és egyéb grafikát ölel fel. A mostani kiállításon a tájképeken kívül aktokat, csendéleteket és néhány monumentális figurális kompozíciót is láthatunk. Ezeken mutatkozik meg legszembetűnőbben az említett konstruktivista, kubista és klasszicista (Poussin) hatás, elsősorban a formának színekkel, illetve kontúrokkal történő plasztikus taglalálásában, és a kompozíciőbmn. Akárcsak tájképeire, ezekre is jellemző a szín- és fénygazdagság.

A 46 évesen elhunyt festő művészi hagyatékát a jugoszláv festészet fiatalabb .nemzedékei fejlesztik tovább. Műveikből — emlékére — háromévenként kiállításokat rendeznek Síd városában.

L. GÁLY TAMARA

ÜJ FILMEK

KÍSÉRTÉS

(magyat)

A budapesti televízió tavaly ősszel sugározta a Kísértést, Székely János Amerikában élt magyar származású író regényének háromrészes tévéfilm- adaptációját. A tévéfilmből az alkotók mozifilmet is készítettek, ez a változat került most nálunk is forgalmazásra.

tudatos ifjúmunkásokhoz és találkozásaik, beszélgetéseik hatására formálódik szemlélete. Sok keserűség és megaláztatás után eszmél csak rá a saját és társai teljes kiszolgáltatottságára.

Székely János Oscar-díjas író a történelemnek ezt a sötét idő

Bodnár Erika és Valentin Gaft bolgár színész a magyar film egyik jelenetében

Történelmi témájú a film, cselekménye a Magyar Tanács- köztársaság bukása után, a húszas években játszódik. Az alkotás Magyarország múltjának sötét napjaira emlékezik, az író emlékezete azonban — minden jó szándéka ellenére — kissé szépítő. A film főszereplője Béla, a nincstelen „proligyerek,“ nagyon szerencsésnek tarthatja magát, mert az anyja jómódú kenyéradó ismerősei révén bejuttatja őt egy szállodába liftesfiúnak — a nagy munkanélküliség, nyomor és nélkülözés idején. A jóképű Béla ebben a csillogó-villogó környezetben tanulja a különbséget gazdag és szegény között. Itt kerül közelebb a nyiladozó értelmű, önszakát a hollywoodi fílmszak- emberek módszerével akarta hitelesen felidézni. Emiatt a film jelenetei helyenként giccs- be hajlóak, naivul leegyszerűsítettek vagy erősen túlzóak. (Például abban a jelenetben, amelyben Béla megleckézteti Prónay kegyelmes urat, az ismert gyilkost és pribéket.) Esztergályos Károly a tévé- és mozifilmváltozat rendezője realista ábrázolásmódjával igyekezett mértéket tartani, törekvése és irodalmi alapanyag hibái miatt azonban nem járhatott teljes sikerrel. A szereplők, főleg Hegedűs D. Géza, Bodnár Erika, Valentin Gaft és Kiss Mari tartalmas és realistán visszafogott játéka azonban gyakran feledteti a ,mű gyengéit.

A MILLIOMOS MENYASSZONY

(olasz)

Ügy kezdődik ez az olasz film, mint egy mese: egy szegény, de boldog ember — aki mellesleg rossz futballista — csak annyit vár az élettől, hogy mások békén hagyják; egy napon megismerkedik egy terebésen, élhetetlenségen át a tapintatlanságig és butaságig. Az alkotók leplezetlen szándéka, hogy a humor nyelvén szóljanak országuk apró-cseprő gondjairól, el len t mondása iról,

s egy-egy szituáció szándékos

lyes, de rendkívül gazdag amerikai asszonysággal. A férfi beleszeret ebbe a „teltkarcsú“ hölgybe s ezzel elkezdődik a kálváriája ...

Az alkotók a szokatlan történet kapcsán ostorozzák a mai olasz társadalmi élet fonákságait és visszásságait: az orvosi gondoskodástól kezdve a sznobizmuson, az olcsó sikerszerzéfelnagyításával bírálják az emberi gyarlóságokat. Pier Schiza- vappa rendező hatásos kifejezőeszközöket alkalmaz célja eléréséhez, ezeket azonban alárendeli a mondanivalónak. A film nyelvezete kulturált, a rendező ügyel arra, hogy a si- kamlósabb jelenetek se torkolljanak ízléstelenségbe.

A SZIGETEK FÖLÖTT NEM KEL FEL A NAP (japán)

A katasztrófafilm jellegzetes hollywoodi műfaj; évekkel ezelőtt az amerikai filmvilág iparosai tucatszámra készítettek ilyen filmeket. A divathullám hamar elérte Japánt is, s az ország filmesei — jóllehet filmgyártásuknak gazdag hagyományai vannak a hátborzongató történetek megfilmesítésében s nem tudták vagy talán nem is akarták elkerülni az amerikai divatirányzatot.

Ennek példája az alig fél éve bemutatott Merénylet az expresszvonat ellen vagy a most látható A szigetek fölött nem kel föl a nap. Az alkotás jellegzetes katasztrófafilm japán módra, tulajdonképpen vízió Japán pusztulásáról. Shira Mo- ritani rendelő a felkelő nap országának végnapjait nem úgy ábrázolta, hogy az érdekes történetből drámát csiholjon s a huszadik század veszélyeire figyelmeztessen, hanem a cselekményét hátborzongató jelenetekkel tűzdelte tele. Az alkotás ugyan nem nélkülözi a műfaj követelményeit es szakmai szempontból talán kifogástalan, csak éppen vajmi kevés köze van az igazi művészethez.

—ym—

1978.

X. 17.

Fran Fullenwider, az olasz film női főszereplője