Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-12 / 252. szám, kedd

Legjobbal s1 tejtermelésben A CSÁNYI (ČAŇA) EFSZ-BEN EREDMÉNYESEN BEKAPCSOLÓDNAK A SZARATOWS MOZGALOMBA A Hornt ti'ríza-i Nyugat-csehországi Csempegyár korszerűsítésé­nek befejezése után egymillió négyzetméterrel növeli évi terme­lését. Az üzemben új termelési eljárásokat vezetnek be, amelyek lehetővé teszik a munkatermelékenység jelentős növelését és a termelés hatékonyabbá tételét. Automata átrakógépet szerkesztet­tek, amely meggyorsítja a csempe kirakását a KPY 160 típusú pré­sekből. A képen: Véra Símová a termelőberendezés üzemelését ellenőrzi. (Felvétel: J.' Vlach — ČTK) Ahol mar a jövőre is mmmm A Búcsi (Búč) Efsz ben rugalmasan alkalmazkodnak a szükségletekhez A csányi tó kornyéke még csendes volt, a víztükör felett hajnali pára lebegett, a tópar­ton türelmes horgászok próbál­tak szerencsét, amikor beka­nyarodtunk a helybeli szövet­kezet gazdasági udvarába. Fran­tišek Sot ár mérnökkel, a több mint ezer hektáron gazdálkodó szövetkezet zootechnikusával a tehénistállóknál találkoztunk. A főzooteehnikus vezetésével be­jártuk az istállókat a reggeli fejes idején, hogy mi is meg­tekintsük a szövetkezet három szocialista munkabrigádjában dolgozó állatgondozók és fejők munkáját. Kísérőm megjegyezte, hogy műszak előtt minden reggel megteszi ezt az utat, beírja a lenkezőjét állítanám, hazudnék. Később megértettük, miről van szó, ha jó eredményeket érünk el, az nekünk is, társadalmunk­nak is előnyére válik. Ma már tudjuk, ennek az önellenőrzés­sel párosuló versenynek kö­szönhetjük, hogy eddig sikerült egyre eredményesebben növel ni a tej hozamot. A későbbiek folyamán meg­győződtünk arról, hogy ebben a szövetkezetben Štefan Kraoec, Ján Szabó és Ondrej MajoroS szocialista munkabrigádjának minden egyes tagja jól tudja: a csúcseredmények az állatte­nyésztésben sem születnek ma­guktól. Ezekért mindenütt meg kell dolgozni. A konkrét eredményekről az irodaház egyik helyiségében be­szélgettünk František Sotákkal és a gazdasági eredményeket nyilvántartó és elemző Vladimír Tóth mérnökkel, a szövetkezet főüzemgazdászával. Először a főzooteehnikus beszélt. — Szeretnék mindenekelőtt azzal eldicsekedni, hogy a mi szövetkezetünkben száz hektár­ra számítva 113 szarvasmarha, ebbő 36 tehén jut. A járási át­lag 28 tehén. Az utóbbi három esztendőbe» mindig határidő előtt teljesítettük, sőt jelentős Cukorgyárban, az idén több mint 19 ezer vagonra való mennyiség feldolgozásával szá­molnak. Csaknem hatezer va­gon cukorrépát átadnak a nyu­gat-szlovákiai cukorgyáraiknak feldolgozás céljából. A cukor­répakampány idején mintegy hatszáz embert foglalkoztat a cukorgyár. Budkovce és Pozdišovce köz­ségekben állandó átvevőhelye­ket létesített a tőketerebesi cu­korrépafeldolgozó üzem ezek 2 —2000 vagon cukorrépát iképe- sek átvenni A cukorgyár vezetősége azt kívánja a termelőüzemektől, hogy a cukorrépát megtisztított állapotban adják át, tehát tisz­títsák meg a sáros földtől. Ta­valy a cukorgyárban hatezer vagonnyi iszapos hordalék gyűlt össze a répaátadás időszaká­ban, ennek elszállítása csak­nem 5 millió korona kiadást jelentett. Tegyük hozzá, mindez jelentős népgazdasági kárt oko­zott. (ik) mértékben túlteljesítettük a tej­eladási tervet. Egy-egy tehéntől 3976 ban átlagosan 3400 liter tejet fejtünk, tavaly már 100 literrel többet. Az idén 3540 li­tert terveztünk, de szeretnénk 60 literrel ezt is túlszárnyalni. Előzetes számításom szerint szövetkezetünk az idén legalább huszonötezer liter tejet értéke­sít terven felül — vette át a szót a fő üzemgazdász. — Az egész évre szóló feladat 1 mil­lió 260 ezer liter tej. Az első félévben a tervezett hatszáztí- zenegyezer liter helyett 653 ezer liter tejet értékesítettünk. Abban is bízom, hogy november végéig teljesítjük az évi tejel­adási tervet. — Miből fakad ez a bizako­dás? — kérdeztem. — Eddigi tapasztalatainkból, elért eredményeinkből, s legfő­képpen abból, hogy a tejterme­lésben dolgozó harminchat bri­gádtag céltudatos munkát vé­gez — válaszolta Soták mér­nök. — Mindenki egyforma ered ménnyel? — Tény, hogy minden egyes gondozó, fejőnő kivétel nélkül igyekszik, mert pontosan tudja a feladatát. Persze, nem egy­forma eredménnyel. Például a „CSKP XV. kongresszusának kollektívája" címet viselő Kra- vec-brigádban Anna Krupášová az év elejétől naponta 12,2 li­ter tejet fejt ki tehenenként, s tervét hat hónap alatt 6134 li­terrel túlszárnyalta. A Szabó- brigád egyik tagja, Jolana Sol- tésová 4584 literrel és a Majo- roš-brigádból Helena Ivánová 4368 literrel több tejet fejt ki a tervezettnél. S még egy lénye­ges adat: a tej zsírtartalmát te­kintve is szövetkezetünk a leg­jobb a járásban. — Én is szeretnék még valami­vel eldicsekedni — szólt közbe Tóth mérnök —, mégpedig az­zal, hogy nekünk az sem mindegy, mennyiért termeljük a tejet. Szálas takarmányból ön­ellátók vagyunk. A jó minősé­gű takarmányalap., előteremtésé­re a növénytermesztő csoport megkülönböztetett gondot fordít Vincent Kántor irányítása alatt. A gondozók és fejőnők anyagi érdekeltsége pedig összefügg a szemes takarmány gazdaságos felhasználásával is. Ennek kö­szönhetjük, hogy az idén az or szagos 25 dekagrammos normá­val szemben 22 dekagramm sze mes takarmányt használunk fel egy egy liter tej előállításához. Természetesen egyéb intézke­dések és eszközük is közreját­szanak abban, hogy a csányi szövetkezetben tartósan sikeres a tejtermelés. Többek között például az is, hogy a gazdasági udvar közelében létesített lege­lőre kihajtott tehenek a nyári hőségben sem fáradtak el, s nem veszítettek a tejből. — Szerintem a termelésben legfontosabb tényező az ember. — jegyezte meg végezetül So­ták főállattenyésztő. — A mi esetünkben pedig a tejtermelést olyan emberekre bíztuk, mint amilyenek szövetkezetünk há­rom szocialista munkabrigádjá­nak tagjai. KULIK GELLERT Ha a jövő felől nézem, a 2100 hektárnyi földterületen gazdálkodó búcsi (Búč) föld­művesszövetkezet tehnészeténeik jelenét, a kép megnyugtató. E téren a növekedés üteme itt szembetűnően gyorsuló. 1966 ban egy tehéntől még csak 2600 liter tejet fejtek. Tíz évvel ké­sőbb már 3600-at. Ebben az év­ben tehenenként elérték a 4000 liter tejhozamot, 1980-ra pedig szeretné elérni a 4200 litert. — Szövetkezetünk tehenésze­tét ma országos érdeklődés kí­séri — mondja Rajkai Lajos ag­rármérnök, a szövetkezet állat­tenyésztésének vezetője. ö mondja ezt: — A gazdaságos tejtermelés alapja a jó tehénfajták kivá­lasztása, a takarmányalap biz­tosítása. Sok függ a fejők, a gondozók és a vezetők jól ősz szehangolt munkájától is. Lé­nyegesen fontos a higiénia megtartása és a korszerű is tállók építése is. Mi, ha nem is könnyen, de ezeket a felté­teleket nagy részben már meg­teremtettük. A szarvasmarha-ál­lomány 1060, ebből 550 a te­hén. Törzstenyésztők vagyunk, eladásra is tenyésztünk fejőste­heneket. Hogy jó. úton hala­dunk, az már bizonyított. Hű­tőnk naponta 600 1 tej hűtésé re alkalmas. Tejtermelésünk ki­fizetődő. Egy liter tej előállítá­sa két korona hetven fillérbe kerül. Literjéért három korona hat fillért kapunk. A szövetkezet vezetőivel és a néhány állatgondozóval való be­szélgetés arról győzött meg, hogy bátor kezdeményezésben, ötletekben, új megvalósítási for­mákban és módszerekben nem volt hiány. Persze, sok mindent tanultak másoktól is. A jo ta­pasztalatokat érdemes átvenni — vallják. így ma már ez a szövetkezet a szarvasmarha-te­nyésztésben másoknak is tud példát és tapasztalatot mutat­ni. Itt valóban valami egészen új és korszerű keveredik a ha­gyományos szarvasmarha-te­nyésztés formájába és módsze­rébe. A telepet járva szembetűnő volt az istállók körül a tiszta­ság, de belül is ez a kellemes kép fogadott. Itt beszélgettem a két legjobb állatgondozóval. Benkó Pál ezt vallja magáról: — Mint gyerek, szolgaként kezdtem az életemet egy nagy­gazdánál, ahol 16 tehenet gon­doztam. Később elkerültem a Gyulamajori Állami Gazdaságba tehéngondozónak. Közben vol­tam gulyás is. Már 1964-ben or szágos viszonylatban a hatodik legjobb fejő voltam. Kilencszer tüntettek ki. Megkaptam töb bek között a példás állatgondo zó és a mezőgazdaság fejleszté­sében elért érdemekért kitün­tetéseket. Nézem ezt a 45 éves, kék sze­mű, derűs, életerőt sugárzó ar­cú embert, aki oly szeretettel beszél munkájáról, mintha ez volna a világon a legszebb fog­lalkozás. — Ki milyen munkához von­zódik, azt végezze — mondja. Elhallgat, rám néz, majd szerényen folytatja: Szövetkezetünkben harminc allatgondozó dolgozik. Verseny- zünk. Ebben a fél évben sajnos, a második lettem. Az első Ha- tyina József barátom lett. Az ő napi átlagos tejhozama egy te­héntől 13,6 liter volt. Az enyém egy deicivel kevesebb. Ne higy- gye, hogy ezért én irigykedem. Neki most jobban ment. Azért mi jó barátok maradunk to­vábbra is. — Vannak irigykedők is? Fejét lehajtja és hallgat. Ha­tyina József leteszi kezéből a villát, és közelebb jön. — Miért hallgatsz? Nincs ab­ban semmi, ha az ember meg­mondja az igazat. Persze, hogy vannak irigykedők. Hatan fe­jünk ebben az istállóban. Egy­forma körülmények között vé­gezzük a munkánkat, annyi ta­karmányt adunk a teheneknek, amennyit Ők, és mégis öt liter­rel többet fejünk ki egy tehén­től, mint a legrosszabb fejő. — Hogyan csinálják ezt? — Ehhez is, mint minden munkához kedv és türelem kell. Szeretni kell az állatokat, ők ezt megérzik. A munkát sem lehet csak ügy letudni. Nekünk nem mindegy, hogyan telik el a nap. S persze, ha jól dolgo­zunk, jól is keresünk. Tavaly nekem 3300 korona volt az át­lagos havi keresetem. Az idén megkeresem a 4 ezret is. Hu­szonkét éve dolgozom az állat- tenyésztésben, jól érzem itt ma­gam. Az egészségem is jó. Sza­bad időben kertészkedem, abból is bejön valami. Mert ugye, ahol három gyerek van, ott kell a pénz. Egyébként szeretek én olvasni is. Van saját könyvtá­ram. Érdekel, hogy mi történik a világban, amely sajnos egyre zűrösebb, pedig mi már csak azt szeretnénk, ha mindig béke lenne. Búcsúzom e két nagyszerű ál­latgondozótól, a kísérőmmel, Jókai Józseffel, az állattenyész­tési csoportvezetővel megnéz­zük még a szövetkezet épülő büszkeségét, az 560 férőhelyes korszerű tehénistálló félig kész épületét. — Sok új tehénistállót meg­néztünk, összesítettük a tapasz­talatokat, azok alapján készí­tettük el, bíráltuk ennek a ter­vét. Ilyen még nincs a környé­ken. Végigsétáltunk az épülő is­tállóban, s közben magyarázott, hogy hol, mi lesz. Elmondta azt is, hgy itt már minden munkát géppel végeznek majd. Két istálló épül egymás mel­lett, s közepén lesz a fejőház. Az 560 tehenet 12 ember gon­dozza majd. Mindent egybevetve: A bü- csiak valóban az objektív gazda­sági szükségszerűséget követik. Rugalmasan alkalmazkodnak a társadalmi szükségletekhez. fejési eredményeket. Az ada­tokból kitűnik, hogy a szövet­kezet 390 tehenétől átlagosan 1803 liter tejet fejtek hat hónap alatt. — Nem bosszantja a fejést végző asszonyokat, hogy ilyen gyakran, illetve rendszeresen meglátogatja őket? — kérdez­tem a főállattenyésztőtől. — Ez a rendszeres ellenőrzés mindennapos munkámhoz tarto­zik — hangzott a válasz. — El­árulom, hogy pár évvel ezelőtt még ki is nevettek, amikor ko­ra reggel megjelentem az istál­lókban. Ma pedig biztosan kifo­gásolnák, ha nem jönnék őket meglátogatni. Hiszen a fejőnők, a három brigád tagjai figyelem­mel kísérik a napi eredményt. Ha bizonyos visszaesés jelent­kezik a tejhozamban, azonnal keresik ennek okát, s közösen igyekeznek rendet teremteni. A közelünkben dolgozó Hele­na Ivánová felegyenesedett a fejőgép mellől — biztosan hal­lotta a „főnök“ szavait —, s megjegyezte: — Hát ha nem a közismert szaratovi módszer alapján vé­geznénk munkánkat, akkor baj lenne az eredményesség, meg az elsőség körül. Nem enged­hetjük meg magunknak, hogy valamelyikünk is lemaradjon. Ne gondolja, hogy kezdetben csak olyan könnyen kapcsolód­tunk be a versengésbe. Ha az el­Jolana Soltésová, Jolánéi Maróvá és Mária Kaduková átveszi So­ták mérnöktől a teljesítményt kimutató cédulát [Felvétel: E. Zitftanský Az idén több cukorrépát dolgoznak fel A Tőketerebesi (Trebišov) Cu­korgyár körzetében, tehát a te- rebesi, a michalovcei, a vrano- vi és a Kassai (Košice)-vidéki járásban az idén jó termés mu tatkozik cukorrépából. A michalovcei járásban első ként a trhovistei CSSZBSZ Efsz, a szomszédos terebesi járás­ban pedig a járás székhelyén működő állami gazdaság Cerja- kyi részlegének cukorrépaföld jein kezdték el a termés be­takarítását. A cukorgyár udvarán tegnap már átvették az első szállít­mányt a Terebesi Állami Gaz­daságtól. Ladislav Pišič mérnök a Te­rebesi Élelmlszenkombinát igaz­gatóhelyettese, arról tájékozta­tott, hogy szeptember 11-én tel­jes ütemben megindul a cukor­répa termésének ütemterv sze­rinti betakarítása és átvétele, s szeptember 20-tól kezdődik a cukorrépa feldolgozása. Tavaly 15 915 vagon cukorré­pát dolgoztak fel a Terebesi TÖRÖK ELEMÉR Helena Ivánová munka közben

Next

/
Thumbnails
Contents