Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-12 / 252. szám, kedd
Néphagyományunk évszázadai GONDOLA TOK KOSA LÁSZLÓ KÖNYVÉRŐL A népi kultúra iránti fcrctek- lődés az utóbbi években a tu- dománynépszerűsltő és ismeret- terjesztő könyvek tucatjait ered inényozte szak* és szépírók tollából. Ennek Jegyében született meg o Budapesti Magvető Könyvkiadó kőzkedveli Gyorsa ló idő sorozata, amelynek ogvik füzeteként jelent meg Kősó László: Néphagyományunk év századai cíttiű munkája. A néprajzról és a népi ktil túráról nagyon sokféle gyakran bizony niég ferde elképzelés él a köztudatban. Kosa László könyve ezt az állapotot kívánja orvosolni. Felfedi a népi kultúra igazi arculatút, megmutatja a népművészet valódi értékeinek felisme réséhez vezető utat, miközben végigvezeti olvasóját néphagyo tuúnyunk ezer évén. Szétvá lasztja a ma, de legalábbis a közelmúltig élő néphagyomá nyainkban a honfoglalás előtti, a kelet-közép-eui'ópai és a nyu gáti elemeket. A legtöbb honfoglalás előtti, ősmagyar elemet a folklórban találjuk, bár számuk itt is elég szegényes: néhány btílcsődal, siratók, regölés stb. Az ősi vonásoknak o kis számát .1 hon- s foglaláskori samanisztikus-tote misztikus magyar ősvallásnak a kereszténységtől való gyökeres különbözősége okozza. A keresztény egyház jól bevált gyakorlata volt ugyanis nemcsak az emberek, hanem azok pogány szokásainak, hiedelmeinek a meg- és átkeresztelése is. Igaz, a magyar szokás- és hitvilágból csak nagyon kevés felelt meg ezeknek a feltételeknek, így nagyon kevés épülhetett be a ke resztény egyházi rituáléba, ami aztán aránylag gyors pusztulásukat eredményezte. Klasszikus értelemben vett feudalizmusról Magyarországon a 13. századtól beszélhetünk. Mint az osztálytársadalmak terméke, ettől az időtől létezik népi kultúra. A 13. századtól a .18—19. századig, a kapitalizá- lódás koráig húzódó intervallumban virágzott az ún. „rég! stíhisú“.népművészet, Népi kultúránknak ez a szakasza — csaknem hatszáz esztendő — a kelet-közép-európai kölcsönhatások jegyében alakult. Ebijen az időszakban a szlovák, a kárpáti ukrán, a7, erdélyi román és a horvát nt!|)i kultúra fejlődése nagy vonalakban KgyilU haladt magyaréval. ,,A különböző nyelveket beszélőket összefogó sok évszázados egység, amely n magyarságot egy nagyobb kelet közép európai műveltség tömbhöz kötötte, a 18. század végén fölbomlott Ösztönözték a nemzeti öntudat első rezdülései is, és egy általános jelenség, melynek során a földrajzi- ing., közigazgatásilag, vallásilag és nyelvileg elkülönülő vidékére és csoportok viszonylag önálló fejlődésbe kezdtek“ — írj* Kósa. A környező közép-kelet-euró- pai nemzetek népi kultúrája az elszakadást követően nagyja ,, bél megmaradt azon a fokon, amelyet a magyar ,,régi stílus“ képvisel, míg a magyar népi kultúrában kialakult — a fejtett, példaképül szolgálo, polgárság hiányában — a főnemesi réteg pompáját utánzó ún. „új stílusú“ művészet. Ezért például sokan azt gondolják, hogy a gyimesi csángók öltöze tének egyes vonásai román hatást tükröznek, holott csak az egységes, archaikus viselet néhány elemét őrizték meg — éppen úgy, mint a környező román lakosság. Századunk elejére bekövetkezett a népi kultúra általános hanyatlása. Az urbanizáció hatásait a parasztság befogadta, de nem volt ereje azokat saját alkatának megfelelően feldolgozni. „Szemléletesen tanulmányozható ez a folyamat a népművészet leromlásán. A motívumok elvesztették tartásukat, föllazultak, a hímzésekben uralkodó kéket, pirosat, feketét tarka színegyveleg váltotta fel. Eluralkodott a tárgyak öncélú díszítése és a dísztárgyak készítése, ami a használati értéket és a szépet elválaszthatatlanul egyesítő klasszikus népművészettől távol állott. Kalocsa, Mezőkövesd, Kalotaszeg a legkirívóbb példái ennek a folyamatnak. A népművészetet hatalmába kerítette az Ízléstelenség, amitől korábbi története során belső orányérzéke megóvta" — figyelmeztet Kósa. Az utolsó fejezetben a nép- rajzkutatás történetét ismerteti a szerző, amelynél már csak azért is érdemes elidőznünk, mert a kutatás kél fontos ha- 1 aPköve Délnyugat Szlovákiához kötődik. A tulajdonképpeni tudatos néprajzi gyűjtések Ráth :*1 átyásnak a pozsonyi Magyar Hírmondó 1782. évi januári számában közzétett felhívására indulnak meg. Azóta, ha váltakozó intenzitással, de folyik a kutatás. Századunkban az első lökést a rendszeres, az egész magyarság nyelvterületére kitér jesztett gyűjtőmunkához az ií)20-as évek derekán a Szlovákiában meginduló haladó diákmozgalom, a Sarló adta meg. Es vajon mi a helyzet manapság? Folytatjuk-e méltón elődeink hagyományait? Ami — ötletszerű — kezdeményezések voltak, azok is kérészéletűnek bizonyultak. Szomorú, hogy eddig mindössze három néprajzi jellegű publikációnk jelent meg. (Ág Tibor: Édesanyám rózsafája című palóc népdal-gyűjteménye, és a CSEMADOK KB néprajzi albizottságának kiadványa a Néprajzi Közlemények 1—2. Ezek elbírálására most nem térek ki, hisz többen foglalkoztak már velük. Pl. Bárth János: „A Tiszából s a Dunából foly nagy víz ...“ Forrás 1976/9; B. Kovács István: Gondolatok egy kiadvány ürügyén, Hét 1976/24 stb.}. örvendetes, hogy több helyen már felismerték a tudományos igényű gyűjtőmunka Jelentőségét. Van tehát mit pótolnunk, az idő pedig sürget. Ami ma még gyűjthető, arra néhány év múlva — lehet —, már. a legöregebbek sem fognak emlékezni! Ezzel természetesen nem a krl- tikátlan gyűjtőmunkát kívánom sarkallni. Alapos, komplex gyűjtésekre van szükség, nem szondázásokra — ezek ideje már rég lejárt. Ezt bizonyítja Kósa László könyve is. A nagy- közönség számára Irt tanulmányt eléggé bő szakirodalmi tájékoztató egészíti ki, így a téma iránt mélyebben érdeklődők is haszonnal forgathatják. LISZKA JÓZSEF Huszonöt éves a Népművelési Intézet Jubileumi jegyzet A szocialista ember nevelése fcgyik legfontosabb része annak a forradalmi folyamatnak, melynek során kialakul a szocialista társadalom és a kommunizmus felé halad. Pártunk több dokumentumban szögezte le, hogy a szocializmus és a kommunizmus nem valósulhat meg az emberi tudat, az erkölcsi normák, a nézetek és szokások megfelelő átalakulása nélkül. Ebben a szellemben lépett jogerőre 1953 ban a népművelési törvény, amely kimondja: „A népművelő tevékenység hozzájárul a dolgozók sokoldalú művelődéséhez, a művészet iránti igény fejlesztéséhez és az értékekben gazdag társadalmi és kulturális élet alapfeltételeinek megteremtéséhez". Ilyen célokkal alakult meg ugyanebben az évben Bratislavában a Szlovákiai Népművelési Központ. Felelősségteljes munkáját a CSKP határozatainak szellemében végezte. Melyek voltak ezek a követelmények? Elsősorban a kerületi és a járási népművelési központok módszertani irányítása, valamint a népművelési dolgozók szakmai felkészítése. Időközben az intézmény neve megváltó zott, Népművelési Intézet lett. A folyamatos módszertani segítség és képzés érdekében az eltelt negyed század alatt több ezer módszertani segédanyag, műsorfüzet, forgatókönyv, beszédvázlat és egyéb hasznos válogatás jelent meg a Népművelési Intézet gondozásában. Ebből csaknem kétszáz magyar, több mint ötven pedig ukrán nyelven. Ezenkívül a népművelők számára több szakmai folyóiratot és időszaki kiadványt jelentet meg. Immár tizenhárom éve havonta magyar nyelven jelenik meg a Népművelés című folyóirat. A CSKF XIV. kongresszusának határozata értelmében a népművelési munka egyre sokrétűbbé válik. A Népművelési Intézetnek egyre fontosabb feladata az, hogy hatékonyan részt vegyen a dolgozók eszmei nevelésében, művelődésük és szórakozásuk megszervezésében, valamint szabad idejük értelmes eltöltésének megszervezésében. A Népművelési Intézet a hatékonyabb marxista tudományos világnézeti nevelés és a népművelők továbbképzése érdekében létrehozta a politikai nevelés szakosztályát, amelynek feladata a világnézeti nevelés hatékonyságának növelése, szakmai és módszertani segítségnyújtás a forradalmi hagyományok ápolásához, a szemléltető agitációhoz és a Polgári Ügyek Testületének eredményes működéséhez. Létrejött a továbbképző szakosztály is, amely hosszabb és rövidebb időtartamú tanfolyamokon és szemináriumokon biztosítja a nemzeti bizottságok és a népművelési intézmények kulturális dolgozóinak rendszeres továbbképzését. Az intézet fontos és érdemdús munkát végez az amatőr művészeti mozgalom töretlen fejlődéséért elsősorban azáltal, hogy szemináriumokat, továbbbképző tanfolyamokat szervez rendezők, koreográfusok, színészek, díszlet- és jelmeztervezők és mások részére. E területen is jelentős tevékenységet fejt ki a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya. A Népművelési Intézet élénk és sokoldalú kapcsolatot tart fenn a külföldi kulturális intézményekkel, elsősorban a szocialista országok népművelési intézményeivel. A közelmúltban a Népművelési Intézet nsve rendszerint a látványos amatőr dal-, tánc-, és színjátszó fesztiválokkal fonódott össze. Az elmúlt évben a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma a fesztiválok és egyéb seregszemlék rendezésével a kulturális szövetségeket és más intézmé nyékét bízta meg. A Népműve lési Intézet dolgozói ezentúl a szakmai irányító minőségében vesznek részt ezeken a rendezvényeken. Az intézkedés eredményeképpen az intézmény szakdolgozói megszabadultak a fárasztó adminisztratív és szervező munkák jelentős részétől, s így teljes mértékben a módszertani munkának és a szakmai segítségnek szentelhetik idejüket. Az elmúlt negyed század során a kezdeti nehézségekkel küzdő népművelők nyomába mások léptek. Egyre nőttek és nőnek a követelmények, de ezzel együtt az intézet dolgozóinak képzettségi szintje is emelkedett, s így sikeresen birkóznak meg a feladatokkal. Néhány sorban, sőt akár néhány oldalon is lehetetlen fölsorolni a huszonöt éves Népművelési Intézet érdemeit, eredményeit. összegezésül bízvást elmondhatjuk, hogy fontos részt vállalt dolgozóink Ideológiai, erkölcsi és esztétikai nevelésében, életszemléletük és életstílusuk megfelelő formálásában. A fejlett szocialista társadalom — miként azt pártunk XV, kongresszusa is hangsúlyozta — egyre növekszik a népművelési intézmények szerepe a dolgozók és különösen az ifjúság sokol dalú és mai követelményeknek megfelelő nevelésében. Ezeket a jelentős társadalmi feladatokat a jubiláló Népművelési Intézet dolgozói csupán még jobb, elkötelezettebb és céltudatosabb munkával valósíthatják meg. LÉVAI SZARKA ERZSÉBET ÚJ FILMEK NAPSZŰRÁS (bolgár) ökológia vagyis környezettan. A szótár megfogalmazása szerint olyan tudományág, mely az élőlény és a környezet viszonyának kutatásával foglalkozik. Életkörnyezetünk kérdései az utóbbi években egyre jobban nyugtalanítják a tudósokat, hiszen az ember ós a természet közötti összhang felbomlása beláthatatlan következményekkel tézet nem gátolhatja az ország iparosítását, a tudósok nem lehetnek a fejlődés kerékkötői. Hogy véleményét átültesse, pártfogókat keres a befolyásos emberek között, ettől remélve saját előléptetését is. A cél érdekében nem riad vissza attól sem, hogy koholt vádakkal befeketítse az igazgatót közvetlen munkatársai és felettesei előtt. .js&.SBr. .sü ... ,. Aram Dzsigarhanjan és Katja Paszkaleva a bolgár filmben járhat. A szocialista országokban nemcsak a tudósok, hanem az alkotóművészek is gyakran figyelmeztetnek az életkörnyezet védelmének fontosságára, óvnak az iparosítással járó veszélyektől. Ezek a kérdések izgatják a bolgár film alkotóit, Irina Ak- tasevát és Hriszto Piszkovot is. Kommunista művészhez illő felelősséggel vetik fel a problematikát, tudatosítva, hogy az életkörnyezet védelme közügy. A fejlődés, a társadalmi haladás új gyárak, üzemek építését teszi szükségessé, ám nem mindegy, hol emelkednek a magasba ezek a gyárak, hol és hogyan szennyezik a levegőt. Ezért szinte mérhetetlen azoknak a felelőssége, akik döntenek a kérdésben, s jóváhagyják az építendő gyár helyét. Egy ökológiai intézetben játszódik a film cselekménye. Az intézet Igazgatója összeütközésbe kerül közvetlen feletteseivel, mert véleménye szerint a majdani gyár veszélyeztetni fogja az életkörnyezetet. Nyugalmazott elődjéhez hasonlóan ellenzt az építkezést. Merőben más azonban a véleménye egyik munkatársának; szerinte az inSikerül is úgy megkevernie a helyzetet, hogy az igazgató reményét veszti... Az elmondottakból is bizonyára kiderül, hogy az alkotókat nem csupán a környezetvédelem kérdése foglalkoztatta, hanem elsősorban az emberi kapcsolatok bonyolultsága. Sőt, a film témája talán csak apropó, hiszen az ökológiai problematika kapcsán emberi magatartásformák, erkölcsi-etikai kérdések kerültek reflektorfénybe. őszinte és bátor a film mondanivalója, időszerű a témája. Kár, hogy ez nem párosult szuggesztív művészi feldolgozással; a gyakori párbeszédek (bár jók}, egy-egy tisztázatlan rész hatástalanítják az egyébként sem elég filmszerű alkotást (érződik rajta, hogy a forgatókönyv színmű alapján készült). Remek színészi alakításokat láthatunk a filmben. Armen Dzsigarhanjan, Iszhak Finci, Katja Paszkaleva, Nevena Ko* kanova játéka helyenként feledteti a forgatókönyv gyengéit is* A figyelmet érdemlő bolgár filmet a nyári Karlovy Vary-i fesztiválon a Rudé právo díjával tüntették ki. FUSS UTÁNAM, HOGY ELKAPJALAK (francia) Annie Girurdot, a francia vígjáték főszereplője Újsághirdetés alapján ismerkedik meg a francia vígjáték két főszereplője: egy csinos kutyafodrász és a mackó formájú adótisztviselő. A házassági hirdetés hálás forgatókönyvtéma, hiszen a két társkereső megismerkedésének körülményei, csetlésük botlásuk, egymáshoz, csiszolódásuk mosolyt fakasztó. Nicole de Búron forgatókönyvíró és Robert Pouret rendező szemlátomást arra tőre kedett, hogy derűt csiholjon a cselekményből. A témából könnyed, igazi franciás pikan- tériájú, de meglehetősen felszínes történetet kerekítettek. A két magányos s szeretetre vágyó ember egymásra találását. — vígjátékról lévén szó — persze számos bonyodalom nehezíti s a végeláthatatlan veszekedések, a boldogságukat beárnyékoló marakodások is egyetlen célt követnek: a nézők szórakoztatását. Az alkotók olykor- olykor azonban túlságosan is igyekeznek s ez az erőlködés helyenként aztán erőltetett humort eredményez, mint például abban a jelenetben, amelyben az elzárt kutyák felfordítják a konyhát. Különösebb okunk azonban nem lehet a bosszankodásra. Hiszen minden jó, ha a vége jó, s Annie Girardot-t látni mindig öröm. A világhírű francia színésznő megragadóan ábrázolta a kutyafodrászt. Nem az ő. hanem a forgatókönyvíró hibája, hogy a filmben a lélektani oldal a háttérbe szorult. Pierre Marielle, a virágkedvelő adótisztviselő szerepében önfel- áldozóan vesz részt a különös hölgy veszekedéseiben, hogy a humor e fajtája révén lopják be magukat a nézők szívébe. —ym— 1978. IX. 12.
