Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-29 / 269. szám, péntek
ÁRULÁS ÉS ELŐKÉSZÍTŐI 1978 IX. 29. N egyven év telt el azóta, hogy a fasiszta Németország és Olaszország képviselői Münchenben Anglia és Franciaország képviselőivel találkoztak, s kimondták a halálos ítéletet a burzsoá Csehszlovákia fölött. Hitler, Mussolini, Chamberlain és Dalodier imperialista összesküvést szőtt a csehszlovák nép nemzeti ős osztályérdekei ellen. „A béke megmentése és a német kérdés megoldása nevében“ gyalázatos diktátumot kényszerítettek ránk. A müncheni diktátum szerzői ezzel befejezték azt, amire már nagyon régen készültek. Imperialista osztály- érdekeiket szem előtt tartva feláldozták Csehszlovákiát, hogy a fasiszta Németország számára megnyissák az utat a szocialista Szovjetunió ellen az emberiség történelmének legborzalmasabb háborújában. Ezért az árulásért a csehszlovák burzsoázia is felelős. Az objektív történelmi szükségletekkel, a csehek és szlovákok közös állama külpolitikai irányvonalával ellentétben, egyoldalúan a nyugati kapitalista államokkal, elsősorban Franciaországgal és Angliával folytatott együttműködésre irányította figyelmét. A mesterségesen kialakított versailles-i békerendszer a hatalmak közötti ellentétek és versengés következtében fokozatosan gyengült és a harmincas évek közepe táján bomlani kezdett. Csehszlovákiának a nyugati Imperialista államoktól való függősége súlyos politikai következményekkel járt. Az uralkodó burzsoázia kezdeménye-, zően bekapcsolódott a szovjetellenes akciókba. 1938 közepéig nem volt hajlandó elismerni a Szovjetuniót és diplomáciai kapcsolatot felvenni vele. Miután a népmozgalom nyomására mégis elismerte a Szovjetuniót és aláírta a szövetségi szerződést, sem változott meg lényegesen szovjetellenes irányvonala. Beneš köz- társasági elnök több ízben kijelentette, hogy a szerződést, mint egy darab papírt bármikor a szemétkosárba dobhatják. A müncheni diktátum a külföldi és a hazai reakció közös akciója volt. Nem közvetlenül az árulás napjaiban születeti meg, története visszanyúlik az előző időszakba. A köztársaság már a harmincas évek első felében veszélybe került. A német fasiszták hatalomra jutása visszatérést jelentett a Drang nach Ősien jelszó alatt ismert támadó politikához. A nácik úgy döntöttek, hogy revideálják a háború utáni békeszerződések következményeit. Csehszlovákia olyan akadályt jelentett, amelyet világhatalmi törekvéseikben először akartak leküzdeni. Közép-Európa meghódításával ugródeszkát akartak kialakítani elsősorban a Szovjetunió megsemmisítésére irányuló harcias terveik megvalósításához. A német fasiszták vezérei nem titkolták ezt a szándékukat és diplomáciai támogatást kaptak az angliai uralkodó köröktől. A béke és a demokrácia erői elleni erőpróba a Spanyol Demokratikus Köztársaság ellen folytatott intervenciós háború volt. A nyugati államok kormányai a német—olasz fasiszta betolakodók elleni fellépés kérdésében a „be nem avatkozás“ álláspontjára helyezkedtek. A Spanyolország ügyeibe való be nem avatkozást úgy értelmezték, hogy akadályozták a demokratikus erőket a spanyol nép megsegítésében. A kommunisták rámutattak e politika lényegére. A nemzetközi osztályszolidaritás keretében aktívan segítettek a hazai és a külföldi fasiszták támadásainak visszaverésében. A „Madridnál Prágáért harcolunk“ jelszó tulajdonképpen előre jelezte a fasiszta agresz- szió messzemenő következményeit. A fasiszta államok az ún. Komintern elleni szerződés aláírásával is megerősítették azt az elhatározásukat, hogy el akarják pusztítani a béke és a szocializmus bástyáját — a Szovjetuniót. Ezzel is kifejezték agresszív terveiket. A szomszédos államokat — Ausztriát, Csehszlovákiát és Lengyelorszá got — valamilyen formában meg kellett semmisíteniük, hogy ne akadályozzák őket terveik valóra váltásában. A né met vezérkar különleges terveket dolgozott ki az egyes demokratikus államok felszámolására. 1937 végén Hitler és Göring nyíltan beszélt ezekről a tervekről. A német hadsereg utasításokat kapott arra vonatkozóan, hogy Csehszlová kiót háborúval semmisítse meg. Az angliai uralkodó körök nyíltan kifejezték egyetértésüket a Közép-Európa meghódítására vonatkozó német tervekkel. Lord Halifax 1937 novemberében ellátogatott Németországba és Hitlerrel találkozva bejelentette, hogy országa Németország déli és délkeleti határának kérdésében nem követeli a „status quo“ megőrzéséi, és belemegy ésszerű változtatásokba. Ezzel is kifejez te, hogy Európának ebben a részében nem hajlandó hozzájárulni a francia hatás túlsú lyának megőrzéséhez. A nglia és Franciaország külpolitikájának hátterében az a közös törekvés állt, hogy elhárítsák a fasiszta agresszió veszélyét és a Németországtól keletre fekvő államok számlájára mentsék meg gyarmati pozícióikat. Az antikommunizinns és az anti- szovjetizinus kapcsolta őket össze abban a törekvésükben, hogy a Szovjetunió ellen irányítsák a német fasiszták harciasságát. Megvoltak azonban a szövetségi szerződések és az ebből eredő kötelezettségek. Ezek megkerülését, illetve nem teljesítését meg kellett indokolni a világkőzvélemény előtt. Franciaország közvetlenül határos volt Németországgal és tartott nagyhatalmi pozíciójának megszilárdulásától. Ebben a bonyolult helyzetben keresték annak a módját, hogyan áldozhatják fel azoknak az államoknak a nemzeti és állami érdekeit, amelyek akadályozták a német imperializmus keleti terveit. Elsősorban azt fontolgatták, hogyan áldozhatják fel Csehszlovákiát anélkül, hogy az világszerte felháborodást keltene. Anglia és Franciaország, sőt Németország is a szudétané- metek kérdését használta fel erre, akiknek fasiszta vezetőik Henleinnel az élükön a „hazára való jogot“ hangoztatták. A német kisebbség kérdését tüntették fel a világközvéle mény előtt a Csehszlovákia és Németország közti viszály okaként, amely állítólag veszélyeztette u világbékét. A kérdés megoldásával akarták megindokolni a diktátum és a kapitu- lálás politikáját. Az árulás útját, vagyis azoknak a politikáját, akik az árulást előkészítették, kikényszerítették és elfogadták, már 1938 tavaszától végig tudjuk kísérni. A történelem bebizonyította, hogy ezt az utat le kellett volna leplezni és meg kellett volna hiúsítani. Beneš és kormánya tudta, hogy Anglia összeesküvést sző Németországgal, amelybe Franciaországot is bevonja. Nem tett azonban konkrét lépéseket, hogy ezt az imperialista ösz- szeesküvést idejében meghiúsítsa.-A német fasiszták 1938 márciusában megszállták és a harmadik birodalomhoz csatolták Ausztriát. így kezdték megvalósítani a szomszédos keleti országok megsemmisítésének tervét. Néhány hónappal később ugyanezt akarták volna megvalósítani Csehszlovákia esetében is Anglia, Franciaország és a Népszövetség nem valósított meg hatékony megtorló akciókat az agresszor ellen. így fejezték ki, hogy nem érdekli őket Közép-Európa. Chamberlain a lordok házában utalt arra, hogy országa nem tudja szavatolni Csehszlovákia védelmét a fasiszta agresszióval szemben. Ugyanebben az időben a francia jobboldali erők is kampányt indítottak a Csehszlovákiával kötött szövetségi szerződés ellen. Egyedül a szovjet kormány ítélte el határozottan Ausztria erőszakos hozzácsatolását a harmadik birodalomhoz. Hangsúlyozta, hogy „veszélybe került Csehszlovákia és ez a veszély új nemzetközi konfliktusokat szül“. A Szovjetunió látva a nyugati hatalmak áruló politikáját, energikusan a kollektív biztonság megteremtésére törekedett. Konkrét javaslatokat terjesztett elő a fenyegető veszély elhárítására. Természetesen azok, akik nyíltan vagy leplezetten támogatták Hitler támadó terveit, nem vették komolyan a Szovjetunió állásfoglalását. Nemcsak a közvetlenül veszélyeztetett nemzetek, hanem saját nemzetük sorsát is kockáztatták. Nem kellett sokáig várni, hogy ez bebizonyosodjon. A nyugati imperialisták dip lomáciai fondorlatok segítségével arra ösztönözték a csehszlovák kormányt, hogy állapodjon meg a szudétanémet párttal a német kisebbség kérdésében. Henleinék 1938 áprilisában a Karlovy Varyban megtartott kongresszusukon kidolgozták azokat a követeléseiket, amelyeknek megvalósítása révén a határmenti területeken „állam az államban“ keletkezett volna. A kormány engedményeket tett és hajlandó volt eleget tenni az állami szuverenitása ellen Irányuló követelményeknek. Henleint el ismerte a német kisebbség képviselőjének és tárgyalt vele. Henlelnéknek nem volt érdekük a problémák demokratikus megoldása. Ahelyett, hogy keresték volna a megegyezést, egyre halogatták a kormánynyal folytatott tárgyalásokat azzal a céllal, hogy válságot idézzenek elő és ezzel ürügyet szolgáltassanak a külső beavatkozáshoz. A határmenti területeken nagyon kiélezték a helyzetet. A csehszlovák határok mentén Németország katonai egységeket vont össze azzal a céllal, hogy a német kérdés megoldásának osztrák módozatát alkalmazzák. 1938 májusában azonban Csehszlovákia ellenállásába ütköztek, amely részleges mozgósítást rendelt el és fegyveres egységeivel rendet teremtett a határmenti területeken. A csehszlovák nép határú zott állásfoglalása pozitív visszhangot keltett a világ deniokratikus köreiben. Ez az állásfoglalás azt tanúsította, hogy hatékonyan fel lehet lépni a fasiszta veszély ellen. Rendkívül nagy mértékben növekedett a Szovjetunió népszerűsége, amely reális biztosítékokat ajánlott fel Csehszlovákiának függetlensége szavatolására. A prágai, párizsi és londoni uralkodó körök máshogy gondolkodtak. Féltek a népi védelem, valamint a csehszlovákiai demokratikus erőknek nyújtott szovjet támogatás esetleges következményeitől. 1938 nyarán Párizsban szóbeszéd tárgya volt Chamberlainnek az a Daladier-ellenes kijelentése, miszerint „szerencsétlenséget jelentene, ha Csehszlovákiát szovjet segítséggel mentenék meg“. Ez a megállapítás fejezi ki az imperialista burzsoázia valódi céljait és állásfoglalását. Beneš, a tapasztalt diplomata, kétségtelenül tudott erről a kijelentésről. Semmit sem tett azonban a tervezett összeesküvés meghiúsításáért, sőt ugyanabban az időben Henlein pártjának képviselője előtt kijelentette, hogy „csak két dologtól, vagyis a háborútól és a bolsevik forradalomtól fél“. A csehszlovák kormány 1938 nyáran angol—francia kezdeményezésre fogadta Runciman lordot, mint a kormány és a szudéta német párt közti közvetítőt. Runciman küldetése a nyomás és a csehszlovákiai belügyekbe való durva beavatkozás megnyilvánulása volt. Ezzel akarták leplezni az előkészített árulást. Az imperialista Összeesküvés szálait tovább szőtték. Hitler szeptember 12-én Nürnberg- ben pártja kongresszusán háborúval fenyegette Csehszlovákiát. Henleinék a határmenti területeken fegyveres puccsot terveztek, hogy így találjanak ürügyet a külső beavatkozásra. Chamberlain ebben a helyzetben találkozót kért Hitlertől, hogy megtárgyalják a csehszlovák problémát. Berchtesgaden- ben tárgyaltak a határmenti területek átadásáról. A szeptember 19-i tárgyalás eredményeit a „baráti és szövetségi hatalmak“ — Anglia és Franciaország ultimátuma formájában a csehszlovák kormány elé terjesztették. Az amerikai kormány azt ajánlotta, fogadják el a berchtesgadeni követeléseket. Prágában Hodža kormánya elfogadta a kapituláció feltételeit. Döntése azonban a nép felháborodását váltotta ki, és ennek nyomására le kellett mondania. Űj kormány alakult Sirový tábornokkal az élén, amely általános mozgósítást rendelt el. Nem használta ki azonban a csehszlovák—szovjet szövetségi szerződésből eredő lehetőségeket. Az imperialista összeesküvést leleplezés fenyegette. Ezért Chamberlain Godesbergben újból találkozott Hitlerrel és beleegyezett, hogy október 1-ig adják át a határmenti területeket és a többi területen rendezzenek népszavazást. Németország nem volt hajlandó szavatolni az új csehszlovákiai határokat és egyúttal általános mozgósítást hirdetett. Hitler követelései megtagadása esetében újból háborúval fenyegetett. Veszélyes helyzet alakult ki, veszélybe kerüli a béke. Az angol és francia imperialisták arra törekedve, hogy elkerüljék a Németországgal folytatott háborút, hajlandók voltak feláldozni Csehszlovákiát. Az európai kapitalizmus megmentésének lehetőségét látták ebben. Ebben a helyzetben került sor a müncheni négyhatalmi találkozóra. A találkozó eredménye volt az a megállapodás, hogy a csehszlovák kormány adja át határmenti területeit a hitleri Németországnak. Beneš és a kormány elfogadta a gyalázatos müncheni diktátumot, állí- iblag „a béke megőrzése érdekében" kapituláltak. így indokolta meg ezt a lépést Chamberlain Londonban és Daladier Párizsban is. A rólunk, nélkülünk folytatott tárgyalás lett a második világháború bevezetője. K lement Gottwald néhány nappal később a Nemzet- gyűlés állandó bizottságában mondott beszédében így jellemezte az árulást: „Áz angliai és franciaországi reakciós nagypolgárság osztályérdekei parancsoltak Münchenben, hogy Csehszlovákia rovására mentsék meg Hitler rendszerét. A csehszlovákiai reakciós burzsoázia osztályerői parancsolták meg a kapitulációt, az állam, a köztársaság és a nemzet érdekeinek feláldozását a nagypolgárság osztályérdekeinek. Messzeható népellenes összeesküvésről, a köztársaság és a demokrácia elleni összeesküvésről van szó.“ A széles néprétegek meggyőződtek arról, hogy a burzsoázia nemzet- és népellenes erő. A burzsoá kormány nem teljesítette kötelességét, és a burzsoázia, mint osztály, osztály- árulása miatt örökre elveszítette azt a jogát, hogy vezesse a nemzetet. Az árulás és szervezői megbuktak a történelmi próbatétel során. Gustáv Husák, az 1938. évi eseményeket elemezve megállapította: „München nemzeteink számára a nyugati nagyhatalmak árulásának, a hazai nagy- polgárság árulásának, a burzsoá és reformista szocialista pártok vezetői kapitulációjának jelképe. A tragikus 1938-as évben szerzett tapasztalatok megmutatták, hogy csakis a munkásosztály és Csehszlová* kia Kommunista Pártja vezet' bet sikeres harcot a nemzeti felszabadulásért.“ Ezt bebizonyították a második világháború éveiben és a későbbiekben is a gyalázatos árulás következményeinek végleges felszámolására törekedve. Már negyven év telt el az árulástól, de szerzői úgy mint a múltban, ma is élesztgetik München szellemét. A történelem óva inti az imperialistákat, hogy elárulják a kis nem-~ zetek és államok érdekeit. Az imperializmus nem változott meg. Csupán a taktikáját módosítja, amint ezt a harmadik világ nemzeteinek függetlenségi harca is bizonyítja. A szocialista világrendszer és alapjának — a Szovjetunió által vezetett szocialista közösségnek ereje meg tudja hiúsítani az imperializmus cselszövéseit. Prof. Dr. JÁN PLEVA CSc. A VERSENYBEN NINCS MEGÁLLÁS Az aratóktól még el sem csendesedett a határ, és máris megkezdődött az őszi termés betakarítása, pedig a kedvezőtlen időjárás miatt a többi növényzethez hasonlóan ennek a beérése is megkésett. Mivel ilyenkor már meglehetősen változékony az időjárás, félő, hogy veszélybe kerül a termés, ezért minden erőt mozgósítani kell. A Szocialista Ifjúsági Szövetség is felmérte a helyzet komolyságát, és az „Egy szem se vesszőn kárba“ mozgalom keretében meghirdette uz „Ősz 1978“ elnevezésű munkaversenyt. Erről beszélgettünk Stefan Sopócival, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának dolgozójával. • Mi az „Ősz 197R“ elnevezésű verseny lényege, kik és milyen feltételek mellett vehetnek részt benne? — A verseny célja: az őszi termés Időben és lehetőleg veszteség nélkül történő betakarítása, a talajelőkészítés, a gyümölcs- és zöldségszedés meggyorsítása. Résztvehet benne minden 30 éven aluli fiatal, illetve korára való tekintet nélkül minden SZISZ-tag. A verseny több kategóriában folyik, mint például a gépi burgonyaszedésben, gépi cukorrépaszedésben, gépi kukoricatörésben. Versenyt hirdettünk továbbá a mélyszántásban az Š 180 és a K 700 típusú traktorok vezetői közölt, A versenyben ezenkívül külön-külön értékeljük az egysoros vagy kétsoros burgonyakombájnok, a háromsoros vagy hatsoroá cukarrépaszedő berendezések, a négy- vagy hatsoros kukoricakombájnok teljesítményét. Az egysoros burgonyakombájn esetében például minimálisan 20 hektár betakarítása jöhet számításba a Mező- gazdasági és Élelmezési Minisztérium normáiban megállapított megengedhető veszteség betartása mellett. A fiatalok részvételét az egy főre eső ledolgozott órák alapján bíráljuk el. • Milyen visszhangra talált a SZISZ versenyfelhívásai — A felhívás élénk visszhangra talált, bár egyelőre még megközelítőleg sem tudnám megmondani, hogy hányán kapcsolódtak be a ^versenybe Az máris nyilvánvaló, hogv a legnagyobb burgonyatermesztő vidékeken, a poprádi, Spišská Nová Ves-i, prešovi, Liptovský Mikuláš-i és a žilinai járásokban többezer közép- és főiskolás dolgozik a földeken. Visszatérve még a versenyhez: szombat és vasárnap sokat segíthetnének még a többi fiatalok, az üzemi és falusi SZISZ- szervezetek tagjai. A verseny egyébként december 28-án zárul, és a hivatalos értékelésre a jövő év elején kerül sor P. L.
